Élet és Irodalom, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1988-05-13 / 20. szám - Keresztes Ágnes: Dinasztia (16. oldal) - Révész László: • rajz (16. oldal)
KERESZTESÁGNES. DINASZTIA Az első nemzedék 5460 Sárga, töredező papír, az 1953. márc. 27-én kelt Véghatározat az 5460 számú irattartóban. „Kiskorúak édesanyja 1946-ban elhalálozott, apjuk a kiskorúakkal nem törődik, a kiskorúak részére olyan csekély anyagi támogatást ad, hogy az még a kenyérre sem elegendő. Apjuk 4 hónapja Budapesten tartózkodik, pénzt úgyszólván alig ad haza, úgyhogy a kiskorúak a legnagyobb nélkülözések és nyomorban élnek (sic!) az anyai nagyapa szintén meghalt, az anyai nagymama pedig Csornán lakik, 60 éves, vagyontalan, így a kiskorúak tartási költségeihez hozzájárulni nem tud. A Szászberek községi Tanács VB. Rábaközi József (sz. 1940. márc. 15-én), Rozália (sz. 1943. aug. 3-án), Gyula (sz. 1945. máj. 17-én) kiskorút ideiglenes hatállyal a Szolnok megyei átmeneti gyermekotthonba beutalja.” A megyei gyermek- és ifjúságvédelmi intézet számára Szolnokon 1952 áprilisában (szintén ideiglenesen) a Magyar utcában utaltak ki egy volt fogorvoslakást. A megnyitáskor körülbelül tizennégy állami gondozottat kellett elhelyezni a két hálóteremben, kétévestől tizenöt évesig. Nevelőszülőknél akkoriban nyolcszáz, ezer gyerek lehetett. Állami gondozásra a statisztikák szerint többnyire anyagi okok miatt, azaz „a legnagyobb nélkülözések és nyomor” következtében szorulnak az ötvenes évek kiskorúi. Többnyire szorgalmasan tanulnak, továbbtanulnak, szakmát szereznek vagy egyetemi, főiskolai diplomát — és ezért bármilyen szűkös idők voltak azok, így utólag mégis aranyidőnek számítanak a gyermek- és ifjúságvédelem történetében. Nyugodt lélekkel üthették rá a nagykorúságot jelző MEGSZŰNT bélyegzőt az irattartókra. Többnyire. .......* Az 5460 számú nem sokat árul el Rábaközi Rozáliáról, aki a későbbiekben Katalinként ismeretes. Hogyan került a Rábaközi család a Tisza mellé? A homály a dinasztikák eredeténél majdnem olyan kötelezően fordul elő, mint a balladákban. És első Katalin öt gyermeke, három unokája közül csak a harmadik Katalin nem volt még állami gondozott. A második nemzedék 11 541, 11 842, 11 843 Első Katalin 1977-ben Mezőtúron él. Hogy miképpen, arról egy januári környezettanulmány számol be. „A lakás, amelyben laknak, a Tsz. tulajdona. Lakásuk egy szoba konyha és kamrából áll. Berendezése használt, kopott és csak a legszükségesebb bútoraik vannak. Az egész lakás elég elhanyagolt. Fűtés szeneskályhával, világítás petróleumlámpával történik. Kert nincs. A tanya környéke is elhanyagolt. A család életszínvonala nem kielégítő. Jelenleg sem élelmük, sem tüzelőjük nincs. Anyagi körülményeik romlását elősegítette az is, hogy 1976. évben 3 db szarvasmarhájuk elpusztult. A szülők egymáshoz való viszonya nem jó. Sokat veszekednek. Az apa italozik. A közügyek iránt közömbösek. A gyermekek érdekében egyedüli megoldás az állami gondozásba vétel. A védő és óvóintézkedés eredményhez nem vezetett.” A Szolnok Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet ugyanebben az évben tekinthet vissza negyedszázados működésére. Túl jól nekik se megy, még mindig az átmenetinek szánt Magyar utcai épületben szoronganak. A nem kiemelt tárcaberuházás háttérbe szorul, miközben Szolnok új városközponttal, új városrészekkel gyarapodik, és a megye lakossága is arra törekszik, hogy gyarapodjon. 1977-ben elsősorban nem a családok anyagi helyzete miatt lesz valakiből állami gondozott. Ahol pénzzel lehet segíteni, ott rendszerint nevelési segélyt adnak és ősszel-tavasszal nagykereskedelmi áron vásárolt ruhát, lábbelit. Ám a dinasztia második nemzedékénél ez a segítség nem volt elég. A férjezett és középkorú Katalinnak 1977 januárjában három fia van, közülük a kisegítő iskolára szoruló tizenhárom évest és tizenkét évest az idézett környezettanulmány után veszik állami gondozásba. A harmadik fiú olyan szerencsés, mint a mesékben a legkisebb királyfi: hároméves kora előtt kikerült a családból és szerencsésen rövid időt töltött a szapárfalui csecsemőotthonban. „Vajon hitte volna-e valaki a legfényesebb szelek idején, hogy 1977 decemberében 2203 gyerek szorul majd állami gondozásra, csak Szolnok megyében? és hogy a számuk évről évre nő?... A sorsokat, tragédiákat őrző iratok alig férnek el a szekrényekben, a szekrények alig az irodákban. Nem csoda, ha várják, hogy a sok gondot megoldó Gyermekváros felépüljön. De megoldhat-e majd minden gondot? ... — Sokszor túl elnézőek vagyunk a szülőkkel, a gyerek bőrére — jutnak eszembe dr. Tekse Ilona szavai. Egy tizenöt éves lány ül a padban, előtte a hatéveseknek való betűkirakás. Tizennyolc éves korában nagyként lesz, és szabadon rendelkezik magával. Mi lesz azután? . . .” (Nem kiemelt tárcaberuházás, ÉS, 1978. márc. 4.) Szapárfalu nevét nyugodtan írom le, mert a térképen nem található és kevesen tudják, hogy melyik nagyközség olvasztotta magába. A csecsemők között 1977-ben már meglehetősen sok a cigány (arányuk 1987-re eléri a hetvenöt százalékot), és az örökbefogadó vagy nevelőszülők általában nem őket választják. Nevelőszülőkhöz a csecsemőotthonból csak hároméves korában kerülhet a kiskorú. Addigra már egy életre szóló kölöncöt cipel magával: a személytelen gondoskodásét. A 11 843 számú fiú hogy, hogy nem, különösebb sérülés nélkül úszta meg élete két első otthonát. 1987 nyaráig nyugta van, ekkor jelentkezik az apa. „T. Gyermekváros igazgatója részére. T. Igazgató Úr! Szeretném felvenni a kapcsolatot rég nem látott kisfiammal, de sajnos nem tudom hogy mikor van látogatás, és azt sem, hol találom meg, nagyon kérem önt, hogy legyen szíves megírni (sic!) nekem.” Az igazgató ír a szomszédba a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatójának, akihez a megye nevelőszülői hálózata tartozik. A GYIVI igazgatójának válasza: „1977. jan. 12-től nevelkedik nevelőszülőknél. A kisfiút ez ideig senki nem látogatta, levélben senki nem érdeklődött felőle. A gyermek vér szerint szüleit nem ismeri, kíváncsi lenne hozzátartozóira, de családjának a nevelőszülők családját tekinti.” És bár maradna az ügy ennyiben ... Csakhogy „sokszor túl elnézőek vagyunk a szülőkkel, a gyerek bőrére.” 11 772 A második Katalin 1976. okt. 5-én kerül másodszor állami gondozásba. Az irattartó belső oldalán a következőket sorolják fel: beutaló határozat, környezettanulmány, felvételi jegyzőkönyv, anyakönyv kérése, rendőrségi értesítés letartóztatásról, vádirat, idézés bűnügyben emberölés kísérlete miatt. Részlet a vádiratból: „Gyanúsított házasságon kívül született, édesanyja születését követően állami gondozásba adta, és hosszú éveken keresztül nem látogatta. 1962-ben nevelőszülőkhöz helyezték ki, ahol 14 éves koráig nevelkedett, s gyenge eredménynyel, de elvégezte az általános iskola 8. osztályát. Mivel továbbtanulni nem akart, az intézeti gyám munkára helyezteti ki. Két hónapig dolgozott, amikor édesanyja, aki időközben férjhez ment, hazavitte azzal, hogy most már tud neki segíteni.” Az anyaszív vagy az apaszív általában az állami gondozott gyerekek tizenhárom-tizennégy éves korában dobban meg, és a dobbanás esetenként olyan következményekkel jár, mint a földrengés. Második Katalin csak rövid ideig maradt a mezőtúri tanyán, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy ne találja többé a helyét, szökés legyen. 1978. nov. 17-én ismét eltűnik és nov. 22-én megjelenik a nyomorúságos lakásban: féltestvérei, 11 841-11 843 nevelésére a szülőket nem találták alkalmasnak, de ott van már az újabb csecsemő. „Gyanúsított és az édesanyja között vitára, veszekedésre került sor. Ezután mindketten kijöttek a lakásból” — így a vádirat. Majd szűkszavú éstényszerű leírás, következik arról, hogyan ment vissza később Katalin, hogyan és mivel verte le az ajtóról a lakatot. „A baltával a berendezési tárgyakat összezúzta, mindent felforgatott. Ekkor az volt a terve, hogy anyja iránti bosszúból a csecsemőt — a gyámhatóságot kijátszva — állami gondozásba véteti. A lakásból távozóban magához vett egy ún. éttermi tompahegyű kést is ... Törökszentmiklóson, a gyámhatóságon előadta, hogy a gyermekkel otthon anyja mostohán bánik, elhanyagolja. A gyámügyi előadó ekkor távbeszélőn intézkedett, hogy a csecsemőt fogadja a szapárfalui csecsemőotthon, útiköltséget adott gyanúsítottnak és felkérte, hogy a csecsemőt adja át az otthonnak.” A vádirat nem foglalkozik a gyámhatóság gyors döntésével. „Gyanúsított azonban megváltoztatta eredeti tervét, mert arra gondolt, hogy mivel szökésben van, igazolás közben őt is elfoghatják. Ezért elhatározta, hogy a gyermeket sem haza nem viszi, sem állami gondozásba nem adja, hanem majd valahol lakott területtől távol, a szabadban elrejti a csecsemőt és otthagyja, hadd pusztuljon el. — Ha rátalálnak, akkor szerencséje lesz, ha nem, akkor ott hal meg. — A sertéstelep kerítésétől kb. 20—30 m-re a bozótosban, (ahol kb. 1—1,5 m magas száraz gaz volt) elhelyezte a csecsemőt a földön, miután a pléddel a fejét is betakarta. Ezután eldobta a nála lévő kést, majd kiment az országútra, és felkéredzkedett egy arra haladó Zetorra. Amikor gyanúsított a csecsemőt elhagyta, 12.30 körül lehetett az idő, szeles hideg időjárás volt, —1, —2 fok körüli hőmérséklettel.” 13 108 A csecsemő életben maradt. Három év múlva Zagyvarékáson veszik állami gondozásba, ekkor „mozgékony, sokat beszélő kisfiú. A feladatot megérti. Korának megfelelően fejlett, beszédhibája nincs.” Új környezet, új környezettanulmány. Az anya férjéről már nem esik szó. „A család élettárs keresetéből él, melyet napi élelmiszer és hiányos ruházatuk ellátására fordítják. (sic!) Élettárs munkaviszonnyal rendelkezik. A gyermek felügyelete anya munkaviszonya után nincs biztosítva. Anya és élettárs értelmi szintje nem megfelelő, így a gyermek értelmi fejlődése nem biztosított. Az anya kérelme alapján a gyermek állami gondozásba vételét javaslom.” Az 13 108 számú irattartóra 1986. júl. 29-én kerül a MEGSZŰNT bélyegző, amikor a nyolcéves kisfiú ÖRÖKBEFOGADÁSA BEFEJEZŐDÖTT. A harmadik nemzedék 13 868 Második Katalint ’ emberölés kísérlete miatt elmarasztalják, büntetését letölti, férjhez megy, és alig két évvel az idézett vádirat kelte után 1980-ban megszületik az első gyermeke, „képezhetetlen, perinatális agykárosodás következtében súlyos értelmi és mozgás elmaradással.” A gyermekvárost 1980. jún. 3- án adják át Szolnokon. A megnyitó beszédben elhangzik, hogy „az új otthonban több évtizedes tervek, álmok valósulnak meg, itt először lesznek együtt az óvodás állami gondozottak szakmunkás testvéreikkel”, és „legyen tartalmában is az, ami nevében: a gyermekek városa”. Csakhogy a szakmunkások ottmaradnak a városi albérletekben, ahol maguk kénytelenek ellátni magukat, az óvodásokat pedig úgy hozták viszsza a nevelőszülőktől, volt elég sírás. A miniszteri szemle harminc percig tart a két épületben, utána állófogadás következik a protokoll-listán szereplőknek. A GYIVI munkatársai, a húsz-harminc éve nevelő szülők nem tartoznak közéjük, ők később birkapörkölttel ünnepelnek. Az asztalt a díszvendégek után pincértanuló szedi le, állami gondozott. A gyermek- és ifjúságvédő intézetben a folyosó rácsait pirosra festették, hogy ne legyen olyan börtönszerű. Aki az ablakokkal együtt nyíló piros rácsokat szerelte fel, nyilván arra gondolt, mitől kell védeni egy földszinti ablakot? Hogy ne mászhassanak rajta be. 13 869 Az első Katalin második unokája. 1982-ben születik és 1984-ben veszik állami gondozásba. 13 870 A harmadik unoka. „Az anya elmondása szerint gyermeke nem törvényes házastársától született. A lakás tulajdonosa nem egyezik bele, hogy az anya gyermekét oda vigye, így az anya már a gyermek megszületése előtt kérte annak állami gondozásba vételét." Mind új anyag 11 300—14 511 Tizenegy polcrendszerben forognak a páternoszter rendszerű új irattárban. Csak be kell ütögetni a számokat és kifordulnak a sorok. A sorsok. A többit a régi irattárban őrzik, mert az az anyag nem selejtezhető. Deák Ferencné, aki jól ismeri a Katalinok családfájának minden ága-bogár, azt mondja: „Mind új anyag, aki él! Az mind van!” Van akkor is, ha 1988 január elsejével megszűnt az állami gondozás: az intézeti felügyelet, az intézeti nevelés és az állami nevelés váltotta fel. A szülői jogokat az intézeti felügyelet nem érinti, az intézeti nevelés is csak részben korlátozza — az állami nevelés megszünteti. Ehhez azonban nem gyámhatósági döntés, hanem bírósági határozat szükséges. ★ 1987 végén Deákné ígéretéhez híven megírta nekem, hogy az első Katalin pontos címe Szellőhát Tanya. „Élettársa jó néhány évvel fiatalabb nála, közös gyerekük van, Katalin. A korát sajnos már nem kérdeztem meg, de úgy gondolom, öt-hat éves.” FARAGÓ VILMOS és ZÖLDI LÁSZLÓ Telefon: 533-122, 533-287, 533-500, 113-221 Kiadja: a PALLAS LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT, Budapest VII. Lenin krt. 9-11. Levélcím: 1096 Postafiók 226. Tel.: 414-320, 429-350 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT vezérigazgató. 88—4637. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató Főszerkesztő: BATA IMRE, helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Budapest V., Széchenyi utca 1. 1054. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapkézbesítési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZAI INDEX: 25-44. HU) ISSN 0124-8848 MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN 18 OLDALON 1388. MÁJUS 13.