Élet és Tudomány, 2000. január-június (55. évfolyam, 1-26. szám)
2000-04-21 / 16. szám
MACBETH ÉS A HÁROM BOSZORKÁNY ÖNBETELJESÍTŐ PRÓFÉCIÁK Macbeth pályája akkor vett új irányt, amikor a három boszorkány kimondta a jóslatot. Pályája pontosan követte a jóslat pontjait. Társa, Banquo azonban nem hitt a boszorkányoknak és leszármazottai nem lettek királyok. Cikkünkben olyan próféciákról lesz szó, amelyek öntörvényű módon munkálkodnak, s ezáltal - szinte automatikusan - beteljesítik önmagukat. A gazdasági-pénzügyi világban példa erre az infláció jelensége: ha elterjed az áremelkedés híre, minden eladó igyekszik felsrófolni az árakat, a vevők pedig felvásárlási lázba esnek. És láss csodát: tetemes áremelkedés - infláció lesz! Bankok összeomlásáról szóló híresztelések hasonlóképpen szoktak önálló életre kelni. Önbeteljesítő eszmeként működik a féltékenység is. A féltékeny ember a szüntelen nyomozással, keresztkérdéseivel, a bizalmatlanság és a szorongás játékaival annyira megterheli kapcsolatait (s az őt esetleg szerető embereket), hogy előbb-utóbb csakugyan alapos oka lesz a féltékenykedésre. Két pszichológus, Rosenthal és Jakobson 1968-ban felkeresett egy kaliforniai általános iskolát. A tanároknak elmondták, hogy egy intelligenciapróba (a Harvard-teszt) kialakításán dolgoznak. A Harvard-teszt Ez abban különbözik az értelmi képességek vizsgálatára régebben kialakított eljárásoktól, hogy nem csupán a pillanatnyi intelligenciahányadost méri, hanem az intellektuális teljesítménynek a közeljövőben várható növekedését. A tapasztalatok szerint a gyermekek 20 százaléka időnként teljesen váratlanul kiugró teljesítményt mutat. A váratlan, laikusok szemében valószerűtlennek látszó eseteket szaknyelven késői kivirágzásnak nevezik. A teszt kidolgozásának bizonyos szakaszában tartanak, a gyarapodás ténye már megjósolható, de annak pontos mértéke még nincs bekalibrálva — ezért vannak itt. Az iskola elsős és másodikos tanulóit vizsgálták, s azt találták, hogy a teszt csakugyan mintegy 20 százalékban jelzett kimagasló jövőbeli eredményeket. Néhány hónap elteltével elvégezték az utóvizsgálatokat, s kiderült, hogy ez az eljárás egészen pontosan mér: valóban azoknál a gyerekeknél nyilvánultak meg fokozódó képességek — mind az intelligenciapróbák, mind pedig a tanulmányi eredmények mércéi szerint -, akiknél azt a Harvardteszt jósolta. E ragyogó eredményeknek csupán egy a bökkenője: nem volt semmiféle teszt. A két pszichológus véletlenszerűen válogatta ki azt a 20 százaléknyi gyermeket, akikről elhíresztelték: a teljesítményük növekedni fog. Noha mindez csak alaptalan híresztelés volt, elég derekasan „bejött”. E szabályszerűséget nevezték már Pygmalion-jelenségnek. Macbeth-Első boszorkány Üdv neked, Macbeth! Giamis bhánja! üdv! Második boszorkány Üdv neked, Macbeth! Cawdor bánja! üdv! Harmadik boszorkány Üdv Macbeth, üdv! Végül király leszel! Banquo Mit riadozol? Ijeszt, ami oly Szépen hangzik? Az igazság nevében: Káprázat vagytok, agyrém, vagy amit Külsőtök mutat? Társamat mai Rangjával s birtok s királyi remény Nagy jóslatával üdvözlitek, úgyhogy Szédül tőle, s felém egy szavatok sincs? Ha csakugyan beláttok az időzetésébe, hogy mely mag nő s melyik rész, Szóljatok hozzám is, kit kegyetek Nem vonz s átkotok nem riaszt. [...] Első boszorkány Kisebb leszel mint Macbeth, és nagyobb. Második boszorkány Nem oly szerencsés, mégis boldogabb. Harmadik Boszorkány Királyokat nemzet, bár nem vagy az. Üdv nektek, Macbeth és Banquo! Shakespeare: Macbeth Szabó Lőrinc fordítása jóslatnak, avagy egyszerűen önbeteljesítő jóslatnak. „Okos" és „buta" A Pygmalion-hatás — láttuk — kísérletileg is vizsgálható. Sőt, magukon a kísérletezőkön is bemutatható. A hatvanas években a patkányoknak útvesztőben való futtatása a tanuláslélektan egyik elterjedt módszere volt, s azt pszichológushallgatók gyakorlati képzésében is szívesen alkalmazták. Rosenthal néhány tucatnyi patkányt - ezek azonos alomból származó állatok voltak, tehát közöttük genetikai különbség nem lehetett — a tanszéken véletlenszerűen