Magyar Életképek, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-6. füzet)

III. füzet

PETŐFI. AZ UTÓSÓ ALAMIZSNA. Neved ragyog, miként az ég Csillagsugáros éjfelen. Melly egykor árván hangozék, Lantod csudálja a’ jelen. Jövel tehát, cserélj bíbort ’S bársonyt e’ koldúsrongy helyett, Borostyán koronázza föd, Király-asztalnál lesz helyed!“ . . .Oh, szép beszéd — oh, köszönet! . De én semmit sem éhezem, És nincsen is szükség reá, Hogy elcseréljem rongymezem. És a’ borostyán ah, mi szép, Mi jó lehet lángifjunak, De száraz törzsön a’ gallyak Többé meg nem fogamszanak. Hanem ha dobsz egy-két garast: Fogaddsz a hálaszózatom! Mert pénzre vár az asztalos. Koporsómat csináltatom.4

Next