Élet és Irodalom, 2007. július-december (51. évfolyam, 27-52. szám)
2007-11-23 / 47. szám - Gereben István: Orbán Viktor amerikai sagája • Második felvonás (5. oldal)
2007. NOVEMBER 23. b Orbán Viktor amerikai látogatása véget ért. Az egyhetes, saját forgatókönyve szerint csak részben eljátszott felvonás után a függöny legördült. Taps ugyanúgy nem volt, mint az első felvonás után, amikor a Bush elnökkel tervezett találkozás maradt el. A sikertelenségért Orbán maga, pártja tagjainak magatartása és útjának előkészítői felelősek. Orbánnak és tanácsadóinak talán nem ártott volna belenézni a Képviselőház Külügyi Bizottsága előtt 2007. július 25-én Közép- és Kelet-Európa: A demokratikus átmenet értékelése címmel lezajlott meghallgatás jegyzőkönyvébe, különösen a bizottság elnöke, Tom Lantos bevezető előadásának következő passzusába: „A Közép- és Kelet-Európára két évtizeddel ezelőtt jellemző lelkesedést végső soron csak olyan kormányokkal hozhatjuk vissza, amelyek tökéletesen demokratikusak és toleránsak, a nyitott és korrupciómentes piac megteremtéséért munkálkodnak. Csak a demokrácia alapvető gazdasági és politikai elvein alapuló európai együttműködés eredményeként biztosíthatjuk, hogy az egész kontinens - Írországtól Észtországig, Finnországtól Bulgáriáig békében és jómódban éljen a XXI. században.” Ha Orbán látogatása során tájékoztatta volna vitapartnereit, hogy miként fogadtatja el a demokrácia Lantos által megfogalmazott elveit és azok gyakorlati alkalmazását pártjával, szélsőségesen demokráciaellenes bizalmasaival, támogatóival, országának túlnyomó többségével és - az ilyen elvek szerint végigvitt választási kampány megnyerése után - kormányával, több figyelmet és látogatása végén talán még elismerést is kapott volna. Nem így történt. A látogatást megelőzőleg, szeptember 15-én The Hungarian Chavez2 címmel jelent meg Radványi Mik lós, a Frontiers of Freedom Institute alelnöke Orbán Viktor különös de mokrácia-felfogását is elemző tanulmánya az intézet honlapján. A szerző felidézi a volt miniszterelnöknek azt a hírhedtté vált mondását, hogy az ország megvan parlament nélkül. Észrevételeit érdemes lett volna figyelembe venni az út előkészítése és lebonyolítása során. A látogatás kudarca megjósolható volt az exminiszterelnök Amerikába érkezése előtt. A tervezett út nagy nyilvánosság előtt meghirdetett, túlzottan becsvágyó programpontjai között szerepelt az elnöki előválasztásokon induló Hillary Clintonnal és New York volt polgármesterével, Rudy Giulianival tervezett találkozó. Mindkettő teljesíthetetlennek bizonyult. Az út sikertelensége - szomorú jelentőségén túl - lesújtó képet ad arról, hogy Orbán és környezete, itt élő barátai és tanácsadói milyen felszínesen ismerik az amerikai politikai folyamatokat. Annak feltételezése, hogy az előválasztások egyik fontos epizódjának, a demokrata elnökjelöltek Las Vegasban zajló vitájának hetében Clinton szenátor időt szán egy, a maga szempontjából jelentéktelen külföldi látogató részére, akár csak egy-két perces fotózkodás erejéig, eltúlzott remény volt. Ugyanez áll a Giulianival tervezett találkozóra, így maradt a találkozó George Patakival. A volt New York-i kormányzó jelenleg semmilyen politikai hivatalt nem tölt be, befolyással nem rendelkezik, de valóban köztiszteletben áll. Azon túl, hogy a hazai sajtótudósításokban píárszempontból jól hangzik, ki tudja, milyen meggondolások alapján jött létre. Az amerikai belügyekről (?) és az amerikai külpolitika vonatkozásairól (?) biztosan érdekes, következményeiben is számottevő eszmecsere zajlott kettejük között. A részletek ismeretlenek maradtak. Orbán Viktor nem mulasztotta el az alkalmat, hogy az MTI-nek adott tájékoztatóján a hazai, kevésbé tájékozott polgárok tudomására adja: Horváth János, a Fidesz parlamenti frakciójának tagja, az Országgyűlés korelnöke „Amerikában a magyar politikusok közül messze a legnagyobb tekintélynek, tiszteletnek és elismerésnek örvend.” Mi, akik nem egyhetes villámlátogatás, hanem ötvenéves itt-tartózkodásunk alapján érzékeljük az amerikai véleményt, úgy érezzük, hogy a mondat hitelesebben és igazabban hangoznék így: Horváth János egy a tekintélynek, tiszteletnek és elismerésnek örvendő magyar politikusok közül. Az élők közül Göncz Árpád és Mécs Imre, a halottak közül Nagy Imre és Kossuth Lajos lopták be magukat az amerikaiak szívébe emberként és magyar forradalmárként. Orbán úgy nyilatkozott, mintha a magyar kormány orosz gázvezetékek ügyében elfoglalt álláspontja nézeteltéréshez vezetne az Egyesült Államok és a magyar kormány között. A Nabucco és a Kék Áramlat témájában Condoleezza Rice és Göncz Kinga külügyminiszter nemrég Washingtonban folytatott tárgyalásokat, ezek eredményeként az ellentét feloldódott, és röviddel Göncz Kinga hazatérte után a magyar kormány bejelentette az EU többi országának, hogy támogatja az amerikai segítséggel tervezett Nabucco-gázvezetéket, így nincs szükség további tárgyalásokra és közvetítésre. A Tom Lantossal tervezett találkozót az utolsó napig bizonytalanság övezte. Végül is a jelentések szerint a Somogyi Ferenc vezetette washingtoni magyar nagykövetség intenzív közbenjárásának eredményeként és Horváth Jánosra való tekintettel fogadta Lantos a Fidesz elnökét és az Országgyűlés korelnökét. Tanulván abból, hogy a közelmúltban magyar vendégei a találkozók után egyedül, sajátságos értelmezésben tájékoztatták a sajtót a megbeszélésekről, ő maga is egyedül - Orbán jelenléte nélkül - számolt be a Washingtonba akkreditált magyar tudósítóknak. Mondanivalója nem lehetett kellemes muzsika Orbán fülének. A Magyar Gárda megalakulása Lantost nagyon mélyen érintette, s az ügy a megbeszélés egyik hangsúlyos tárgya volt. A Külügyi Bizottság elnöke meglepte vendégeit azzal, hogy egyértelműen utalt rá: a gárda egyenruhája, ideológiai elkötelezettsége, célja a II. világháború végén Magyarországon garázdálkodó milíciát idézi. „Demokratikus civilizált országnak hadserege van, nincs szüksége félkatonai szélsőjobboldali milíciára.” Szükségesnek tartotta megemlíteni, hogy Orbán „nem fejezte ki egyet nem értését”. Lantos annak a reményének adott hangot: „Ahogy az ország érettebbé válik demokratikus irányultságát illetően, ennek a csoportnak jelentősége csökkenni fog.” Az ország érettségére és demokratikus irányultságára tett utalás annak a tanulmánynak a szellemét idézi, amelyet Szekfű Gyula tett közzé a magyar demokrácia helyzetéről a Világosságban (1945. július 22.). Lantosnak az a megállapítása, hogy „Washingtonban nem gondol nak sokat Magyarországra”, a valóságot tükrözi. Sajnos, Magyarországra sem gondolnak sokat. Ennek egyik oka Orbánnak és pártjának gyűlöleten alapuló obstrukciós politikája, a szélsőséges csoportokhoz fűződő nyílt és kulisszák mögötti kapcsolata. Gordon Smith oregoni szenátor, a Szenátus Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottságának tagja a Magyar Gárda jelenségét kritikusan kommentálta november 5-én, a fokozódó európai diszkriminációval és gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatos tájékoztató jellegű bizottsági tanácskozáson. S ez csak egyik példája az ilyen véleményeknek. A Külügyminisztérium tisztségviselőivel lezajlott tárgyalásairól Orbán nem közölt részleteket, amikor az MTI-nek beszámolt útjáról, a State Department pedig nem tartotta annyira fontosnak a látogatást, hogy hivatalos közleményt adjon ki róla. Nehéz elképzelni, hogy a demokráciáért és globális ügyekért felelős főosztályvezető, Paula Dobriansky ne hozta volna fel Csoóri Sándor Márciusi chartájának demokráciaellenes kitételeit, és azt, hogy ezt a dokumentumot a Fidesz belső köréből többen is aláírták. Ugyanígy nehezen képzelhető el, hogy válasz nélkül hagyta volna Orbán demokráciával szembeni elvi és gyakorlati állásfoglalását Dan Fried, az európai és eurázsiai ügyek osztályának vezetője, aki néhány nappal korábban a grúz fővárosban, Tbilisziben Kelet-Európa fejlődéséről tartott előadást, s ebben többször utalt a szabadság és demokrácia lényegére. „A szabadság nem luxuscikk, amelyet afféle megkésett gondolatként akarunk elérni. A XXI. század sok kihívással néz szembe. A három legfontosabb: a terrorizmus, a nem konvencionális fegyverek terjedése és az energiafüggőség. E három probléma megoldására a választ a demokrácia, a szabad piac, a jogállam kiterjesztése és a megvédésükre törő elszánt akarata adja. Ezek az értékek megkönnyítik a három leglényegesebb probléma megoldását. .. (...) A demokrácia ott egészséges, ahol a hatalmon lévők az ország érdekében megosztják autoritásukat egy olyan ellenzékkel, amely hajlandó közösen, de versengő módon az ország érdekeit szolgálni ahelyett, hogy politikai célok elérése érdekében taktikai előnyökre tenne szert. (...) De a demokrácia nem ígér könnyű utat, csupán jobb utat.” Vajon érzi Orbán Viktor az üzenet súlyát? Reméljük. Ha nem, akkor látogatása nemcsak eredménytelen, de céltalan is volt. A State Departmentben elhangzottakról csak annyit tudunk meg Orbántól, hogy tudomására hozták: „Amilyen kormány van és lesz Magyarországon, az Egyesült Államok azt tekinti partnernek” - és ez így van rendjén, teszi hozzá elégedetten. Bizony így van ez már George Washington kormánya óta - és így van ez rendjén, valljuk mi háromszázmilliónyian, egyetértésben egymással és Orbán Viktorral. Orbán MTI-nek adott tájékoztatóján - valószínűleg azoknak a megnyugtatására, akik felháborodtak Tom Lantossal történt találkozója és Lantos Magyar Gárdáról tett kijelentései miatt ezt mondta: „Én egy szuverén állam egyik politikai vezetője vagyok, mindenkivel szívesen beszélek (...), de senki sincs abban a helyzetben, hogy megmondja nekem, hogyan kell gondolkodni valamilyen ügyről (...), de mindenkit kellő tisztelettel meghallgatok, ez érvényes Lantos úrra is.” Orbán ezekkel a pöffeszkedő, diplomáciai érzéket nélkülöző mondataival semlegesítette mindazt az eredményt, amit látogatásával esetleg elért. E mondatok tükrében a holokausztemlékmúzeumban tett látogatás Janus-arcú embert, ügyetlen politikust leplez le. Szemforgató, hipokrita magatartás. Észrevettük, sokan. Magyarországon is, az Egyesült Államokban is. Nagyot mosolyogtam a volt miniszterelnöknek azon a nagy horderejűnek képzelt bejelentésén, miszerint az amerikaiak világossá tették, hogy „Magyarország a magyaroké, Magyarország a magyarokra tartozik”. Nem értem, mire gondolt ezzel a mondattal. Talán amerikai polgártársaim világossá teszik számomra. Amerikai értékelésben nyilvánvaló, hogy Orbán amerikai útja píárszempontból eredménytelen volt. Ez a második lecke talán több figyelemre, nagyobb körültekintésre ösztökélt következő útjának előkészítésében. Bár az eddigi tények tanulsága óvatosságra int, http://fomgnajfam.home.gov/ 10/lantos072507. htm l http://wwwff.org/index.php?option=com_content& task=view&id=380&Itemid= 61 3 http://www.state.g0v/p/eur/rls/rm/94333.htm GEREBEN ISTVÁN: Orbán Viktor amerikai sagaja Második felvonás '2 A test és a léleke Le kísértetei - avagy a magyar történelem fő szelleme novellákban Bánki Éva Magyar Dekameron Magyar Dekameron Könyvbemutató november 28-án, szerdán 18 órakor az Olasz Kultúrintézetben (Budapest Vitt., Bródy Sándor u. 8.) Jean Baptiste de Boyer, Marquis d’Argens: A filozófus Teréz avagy Emlékiratok Dirray atya és Eradice kisasszony történetéről (Tony Fekete magángyűjteménye) ÉLET ÉS ÍR IRODALOM ! 1