Élet és Irodalom, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1988-05-13 / 20. szám - Keresztes Ágnes: Dinasztia (16. oldal) - Révész László: • rajz (16. oldal)

KERESZTES­­ÁGNES. DINASZTIA Az első nemzedék 5460 Sárga, töredező papír, az 1953. márc. 27-én kelt Véghatározat az 5460 számú irattartóban. „Kiskorúak édesanyja 1946-ban elhalálozott, apjuk a kiskorúakkal nem törődik, a kiskorúak részére olyan csekély anyagi támogatást ad, hogy az még a kenyérre sem elegendő. Apjuk 4 hónapja Buda­pesten tartózkodik, pénzt úgyszól­ván alig ad haza, úgyhogy a kis­korúak a legnagyobb nélkülözések és nyomorban élnek (sic!) az anyai nagyapa szintén meghalt, az anyai nagymama p­edig Csornán lakik, 60 éves, vagyontalan, így a kisko­rúak tartási költségeihez hozzájá­rulni nem tud. A Szászberek köz­ségi Tanács VB. Rábaközi József (sz. 1940. márc. 15-én), Rozália (sz. 1943. aug. 3-án), Gyula (sz. 1945. máj. 17-én) kiskorút ideigle­nes hatállyal a Szolnok megyei át­meneti gyermekotthonba beutalja.” A megyei gyermek- és ifjúság­­védelmi intézet számára Szolno­kon 1952 áprilisában (szintén ideig­lenesen) a Magyar utcában utal­tak ki egy volt fogorvoslakást. A megnyitáskor körülbelül tizennégy állami gondozottat kellett elhe­lyezni a két hálóteremben, két­évestől tizenöt évesig. Nevelőszü­lőknél akkoriban nyolcszáz, ezer gyerek lehetett. Állami gondozásra a statisztikák szerint többnyire anyagi okok miatt, azaz „a legna­gyobb nélkülözések és nyomor” következtében szorulnak az ötve­nes évek kiskorúi. Többnyire szor­galmasan tanulnak, továbbtanul­nak, szakmát szereznek vagy egye­temi, főiskolai diplomát — és ezért bármilyen szűkös idők vol­tak azok, így utólag mégis arany­időnek számítanak a gyermek- és ifjúságvédelem történetében. Nyu­godt lélekkel üthették rá a nagy­korúságot jelző MEGSZŰNT bé­lyegzőt az irattartókra. Többnyi­re. .......* Az 5460 számú nem sokat árul el Rábaközi Rozáliáról, aki a ké­sőbbiekben Katalinként ismeretes. Hogyan került a Rábaközi család a Tisza mellé? A homály a di­­nasztikák eredeténél majdnem olyan kötelezően fordul elő, mint a balladákban. És első Katalin öt gyermeke, három unokája közül csak a harmadik Katalin nem volt még állami gondozott. A második nemzedék 11 541, 11 842, 11 843 Első Katalin 1977-ben Mezőtúron él. Hogy miképpen, arról egy ja­nuári környezettanulmány számol be. „A lakás, amelyben laknak, a Tsz. tulajdona. Lakásuk egy szoba konyha és kamrából áll. Berende­zése használt, kopott és csak a legszükségesebb bútoraik vannak. Az egész lakás elég elhanyagolt. Fűtés szeneskályhával, világítás petróleumlámpával történik. Kert nincs. A tanya környéke is elha­nyagolt. A család életszínvonala nem kielégítő. Jelenleg sem élel­mük, sem tüzelőjük nincs. Anyagi körülményeik romlását elősegítette az is, hogy 1976. évben 3 db szarvasmarhájuk elpusztult. A szülők egymáshoz való viszonya nem jó. Sokat veszekednek. Az apa italozik. A közügyek iránt közömbösek. A gyermekek érdeké­ben egyedüli megoldás az állami gondozásba vétel. A védő és óvó­intézkedés eredményhez nem ve­zetett.” A Szolnok Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet ugyanebben az évben tekinthet vissza negyedszá­zados működésére. Túl jól nekik se megy, még mindig az átmene­tinek szánt Magyar utcai épület­ben szoronganak. A nem ki­emelt tárcaberuházás háttérbe szo­rul, miközben Szolnok új város­­központtal, új városrészekkel gya­rapodik, és a megye lakossága is arra törekszik, hogy gyarapodjon. 1977-ben elsősorban nem a csalá­dok anyagi helyzete miatt lesz va­lakiből állami gondozott. Ahol pénzzel lehet segíteni, ott rend­szerint nevelési segélyt adnak és ősszel-tavasszal nagykereskedelmi áron vásárolt ruhát, lábbelit. Ám a dinasztia második nemze­dékénél ez a segítség nem volt elég. A férjezett és középkorú Ka­talinnak 1977 januárjában három fia van, közülük a kisegítő iskolá­ra szoruló tizenhárom évest és ti­zenkét évest az idézett környezet­­tanulmány után veszik állami gondozásba. A harmadik fiú olyan szerencsés, mint a mesékben a legkisebb királyfi: hároméves kora előtt kikerült a családból és sze­rencsésen rövid időt töltött a sza­­párfalui csecsemőotthonban. „Vajon hitte volna-e valaki a legfényesebb szelek idején, hogy 1977 decemberében 2203 gyerek szorul majd állami gon­dozásra, csak Szolnok megyé­ben? és hogy a számuk évről évre nő?... A sorsokat, tragédiákat őrző iratok alig férnek el a szek­rényekben, a szekrények alig az irodákban. Nem csoda, ha várják, hogy a sok gondot meg­oldó Gyermekváros felépüljön. De megoldhat-e majd minden gondot? ... — Sokszor túl elnézőek va­gyunk a szülőkkel, a gyerek bőrére — jutnak eszembe dr. Tekse Ilona szavai. Egy tizenöt éves lány ül a padban, előtte a hatéveseknek való betűkirakás. Tizennyolc éves korában nagy­ként lesz, és szabadon rendel­kezik magával. Mi lesz az­után? . . .” (Nem kiemelt tárcaberuházás, ÉS, 1978. márc. 4.) Szapárfalu nevét nyugodtan írom le, mert a térképen nem ta­lálható és kevesen tudják, hogy melyik nagyközség olvasztotta ma­gába. A csecsemők között 1977-ben már meglehetősen sok a cigány (arányuk 1987-re eléri a hetvenöt százalékot), és az örökbefogadó vagy nevelőszülők általában nem őket választják. Nevelőszülőkhöz a csecsemőotthonból csak három­éves korában kerülhet a kiskorú. Addigra már egy életre szóló kö­löncöt cipel magával: a személyte­len gondoskodásét. A 11 843 számú fiú hogy, hogy nem, különösebb sérülés nélkül úszta meg élete két első otthonát. 1987 nyaráig nyugta van, ekkor jelentkezik az apa. „T. Gyermekváros igazgatója részére. T. Igazgató Úr! Szeretném felvenni a kapcsolatot rég nem lá­tott kisfiammal, de sajnos nem tudom hogy mikor van látogatás, és azt sem, hol találom meg, na­gyon kérem önt, hogy legyen szíves megírni (sic!) nekem.” Az igazgató ír a szomszédba a gyermek- és ifjúságvédő intézet igazgatójának, akihez a megye nevelőszülői hálózata tartozik. A GYIVI igazgatójának válasza: „1977. jan. 12-től nevelkedik ne­velőszülőknél. A kisfiút ez ideig senki nem látogatta, levélben sen­ki nem érdeklődött felőle. A gyermek vér szerint szüleit nem ismeri, kíváncsi lenne hozzátarto­zóira, de családjának a nevelőszü­lők családját tekinti.” És bár maradna az ügy ennyi­ben ... Csakhogy „sokszor túl el­nézőek vagyunk a szülőkkel, a gye­rek bőrére.” 11 772 A második Katalin 1976. okt. 5-én kerül másodszor állami gon­dozásba. Az irattartó belső oldalán a következőket sorolják fel: be­utaló határozat, környezettanul­mány, felvételi jegyzőkönyv, anyakönyv kérése, rendőrségi ér­tesítés letartóztatásról, vádirat, idézés bűnügyben emberölés kísér­lete miatt. Részlet a vádiratból: „Gyanúsított házasságon kívül született, édesanyja születését kö­vetően állami gondozásba adta, és hosszú éveken keresztül nem láto­gatta. 1962-ben nevelőszülőkhöz helyezték ki, ahol 14 éves koráig nevelkedett, s gyenge eredmény­nyel, de elvégezte az általános is­kola 8. osztályát. Mivel továbbta­nulni nem akart, az intézeti gyám munkára helyezteti ki. Két hóna­pig dolgozott, amikor édesanyja, aki időközben férjhez ment, haza­vitte azzal, hogy most már tud ne­ki segíteni.” Az anyaszív vagy az apaszív ál­talában az állami gondozott gye­rekek tizenhárom-tizennégy éves korában dobban meg, és a dobba­nás esetenként olyan következ­ményekkel jár, mint a földrengés. Második Katalin csak rövid ideig maradt a mezőtúri tanyán, de ez az idő elég volt ahhoz, hogy ne találja többé a helyét, szökés le­gyen. 1978. nov. 17-én ismét eltű­nik és nov. 22-én megjelenik a nyomorúságos lakásban: féltestvé­rei, 11 841-11 843 nevelésére a szü­lőket nem találták alkalmasnak, de ott van már az újabb cse­csemő. „Gyanúsított és az édesanyja között vitára, veszekedésre került sor. Ezután mindketten kijöttek a lakásból” — így a vádirat. Majd szűkszavú és­­tényszerű leírás, kö­­vetkezik arról, hogyan ment vissza később Katalin, hogyan és mivel verte le az ajtóról a lakatot. „A baltával a berendezési tárgyakat összezúzta, mindent felforgatott. Ekkor az volt a terve, hogy any­ja iránti bosszúból a csecsemőt — a­ gyámhatóságot kijátszva — ál­lami gondozásba véteti. A lakás­ból távozóban magához vett egy ún. éttermi tompahegyű kést is ... Törökszentmiklóson, a gyámható­ságon előadta, hogy a gyermekkel otthon anyja mostohán bánik, el­hanyagolja. A gyámügyi előadó ekkor távbeszélőn intézkedett, hogy a csecsemőt fogadja a szapárfalui csecsemőotthon, útiköltséget adott gyanúsítottnak és felkérte, hogy a csecsemőt adja át az otthonnak.” A vádirat nem foglalkozik a gyámhatóság gyors döntésével. „Gyanúsított azonban megvál­toztatta eredeti tervét, mert arra gondolt, hogy mivel szökésben van, igazolás közben őt is elfog­hatják. Ezért elhatározta, hogy a gyermeket sem haza nem viszi, sem állami gondozásba nem adja, hanem majd valahol lakott terü­lettől távol, a szabadban elrejti a csecsemőt és otthagyja, hadd pusz­tuljon el. — Ha rátalálnak, akkor szerencséje lesz, ha nem, akkor ott hal meg. — A sertéstelep ke­rítésétől kb. 20—30 m-re a bozó­tosban, (ahol kb. 1—1,5 m magas száraz gaz volt) elhelyezte a cse­csemőt a földön, miután a pléddel a fejét is betakarta. Ezután eldob­ta a nála lévő kést, majd kiment az országútra, és felkéredzkedett egy arra haladó Zetorra. Amikor gyanúsított a csecsemőt elhagyta, 12.30 körül lehetett az idő, szeles hideg időjárás volt, —1, —2 fok körüli hőmérséklettel.” 13 108 A csecsemő életben maradt. Három év múlva Zagyvarékáson veszik állami gondozásba, ekkor „mozgékony, sokat beszélő kisfiú. A feladatot megérti. Korának meg­felelően fejlett, beszédhibája nincs.” Új környezet, új környezettanul­mány. Az anya férjéről már nem esik szó. „A család élettárs kere­setéből él, melyet napi élelmiszer és hiányos ruházatuk ellátására fordítják. (sic!) Élettárs munkavi­szonnyal rendelkezik. A gyermek felügyelete anya munkaviszonya után nincs biztosítva. Anya és élettárs értelmi szintje nem meg­felelő, így a gyermek értelmi fej­lődése nem biztosított. Az anya kérelme alapján a gyermek állami gondozásba vételét javaslom.” Az 13 108 számú irattartóra 1986. júl. 29-én kerül a MEG­SZŰNT bélyegző, amikor a nyolc­éves kisfiú ÖRÖKBEFOGADÁSA BEFEJEZŐDÖTT. A harmadik nemzedék 13 868 Második Katalint ’ emberölés kí­sérlete miatt elmarasztalják, bün­tetését letölti, férjhez megy, és alig két évvel az idézett vádirat kelte után 1980-ban megszületik az első gyermeke, „képezhetetlen, perinatális agykárosodás követ­keztében súlyos értelmi és mozgás elmaradással.” A gyermekvárost 1980. jún. 3- án adják át Szolnokon. A megnyitó beszédben elhang­zik, hogy „az új otthonban több évtizedes tervek, álmok valósulnak meg, itt először lesznek együtt az óvodás állami gondozottak szak­munkás testvéreikkel”, és „legyen tartalmában is az, ami nevében: a gyermekek városa”. Csakhogy a szakmunkások ottmaradnak a vá­rosi albérletekben, ahol maguk kénytelenek ellátni magukat, az óvodásokat pedig úgy hozták visz­­sza a nevelőszülőktől, volt elég sí­rás. A miniszteri szemle harminc percig tart a két épületben, utána állófogadás következik a proto­­koll-listán szereplőknek. A GYIVI munkatársai, a húsz-harminc éve nevelő szülők nem tartoznak kö­­­zéjük, ők később birkapörkölttel ünnepelnek. Az asztalt a díszven­dégek után pincértanuló szedi le, állami gondozott. A gyermek- és ifjúságvédő in­tézetben a folyosó rácsait pirosra festették, hogy ne legyen olyan börtönszerű. Aki az ablakokkal együtt nyíló piros rácsokat szerel­te fel, nyilván arra gondolt, mi­től kell védeni egy földszinti ab­lakot? Hogy ne mászhassanak raj­ta be. 13 869 Az első Katalin második uno­kája. 1982-ben születik és 1984-ben veszik állami gondozásba. 13 870 A harmadik unoka. „Az anya elmondása szerint gyermeke nem törvényes házas­társától született. A lakás tulaj­donosa nem egyezik bele, hogy az anya gyermekét oda vigye, így az anya már a gyermek megszületése előtt kérte annak állami gondo­zásba vételét." Mind új anyag 11 300—14 511 Tizenegy polcrendszerben forog­nak a páternoszter rendszerű új irattárban. Csak be kell ütögetni a számokat és kifordulnak a so­rok. A sorsok. A többit a régi irattárban őrzik, mert az az anyag nem selejtez­hető. Deák Ferencné, aki jól is­meri a Katalinok családfájának minden ága-bogár, azt mondja: „Mind új anyag, aki él! Az mind van!” Van akkor is, ha 1988 ja­nuár elsejével megszűnt az álla­mi gondozás: az intézeti felügye­let, az intézeti nevelés és az álla­mi nevelés váltotta fel. A szülői jogokat az intézeti felügyelet nem érinti, az intézeti nevelés is csak részben korlátozza — az állami nevelés megszünteti. Ehhez azon­ban nem gyámhatósági döntés, hanem bírósági határozat szüksé­ges. ★ 1987 végén Deákné ígéretéhez híven megírta nekem, hogy az el­ső Katalin pontos címe Szellőhát Tanya. „Élettársa jó néhány évvel fiatalabb nála, közös gyerekük van, Katalin. A korát sajnos már nem kérdeztem meg, de úgy gon­dolom, öt-hat éves.” FARAGÓ VILMOS és ZÖLDI LÁSZLÓ Telefon: 533-122, 533-287, 533-500, 113-221 Kiadja: a PALLAS LAP- ÉS KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT, Budapest VII. Lenin krt. 9-11. Levélcím: 1096 Postafiók 226. Tel.: 414-320, 429-350 Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT vezérigazgató. 88—4637. Szikra Lapnyomda, Budapest Felelős vezető: CSÖNDES ZOLTÁN vezérigazgató Főszerkesztő: BATA IMRE, helyettes főszerkesztő. Szerkesztőség: Budapest V., Széchenyi utca 1. 1054. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapkézbesítési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. KÉZIRATOKAT ÉS RAJZOKAT NEM ŐRZÜNK MEG ÉS NEM KÜLDÜNK VISSZAI INDEX: 25-44. HU) ISSN 0124-8848 MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN 18 OLDALON 1388. MÁJUS 13.

Next