Élet és Irodalom, 1962. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1962-10-20 / 42. szám - Bárány Tamás: Írók a kamera előtt • A képernyő előtt (10. oldal) - H. Gy.: Az ifjú József Attila az Egyetemi Színpadon • színikritika • József Attila napjai, rendező Egressy István (10. oldal) - Lukácsy András: Egy este Moszkvában • A rádiókészülék mellől • Pénteken este sorozat (10. oldal)
írók a kamera előtt Számos egyéb fontos feladata mellett kedves kötelessége a televíziónak az élő irodalom népszerűsítése. E megtisztelő feladat terhe nem lehet kicsiny, mert a tv neki-nekilendül, de buzgalma néha ellankad. Az utóbbi időben mintha éppen ilyen nekilendülő periódus tanúi volnánk: rövid néhány hét alatt három kiváló írónk is megszólalt a kamera előtt. Mintegy hat hete Tamási Áront köszöntötte a televízió, hatvanötödik születésenapján. A rövid műsort szerencsés kézzel állították öszsze: még az is képet kapott az író pályájáról, aki műveinek nem közeli ismerőse. K. Nagy Magda lényegre törő előadása vezette be a köszöntőt, majd Tamási beszélt színesen, kedvesen, megtett útjáról, indulásának esztendeiről. Híveinek s az irodalombarátoknak őszinte örömére maga olvasott fel egy derűs epizódot abból a regényéből, amely neki magának s az olvasónak is leginkább szívéhez nőtt: az Ábel-trilógia első kötetéből. Aztán egy költői ihletésű jelenet pergett le egyik színművéből, s ezzel véget is ért a műsor, épp ott és úgy, hogy a néző felsóhajtson, de szívesen hallgatnám tovább! Néhány hét múltán a nagybeteg Sándor Kálmánt kereste fel a kamera a Szabad-,sághegyi Szanatóriumban, amelynek az író hosszú ideje kényszerű lakója. Ennek a műsornak más formát kerestek: a televízió irodalmi szerkesztője, Ratkó István beszélgetett az interjúalanynyal. Az előbbi műsor stilizáltságát itt az élő beszéd teljes kötetlensége váltotta fel, s talán ez volt a szerencsésebbik forma. A párbeszéd — váratlan fordulataival — bizonyára jobban jellemez, mint a zárt és előre felépített monológ. Több benne a nézőhöz közvetlenül szóló, személyes elem, s a találó kérdések nyomán közvetlenebbül nyilatkozik meg a lélek. Ebből az érdekes, mert egy eredeti írói egyéniség benső világába bepillantást nyújtó beszélgetésből sok mindent megtudtunk Sándor Kálmánnak nemcsak esztétikai felfogásáról, hanem alkotói elveiről is. Hasznos, érdekes volt ez a félóra, különösen, mert a nyilvánosság előtt oly régen nem szerepelt írót szólaltatott meg. Legutóbb a hatvanesztendős Illyés Gyulát láttuk a „kamera előtt”. Ebben a műsorban került leginkább arányos egyensúlyba a műsor két része: az életműből adott ízelítő, és a személyes emberi megnyilatkozás. Az irodalomtörténész Czine Mihály bevezetője sokkal jobb volt, mint a riporter Czine Mihály interjúja Illyéssel, mégis ez a befejező beszélgetés volt a műsor csúcspontja. Az Illyésmű egyes darabjait is élvezettel hallgattuk, különösen tetszett Palotai Erzsi remek előadásában a jól kiválasztott részlet a „Mint a darvak”-ból, és Koncz Gábor megrázó szavalata. Végezetül Illyés maga olvasta fel egy versét. A felolvasás ismét, csak azt bizonyította — s ki tudja, hányadszor már —, mennyire igaz az a szabály, hogy a költőnek nem tanácsos tulajdon művét előadnia (hisz másfajta „belső zenét” hall ki belőle, mint a versmondó) — ám azt is bebizonyította (s ezt sem először), mennyire kedves mégis, ha versét a költő maga oliassa fel. Csupán három rövidke műsor — s mégis bő alkalom arra, hogy tanulságokat vonjunk le belőlük. Mindhárom adást társaságban, s nem irodalomérték társaságában néztem, szándékosan. Az eredmény mindig és mindenütt ugyanaz volt: szívesen nézték, sajnálták, hogy már vége. Az olvasót — ha írásai meghódították — érdekli az író személye is, szívesen ismerkedik meg vele, még akkor is, ha a személyes kapcsolat csupán annyi, amennyit a képernyő tud teremteni köztük. A tv éppen ezért sokkal gyakrabban és rendszeresebben élhetne ezzel a kapcsolatteremtő lehetőséggel, nem kellene okvetlenül egy-egy ünnepi könyvhét, vagy születésnap indokára várni, hogy nézői elé idézze irodalmunk jeleseit. S ha már itt tartunk, hadd essék néhány szó a tv további irodalomnépszerűsítő lehetőségeiről, amelyekkel ma még nem él annyira, amenynyire tehetné. Felelőssége itt rendkívüli — volt szó erről már e hasábokon, hiszen az irodalom, az olvasás felé kell vezetnie azokat a tömegeket is, amelyeket ma még, éppen a szórakoztatás egyéb eszközeivel, elvon az irodalomtól. Csak hevenyészve és ötletszerűen, néhány jó lehetőség erre. Népszerűek országszerte az olvasóankétok, író-olvasó találkozók, íróink gyakran sok száz kilométert utaznak, hogy eldugott kis falvakat felkeressenek, s elbeszélgessenek akár húszharminc olvasóval. E mozgalom egyre terjed, mind nagyobb igény mutatkozik mindenfelől e személyes találkokozókra. Íme: a kitűnő alkalom, amelybe a televízió bekapcsolódhatik. Nem az esti csúcsidőben persze, de például vasárnap délelőttönként, amikor jobbára úgyis az ifjú nézők ülik körül a készülékeket. Milyen gondolatébresztő, olvasási kedvserkentő tudna lenni egy ilyen, ország-világ előtt lezajló ankét, az író műveiről — az író részvételével. Vagy egy-egyújonnan megjelent könyvről rendezendő vita: ez is országos méretekben hívhatná fel a figyelmet a műre, íróra, irodalomra; különösen, ha vélemények és ellenvélemények (például a lelkes olvasóés a fanyar kritikusé, vagy éppen megfordítva: a lelkendező kritikusé és a fanyar olvasóé) csapnának öszsze spontán, előre el nem tervezett vitában... Televíziónk műsora egyre szélesebb körű, egyre gazdagabb, de soha nem nélkülözheti a műsorát még inkább gazdagító, mindig újabb színeket BÁRÁNY TAMÁS A FARKASRÉTI TEMETŐBEN pénteken helyezik el a nemrég elhunyt Neményi Ödönnek, a Szikra, majd a Gondolat Könyvkiadó szerkesztőjének hamvait. Neményi Ödön, mint műfordító is sokat dolgozott, kivált a szovjet irodalom népszerűsítését tekintette feladatának, de fordított németből, angolból is. Egyebek közt Lavrenyov Amerika hangja című darabját, Kozsevnyikov Hajnalhasadás című regényét, Hayerdal Abu-Aku-ját ismertük meg tolmácsolásában. Változatos témájú, érdekes filmeket láthat az őszi évadban. Néhány cím a gazdag programból: 49 NAP, SZÜLETÉSI BIZONYÍTVÁNY, AKI SZELET VET, PILLANTÁS A HÍDRÓL, A GYÁVA, ESŐS VASÁRNAP Viszontlátásra a moziban! Az ifjú József Attila az Egyetemi Színpadon „József Attila napjai”. Már a sorozat címe is újat ígér, elütött a szokásos versmondóestektől: élet és költészet élményszerű, szinte drámai egységét. Surányi Ibolya szerkesztésében plasztikusan elevenedett meg a kezdő költő jelleme és környezete, s az abból kisarjadó líra, bizonyítván, hogy a forma, kérkedése nélkül is meg lehet haladni a „bevezető plusz versek” szokásos képletét. Az életszerűség sokban volt köszönhető Fodor Tamásnak, aki elhihető közvetlenséggel öltötte magára az ifjú József Attila alakját. A Szépség koldusa és a Nem én kiáltok-kötetek nagyított címlapja alatt. Makai Péter ízléses díszletjelzései közt folyt a lélekidézés. Ezen az estén az első, gyermekkori hántásoktól (József Etelka emlékezett meg róluk) a Horger Antali sértésig jutottunk el. Művészileg elmélyült, kitűnő lezárása volt a kezdő költő életszakaszának a valóban idekívánkozó, a szegedi éveket idéző Születésnapomra Keres Emil gyújtó, igazságtevő előadásában. Annál sajnálatosabb, hogy az élet megidézése mögött elmaradt a legfontosabb: a költészet tolmácsolása. A művészek közül Téby Katalin ismét világosan épített, de némelykor eltévedt, s adós maradt a befejezéssel. Jancsó Adriennét formálási biztonsága átsegítette a belső azonosulás helyenkénti hiányán. Egressy István nem elég otthonosan mozgott a fiatal József Attila világában, az idegenség pedig külsőségekre csábít. S ha a megoldatlanságokat a szokatlan feladat számlájára írjuk, mégis — ki tudja hányadszor — elő kell hozakodnunk a versrendezés vajúdó problémájával. A műsor óhatalanul megsínyli az egységes koncepció hiányát, mert maga a költői arculat sikkad el az egyéni teljesítmények széttartó sokféleségében. (Egyetlen próba viszont a legerőteljesebb koncepció elfogadtatására sem elegendő!) Amikor dicsérettel illetjük a szerkesztésnek a költő drámáját felidézni akaró elképzelését, nem hallgathatjuk el várakozásunkat: a következő estek megteremtik azt a művészi együttest, mely alárendeli magát az öt előadásban, öt felvonásban kibontakozó József Atilla-i drámának. H. GY. Ne méltóztassék, csak tessék Ö rök Károly, Megye, Erdei Etelka, ték: Gerley Andor, Salgótarján, Sárospatak, Dévényi József, Sá- Dani Sándor, Pápa, Kiss György, Boraljaújhely, Konyár Ilona, Igár, Tatabánya, Beckl János, Nógrád, Vass Gábor, Várpalota. — özv. Erdei Etelka, Sárospatak. — Zalán Kiss Miklósné, Sáringer József, Győző, Balogh Gabriella, Biró Sán- Balogh Gabriella, Kónya Imréné dómé, Takács László és Varga és Lányi Endre, budapestiek: Józsefné, budapestiek. 40. SZÁM. — Készi Imre „Orvé- A jutalomkönyveket postán elnyes Csóri” című regényét nyer- küldjük. Nem vagyok arisztokrata, az ellenkezője vagyok, ízlésből és józanságból az ellenkezője. A tömeg hajráját nem gőgből vetem meg, hanem azért, mert jóságra és emberiességre törekszem. A fenség siralmas dolog, úgy vélem, ezt mindenkinek be kellene látnia, az embereknek jóságosan és emberségesen kellene viselkedniük egymással, nem lenne szabad egymást megalázniuk, megszégyeníteniük. Vastag bőre lehet annak, aki... 5. és 39. vízszintes — 27. függőleges. (A rejtvény három sorában elrejtett idézet megfejtését kérjük beküldeni, 1962. október 29-ig. — A megfejtők között tíz példányt sorsolunk ki Thomas Mann „Királyi fenség’* című regényéből.) ★ VÍZSZINTES: (Kétbetűsek: LE* NL, UR, KÜ, ZD, UK.) — 1. Amerikai filmkomikus. 5. Az idézet első része. 11. Zongorázik. 13. A súlyemeléshez kell. 14. Hármas korona. 15. Ásvány. 18. A Tisza kisi mellékvize. 20. Bedob. 21. Csomó 22. A legismertebb nevű svéd kémikus. 24. Mindent előrámol. 25 Végtag. 26. A reneszánszot követő stílus. 28. Német betű. 29. Jóllakottság (kissé népiesen). 30. Majdnem leül. 31. Költői műfajok. 33. Az egyik irányba. 35. A Nap igéje. 36. Illatos növény. 37. Az obsitos apja. 39. Az idézet második része. 42. Polinéziai szigetcsoport. 43. Iskolai tantárgy (nyelv). 44. Síkidom. 46. 1853—56-ban vívott háború. 47. Leánynév. 48. Bírósági ügy. 50. Mulatozna. 51. Kopasz. 52. Egykor önálló hercegség Dél-Franciaországban. 54. Igen csúf. 55. Öltözködési cikk. 57. A fejünk felett látható (felhőtlen időben). 58. Mulatság. 59. Csökkenti az árakat. 61. Lóbiztatás. 64. Németh László műve. 65. Érzékszerv. 66. Sok mindent elvisel. 67. Megbánt. ★ FÜGGŐLEGES: (Kétbetűsek: GO, ET, ZA, GT, ZÉ, OV.) — 1. A varrónő teszi. 2. Térségek. 3. Elemez. 4. Színes bőrűek. 6. Idő, németül. 7. Nem hiába magyarázok neki. 8. Szegecs. 9. Az egykori Litvánia egykori fővárosa. 10. Tévedés (latin). 12. Így kezdődik III. Richárd előnyös ajánlata. 16. Részesrag. 17. Ázsiai félsziget. 19. Ad egy pofont. 21. Elmozdul egy bizonyos irányba. 23. A kivonás szava. 25. Indogermán néptörzs. 26. Nagy lírikusunk. 27. Az idézet harmadik része. 29. Kisebb település. 32. Csapadék. 33. Kedvelt dísznövény. 34. Nyelvtani fogalom. 36. Optikai gyárunk. 37. Velős mondás. 38. Fém. 39. Víziállat. 40. Gyengéden megtapint (ék,hiány). 41. Bogoz. 44. Főzeléknövény. 45. Testrész. 46. Drágakövek mértékegysége. 47. Korallnyaklánc. 49. Ollós állat. 50. Felügyel. 51. Tudományágak. 53. Iüllütik. 55. Gyötrelem. 56. Ázsiai hegycsoport. 59. Német férfinév. 60. Kézben fog. 62. Az emelt zenei hang kapja ezt a szótagot. 63. ... cesszió. (Fenyősy Antal) ★ Megfejtés a 40. számból: A falak közt elsápad az ember arca. A városban elhalványodik a vér. JUTALMAZOTTAK: 39. SZÁM. — Krúdy Gyula ,,A magyar jakobinusok” és „Al-Petőfi” című regényeit nyerték. Tö 10 Egy este Moszkvában Pénteken este sorozat legutóbbi adásait hallgatva már-már tollunk hegyén volt a figyelmeztetés: Szerkesztők vigyázat: fárad a műsor! Mert ha a leglényegesebben nem hibáztathatok is, ha soha nem is engedtek az olcsó csábításnak, de a műsorfolyamokat már nem ágyazta mederbe olyan életrevaló téma-ötlet, mint annakelőtte, az összekötőszövegek sablonosakká lettek, tehát unalmasakká és az egyes műsorszámok laza egymásutánja, eklekticizmusa sem kötötte le mindig a figyelmet. Amikor aztán, most legutóbb, váratlanul hallottunk egy adást, amelynek teljes címe ez volt: Pénteken este moszkvai színházakban, hangversenytermekben, írók és művészek között ... Már maga az ötlet is jó. A magyar városokban tett látogatás után, most, a turistaforgalom megélénkülése idején, éppen ideje látogatást tenni a külföld nagyvárosaiban. És ezenfelül gazdag programot is kaptunk. Egy Prokofjev koncertet a Csajkovszkij-teremből, Mravinszkijjal; csokrot szovjet humoristák műveiből (ez lehetett volna kissé frissebb is), szavalatot a Puskin tér fái alól (Anyegint), aztán megismerkedtünk a főváros vendégeivel: Yves Montand, Benny Goodman, Josephine Baker és Yma Sumac egy-egy számát hallottuk, de még a mi Operettszínházunk kinti fellépésének részleteit is. A nemrég hazánkban járt Szergej Antonov író maga beszélt a szűzföldek romantikájáról és az ezt tükrözni kívánó Aljonka című elbeszéléséről. (Ennek rádióváltozatát is hallottuk aztán, s ha Kovács Györgyi átdolgozása nem is adott átütő dráma-élményt, néhány csak ott található karakterisztikus figurát mindenesetre bemutatott, alighanem a szerző szándéka sem volt egyéb.) És aztán mi volt még? Opera-közvetítés a Nagyszínházból, az Alekszandrovegyüttes, moszkvai tánczene, s egy nagyon érdekes riport, Kelemen Gyuláé, amelyben a napjainkban híressé lett „negyedik nemzedéket” szólaltatta meg: Jevtusenko költőt, Akszjonov prózaírót, Glazunov festőt. A finisben pedig: Ojsztrah és Richter. Az élvezetes estének két hiányossága kívánkozik ide. Három óra véleményünk szerint elég nagy idő ahhoz, hogy az alatt egy nagyváros kulturális életének még teljesebb és hitelesebb keresztmetszetét kapjuk. Útimarsallunk bizony csak alkalmi kalauz volt, és bármily sokoldalú műsort nyújtott is, nem hagyott vissza bennünk olyan érzést, hogy most már mindent tudunk, ami tudható. Ez nem utolsósorban az összekötőszöveg hibája: nem foglalta szerves egységbe a hallottakat. Másfelől viszont szívesebben hallottunk volna többet a szovjet főváros szellemi életének új felpezsdüléséről. Ez az, ami Moszkvát máma különösen érdekessé teszi a hallgató számára: erre kellett volna építeni a műsort. Szerkesztők figyelem: fárad a Pénteken este! Ne hagyják! Találniok kell új és új ötletmagvakat, amelyekből egy-egy teljes műsor kivirágzik, csak így életképes ez az adásforma. A külföldi látogatások erre alkalmasnak látszanak , és nagyvárosokban éppen nincs hiány. De nemcsak ez képzelhető el: bármely gondolati keretben szívesen hallgatunk efféle vegyes műsort, tovább kell kísérletezni tehát. Nem csak a Pénteken estét sajnálnánk, ha ellaposodna: a rádiózáson belül egy sajátos műfaji próbálkozás sikeréről is szó van itt. LUKÁCSY ANDRÁS A Rá DiótóZÜ& A Rippl-Rónai díj átadása Október 14-én nyílt meg Kaposvárott a megyei képzőművészek XVI. kiállítása. A tárlaton került sor első ízben a Megyei Tanács Rippl-Rónai díjának kiosztására. A Borsos Miklós által tervezett emlékplakettet és a díjat Lóránt János festőművész kapta. ÜZEN Jarwkmkr „Szamosparti”: Verse színvonalas utánérzése Petőfi Szeptember végén című költeményének. Próbálja önmagát adni, saját érzéseit, önálló gondolatait kifejezni. Sz. Géza, Budapest, XIX.: Versei örvendetes fejlődést mutatnak. Részletesebb bírálat végett keresse fel szerkesztőségünket. D. Kálmán, Hódmezővásárhely: Verseiben a fiatalos hév, a szép és nemes iránti lelkesedés megtalálható, de ez inkább gondolkodásával, mint a költészettel függ össze. Tehetséget nem látunk soraiban. L. Tibor, Budapest, VII.: ,,Ne még ..." című versében befagyott víztükörhöz hasonlítja önmagát, akit már a sajnálkozók sem melengethetnek fel. A befagyás pillanatát a következőképpen érzékelteti: „Egy pillanatra csodálkozón felnézek — Már ideért? — szemeim még körülnéznek. Ne még! — de üvegtestem már élő jég lett; S egy érzőidegen megmeredt az eszme.’' Sz. Erzsébet, Pusztaottlaka: Verséből egyelőre nem derül ki, hogy tehetséges volna. A tanulás mindenképpen hasznára fog válni. H. Imre, Budapest, VI.: Fodor József Vita a hollóval... című cikkéhez szól hozzá. A közérthetőséget ne tévessze össze a gyermek értelmi képességeihez méretezett szimpla rigmussal. Verseiből az derül ki, hogy ez a félreértés szabja meg művészi próbálkozásait, törekvéseit is: ,,A vájár a bánya mélyén jár,de ha rátör a szökőár rá csak az özvegye vár.’ II. Erzsébet, Székesfehérvár: örülünk, hogy ilyen mértékben fel tudják kelteni a figyelmét a lapunkban megjelenő versek és irodalomesztétikai cikkek. Beküldött versei gazdag formakultúrát, jó verselőkészséget mutatnak, mindez azonban kevés a megjelenéshez. Témaválasztásai is szerencsések, ám az új mondanivalóval, a szemünk elöl eddig elrejtett összefüggések megmutatásával, valamint a gazdagabb és egyénibb képalkotással még adósa ennek a kezdeti költészetnek is. F. Ilona, Mezőkövesd: lelkesült hangú verseiben semmit sem találunk, ami tehetségre utalna. Nem biztatjuk. Szekerczés József Békéscsaba: Kívánságára készséggel közöljük, hogy a lapunkban korábban megjelent Sz. Sz. J. (Sz. Sz. Júlia) névre küldött üzenet nem önnek szól. Üdvözöljük. Sz. Gábor, Budapest, ézv.: Verseiből úgy látjuk, tehetséges. Próbálkozásait továbbra is szívesen olvassuk. Nem közölhető kéziratokat küldtek be: I. István, Tatabánya, G. János, Karcag, Cs. J. Attila, Aquincum, S. Pál, Cegléd, Mária M., Presov, Sz. Imre, Csongrád, Cz. Róbert, Budapest, X., K. Mózes, Fülöpszállás, V. István, Pécs, P. Zina, Budapest, XI., E. Klára, Budapest, VI., B. Péter, Budapest, II. K. Bálint, Makó, K. Erzsébet, Budapest, I., M. Jánosné, Gyula, Sz. Gyula, Kaposvár, G. László, Gyál, „Tisza” G. Gusztáv, T. György, Budapest, VII., N. Erzsi, Budapest, IX., J. Gábor Miskolc, Sz. Sándor, Bérces, K. Sándor, Miskolc II., G. E. Pécs, L. Sándor, Budapest, XII.