Élet és Tudomány, 1992. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-29 / 22. szám

1966-tól kezdte meg kiépíteni oktatá­si programját, s azt tanárképző főisko­lákon, gimnáziumokban és elemi isko­lákban egyaránt kipróbálták. A prog­ram célja, hogy a nevelő a tanulási fo­lyamat felelősségét és a tananyagot ta­nítványaival közösen tervezi meg, s együttesen olyan légkört teremtenek, amely a szabad és önálló tanulásnak ad teret. A tekintélyelven nyugvó ha­gyományos iskolával ellentétben itt a kölcsönös bizalom és megértés, a de­mokrácia a meghatározó elem. A személyközéppontú megközelí­tés első hazai alkalmazása a tanárké­­pés területén történt meg, 1990-ben pedig megkezdte működését az első rogersi osztály az álalános iskola alsó tagozatán. Rogers mozgalmát — így a hazai törekvéseket is — sok jogos és/vagy jogtalan bírálat érte, az azonban e mozgalomnak vitathatatlan érdeme, hogy rengeteg embert segített hozzá önmaga igazi valójának megtalálásá­hoz és vállalásához, valamint sze­mélyközi — társas — kapcsolatainak megjavításához és tudatosabbá tételé­hez. A Freinet-iskolák A C. Freinet (1895—1966) nevé­vel fémjelezett pedagógiai mozgalom jelszava a „par la vie — par le trava­il” (egy életen át — az életért — munkával!). Freinet csaknem húsz éven át mun­kálkodott egy olyan gyermekközép­pontú, aktív iskola megvalósításán, amely a gyermek önállóságára, a pe­dagógus és a gyermek partneri kap­csolatára és a csoport segítőerejére épül. Pedagógiájának középpontjába a tanulót állítja, s lehetővé kell tenni, hogy az — mármint a tanuló — a kér­déseire és szorongásaira választ kap­jon, hogy a felnőttek odafigyeljenek rá, hogy módja legyen kutatásra, kí­sérletezésre, s hogy természetes kí­váncsiságát és érdeklődését ébren tart­sák. A felsorolt pedagógia célok gyakor­lati megvalósítására Freinet különféle eszközöket (technikákat) fejlesztett ki. A Francia Modern Iskola című fő­művében huszonnyolc technikát kü­lönböztet meg, s azok öt nagy cso­portba sorolhatók: 1. a szabad kifejezés technikái (sza­bad fogalmazás, szabad rajz, beszél­getés stb.); 2. kommunikációs techni­kák (iskolai nyomda és újság, iskolák közötti levelezés stb.); 3. a környezet elemzésének technikái (növények és állatok gondozása, egyéni adatgyűj­tés stb.); 4. a tanulás individualizálá­­sára irányuló technikák (önellenőr­zést segítő taneszközök stb.); 5. a szervezés és a szövetkezeti élet techni­kái (munkasarkok kiépítése, egyéni munkatervek stb.). Freinet meg volt győződve a mun­ka­pedagógia hatásáról, így a Freinet­­osztályokban a hagyományos, frontá­lis tanulásirányítás helyett a tanórá­kon sok önálló (egyéni, illetőleg cso­portos) foglalkozás van. A tanító vagy a tanár kerettantervvel dolgo­zik, és saját belátása, valamint a tanu­lók igényei és a spontán események hatására alakítja az osztályban folyó munkát. Lehet napi, heti vagy havi tervet készíteni, s abba a gyermekek­nek is van beleszólásuk. Egy-két óra mindennap biztosítva van a „szabad tanulás és munka” számára; ekkor a tanulók szabadon döntik el, mi az, amit a közösen kialakított munkarend­ből önállóan kívánnak megvalósítani. A munkaterv előre meghatározza a beszélgetőkor helyét és idejét; ott mód van a heti munka értékelésére, a közösséget érintő kérdések megvitatá­sára, egyéni élménybeszámolók meg­hallgatására stb. Az osztálytermek képe is rendha­gyó. A padok és egyéb tárgyak moz­gathatók. Ez lehetővé teszi, hogy több műhelysarkot alakítsanak ki, a falakat pedig a tanulók munkái: bá­bok, fényképek, festmények stb. borít­ják, s ezek állandóan cserélődnek. Az egész terem színességet és élmény­gazdagságot sugároz. Napjainkra mintegy negyven or­szágban, köztük hazánkban is megala­kultak azok a pedagógiai intézmé­nyek (óvodák és iskolák), amelyek Freinet pedagógiáját alkalmazzák. A Freinet-módszer a világon sehol sem intézményesült, mindenütt alulról jövő kezdeményezésként működik. Ebben a szellemben munkálkodnak a hazánkban létrejött Freinet-műhelyek is. A Montessori-iskolák A reformpedagógiai mozgalmak egyik legnagyobb egyénisége, Maria Montessori az orvostudomány révén jutott el a pedagógiához. Nevelési rendszerének fő elve az önnevelés, az önművelés. Az önnevelés eszményé­hez a szellemileg gyönge gyermekek­kel való foglalkozás útján, másrészt saját lélektani vizsgálatai és önálló megfigyelései által jutott el. Pedagó­giájának lényege: hagyni kell, hogy a gyermek ösztönei, hajlamai szabadon nyilatkozzanak meg, s a gyermek tes­ti és értelmi fejlődését minden eszköz­zel segíteni kell. Nevelési elveit Mon­tessori először az óvodai nevelés so­rán próbálta ki. Rómában, 1907-ben nyílt meg első óvodája, s azt később a „gyermekek házá”-nak nevezték el. Ő maga számos olyan eszközt fejlesz­tett ki, amelyek az önnevelés útján az érzékszervek módszeres fejlesztését szolgálják. Az eszközök használatá­ban három fokozatot különböztetünk meg. Az első fok a szemléletnek a névvel való összekapcsolása, a máso­dik a névnek megfelelő tárgy felisme­rése, a harmadik pedig a tárgyat jelö­lő névre való emlékezés. Ép elméjű gyermekekre vonatkoztatva Montes­sori még egy negyedik szintet is meg­határozott: ott a gyermekek érzékeket (tapintás, szín és látás, szaglás, hal­lás, ízlelés) fejlesztő eszközökkel fog­lalkoznak. A Montessori-óvodák programja emellett az írás, az olvasás és a szá­molás tanítását, a testnevelést és a „természet a nevelésben” tárgyat is magában foglalja. Külön kell szól­nunk a vallásos nevelésről. Ez Mon­tessori egész pedagógiáját mélyen át­járja. „A nevelő alázatossága, türel­me, a környezet, amelyben a cseleke­detek fontosabbak a szavaknál — írja —, a csend, a rossz kiirtására való tö­rekvés, a gyermek iránti nagy tiszte­let és szeretet, mindezek az alape­lvek a katolicizmus szellemétől vannak át­hatva." A Montessori-intézmények udvara tele van virággal és növénnyel. A te­remben olyan kicsi asztalok és szé­kek találhatók, amelyeket a 3-4 éves gyermekek is könnyen vihetnek ide­­oda. A polcokon virág vagy halme­dence van, azok fölött pedig egy-egy kép a család vagy a növények, álla­tok életéből stb. A padlón itt-ott sző­nyeg, a foglalkoztatóeszközök szekré­nye is olyan alacsony, hogy a kisgyer­mek onnan bármilyen eszközt kive­het vagy a helyére tehet. Ez a beren­dezés azt a teljes szabadságot biztosít­ja, amely ennek a nevelési módszer­nek elengedhetetlen feltétele. A gyer­mekek házának sikeres működése nemzetközi elismerést hozott Montes­­sorinak. Európa számos országában nyílt Montessori-óvoda, s a mozga­lom kezdett egyre tágabb körben is­mertté válni. Montessori azonban nem csak egy új óvodapedagógiát dol­gozott ki, hanem — módszerét to­vábbfejlesztve — kiterjesztette azt az alapfokú oktatásra is. Határozottan el­lenezte, hogy életkor szerinti osztá­lyokat alakítsanak ki, s helyettük élet­­korilag kevert csoportok léterehozá­­sát javasolta. Ezekben az osztályok­ban szerinte a gyermekek tekintettel vannak egymásra, s mindenki számá­ra biztosítva van, hogy az egyéni ér­deklődésnek megfelelő tevékenysé­get zavartalanul folytassa. Magyarországon a két világháború között két Montessori-intézmény (óvoda, iskola) működött, majd több évtizedes csönd következett. 1991 őszétől ismét működik Montessori­­osztály Budapesten. Zsolnai Anikó

Next