Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-06 / 1. szám - Ó. L.: Könyv Mocsáry Lajosról • Mocsáry Lajos - a népek barátságáért (Testámentum-sorozat) (2. oldal) - Cs. Kovács László: Tengerpart • kép (2. oldal) - Demény Ottó: Rózsafa a nyele (2. oldal) - Jánosi Antal: Jókai-emlékülés (2. oldal)
Iéletés□333 Megjelenik minden szombaton 16 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY SZERKESZTŐSÉG: Budapest V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest vn.v. Lenin krt. 9/11. Tel.: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta Hírlap üzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Bors József nádor tér 1.). Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, félévre: 60 forint, egész évre: 120 forint. Kéziratokat és rajzokat NEM ŐRZZUNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA ! INDEX: 25.244 Könyv Mocsáry Lajosról A bukaresti Hét című hetilapból értesültünk arról, hogy rövidesen megjelenik a Testamentum-sorozat indító kötete. Mocsáry Lajos — a népek barátságáért lesz a könyv címe. Mocsáry azok közé a kevesek közé tartozott, akik a kiegyezés lagymatag légkörében és a Millennium felszínes nemzeti lángolása idején felismerték és hangoztatták, hogy „az Osztrák—Magyar Monarchiában a magyar nemzet is csak akkor fejlődhet, ha biztosítja a nemzeti kisebbségek... szabadságjogait”. Többségi nemzet tagjaként hirdette a népek és nemzetiségek egyenlőségét, az emberi jogok érvényességét minden körülmények között. Mint képviselő, parlamenti hatjában magára maradt, hiába hívta fel a figyelmet arra, hogy „itt a magyaron kívül több népfaj él, mindenki élénk ragaszkodással nemzetiségéhez, felébredt szellemmel, sőt tettre, harcra minden pillanatban kész indulattal.” De nem figyeltek föl erre. Tudta, milyen szomorú következményekkel járhat, ha Közép-Európa népei, nemzetiségei egymásra acsarkodnak. „Ha nem tudunk jóra menni más ajkú hazánkfiaival, tökéletesen felakadunk mindenben, s hazánk nemcsak a legszomorúbb pangásnak, hanem a legborzasztóbb és undorítóbb háborgásoknak lesz örök színhelye, minden izgató örökösen kész anyagot fog találni közöttünk, lehetetlen lesz minden rendezett állapot” — írta. Reális, bölcs programja a századvég meddő gazdagságában, a nemzetvesztő nemzeti öntudat demagógiájában fikció maradt. Többek között követelte, hogy a „megyegyűlésen minden megyében divatozó nyelv egyaránt használható legyen”, hogy „külön iskolák legyenek minden nemzetiség számára”. Jó volna, ha a Romániában megjelenő könyvből legalább utólag megismernénk Mocsáry Lajos munkásságát, mindmáig érvényes tanítását D. L. Cs. Kovács László: Tengerpart RÓZSAFA A NYELE A közelmúltban egy régiségbolt előtt mentem el, s mert kedvem támadt a bámészkodásra, megálltam néhány pillanatra. A kirakatban elhelyezett tárgyak kíváncsivá tettek, beléptem az üzletbe, hogy ott folytassam a nézelődést, s az egyik vitrinben rég látott tárgyat pillantottam meg — egy katonai Mannicherre tűzhető bajnetot. Nocsak! Hát ez már régiségnek számít? Az ára után ítélve, feltétlenül. Hatszáz forintot kértek érte. Eszem ágában sem volt megvenni, de a boltot elhagyva, gondolkozni kezdtem. Milyen különös. Vannak tárgyak, amelyek szép csendesen eltűnnek mindennapi életünkből, de emlékük még hosszú évtizedekig kísért. Fogalommá válnak, mint a szurony is, hiszen nap mint nap hallhatjuk, például azt, hogy X vagy Z diktátor szuronyok hegyére támaszkodva tartja fönn uralmát. Képletes beszéd — mondhatnánk —, de miféle hasonlat az, amely nem váltja ki a belső látvány képzetét, legalábbis a fiatalokban már nem? A másik kérdés az, hogy hová lettek a szuronyok? Amikor még gyermek voltam, rengeteg volt belőlük. Minden bevonuló katona kapott egyet, amit kimenőkor is magán hordott, hovatartozása legfőbb jelképeként. A szurony, más néven balnét, vagy bajonett, iszonyú rendeltetése ellenére is — hisz puskavégre tűzve, az ellenfél felnyársalására szolgált — kedves fegyver volt. Emlékét számtalan népdalunk őrzi, kis szuronyomnak nevezték, s gondolatban még szeretőjük nevét is rávésték a bakák. A valóságban nem, mert azt a szolgálatvezetői szigor megakadályozta. Hová lettek a szuronyok? Valószínű, hogy amikor a Manlicherek ideje lejárt, a pusikákkal együtt hatalmas raktárakba gyűjtötték, s még később beolvasztották őket. De hol és mikor? Elképzelésem szerint az ötvenes évek elején még több százezernyi szuronyt őrizhettek a katonai raktárak. S ha egyetlen rendelet gyors határidőt szabva, pillanatok alatt tüntette el őket — ebben nincs valami elgondolkodtató ? Gyorsan kellett végezni a szuronyokkal. A kézitusa ma már nehezen elképzelhető harci tevékenység, de az acélra szükség van, modern fegyver készül belőle. Ami szurony mégis megmaradt, falusi kamrák asztalfiókjában lapul, átalakult disznóölő késsé, vagy a konyhakertben használatos. S ha néha egy-egy mégis a városba kerül belőlük, azt jó pénzért megveszi a bizományi, hogy még jobb pénzért adja tovább. Aki megveszi most már a szeretője nevét is rávésheti. Varga Julcsáét vagy akárki másét. 1 . JÓKAI-EMLÉKÜLÉS Karácsony előtt ünnepség zajlott le az írószövetség székházában. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az írószövetség Tudományos- Fantasztikus Irodalmi Munkaközös,sége Jókai-emlékülést tartott abból az alkalomból, hogy az író sci-fi műve, A jövő század regénye 100 évvel ezelőtt jelent meg. Az elnöki megnyitót Cseres Tibor tartotta, az Irodalomtörténeti Társaság nevében Nagy Miklós köszöntötte a jelenlevőket. Elsőnek Zöldhelyi Zsuzsa a valóság és a képzelet viszonyát elemezte A jövő század regényében: Jókai nem volt jóstehetség, technikai utópiája a korabeli eseményekre támaszkodott, a regény minden szála kapcsolatban állt a kor valóságával; a mű valójában a múlt század regénye. Fábián Pál nyelvészeti szempontból elemezte Jókai írás-, művészetét. Az író a jövőt saját korának nyelvezetével fejezte ki, azokat a szavakat használta, melyek a jövőt leginkább jellemezték. A sci-fi nyelve minden korban ilyen kettősségű: az új mondanivalót csak a „régivel” képes kifejezni. Radó György előadásában arra a sajátos, de nem bántó humorra hívta fel a figyelmet, amellyel Jókai Vernét karikírozza. Az emlékülés második napján Nacsády József a Fekete gyémántok utópisztikus kérdéseit vizsgálta. Szemző Piroska azt elemezte, milyen hatással voltak Verne művei Jókaira. Vernénél csupán cél — Jókainál eszköz a fantasztikum. Lengyel Dénes A jövő század regényének népköltési- és sci-fi-elemeivel foglalkozott. Nagy Miklós az író egész életművében jelenlevő, mindig tudományos tartalmú fantasztikumok kérdését tárgyalta. Az előadások után hosszantartó vita alakult ki. A felszólalók közül Kolozsvári Grandpierre Emil azt fejtette ki, hogy Jókai hőseinek jellemrajza, műveinek felépítése a XIX. századi nagy francia regényírókra emlékeztet, s az irodalomtörténet feladata volna, hogy a kevésbé ismert Jókai-értékeket mindnyájunk számára közkinccsé tegye. A zárszót Kuczka Péter, a Tudományos-Fantasztikus Irodalmi Munkaközösség elnöke tartotta. Jókait ma is lebecsülik, előítélettel kezelik — mondta. — Pedig a legnagyobbak: Mikszáth, Móricz mellett a helye. Írásművészete ma is korszerű. Olyan gyönyörűséggel veszi birtokába a tudományt, mintha költő volna. Verne szárazabb, kevésbé poétikus. A Vernével foglalkozó irodalom hatalmas, de Jókaival nem foglalkozunk eleget. Az alaposabb Jókai-kutatás irodalmunk utópisztikus hagyományait is jobban feltárná. Jánosi Antal GYURKÓ LÁSZLÓ A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála Bemutató előadás: 1973. január 18. JOBBA GABI, JORDAN TAMÁS, ZALA MIARE, JENEY ISTVÁN, KRISTÓF TIBOR, Bajcsay Mária, Thirring Viola, Répássy András, Pelsőczi László, Galkó Balázs, Eszes Sándor, Tóth Éva, Iszlay Emese, HALMOS BÉLA, KOLTAY GERGELY, SEBŐ FERENC RENDEZŐ: BEREK KATI Jegyek kaphatók: a Nemzeti Színház szervezési osztályán (IX., Ráday u. 9. T.: 187—715), a Színházak Központi Jegyirodáján (VI., Népköztársaság útja 18. T.: 120—000), és a Huszonötödik Színház pénztáránál (VI., Népköztársaság útja 101. T.: 225-229). A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERS, DRÁMA VOZARI DEZSŐ: A SZOMSZÉD KERTJE. Válogatott műfordítások. (Európa) PAKOLJ.rz ISTVÁN: ZÖLDARANY. Versek. (Magvető) ILLYÉS GYULA: BAL A PUSZTÁN — BÖLCSEK A FÁN. (Szépirodalmi) BOGDÁN LÁSZLÓ: MATINÉ. Versek. (Kriterion, Bukarest) BRASNYÓ ISTVÁN: A LEVEGŐ TITKAI. Versek és karcolatok. (Fórum, Újvidék) KENÉZ FERENC: HOMOK A BŐRÖNDBEN. Versek. (Kriterion, Bukarest) KISS JENŐ: ROVÁSÍRÁS ES EGYÉB FELJEGYZÉSEK. Versek. (Dacia, Kolozsvár) SZÉPPRÓZA GRAHAM GREENE: UTAZÁS TÉRKÉP NÉLKÜL. (Gondolat) MANDI IVÁN: MI AZ, ÖREG? Regény. (Magvető) PETŐFI SÁNDOR: VERS ÉS PRÓZA. Időrendi válogatás a teljes életműből. (Magvető) MOCSÁR GÁBOR: GYÉMÁNTPER. Történelmi regény. (Szépirodalmi) MOLNÁR GÁBOR: MAKK ÉS JAGUÁR. önéletrajzi regény. (Szépirodalmi) BARTAUS JÁNOS: AZ, AKI ÉN VOLTAM. Visszaemlékezés. (Kriterion, Bukarest) M. I. TOMCSANYIJ: A ZSMENYAK CSALÁD. Regény. (Európa—Kárpáti, Uzsgorod) tanulmány A SZOVJETUNIÓ A KOMMUNIZMUS ÉPÍTÉSÉNEK ÚTJÁN 1959— 1970. (Kossuth) WIRTH ADAM: MI A TÁRSADALMI STRUKTÚRA? (Kossuth) GUNNAR MYRDAL: ÉRTÉK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYBAN. (Közgazdasági és jogi) FEKETE SÁNDOR: MEZÍTLÁB A SZENTEGYHÁZBAN. Cikkek Petőfiről és kortársairól. (Magvető) GIORDANO BRUNO: KÉT PÁRBESZÉD. (Magyar Helikon) JANCSÓ ELEMÉR: IRODALOMTÖRTÉNET ÉS IDŐSZERŰSÉG. (Kriterion, Bukarest) ALBUM, ÚTLEÍRÁS, SZOCIOGRÁFIA NÉMETH LAJOS: VÖRÖS BÉLA. (Corvina) PETER VLADIMIR: FÉMEK, KÖVEK, MESTEREK (Corvina) ORBAN OTTO: ABLAK A FÖLDRE. Útleírás. (Magvető) LORINCZY GYÖRGY: NEW YORK, NEW YORK. Fotóalbum. (Magyar Helikon) EMBER MÁRIA: LONDON. (Panoráma) PASSUTH LÁSZLÓ: TALÁLKOZTAM ESŐISTENNEL. Útleírás. (Szépirodalmi) VITRAY TAMÁS: AMERIKAI MOZAIK. (Táncsics) Filmbemutatók PETŐFI *73. Színes magyar film. Bemutató január 11-én. A FÉLBESZAKADT VALLATÁS. Színes jugoszláv film. Bemutató: január 11-én. A NAP CSAK EGYSZER KEL FEL. Lengyel film. Bemutató: január 11-én. (Corvina) WEST SIDE STORY. Színes amerikai filmmusical. Bemutató: január 11-én. Színház SHAKESPEARE: SZEGET SZEGGEL. Bemutató a Nemzeti Színházban, január 5-én. VERDI: FALSTAFF. Bemutató a szegedi Nemzeti Színházban, január 6-án. GRAHAM GREENE: A CSENDES AMERIKAI. Bemutató a Thália Színházban, január 11-én. RAHMANOV: VIHAROS ALKONYAT. Bemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban, január 11-én. MOLNÁR FERENC: DOKTOR ÚR. Bemutató a miskolci Nemzeti Színházban, január 12-én. FEKETE SÁNDOR: BOROSTYÁN, A VÁNDORSZÍNÉSZ. Bemutató a kecskeméti Katona József Színházban, január 12-én. SHAKESPEARE: V. HENRIK. Bemutató a békéscsabai Jókai Színházban, január 12-én. MÓRICZ ZSIGMOND: KEREK FEREO. Bemutató a veszprémi Petőfi Színházban, január 12-én. Hangversenyek ALMÁSY LÁSZLÓ zongoraestje a Zeneakadémia kistermében, január 6-án. KAMARAZENE matiné a Zeneakadémia kistermében, január 7-én, délelőtt. ALFONSO MONTECINO (Chile) zongoraestje a Zeneakadémia kistermében, január 7-én. A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR hangversenye a Zeneakadémián, január 8-án. Vezényel: Ferencsik János. KOVÁCS DÉNES hegedűestje a Zeneakadémián, január 10-én. A POSTAI SZIMFONIKUS ZEnEKAR Csajkovszkij-estje a Zeneakadémián, január 10-én. Vezényel: Vasady-Balogh Lajos. A MAGYAR VONÓS TRIÓ hangversenye a Zeneakadémia kistermében, január 10-én. KISS GYULA zongoraestje a Zeneakadémián. január 11-én. Kiállítások VARGA GYŐZŐ grafikusművész kiállítása a KKJ kiállítási termében. Megnyitó: január 5-én. MAI JUGOSZLÁV GRAFIKA. Kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Megnyitó: január 6-án. ENGEL TEVAN ISTVÁN grafikusművész kiállítása a Fényes Adolf teremben. Megnyitó: január 12-én. 1973. JANUÁR 6.