Élet, 1923 (14. évfolyam, 1-25. szám)
1923-04-08 / 7. szám
Radóczy-pályázatunkra beérkezett pályamunkák : 1. A család büszkesége. 2. A bíró leánya. 3. Boriska. 4. Feltámadt. 5. A feldúlt fészek. 6. Vörös rózsa. 7. Szilaj vér. 8. A csoda. 9. Leány helyett a hazáé. 10. Sátán cimborája. 11. Balás Ágnes huncutsága. 12. Istenítélet. 13. A csárdás leánya. 14. A magyar zászló. 15. Hazai rög. 16. Megzavart boldogság. 17. A világ első harangozója. 18. A régi zászló. 19. Király Mária. 20. Három testvér. 21. Suba a subával. 22. Az Úr keze. 23. Veres nadrág. 24. Hazatérők. Dénes Géza. A küldeményt megkaptuk, majd részletes válasz megy reá: örülünk a levélnek és a belőle kicsengő bizalomnak. Azt el kell hinnie, hogy minden szavunk szeretetből és jóindulatból fakad. Kitartó munkakedvet a Longfellow után. A fordítás csak akkor elégíthet ki, ha az eredeti szépségeit vissza tudja adni. Ebből az átültetésből azonban egy kezdő, világirodalmi nevet nem érdemlő poétaember, nem Longfellow ünnepelt nagysága szól hozzám. Eredetiből fordította ? A ritmus nincs meg benne ! R. V. Még így átdolgozva sem tudjuk használni, — nem igazi novella. Megpróbáljuk másutt elhelyezni. De a megfigyelés gondosságát el ne hanyagolja, mert az a fontos. A hiba itt viszont az, hogy az eset kissé homályban marad , nem érti az ember teljesen a dolgot. Tegyen próbát így: írja meg saját élményét, valami igazán megtörtént élményt, teljes hűséggel, ne azzal a céllal, hogy megjelenjek. Akkor majd írói képességének irányát és erejét jobban látjuk és jobban meg tudjuk ítélni. T. S. A novella nem sikerült, az elmondásában semmi ügyesség nincsen. Nem szabad az ilyen kísérletnél a teljen szabadon mozgó tollra bíznia magát: előbb jól át kell gondolnia, világosan elképzelnie és csak azután próbálja az eleven elmondást. Az alakok nem élnek, nem állanak az olvasó előtt: olyan az egész, mint valami ügyetlenül papírra vetett ripport. Ez a szigorú kritika ne vegye el a kedvét: azért ilyen szigorú, mert önnek jót akar. A versekből hozunk ! Kritika. Az előbbi levélben említett ismertetést — bár még nem jutott a kezünkbe — itt köszönjük; kedves volt, hogy a kötetről megemlékezett. A most küldött próba és terv érdekes, de Kis József ma igazán nem aktuális téma, ha különösképen újat nem mond róla valaki. Ezt pedig — ha más világításban is — már Glatz is elmondotta róla, míg az Irodalom című folyóirat kritikája már annak idején határozottabb és keményebb ítéletet hozott róla. (Benedekéknek ez a folyóirata bizony ma is megérdemelné, hogy a kritika tudomást szerezzen róla, ha a 90 es évek íróit értékeli. Kisről Reviczkyék nagyon szigorúan, de igazságosan ítéltek). Az Endrődycikket szívesen vennék, de egy útmutató-tanulmányra figyelmeztetjük. Horváth Jánoséra Komjáthy Jenőről az Irodalomtörténet I. évfolyamában. A lírikus bemutatók közül nálunk a legkiűnőbbek egyike Horvátnak ez a kis tanulmánya. Ilyenfélét kellene próbálnia ! Péteri T. A. Az üdvözlést köszönjük. Egy-két versből nehéz ítéletet mondani, még csak azt is nehéz megállapítani, milyen hangra van elég hivatottsága. Ezek közül az Ez a valóság látszik a legjobbnak, de nem elég kerek, tömör. Apróbb, a forma művészetét is teljes pontossággal megőrző, hangulati darabbal tegyen próbát. Revizor. A mértéket immár a versek beömlése is megköveteli: az újak között egy közölhetőt sem találtunk. Pedig az egész csak azon múlik, hogy a versmagot nem érleli és a kiérlelt verset nem simítja át. Pompás darabok kerekednének, míg így a korán letépett gyümölcs hatását teszik. És még egyet: vesse félre a verscím alá írt nevek szokását, hiszen az idejegyzettek közül se Brisits Frigyes, se Kocsis László nem tudná, miért épen azt írja nekik. A vers vers marad akkor is, ha régi módon csak címe, nem címzettje is van. B.. Nehéz így könyvcímeket ajánlanunk, de azért nem mernék azt mondani, hogy a Petőfi Sándor Úti leveleiben megütött könnyed úti rajzhang nyomtalanul elhangzott. Csak a minap pompás perceket szerzett nekünk a könyvpolcunk mélyéről elénk került két alig ismert útirajz: Bodor Aladár két könyve {leti levevelek Erdélyországból, Losonc. 1903. — Keletiek Nyugaton. Losonc. 1909). A pompás magyar humor gazdag kincstára ez a két kötet is . Ideiglenesen ezt az ellenérvet ajánljuk figyelmébe. Vékony Pál: A helyreigazítást köszönjük: e szerint az utolsó küldemény kísérő szava volt a félrevezető. Várjuk mindkettőjük szívesenlátott poémáit. Nagy Miklós: Az új küldemény megjött: látjuk, hogy egy kis verses szemrehányás nekünk is jutott (Notabene). És mi mégis azt hisszük, hogy igazunk volt, amikor a közvetlen hangú versikét ünnepeltük itj, igaz hangjának megszólalásaként: itt a fürj pitypalattya szól,amott ugyanez a fürj a daru hangját utánozza ! Előfizetőinknek hasonló vállalatok példájára kiadóvállalatunk egyegy értékes irodalmi művet ad ajándékul, ha folyóiratunknak három új előfizetőt szereznek (előfizetési díjukat beküldvén) . Mi sem akarunk hálátlanok lenni. Felelős főszerkesztő: ANKA JÁNOS Szerkesztő: ALSZEGHY ZSOLT Kiadótulajdonos :Élet Irodalmi és Nyomda R.-T. TARTALOM : Pákh Albert centennáriuma. Sz. B. — Petőfi Sándor. Alszeghy Zsolt. — Mindenszentek. (Költemény.) H. von Gilm. — A méltóságos úr. Vértessy Gyula. — Az újságíró Gárdonyi. Tóth Kálmán. — Diákévek. (Költemény.) A. Takács Erzsi. — Egyiptomi Mária, Ápr. 2. — A Pápa. Pellérdy József. — Prédikátor urambátyámnak. (Költemény.) Nagy Miklós. — Isten fénye. (Költemény.) Bodicsi Ferenc. — Egyedül a nagy városban. (Költemény.) Mátrai Ferenc Béla. — A Janit nem eresztik a lovak. Péczely József. — Pusztuló lelkek. G. Miklósy Ilona. — Kultúra. Képzőművészeti szemle Mátrai Vilmos. — Irodalmi újdonságok. Zs. — Szávay Gyula és Géczy István : Petőfi. Sz. B. — Csokonai Vitéz Mihály összes művei. A. Zs. — Szerkesztői üzenetek. 168 Nyomatott azÉlet** Irodalmi és Nyomda Részvénytáraaaázndi Budapest, I.. Horthy Miklós-út 15. Lainky Jenő