Élet és Irodalom, 1979. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-01 / 35. szám - Háy Ági: Fázisok • kép (3. oldal) - Száraz György: Naptár (3. oldal) - Tatár Imre: Drága jó energiánk (3. oldal)
Háy Ági: Fázisok SZÁRAZ GYÖRGY ROVATA ____________________ Atlasz, az atlanták első királya megismerte és nyilvánvalóvá tette az emberek előtt az égitestek mozgását; Így született a monda, mintha vállain hordozná az eget. DIODOROSZ, i. e. 1. sz. • Minél érthetőbbé lesz a világegyetem, annál értelmetlenebbnek látszik. STEVEN WEINBERG, 1377. MITRODOTOSZ, i. e. V. szd.: „Azt állítani, hogy a Föld az élet egyetlen helye, annyi, mintha azt állítanánk: bevetett szántóföldön csak egy kalász nőhet." M. HART AMERIKAI TUDÓS, 1979.: „Élet csakis a Földön alakulhatott ki és fejlődhetett.” GIORDANO BRUNO: A VILÁGEGYETEMRŐL, XVI. szd.: „Francastorio: Az ég anyaöl, hatalmas mező, melyben világok élnek, fejlődnek, szülik és szüntelen táplálják lakóikat és élőlényeiket. Burchio: Így hát a többi világ is be van népesítve, akárcsak a mienk? Francastorio: Nem kevésbé és nem rosszabbul." FLAMMARION: URÁNIA, XIX. szd.: „A csillagászok azt fogják találni, hogy Mars és Vénusz gondolkodó lényekkel van benépesítve, és arra fogunk gondolni, hogy érintkezésbe lépjünk velük. A Föld nem egyéb, mint város a mennyei hazában, és az ember az ég polgára." ... avagy az égi állampolgárság. — Az éjjel azt álmodtam, hogy maláji vagyok. Szörnyű volt. — Miért lett volna szörnyű? — Mert egy szót sem tudok malájul. FRANK DRAKE CSILLAGÁSZ, USA, 1979.: „A Földön túli civilizációkkal a kapcsolat még 2000 előtt megvalósul.” NÉPSZABADSÁG, 1979. 11. 4. NAGY ISTVÁN GYÖRGY: „A Voyager űrszondák elhagyják a Naprendszert. Valóságos postacsomagot visznek: Carter elnök és Waldheim ENSZ-főtitkár üzenetét. Hozzávetőleges számítások szerint 40 ezer év múlva közelítenek meg egy szomszéd csillagot.” ... avagy a kapcsolat: Ketten, vonaton, alagútban. — Hosszú ez az alagút. Sosem lesz vége már a sötétségnek? ’ ' — Ez csak azért van, mert az utolsó kocsiban ülünk, TIME, 1979. VII.: „Feltevések szerint egy szupernóva söpörte el a Föld színéről a dinoszauruszokéit.** NEW SCIENTIST, 1979. F. HOYLE—CH. WICKRAMA SINGLE: „Üstökös becsapódása eredményezhette a földi élet kezdetét. Üstökösök maradványai ma is eljuttathatnak bolygónkra betegséget okozó vírusokat.” PALLAS LEXIKON, 1879.: „Az üstökösök a legfurább következtetésekre adtak okot: leginkább háború, dögvész, elemi csapások élőhirdetőjének tekintették." ... avagy a földi biztonság: — Te nem vágyakozol a világűrbe? — Minek? Tudok én félni itthon is. MÓZES 1. KÖNYVE, 19, 24—28.: „És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt. És elsüllyesztené aama városokat, és ime felszálló a földnek füstje, mint a kemence füstje." M. M. AGRESZT SZOVJET FIZIKUS: „Szodoma története mai értelmezésben azt jelenti: a lakosságot figyelmeztették, hagyja el a bekövetkező robbanás színhelyét, ne álljanak meg nyílt terepen, ne figyeljék a robbanás fejleményeit.” G. SASSON—R. DALE: A MANNAGÉP, 1978.: „Egy Jahweh nevű emberszabású csillaglakó érkezett a Földre, kiszabadította a zsidókat egyiptomi fogságukból, és megajándékozta őket az atomenergia hajtotta mannagyártó éppel.” M. M. AGRESZT: „A kozmosz távoli mélységeiben lakó űrhajósok hazája oly messze van, hogy földünket ezer meg ezer esztendővel ezelőtt elhagyva máig is úton vannak hazafelé.” ... avagy a csillaghajózás. — Látom, maga is unatkozik. Jöjjön, lógjunk meg. — Sajnos, nem lehet. Én vagyok a házigazda. SWIFT: GULLIVER, 1726.: „Egy roppant csillogó tárggyal találtam szemben magam, mely a nap között és köztem mozgott. Szilárd anyagú, a feneke sima és szikrázóan ragyog. Ki tudtam venni néhány embert, amint a szélemn ide-oda mozog." UFO-JELENTÉS, 1957. W. B. GILL LELKÉSZ, USA: „Az esthajnalcsillag irányában csillogó fénypontot láttam, mely erőteljesebben ragyogott, mint a Vénusz... A lények egyike áthatolt a korláton: integetni kezdtem neki, mire ő is visszaintegetett." MAGYAR SZÓ, 1979. VII. 16.: „Ismeretlen repülő tárgy jelent meg Dél-Portugália felett. Az objektum miatt három percre megszakadt a lisszaboni rádió URH-műsora. A tárgy a repülőtér felett jelent meg, az egész térséget intenzív kék fénnyel árasztotta el. Repülés közben többször változtatta alakját.” MAGYAR SZÓ, 1979. V. 5. PIERRE KOHLER: „Tételezzük fel, hogy a világegyetemben vannak civilizációk, melyek a fekete lyukaktól energiát tudnak nyerni az időben és térben való utazásokra. A repülőtányérok megjelenését leíró szemtanúk szeme talán lát valamit, ami valójában már nem is létezik.” ÚJ SZÓ, 1979. Vili. 5. N. BULGAKOV: „Közvetlenül előttünk, mint valami ünnepi díszmenet, repülő csészealjak húztak el zajtalanul. Semmi kétség, ezek viharfelhők! De milyen különös alakúak! Ha tetszik, akár UFO-knak képzelheti az ember...” ... avagy a képzelet játékai. — Képzelje, doktor, a fiam folyton csak a homokban játszik, várakat épít, aztán golyókkal lebombázza. Nem szörnyű? — Ugyan. Minden gyerek szeret játszani. — Igen, de a menyem azt mondja, ha nem hagyja abba, beadja a válókeresetet. MAGYAR SZÓ, 1979. VI. 20.: „Az UFO-kutatókbogotai világkongresszusán egy csontvázzal is foglalkoznak, amely állítólag egy Mars-lakó földi maradványa.” FRANCIA LAPTUDÓSÍTÁS, PAYS, 1864. VI. 17.: „Egy amerikai bányában Mars-lakó csontvázát találták, mely egy meteor tömegében hullott a Földre.” KINCSES KALENDÁRIUM, 1907.: „Hogy a Mars-lakók feketék, az nagyon valószínű. Hogy könnyűségüknél fogva könnyen közlekednek, az több mint valószínű.” NAUKA Z ZSIZNY, 1961. J. M. RALL: „Elképzelhető, hogy más bolygók élőlényeinek több szemük, fülük van, mint nekünk.” ... avagy a szépség. Lelkész: Az Úr minden élőlényt tökéletesnek teremtett. Egy púpos: Engem is? Lelkész: Ügy van. Púposnak tökéletes vagy. RENARD—CHENISSE, 1968.: „Nincsenek még olyan sci-fik, amelyekben más bolygókról miszszionáriusok érkeznének, hogy vallásukra térítsék az emberiséget. A műfaj feltételezi, hogy a következő szakasz ez lesz.” ÚJ EMBER, 1979. 111. 18.: „A Superman kontinenseket repül át. Olyan, mint a mi szekularizált világunk angyala... Az anyagi telítettség után új spiritualizmus kezdetén tartanánk?” MAGYAR SZÓ, 1979. VII. 30. GYALUS KÁROLY: „Az egész biblikus Superman-meséből azt lehet levonni, hogy ha földi erőink már csődöt mondanak, számíthatunk arra, hogy eljön majd valaki, aki megvált benőnket. ... avagy a megváltás. A kis királyfit az erdőn megszólítja a Vasorrú bába: —Én igazából a tündérkirály elvarázsolt leánya vagyok. Ha megcsókolsz, megtörik a rontás, és örökre a tied leszek. A királyfi megcsókolja. Vár. Semmi. A banya vihog. — Ejnye! Ilyen nagy fiú, és még hisz a mesékben. NÉPSZABADSÁG, 1959. X. 13.: „Dr. Sidovszkij, a szovjet Atmoszféra-Fizikai Intézet igazgatója úgy véli, hogy két-három millió év előtt a Mars gazdag volt oxigénben. Az itt élő értelmes lények kénytelenek voltak égitestüket elhagyni, s ennek lenne ma is tanúja a két, általuk felküldött mesterséges hold.” SWIFT: GULLIVER, 1726.: „A laputabeliek felfedeztek két kisebb bolygót a Mars körül, ezek közül a belső háromszor olyan távolban van, mint a saját átmérője, a külső pedig ötször olyan távolban. Az előbbi tíz óra alatt fordul meg a térben, a másik 24 és fél óra alatt; forgási periódusai összegének négyzete majdnem pontosan arányos a távolságuk köbével a Mars középpontjától.” PALLAS LEXIKON, 1897.: „Az új asztronómia legmeglepőbb felfedezése a Mars két holdjának 1877. augusztus 11-én történt megtalálása. Átmérőjük alig nagyobb 10 kilométernél. A legkülönösebb rendkívül csekély távolságuk a Mars központjától 9380, illetve 24 000 kilométer.” ... avagy a Swift-rejtély: Kovácsné fogja a mosdótálat, és a piszkos vizet az emeleti ablakból kizúdítja az utcára. Lentről sikoltást hall. Megrémül: — Szent ég, volt valaki a lavórban! ARTHUR CLARKE: „Civilizáció nem létezhet az ismeretlennel való érintkezés nélkül; szüksége van rá fizikailag és szellemileg egyaránt. Amíg nyitva állnak a határok, Homérosz támad és Shakespeare. Ha lezárul a határ, Tennessee Williams és Proust kora jön, mag a hippiké.” TROICKIJ AKADÉMIKUS: „A civilizáció kiterjedése csak akkora lehet, hogy az információcsere ideje csupán elenyésző része legyen a civilizációs szigeteket benépesítő értelmes lények egyéni élettartamának.” ... avagy a kozmikus perspektíva: Részeg a taxishoz: — Vigyen föl a Várba. — De hisz ott vagyunk, uram! A részeg elegánsan átnyújt egy százast: — Na jó, de máskor ne hajtson ilyen veszettül. TROCKIJ AKADÉMIKUS, 1979. „Az értelem határtalan terjeszkedésre törekszik.” ÚJ SZÓ, 1979. IV. 13.: „Elefántok a levegőben! — ezt a jelzést adták le tegnap a navigátorok. Southamptonban ugyanis egy cirkusz narancssárga elefántokat ábrázoló léggömbjei felszálltak a felhőkbe.” Wip 1979. SZEPTEMBER 1. TATÁR IMRE. DRÁGA LÓ ENERGIÁNK M. S. régi barátom negyvenévi távollét után tavaly nyáron hazalátogatott Dalasból. Boldogan lubickolt a pesti emlékekben, s egyszer azt mondta: csodálatosan sétálgatunk feleségemmel a ház körül. Nyolcadik kerületi ismerősénél telepedett meg néhány hétre és a Rákóczi út — Csokonai utca —Népszínház utca által határolt területen élvezte az esti promenádokat. No, mondtam, Budapestnek azért ennél üdébb részei is vannak. Ide figyelj, válaszolta, mi abban a meleg Dallasban légkondicionált lakásban élünk, légkondicionált kocsiban ülünk, légkondicionált az üzlet. Reggeltől alkonyig dolgozunk, este megintcsak légkondicionált szobában nézzük a tévét. Ezért csodálatos a Népszínház utcai levegő. Megmosolyogtuk őket. Szegény amerikaiak. Most ismét eszembe jutottak, de más okból. Arra gondolok, milyen tömérdek energia kell M. S.-nek és az M. S.-eknek ehhez az életformához. Kinek ütött volna ez régebben szöget a fejébe? Áhítattal sóhajtottuk (okkal), az amerikai technika! Most pedig a világ minden tájáról, még saját elnöküktől is csupa fejmosást kapnak: pazarlók, fecsérlitek az olajat! M. S. barátom — képzeletemben —, sorban állt a benzinkútnál, tanúja volt az elsőbbség eldöntéséért kirobbanó verekedéseknek, pisztolylövéseknek. Miért e szenvedélyesség? A benzinhiány mélyen érinti az amerikaiakat. Életformájukat teszi kétségessé, a „háború utáni civilizációt”. Életmódjuk, szokásaik, beidegződéseik, a szinte korlátlan mozgástér — e pillanatban így látszik —, bizonytalanná váltak. Miközben ezen töprengek, azt kérdezem: a mi energiagondjaink, amelyek hisztéria és pánik nélkül ugyan, az alapvető biztonság érzetével, nyugodtabb körülmények között hatnak — érintik-e életformánkat? • A motorizáltság három léncsőfokát látom: a legmesszebbre az amerikaiakat vitte az autó, következnek a nyugat-európaiak, aztán mi (a világ más részeitől most eltekintek). Éppen ezért a sokk a tengerentúliakat érte a legerősebben. Az Egyesült Államokban a négy gumikerék lett ama bizozonyos háború utáni civilizáció alapja. Visszafejlődött a vasút, az autóbusz és a villamosközlekedés, megépültek a hatalmas autópályák, így tudták sokan elhagyni a zsúfolt belvárosokat, kiköltözve kertes vidékekre. Milliók járnak be naponta ötven-száz mérföldnyi távolságból dolgozni — így lettek nappal nyüzsgő, hagyományos városközpontok este halottá. A moziban ki se kell szállni a kocsiból, a bank csekk-automatáját is az ablakon kinyúlva kezelhetik. Egyegy településen félórát kell autózni a patikáig. A New Yorktól mintegy száz mérföldnyire fekvő Cornwall ezerhétszáz lakójának fele nagyvárosi ember. Itt töltik a hétvégeket, a település autó nélkül elérhetetlen. Szolgáltató iparágak, motelek, vendéglők, szórakozóhelyek élnek abból, hogy mozog a nép. Az Érik a gyümölcs már a háború előtt jelezte, hogy Amerikában az autó nem feltétlenül státusszimbólum. Autón utazik azoknak nyolcvankét százaléka, akik rendszeresen száz mérföldnél nagyobb távolságokat tesznek meg, tizenkét százalékuk repülőgépen jár és mindössze hat fanyalodik vasútra, autóbuszra. Az utóbbi fél esztendőben másfélszeresére nőtt ugyan a vasúti forgalom, de változatlan az ellenállás a tömegszállító eszközökkel szemben. Nyilván üzleti okok is keverednek ebbe az ellenállásba, de sohase szabad az üzletet elválasztani az élet egészétől: az amerikaiak a szabadság jelképének tekintik az autót. Talán kissé úgy, mint a fegyverviselést. E szabadságfogalom Nyugat- Európában is ott kering a gépkocsi körül. Semmi nem járult hozzá úgy az európaiak mobilitásához a második világháború után, mint ez az eszköz, de megjelent a fogalom más összefüggésben is: ,,Végy szabadságot az autódtól!” Erős társadalmi küzdelem alakult ki a gépkocsi túlburjánzásával szemben, szélesebb értelemben a környezetvédelemért, az életforma torzulásai ellen, az élet minőségéért. Néhány évvel ezelőtt megismerkedtem Düsseldorfban az „Ésszerű közlekedésért küzdő társaság” ügyvezető titkárával. Próféta alkatú gimnáziumi tanár, de nem az utcákon prédikál lantpengetéssel kísérve: szervezete brosúrákat ad ki, kapcsolatban áll a minisztériumokkal, gyűléseket hív össze, képviselői fölszólalnak más polgárjogi mozgalmak összejövetelein. Tudatos harcot vívnak, s amióta a „zöldek” megjelentek a választási küzdelemben, még politikai pártformát is nyert az ilyesfajta törekvés. Mit követelnek? Ami az autót illeti: a levegő tisztaságát, a halálos balesetek számának csökkentését, hogy ne öntsenek le túl sok zöld- és termőterületet betonnal, ne rombolják tovább az autóközlekedés növekedése miatt a városképet. Száz nyugatnémet közül nyolcvan csak, illetve főleg autón jár, ez a személygépkocsi és tömegközlekedési eszközök 4:1-es igénybevételi arányát mutatja. A polgárjogiak azt kívánják, hogy ez az arány tíz év múlva 3:2-re változzék. S még mindig az autó vezet majd. Az NSZK-ban a vasút mindeddig szégyenpadon ült: deficites. Majd azt nem követelték, hogy szűnjék meg. Próféta ismerősömnek erre is volt ellenérve: „Ha arra gondolok, hogy a reggeli közlekedési dugók tizenkét milliárdos kárt okoznak a nemzetgazdaságnak, tüstént más színben tűnik föl a tízmilliárdos vasúti deficit.” A levegő szennyeződése vagy a városkép romlása nem hatotta meg túlságosan a hivatalokat, annál inkább az olajár emelkedése. Reneszánszát éli Nyugat- Európában a (szép, tiszta és gyors) vasút. Walter Scheel, az NSZK akkori elnöke a hamburgi közlekedési kiállítás megnyitóján a gépkocsizás és a vonatozás egészségesebb arányainak kialakítását olyan szükségességnek nevezte, mint az áttérést a túltápláltságból eredő elhízástól a karcsúságra. Nem az evést kell megszüntetni, hanem a túlevést. Nyugat-Európában azért az olajválság nem váltott ki olyan sokkot, mint Amerikában. Emelkednek Nyugat-Európában is a benzin- és a fűtőolajárak, a kormányok komor szavakat intéznek az emberekhez, szigorú takarékossági intézkedéseket hoznak, politikusaik tárgyalókörutakat tesznek az Arab-Keleten. Mégsincs olyan zavar, mint a tengeren túl. A bécsi Arbeiter Zeitung július 3-i száma vastagbetűs főcímben hozta olvasói tudomására: „A benzin és a dízelolaj-ellátás nálunk biztosított.” Néhány esztendővel ezelőtt ez a tény három sort se kapott volna a lapokban. Az eltérő reagálás egyik oka abban a különbségben rejlik, amely az amerikai és a nyugat-európai életmód, az autózás, illetve az energiaigényes civilizálódás — az energia-habzsolás — méretei között van. Az élet minőségének nyugat-európai prófétái ma már így teszik föl a szónoki kérdést: a különb, az emberibb élet valóban arányos-e a technikai fejlődéssel, vagy pedig sok újdonságnak több a hátránya, mint a haszna? • Hát Magyarország? Elmentem a Közlekedési Tudományos Kutató Intézetbe, beszélgessünk kérdésemről: mennyire épült be a mi életünkbe az autó, milyen mértékben érint bennünket e vonatkozásban az energia-világválság? Egyik szakértő partnerem folytatja a kérdezést: „Ujjongjunk-e, hogy mi még nem értük el a motorizáltságnak azt a fokát, mint (Folytatás a 4. oldalon) Euraa