Élet és Irodalom, 1959. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1959-08-14 / 33. szám - Nádass József: Egy nagy művész halálára • nekrológ • Emil Frantisek (2. oldal) - Finály Olga: Új ütem repítsen • vers (2. oldal) - Fővárosi Építő Vállalat dolgozói: Még egyszer a tihanyi „szakállas emberről” • reflexió | Olvasóink írják • (szabó): Tihany meg a szakállas ember. ÉS, 29. szám (2. oldal)
Egy nagy művész halálára oly hirtelenül csapott le, hogy valószínűtlen a hír, hogy alig tudom elhinni. Az örökké tevékeny, mindig tettre, akcióra kész,, pihenés nélküli alkotó és kezdeményező, nem igazgat többé színházat, nem szerkeszt lapot, nem rendez darabot, könyvet sem ír többé, nem szerez zenét, nem lép fel mint színész, nem agitál, vitázik, tervez — a nagy nyughatatlan, Emil Frantisek Burian halott. Amikor, több mint negyedszázada, minden anyagi támogatás, szubvenció nélkül merész kis színházát Prága belvárosában, a Jungmannován megnyitotta, még nem volt harminc éves, de már ismert volt, mint a színpadművészet forradalmasítója, mint forradalmár művész. Magam is ismertem már és nagybecsültem és tudtam, hogy a színpad nagy újítóinak első sorában áll. A vezetése alatt álló Divadló 34 (később 35, 36 stb. lett a neve, a Divadló színház, mellé mindig hozzáfűzte a következő évszámot, ezzel is jelezve, hogy a má-■ nak és a holnapnak alkotó, minden előadásával varázsla tos, lenyűgöző élményt adott. Burián a rendező, színész és zeneszerző, a színpad ugyan, olyan forradalmi átformálója volt, amilyennek annak idején Meyerhold indult, de ugyanolyan sok színű poétája is, mint egykor Tairov. Ő és kollektívája az eszközök szintézisére törekedett, mozgással, fény- és színhatásokkal, zenével, zörejekkel, a szöveggel és a tánccal, vetítéssel, de lehetőleg kevés kulisszával dolgozott. • És milyen sokrétű volt a műsora! A klasszikusok, Shakespeare, Moliere, Puskin, Baumarchais újszerű előadása mellett Gorkij, Hasek, Brecht és mások színműveit mutatták be. És népi játékokból is alakítottak színműveket. A konzervatív kritika szünet nélkül támadta őket. Nemcsak értetlenségből. Tudatosan. Megérezte a veszélyt, felismerte, hogy ez a művészi forradalmár, ez a nagyszerű úttörő, nemcsak a formában akart újat adni, de társadalmi mondanivalója is forradalmi. Nem véletlen, hogy egyik legelső, legtöbbet vitatott produkciója, amelynek szövegét ő maga, Burian írta, a Vojna (A háború) éles antimilitarista tiltakozás volt a fasizmus előretörésének, háborúra készülésének idején. Persze érzett feladatának, más volt a cél a polgári köztársaság idején és más a felszabadulás után. Akkor a polgárságot akarta megingatni biztonságában, destruált, most, a nép államában, a munkások életét akarta építeni. „Mindig a baloldalon álltam, a kollektív, a szocialista mozgalmak oldalán.” „Kommunista vagyok... a művésznek nyíltan meg kell mutatni az embert szociális, társadalmi viszonyai közepette ...” — mondta egyik prágai beszélgetésünkkor, van már tíz esztendeje. Nemcsak hazájában volt minden haladó művészeti — elsősorban a színházi — mozgalom vezéralakja. Nemcsak a Csehszlovák Köztársaság népe ismerte el és becsülte meg tevékenységét (népművész volt, államdíjas, a felszabadulás után képviselő), de a nemzetközi művészi életben is magas rangja volt. Színházával ismételte:" vendégszerepeit Európa legtöbb országában. 1958-ban nálunk is járt, minden előadásuk meglepetés, izgalmas élmény volt. Ez az izgékony, tevékeny, mindig új megoldásokat kereső nagy művész nemcsak színész, rendező, igazgató, de író, költő és publicista is volt. Egy időiben két kulturális folyóiratot is szerkesztett és költői művei közül különösen megrázó az a verses regénye (Jeden ze vsech: Egy a sokak közül), amelyet a hitleri koncentrációs tábor borzalmairól írt. Ugyanezzel a témával foglalkozik az a színműve is, amelyik színházának a háború után egyik legnagyobb, feltűnést keltő sikere volt, a Romeo és Julia Mauthausenben. A régi romantikus emberi tragédiát összekapcsolta a nácizmus okozta szörnyű emberi tragédiával. Volt elég élményanyaga e művek megalkotásához. A hazáját megszálló fasiszták nemcsak színházát zárták be, de őt is. Négy évig volt a náci táborok foglya, kalandos, vakmerő módon szökött meg, mentette meg életét. És most, amikor még oly sokat várhattunk volna szenvedélyes, az újat zseniálisan szolgáló tehetségétől, erejének teljében: meghalt. Mindenki e kerek világon, aki barátjának érzi az ember előrelépéséért alkotókat, köszönettel, hálásan és gyászolva gondol a megingathatatlan forradalmár művészre, a nagy ajándékozóra: E. F. Burianra. NÁDASS JÓZSEF MONTE ROSA MILÁNÓBAN címmel Pietro Secchia és Gino Moscatelli nagyszerű könyvet írtak az olasz partizánmozgalomról, amelynek a szerzők is tevékeny részvevői voltak. Ez a könyv nyerte el az olaszországi ellenállási irodalom nagydíját. KILENCSZÁZHARMINCHÉT MÚZEUM Van a Kínai Népköztársaságban. A Kínai NK a különböző múzeumok száma tekintetében megelőzte Angliát és jelenleg a harmadik helyen áll a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok mögött. A RÓMAI MAGYAR AKADÉMIA Kovács Margiteramikusművész munkáiból rendez kiállítást. OLASZORSZÁGBAN hivatalos adatok szerint 400 ezer iskolás korban levő gyermek nem tud írni és olvasni. Az analfabéták száma az országban eléri a 3,5 milliót. MAGYAR NőÍRÓK antológiájának megjelentetését vette tervbe a Magvető. A gyűjteményben mai nőírók prózai, Urai és drámai alkotásai kapnak helyet. A MÉG SÖTÉT A HAJNAL c£mű lengyel játékfilmet, a második világháború kitörésének huszadik évfordulója alkalmából mutatják be Budapesten és vidéken. A film a gdanski eseményeket örökíti meg a második világháború előestéjén. Az ünnepi bemutatóra a film alkotói és művészei közül küldöttség érkezik Magyarországra. A NEMZETKÖZI HUMORFESZTIVÁL arany pálmáját E. L. Malpass francia regényíró nyerte el. Könyvének címe: Lárma a padláson. A PÁRIZSI NEMZETEK SZÍNHÁZA idei vándordíját, az Emmanuel Ruiz Pipo fiatal szobrászművész faragta serleget a Fiatal Kritikusok Nemzetközi Köre a kelet-berlini Komische Oper-nek ítélte oda, a Walter Felsenstein által rendezett Hoffmann meséiért. Az idei műsoron 96 színdarab, illetve dal- vagy táncjáték szerepelt, ami jelentős emelkedést mutat az előadások számát illetően. 1954-ben a párizsi színházi fesztiválon csak 47 előadást tartottak. Az idén 26 külföldi társulat 13 idegen nyelven szerepelt. A legjobb koreográfust kitüntető oklevelet Jerome Robbins amerikai balettvezetőnek, ítélték oda. A legjobb színész kitüntető címét Zero Mostel kapta, aki Joyce Ulyssesében lépett fel. Az idei szezon egyik érdekessége volt, hogy most kapott helyet először a bábművészet: 12 bábszínház vett részt a Nemzetek Színháza műsorában. A világhírű vatikáni KÖNYVTÁR 11 millió kéziratáról mikrofilmet készítenek. SZEPTEMBERBEN JELENIK MEG a párizsi Julliard kiadónál Francoise Sagan negyedik regénye Szereti Brahmsot? címmel. A téma ismét szerelmi háromszög: húsz éves fiú, harminc éves asszony és negyven éves férfi. ANDREJ RUBLJOV klaszszikus orosz festő ,születése 600. évfordulójának előkészítésére Moszkvában bizottságot alakítottak. A Szovjetunió Szépművészeti Akadémiája ez alkalommal ünnepi ülésszakot tart, amelyre külföldi művészeket és szakembereket is meghívnak. A NÉPSZERŰ DIÁKKÖNYVTÁR az új tanévben fontos és értékes kötetekkel bővül. Kiadják Gogol Köpenyét, A falu jegyzőjét Eötvös Józseftől, Kisfaludy Károly Kérők és Csalódások című színműveit, Mikszáth Kálmán A Noszty-fiú esete Tóth Marival című regényét, Móricz Zsigmond Rokonokját és Karikás Frigyes válogatott elbeszéléseit. KÍNÁBAN KIADJÁK Sztanyiszlavszkij összes műveit. A 8 kötetből álló sorozatban Sztanyiszlavszkij számos érdekes levele is szerepel. A MAGYAR NEMZETI GALÉRIA támogatásával Rudnay Gyula-múzeumot létesítenek a Somogy megyei Bábonyban. Nagy festőművészünk évtizedekig ebben a községben töltötte a nyári hónapokat. A budapesti képtár festményekkel és vázlatokkal egészíti majd ki a helyi Rudnay-emlékeket. KILENC BARÁTI ORSZÁGBA küldtünk új magyar zeneműveket. A Magyar Zeneművészek Szövetsége, a baráti országokkal kötött kulturális egyezményeink szellemében, kilenc testvérszövetséghez juttatott el nagyobb küldeményt. A kották, kis- és nagypartitúrák, valamint hanglemezek átfogó képet adnak az ifj magyar zenéről. Albániába, Bulgáriába, Csehszlovákiába, Koreába, Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Romániába, a Szovjetunióba és Vietnamba öszszesen csaknem 1600 kottát és lemezt küldtek, amelyekből bemutatókat rendeznek az ottani zeneművész-szövetségek. Kínában néhány hónappal ezelőtt indítottak útnak hasonló küldeményt, s ott már megtartották az első bemutatót is. CURZIO MALAPARTE olasz író halálának második évfordulója alkalmából, a firenzei Vallachi-könyvkiadó kiadja eddig még kiadatlan írásait. A kötet címe Gyerünk anyám! A kötetben foglalt cikkek az író beszélgetései anyjával az élet értelméről Európa jövendő sorsáról. Az írások főleg az 1951. és 1952-es évekből erednek. BELGRÁDBAN szovjet képzőművészeti kiállítás nyílt meg. A Művészetek Pavilonjában megrendezett kiállításon 12 szovjet festő és hét szobrász 150 alkotását mutatják be. LITVÁNIÁBAN a szovjet hatalom kivívásának minden évfordulóján díjazzák a kiemelkedő irodalmi műveket. Ez évben A. Bellauszkasz Vörösen virágzanak a rózsák című regénye nyerte el az értékes kitüntetést. V. SZÁZADBELI GERMÁN SÍROKAT tártak fel a soponyai homokbányában a székesfehérvári István király-múzeum és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói. A sírokban torzított koponyáin férfi és női csontvázakat találtak. Halélra van-e ítélve az absztrakt művészet? (Folytatás az 1. oldalról) inkább másról beszél. Másról — de miről? Mit mondanak George Mathieu, vagy Poliakoff csak Peinture-nek (festmény) nevezhető, (de annak is csak anyaga és készítésmódja miatt), kriksz-kraksz képei? Biztosan van jó néhány beavatott, aki különböző okokból elfogadja, meg is veszi. Ám az egyik megkérdezett, Jean Helion volt absztrakt, ma figuratív művész őszintén vallott a stílusváltásáról: „Vágyódtam a világ formái után” — vagyis a valóság után. Ez a művész valószínűleg aszszonyt akart ölelni, nem mértani elemeket, s a képeibe azok a meleg emberi érzések kívánkoztak kifejeződni, amelyek nem fejezhetők ki a geometriában. Nem volna ildomos a magunk törekvéseit és eredményeit felsorolni, de a szocialista világ részeként, a magunk képességeivel hozzáadtuk okulusainkat egy új, humanista művészet kialakításához. Ahhoz a művészethez, amelynek elkövetkezésében bízva, Raymond Charmet kritikus, az ankét egyik szervezője így ír: „Az emberiség e század során megismerkedett a leghallatlanabb társadalmi, technikai és intellektuális kísérletekkel, átélte a legdrámaibb és a leglelkesítőbb próbatételeket. Szükségesnek látja levonni a végső következtetést és megteremteni egy igazi humanizmust, ahol minden népek, minden kultúrák összegyűlnek s meg fogják találni egyértelmű kifejezésüket. A művészet soha nem volt felületi jelenség, meg kell érteni legfőbb szerepét, ami előreláthatólag a felserdült ember tiszta és mély hangja lesz.” E szép sorok megnyugtathatnak bennünket a tekintetben, hogy nem a párizsi iskola vezető szerepe, vagy az absztrakt művészet veszélyeztetettsége a fő kérdés, hanem az: hogyan lábaljanak ki a válságból (une arise reelle?) A kritikus— igen helyesen — a művészet jövőjét a népek összefogásában, a kultúrák egymást kiegészítő szerepében látja. A Párizstól keletre élő népek tudják, hogy ez a folyamat megindult és a Moszkvában rendezett szocialista biennále bizonyította, hogy ha nem is világművészet, de feltétlenül a közösségi és realista művészet lesz ,a felserdült ember tiszta hangja.” Szívesen látnánk, ha művészek, műtörténészek, a képzőművészet kedvelői nálunk is megválaszolnák a francia lap kérdéseit. S alkalomadtán mi is visszatérünk még rájuk. A NAGYKÖZÖNSÉGNEK szánt magyar történelemkönyvein dolgoznak a Történelemtudományi Intézet munkatársai. Ilyen munka utoljára öt évvel ezelőtt jelent meg s rövid idő alatt elfogyott. A most készülő kötet az időközben megjelent egyetemi tankönyveken alapul s felhasználja a történeti kutatás legújabb eredményeit. A DÉL-AFRIKAI PRETORIÁBAN 87 színes bőrű író, 245 megjelent könyv szerzője összejött és megbeszélte az időszerű irodalmi, szociális és politikai kérdéseket. A Délafrikai Unió történetében ez volt az első néger írókonferencia. • AZ EINDHOVENI ZENEISKOLA hallgatói bemutatták Herman Strategier Arnhemi zsoltár című kompozícióját zenekarra, szólistákra és narrátorra. A mű a holland antifasiszta ellenállási mozgalom 1944-ben lezajlott tragikus végű arnhemi németellenes felkelésének állít emléket. A SAN SEBASTIANI FILMVERSENYEN Magyarországot az Akiket a pacsirta elkísér című film képviselte. A filmnek hatalmas sajtóvisszhangja volt. George Sadoul a Les Lettres Francaises-ben a többi között a következőket írta: A fesztivál nagy meglepetése, az egyetlen hiteles remekmű: Ranódi László filmje. MAGYAR STILISZTIKA ÚTJA címmel készül a Nemzeti Könyvtár egyik újabb kötete. A munka Erdősi Sylvesztertől Zlinszky Aladárig ad áttekintést stilisztikai munkáinkról. Mellékletben közli a stilisztikai fogalmak enciklopédiáját, s megadja a szakirodalmi forrásokat is. A BUKARESTI TELEVÍZIÓ a felszabadulás 15. évfordulójára több színdarabbal készül. Műsorára tűzte — a többi között — Nagy István A legmagasabb hőfokon című regényének televízióra alkalmazott változatát. ERICH MÜHLAM neves német munkásköltőt 25 évvel ezelőtt gyilkolták meg a fasiszták az oranienburgi koncentrációs táborban. A Német Művészeti Akadémia és a Német Kulturális Szövetség ebből az alkalomból emlékünnepséget rendezett Berlinben. SZÍNES ÁRNYKÉP rendezésben három új darabot mutatott be a Mongol Népköztársaság Állami Bábszínháza. A népi művészet e kedvelt formájának új alkalmazását jelentős kulturális eredményként regisztrálják Ulan-Batorban. FINALY OLGA: * Uj ütem repítsen Inkább szabad vers, mintsem a klasszikus, szép, ősi formát bontani, rontani tudatlanul vagy készakarva összedobott, suta félszavakkal. Tiszteld a törvényt. Ám, ha kibuggyanó szent gyűlölettel bűnöket ostoroz szavad, ne tégy eléje gátat, szólj szabadon, ne gyötörd a formát! Költő, szabad vagy. Új utakat keress, alkoss magad mást, mint ami már a múlt, de kérlek, ne bántsd a régit, szép ütemét dadogón ne bontsd meg! Nézd csak meg egyszer Berzsenyi verseit, olvasd el, ámulj! Szárnyas a gondolat, s a forma nem kötöz, de lendít, mind magasabb, ragyogóbb egekbe. Lendülj te másként. Hagyd el a klasszikus, szép, ősi formát. Más a ma ritmusa. Téged már új ütem repítsen mind magasabb, ragyogóbb egekbe! - 2 - Sok magyar zenemű hangzik el a külföldi koncerttermekben és rádiókban Az utóbbi hetekben és hónapokban ismét sok magyar zeneművet játszottak a külföldi országok hangversenytermeiben és rádióiban. A genfi rádióban bemutatták Maros Rudolf Musica Leggiora című fúvósötösét, s a szerzőnek ezt a művét és Szerenádját a toulousei fúvósötös is előadta. Az ottani zeneakadémián ezt a két számot felvették a tananyagba. Maros Rudolf két művét egyébként Bordeaux-ban is játszották. Az American Piano Trio közlése szerint az együttes felvette műsorára Ránki György II. zongoraszonátáját. Henryk Szeryng mexikói hegedűművész amerikai és európai hangversenykörútjain több ízben játszotta Sugár Rezső Hegedűszonátáját és Kákai Rezső Verbunkos rapszódiáját.• A Német Demokratikus Köztársaságban, Halléban nagy sikerrel adták elő Kardos István trióját. A dán rádióban bemutatták Farkas Ferenc három burleszkjét és Római hangjegyfüzet művét, továbbá Járdányi Pál Zongora-szonatináját és Láng István szerzeményét, a Szegény ember balladáját. Gabrielle Devries francia hegedűművésznő műsorába iktatta Vistei János hegedűversenyét. Az észak-amerikai Pennsylvania államban előadták Szelényi István Presto című szerzeményét. OLVASÓINK ÍRJÁK Még egyszer a tihanyi „szakállas emberről Örömmel közöljük a Tihanyban üdülő dolgozóktól hozzánk érkezett levelet; reméljük, hogy ha a tihanyi tanács nem is, Veszprém megye illetékesei figyelembe veszik majd. Tisztelt Szerkesztőség: Az Élet és Irodalom 29. számában olvastuk a Tihany meg a szakállas ember c. cikket. A cikkben felsorolt gondolatokkal, tényekkel és következtetésekkel a magunk részéről messzemenően egyetértünk. Nyaralásunk alkalmával éveken át tapasztaltuk Koós Hutás Gergely összes ténykedését. A cikk megjelenése után reméltük, hogy illetékes szervek gondoskodni fognak arról, hogy Európa legszebb helyén ne a dilettantizmus garázdálkodjon. Sajnos, azóta sem történt semmi változás. Vállalatunk dolgozói az Élet és Irodalom 29. számát a cikkre való hivatkozással megküldték a tihanyi tanácsnak. A tihanyi tanács ugyanis Koós Hutás Gergelynek szegénységi bizonyítványt állított ki, mely szerint igazolta, hogy havi jövedelme a 600 forintot nem haladja meg és hogy teljesen vagyontalan. A tihanyi tanács az igazolás kiállításakor figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy Koós Hutás Gergely 1959. januárjában házadóbevallásban több százezer forint értékű ingatlant vallott a magáénak. Ugyanúgy nem zavarja az a tény sem, hogy Koós Hutás Gergely Tihany területén változatlanul árusítja mázolmányait azzal a különbséggel, hogy most nem a mólónál, hanem a Motelnál ütötte fel tanyáját. Augusztus elsején közösen mentünk el megtekinteni a tihanyi Motelt és megdöbbenve láttuk, hogy Koós Hutás előtte, a legforgalmasabb útvonalon rakta ki silány értékű giccseit. Lehet, hogy talán a magyar festőművészeinek akart „érdemeket” szerezni az ott megforduló több száz külföldi és belföldi nyaralóvendég előtt?! Mi a magunk részéről felháborodva látjuk, hogy egy országos hetilap bírálata süket fülekre talál az illetékesek körében. A Fővárosi Építő Vállalat Tihanyban üdülő dolgozói