Élet, 1939. január június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1939-01-01 / 1. szám
XXX. ÉVF. 1. SZ. 1939. JANUÁR BEKÖSZÖNTŐ Egy esztendő ismét elmúlt, és most, 1939 első percében, úgy látjuk, a folyóiratok éve érkezett el. Lapok szűntek meg és alakultak át nemcsak formában, hanem célkitűzésekben is. A világ forrong, a felszínen éppúgy mint a mélységben. A folyóiratok rögzíteni akarják hasábjaikon az időt, kipróbálják új vitorláikat. Lesz-e vájjon az Életnek is új feladata? Akar-e a most kezdődő esztendőben az Élet is valami újat? Egy szóval felelhetünk erre: az Élet marad az, ami az elmúlt évben volt. A külső csinosabb lett, még elegánsabb, de a tartalom nem változik. Nem változik, mert egészen egyszerűen megmarad olyannak, amilyennek a közönség kívánta és amilyennek a közönség jóváhagyta, azzal, hogy egyetlen esztendő háromszázhatvanöt napja alatt ismét megkettőzte önnönmagát. Nekünk nem lehet szebb elégtételünk, mint táborunknak ez a gyönyörű gyarapodása, érezzük: jó munkát végeztünk, s ezt a munkát nemcsak mi akartuk ilyennek, hanem a közönség is. Ezért maradunk mi változatlan formában, de sokszoros kedvvel, örömmel a helyükön. Az idők azonban változnak, az élet rengeteg aktualitást szór az emberek elé. Mi lesz az Élet szerepe ebben az aktualitásban? Továbbra is, még erősebben és erélyesebben kitartani a katolikum mellett. És meg kell vallanunk, ez a kitartás csöppet sem lesz nehéz. A katolikum nem megkötés, nem reakció, nem «sápadt gondolat», aminek Prohászka idejében nevezték. A katolikum sohasem, egyezkedik, de mindig képes arra, hogy útmutató legyen az aktualitásokban, az élet mozgalmas eseményeiben. Mit akarunk tehát mi elérni a hangsúlyos katolikumnak érvényesítésével? Meg akarjuk mindig és mindenben mutatni azt, ami a tények, az aktualitások, a modern élet szórakozásai, mulatságai, művészete, irodalma mögött van. Ez a «mögött» nem jelent unalmat, hanem jelenti a lényeget. És a lényeg sohasem más, mint belső szépség, méltóságteljes komolyság, aktív morál. Azt jelenti ez, hogy elzárkózunk a szórakoztató műfajok elöl? Dehogy is. Éppen ellenkezőleg. Bőven beszámolunk a színházról és a filmről, — de kiemeljük mindig, aminek a tartalma is szép és nemes, nemcsak a külső kellemessége. Riportokat közlünk az időszerű eseményekről, ■— de csak azt válogatjuk ki, aminek aktualitása hosszúlejáratú. Helyet adunk a társaság életének, — de az úri magyar mulatságok szívét fogjuk feltárni. Rengeteg képet közlünk, — de a legidőszerűbb, leginkább személyekhez fűződő képekben is éreztetni fogjuk a tartalom komolyságát. Személyi kultusszal foglalkozunk tehát színházi, film, közéleti, társasági képeinkben? Semmiesetre sem, mindig meg fogjuk találni az úri középutat a személyi tömjénezés és az élet napi eseményeitől, szórakozásaitól való elfordulás között. Tele vagyunk munkakedvvel, s munkánk nagyobbik felét nagyszerűen bevált szerkesztőtársunk, a közönség, érdekeinek szenteljük. Ezen felül kötelességünknek érezzük a magyar katolikus irodalom kiválóságai mellett az Életben elősegíteni izmos, új, fiatal katolikus szellemű írók érvényesülését. Ezzel tairtozunk a közönségnek és tartozunk az irodalomnak. De nemcsak a közönség és az irodalom kérhet tőlünk. Mi is kérünk valamit a közönségtől. Tartson ki mellettünk azzal az erővel és kedvvel, amellyel mi tartunk ki mellette. Tartson ki mellettünk a trianoni határok magyar közönsége és a visszatért Felvidék új publikuma is, ígérjük, megszolgáljuk, újult erővel, a régi formában szebb, elegánsabb külsővel, de a régi áron. S most adjuk át a szót 1939-nek. 3