Élet és Irodalom, 1976. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1976-08-21 / 34. szám - Lengyel Gyula: rajza: Örkény István • Paródia-pályázat 3. (15. oldal) - Frick László: Világvége • Paródia-pályázat 3. (15. oldal) - Fetter András: Halhatatlanság • Paródia-pályázat 3. (15. oldal) - Marafkó László: Csütörtök • Paródia-pályázat 3. (15. oldal) - Szabó András György: Az ember titka • Paródia-pályázat 3. (15. oldal) - -BP-: Ideológiai szeminárium 2100-ban | Dekonjunktúra • Paródia-pályázat 3. (15. oldal) - Révbíró Tamás: Ne fogjunk semmilyen mesterséghez, mielőtt minden csínját-bínját nem sajátítottuk el | Történeteink • Paródia-pályázat 3. (15. oldal) - Harna Ibolya: Akikre rájött az ötperc • Paródia-pályázat 3. (15. oldal) - Hetényi István: Isten vele, őrnagy úr • Paródia-pályázat 3. (15. oldal)
PARÓDIA-PÁLYÁZAT ■ ■0 R Kr E N Y IS T V Á N Lengyel Gyula rajza Világvége — Pirandellót ismeri? — kérdezte a jegyszedőnő a sötét öltönyös férfit. — Igen — bólintott az higgadtan. Homlokán apró, borostyánfejű pattanások fénylettek. (Acne vulgaris) — És Shaw-t? — Hát Madáchot? Csehovot, Shakespeare-t? — Mindet ismerem — bólintott ismét higgadtan a sötét öltönyös férfi. 1954-ben vakbélmötéten esett át, latinul: appendectomia. — Netán ... Örkényt is? — Kedvencem. — Minek jár az ilyen színházba... — tűnődött el a jegyszedőnő (hadifogságban volt 1942—1947, és zseblámpájával agyonverte a sötét öltönyös férfit. Frick László Halhatatlanság Részlet egy majdani érettségi dolgozatból: Örkény. „Nagyk. Pest — Pilis — Solt — Kiskun vm. alsódabasi j. 5568 lak. Tel., posta, távíró.” (Révai Nagy Lexikona, XV. köt. 1922.) Fehér András Csütörtök Sztari Nyikolszkojéban akkor már nagyon hideg volt. A tiszt felemelte a puskáját. — Sprechen Sie Deutsch? — mondta B.-nek. B. kimérten összecsukta a tábori konyháját. • • — An diese drei Männer dachte Kohlenmunkpeter oft, wenn er einsam im Tannenwald sass — mondta. A fegyver csütörtököt mondott. Még szerencse, hogy B.-nél véletlenül volt egy kivégzési szabályzat. Kölcsönadta: Marafkó László 1976. AUGUSZTUS 21. * Az ember titka — Hány lába van egy széknek? —• kérdeztem barátomat az eszpresszóban. — Négy — válaszolta egy kicsit csodálkozva. — Nono. Gondolkozz egy kicsit. — Hát, tulajdonképpen lehet három is. De mit jelentsen ez a kérdés? — Csak három vagy négy lehet? — Hm. Ha úgy vesszük, egylábú szék is van, például a zongoraszék. — Nem tűnt még fel neked, hogy lehet egy, három vagy négy lába egy széknek, csak éppen két lába nem lehet? — Mi van ezen feltűnő? Hiszen két lábon nem tudna megállni. A súlypont, a feltámasztás, izé ... — Érdeke*'. Pedig ar embernek éppen két lába van. Ha elgondolkozol ezen, nagy igazságoknak jöhetsz a nyitjára. Szabó András György Ideológiai szeminárium 2100-ban 1. Nyissuk ki a závárzatot. 2. Helyezzük be a töltényt. 3. Biztosítsuk ki a fegyvert 4. Tegyük ujjunkat a ravaszra. 5. Célozzunk a mellettünk ülőre. 6. Kényszerítsük, hogy adjon nekünk két hatalmas pofont, így megtudhatjuk, hogy milyen volt az az idő, amikor ember embernek a farkasa volt Dekonjunktúra Mesés biztonsággal töltögette a cseresznyepálinkát nap mint nap. A mozdulat már régen nem okozott izomlázat. Az is igaz, hogy egyre kevesebb volt a dolga. Pedig ez a temetőszéli krncsmi valaha aranybánya volt. De mostanában már kevesebb a sírásó. Pedig ezt a munkát még el sem kezdték gépesíteni. Mégis Nincs elég halott, ugyebár. Túl sok az orvos, az ápoló, a gyógyszer, a tévétorna. Nem is akarják annyira a másvilágot, mint hajdan. Néha már arra gondolt, hogy át kellene költözni a kórházkapuhoz Ettől csak a villamosmegállók mozgó fruttiárusának, Egonnak a mondása tartotta vissza: — A végállomás az mégiscsak végállomás. Jelige:BP Ne fogjunk semmilyen mesterséghez, mielőtt minden csínját-bínját nem sajátítottuk el Doppelgänger Árpád belépett a körúti eszpresszóba, s mivel másutt helyet nem talált, egy magányos férfi asztalához telepedett. Aktatáskáját az ölébe fektette, és egy hatalmas köteg üres kéziratpapírt húzott elő belőle. A pincérlánytól konyakot és kávét rendelt, majd lecsavarta töltőtolla kupakját, és határozott betűkkel írni kezdett: „A VARÁZSHEGY regény írta: Doppelgänger Árpád Első fejezet Hans Castorp történetét..." Az írással nem jutott tovább. Asztaltársa, aki az első pillanattól fogva egyre üvegesebb tekintettel figyelte a fejleményeket, áthajolt az asztalon, és a karjára tette a kezét. — Elnézést, hogy beleszólok, de ezt már megírták. Doppelgänger keze megállt a papíron. — Mit beszél? — Mondom, ezt már megírták. — Kicsoda? — Thomas Mann — mondta az ismeretlen. — Ne beszéljen. — Pedig így igaz. — Mondja, biztos ebben? — Különben nem mondanám. — Kár — sóhajtotta Doppelgän.ger Árpád, és visszacsavarta töltőtolla kupakját. — Pedig milyen jó téma volt. Történeteink Említésre méltó dolog történt a minap egy említésre nem méltó emberrel. Az embert ezért most nem nevezzük meg, nem is fontos. Az ő szerepe csak annyi volt, hogy éppen arra járt. Tulajdonképpen az sem volt igazán említésre méltó, ami történt vele. Akkor hát miért mesélte mindenkinek, még évek múlva is? Talán azért, mert az összes említésre nem méltó dolog közül, ami életében történt vele, még aránylag ez volt a legemlítésreméltóbb — azaz a legkevésbé említésre méltatlan. Ezért mesélte mindig. Mind ilyenek vagyunk. Révbíró Tamás Akikre rájött az öt perc Nelli (az Üteg utca 5.-ből) az új lakótelepi ötödiken behátrál új lakásának előszobájába. Egyenként leejti, majd felszedegeti a szögeket. A másik lakás olyan, mint az egyik. A lakók lényegileg különböznek, de Szent Ilonán mind egyformák lesznek. Sőt. Már itt is pillanatok múlva. A kulcs elveszett s a nyitva maradt ajtón egyenként, hátrafelé kúszva bejön Bolyongó és még sokan mások. Mindegyikük egy láda pezsgőt hoz rózsákkal. Fóris (az újra négy aranycsíkos pilótaparancsnok, Nelli férje) jön utoljára és az egész társaságot az asztal alá ülteti. Mint egy pilótafülkében. Menetiránynak baloldalt ül a parancsnok, jobbra Erika (aki a kutatót várja a hatodikról), mögötte a Nelli, hátul Katinka és a csőszerelő. A Bolyongó Bolyong. Több ember most nincs benn, a gyászhuszárok már kivitték a szomszédnak szánt koporsót. Bodó sincs még itt (Katinka vőlegénye). NELLI: (a férjének szánt levéllel a szájában): Nem láttátok a kulcsomat? Fózisból hatalmas porfelhő csap ki a feltételezett pöff miatt. Semmit nem látni. Egymás szeméből olvassák ki a gondolatokat. KATINKA: Milyen kulcsot? Itt Katinka beszél, a Bodó menyaszszonya. Ki kérdezte? NELLI: Az anyád. ERIKA: Itt Erika beszél. EGY HANG: Halló, halló... ERIKA: Ez ki volt? BOLYONGÓ: Az anyám hangja a telefonból. Izgul a kutyájáért FÓRIS: Maga kicsoda? BENEDEK: Maga kicsoda? Miért nem jelentkezik, ha megszólal ? NELLI: Megőrülök. Ez ki volt? BOLYONGÓ: (jelentkezik): Itt nem beszél senki. Ideges? Igyon Sztár Tonikot Nelli tovább rágja a levelet a többiek pezsgőt isznak és énekelnek rá. EGY HANG: Ez kinek a lába? MÁSIK HANG: Az én kezem. HARMADIK HANG: Pardon, összevissza mászkálnak a sötétben. Mind a kulcsot keresik. A kulcs a zárban volt. Belül. Egész idő alatt. Vannak ilyen dolgok. Harna Ibolya Isten vele, őrnagy úr (Regény, színdarab, filmvázlat és tervezett opera) Idillikus környezet Itt élnek Tóték. A családfő tűzoltóparancsnok, de húsz éve nem volt egy valamire való tűz. Se bengáli, se görög, se semmi. De aztán bekövetkezett a nagy világégés, a második világháború. SAS-behívót kap az ifjabb Tót. Az orosz frontról jönnek a tábori lapok. Kettős cenzúra: 1 a fronton az őrnagy, 2. otthon a félnótás postásfiú szűri meg a híreket. Az őrnagy úz idillikus környezetben szeretné megviselt idegeit pihentetni. Persze, szívesen fogadják Tóték. Különösen a csitri lány......................................______ Az őrnagy nem szimpatizál Tóttal, mert annak fényesebb a sisakja. Nikkeles. Az övé meg csak kekiszínű. Hajszolja a családot Dobozt hajtogatnak éjjel-nappal. A norma állandóan emelkedik. Tót az udvar végében lévő kis faépítményben ülősztrájkra rendezkedik be. Eközben Tót ráébred, hogy a margóvágóval nemcsak kartont lehet vágni. Szépen, akkurátusan. Négy felé. Ügy is történt. Hetényi István