Élet és Irodalom, 2005. janár-június (49. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-28 / 4. szám - Kozák Csaba: Berlin, 2004. Nádler István munkáihoz • Elhangzott Nádler István grafikai kiállításának megnyitóján a Budapest Galéria IX-ben. (9. oldal)
Bek Pál Úr előtt a’ verseknek nagyobb részét” felolvasta. Aztán hazament. Ekkor már Kazinczy is megérkezett Váradra, és a koporsóba tételen jelen volt. Csokonai halotti versét tehát ekkor a megrendelő gróf maga személyesen ellenőrizte, instrukciókkal látta el, és a későbbi, általa kiadott, kalózkiadásnak nevezett szövegváltozat is azt bizonyítja - akárcsak az, hogy Rhédey Csokonai ügyét a költő halála után is segítette -, hogy semmi sértő nem szerepelhetett a versben. A temetésre április 15-én, vasárnap került sor. Az evangéliumi szakasz a jó pásztorról szóló példázat (jan. 10.) volt. Csokonai előadásmódját mindenképp érhették kifogások. Kazinczy szerint „...hisztriához illett akciója.” Köztudott ugyanakkor, hogy Rhédey a temetési szereplése miatt megsértődött Csokonaira, aki viselkedéséért elnézést is kért. A jutalom elmaradása azonban jelzi azt, hogy valami tüske mégis maradt a grófban. Budai Ézsaiás halotti beszéde - amely a szokásoknak megfelelően szintén a megrendelő, a gróffal való egyeztetés nyomán keletkezhetett - szinte már gyanúsan nagy hangsúlyt fektet a férfi hűség bemutatására, illetve a feleségét a betegségben is ápoló, támogató Rhédey megjelenítésére. A Csokonai által elkövetett hiba mibenléte már sosem fog kiderülni, de ebben a kiélezett, gyanakvással teli légkörben könnyen botolhatott meg.15 A gyenge szervezetű Csokonai a megerőltetést, aztán az itt kapott tüdőgyulladást nem sokkal élte túl. Sértődöttségére alig találnak az irodalmárok magyarázatot. Rhédey 1818-ban Sándorffynak adta el váradi palotáját, és Pestre költözött. Mintha Sándorffy valamit tudott volna, amiért Rhédey megjutalmazta. Rhédey többször tett kísérletet az újranősülésre, de a legenda szerint a frajczimer elüldözte az új asszonyokat: „Rhédey Lajos Gróf, Kácsándy Theréz után kilencz esztendeig özvegy, ötvenhat esztendős korában a’ Debreczeni Vásárban elveszi Baji Patay Susánát, Sámuelnek és Bárczay Susánának tizenhat esztendős szép leányát, ’s ott Superintend. Benedek Mihály által populáltatnak. Az elhálás és haza vitel továbbra halada. Rhédey Váradra térvén vissza, volt frajczímere, a’ híres Borcsa, csípejére rakta kezét, ’s úgy kiáltá a’ Mélt. Gróf Fő Ispáni Administrator ’s Szent Leopold Rendű Lovag Urnak »No akasztó fára való hunczsutja, te tehát megházasodál, hallom. Jó, hozzd ide a’ feleséged’; csak hozzd; megmutatom hogy innen ugyan ki megyen, a’ hogy jött.« A’ fenyegetés beteljesedett, ’s Rhédey Lajos Gróf Úr haza küldé az ártatlan menyecskét, ’s tőle már vál.”161 Magyar Kurír, 1804. május 15. A temetés leírása megjelent önálló nyomtatványként is. Újraközölte: Rákai Orsolya: Rhédeyné Kacsándy Terézia temetésének leírása. Irodalomtörténeti Közlemények, 2001/50., 712-715. 2 Borbély Szilárd: Botrány és gyanú, Adalék Sándruffi, az „orvos és barát” működéséhez. In Mezei Márta 75. születésnapján. Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet, 2004/12-13. 5 Szauder József: A kassai „Érzelmek iskolája”. In uő.: A romantika útján, Bp., 1961., 90-114. 1 K[éki], Nagy Sándor: Biharország, II. kötet, Nagyvárad, 1885, 114. 5 Szabó Péter: A végtisztesség: a fiún gyászszertartás mint látvány, Bp., 1989. Szabó Péter: Temetési kultúránk újabban felfedezett forrásai elé. ItK, 1998/5-6., 744-759. 8 Szilágyi Márton: Poéta vagy versifikátor? (Csokonai Vitéz Mihály konfliktusa Nagyváradon, Rhédey srasczímere többször szerepel még Kazinczynál, mindig rosszindulatú megjegyzések kíséretében. Az utód nélkül maradt Rhédey az 1830-ban kelt végrendeletében Nagyváradnak adományozta nagyobb összeggel együtt - a mauzóleumot és a körülötte lévő parkot, a következőt hagyva meg: „Csupán csak azt egyet kívánom és rendelem - a ki t. i. egész életemet a közjóra és régi származású törökös Famíliám díszének gyarapítására szentelem, legalább az érezni nem tudó köveken maradjon fel emlékezetem [...] egy olyan forma Márvány Kő Táblát készíttessenek, mint a mi nemű néhai kedves Feleségem Epitaphiuma, mellyre fel mettzetetvén Nevemet és Characteremet, helyheztessen bé a Kápolnának valamely oldalába.”17 Ez is megtörtént, sőt több is. A kor legnagyobb szobrászművésze, Ferenczy István készített márványszarkofágot a házaspár részére. Sándorffy Rhédey pártfogoltjaként gyorsan, nagy karriert futott be. 1805-ben Rhédey hatására kinevezték Bihar megye táblabírójának és főorvosának. A beszámolók szerint erre a tekintélyes hivatalra még fiatal volt. 1805-ben, Rhédey Bihar főispáni beiktatása alkalmára írt, A bakter című rövid alkalmi versét a gróf 10 000 forinttal köszönte meg, ami hatalmas összeget jelentett. 1814-től kezdve egyre többet áldoz egy színház létrehozására. 1818-ban megvásárolja Rhédey 1804-ben). In Polgárosodás és irodalom, [Bp.] é. n., szerk.: Alexa Károly, 83—97. 7 A bécsi Zur wahren Eintracht nevű páholy névsorában szerepel a neve. Szilágyi Márton szíves közlése. A nevezett páholy magyar vonatkozásaival kapcsolatban lásd: Jászberényi József: „A Sz. Sophia’ templomában látom én felszentelve nagysádat", A felvilágosodás korának magyar irodalma és a szabadkőművesség, Bp., 2003. 8 Naményi Lajos: A váradi színészet története, Nagyvárad 1898, 30-31.; Vö.: Szilágyi Márton i. m. 9 Ballagi Aladár: A magyar királyi testőrség története, Különös tekintettel irodalmi működésére, Bp., 1878, 185-188, 111 A tudósítás névtelenül jelent meg. ..A temetés ceremóniáját a Magyar Merkúrnak dr. Sándorffy írta meg” - közli Kazinczy. Kazinczy Ferenc: Az én életem, Bp., 1987, 345. kastélyát, és abban színházi játszóhelyet alakít ki. 1824-re csődhelyzetbe jut, a színház nagy veszteséget okoz, Sándorffy elszegényedik.18 Sándorffy már halott volt, amikor Rhédey végrendelete teljesült. Őt is, akárcsak Rhédeynét, majd hamarosan Csokonait, tüdőgyulladás vitte el. Nagyvárad történelme megőrizte a jó kedélyű, művészhajlamú megyei főorvos emlékét. * Rhédey vágya 1834. augusztus 25- én teljesült, amikor a síremlék kiegészítése elkészült. A tudósítás megőrzött számunkra egy fontos mozzanatot: „.. .boldog emlékezetű Grófnak háládatos successorai u. m. Kis Rhédei Rhédei Józsefné Rhédei Anna asszony és nemes Balogh Borbála kisasszony költségeken emelt s Hazánknak nagyhírű művésze Ns. és Vitézlő Ferenczy István úr által díszesen faragott emlék fotó esztendő Augusztus 25-én tökéletesen elkészülvén, azt követő napon-----tisztelet művész úr által jelenlétemben a III. Városnak gondviselése és birtokába épségben által is adódott.” A hírlapi beszámolóban feltűnő „nemes Balogh Borbála kisasszony” személyében, aki Rhédey gróf egyik örököseként jelent meg a márvány szarkofág felavatásán, nem mást sejthetünk, mint a nevezetes „frajczimert”, a Borcsát. Talán mégsem volt teljesen alap nélküli a Kazinczy által fenntartott pletyka. 11 Vö.: Magyar Hírmondó, 1801. 26. szám. Böjtmás Hava (Mártzius) 31., 418-423. 1 . Kazinczy rosszindulatúan azt is megjegyezte: „Tudta férje, mit csinál; gyermektelen feleségének erszényéből ment ki a pénz, nem az övéből...” Kazinczy Ferenc: Az én életem, i. m., 335., 345. 15 Antalffy Gyula: A honi utazás históriája, [Bp., 1943], 127-164. 16 Kazinczy Ferenc: „Világ’ Nagyjai és kicsinyei.” Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára, K 613 III., 86 a. 15 Csokonai és Rhédey kapcsolatának filológiai feldolgozására lásd: Csokonai Vitéz Mihály: Levelezés, kiad. Debreczeni Attila, Bp., 1999, különösen 879-881., 900-908. 16 Uo., 85 b. 17 K[éki]. Nagy Sándor: Bihar-ország, i. m., 116. 18 K[éki]. Nagy Sándor: A váradi színészet története. 1799-1884., Nagyvárad, 1884, 21-41. * Nádler István munkája 2005. JANUÁR 28. Berlin, 2004 Nádler István munkáihoz Mindenkinek megvan a maga keresztje, Nádlernek is. Ha belépünk ebbe a térbe, jobbról balra haladva rögtön szembetűnik, hogy Nádler István új műveit - melyeket 2004-ben berlini DAAD-ösztöndíjasként készített - egy kereszttel indítja. Magyarul: ki- és megjelöli a teret, bemutatkozik, az azonosítást egyértelművé tevő, állandó (kvázi) szignójával indít. Hiszen a kereszt formáció őse és alapja már ott volt a hellenisztikus szobortorzóra utaló, 1963-as Nikében, Kazimir Malevics 1920-ban festett keresztjének hommage-ai és referenciái pedig még egyértelműbbé teszik a dolgot. Nádler keresztjei végigkövetik az oeuvre stációit. Természetesen kereszten a függőleges és vízszintes 90 fokban történő találkozását értjük a művész esetében, legyen bár a vertikális szár néha hosszabb a horizontálisnál, semmiféle vallási szimbolikáról nincs szó. A „kereszt” ott rejtőzik az 1972-es kapcsolatokban, ott sorjázik 80-as plasztikáiban, Malevics emlékére készített hármas, vas- és papírlapokból építkező művében, a 84-ben festett olaj-vászon képein, jelen van a 90-es évek végén alkotott M-szénáhiai és a második ezredforduló után festett művein is. A kereszt az életműnek ugyanolyan jelentőségű motívuma, mint parallelogramma és háromszög variációi. Nádler a hatvanas évek közepétől végigjárta az informet, az európai lírai absztrakció útját (jut eszembe: tessék megnézni Soulages vásznát [is] a négyszáz év francia festészetéből válogatást adó kiállításon a Műcsarnokban), megérintette a hard edge, merített az organikus és kultúrtörténeti környezetből, alkalmazott, átírt táj- és folklórelemeket, hommage-okkal parafrazeált zeneszerzőket (Steve Reich, Bach, Debussy), megidézte az irodalom és festészet pár etalonját (Dante, Malevics, Greco), képeibe transzponálta a gyász érzetét, akárcsak utazásai és műhelyei állandó és változó helyszíneit (Vence, Köln, Essen, Firenze, Feketebács), valamint azonnal képes volt reagálni napi, de történelmet fordító eseményekre, emlékezzünk csak Temesvár-Bukarest vásznaira. Nádler geometrizált, és volt, hogy szakított azzal. Képeiben építkezett és dekonstruált, gazdagította és szűkítette formavilágát, erős színekkel festett, (de mennyire más a hard edge tömbösített, homogenizált színvilága és színhasználata, mint például a posztkonceptuális impresszionista műveié). A geometrikus és lírai közelítések váltogatása, egymásra épülő egységei periódusai közben hol kiszínesedett, hol újra rálelt a feketére és a kékre. Érzéki, érzelemmel telített, meditatív és meditációra késztető. Akárhogy van, az életmű ismeretének tükrében egy Nádler-kép mindig azonosítható. Egy kamarakiállítás megnyitása nem interpretálhatja az életmű folyamatos egységét. Erre volt hivatott, ezt a feladatot látta el a Hegyi Lóránd jegyezte gazdag könyv, mely Nádler 2001-es nagy, retrospektív kiállítása (Műcsarnok) alkalmából jelent meg. Itt és most csakis erről a 18 darab, 70x50 cm-es, tus-papír műről van szó, melyeknek annyi a dolguk, hogy egy pillanatnyi állapotot jelenítsenek meg egyedi/eredeti grafikai lapokon. Ezek a munkák önállóan is léteznek, de a rendezés (és Nádler) segítségével akár sorozattá-sorozatokká rendezhetők, sorrendiséget képesek sugallani a pálya töretlen folyamatában. Nádler a benne rejlő energiáról beszél, arról a pszichikai erőről, ami képes töményen, sűrítetten, direktben megjelenni egy-egy ecsetvonás - mit vonás, csapás, dinamikus gesztus segítségével. Nádler nem analizál, nem szerkeszt, nem komponál, és még csak nem is esztétizál. „Egyszerűen” hagyja, hogy az energia a papírra áramoljon a test, a törzs, a váll, a kar, a csukló segítségével, az áttételek áramkörében. A képen lévő sávok, csíkok, pászmák, ecsetnyomok így jelölik ki a síkban a kép terét. Az érzelemmel telített gesztus belülről jön ugyan (és a síkban - csúnya szóval - csak manifesztálódik), de nem a képszéleken, a peremvidéken kezdődik, hanem kívülről indul, és többször kifelé is tart, kezdetet és folytatást ígér. A fekete festék hol telített, hol töménységében adakozó, hol fogyatkozó, a műanyag szálas ecset szőrzetét szálkásan, vonalasan kirajzoló. Nádler nem korrigál, nem tömít, nem javítgatja a látványt, hagyja, hogy az érzelem járja és megjelenítse saját útját. Van, ahol kanyart ír le a dinamika, van, ahol több gesztus követi egymást párhuzamos futamokban. Van, ahol egyedüllétre szorítkozik, önmagát mutatja fel, van, ahol párt keres, ellenpontoz, más formát és testet ölt, egymással beszélget és másik elemmel ütközik. Van, ahol kitakar, átfed, van, ahol áttetszően csak jelzi a mozdulatok sorrendjét. Van, ahol a kép közepére koncentrál, van pedig, ahol a dolgok a grafika szélén történnek. Van, ahol testes kanyart ír le, összekapcsol és egyben elválaszt két elemet. Függőlegesen és vízszintesen építkezik csíkra csík, sávsávot tagol, lépcsőzetesen ugrál, hogy aztán egy vinkli keményen belehatoljon, belehasítson (akárcsak az a dübörgő forma az esslingeni Új szenzibilitás-kállítás katalógusának borítóján). Van, ahol önnön magvát kutatja, egyre kisebb körökben befelé kanyarog, hogy aztán ebből a gócpontból, ebből az energiacentrumból szabaduljon és egy nagy levegővétellel kitörjön. Nem tétovázik, nem hezitál, bátran jelöl ki új irányt. Van, ahol a kör ellipszissé tágul, pályát vált, osztja a vertikálist, hogy aztán egy páratlan önnemzéssel tengellyé tegye azt, átlót formázzon hálója. Majd elkezd függetlenedni, távolodni az egésztől, magányra vágyik, párját szabadon engedi. Van, ahol a végtelennel játszik, a forgó mozgás kígyózni kezd, spirállá alakul, DNS-láncot hoznak létre a fekete és kékeslilás tónusok. Van, ahol önnön virtuozitását látva a gesztus irányt vált, kalligráfiává áll össze. Nem ábrázol (mégis hadd hasonlítsam egy szögletes b betűhöz a formát), de úgy térül-fordul a vonalas sáv, egyik kanyart a másik után derékszögben úgy veszi be, lefelé, majd oldalirányba indul, felfelé húz, hogy aztán egy negyedik fordulóval saját testébe fusson vissza. Az egyből három lesz, a háromból egy. Ide-oda nézhetjük, elemezhetjük az építkezés, illetve lebontás folyamatát. Van, ahol a fő csapás szilánkosan karcolja a felületet, megmutatja az alap fehérjét, van pedig, ahol foltot-pöttyöt ejt a papírra. Nádler kis méretben, kicsiben is önmagát adja, olyan energiahullámokat képes a munkákon, a munkákra átadni-lefordítani, ami az egész életmű jellemzője. És ha valaki kíváncsi erre a mozdulatra, a teret formáló és téri problémákat megjelenítő mozdulatra, akkor tessék megnézni könyvének utolsó fekete-fehér fotóját: a gesztus már ott van a papíron, de a kar lendületét a kamera képtelen megállítani. Kozák Csaba (Elhangzott Nádler István grafikai kiállításának megnyitóján a Budapest Galéria IX-ben, január 13-án. A kiállítás február 2-ig tekinthető meg.) ÉLET ÉS ÍR IRODALOM