Élet és Irodalom, 2001. július-december (45. évfolyam, 27-52. szám)
2001-10-19 / 42. szám - Marcel Duchamp: Bojszokról, megint • reflexió | Agora • Görög Rezső: Bojszok vagy szemét (ÉS, 2001. július 13.) (14. oldal) - Ervin Varga MD: József Attila halálához • reflexió | Agora • Gyertyán Ervin: József Attila halála (Magyar Hírlap, 2001. augusztus 26.) (14. oldal) - Mestyán Ádám: Tisztelt Tamás Gáspár Miklós! • reflexió | Agora • Tamás Gáspár Miklós: A felelősségről (ÉS, 2001. október 5.) (14. oldal) - Kovács Zoltán: Bátor emberek (14. oldal)
Bojszokról, megint Kedves Rezső! Mivel minden bizonnyal én vagyok az idősebb, meg mint kollégád is, engedd meg, hogy magam is felajánljam a tegeződést, mint Te tetted ifjabb kollégádnak legutóbbi, Bojszok és halhatatlanok című hozzászólásodban (ÉS, okt. 5.)· Nem tudom, örülsz-e neki, vagy sem, de írásod némely passzusa felkeltette az érdeklődésemet: igen magabiztosan nyilatkozol esztétikai, művészet- és műfajelméleti kérdésekben, és ez nekem kifejezetten szimpatikus. Például mindig többes elsőben beszélsz magatokról, illetve „területünkről”, ami, ha jól értem, a festészet lenne, de lehet, hogy tévedek. Magam óvatos lennék a tekintetben, hogy „a képzőművészeti alkotás az látvány, nem misztikus szellemi üzenet... A szellemi üzeneteket hagyjuk meg az irodalomnak. Képnek, rajznak, szobornak nincsen ilyen ereje...” A művészet története ugyan mást mutat, de amit mondasz, nekem azért rokonszenves, mert a dadaisták irányába mutat, akik - mint nyilván tudod - nemcsak a műalkotás szellemi üzenetét kérdőjelezték meg, hanem magát a műalkotást is - lehet, hogy nálad is ez következik? Sokat beszélsz még arról, mi is a műalkotás, és mi nem, így például szerinted az installációk és a happeningek nem, mert „A happeningekben mozognak [és ha nem? - kérdem én?] - mozgó műalkotás nem létezik [ejnye no, Calder, Schöffer vagy Haraszty kollégáidról nem hallottál?] -, az installációknak pedig nincsen végleges formájuk (lerakják, fölszedik). A műalkotás, végleges elkészülte után, formáját, térfogatát, súlyát többé már nem változtatja. Minden műalkotás ilyen [fő a magabiztosság - mondom én]: kották, írott művek, szobrok, képek, barlangrajzok, épületek, mozaikok stb. Van egy súlyosabb probléma is ezekkel [?]. Nem marad utánuk semmi.” Súlyos állítás: ha súlyuk, térfogatuk, formájuk nem változik, hogyhogy nem marad utánuk semmi? Rezső, Rezső, te a Zen-buddhisták felé tájékozódsz! Meg ez a kotta is: szerinted a kotta maga műalkotás? És tudod, hányféle módon szólal meg ugyanaz a kotta? Ahányan előadják. Nézz csak utána a zeneelméletben. Neked ez nem lehet probléma. Lehet azonban, hogy a happeningre és az installációra értetted, hogy nem marad utánuk semmi. Nos, mindezekről kiváló filmek, videofelvételek marad(hat)nak fenn, aztán meg újra és újra megjeleníthetőek - de nem is ez a probléma. Ami Neked itt problémát okoz, azzal kapcsolatban egy nagyszerű magyar költő kollégád, Weöres Sándor jut eszembe, aki azt írta - bocsásd meg nekem, hogy csak fejből idézem, de tudod, túl sok tér és idő választ már el tőle -, hogy legszebb alkotás a séta, mert a Földön nem hagy jelet. Jó, őneki szerinted is lehet szellemi üzenete, mivelhogy ír, szemben velünk, materialista képzőművészekkel, de akkor ezzel most mi van? Aztán meg emlékeztetnélek Christo kollégád (nem a hegy grófja!) becsomagolt hídjaira, tájaira; legutóbb meg, mint tudod, a Reichstagot csomagolta be. Mivel a predadaisták szellemi rokona vagy, azt feltételezem, tetszett Neked; de ha nem is, a műalkotás napokon keresztül látható volt, formája, térfogata, súlya nem változott, tömegek látták szemtől szemben, sokan titokban meg is fogdosták - aztán leszerelték, hadd ülésezzenek a Bundestagban érintetlen környezetben a honatyák. Akkor most ez műalkotás vagy nem az? (Azt ne mondd, hogy fotó készült róla, mert az bármiről, még egy happeningről is készülhet!) Az a helyzet, Rezső, hogy a predada és Zen ide vagy oda fejlődnöd kéne. (Egy piszoárt, egy palackszárítót, egy biciklikereket én is fel tudok ajánlani hozzá.) Vagy ha nem, csendben alkotnod otthon változatlan formájú, térfogatú és súlyú, és minden bizonnyal maradandó műalkotásokat. S mint a dagadt ruhát, hagynád a műfajelméletet másra. Kollegiális üdvözlettel Marcel Duchamp József Attila halálához Olvastam a Magyar Hírlap augusztus 26-i számában Gyertyán Ervin József Attila halála cikkét. Örülök, hogy egyetértően utalt 1966-ban megjelent, József Attila betegsége címmel publikált írásomra. Az elmúlt 35 év alatt sokan igyekeztek vitatni, hogy József Attila beteg volt-e egyáltalán, hogy szkizofréniában szenvedett-e, vagy csak „borderline personality”je, vagy hangulatzavara volt-e csupán, hogy szkizofrén halált halt-e, vagy szokványos értelemben lett öngyilkos stb.? Nem reflektáltam eddig, mert többnyire nagyon késve jutottam ilyen publikációkhoz, részben mert lehetőséget adtam az időnek, sürgősség nem volt. Annak idején, amikor az MTA felkérésére megpróbáltam rekonstruálni József Attila kórrajzát, a tanulmányt az Ideggyógyászati Szemlében publikáltam 1966-ban, és nem irodalmi lapban. Tettem ezt azért, hogy ideggyógyászok tanulmányozzák, szaknyelvet használtam, felesleges volt tehát definiálni a kifejezéseket. Visszatekintve ez etikus lehetett ugyan, de hiba volt, mert elsősorban irodalmárok, történészek, szociológusok, pszichoanalitikusok - tehát orvosi fogalmakban laikusok olvasták és kommentálták. Ez pedig gyakran félrevezető, elfogult véleményekhez vezetett. A kórrajz első része a kortörténet. Az eredeti kórrajzok Rapaport szerint a II. világháború során elégtek. Többször meghallgattam Etát, Juditot, akik vele éltek, orvosait: dr. Rapaport Samut és dr. Bak Róbertet (aki pesti látogatása során meglátogatott az Idegklinikán). Kétszer is interjúvoltam Flórát, aki a József Attila utolsó hónapjairól című (Szépirodalmi Kiadó, 1988) könyvének második kiadásában pozitívan ír pathographiámról. Megtaláltam és kikérdeztem Szárszón a baktert, aki J. A. halálakor jelen volt, megígérve, hogy nem árulom el a nevét. Azt hiszem, a pathographiám fontossága, hogy ezt a hiteles heteroanamnesztikus anyagot tudtam felhasználni. A kórrajz második része lett volna az autoanamnesises Mental Status. Ezt csak rekonstruálni lehetett. De akiktől az adatokat kaptam, egybehangzóan írták le J. A. személyiségét, a kórlefolyást és tüneti képet. Úgy, mint a kezelőorvosok, én is paranoid szkizofrénia diagnózishoz konkludáltam. Ma többet tudunk erről a betegségről, de a szkizofrénia leírása, diagnosztikája lényegében nem változott a 1930-as évek óta. 1951 óta már kezelhető a betegség elsősorban gyógyszerekkel, de környezeti befolyásokkal, pszichoterápiával is lehet javítani, vagy rontani a betegségen. Azelőtt a betegség prognózisa majdnem mindig nagyon rossz volt. Többen elvárták volna, hogy kritizáljam a kezelőorvosokat, az analitikusokat, Flórát - de nem tehettem, mert senki sem okozta a betegségét és a halálát, nem lehetett állandóan zárt intézetben tartani, és annak idején semmilyen hatásos kezelés nem állt rendelkezésre. Ahelyett, hogy megpróbálnám egy levélben leegyszerűsítve megmagyarázni, hogy miért szenvedett J. A. paranoid szkizofréniában, hadd ajánljak elérhető és jól olvasható irodalmat. Két kitűnő könyv jelent meg Magyarországon nemrégen. 1. Tringer László: A psychiátria tankönyve, egyetemi tankönyv medikusok részére, világos, korszerű, izgalmasan olvasmányos, ismertet különböző felfogásokat. 2. A Füredi-Németh-Tariska által szerkesztett A psychiátria magyar kézikönyve szakorvosok számára íródott. Ez tudományos igényű, kitűnő forrásmunka, melyben a Szkizofrénia fejezetet Trixler Mátyás írta világszinten. Ezek a könyvek megvehetők, könyvtárakban megkaphatók és mert ezeken nevelődik orvosok és szakorvosok nemzedéke - erőteljesen ajánlom, hogy minden József Attila-kutató olvassa el ahelyett, hogy egyéni értelmezésekkel próbáljanak vitatkozni. Ervin Varga MD Princeton Szenti Ernő rajza ÉLET ÉS|· AGORA Bátor emberek „Kapcsold be az ATV-t, olyan szöveg megy rólad, amilyet még nem hallottál” - hallom az üzenetrögzítőn, de nem tudom bekapcsolni az ATV-t, mert történetesen Marosvásárhelyen vagyok, különben is éjjel fél kettő van, nemrég váltunk el erdélyi irodalmár barátainktól egy ÉS-estet követően. Péntek van, pontosabban az üzenet még pénteken született, és mi van péntekenként Magyarországon? Déltájban kiskertesek indulnak a telekre, az autópályákon leáll a kamionforgalom, a hentesnél akciós karajt raknak a kirakatba, az ATV-ben pedig heti rendes csaholásukra gyülekeznek a jobboldal élpublicistái. Miért volna érdekes ez? Az ember elhúzza a függönyt, egy darabig nézi az éjszakai neonokat, aztán megnyugodva tér aludni: Magyarország közelebb van, mint azt hinné. Itthon elém rakják a videofelvételt - mindig akad valaki, aki képes még megdöbbenni. A lepukkant stúdióban a megszokott arcok. Egy nő, aki mindenen vigyorog. Egy fekete pólós, selypesen beszélő fiatalember - Bayer Zsolt -, aki mindenen fölháborodik: ideológiai búvópatak, sose lehet tudni, hol bukkan föl. Szóvivő a Fidesznél, aztán állép a baloldalra, az egykori Kurír gépkocsisofőrjével éjszakai erotikus műsort szerkeszt, majd a Fidesz győzelme táján lázas koranyári hajnalon arra ébred, hogy megtért. Az asztal bal oldalán Bencsik András kiugrott pártveterán, tőle tudjuk: egyszer bárki fordíthat a köpönyegen. Ezen akkor ő már túl is lenne. Ott ül Lovas István is. Heves Amerika-gyalázás, még hevesebb arabszimpátia. Ma. Holnap, ki tudja. Lehet, hogy fordítva. Szeptember 11. előtt a jobboldal még arabokkal riogatta a magyarságot, ma ők legnagyobb barátaik. Bayer váratlanul bevallja, hogy neki mint férfi is tetszik Oszama bin Laden. Magánügy, de éppen ki is lehet teregetni. Tulajdonképpen mit kell ezen a műsoron nézni? Olyan, mint a korábbiak. Aztán Bencsik Seres Lászlónak üzen. Ez új fejlemény, üzenni, mondjuk, nem szoktak, a műsorfolyam nyilván intenzív szakaszba lépett. Azt üzeni, hogy veszélyes leírni bizonyos dolgokat, mert „az iszlám görbe kardjával beindul újra ellenünk”. Ez Bencsik üzenete. Én már abban sem vagyok biztos, hogy lehet-e siker reményében üzenni türkizzöld paravánháttérből, de az ott ülők igen pozitívak e tekintetben, mert Bencsik után Bayer is üzen. Előtte kifejti, hogy Kalocsa kapcsán K. Z. (mármint én) egy cikkben „megoldotta azt a nehéz feladatot, hogy a raszszista szabad demokrata polgármester kapcsán, őt kihagyva gyakorlatilag a történetből, az egész nemzetet szemen köpje”. Határozottan emlékszem, nem hagytam szó nélkül, hogy Kalocsa polgármestere szabad demokrata gondolkodása ellenére idegenellenes kijelentést tett, de azért megnéztem a cikket, ezt írtam: Magyarország mára egyáltalán nem befogadó, hanem mindent megúszni remélő ország, „és amint Kalocsa város szabad demokrata polgármestere mondta: megúszni az idegen kultúra jelenlétét, az idegen kultúrával történő találkozást és együttélési kényszert.” A cikknek amúgy ez már a második olyan eleme, melyben hangsúlyoztam a polgármester szabad demokrata párttámogatását, elképzelni sem tudom hát, milyen ügyveleje lehet annak az embernek, aki ezt a viszonylag egyszerű mondatot nem képes megérteni. De miután nem értette meg, üzent egyet: „Kikérem magamnak, hogy ez a senkiházi, egy SZDSZ-es kalocsai polgármester szemétkedése miatt megint belém törülgesse a cipőjét. Elegem volt ebből a dumából, tisztelt Kovács Zoltán, üzenem neked, úgyis ismerjük egymást személyesen, fejezd be, és próbálj meg egy kicsit gondolkodni.” Akkor most mi van? Szörnyűséges, ahogy ülnek ott négyen a villódzó zöldben, és még szörnyűbb, amit összehordanak, de a legnagyobb kérdés mégiscsak az, hogy megéri-e ez a tenyérnyi hely azt, hogy róluk szóljon? Számít-e az, hogy közülük bármelyikük is lesenkiházizik bárkit, hiszen az ott ülő négyből hárman - a hölgyről túl sokat nem tudok - évek óta öszszevissza csapódnak jobb-, szélsőjobb és baloldal között, néha egymásnak ütődnek, mint a biliárdgolyók, aztán húznak tovább, pályájuk vektorális ábrázolata közepesen bonyolult szabásminta, vonalak, vonalak, vonalak kiismerhetetlen összevisszaságában. Üzennek mindenkinek. Kaltenbach Jenőnek, Lendvai Ildikónak, Kis Tibornak, mindegy. Kockázatmentes műveletsor: a kamera vissza nem szól, ettől aztán egyre bátrabbak. Maholnap beléphetnek a hadseregbe. Kovács Zoltán Tisztelt Tamás Gáspár Miklós! A MIÉP kapcsán írt cikkét félreértelmeztem, és ezért tévesen hivatkoztam önre (A felelősségről, ÉS, okt. 5.). Hibámat vállalva elnézését kérem. Tisztelettel: Mestyán Ádám KÖNYVHÉT 2 Molnár Gál Péterrel KÖNYVHÉT - kéthetenként a könyves újság -Beszélgetés Molnár Gál Péterrel Kertész Ákos: Békefelhívások inflációja Nyerges András: Ami nem értetődik magától Idő, élet, ítélet - Tarján Tamás félcédulás szófaggató - Kenedi János www.konyv7.hu A Könyvhét megvásárolható a könyvesboltokban és az újságárusoknál. Csak kérnie kell! ____________________________ 14 IRODALOM2001. OKTÓBER 19.