Élet és Irodalom, 1973. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-10 / 10. szám - Szabó György: Bemutatjuk Hajnal Gabriellát (2. oldal) - Szerkesztőség: Köszöntjük Alaksza Ambrust, Rónai Mihály Andrást • köszöntő (2. oldal) - Gervai Judit - Lázar József: 4, 8, 16, 32, 64… • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Faragó Vilmos: Már négymilliárd. ÉS, február 24. (2. oldal) - Inkey Péter: Csak egy töredék • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Faragó Vilmos: Már négymilliárd. ÉS, február 24. (2. oldal)
Megjelenik minden szombaton ii oldalon Főszerkasztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTOSEG: Budapest V., Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310—920 314—164 111—087 113—221 111—424 Kiadja: LAPKIADÓ VALLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9/1. Telefon: 221—285 Felelős kiadó: SALA SÁNDOR Nyomda: SZIKRA LAPNYOMDA Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre: 60 forint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25.244 .. KÖSZONTJUK Alaksza Ambrusz Hetven évvel ezelőtt, 1903-ban született Nagysenkőcön. Mint költő, egyforma természetességgel alkalmazza az áradó szabadvers hangját és a csiszolt, hagyományos versformákat; ezt bizonyítják kötetei, példáud, az 1935-ben megjelent A vándor visszanéz, valamint azok a versei, melyek az utóbbi években a Kortárs hasábjain láttak napvilágot. Irodalomesztétikai és pedagógiai tárgyú tevékenységét jelzi Az irodalmi műveltség alapelemei című, 1937-ben kiadott könyve, továbbá a lapokban időről időre megjelenő cikkei Rónai Mihály Andrást Szegeden végzett jogot 1934- ben, de már 1930 óta újságíró, 1932-től a Pesti Napló munkatársa, s 1934-től a munkásmozgalom aktív résztvevője. Az indulás, a Pesti Naplónál töltött évek egész életére eljegyezték az újságírással, ha nem csábították is el végképp a költészet, az irodalom köreiből. Első verseskötete 1931-ben jelent meg, tizennyolc éves korában. A poézis teljes fegyverzetében lépett föl. Az 1967-ben kiadott Hirtelen ébredés című kötete versei egy érett, jelentős, intellektuális költészet dokumentumai. A legtöbb olvasó bizonyára cikkek, publicisztikai művek írójaként, s mint érzékeny, nagy műveltségű műfordítót ismeri. Egygyel több bizonyíték arra, hogy a jó színvonalú újságírás és a jó irodalom nem könnyen választható el. A költő-újságíró talán ezért tarthatta meg fiatalkori „kezdősebességét”, meggyőződését. Ezért nem kezdte ki a születése óta eltelt történelmi idő. A most hatvan éves Rónai Mihály Andrást nem kerülték el a megpróbáltatások sem. De a megpróbáltatások és a közszolgálat vállalása között nyilvánvaló az öszszefüggés. Egy „megkovácsolt” élet részei. ÉLET ÉsftR Bemutatjuk HAJNAL GABRIELLÁT 1957-ben fejezte be tanulmányait a magyar Képzőművészeti Főiskola festőtagozatán. Faliszőnyeg-készítéssel 1958 óta foglalkozik. Egyéni kiállítása Budapesten (1969) , Zürichben (1969), Sidney-ben (1970) , Brnóban (1970) és Szombathelyen (1972), valamint ez idén, fővárosunkban volt. Több kollektív kiállítás szereplője is (Budapest, Prága, Szófia, Moszkva, Bécs, Párizs, Róma, Lugano, Tokió, Velence, Lausanne). Ami őt híressé tette, s ami jogos megbecsültetésének alapja is, egy különös, aligalig próbált (mert roppant nehéz) művészethez, a faliszőnyeg-készítéshez fűződik. De most, amikor e lapban rajzaiból is a közönség elé kerül néhány, amikor Hajnal Gabriella grafikusként is elénk áll, grafikáiban ugyanezt a mondandót lelhetjük föl, amit faliszőnyegeiben. Ugyanaz a játékosság és a fonákján ugyanaz a szent komorság itt is: nemcsak a motívumok rímelnek egymásra, hanem alkotói kedélyének ellentétei is, a szigor merevségét a megbocsátó derű oldja fel, a csikorgó keménységet az álmok áhítata, hogy e kontrasztok valahol a humánus szeretetének mélyén mindig kiegyenlítődjenek aztán. Ne féljünk a szótól: van ebben a pontosan és szépen megalkotott világban, akárhányszor fordítja is felénk borongás oldalait, valami eredendő, minden mesterkéltségtől távoli báj, valami a gyerekek hitéből. Valami abból, ami a farkas-vicsorítású fogak és a hályogos szemek pengeéles rontó villanásait egy-egy virággal, nyílt tekintettel, panaszon-keserűségen felülemelkedő középkori reménnyel és monotóniát pusztító szabad gesztussal mindig képes ártalmatlanná varázsolni. Szabó György HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Már né Számos hozzászólás érkezett Faragó Vilmos két héttel ezelőtti, Már négymilliárd című heti jegyzetéhez. Igaz, a jegyzet szerzője nem tagadta azokat a problémákat, amelyeket az úgynevezett demográfiai robbanás okozhat, de rövid jegyzetében egyszerűen nem térhetett ki e bonyolult, vitatott és történelmileg determinált jelenség minden vonatkozására. A jegyzettel vitatkozó — azt is, egymást is részben kiegészítő s— alábbi hozzászólások is a probléma eleven voltát bizonyítják. 4, 8, 16, 32, 64... Az ÉS február 24-i számának Már négymilliárd című heti jegyzetéhez szeretnénk néhány megjegyzést fűzni. Hangsúlyozzuk a megjegyzés szót, hiszen némely állításunk bővebb magyarázatot igényelne, amitől ezen a helyen sajnos el kell tekintenünk. Hozzászólásunkat ilyen formában az indokolja, hogy a jegyzet írója a túlnépesedési probléma felvetésekor tapasztalható egyik tipikus magatartást foglalja szavakba. Az emberiség létszámának a tudós felét fájdító növekedés ütemét ugyanis kizárólag a prosperitás jelének tekinti. Módszertani hibák elkerülése végett néhány, a múlttól, jelentől és jövőtől független fogalmat szeretnénk tisztázni. A legegyszerűbb fizikai ismeretek birtokában könnyen belátható, hogy az élőlények számának a Földön fizikai felső határai vannak. Biológiai törvényszerűségek egy-egy faj esetében meghatároznak egy maximális, az előbbinél jóval kisebb egyedszámot. Talán kevésbé magától értetődő a laikus számára az, hogy minden populáció létszámának van egy optimuma. Ennek számértékét több különböző tényező határozza meg, amelyeket az állatvilágban meglehetős alapossággal tanulmányoztak a szaktudósok. Megállapították azt is, hogy a szabadon élő állatpopuláció létszáma az adott környezetnek megfelelő optimum körül ingadozik, a biológiai rendszerek önszabályozásának következtében. Az ember azonban környezetének változtatása révén „kiszabadult” a populáció-szabályozás e korlátai közül, s a civilizáció többek között az emberi népesség exponenciális növekedését hozta magával. (Tehát négymilliárd, nyolcmilliárd, tizenhat, harminckettő stb.) A modern társadalomban élő emberiség létszámának optimuma nem csupán biológiai kategória többé, felvetődik tehát az a tudományos szempontból az ember esetében is jogos kérdés, hogy a biológiailag (illetve társadalmilag) lehetséges maximális létszám nem tér-e el az optimálistól; érdekessé (esetleg létfontosságúvá válik az optimum becslése. Ez többek között speciális szakértelmet igénylő feladat. Az optimum keresésének elengedhetetlen feltétele a szóbanforgó rendszer lényeges paramétereinek ismerete. A népesedés optimumának becslésekor a legfontosabb szempont, hogy mit tekintünk az emberhez méltó élet feltételeinek, s ez távolról sem szűk szakmai kérdés, hanem közügy. Elgondolkoztató például, hogy a négymilliárd ember kétharmada alultáplált, s ezeknek mintegy fele éhezik. S talán már most el kell döntenünk, hogy akarjuk-e a Föld lakható területeit nagyvárosi népsűrűségű megapolisokká alakítani. Igaz, hogy kétszerannyi „jó”, „szép”, „tehetséges” és „tökéletes emberpéldány” él ma, mint József Attila idejében, de valószínű, hogy legalább kétszer anynyi a csúnyák, rosszak, tehetségtelenek és idióták száma is. Azt csak mellékesen említjük meg, hogy — nem tudni pontosan, miért — a bűnözők, öngyilkosok és tébolyultak száma még ennél is nagyobb mértékben növekedett az elmúlt negyven év során. Mindezekkel a kérdésekkel több különböző tudományág tudósai foglalkoznak — egyértelmű válaszhoz még nem jutott el senki. Környezetalakító tevékenységének néhány ezer éve alatt az ember olyan mélyreható változásokat hozott létre a földi ökoszisztémában, amelyeknek a „népességrobbanás” csak egyik eleme, s a veszély, amely fenyegeti, a Föld ökológiai egyensúlyának visszafordíthatatlan felbomlása. Erre utaló adatok, kutatási eredmények szak- és egyéb folyóiratok hasábjain, sajnos bőséges mennyiségben megtalálhatók. Mindezek, valamint a jegyzetíró lírai állásfoglalását illusztrálandó példa nem szerencsés kiválasztása miatt úgy véljük, hogy az objektivitásra törekvő tudósok felett mondott sommás ítélete nem kellően megalapozott. Az ökoszisztéma egyensúlyának teljes felbomlását valószínűleg csak úgy kerülhetjük el, ha a szaktudósokon kívül — a közeli jövőben — a teljes nyilvánosság figyelme is ráirányul az emberiség előtt álló nehézségekre. Ha kialakul egy olyan közszellem, amelyben ezek a nehézségek teljes bonyolultságukban a figyelem középpontjában állnak, talán egy lépéssel közelebb jutunk leküzdésükhöz. Az ÉS a magyar szellemi közélet egyik fóruma, felelőssége és szerepe nagy kell hogy legyen egy ilyen közszellem kialakításában. Gervai Judit biokémikus lázár József vegyész Csak egy töredék P. H. COOMBS-nak Az oktatás világválsága című könyvét olvastam éppen, amikor Faragó Vilmos jegyzete a kezembe került. Ez a könyv tudományos elemzés és érvelés módszerével mondja el, miért kell aggódnunk amiatt, hogy Swaziföldön évi három százalék fölött van a népességszaporulat. A könyvben nincsenek erre az országra vonatkozó adatok, és nincs kezem ügyében statisztikai kimutatás, de látatlanul is biztosan állítom, hogy a ma született swaziföldi gyermekeknek legalább a fele egyetlen napig sem fog iskolába járni (a beiskoláztatási arány körülbelül 20—25 államban nem éri el az 50 százalékot). Ennél még tragikusabb az a tény, hogy ezeknek a kisgyermekeknek csak egy töredéke remélheti, hogy valaha is rendszeres bérrel járó munkához jut: vonatkozik ez az iskolai végzettségűekre is! Európában öt munkaképes felnőttre jut egy iskolásgyerek költsége, a szegényebb országokban kettő-háromra; egy európai munkás átlagban évi 1000—1500 dollár értéket termel, egy afrikai vagy indiai 100—150-et. Ezekért a keserű perspektívákért nem a magas születési arányszám felel — ez csak késlelteti, egyre távolabbi jövőbe utalja a megoldásukat. És mert a gazdag országokra nem jellemző az ilyen arányú népesedési robbanás, szédületes tempóban tágul a gazdag országok polgárára jutó javak és a fejlődő országok egy főre jutó nemzeti jövedelme közti szakadék. Egy csecsemőt megmenteni az életnek (mert a népességrobbanás mögött mindenekelőtt a gyermekhalandóság radikális csökkenése van) tömegméretű higiéniai intézkedésekkel jóval egyszerűbbnek bizonyult, mint ugyanannak a csescsemőnek az emberi élethez méltó élet minimális feltételeit biztosítani. Igen, Swaziföld gazdag ország. De ennek kiaknázásához tudás, szakértelem, pénz és áldozatkész munka kell. Ezt nem lehet mind külföldről megszerezni, önérzetből, és saját érdekeik szem előtt tartásából fakad, hogy a fejlődő országok maguk szabnak gátat a külső segélynek egy bizonyos szinten túl. De a rohamos népességnövekedés a leglátványosabb eredményeket is beárnyékolja. Inkey Péter A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek VERS, DRÁMA PETŐFI SÁNDOR ÖSSZES KÖLTEMÉNYEI 1. kötet, 1838—1843. kritikai kiadás. (Akadémia) WERNER—BÖHNKE, URSULA—ABRAMOSKI: CSALÉ CSÖRBÖS ELEMÉR (Móra) DEMÉNY OTTÓ: FELHŐ ÁRNYÉK (Szépirodalmi) FODOR JÓZSEF: VÉGTELEN MENET (Szépirodalmi) MOLIERE VÁLOGATOTT SZÍNMŰVEI (Európa) SZÉPPRÓZA RAYMOND QUENEAU: ZAZI A METRÓN (Magvető) ANATOLE FRANCE: BONNARD SZILVESZTER VÉTKE. Olcsó könyvtár. (Szépirodalmi) PALOTAI BOJUS: SZERELMESPÁR. Novellák (Szépirodalmi) SIMONFFY ANDRÁS: EGY REMEK NAP. Novellák (Szépirodalmi) ZUZANA RENCOVA—JAROSLAV NOVAK: A COPFOS. Ifjúsági regény. (Bratislava Madách—Móra) VLADIMIR SUSTR: A HALÁL ÖSVÉNYÉN. Regény. (Bratislava Madách—Móra) Mai perzsa elbeszélők. Antológia. (Európa) TANULMÁNYOK, DOKUMENTUMOK ANDREJ KON CSALOVSZKY—ANDREJ TARKOVSZKIJ: AZ IKONFESTŐ. ANDREJ RUBLJOV (Gondolat) A. SZ. CSAJANOV: sztálingrádi NAPLÓ, 1941. június 22. — 1943. február 4. (Gondolat) LUKÁCS JÓZSEF: ISTENEK ÚTJAI. A kereszténység előzményeinek tipológiájához. (Gondolat) NAGY GYÖRGY: SPORT ÉS PSZICHOLÓGIA (Sportkiadó) LANGSTON HUGHES: JAZZ (Zeneműkiadó) FAJTH TIBOR: ITÁLIA (Panoráma) Filmbemutatók A CSALÁD ŐRANGYALA. Színes, szinkronizált NDK film. Bemutató: március 15-én. CSAJKOVSZKIJ: Kétrészes szovjet film. Országos bemutató: március 15-én. A HÖLGY AZ AUTÓBAN SZEMÜVEGGEL ÉS PUSKÁVAL. Színes, szélesvásznú francia film. Bemutató: március 15-én. Színház GOGOL: A REVIZOR. Bemutató a Nemzeti Színházban március 15-én. SIMON ISTVÁN: A HELYSÉG KALAPÁCSA. Bemutató a Déryné Színházban március 15-én. KARINTHY FRIGYES: TEKNŐSBÉKA — CSURKA ISTVÁN: A CSIRKEFOGÓ. Bemutató a Vidám Színpadon március 16-án. MASCAGNI: PARASZTBECSÜLET —RAVEL: PASZTORÓRA. Bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban március 16-án. J. STRAUSS: DENEVÉR. Bemutató a Kecskeméti Katona József Szülőházban március 16-án. KLEIST: HAMBURG HERCEGE. Bemutató a Kaposvári Csiky Gergely Színházban március 16-án. Hangversenyek A MAGYAR ÁLLAMI HANGVERSENYZENEKAR koncertje a Zeneakadémián március 12-én. Vezényel: Ferencsik János ZARA DOLUHANOVA dalestje a Zezeneakadémián március 17-én. A LISZT FERENC ZENEMŰVÉSZETI FŐISKOLA ZEnEKARÁNAK hang- * versenye a Zeneakadémián március 15-én. Közreműködik: Rados Ferenc, vezényel Simon Albert. Kiállítások DURKÓ GÁBOR grafikusművész kiállítása a Május 1. Filmszínházban. Megnyitó: március 12-én. KONCZ BÉLA festőművész kiállítása a Fényes Adolf teremben. Megnyitó: március 9-én. KIRÁLY SÁNDOR festőművész kiállítása a Csók István Galériában Megnyitó: március 15-én. SZABÓ GYULA festőművész kiállítása Debrecenben a Medgyesy teremben. Megnyitó: március 15-én. PATAY LÁSZLÓ festőművész kiállítása a győri Bemutatóteremben. Megnyitó: március 15-én. TÉLI TÁJAK. Képbemutató Kaposváron a Vaszary János teremben HIBAIGAZÍTÁS A nyomda sokat emlegetett „ördöge” mostanában kimaradt sorok formájában űzi kisded játékait velünk. Két héttel ezelőtt (8. számunkban) például Mezei András vietnami útinaplójából esett ki egy sor (s a szemközti falon), és ily módon olyan látszat keletkezett, mintha a szerző Indira Gandhit összetévesztette volna a Mahatmával. Legutóbbi (9.) számunkban pedig Boldog Balázs születésnapi köszöntésének egy része vált hasonló okból értelmetlenné. Igaz, az írók — és a könyvtár más látogatói — bizonyára így is kitalálták, hogy az ünnepeltnek a Magyar Írók Szövetsége könyvtárának alapítása, szervezése és fejlesztése körül szerzett érdemeit méltatta e helyen a köszöntő. IRODALOM 1973. MÁRCIUS 10.