Irodalmi Ujság, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-13. szám)
1953-01-01 / 1. szám - Máriássy Judit: Vihar. Urbán Ernő új filmjének bemutatója (2. oldal) - Lev Kasszilj: A szovjet író és az újság (2. oldal)
2 Irodalmi Újság Zöld hegyek alján. 3T3rnv; búzamezőn száll a dal: a vevők olyan legény, mint te." — Vacok olyan rendet, mint te ha nem hiszed...” Aratók énekelnek, a „Vörös Hanna”’ tsz tagjai, s közöttük énekel az eevembe gazdálkodó parasztember A rendás is, ő aki nem a tie, de immár végérvényesen megtanulta, hogy a szövetkezetes emberek, a Gilicze Péterek, Göndöcs Gyulák vannak olyan Jegenyék, mint ők, hogy még mais jobban szeretik a földet úgy szeretik, hogy az életüket adnak érte. A föld, a munka, a haza szeretetének nagy próbatételéről szól leginabb filmünk, a .,Vihar" Lr.b.an Emo, Fábry Zoltán kivam_ színészek és filmművészek közös alkotása. Tomboló vadovan viharral kezdődik a történet. Egyetlen éjszaka alatt víz f fj • ! 3 Vörös Ha'na' búzaföldjeinek csaknem a fele. Hajnalban már kisüt a nap, derült az idő'-Re 3 vihar méersem ült el, tovább zúg, kavarog az emberek lelkében, felforgatja a szövetkezet látszólagos rendjét, felszínre hozza a múlt minden sóié; árnyát, de kibontja előttünk az új emberek ragyogó tulajdonságait.A legszebb érzéseit, bátorság at '— Mi történjék a vízbe került búzával? Ez a kérdés jelenti a próbát, amely ha jól válaszolja meg a tagság, győz a hitetlenkedők, a gáncsoskodók, az ellenség felett. Pörneczi Gáspár, az elnök, aki jogtalan előlegekkel, kiutalásokkal szerezte meg az emberek bizalmát. ’ s pártfogója Bánkúti ,,elvtárs’* a járási mezőgazdasági osztály vezetője, úgy véli a legokosabb beszántani az esőverte búzát s felvenni érte a biztosítási összeget. De Göndöcs Gyula párttitkár, Csonka Mária a gépállomás igazgatója s velük együtt Gilicze Péter, Csele István, a szövetkezet legjobb tagjai, már tudják, hogy az államot becsapni ,amit tesz, mint önnönmagunkat becsapni. A búzát három nap alatt learathatják, ha erőt, asszonyok, lányok minden erejét is mozgósítják erre a harci feladatra. lik. A tagság véleménye megoszlódik Pörneczit szemben, akik jól látják, azokkal hogy a karban jócskán része van annak is, hogy az elnök nem tisztíttatta ki a levezető csatornákat, árkokat. Csábítja őket a „biztos” Pénz, a kényelmesebbnek tűnő út. Másfél napon keresztül tombol a vihar az emberek között. Látszólag Pörneczi és Göndöcs között folyik a harc, de Pörneczi maga is csak sakkfigura, akivel az ellenség játszik, a kulák felesége, kuláik sógora; Bánkuti, az elnök csupán csaltok, ahogyan csalétek az a szalonna kiutazás is aminek ígéretével magához édesgeti az ingadozókat. És Göndöcs Gyula is több Göndöcs Gyulánál. Az ő igazsága a párt igazsága, amit olyan emberek váltanak tettekké, mint az öreg Gtlicze, aki egymagában is „tartja a frontot”, éjjel-nappal vágja a nép gabonáját.— „Azok erősebbek" — sóhajt fel egyízben Pörneczi és ebben igaza van. Mert mikor a kommunisták csapata, akárcsak ha katonákat látnánk, kivonul a mezőre, hogy megtegye a dolgát, már kicsúszott a föld Pömecziék lába ,és előbb-utóbb nemcsak a tagság egésze, de még Árendás is közebuk áll s követi a vörös zászlót nyert uj elnököt, Gilicze Pétert. A vihar forgatókönyvének legfőbb erénye, hogy éles konfliktuson keresztül, a régi és az új robbanóerejű összeütközésében ábrázolja új életünk nehézségeit, mindennapos győzelmeink nagyságát. S ezt az éles harcot az új magyar falunak tipikus, színesen megrajzolt, eleven emberei harcolják végig. Vonatkozik ez elsősorban a két tábor fő alakjaira: a kiczére, Pörneczire, (’sete Istvánra, s kevésbbé bár, de Göndöcs Gyulára is. Mint a „Tűzkeresztségben", itt is cselekvés közben, tettekben jelennek meg előttünk az egyes emberek legjellemzőbb tulajdonságai. A munkához, az apámhoz van új viszonynak megrázó erejű kifejezése Gilicze Péter helytállásának ábrázolása. Az emberek sorra meglépnek mellőle, a tüdeje már nehezen zihál, de Gilicze Péter egymagában is küzd a szövetkezeti becsületért, akkor is ha arról egyesek úgy vélekednek, „ha szalonna lesz, becsület is lesz”. S milyen fiatal, mennyire maszületett ember az öreg kanász, Csete István! Csontos arcának mély barázdái őrzik még a múlt emlékeit, de nem a tartása, nem az embersége! Csete István már gazda a közösben, s gazdája az országnak,, is. A tanács, a közigazgatás emberei neki nem „hivatalos” idegenek, barátai elvtársai valamennyien. Ami és szívén, az a száján is, ilyen a ember öreg Csete István, szíve pedig a közösért dobog, a szövetkezet, a nép vagyonáért, az emberért s a búzáért, malacért is. A film másik nagy érdeme a példamutatás jelentőségének megmutatása. A tagság még nem tudja ki mellé álljon. S mit lát itt, mit a mások oldalon? Göndöcs mögé felsorakoznak kaszával vállukon a párttagok s azok is, akik úgy vélik, hogy „ha a kommunisták mennek, én is megyek”. Parasztok és kovácsok, kanász és csendes mosolyú fiatalasszony áll be a sorba, hogy az életet jelentő gabonát megmentsék. Aratnak fáradtan, aratnak sötétben s közben még, lám, dalolni is tudnak! Amazok meg? A volt elnök mikor hozzá mennek, csak magáról beszél, feleségének krokodilkönnyei csak saját hasznukért potyognak, kedveden is szólnak, hízelegnek is, de csak azért, hogy a tagság aláírásával visszaülhessenek a szövetkezet nyakára. Az ellentétek éles ábrázolása kitűnően sikerült ezekben a jelenetekben s mégis itt mutatkozik meg legjobban a film két komoly hiányossága is. Az első:t a tagság, a tömeg ábrázolása. Az ingadozók között is találunk néhány kitűnő figurát, a júdáspénzen lerészegedett s hideg vízzel kijózanodó Illés Kámánt, az óvatoskodó Mentes Károlyt, vagy a bajkeverő hírharangot, Illésné Rozit, de egészében véve a a tagság szájtáti habozása túlmegy azon, amit a „múlt csökevérívének” nevezhetnénk, azon az okoskodáson, ami úgy jellemzi a nemrég még egyénileg gazdálkodó parasztot. Ez a habozás a tűzben néha már a butasággal határos. Nem világos az sem, hogy a parasztok végül óvnak Göndöcsék mellé, azért mert nekik van igazuk, s mert ők a maguk áldozatos munkájával megmutatják merre, hogyan. A megtérés már csak akkor következik be, amikor nyivánvaló, hogy se pénz, se posztó,azok már aratnak, birtosítás úgyse jár, ha nem mennek, még a munkaegységet ;s Hmtják sőt a tetembe megérkezik a hír, hogy Bánkútit, a ..pártfogót” letartóztatták, s Bánkúti aljasságának kézzelfogható bizonyítéka — a dologidőben kiküldött kérdőívek, — semilyen hatással nincsen rájuk.). Ez a tedd-ide, tedd-oda tábor, amely a tagság zömét foglalja magába megzavarja az egyébként oly a szép befejező részt is. Árendás szövetkezetes emberekről mondja éjjel a mezőn, hogy lám, ezek életüknél is jobban szeretik a földet. De kikre mondja? Ekkor még csak a szövetkezet kommunistái aratnak, s azok is nemrég érkeztek Göndöcs erélyes felszólítására. Az egy Gilicze állta csak a sarat. A szövetkezetiek, igazi többesszámban, még csak ezután ballagnak ki a mezőre s bár Urbán meggyőz bennünket, hogy ez az állásfoglalásuk immáron végleges, Árendás mondása „ezek még nálamnál is jobban szeretik a földet”’ nem vonatkozhat általában a szövetkezeti emberekre. A tömeg ábrázolásának hiányosságai mellett egyes mellékalakok, részletek megrajzolása is homályos. Így Csonka Mária, a gépállomásvezető alakját nem sikerült élővé és főként rokonszenvessé tennie írónak, színésznek. Nem derül ki az sem, hogy Csonka Mária, aki elindítója volt a küzdelemnek, a harc huszonnégy órája alatt hová tűnt, mert hagyta magára a falu kommunistáit, mert csak másnap reggel jelenik meg ismét kombájnnal, zászlóval, mint az olyan hadvezér, aki a csatától távolmaradt, de a kitüntetéseket személyesen osztja széjjel a harcosok között. Nem derül eléggé világosság Göndöcs és Pörneczi kapcsoltáról sem. Történik ugyan utalás arra, hogy Pörneczi tette a párttitkárt „emberré”, Göndöcs azt is megemlíti, hogy néha összezördültek, de közös jeleneteikben mégis teljesen idegen emberekként állnak egymással szemben. Göndöcs nem felismeri, ki volt a régi elnök, úgy tűnik inkább, mintha most ismerkedtek volna meg egymással. S végül szólnunk kell egy jelentéktelen, de filmjeinknél nagyon is gyakran tapasztalható hibáról. A „Kis Katalin házasságáétól a „Vihar”-ig számos filmünk kétszer fejeződik be. Egyszer már rendbejött minden, így vagy úgy megszületett a győzelem, megbékélés és akkor, mintha filmművészeink azt hinnék, hogy kórus, tömeg nélkül nincs jó befejezés, még egy véget fűznek a meséhez, anélkül, hogy bármi újat mondanának. Gilicze Péter második „noiszen”je, a szép, közös aratási kép után Pörnecziék megfutamodása, bármily mulatságos, de feles eges, — a zászlóátadás, az új elnök kikiáltása, a fiatalok csókja, a kórusban való éneklés alatt pedig azt érezzük, kevesebb és egyszerűbb több és jobb’ lett volna. I i.' - ni forgatókönyvének megvalósítása ezúttal nemcsak méltó a meséhez, de gyönyörű felvételivel, kiváló színészi alakításaival hozzá is ad ahhoz, emlékezetes élménnyé, egyik legszebben „megcsinált filmünkké teszi a „Vihart Fábry Zoltán rendezői munkájában, a külső eredmények izgalmas ábrázolása melett sikerül közel hoznia a nézőhöz az emberekben dúló harcot is: Fábry mindenütt megtalálta és helyesen hangsúlyozta a leglényegesebb mozzanatokat. A film egyik legszebb jelenete — Gicze hősies helytállásának ábrázolása, az ő művészetét is dicséri. Valóságos falut tárt elénk Fábry Zoltán. Fel-fel ismerjük egy-egy részletét, utcáját, szokását, mintha ismerős falvaink darabkájából állt volna össze ez a filmbeli falu. A rendezés egyetlen hibája, hogy az ómegábrázolásnak előbb említett fogyatékosságát néhány jeenetben még alá is húzza, így Pörneczi lakásán, az aláírási jelenetben azon nevetünk, hogy a parasztok még a nevüket is alig-alig tudják leírni s nem azért aggódunk, hogy a kulákok csapdájába ne essenek. Illés György, a „Felszabadult föld”, a „Civil a pályán” kitűnő operatőrje ismét maradandót szépet alkotott. Nemcsak tájfelvételei, vagy a kitűnően megoldott éjszakai képek maradnak meg soká a néző emlékezetében: hogy egy-egy arc, mozdulat, az embereknek külső ábrázolása olyan megkapóan sikerült, jórészt az ő művészi munkájának köszönhtő. Kitűnő színészi alakítások egész sorával találkozunk a „Vihariban. Bihari József Körön Sándor után most Gilicze Péter alakjában formálta meg szíves átéléssel, egyszerű, emberi eszközökkel az új magyar falu egyik hősének alakját. Giliczét az író alkotta példamutató, harcos emberré, Bihari pedig barátunkká, mindnyájunk kedves Gicze elvtársává tette. Molnár Tibor első film-főszerepében beváltotta azt az ígéretet, amit régebbi epizódalakításai jelentettek. A kutatási jelenete távol állott minden hasonló s többnyire rosszízű „sírvavigadástól”, igaz volt, szomorú és mégis rokonszenves. Csak itt-ott volt merevebb szigorúbb , ilyenkor nem erősnek, kelleténél, határozottnak, hanem mérgesnek láttuk. Igen tetszett Bánhidy László, Bessenyei Ferenc, Misoga László, Sinkovits Imre, Egri István és Deák Sándor is. Szemed Endre öreg Csetéje egyik legszebb példája a színészi átlén végülésnek, az életteli, színes emberábrázolásnak. Kis Manyi tűzkeresztségbeli alakításával szemben roppant fejlődésről, komoly elmélyült munkáról tesz tanúságot. A nőalakok életrekelése egyébként kevésbé sikerült, mint a férfiaké. Fónay Márta örökös rikácsolással igyekezett ellenszenvessé tenni Illésnét, arcjátéka, mozdulatai sokszor hatásvadászóak, túlzottak. Olthy Magda Pörnecziné szerepében nem volt sem eléggé asszony, sem eléggé kuák. Pápai/ Erzsi Árendás Jucija bájos és hitelesen paraszti figura, de merevsége megakadályozta abban, hogy a fiatalságot, a szerelmet megtestesít/ a,akka valék. Farkas Ferenc népi motívumokból szőtt, gyönyörfi muzsikája nemcak a’áfesfia fiWl. — szerves része, előrevivője/ a drámának. 7 / » x egészében szép A „Vihar“ és ÍBen flua$ fim. Olyan kérdéseket/vet fel, mevek é'és rendkívül fontos problémái szövetkezetei s fejlődésének. Gerő Eril elvtárs nemrég beszél arról, /< /van árt népgazdaságunknak, fáj a szövetkezeti mozgalomna is, egyes tanácsok helytelen p gatartása, amikor küönféle öntményeket tesznek a szövetkezi gazdaságoknak. Orbán Eriő azzal, hogy az állammal a zen ,en; kötelességtejesítés, a 11-feös vagyon szeretetének jelentőségét álitotta története középpontjába segítséget nyújt a tsz-eknek fejődésükben és s gr,fia még habozó rendűso d, hogy megtartsák a paraszti gazdálkodás egyedül helyes Altját. Máriássy Judit Orbán Ernő líj filmjének bemutatója A film egyik zárójelenete 1953 JANUAI Javaslatok a nemzetközi békedíjas A nemzetközi békedíjakat odaítélő bizottság Bécsben a vétkezőket javasolta a Béke-Világtanácsnak kitüntetésre- akik által meggyilkolt Nicola Vapcarov bolgár költőt a Bécsi Nagydíjára, a Nemzetközi Nagydíjakra pedig a nemrég elhitt Paul Eluard-t, Du Bois amerikai professzort, Kurt és Jean Stern német filmművészeket, az „Elítélt falu“ alkotóit, Laxne izlandi regényírót, Mendez mexikói grafikust, Maik Raj Anano hindu regényírót. A bizottság ezenkívül 13 aranyérem kiosztására tett javaslatot A szovjet író és az újság A szovjet korszak legjobb és legtehetségesebb költője Kaervimir Majakovszkij, állandóan arra ösztönözte a szovjet írókat: — Az újságba barátaim! publicisztikai tűzvonalban A nagy Gorkij, a szovjet irodalom megalapítója, zseniális író és lángoló publicista vol.ú Irodalmi munkásságának első éveiben már mint kérlelhetetlen, élesszemű és marőfokú tárcaíró írt cikkeket az újságokba. Gorkij számára az újság későbbi szónoki emelvénnyé vált, amelyről népmilliókhoz szólhatott a legjelentősebb és legfontosabb dolgokról. Az újságok hasábjain felcsendülő nagy praekrívó hangjára felfigyelt az egész haladó emberiség. Emlékszem. Majakovszkij azt ajánlotta nekünk, az akkor fiatal íróknak, hogy feltétlenül járjuk ki az újságírás nagyterű iskoláiért. Nekem is ezt mondta: „Menjen a lapokhoz. Nina jobb iskola az író számára. Az újság csiszolja a nyelvet, éleszi szemet, rászoktat arra, hogy taakarékoskodjék a szóval és úgy írjon, hogy a szó oda üssön, ahová kell A legjobb szovjet ir’- és költők már régóta követik Makszim Gorkij és Vlagyimir Majakovszkij nagy példáját és kötelezőnek tartják a szovjet újságok munkájában való tevékeny részvételt. Úgyszólván kvétel _nélkül az összes írók, akinek könyvei kiérdemelték a nép szeretetét és elism? réseit, valamilyen módon kap ̋ oHatb. kerültek az Újsággal, trihold és Iszakntszkij, Erenburg és Mihalkov, Nyikolajevs és Babajevszkij, Tvardovszkij és Szimonov, Gorbatov Polevoj. Múzsák, Inber és sokuk más kiváló szovjet író és költő hosszú évek óta aktívan dolgozik az újságoknak. Pjotr Pavlfiko, a szovjet irodalom egyik óráló mestere ezeket mondott az újságírás jelentőségéről "Nem tuom elképzelni magam a lapc-ban kifejtett munka nélkül. Ez a "munka maga az élet és viszonyod az élet meghatáriáit jelem égéshez. Az élet és t. szemtől szembe. Ez a munk tanít és nevel, nyugtalanít s fejleszt. Az újságírás é'esíti gondolatot, harciassa Sota. >1 lapok szerkesz*lőségéen nem érzed magad egyed.l — mintha csatarendben a lttá Boldog, az, akit az élet és a alkotás jyei összekapcsolnak az újságossal." c. Alarsaki Sztálin-díjas írja: .Brtnünket, b’vjet irodalmárok<: arra tani az újság, hogy „,-jében váaszoljunk az élet stagjára, holu ihletünket harci készül tségbe helyezzük, hogy írói óránkat egyeztessük össze az ország csájával. A sztálini öt éves tervek éveiben, a mezőgazdaság kolektivi zsárlásának Keiben sok szovjet író működő tevékenyen közre a kőprrti és helvi lakokban Cikkükben, fr fásaik Dán tudósitásikban fekreztek v^cza a sovittni a'kólón unkájának nagy szeretét.a' országban vegbemen atarakuások nagyszínegg A fanok ’!o udósiloit azokb.n 1 években ott láthatjuk a Drfinogeszné' a sztálino rádí Tiúorgvár én "kezesein, a fiatal réhozokb'm. * sarkvidék jéga fedett térségein és a Karam-sivatagban. A szerkesztésekben dogozó szovjet írók a dönté e eseménynek, benyomás és megfigyelések hataalmas tartalékait gyüjtötték össze |ők az értékes tapasztalatok reítelték őket abban, hogy íveiket a korszak megtestes«nagyszerűségeihez méltóképp alkossák meg. Ipok végzetmunka szerkesztőségében különleges alkotóelemre, különös mozgékodásra nevelte az írót, arra ötülözte hogy gondolatait komifő témái köré ös sznonfositsa.pk a tulajdonságok kénessé tették az írókat, ho gyorsan összeszedjék gondolatukat és érzéseket, ha a lehető legrövidebb a att, a művészi színvonal elkentése nélkül, a szovjet ház; minden __ szenvedélyességét sztórjanak az újságok hasábjai keresztül arról, ami a nép számára a legnagyobb és legszer* tebb. "INT agy és nehéz iskolát jártak * meg a szovjet irodalárok a Nagy Honvédő Háború éveiben. A szovjet költők, írók, tudósok, irodalmárok, kritikusok vagy közvetlenül a frontlapok, hadsereglapok és hadiflottalapok munkatársai voltak, vagy pedig a központi, köztársasági és területi lapoknál dolgoztak Az irodalmárok nagy csportja a rádió számára dolgozott, elbeszéléseket, hazafias felhívásokat, politikai tárcákat olvasott fel, vagy rádió színdarabokat írt a fasiszta megszállók ellen harcoló szovjet nép nagy küzdelmeiről. Az írók és költők segítettek lelkesíteni a szovjet harcosokat a megszállók ellen vívott szent háborúban, az ő hangjuk hívta fel a hátország dolgozóit, hogy minden erejüket fordítsák front megsegítésére irányuló öna feláldozó munkára. EJj és hatalmas nészerűségre emelkedett a háború napjaiban Isa Erenburg, aki úgyszólván naponta közölt buzdító, éles publicisztikai cikkeket a ,,Pravdádban és a ,,Krasznaja Zvjezdá”-ban. Mihail Soohov, Leonid Leonov 'ángoló cikkei az ellenség ellen vívott kíméletlen harcra buzdítottak. A harcosok a fronton, a munkások pedig a hátországban kívülről megtanulták és énekelték a szovjet költők megzenésített verseit, amelyeket lapqik közöltek. Nagy népszerűségre tettek szert Borisz Gorbatov lírai-publicisztikai újságcikkei is, amelyek rendszeresen a ,,Pravdádban jelentek meg. A ,,Pravda” egyik legjobb haditudósítója Borisz Polevoj volt. Az általa összegyűjtött anyag, a megfigyeléseik és benyomások gazdagsága komoly segítséget nyújtott neki az ,,Egy igaz ember” című könyvének megalkotásához. A „Pravda” hasábjain jelentek meg Konsztantyin Szimonov író, haditudósító „Orosz emberek” és Alekszandr Kornejcsuk ukrán drámaíró ,Front’’ című színművei. A hadsereg lapja közölte Tvardovszkij költő írásait, aki saját élményei alapján a hova meni a szovjet nép szeretett költeményét, amely Vaszilij Tyorkin harcosról szólt Vera Inber költeményt írt a megszállott Leningrád védőinek állhatatosságáról. A szovjet írók a háború utáni években tovább folytatták a lapokban való tevékeny közreműködés nemes hagyományát. A szovjet ország ma a kommunizmus irodalmárai építőinek millióihoz szólnak, beszámolnak a kommunzmus nagy építkezéseiről és a hája más alkotásokat építő szovjet emberről. A szovjet írók cselekvő békeharcosok. Publicisztikai írásaik, tudósításaik a békeharcra buzdítanak. Ilyen cikkei naponta jelennek meg a lapokban Nagy nevelő erejük van a kírföldön járt írók leírásainak és útijegyzeteinek. Ezeikből a tudósításokból ismerik meg a szovjet emberek a kapitalizmus országaiban élő dolgozók nehéz sorsát, béketörekvésüket, azovjetunió iránt érzett forró szeretetüket. A szovjet olvasók nagy érdeklődéssel fogadják azokat a leírásokat és tudósításokat, amelyekben a szovjet írók beszámoltak a népi demokratikus országok dolgozónak hatalmas eredményeiről. Ezek a tudósítások azokról történelmi jelentőségű átalakulásokról szólnak, amelyek ezekben a szocialista építés útján biztosan haladó országokban végbementek. Trv Kasszilj Sztálin-díjas író A