Élet és Tudomány, 1992. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-29 / 22. szám
1966-tól kezdte meg kiépíteni oktatási programját, s azt tanárképző főiskolákon, gimnáziumokban és elemi iskolákban egyaránt kipróbálták. A program célja, hogy a nevelő a tanulási folyamat felelősségét és a tananyagot tanítványaival közösen tervezi meg, s együttesen olyan légkört teremtenek, amely a szabad és önálló tanulásnak ad teret. A tekintélyelven nyugvó hagyományos iskolával ellentétben itt a kölcsönös bizalom és megértés, a demokrácia a meghatározó elem. A személyközéppontú megközelítés első hazai alkalmazása a tanárképés területén történt meg, 1990-ben pedig megkezdte működését az első rogersi osztály az álalános iskola alsó tagozatán. Rogers mozgalmát — így a hazai törekvéseket is — sok jogos és/vagy jogtalan bírálat érte, az azonban e mozgalomnak vitathatatlan érdeme, hogy rengeteg embert segített hozzá önmaga igazi valójának megtalálásához és vállalásához, valamint személyközi — társas — kapcsolatainak megjavításához és tudatosabbá tételéhez. A Freinet-iskolák A C. Freinet (1895—1966) nevével fémjelezett pedagógiai mozgalom jelszava a „par la vie — par le travail” (egy életen át — az életért — munkával!). Freinet csaknem húsz éven át munkálkodott egy olyan gyermekközéppontú, aktív iskola megvalósításán, amely a gyermek önállóságára, a pedagógus és a gyermek partneri kapcsolatára és a csoport segítőerejére épül. Pedagógiájának középpontjába a tanulót állítja, s lehetővé kell tenni, hogy az — mármint a tanuló — a kérdéseire és szorongásaira választ kapjon, hogy a felnőttek odafigyeljenek rá, hogy módja legyen kutatásra, kísérletezésre, s hogy természetes kíváncsiságát és érdeklődését ébren tartsák. A felsorolt pedagógia célok gyakorlati megvalósítására Freinet különféle eszközöket (technikákat) fejlesztett ki. A Francia Modern Iskola című főművében huszonnyolc technikát különböztet meg, s azok öt nagy csoportba sorolhatók: 1. a szabad kifejezés technikái (szabad fogalmazás, szabad rajz, beszélgetés stb.); 2. kommunikációs technikák (iskolai nyomda és újság, iskolák közötti levelezés stb.); 3. a környezet elemzésének technikái (növények és állatok gondozása, egyéni adatgyűjtés stb.); 4. a tanulás individualizálására irányuló technikák (önellenőrzést segítő taneszközök stb.); 5. a szervezés és a szövetkezeti élet technikái (munkasarkok kiépítése, egyéni munkatervek stb.). Freinet meg volt győződve a munkapedagógia hatásáról, így a Freinetosztályokban a hagyományos, frontális tanulásirányítás helyett a tanórákon sok önálló (egyéni, illetőleg csoportos) foglalkozás van. A tanító vagy a tanár kerettantervvel dolgozik, és saját belátása, valamint a tanulók igényei és a spontán események hatására alakítja az osztályban folyó munkát. Lehet napi, heti vagy havi tervet készíteni, s abba a gyermekeknek is van beleszólásuk. Egy-két óra mindennap biztosítva van a „szabad tanulás és munka” számára; ekkor a tanulók szabadon döntik el, mi az, amit a közösen kialakított munkarendből önállóan kívánnak megvalósítani. A munkaterv előre meghatározza a beszélgetőkor helyét és idejét; ott mód van a heti munka értékelésére, a közösséget érintő kérdések megvitatására, egyéni élménybeszámolók meghallgatására stb. Az osztálytermek képe is rendhagyó. A padok és egyéb tárgyak mozgathatók. Ez lehetővé teszi, hogy több műhelysarkot alakítsanak ki, a falakat pedig a tanulók munkái: bábok, fényképek, festmények stb. borítják, s ezek állandóan cserélődnek. Az egész terem színességet és élménygazdagságot sugároz. Napjainkra mintegy negyven országban, köztük hazánkban is megalakultak azok a pedagógiai intézmények (óvodák és iskolák), amelyek Freinet pedagógiáját alkalmazzák. A Freinet-módszer a világon sehol sem intézményesült, mindenütt alulról jövő kezdeményezésként működik. Ebben a szellemben munkálkodnak a hazánkban létrejött Freinet-műhelyek is. A Montessori-iskolák A reformpedagógiai mozgalmak egyik legnagyobb egyénisége, Maria Montessori az orvostudomány révén jutott el a pedagógiához. Nevelési rendszerének fő elve az önnevelés, az önművelés. Az önnevelés eszményéhez a szellemileg gyönge gyermekekkel való foglalkozás útján, másrészt saját lélektani vizsgálatai és önálló megfigyelései által jutott el. Pedagógiájának lényege: hagyni kell, hogy a gyermek ösztönei, hajlamai szabadon nyilatkozzanak meg, s a gyermek testi és értelmi fejlődését minden eszközzel segíteni kell. Nevelési elveit Montessori először az óvodai nevelés során próbálta ki. Rómában, 1907-ben nyílt meg első óvodája, s azt később a „gyermekek házá”-nak nevezték el. Ő maga számos olyan eszközt fejlesztett ki, amelyek az önnevelés útján az érzékszervek módszeres fejlesztését szolgálják. Az eszközök használatában három fokozatot különböztetünk meg. Az első fok a szemléletnek a névvel való összekapcsolása, a második a névnek megfelelő tárgy felismerése, a harmadik pedig a tárgyat jelölő névre való emlékezés. Ép elméjű gyermekekre vonatkoztatva Montessori még egy negyedik szintet is meghatározott: ott a gyermekek érzékeket (tapintás, szín és látás, szaglás, hallás, ízlelés) fejlesztő eszközökkel foglalkoznak. A Montessori-óvodák programja emellett az írás, az olvasás és a számolás tanítását, a testnevelést és a „természet a nevelésben” tárgyat is magában foglalja. Külön kell szólnunk a vallásos nevelésről. Ez Montessori egész pedagógiáját mélyen átjárja. „A nevelő alázatossága, türelme, a környezet, amelyben a cselekedetek fontosabbak a szavaknál — írja —, a csend, a rossz kiirtására való törekvés, a gyermek iránti nagy tisztelet és szeretet, mindezek az alapelvek a katolicizmus szellemétől vannak áthatva." A Montessori-intézmények udvara tele van virággal és növénnyel. A teremben olyan kicsi asztalok és székek találhatók, amelyeket a 3-4 éves gyermekek is könnyen vihetnek ideoda. A polcokon virág vagy halmedence van, azok fölött pedig egy-egy kép a család vagy a növények, állatok életéből stb. A padlón itt-ott szőnyeg, a foglalkoztatóeszközök szekrénye is olyan alacsony, hogy a kisgyermek onnan bármilyen eszközt kivehet vagy a helyére tehet. Ez a berendezés azt a teljes szabadságot biztosítja, amely ennek a nevelési módszernek elengedhetetlen feltétele. A gyermekek házának sikeres működése nemzetközi elismerést hozott Montessorinak. Európa számos országában nyílt Montessori-óvoda, s a mozgalom kezdett egyre tágabb körben ismertté válni. Montessori azonban nem csak egy új óvodapedagógiát dolgozott ki, hanem — módszerét továbbfejlesztve — kiterjesztette azt az alapfokú oktatásra is. Határozottan ellenezte, hogy életkor szerinti osztályokat alakítsanak ki, s helyettük életkorilag kevert csoportok léterehozását javasolta. Ezekben az osztályokban szerinte a gyermekek tekintettel vannak egymásra, s mindenki számára biztosítva van, hogy az egyéni érdeklődésnek megfelelő tevékenységet zavartalanul folytassa. Magyarországon a két világháború között két Montessori-intézmény (óvoda, iskola) működött, majd több évtizedes csönd következett. 1991 őszétől ismét működik Montessoriosztály Budapesten. Zsolnai Anikó