Életképek, 1845. január-június (3. évfolyam, 1/1-26. szám)
1845-06-14 / 24. szám
A beszélyek meg most sincsenek befejezve, sem a' Honderűben („Egy férfiú“ Jodoktól), sem az Életképekben (Erviné); a’ Pesti Divatlap „Caja“ czimű franczia beszélyt közdl. Középczikkül a’ P.Divatlap folytatja a’ „Budapesti sétakart“ Halászytól; a’ Honderűben Lakner bevégzi „Pünkösdhétfőjét“, melly sokkal gyöngébb , mint a’ czikk eleje volt, — híjába! midőn az iró tollának nem saját phantasiája , hanem azok a’ gonosz fametszvények adnak irányt! akkor vagy az Írónak kellene több phantasiával bírni, vagy a' fametszvényekre kellene hagyni, hogy magok szóljanak magok helyett! — Ugyan itt még ,,Egy televér mágnás gyűlölő“ kezdetik meg — Jósika Miklóstól, melly még folytattatni fog. Legjelesebb kétségkívül mind ezek közt Tóth Lőrincz czikke „Belépés Angliába“. (Életk.) akár tárgyát, akár festői, szabatos, szép előadását tekintsük; ’s melly nemcsak mulattató ’s tanulságos hírlapi czikk, da egyszersmind igen kedves előizt is adhat az „Úti Tárcza“V-dik füzetéről az olvasónak. Mi a’ költeményeket illeti, a’ P.Divatlap , szokás szerint, megint egész sereget hoz: „Est“, Petőfitől; „Nem dalak4 Kolmár Józseftől; „Anakreoni dalok44 Losonczy Lászlótól. „Frakkos kakas“ néprománcza B. Szabó Lajostól , ’s egy epigramm „Kossuth“ Korponaytól. Az „Est“ igen szép, egyszerű ’s kedélyes képecske, mellyröl azonban sokat von le kissé gyermekes versmértéke, mellyben írva van. — Kalmár J. verse magasztaltsággal van Írva; a’ nő három dologban leli boldogságát: hogy magyar nő, hogy anya ’s nő, ’s végre hogy magyar kelmét hordozván, hű honleány. Az utósó igen szép és nálunk jelenben valóban igen magasztos eszme s mégis, nem tudom hogyan, de érzem, mintha itt a’ költeményben a’ fokozatos emelkedés helyett a’ harmadik fokon inkább esés, mint emelkedés volna? Az anakreoni dalokból csak egy kicsiség hiányzik — Anekreon szelleme ’s bája! — A’„frakkos kakas44 nem Divatlapba , hanem legfölebb kalendariomba való. Az epigrammban megint nincs meg az epigrammi kellék. — A’ ,Honderű‘-ben „műemlékek“ Beöthy Zsigmondtól a’ magasb szárnyallásu ódák neméhez tartozik, ihlettséggel ’s meleg érzelemmel van írva. — Az ,Életképek, ezúttal csak egy kis nyúlfarknyi verset hoztak, de jót „Múlt és jövő 44 Kolmár Józseftől. (Junius 5 — 10-ig) Örömmel olvastuk ’s bizonyára minden irodalombarát hasonlóul örvende rajta, hogy divatlapjaink a’ bekövetkező uj félévre ismét uj ’s meg uj érdekekkel kecsegtetnek bennünket. Díszesen nyitja meg ezek sorát az ,Életképek" az ingyen Ígért „Irodalmi őrrel“, ’s igy a’ rég óhajtott, pengetett ige, csakugyan testté válandik, — ki ne kívánjon hozzá mindazoknak, kik benne részt veendnek, türelmet — mert bizony az fog kelleni hozzá — ’s tartós munkakedvet, a’ vállalatnak pedig legjobb sikert?! A’programmban kifejtett nézetek ’s a’terv szerkezete ellen alig lehet kifogásunk; igen is, vezesse az Irodalmi őrt komoly szándék — szóljon férfiasan és dologhoz, — mindenütt az irodalom szent ügye ’s ne a’ személyek körül forogjon, — legyenek irói igazságosak és részrehajlatlanok, ’s bátrak és határozottak nézeteik ’s ítéleteik kimondásában; ne legyen ellenben felekezetes, elzárt titkos tanács vagy dlubb, vegyen abban részt az egész irói közönségből mindenki kinek hozzá készültsége ’s kedve van — ’s hassék, mintha azt egy ember — az egyetemesség írná — ’s épen azért, név nélkül, névtelenül, melly az egyetemiségnek legjobb jelképe , ’s mert még eddig a’ világ minden irodalmaiban e’ mód találtatott végre is legczélravezetőbbnek. Kevesebb van mondva arról, mi a' lap belszerkezet