Élet és Irodalom, 1958. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-02-28 / 9. szám - Szerkesztőség: Pillanatfelvétel Tatay Sándorról • Tatay Sándor író (2. oldal) - Szerkesztőség: A szocialista valóság pártján. A Szovjet Írószövetség vezetőségének IV. plénumáról (2. oldal)
pillanatfelvétel TATAY sándorról A szocialista valóság pártján A Szovjet Írószövetség vezetőségének IV. plénumáról A Szovjet Írók Szövetsége vezetőségének IV. plénuma február 11-től 14-ig ülésezett Moszkvában. A plénum értékelte a szovjet irodalom eddigi eredményeit, melyeket a szovjethatalom fennállásának negyven éve alatt elért, majd megjelölte a szovjet írók feladatait a III. összszövetségi írókongresszus előkészítésével kapcsolatban. Nyikolaj Tyihonov beszámolója és a kétnapos vitán elhangzott hozzászólások mindenekelőtt azt hangsúlyozták, hogy a szovjet irodalom fogalma nemcsak az orosz-szovjet irodalmat foglalja magába, hanem az egész Szovjetunió soknemzetiségű irodalmát. A szovjet irodalom soknemzetiségű irodalomnak született, amely az egykori hatalmas cári birodalom valamennyi népének költőit és íróit egyesítette. Ez a tény nem csupán külsőségekben és szólamokban nyilvánult meg az ülésen, hanem a beszámoló és a felszólalások pátoszát képezte. A lenini nemzetiségi politika hiánytalan érvényesítését készítette elő a plénum az irodalom területén. A kultúra egész eddigi világtörténetében ismeretlen jelenség ez a sokszínű, mégis egységes, közös harcra felesküdött irodalom. A felszólalók zöme a nemzetiségi irodalmak helyzetével foglalkozott. P. Brovka, a belorusz, L. Novicsenko az ukrán, M. Ibrahimov az azerbajdzsán, V. Lux a litván, E. Bukov a moldvai, M. Musztepov a kazahsztáni írók és irodalmárok nevében szólalt fel. Szószólói akadtak a kis népek irodalmának is. A kabardin és a karél-finn irodalom képviselői egyenrangú félként vettek részt a vitában. V. Visnyevszkij (az optimista tragédia szerzője) felszólalását a mari irodalmi élet elemzésének szentelte. A kárpátukrajnai ukrán, orosz és magyar írók munkásságáról I. Csender számolt be. Többen említették, hogy különösen a közép-ázsiai köztársaságokban figyelhető meg élénk irodalmi fellendülés. Az elmúlt években itt bonyolult folyamat ment végbe, melynek eredményeként az ősi szóbeli tradíciók és a modern irodalmi formák szintéziséből újszerű, realista irodalom van kialakulóban, főleg a próza, a regényírás területén. A szovjet irodalom soknemzetiségű voltának kihangsúlyozása bizonyos szervezeti változásokat is követel. Éppen ezért a Szovjet Írók Szövetsége helyett az OSZSZK közeljövőben megalakuló írószövetsége foglalkozik majd az orosz irodalmi élet vezetésével, emellett a Szovjet Írók Szövetségének titkárai egyegy nemzetiségi irodalom figyelői és képviselői lesznek. Az orosz íróknak saját kiadóvállalatuk lesz, s megjelenik majd a Lityeratura Zsizny című saját lapjuk is. Ez azért szükséges, hogy a vidéki és a nemzetiségi írók a fővárosi írókkal egyenlő mértékben adhassák ki műveiket a központi kiadóknál. Több új folyóirat is indul, többek között az ukrán nyelvű Külföldi Irodalom. A plénum foglalkozott egyes irodalmi vonatkozású revizionista tendenciákkal és erélyesen visszautasított minden ilyen irányú kísérletet. A szovjet irodalom történetében ez a III. plénum úgy fog szerepelni, mint a meg nem alkuvó, következetes harc plénuma, amely elutasította az „újítás“, ez „alkotói szabadság” leple alatt és más, az árunak nem megfelelő cégtáblával jelentkező revizionista törekvéseket — mondotta A Szurkon zárószavában. — A revizionizmus részben cikkek formájában jelentkezett, melyek kétségbevonták az Irodalmi folyamatok pártirányításának jogosságát. De jelentkezett az írókongresszuson alapvető alkotói módszerünknek elismert szocialista realizmus értékeinek és tartalmának kétségbevonásában is. Jelentkezett azokban a különböző műfajokban megírt könyvek sorozatában, amelyekben egyoldalúan tükröződött társadalmunk élete. Mint ismeretes, a Szovjet Írók Szövetsége vezetőségének III. plénuma már elítélte ezeket a jelenségeket. A mostani IV. plénum pedig — már a megtisztult légkörben — az irodalmi építés és előrehaladás programját tűzhette ki. K. Szimonov, külföldi utazásainak tapasztalatát ismertetve elmondta, hogy egyes külföldi kollegái mindenáron holmi önkritikát, bocsánatkérést és kimagyarázkodást várnak a szovjet íróktól. Ez nevetséges és naív kívánság. Természetesen a mi irodalmunkban a jó, tehetséges írók könyvein kívül vannak szürke és rossz könyvek is — mondotta K. Szimonov —, de ez minden irodalom aksziómája. Azért pedig, mert nálunk proletárdiktatúra van és mi, szovjet írók, egy emberként állunk ki ezért a diktatúráért és mindenképpen támogatjuk — ezért kimagyarázkodni vagy bocsánatot kérni senki előtt nem szándékozunk ... Nem akarjuk megjátszani a minden tekintetben és mindenkinek kellemes dáma szerepét •— ezt világosan kell látniuk barátainknak is és ellenségeinknek is. Csaknem minden hozzászóló beszélt arról: a revizionizmus veszélyes elméleteket gyártott a szovjet irodalom és általában az irodalom ellen. Először csak a szocialista realizmust támadták, aztán tovább menve becsmérelni kezdték a klasszikus realizmust általában, hogy helyet csináljanak az álmodern törekvéseknek A szovjet írók nem érthetnek egyet a passzív szemlélődés, az úgynevezett „önkifejezés” irodalmi krédójával. A szovjet irodalom, mint új jellegű irodalom, nem , elégedhet meg a szemtanú szerepével, ha igen aktívan beleavatkozik az életbe, KM All elősegíti annak szociálisan irányú napviheny változásait. Éppen ezért a■ szovjet jugoszlávírók 6sgyben pedagógiai munkát is végeznek. A szovjet valóság igenlése egyidejűleg nem jelent valamiféle alkotói megkötöttséget az írók számára. A „bírálat szabadságát” hiányoló íróknak és kritikusoknak M. Saginjan válaszolt: — Kérdezem, hogy Glatkov Cementje nem bírálja-e igen élesen az állami szerveket? A Honvédő Háború legnehezebb pillanatában jelent meg Kornejcsuk Front című drámája, vajon ez a mű nem példája-e annak a kritikának, amelyet hiába kerestünk a kapitalista országokban? Vagy mondjuk Leonov orosz erdője, amelyben az öreg tudós meggyőző erővel beszél az erdőírtás megengedhetetlenségéről — ez talán nem éles, ez talán nem igazi kritika? Amellett azonban ezek a művek alapvető tendenciájukban támogatják a szocialista építést, lándzsát törnek mai és holnapi valóságunk mellett, ezért nem tudja az ellenség kihasználni őket propaganda céljaira, amint azt például Dugyincev Nemcsak kenyérrel című regényével megtehette. A szovjet irodalom új úton jár, és erről az útról nem fog letérni — hangoztatták a plénum résztvevői. Az elzárkózás, a dogmatizmus, az irodalmi „vasfüggöny” vádjára válaszolva A. Csakovszkij elmondta, hogy Hemingway, Mauriac, Caldwell, Green, Steinbeck és más kiváló külföldi írók művei rendszeresen látnak napvilágot a Szovjetunióban. Moravia új regényéről még csak reklámokból értesültek Nyugaton, amikor a Szovjetunióban már közölte az Inosztrannaja Lityeratura. — Mi, akik egyik legnagyob írónk, M. Solohov személyében kijelentettük az egész világ előtt, hogy készek vagyunk kerekasztalhoz ülni mindazokkal, akik érdekeltek a világ békéjének és haladásának elősegítésében, elutasítjuk magunktól a dogmatizmus vádját. Elkülönítjük magunkat a dogmatizmustól, harcolunk ellene, de nem feledkezünk el a fő veszélyről, a revizionizmusról. A Szovjet Írók Szövetsége vezetőségének IV. plénuma bebizonyította annak a nagy kollektívának egységét, melyet szovjet irodalom néven ismernek a világ minden részén. Tatay Sándor magányos írótermészet; az év jórészét badacsonyi házában tölti, művei is többnyire ott születnek. A magyar középosztálynak a két világháború közti években lejátszódó lassú agóniája — ez a témakör foglalkoztatta az utóbbi években; regényciklusának első két kötete nagy közönségsikert aratott. — írom a ciklus harmadik kötetét — válaszolja kérdésünkre — Cselekménye a 30-as évek elején játszódik, címe ,,Az eladó kastély’* lesz. Munkámat azonban megszakította egy másik műfaj vonzása. „Ház a sziklák alatt” címmel filmet írtam Ezt a témát a közeljövőben az olvasók elé kerülő „Vulkán" c. kötetemben is feldolgoztam. Regény, film, elbeszéléskötet — ugyancsak sűrűn kerülnek ki a művek Tatay Sándor tolla alól! — Voltaképpen lassú író vagyok — magyarázza. — Soká érlelem a mondanivalóm, csak akkor fogok íráshoz, ha már tudom, mit akarok. A tavalyi év ebben az értelemben véve a termés betakarításának esztendeje volt. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha könnyen vettem volna a dolgomat — ámde amit most megformáltam, ahhoz hosszú évek alatt hordtam össze a nyersanyagot Tervei felől érdeklődünk. •— Regényciklusom egyre több kötetet követel, ha napjainkig el akarok jutni az ábrázolással — márpedig ez a szándékom — még legalább hármat... Emellett valósággal pihenésnek számít egy ifjúsági regény, a „Magyar Robinzonok” elkészítése, története 1945-ben játszódik, két, a Nyugatra hurcolás elől a Bakony rengetegébe szökött levente kalandjairól szól. S hadd említsem meg végül: szeretnék eredményes munkát végezni a Balatoni Intéző Bizottságban is, amelynek tagjai közé tartozom. Ott olyan terveink vannak, hogy megvalósításukért úgy kívánok dolgozni, mint legsajátabb írói terveimért A NEMZETI KOMMUNIZMUS ÖLKERESÉSE (Folytatás az 1. oldalról.) nemzeti kérdés a magyar osztályharcok alakulásával. Hogy mi lett ezzel a nemzeti függetlenséggel 1945 után, vagy pláne 1956-ban, azt Erdeiből nehéz kiolvasni. De abból, hogy a magyar történelem eme sorsproblémájának megoldásáról s az ellene intézett ellenforradalmi támadásról előkelően hallgat a Szabó Dezső-i szellem, az elsikkasztott magyar forradalom vádja száll a proletárdiktatúra felé. Amit Erdei nem mond ki, kimondják a Szabó Dezső novellák. Nemcsak Erdei előszava kommentár Szabó Dezsőhöz, Szabó Dezső is kommentár Erdei előszavához. Kivált a kötet utolsó, az egész válogatás értelmét kimondó novellája, a Scholtz Mihályné ítélete című, mely a proletár nemzetköziséget ítéli el a nagy magyar nacionalizmussal szemben. (A Szépirodalmi Kiadó helyesen tette, hogy mind az előszót, mind a válogatást elutasította még az Erdei körüli vita megindulása előtt.) Sokan felvetik a kérdést, helyes volt-e Erdei cikkét közölni? Akik a cikk közlése mellett vannak, azzal érvelnek, hogy helytelen volna holmi árnyékbokszolást csinálni, ümi a porondra ki nem engedett ellenfelet. Véleményem szerint azonban az, hogy mit bocsátunk vitára és mit nem, elsősorban politikai célszerűség kérdése. S ez nem ítélhető meg tértől és időtől függetlenül. A kulturális és ideológiai konszolidáció jelenlegi szakaszában az ilyenfajta cikkek vitára bocsátása fölösleges és célszerűtlen. Tévednek azok, akik árnyékbokszolástól félnek. Az elért nagy eredmények ellenére van mi ellen hadakozni. Az ellenséges eszmei áramlatok elég maradványa él még körülöttünk. Felesleges tehát ezeknek a számát szaporítani az irodalmi tanulmány köntösében megjelenő hazug politikai publicisztikával. Ha revizionista és ellenforradalmi eszmék maradványainak mindama leglényegesebb formáit leküzdöttük már, amelyeket október előtt és október után hirdettek, akkor lehet bizonyos társadalom-pedagógiai jelentősége a mostanihoz hasonló vitáknak, addig azonban nem. Reméljük, hogy a Kortárs szerkesztősége nem követ el többé ilyen durva tévedést, aminő Erdei cikkének közlése Volt. „AZ EGÉSZ VILÁG DOLGOZÓINAK ÜGYE'’ címen a moszkvai Politikai Kiadókönyvet jelentetett meg (75 ezer példányban), amely tényekkel, dokumentumokkal és rövid cikkekkel mutatja meg, hogy milyen szerepet töltöttek be a világ munkásai a Nagy Októberi Szocialista Forradalom védelmében. A kötet sok magyar vonatkozású dokumentumot tartalmaz és három rövid cikket: egyet Szamuely Tiborról, egyet Kun Béláról, és egyet Münnich Ferencről. FODOR JÓZSEF a néphadsereg meghívására március 4-én előadást tart a magyar irodalom mai helyzetéről a kiskőrösi tisztiklubban. SÓS LÁSZLÓ „TRAPÉZ“ CÍMŰ REGÉNYÉT vitatták meg artistaművészek és cirkusz-szakemberek a magyar artisták szakszervezetében. DÜSSELDORF DRÁMAI SZÍNHÁZA bemutatta Bertolt Brecht „Kurázsi anyó” című színművét Elisabeth Flickenschildt neves német színésznővel a címszerepben. Az első düsseldorfi Brecht bemutatónak viharos sikere volt. JEAN ROUSSELOT, a fiatal francia költőnemzedék tehetséges tagja nyerte az idei Guillaume Apollinaire-díjat. NEMZETKÖZI KÉPZŐMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS megrendezését tervezik a Szovjetunióban. A kiállításra albán, bolgár, kínai, koreai, magyar, német, lengyel, csehszlovák, vietnami, valamint jugoszláv művészeket szándékoznak meghívni — jelentette ki Mihajlov, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere. A TANÍTÓHIÁNY Angliában mind nagyobb. A milliós Birminghamban 800 pedagógus hiányzik, vidéken még nehezebb a helyzet. A fő ok: a tanítók tekintélye csekély , noha a háború után emelkedett a jövedelmük, a többi értelmiségi szakmáknak lényegesen előnyösebb a helyzetük. FRUNZE VÁROSÁBAN megnyitotta kapuit a „Baskír Állami Egyetem”. Az új egyetem 5 fakultásán 5000 hallgató tanul. Sokan közülük olyan kerületekből jöttek, ahol az Októberi Forradalom előtt az egész kerületben egyetlen írni-olvasni tudó ember sem volt. GOTTHOLD EPHRAIM LESSING születésnapján Alexander Abusch államtitkár, a kulturális ügyek miniszterének helyettese átnyújtotta Hans Lucke drámaírónak, a „Kaució". ..A pince” című darabok és más színművek szerzőjének az idei Lessing-díjat. CSEHSZLOVÁK ÍRÓKÜLDÖTTSÉG érkezett hazánkba. Vezetője Ladislav Stoll akadémikus, irodalomtörténész, volt iskola- és kultúrügyi miniszter. A delegáció tagjai: Frantisek Hrubin kiváló lírikus, Milan Janis, államdíjas drámaíró, Stehlik, szintén ismert drámaíró (jelenleg Győrben adják „Ketten a veremben” c. színdarabját) és dr. Karol Rosenbaum, a szlovák Akadémia tagja, irodalomtörténész. L. Stoll és K. Rosenbaum már járt hazánkban . KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBÓL 42 zongora- és hegedűművész jelentette be részvételét a március végén kezdődő moszkvaiCsajkovszkij zenei versenyére. A BRÜSSZELI VILÁGKIÁLLÍTÁS művészeti programjában szerepel a moszkvai Nagy Színház balettegyüttese is. Biztos résztvevői az ünnepi programnak a lvovi és a New York-i szimfonikus zenekar tagjai is. KÍNAI KÉZIKÖNYVET állít öszsze a Kossuth Kiadó. A könyvben a Kínai Népköztársaságra vonatkozó politikai, gazdasági, és kultúráiig adatokat gyűjtötték össze. KÉT KÜLÖNLEGESEN SZÉP KIADVÁNY lát napvilágot még az idén a Magyar Helikonnál: 700 év legszebb magyar könyveinek albuma az egyik, a másik a Tun-huangi barlangfestményeket ismerteti. JUGOSZLÁV ÍRÓK NYELVEN. Pekingben a látott napvilágot két irodalmi mű: Ivo Vojnovics, századeleji dubrovniki író „Ekvináció" c. drámája (a dráma alapján készült „Gyötrelmes éjszaka’* c. jugoszláv filmet a magyar közönség is ismeri) és Csedomir Mindervics „Felhők a Túra felett" című regénye. A „Népi irodalom” kiadóvállalat rövidesen megjelenteti Miroszláv Krlessa válogatott novelláit, Iván Goran Kovacsics „Tömegsír’, valamint Szkender Kulenovics „Sztojánka, a krjezsopoljei anya’* c. poémáját. LAKATOS GABRIELLA Kossuth-díjas táncosnő és Havas Ferenc, a Magyar Állami Operaház tagjai a közelmúltban a kassai Nemzeti Színházban vendégszerepeltek, a „Reszkenő” című táncjáték két főszerepében mutatkoztak be igen nagy sikerrel. A PANNÓNIA FILMSTÚDIÓBAN befejezték Móricz Zsigmomd meséje nyomán készült „A török és a tehenek’ című rajzfilmet. Előreláthatólag áprilisra elkészül a „Didergő Király". Móra Ferenc meséjének bábfilmváltozata. JUGOSZLÁV FILMMŰVÉSZEK most forgatják az első hazai szélesvásznú filmet, melynek Szürke hétköznapok a címe. A film cselekménye a két világháború közötti időben játszódik, s egy jugoszláv városka életének visszás jelenségeit ábrázolja szatirikus eszközökkel. LUXEMBOURG VÁROSÁBAN leleplezték Victo Hugo mellszobrát. Az emlékművet a városi park bejáratánál helyező CARLOS HERMOSILLA ALVAREZ chilei festőművész a németchilei kulturális kapcsolatok kimélyítése érdekében 15 grafikát ajándékozott az NDK-nak. Alvarez hazája realista nemzeti művészetének harcos képviselője. Ajándékát Carmen Cereceda grafikusnő adta át a német Kultúrkapcsolatok Intézetének. ALEXEJ TOLSZTOJ GOLGOTA című trilógiáját G. Rosali rendezésében megfilmesítették. Tyelegin mérnököt V. Medvegyev és feleségét, mását N. Veselovszkaja alakította. KECSKEMÉTEN a második évnegyedben kezdik el a kétezer személyes befogadó képességű kertmozi építését az új kollégium udvarán. A L'HUMANITÉ beszámol az Albert Schweitzer életéről készített amerikai film nagy németországi sikeréről és hírt ad arról, hogy a „nagy film” francia kísérő szövegét Jean-Louis Barrault mondja el, felváltva magával Schweitzer doktorral. Országos Átadták a Szakszervezetek Tanácsa 1957. évi irodalmi díját A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1956-ban irodalmi díjat alapított azzal a céllal, hogy évről évre olyan írók műveit tüntesse ki, akik munkájukban a dolgozó nép, elsősorban a munkásosztály életét, a munkásmozgalmat ábrázolják. A Szaktanács Titkársága az 1957. évi irodalmi díj elbírálásánál úgy döntött, hogy az első díjat nem adja ki, azonban Szentiványi Kálmán „A völgy emberei” című regényét és Lengyel József Visegrádi utca" című riportregényét egyaránt a második díjjal megosztva jutalmazza. Az irodalmi díjjal kitüntetett két műemléket állít a két világháború közötti évek munkáshőseinek, a dolgozók harcának a kommunisták áldozatos küzdelmének.