Élet és Irodalom, 2008. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)
2008-07-25 / 30. szám - dr. Berényi Tamás: Ki a felelős egy olimpikon haláláért? (6. oldal) - Kovács Zoltán: Élet - Turul (6. oldal)
Kolonics György olimpikonunk halála ismét a média figyelmének középpontjába állította a hirtelen szívhalál, az elsősegélynyújtás, a mentés, az újraélesztés és a defibrillátorok kérdését. Más megközelítésben meghalt egy ember, ennek kapcsán most mindenki úgy érzi, nyilatkoznia kell, bizonyítania kell, ő nem felelős K. Gy. haláláért, pedig felelőst keresnek. Az újraélesztés tudománya kristálytiszta logika. Ebben a megközelítésben gondoljuk végig az eseményeket. Nemzetközi standardok alapján a világ legtöbb országában ezt tennék, ha kell, a hivatalos vizsgálat során is, ezt fogom tenni én is. A minőségi túlélés lehetőségét számos hangsúlyos tényező határozza meg: 1) a keringésmegállás előtti állapot mint bemeneti mutató; 2) maga az újraélesztés; 3) az újraélesztést követő ellátás mint minőségi kimenetet javító tényező. Sajnos esetünkben csupán két fázis kérdéseit vethetjük fel, gondolhatjuk át. A keringésmegállás előtti fázis: Feltételezhetjük, hogy egy olimpikon rendszeres orvosi kontroll mellett végzi munkáját. Kérdés, ez a vizsgálat valóban hatékonyan zár-e ki minden olyan tényezőt, amely keringésmegállást eredményezhet. Ismert tény, hogy a versenysportolók leggyakoribb szív eredetű haláloka a második leggyakoribb, ebbe a csoportba sorolható halálok, az úgynevezett nem keringés eredetű szívizom-elfajulás. A versenysportokban emberfeletti teljesítményeket várnak el - ehhez, sajnos, a tehetség, az adottság, az elkötelezettség önmagában ma már kevés. Számításba kell venni a rendszeresen használt táplálékkiegészítők, teljesítményfokozó szerek, kemikáliák szerepét is. Ezen szerek közül számosnak meghatározó szerepe lehet a „hirtelen szívhalálra” való hajlam kialakulásában, esetleg közvetlen kiváltásában is. Az élsportolók legtöbbje tudatosan használ ilyen szereket, az eredmény, a cél érdekében vállalt kockázat részeként. Az egyén felelőssége mellett itt az edzők és sportvezetők felelősségét - kérdésszintijén - fel kell vetni. Bár Athén óta minden sportolónak tudnia kell, probléma esetén a felelősség egyénivé válik. Ugyancsak ismert tény, hogy a „hirtelen szívhalál” nem minden esetben lép fel megelőző tünetek nélkül. Banálisnak ítélt rosszullét, szaksegítség kérésének elmulasztása, rosszul értékelt panasz számos esetben felfedezhető - sajnos csak utólag. Ebben a relációban az egyén felelősségén túl az őt menedzselő rendszer felelőssége, az ismeretterjesztés elégtelensége kerülhet szóba. A keringésmegállás fázisa: Ebben a fázisban a sürgősségi orvostan és a reanimatológia (újraélesztéssel foglalkozó tudomány) alapelveit kell követni - így a kérdésfelvetések konkrét formát öltenek. Ki és mikor észlelte a rosszullétet? Helyesen értékelte-e azt? Kért, s ha igen, mikor segítséget a profeszszionális ellátórendszertől (esetünkben a mentőktől)? Észlelte-e a keringésmegállás tényét? Ha igen, mit tett ebben az esetben? Mikor történt a speciális tartalmú riasztás? („Újraélesztéshez kérek segítséget!”) Megkezdte-e valaki a helyszínen az alapszintű újraélesztést? (BLS [Basic Life Support], hangsúlyosan a keringés és a légzés pótlása.) Rendszerszerűen garantálják-e olyan képzett személy jelenlétét, aki a fenti készségek birtokosa? Rendszerszerűen azokon a helyeken, ahol a keringésmegállás gyakorisága magasabb az átlagosnál (ötévente egy eset), ahol a szaksegítség megérkezése öt percen túl várható csak; magas társadalmi értékű személyek biztonságát kell garantálni, biztosított-e a korai elektromos kezelés érvényesítésének lehetősége? Tehát van-e olyan személy, aki bír az alapszintű újraélesztés hatékony kivitelezésének készségével, beleértve a korai felismerést és segélykérést is, és vannak-e minimális eszközhasználati ismeretei is. Az eszköz jelenlétét, esetünkben az automata külső defibrillátor (AED) jelenlétét biztosítani kell, kellett volna! Kik azok a személyek, akiktől ezt a XXI. században az egészségügyi kultúra meghatározó részét képző újraélesztési készséget elvárhatjuk? Itt választ is adhatunk: olyan, egészségügyi vonatkozásban nem profeszszionális segítségnyújtóktól, akik tevékenységük kapcsán nagy valószínűséggel találkozhatnak keringésmegállással. Rendőrök, tűzoltók, biztonsági őrök, légiutas-kísérők, sportedzők (személyi trénerek, sportoktatók, sportlétesítmények üzemeltetői). A felsorolt területek képzési rendszerének részévé kell tenni ennek az alapvető egészségügyi ismeretnek a megszerzését! Ez ma, Magyarországon, nem biztosított. Rendszerszintű kérdés, hogy a riasztásra a professzionális ellátórendszer hogyan reagál. A segítségkérés pontján biztosított-e a speciális képzettségű, döntési kompetenciával bíró szakszemélyzet? Adottak-e a döntéstámogatás szakmai és technikai feltételei? Mai szóhasználattal és tartalommal minőségügyi-e a riasztási rendszer feltételrendszer és kontroll vonatkozásában egyaránt? Ennek a pontnak az effektivitása határozza meg, hogy mikor kezdődik meg a professzionális rendszertől elvárható kiterjesztett, magas szintű újraélesztés (ALS , Advanced Life Support). Az újraélesztés folyamatának klaszszikus szakmai pontjai: - a keringésmegállás időpontja (kiindulási, nulla pont); - az észlelés időpontja; - a segélykérés időpontja; - a BLS megkezdésének időpontja; - az első defibrillálás időpontja. Az ALS megkezdésének időpontja: - specifikus gyógyszerelés megkezdésének időpontja; - a vénás út biztosításának időpontja; - művi légútbiztosítás időpontja. A halál kimondásának vagy a keringés visszatértének időpontja. Ezeknek az időpontoknak a koraisága garantálja a kimenet mennyiségi és minőségi alapjait. A kapcsolódó tevékenységek az úgynevezett „túlélési lánc” egyes elemeit jelölik bármelyik láncszem hiánya, gyengesége a folyamat megszakadását, elégtelenségét eredményezi. A média terjesztette adatok alapján Kolonics György halálát hirtelen szívhalál okozhatta. A túlélési lánc első elemei elégtelenek voltak; ha igaz minden információ, akkor Kolonics Györgynek esélye sem volt a túlélésre. A keringésmegállás kórélettanában három, úgynevezett idődependens-fázist különítünk el, az első három-négy perc az elektromos fázis, ahol az elektromos kezelésnek van prioritása. A következő négy-tíz percben a perfúzió biztosításán van a hangsúly, majd a tizedik perctől az anyagcsere-folyamatok befolyásolásától várható már csak minimális eredmény. A túlélés esélye minden perc múltával hét-tíz százalékkal csökken. Ezért volt az olimpikon esélytelen. Hogy ki a felelős? Az egyén, a karrierét menedzselő környezet, a roszszullétekor jelen lévő segítők, a potenciálisan tévesen döntő mentésirányító? A választ ma még - hivatalosan - nem tudom megadni. De azt pontosan tudom, hogy rendszerszinten sokaknak, sokunknak van felelőssége a társadalom, az oktatás, a sportvezetés, az egészségügy és a sürgősségi ellátás vonatkozásában egyaránt. Az elkövetkező hetek a felelősségelhárítás és a felajánlások napjai lesznek. Cégek adományoznak - magukban semmit nem érő - „életmentő készülékeket”, a sportvezetés felajánlásokat tesz, fogadkozik, látványos és önjelölt oktatók lépnek majd színre, sok-sok „bennfentes” bölcselkedik. Aztán? Közben persze találnak felelőst is, egy embert, aki hibázott. Valóban csak ő a felelős? A nyilvános hozzáférésű defibrilláció (PAD Public Access Defibrillation) programját közel kilenc éve próbáljuk bevezetni Magyarországon, ahol a hirtelen szívhalál gyakorisága nagyságrendileg magasabb, mint a fejlett társadalmakban. A program alapja egy széles körű ismeret lenne, aminek része a felismerés, a segélykérés, az alapszintű reanimáció készségének széles körű biztosítása. További meghatározó elem a korai defibrillálás készsége, ami, elsősegélynyújtói szinten, az alapszintű újraélesztés részeként oktatható, valamint a szakmai elvek alapján kihelyezett és hozzáférhető automata defibrillátorok. A program meghatározó eleme, hogy az újraélésíték felsősegélynyújtói szintjét össze kell kapcsolni, részévé kell tenni a professzionális sürgősségi ellátási rendszernek. Az így tervezett és szervezett programban el kell dönteni, hogy egy adott régiónak milyen gazdasági lehetőségei vannak egy-egy számítható minőségi életév megnyerésére. A nemzetközi tapasztalatok ezt tízezerötvenezer euró nyert minőségi életévben határozzák meg. Magyarországon erre nem költünk, sajnálatosan azt sem tudjuk, mennyit vesztünk a befektetés hiányában. Az automata külső defibrillátort felajánló cégeknek ez piac. Hazai, roszszul értelmezett marketing-tevékenységüknek, párharcuknak ugyancsak felelőssége van abban, hogy a program nem kapott megfelelő teret. A széles körű oktatás bevezetése klasszikus tárcaközi kérdés. Itt - és az egyéni érdekek között veszett el napjainkig minden szakmai javaslat a Magyar Resusciutatios Társaság oktatási kereteket és irányelveket meghatározó szakmai állásfoglalása ellenére. Végezetül nekem, a társadalom egyik tagjaként, orvosként, oktatóként, a PAD-program elterjesztésére hitet tett civil szervezet vezetőjeként, a Magyar Resuscitatios Társaság egyik alapító tagjaként és vezetőjeként, a sürgősségi ellátás vezető szakmai képviselőjeként, a hazai PAD-programot effektus vonatkozásában elégtelenül képviselő emberként van felelősségem Kolonics György és minden eddigi és további kórházon kívüli hirtelen szívhalálban elhalálozott ember eltávoztában. Ezt a tényt nem menti mások „ártatlansága”, rácsodálkozása és bizonyítható bűnössége sem. A rendszeren kell minél gyorsabban és hatékonyan változtatnunk. Ha ebben a szükségszerű változásban Kolonics György tragikus halála segít, akkor nem csupán élete, de értelmetlen halála is értelmet nyer, nyerhet! (A szerző a Magyar Resusátatios Társaság alapítója, szakfelügyelő, a Szent Imre Kórház sürgősségi osztályának vezetője) DR. BERÉNYI TAMÁS: Ki a felelős egy olimpikon haláláért? Tóth Ferencz munkája ÉLET ÉS ÍR IRODALOM Mire ez a lapszám utcára kerül, már túl leszünk a Böszörményi úti turul szobor környékére szervezett tüntetésen. Kockázatos tehát egy nappal az esemény előtt megtippelni, hány sebesült lesz, hány rendőr dől ki a véleményüket repülő útjelző táblába és telefonfülkébe foglaló, igen erősen nemzeti érzelmű fiatalok és forradalmárok (© Császár Attila, HírTV, 2006. október 23.) akciójának következtében, a hülyeség azonban már szerda reggel elszabadult. Mint ismert, egy engedély nélküli budai közterületi építkezésről van szó, amit az arra illetékes szervek annak idején elmulasztottak megakadályozni, most pedig már jogerős bírói határozat birtokában sem mernek lebontatni. Az építkezés tárgya egy turul szobor, eszmei mondanivalója az erőszak és a kirekesztés, ennek jegyében közösen demonstrál a turul szobor eltávolítása ellen a Fidesz szövetségi rendszeréhez tartozó Kisgazda Polgári Egyesület (KPE) a Magyar Önvédelmi Mozgalommal, a „Kossuth tériekkel”, valamint a Jobbik és a XII. kerületi KDNP. A „Bombagyár” is csatlakozik az erődemonstrációhoz - tudatta blogbejegyzésében a Tomat nevű aktivista, aki egy fényképezőgépnek látszó tárggyal havonta háromszor-négyszer bénítja le a közrendvédelmet és állítja megoldhatatlan feladat elé az ügyészséget és a bíróságot. Felhívása szerint „ismét meg kell futamítani a cionista barbárokat”. A Magyar Önvédelmi Mozgalom hétfőn nyílt felhívást intézett a nemzeti táborhoz: „Minden hazafit, ellenállót elvárunk a turul szoborhoz, de harcosaink is készüljenek. (...)” Miután tehát bejelentette, hogy meg fogják futamítani a „cionista barbárokat”, a magyar önvédők akcióra szólították a mozgalom „harcosait”, és erről Turi-Kovács Béla parlamenti képviselő tudomást szerzett, úgy reagált, hogy a rendezvényen csak akkor vesznek részt, ha a rendezők nyilatkozatban jelentik ki, hogy elhatárolódnak a gyűlöletkeltés minden formájától és azoktól a szervezetektől, amelyek ezt a békés rendezvényt provokációra kívánják felhasználni. Igazán nem szeretném gondolatmenetében megzavarni Túri-Kovács Bélát, de ezek a bejelentések épp arról szólnak teljes nyíltsággal, Túri-Kovács anyanyelvén hogy a rendezvényen meg fogják futamítani az ellentüntetőket, és már előzetesen bejelentették „harcosaik” készülődését. Mit kellene még bejelenteni, hogy Turi-Kovács Béla elhatárolódjon a rendezvénytől, és ne vegyen rajta részt? Már ha túltesszük magunkat azon az apróságon, hogy vajon miként gondolja a jogállamiságot egy olyan parlamenti képviselő, aki amellett áll ki, hogy nem kell végrehajtani a magyar bíróság határozatait, a hivatalok jogszerű döntéseit, és ezen keresztül azt sugallja, a törvények nem számítanak. A Népszabadság kérdésére nem zavarja-e az erőszakra való felhívás vagy a nyílt antiszemitázás Túri-Kovács Béla azt válaszolta, hogy „ezen az alapon a melegek felvonulását sem lett volna szabad megtartani, hiszen egyes szervezetek nyíltan bejelentettek ellentüntetést”. Továbbra sem szeretném megzavarni gondolatmenetében Túri-Kovács Bélát, de logikailag nem stimmel itt semmi. A turulhoz is bejelentettek ellentüntetést, tehát - dől saját érveibe a politikus - azt sem lehetne megtartani, arról nem beszélve, hogy a turulnál nem az ellentüntetők jelentettek be erőszakot, hanem a tüntetők maguk. . A nyíltan antiszemita és erőszakra buzdító felhívásokat provokációnak tekintjük” - mondta még a kisgazda politikus, amiből az következik, hogy az első zsidózó rigmusnál elhagyja a bázist. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ha Magyarországon él, a vak is látja, amit Túri- Kovács csinál, az nem más, mint a politikusi hazudozás és képmutatás kirakodóvására. Két éve már, hogy tíz közül kilenc demonstráció botrányba fullad, zsidózás van, cigányozás, háziőrizetesek Parlament előtti harci beszéde, köztörvényesek attraktív masírozása. Turi- Kovács tehát minderről nem tud, a jelek szerint azt sem látja be, hogy civilizált országokban civilizált politikus ilyen akcióban nem vesz részt, ilyenhez se a saját, se a pártja nevét nem adja. Bízni legföljebb a rossz időjárásban lehet. Hogy a szerdán még szakadó hideg eső csütörtökre sem áll el. Amint Mikszáth írta a negyvennyolcas forradalomról, 1848. március 15-én reggel is hideg, havas eső szitált. Az ifjak sokáig aludtak, csak Petőfi és Vasvári tudott idejében fölkelni. „Korán reggel nem rebellis a magyar” - sopánkodott Bulyovszkynak Jókai, és csalódottan nézték a szakadó esőt. Az esőben lehet bízni. Nem egy lukratív perspektíva. Kovács Zoltán ELET Turul 2008. JÚLIUS 25.