Élet és Irodalom, 1973. július-december (17. évfolyam, 27-52. szám)
1973-07-07 / 27. szám - Spiró György: Miroslav Krleža köszöntése • köszöntő (2. oldal) - Pintér József: Kőműves Imre hetven éves • köszöntő (2. oldal) - Báron György: Utcahangulat • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez • Bor Ambrus: Lakótelepi ember. ÉS, június 23. (2. oldal) - B. L. E.: Szócsintalan visszatűnődés • reflexió | Hozzászólások az Élet és Irodalom cikkeihez (2. oldal) - Molnár József: Utca • kép (2. oldal)
ÉLET ÉS IRODALOM• Megjelenik minden szombaton 10 oldalon Főszerkesztő: NEMES GYÖRGY Helyettes főszerkesztő: FARAGÓ VILMOS SZERKESZTŐSÉG: 1051 Budapest, Alpári Gyula u. 22. Telefon: 310-920 314-164 111-087 113-221 111-424 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Levélcím: 1906. Postafiók: 223 Telefon: 221-285 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT igazgató Nyomja: SZIKRA LAPNYOMDA Terjesztő a Magyar Posta Előfizethető: a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítőhivataloknál és kézbesítőknél. Külföldiek részére előfizethető: Kultúra Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, Budapest 62. P. O. B. 149. Előfizetési díj: 1 hónapra 10 forint, negyedévre: 30 forint, fél évre: 60 forint, egész évre: 120 forint KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZA INDEX: 25 244 Kőműves Imre hetven éves Van annak már negyven éve is, hogy a Múzeum körúton felfedeztem a Szajna-partot. Nem, nem földrajzi képtelenség, amit írok. Egy — mai szóval élve — formabontó antikvárium viselte ezt a nevet. Az utcára ládákba kitett könyvek szinte elébe mentek az olvasónak, s még azokban is felkeltették a szunnyadó érdeklődést, akik különben napi, filléres gondoktól gyötörve mentek el a fényes kirakatok előtt. Az élemedett korú antikvárius — volt már harminc esztendős is — nem kísérte szúrós tekintettel vevőit, nem kérdezte: „Mit tetszik?” Különben is szűkszavú volt. Katonásan szűkszavú. Arcából, szeméből nem lehetett kiolvasni, hogy mit gondol, mert mintha nagyoló baltával hasították volna ki — csak a legszükségesebb vonásokat viselte. Egyetlen egyszer láttam tágranyitott szemmel. Rapaics Raymund A kenyér története című könyvét halásztam ki. „Hol találta?” — kérdezte felvillanyozódva. Gyanútlanul az egyik ládára mutattam. „Nagyszerű” — mondotta. „Tudja, mióta keresem ezt a könyvet?” S mintha ott sem lennék, máris belemerült a kopottzöld borítójú kötet olvasásába. Tengernyi idő múlott el, mire megtudtam, miért érdekelte olyan nagyon Kőműves Imrét — mert ő volt az antikvárius — a kenyér története. Mert mindig a kenyérért harcolt. A mások kenyeréért. 1919-ben az Izabella utcai „vörös iskola” padjaiból, a többiek között egy Illyés Gyula nevű osztálytársával, tizenhat évesen a szolnoki Tisza-hídnál fegyverrel, 1925-től a legbátrabbak között „föld alatt és föld felett” az MSZMP-ben, dacolva börtönnel, rendőrterrorral, később a nácik koncentrációs táboraiban. Irodalmi munkásságát csak 1957 után kezdte el természetesen nem a Horatius-i ars poeticának engedelmeskedve csupán. Könyvei: Mielőtt elfelejteném, a Szökevények, Az ember fiai stb. egy-egy karéj irodalmunk kenyeréből. Kőműves Imre hetven éves. Jó munkát, jó egészséget és sikerekben gazdag évtizedeket kívánunk neki. Pintér József BEÜLŐ IIRODALOMI MIROSLAV KRLEZA KÖSZÖNTÉSE A horvát irodalom legnagyobb élő alakja nyolcvanéves. Az első világháború idején indult költőként, novellistaként és drámaíróként, harcos pacifistaként. A zágrábi és budapesti forradalmárok egyaránt a magukénak vallhatták és ő sem rejtette véka alá soha, hogy Petőfi és Ady költészete legalább akkora hatással volt rá, mint a nagy horvát költő, Kranjcevic. Az első világháború után ő volt, aki megteremtette a modern horvát irodalmat. Szépírói munkája mellett a horvát irodalom előző korszakairól írott tanulmányaival egy egész irodalomtörténeti intézet munkáját végezte el: folyóirataiban megteremtette a jugoszláv marxizmus fórumait; alapító tagja volt a jugoszláv kommunisták napilapjának, a Borbának; személyiségének vonzásában nőtt fel a modern horvát színház valamennyi nagy egyénisége; ő pedig egyszerre többfelé hadakozva drámákat írt, érvelt, szerkesztett fáradhatatlanul. A harmincas évek elején, már jelentős életművel a háta mögött kezdte írni regényeit, amelyek a világhírt is meghozták a számára. Regényei közül magyarul az első és az utolsó jelent meg: a művészet és élet konfliktusait Thomas Mann-i világossággal tárgyaló Filip Latinovicz hazatérése és az Osztrák—Magyar Monarchia imfernóját nagyrealista pannóban bemutató Zászlók (A fekete sas árnyékában címmel). Nálunk e két regény és a Glembay-családból írott drámaciklus alapján egyoldalú Krleza-kép él, holott ez a robbanó energiájú, nyughatatlan szellem kivételesen sokoldalú, modern jelenség. Népi eposzt írt a bájos „kaj” horvát nyelvjárásban (Petrica Kerempuh balladái), megírta az emberi hülyeség természetrajzát Kafka grotaszkjait idéző módon A józan ész határán (Na rubu pameti) című regényében, talán legjobb műve pedig a Bankett Blitvában című kegyetlen szatíra, amelyben a második világháború előestéjén végleg leszámolt Középkelet- Európa akkori fasiszta vagy fasisztoid rendszereivel. Krleza, akinél nagyobb stílusművészt nem ismer a horvát irodalomtörténet, azért igazán modern író, mert kortársai közül egyedül ő vállalta, hogy egész Középkelet-Európa krónikása, kritikusa és prófétája legyen. Már fiatalon úgy vágott neki a világnak, hogy az összes európai nyelvet és kultúrát magába kell szívnia, ha érvényeset, időtállót akar mondani. Ez pedig nagy felelősséggel járt. Krleza a Duna mentén élő népek legjobb hagyományait folytatva és védve küdött a nacionalizmus, a sovinizmus, a provincializmus minden megnyilvánulása ellen. Soha nem támadott népet vagy kultúrát. Félfeudális, kapitalista, fasiszta rendszereket és vezető rétegeket támadott, tekintet nélkül arra, milyen nyelven beszélnek. Nem véletlen, hogy horvátul elsőként éppen ő adott hírt a Szovjetunióban folyó építésről. Nem véletlen, hogy hatvanéves munkássága során mindvégig hű maradt a marxizmushoz. Jelentőségben, művészi értékben és terjedelemben egyaránt hatalmas életműve mellett, mint újabban kiderült, alkotott egy másik életművet is: a naplójáit. 1916-tól írta megszakítás nélkül, és a Forum című zágrábi folyóiratban ez év nyaráig közölt szemelvények alapján máris megállapítható, hogy a század irodalmának egyik legkiemelkedőbb alkotása. Jelentős történelmi sorsfordulók látszólag apróságokkal változnak ebben a naplóban, lírai kitérőiket, apró esszéket filozófiai értekezések követnek, mindezt pedig művészi egységbe foglalja Krleza szenvedélyes életszeretete és megalkuvást nem ismerő forradalmi erkölcse. Számára politika, művészet, mindennapi élet szétválaszthatatlan egység, az író feladata pedig az, hogy korának krónikása legyen. Krleza minden műfajban és minden leírt mondatával, kitűnő Ady-fordításaival és világhírű regényeivel egyaránt a népek megértésének, testvériségének célját szolgálta. Soha egyetlen sorát sem kellett megtagadnia. A tévedés ódiumát is a képzett marxista, a megvesztegethetetlen racionalista, a tiszta ember vállalta Helytállást és szenvedélyt tanulhatunk tőle. Spiró György HOZZÁSZÓLÁSOK AZ ÉLET ÉS IRODALOM CIKKEIHEZ Utcahangulat Bor Ambrusnak a Lakótelepi ember című riportját olvasva a június 23-i számában, két lakótelepi élmény jutott eszembe: Bosszantó az egyik, örömteli a másik. Óbudán jártam a minap, az újdonatúj lakótelep egyforma házai közül az egyikben. Soha barátságtalanabb házakat, vendégtaszítóbb kolóniát! Zárt kapuk fogadják az érkezőt mindenütt, fényes nappal is, esőben, hóban is. Ezekbe a házakba nem lehet csak úgy besétálni, a hűvös kapualjban fütyörészve lófrálni, a névtábla ákom-bákom neveit böngészni. Kintornások,, udvarból fölkiabáló drótosok, tetőfedők, ószeresek és egyéb házat járók itt ne is próbálkozzanak. De kapualji bújócskát, fogócskát játszó gyerekek se! Kimenetel, bemenetel csak kulccsal. Ha vendég érkezik, fölcsönget, vasdobozban kaputelefon, bár se kagylója, se tárcsája — bemondja a nevét, igen, ő akar bejutni a házba, nem valami oda nem tartozó idegen. Vendéglátója felöltözik, nadrágot, cipőt húz, télen sálat, kabátot is, lemegy érte, beereszti. Búcsúzáskor meg lekíséri, kiereszti. Ha orvosra vár — mint azt a zárt kapuk mögött lakó ismerősöm tette nemrég — negyvenfokos lázzal, pizsamában trappol le a hatodikról. A kulcsra zárt csillogó üvegajtók még gyanúsabbá, idegenebbé teszik az amúgy sem zsíl barátságos csupa-beton környéket. Nem sokkal az óbudai látogatás után a büszke és hatalmas újpalotai lakótelepen akadt dolgom. A magasba nyúló házfalak között — pontosabban a házfalakon — kedves olvasnivalóra leltem. Az utcák nevét böngészgettem a táblákról, növekvő örömmel. Buzgalmamban úticélomon is jócskán túlsétáltam, hogy minél több szép nevű utcát — budapesti ritkaságot — fedezhessek föl. Száraznád utca, Pattogós utca, Kontyfa utca, Csobogás utca, Esthajnal utca, Lenvirág utca, Sárfű utca, Arendás-köz, Kőrakás park — és még jónéhány gyönyörű, ízes névvel megkeresztelt tér, utca, park. (Mondják, a tanács dicséretet is kapott az akadémiától a szép nevekért.) Fölnézek az utcát övező, eget eltakaró, sokablakos falakra, s arra gondolok, ha már ezek a házak olyan nyomasztóan hatalmasak, olyan nehezen megszokhatok, jó, hogy Nagy megtiszteltetés a magamfajta, pehelysúlyú amatőr nyelvkotnyeleskedőnek, hogy egy olyan nehézsúlyú „profi” nyelvmester utasít rendre szócsintalanságaimért, mint Ferenczy Géza. Észrevételei tanulságosak, megjegyzései szakavatottak, példái beszédesek. Csak azt az egyet nem értem: honnan gondolja, hogy én komolyan gondolom, amit gondolok? Gyermekdeden, azt hívom ugyanis, hogy irályom cafrangjai, okfejtésem pajkosságai — macskaköröm ide, macskaköröm oda — ezt kizárták... legalább az utcanevek ilyen falut idézően közeliek, ilyen barátságosan emberméretűek. Báron György Viszont, ami a „fura makarónikumomat” illeti, ezennel ünnepélyesen visszavonom a szitológia nevű találmányomat, és szicológiává helyesbítem. Ebben, ugyebár, nincs „visszanyesettség”, ez csonkítatlanul épül a szidni ige őstövére? Végül hadd jegyezzem meg illő tiszteletlenséggel, hogy a többek közt javallott maledictológia szintén hibrid ötvözet, hiszen latin-görög párosítás eredménye lenne. De azért köszönöm! B. L. E. Szócsintalan visszatűnődés A HÉT KULTURÁLIS ESEMÉNYEIBŐL Új könyvek SZÉPIRODALOM EDWARD STACHURA: SZEKERCELÁRMA avagy emberek A TÉLI ERDŐN. Regény. (Európa) GULYÁS MIHÁLY: ÁTVÁLTOZÁS. Regény. (Kozmosz) ANDRÁS LÁSZLÓ: JELENTÉSEK A KÖZPONTNAK. Tudományos fantasztikus regény. (Magvető) PÁL RITA: KRUMPLITÁNC. Novellák. (Magvető) VERGILIUS: ÖSSZES MŰVEI. (Helikon) CSONTOS GÁBOR: GALAMBSZIGET. Ifjúsági regény. (Móra) A. A. MILNE: HATÉVESEK LETTÜNK. Gyermekversek. (Móra) KRÚDY GYULA: BUDAPEST VŐLEGÉNYE. Életrajzi írások. (Szépirodalmi) MARTON ISTVÁN: KIRÁLYI VADÁSZAT. Novellák. (Szépirodalmi) TATAY SÁNDOR: HEJ, ASSZONYOK, ASSZONYOK. Novellák. (Szépirodalmi) THOMAS MANN: EGY SZÉLHÁMOS VALLOMÁSAI. Regény. (Bukarest, Kriterion) JOHN STEINBECK: KEDVES CSIRKEFOGÓK. Regény. (Bukarest, Kriterion) TANULMÁNY, RIPORT KULCSÁR PÉTER: BONFINI MAGYAR TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI ÉS KELETKEZÉSE. (Akadémiai) RICHARD FRIEDENTHAL: LUTHER Élete ÉS KORA. (Gondolat) HEGEDŐS GÉZA—KÓNYA JUDIT: KALANDOZÁS A DRAMATURGIA VILÁGÁBAN. (Gondolat) DOSZTOJEVSZKIJ: TANULMÁNYOK, LEVELEK, VALLOMÁSOK. (Helikon) MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ: AZ ANYAGTÓL AZ ÉPÍTÉSZETIG (Corvina) NÉMETH LÁSZLÓ: A KÍSÉRLETEZŐ EMBER. (Magvető) BENEY ZSUZSA: IKERTANULMÁNYOK. (Szépirodalmi) DÁVID GYULA—MIKÓ IMRE: PETŐFI ERDÉLYBEN. (Bukarest, Kriterion) FÁBRY ZOLTÁN: EGY EMBER MEGSZÓLAL. (Bukarest, Kriterion) CZAKÓ GÁBOR: INDULATOS JELENTÉSEK. Szociográfiai riportok. (Magvető) Színház HUSZKA—MARTOS—ROMHÁNYI: GÜL BABA. Bemutató a Budai Parkszínpadon, július 13-án. VERDI ATTILA. Bemutató a Margitszigeti Színpadon, július 13-án. Hangversenyek LEHOTKA GÁBOR BACH-ESTJE a Mátyás-templomban, július 13-án. A SZLOVÁK KAMARAZENEKAR hangversenye a Kiscelli Múzeum udvarán, július 9-én. A CAMERATA HUNGARICA hangversenye a Kiscelli Múzeum udvarán, júlus 11-én. Kiállítások VÁRNAGY ILDIKÓ szobrászművész kiállítása a Stúdió Galériában. Megnyitó: július 11-én. VVÜRTZ ADÁM grafikusművész kiállítása a Helikon Galériában. Megnyitó: július 12-én. SZALÓKY SÁNDOR kiállítása a Mednyászky-teremben. Megnyitó: július 12-én. MONGOL FOTODOKUMENTÁCIÓS KIÁLLÍTÁS a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében. Megnyitó: július 13-án. FARKAS ÁDÁM szobrászművész kiállítása a Műcsarnokban. Megnyitó: július 14-én. 1973. JÚLIUS 7.