Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-10 / 10. szám - Szabó György: Bemutatjuk Hajnal Gabriellát (2. oldal) - Szerkesztőség: Köszöntjük Alaksza Ambrust, Rónai Mihály Andrást • köszöntő (2. oldal) - Gervai Judit - Lázar József: 4, 8, 16, 32, 64… • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Faragó Vilmos: Már négymilliárd. ÉS, február 24. (2. oldal) - Inkey Péter: Csak egy töredék • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Faragó Vilmos: Már négymilliárd. ÉS, február 24. (2. oldal)

Megjelenik minden szombaton ii oldalon Főszerkasztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTOSEG: Budapest V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VALLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9/1. Telefon: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldiek részére elő­fizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre: 60 fo­rint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25.244 ­ .. KÖSZONTJUK Alaksza Ambrusz Hetven évvel ezelőtt, 1903-ban született Nagysen­kőcön. Mint köl­tő, egyforma természetességgel al­kalmazza az áradó szabadvers hangját és a csiszolt, hagyomá­nyos versformákat; ezt bizonyít­ják kötetei, példáud, az 1935-ben megjelent A vándor visszanéz, va­lamint azok a versei, melyek az utóbbi években a Kortárs hasáb­jain láttak napvilágot. Irodalom­­esztétikai és pedagógiai tárgyú te­vékenységét jelzi Az irodalmi mű­veltség alapelemei című, 1937-ben kiadott könyve, továbbá a lapok­ban időről időre megjelenő cikkei Rónai Mihály Andrást Szegeden végzett jogot 1934- ben, de már 1930 óta újságíró, 1932-től a Pesti Napló munkatár­sa, s 1934-től a munkásmozgalom aktív résztvevője. Az indulás, a Pesti Naplónál töltött évek egész életére eljegyezték az újságírás­sal, ha nem csábították is el vég­képp a költészet, az irodalom kö­reiből. Első verseskötete 1931-ben jelent meg, tizennyolc éves korá­ban. A poézis teljes fegyverzeté­ben lépett föl. Az 1967-ben ki­adott Hirtelen ébredés című kö­tete versei egy érett, jelentős, in­tellektuális költészet dokumentu­mai. A legtöbb olvasó bizonyára cikkek, publicisztikai művek író­jaként, s mint érzékeny, nagy mű­veltségű műfordítót ismeri. Egy­­gyel több bizonyíték arra, hogy a jó színvonalú újságírás és a jó irodalom nem könnyen választha­tó el. A költő-újságíró talán ezért tarthatta meg fiatalkori „kezdősebességét”, meggyőződé­sét. Ezért nem kezdte ki a szüle­tése óta eltelt történelmi idő. A most hatvan éves Rónai Mihály Andrást nem kerülték el a meg­próbáltatások sem. De a megpró­báltatások és a közszolgálat vál­lalása között nyilvánvaló az ösz­­szefüggés. Egy „megkovácsolt” élet részei. ÉLET ÉsftR Bemutatjuk HAJNAL GABRIELLÁT 1957-ben fejezte be tanulmányait a ma­gyar Képzőművészeti Főiskola festőtago­zatán. Faliszőnyeg-készítéssel 1958 óta foglalkozik. Egyéni kiállítása Budapesten (1969) , Zürichben (1969), Sidney-ben (1970) , Brnóban (1970) és Szombathelyen (1972), valamint ez idén, fővárosunkban volt. Több kollektív kiállítás szereplője is (Budapest, Prága, Szófia, Moszkva, Bécs, Párizs, Róma, Lugano, Tokió, Ve­lence, Lausanne). Ami őt híressé tette, s ami jogos meg­­becsültetésének alapja is, egy különös, alig­­alig próbált (mert roppant nehéz) művé­szethez, a faliszőnyeg-készítéshez fűződik. De most, amikor e lapban rajzaiból is a közönség elé kerül néhány, amikor Haj­nal Gabriella grafikusként is elénk áll, grafikáiban ugyanezt a mondandót lel­hetjük föl, amit faliszőnyegeiben. Ugyan­az a játékosság és a fonákján ugyanaz a szent komorság itt is: nemcsak a motívu­mok rímelnek egymásra, hanem alkotói kedélyének ellentétei is, a szigor merevsé­gét a megbocsátó derű oldja fel, a csikor­gó keménységet az álmok áhítata, hogy e kontrasztok valahol a humánus szereteté­­nek mélyén mindig kiegyenlítődjenek az­tán. Ne féljünk a szótól: van ebben a pon­tosan és szépen megalkotott világban, akárhányszor fordítja is felénk borongás oldalait, valami eredendő, minden mester­kéltségtől távoli báj, valami a gyerekek hitéből. Valami abból, ami a farkas-vicso­­rítású fogak és a hályogos szemek penge­éles rontó villanásait egy-egy virággal, nyílt tekintettel, panaszon-keserűségen fe­lülemelkedő középkori reménnyel és mo­notóniát pusztító szabad gesztussal min­dig képes ártalmatlanná varázsolni. Szabó György HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ M­ár né Számos hozzászólás érkezett Faragó Vilmos két héttel ezelőtti, Már négymilliárd című heti jegyzetéhez. Igaz, a jegyzet szerzője nem tagadta azokat a problémákat, amelyeket az úgynevezett demográfiai robbanás okozhat, de rövid jegyzetében egyszerűen nem térhetett ki e bonyolult, vitatott és történelmileg determinált jelenség minden vonatkozására. A jegyzettel vitatkozó — azt is, egymást is részben kiegészítő s— alábbi hoz­zászólások is a probléma eleven voltát bizonyítják. 4, 8, 16, 32, 64... Az ÉS február 24-i számának Már négymilliárd című heti jegyzetéhez szeretnénk néhány megjegyzést fűz­ni. Hangsúlyozzuk a megjegyzés szót, hiszen némely állításunk bő­vebb magyarázatot igényelne, ami­től ezen a helyen sajnos el kell te­kintenünk. Hozzászólásunkat ilyen formában az indokolja, hogy a jegy­zet írója a túlnépesedési probléma felvetésekor tapasztalható egyik ti­pikus magatartást foglalja szavak­ba. Az emberiség létszámának a tu­dós felét fájdító növekedés ütemét ugyanis kizárólag a prosperitás je­lének tekinti. Módszertani hibák elkerülése vé­gett néhány, a múlttól, jelentől és jövőtől független fogalmat szeret­nénk tisztázni. A legegyszerűbb fizikai ismere­tek birtokában könnyen belátható, hogy az élőlények számának a Föl­dön fizikai felső határai vannak. Biológiai törvényszerűségek egy-egy faj esetében meghatároznak egy maximális, az előbbinél jóval ki­sebb egyedszámot. Talán kevésbé magától értetődő a laikus számára az, hogy minden populáció létszá­mának van egy optimuma. En­nek számértékét több különböző té­nyező határozza meg, amelyeket az állatvilágban meglehetős alaposság­gal tanulmányoztak a szaktudósok. Megállapították azt is, hogy a sza­badon élő állatpopuláció létszáma az adott környezetnek megfelelő opti­mum körül ingadozik, a biológiai rendszerek önszabályozásának kö­vetkeztében. Az ember azonban környezetének változtatása révén „kiszabadult” a populáció-szabályozás e korlátai kö­zül, s a civilizáció többek között az emberi népesség exponenciális nö­vekedését hozta magával. (Tehát négymilliárd, nyolcmilliárd, tizen­hat, harminckettő stb.) A modern társadalomban élő emberiség létszá­mának optimuma nem csupán bio­lógiai kategória többé, felvetődik tehát az a tudományos szempontból az ember esetében is jogos kérdés, hogy a biológiailag (illetve társa­dalmilag) lehetséges maximális lét­szám nem tér-e el az optimálistól; érdekessé (esetleg létfontosságúvá­ válik az optimum becslése. Ez töb­bek között speciális szakértelmet igénylő feladat. Az optimum keresésének elenged­hetetlen feltétele a szóbanforgó rendszer lényeges paramétereinek ismerete. A népesedés optimumának becslésekor a legfontosabb szem­pont, hogy mit tekintünk az em­berhez méltó élet feltételeinek, s ez távolról sem szűk szakmai kér­dés, hanem közügy. Elgondolkozta­tó például, hogy a négymilliárd em­ber kétharmada alultáplált, s ezek­nek mintegy fele éhezik. S talán már most el kell döntenünk, hogy akarjuk-e a Föld lakható területeit nagyvárosi népsűrűségű megapolis­­okká alakítani. Igaz, hogy kétszer­­annyi „jó”, „szép”, „tehetséges” és „tökéletes emberpéldány” él ma, mint József Attila idejében, de va­lószínű, hogy legalább kétszer any­­nyi a csúnyák, rosszak, tehetségte­lenek és idióták száma is. Azt csak mellékesen említjük meg, hogy — nem tudni pontosan, miért — a bű­nözők, öngyilkosok és tébolyultak száma még ennél is nagyobb mér­tékben növekedett az elmúlt negy­ven év során. Mindezekkel a kér­désekkel több különböző tudo­mányág tudósai foglalkoznak — egyértelmű válaszhoz még nem ju­tott el senki. Környezetalakító tevékenységének néhány ezer éve alatt az ember olyan mélyreható változásokat ho­zott létre a földi ökoszisztémában, amelyeknek a „népességrobbanás” csak egyik eleme, s a veszély, amely fenyegeti, a Föld ökológiai egyensú­lyának visszafordíthatatlan felbom­lása. Erre utaló adatok, kutatási eredmények szak- és egyéb folyó­iratok hasábjain, sajnos bőséges mennyiségben megtalálhatók. Mind­ezek, valamint a jegyzetíró lírai ál­lásfoglalását illusztrálandó példa nem szerencsés kiválasztása miatt úgy véljük, hogy az objektivitásra törekvő tudósok felett mondott som­más ítélete nem kellően megalapo­zott. Az ökoszisztéma egyensúlyának teljes felbomlását valószínűleg csak úgy kerülhetjük el, ha a szaktudóso­­kon kívül — a közeli jövőben — a teljes nyilvánosság figyelme is ráirányul az emberiség előtt álló nehézségekre. Ha kialakul egy olyan közszellem, amelyben ezek a nehézségek teljes bonyolultságuk­ban a figyelem középpontjában áll­nak, talán egy lépéssel közelebb jutunk leküzdésükhöz. Az ÉS a magyar szellemi köz­élet egyik fóruma, felelőssége és szerepe nagy kell hogy legyen egy ilyen közszellem kialakításában. Gervai Judit biokémikus lázár József vegyész Csak egy töredék P. H. COOMBS-nak Az oktatás világválsága című könyvét olvas­tam éppen, amikor Faragó Vilmos jegyzete a kezembe került. Ez a könyv tudományos elemzés és érvelés módszerével mondja el, miért kell aggódnunk amiatt, hogy Swaziföldön évi három százalék fö­lött van a népességszaporulat. A könyvben nincsenek erre az ország­ra vonatkozó adatok, és nincs ke­zem ügyében statisztikai kimutatás, de látatlanul is biztosan állítom, hogy a ma született swaziföldi gyermekeknek legalább a fele egyetlen napig sem fog iskolába járni (a beiskoláztatási arány kö­rülbelül 20—25 államban nem éri el az 50 százalékot). Ennél még tragikusabb az a tény, hogy ezeknek a kisgyermekeknek csak egy töredéke remélheti, hogy valaha is rendszeres bérrel járó munkához jut: vonatkozik ez az is­kolai végzettségűekre is! Európában öt munkaképes fel­nőttre jut egy iskolásgyerek költsé­ge, a szegényebb országokban ket­tő-háromra; egy európai munkás átlagban évi 1000—1500 dollár ér­téket termel, egy afrikai vagy in­diai 100—150-et. Ezekért a keserű perspektívákért nem a magas születési arányszám felel — ez csak késlelteti, egyre tá­volabbi jövőbe utalja a megoldá­sukat. És mert a gazdag országok­ra nem jellemző az ilyen arányú népesedési robbanás, szédületes tempóban tágul a gazdag országok polgárára jutó javak és a fejlődő országok egy főre jutó nemzeti jövedelme közti szakadék. Egy csecsemőt megmenteni az életnek (mert a népességrobbanás mögött mindenekelőtt a gyermek­­halandóság radikális csökkenése van) tömegméretű higiéniai intéz­kedésekkel jóval egyszerűbbnek bizonyult, mint ugyanannak a cse­­s­csemőnek az emberi élethez méltó élet minimális feltételeit biztosí­tani. Igen, Swaziföld gazdag ország. De ennek kiaknázásához tudás, szakértelem, pénz és áldozatkész munka kell. Ezt nem lehet mind külföldről megszerezni, önérzet­ből, és saját érdekeik szem előtt tartásából fakad, hogy a fejlődő or­szágok maguk szabnak gátat a kül­ső segélynek egy bizonyos szinten túl. De a rohamos népességnöve­kedés a leglátványosabb eredmé­nyeket is beárnyékolja. Inkey Péter A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERS, DRÁMA PETŐFI SÁNDOR ÖSSZES KÖLTE­MÉNYEI 1. kötet, 1838—1843. kriti­kai kiadás. (Akadémia) WERNER—BÖHNKE, URSULA—AB­­RAMOSKI: CSALÉ CSÖRBÖS ELEMÉR (Móra) DEMÉNY OTTÓ: FELHŐ ÁRNYÉK (Szépirodalmi) FODOR JÓZSEF: VÉGTELEN MENET (Szépirodalmi) MOLIERE VÁLOGATOTT SZÍNMŰ­VEI (Európa) SZÉPPRÓZA RAYMOND QUENEAU: ZAZI A MET­RÓN (Magvető) ANATOLE FRANCE: BONNARD SZILVESZTER VÉTKE. Olcsó könyvtár. (Szépirodalmi) PALOTAI BOJUS: SZERELMESPÁR. Novellák (Szépirodalmi) SIMONFFY ANDRÁS: EGY REMEK NAP. Novellák (Szépirodalmi) ZUZANA RENCOVA—JAROSLAV NO­VAK: A COPFOS. Ifjúsági regény. (Bratislava Madách—Móra) VLADIMIR SUSTR: A HALÁL ÖS­VÉNYÉN. Regény. (Bratislava Madách—Móra) Mai perzsa elbeszélők. Anto­lógia. (Európa) TANULMÁNYOK, DOKUMENTUMOK ANDREJ KON CSALO­VSZKY—AND­REJ TARKO­VSZKIJ: AZ IKON­­FESTŐ. ANDREJ RUBLJOV (Gon­dolat) A. SZ. CSAJANOV: sztálingrádi NAPLÓ, 1941. június 22. — 1943. február 4. (Gondolat) LUKÁCS JÓZSEF: ISTENEK ÚT­JAI. A kereszténység előzményeinek ti­pológiájához. (Gondolat) NAGY GYÖRGY: SPORT ÉS PSZI­CHOLÓGIA (Sportkiadó) LANGSTON HUGHES: JAZZ (Zene­műkiadó) FAJTH TIBOR: ITÁLIA (Panoráma) Filmbemutatók A CSALÁD ŐRANGYALA. Színes, szinkronizált NDK film. Bemuta­tó: március 15-én. CSAJKOVSZKIJ: Kétrészes szovjet film. Országos bemutató: március 15-én. A HÖLGY AZ AUTÓBAN SZEM­ÜVEGGEL ÉS PUSKÁVAL. Színes, szélesvásznú francia film. Bemu­tató: március 15-én. Színház GOGOL: A REVIZOR. Bemutató a Nemzeti Színházban március 15-én. SIMON ISTVÁN: A HELYSÉG KA­LAPÁCSA. Bemutató a Déryné Színházban március 15-én. KARINTHY FRIGYES: TEKNŐSBÉ­­KA — CSURKA ISTVÁN: A CSIR­KEFOGÓ. Bemutató a Vidám Színpadon március 16-án. MASCAGNI: PARASZTBECSÜLET —­RAVEL: PASZTORÓRA. Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban már­cius 16-án. J. STRAUSS: DENEVÉR. Bemutató a Kecskeméti Katona József Szül­őházban március 16-án. KLEIST: HAMBURG HERCEGE. Be­mutató a Kaposvári Csiky Gergely Színházban március 16-án. Hangversenyek A MAGYAR ÁLLAMI HANGVER­SENYZENEKAR koncertje a Zene­akadémián március 12-én. Vezé­nyel: Ferencsik János ZARA DOLUHANOVA dalestje a Ze­­zeneakadémián március 17-én. A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA ZEnEKARÁNAK hang- * versenye a Zeneakadémián márci­us 15-én. Közreműködik: Rados Ferenc, vezényel Simon Albert. Kiállítások DURKÓ GÁBOR grafikusművész kiál­lítása a Május 1. Filmszínházban. Megnyitó: március 12-én. KONCZ BÉLA festőművész kiállítása a Fényes Adolf teremben. Meg­nyitó: március 9-én. KIRÁLY SÁNDOR festőművész kiál­lítása a Csók István Galériában Megnyitó: március 15-én. SZABÓ GYULA festőművész kiállítása Debrecenben a Medgyesy terem­ben. Megnyitó: március 15-én. PATAY LÁSZLÓ festőművész kiállí­tása a győri Bemutatóteremben. Megnyitó: március 15-én. TÉLI TÁJAK. Képbemutató Kaposvá­ron a Vaszary János teremben HIBAIGAZÍTÁS A nyomda sokat emlegetett „ör­döge” mostanában kimaradt sorok formájában űzi kisded játékait ve­lünk. Két héttel ezelőtt (8. szá­munkban) például Mezei András vietnami útinaplójából esett ki egy sor (s a szemközti falon), és ily módon olyan látszat keletkezett, m­intha a szerző Indira Gandhit összetévesztette volna a Mahatmá­­val. Legutóbbi (9.) számunkban pedig Boldog Balázs születésnapi köszöntésének egy része vált ha­sonló okból értelmetlenné. Igaz, az írók — és a könyvtár más látoga­tói — bizonyára így is kitalálták, hogy az ünnepeltnek a Magyar Írók Szövetsége könyvtárának ala­pítása, szervezése és fejlesztése kö­rül szerzett érdemeit méltatta e helyen a köszöntő. IRODALOM 1973. MÁRCIUS 10.

Next