Élet és Irodalom, 1977. július-december (21. évfolyam, 27-53. szám)
1977-08-06 / 32. szám - Tímár Máté: A ház (9. oldal) - (iszlai): Fair • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -ssz-: Becsületdoboz • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - - ár: Műteremlakás • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Szántó Dénes: Fantázia-por • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -k -s: Barbár bor-bár • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - -czár-: Csíkosba, magyar! • glossza | páratlan oldal (9. oldal) - Gyulai Líviusz: Egy komisz kölyök naplója • kép (9. oldal) - Vajnai László: Ars poetica helyett | Vakvágány | Ha nem lenne • vers (9. oldal) - Fekete Gyula: Tengercsepp (9. oldal)
TÍMÁR MÁTÉ: A HÁZ flórom utcára meg egy franciaudvarra lenéző Duna-parti házóriásunk, melyben huszonegy esztendeje szeretném otthon érezni magam, leggyakrabban az „olyan" szócska használatára készteti lakóit. Szépen is, csúnyán is. Két főlépcsőházával, három felvonójával, négynek kevesbített öt emeletével „olyan" népes, akár az ötszáz lelkes dunántúli falvak. Időnként „olyan” ápolatlan, mint a vásárterek, sátorbontás után. „Olyan”, akár egy galambdúc, hol édelegnek, hol marakodnak benne. Leginkább talán mégis „olyan”, mint egy mikroszkópiai metszet, társadalmunk szelete, melynek cseppjében vizsgálni lehet a tengert, s észlelhetni azt a befolyásolhatatlan közérzetet, mellyel a miniközösség minden, a külső világból érkező szélfuvallatra visszahat. Természetesen száz ágból egybefonódva, még inkább száz szájból egybecsendülően, hiszen — míg el nem felejtem —, „olyan” a mi házunk, mint az utolsó lakósra testált idegenlégiós kaszárnya, minden osztályt és réteget képvisel. Bő hatvan esztendeje részvénytársasági alapon jegyzett öröklakásoknak épült — a jelentkezők bukszájához mért négy-, öt-, hat-, nyolcszobás lakásokkal is —, bolgába beleerőszakosodott a fasizmus, a háború, a kitelepítés, meg a társbérlet (az októberi világgáfutásról, meg a leválasztásos lakásszeletelésekről nem is szólva), úgy, hogy ha az „őslakókat” keresnénk ivadékaik rendjén, bizisten százalékarányban sem találnánk többet, mint amennyi amerikai a Mayflowerről a jelenbe származott. Helyettük szabolcsit és háromszékit, kommunistát és jehovistát, főmérnököt, rendőrt, pecsenyesütőt, „olyan” nemest, hogy vezetékneve két ipszilonnal ékes, magánhangzó nélkül, s időnként még csőlakót is, a kukák között, ha napkelte előtt keresnénk. Volt nékünk főrendünk is, a Báthoryak, Bethlenek anyaági rokona — jelenleg szeretetházban —, akad háztáji gazdaságunk, a második emeleti tyúkos asszony ágya alatt, aki nem„békebőrű" nagyüzemi baromfiakból a hulladék kenyérdarabokon pár hét alatt kisüzemi különlegességeket nevel. S hogy a polgári középosztály bankári alosztálya is képviselve legyen, hát mire való a mi sántikáló illemkódexünk, a Hacker Baby? Úgy mondják, akik jobban ismerik nálam, hogy kéthetente mosakodik, de egy elmaradt köszönésért bárkit feljelent. Jelentős a befolyása, hiszen tanácsi segélyezett, s ha valaki egyszer is hallaná, amikor éppen „butaparasztozik”, azt hihetné, hogy eltévedt az időben, ötven esztendőnyit legalább. De vannak átlagpolgáraink is, akikből kerek tizenkettő egy tucat. Korán kelő munkások, későn fekvő pincérek, egyentáskás orvosok, szorgalmas iparosok, pedagógusok, diákok, sasadi meg óbudai téeszesek is. Általában ők azok, akik minden lakótársuknak előre köszönnek, mivel azonban nem ők a körfolyosók hangosai, olyanoknak tetszenek, mint a közkatonák a menetoszlopban. De ne gondolja senki, hogy mindezekből hiányzik az összetartozás érzülete. A Nagykörút villamosain minden idősebb lakótársunknak átadjuk a helyet. Rokoni közvetlenséggel szólítjuk egymást. Próbáljon belekötni a közértben bárki a legádázabb „házi haragosunkba” is, menten frontot fogunk mellette. S ha eltévesztené a házszámot a kaszás, a hozzátartozókat is felkeresik másnap: „Fogadják a legőszintébb együttérzésünket!”, olyanok, akikkel addig köszönést se csereberéltek. S ha lázadozunk néhanapján, leginkább ilyesmikért: Megint elromlott a felvonó! Valaki a kuka mellé szemetelt és a lépcsőházban engedte „kimenni” a kutyáját. Nemi ábrákat rajzoltak a frissen meszelt falra! Ezek a mai fiatalok süketnek születtek mindahányan, mert úgy bömböltetik a zenegépeket, hogy az eszünk is elmegy hazulról tőle! Még a békétlenségünk is más tövű, mint tíz-húsz esztendőknek előtte, s mindennapjaink bolhacsípéseit is csak azért panaszoljuk, mert elvégre jókedvű sem lehet mindig az emberfia. 1977. AUGUSZTUS 6. nMMRraBnBaaraaHBflBsraBra! páratlan oldal UHUI III Ilii lllllllII ■ II—III lllllllli ásásra ■ ■ win 11 »nir wiwHiirina—rara FAIR Kamuti Jenő doktor, a kiváló veterán vívó és fiatal orvosadjunktus nemzetközi fair play díjat nyert. Ebből az alkalomból megszólaltak a tévéhíradóban sport- és munkatársai, meleg szavakkal méltatták a vívó és az orvos érdemeit a sportban és munkában. Egy régi munkatársa a kifejtette: nem is tudja, minek nevezze fairsége alkalmából hamarjában az adjunktus urat: úriembernek-e, vagy szocialista embernek? Kamuti doktor nyilván örült a szívből jövő, bár kétértelmű elismerésnek. Még ha kicsit valóban fonákul hangzik is egymás mellett a két — régi és új, jelentését tekintve ellentétes — megtisztelő jelző: úri és szocialista. Engem azonban elgondolkoztatott a kedves eset. Milyennek nevezném én — nyomdafestéket is tűrő szavakkal — a fair játékost, mint embert? Belevaló elvtárs? Becsületes fickó? Tisztességes fiú? Legény a talpán? Példamutató polgár? Klassz srác? Talán egyszerűen: Fej vagy, Mester? Vagy mégis: szocialista úriember? A mérkőzés még folyik, a megoldás, remélem, érik. Azt hiszem, ezt mondjuk átmenetnek. (iszlai szonylag gazdaságosan építhető műtermek tanulmánytervét.. Igen, ezt így is lehet. De (noha esküdt ellenségemnek sem kívánom egy tetőtérbeépítés viszontagságait) nem tudok szabadulni kérdéseimtől: 1. Nincsenek olyan nem szabadfoglalkozású képzőművészek is, akiknek jól jönne egy olcsó beépítéssel nyerhető műteremlakás? 2. S ami ennél még egyszerűbb: nem lehet ezt a meghökkentő, méltánytalan, az amúgy is annyi gonddal küszködő képzőművészeket szinte „másodrendű állampolgárrá” lefokozó rendeletet visszavonni? ■ ár BECSÜLETDOBOZ Kórházi előcsarnok, újságos stand fiatalemberrel. Tolongás. Beteglátogatók vásárolnak. Én is. Lúdas, Új Tükör, Élet és Tudomány, Magyarország... Mennyi? Az ifjú odapillant: Tizenhat nyolcvan. Már ad is vissza a húszasból, három forintot. Pedig a négy lap csak tizenhárom nyolcvan. Istenem, nagy a tolongás.___ Egy héttel később: stand, ifjú, tolongás, válogatok: Ludas, Új Tükör, Élet és Tudomány, Magyarország ... Mennyi? — Tizenhat nyolcvan. Ejnye. Tizenhárom nyolcvan — mondom szigorúan. Tényleg — mondja ő — Bocsánat, nagy a tolongás. Következő hét: stand, ifjú, satöbbi. Ludas, Új Tükör, satöbbi. Na most! Mennyi? Álcázásnak szánt elrévedő pillantásom a pulton levő nyitott skatulyára esik. Oldalán ákombák felirat: BECSÜLETDOBOZ. — Tizenhat nyolcvan — hallom közben. Szó nélkül zsebre vágom a húszasból visszaadott három forintot. Ez a fiú bízik az emberekben. Vigyázni kell rá, ne csalódjék. —ssz— MŰTEREMLAKÁS Még az idén tizennyolc műteremlakás épül Budapesten, csaknem húszmillió forintért — adta hírül egyik napilapunk, szólva arról is — ami élénk panaszok tárgya volt a képzőművészek nem régi közgyűlésén is —, hogy vidéken még csak épül-épülget valamennyi képzőművészlakás, ám a főváros ilyesmivel sokáig nem törődött. Örüljünk hát, hogy most végre elszánta magát? Vagy háborogjunk az elképesztő költségeken? Inkább olvassuk tovább a tudósítást: a műteremlakások építését nehezíti, hogy a modern lakóházakon nincs padlástér, és a házgyári technológia nem alkalmas erre a célra. Viszont egy rendelet megakadályozza, hogy a régi házak kihasználatlan padlásterét beépítsék, mert a képzőművészeknek, mint szabadfoglalkozásúaknak, nem adnak beépítési engedélyt.” Mit lehet itt tenni? „A Művészeti Alap néhány éve felkérte a Budapesti Műszaki Egyetemet, hogy szakemberek dolgozzák ki a házgyári technológiával is vi sb^———»i BARBÁR BOR-BÁR Olvasom, hogy a népszerű sörbárok mintájára újabb borharapókat nyitnak Vinó-bár néven. Nem vagyok purista, a bár, mint újfajta vendéglátóipari, egység megjelölése már gyökeret vert tudatunkban, senki se gondolja, hogy az ételbárban szmokingos urak hozatják a pezsgőt. A Cocktail-bár ellen sincs kifogásom, ez a neve és kész. A sör-bár cím se sikerült rosszul, van valami ironikus felhangja. De kinek jutott eszébe, hogy nemzeti italunkat, a bort „vinó”-ra keresztelje? A keresztapa fejében talán megfordult — a sután hangzó — „bar-bár” is, de azt gondolhatta, ha valamit magyarul mondunk, az olyan ázsiai, barbár dolog. Minek szegényítjük magunkat? Miért nem borharapó !— vagy egyszerűen borozó? A rigmus sem azt mondja, hogy „Vinót iszik a magyar, nem pediglen vizet.” -k -s FANTAZIA-POR Hollandiában élő barátomtól kis csomagot kaptam. Mindenféle édesség volt benne, meg egy zacskónyi levespor. Előállítója a világhírű Knorr-cég, amely Svájcban működik, de az egész világra kiterjednek üzleti kapcsolatai. A szóbanforgó csomagon francia és holland nyelven olvasható a használata utasítás, amelyhez pirosfehér-zöld szalaggal csinosított üde ábra is járul. A magyarázat szerint Paprikalevest lehet készíteni a téglavörös porból. A zacskón a következő ínycsiklandó szöveg olvasható: „Knorr különleges paprikalevesének íze Önt a magyar styeppékre emlékezteti, ahol a cigányok csárdást táncolnak a vad hegedűk elbájoló hangjaira.” Nem hiszem, hogy lehetne levest ennél regényesebben jellemezni. Ezek után, kíváncsiságtól és hazafias felbuzdulástól űzetve, feleségem elkészített egy adagot .3. levesporból. Kanalazás közben minden idegszálamat megfeszítve lestem, átérzem-e a csárdást ropó cigányok varázsát. Dehát ahány íny, annyiféle képzettársítás. Rám a leves egy másodosztályú vendéglátóipari egység főztjének benyomását tette, zene nélkül, legyekkel. A levespor hibás? Ki tudja? Lehet, hogy csak a fantáziám szegényes. Szántó Dénes Gyulai Líviusz: Egy komisz kölyök naplója CSÍKOSBA, MAGYAR! Jóképű, barna fiatalember kér előttem cigarettát a trafikban. Magyarul. Napszítta kék inget visel, karcsúsítottat, s a hátán látom, mert előttem áll — az alábbi, fehérbetűs felirat: PROPERTY OF STATE PENITEN* TIARY STANTON. Azaz hogy a Stantoni Állami Börtön Tulajdona. Most mi a teendőm? Büszkének kell lennem, hogy hazámfiai szolidárisak a börtönbe zárt amerikai polgárjogi harcosokkal? Szégyellnem kell, hogy hazámfiai szolidárisak a börtönbe zárt amerikai zsebmetszőkkel? Türelmesen ki kell várnom, amíg a jobb belvárosi butikokban csinos unisex divatpizsamát árulnak: ORSZÁGOS BÜNTETÉSVÉGREHAJTÓ INTÉZET. BUDAPEST felirattal? Vagy fel kell hívnom az INTERPOL-t? —ezár VAJNAI LÁSZLÓ: Ars poetica helyett Akár a kimosott pelenkák a kötélen, lebegnek gondolataim homlokom közelében. Vakvágány Addig képzelődött, míg elképzelhetetlenné vált számára a valóság. Ha nem lenne Zúgó percek, Niagarák, a sziklákba kapaszkodó vízparti fák... , s fordított kép a délibáb, tótágas álom: — Ha nem lenne ki kellene találnom. FEKETE GYULA: Tengercsepp Szép, szép, lobogni, mint a fáklya. Bár nem egészséges. ★ Hiba volna meggyőzni X-et az igazunkról. Addig használ ő az ügynek, míg nem érte harcol, hanem ellene. ★ A középszer fészkelődik legtöbbet, mert a középszer viszket legjobban. Szinonimák.★ j Az okos józanul mérlegeli,a j; mások érveit, a mások igazát A bölcs józanul mérlegeli a saját érveit, a maga igazát is. ★ Aki, míg küzd — nincs megalázva.★ Bújj vissza a bárány bőrébe, farkas, ha csakugyan ijesztgetni akarsz. Farkasnak mi már úgy jobban ismerünk. ★ Ritkán igaz, amit gyakran bizonygatnak.★ Az író bizonyítványa a mű, és nem a kritika. A kritika — a kritikus bizonyítványa.★ Annál könnyebben élhet az ember — minél kevesebbre becsüli magát. ★ A hivatásának élő író, művész, pedagógus az a fajta ember, akinek nem elég a saját — akárhány — gyereke, a mások gyerekeit is igyekszik megszerezni a szellemi utódjának, folytatójának, örökösének. ★ A bélyeggyűjtőt — és kiket még? — nem maga a van boldogítja, hanem az, hogy: nincsen másnak.★ Minden rosszfajta hatalom legfőbb — sőt, egyetlen — elve: a fennmaradás. ★ Sokáig elhitték a Holdnak is, hogy saját fénye van. ★ Nem mindig az az okosabb, aki több embernek mondja. ★ Mini-kantiánus elmélkedéseiből: Szép az a nő, aki térdek nélkül is tetszik.★ Mindig szebb a magunk gyereke — mindig szófogadóbb és hálásabb a másé? ★ Elhullajtott mag a mártírok vére, valóban. De nem rögtön kel ki. ELET É IRODALOM ma