Életképek, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-12 / 2. szám
63 fiával felhagyand, s az egész dolgot a’ rövid mephistoi kérdések szűk terére szoritandja. Ugyan igy járt a szerkesztőség rövid idő előtt a’ megígért ,laprostával is. Ezen habozás és határozatlanság a’ felett, mit tegyen és mit ne tegyen, főleg igy egymásután bevallva a’ közönség elött, senkinek sem válik ajánlatára . . . Barátságosan figyelmeztetjük ez okból az ,Életk.‘ szerkesztőjét hogy valaha illy hibát ne engedjen magának szemére lobbanthatni ; bélyegző dolog az illy határozatlanság és ellenkezője a birodalom-gerjesztésnek. Másik, amit emlitnünk kell, azon p°erfortia ajánlgatása az olasz mestereknek nemzeti színházunk számára , holott még eddig minden ember, ki nagyobb mértékben kedvelője a’ művészetnek , mint csillogó külsőségeknek , nagyobb mértékben ért a’ lélekedző zenéhez, mint a’ hallidegek puhító csiklandásához, azt állítja szakadatlanul, mit mi is e’ részbeni hitvallásunknak mondunk, hogy a’ német zene ’s énekmód mind magában véve felül áll az olaszon , mind szebb reményeket nyújt saját magyar zenénknek a’ lehető legjobb iránybani kifejtéséhez. NEMZETI SZÍNHÁZ. Jul. 2-án ,,Borgia Lucretia, dall. 3 felv. Valamint találkozhatnak, kiknek az ,,Eduard és Kunigunda“ tetszik, úgy olly emberek is létezhetnek, kik nagy gyönyörűséget lelnek ,,Linda“, „Borgia“, „Bájital“ folytonos ismételgetésében , hogy azonban az illy gyönyörködőket nem lehet a közönségben keresni, hanem csak a’ színfalak kényelemszerető lakói közt lelhetni föl, az igen természetes, mert nekik olly nagy befolyásuk van most az igazgatásra , hogy minden akadály nélkül könnyebb végét foghatják meg a’ dolognak. Wolf, bécsi dalszinész utolszor lépett föl Gennaro szerepében mint vendég, és Schedelnéval együtt szokás szerint nagy tetszésben részesült. Az igazgatóság alkalmasint kész lett volna vele szerződni , de követelései kissé magasak voltak. Hesz Róza (Orsini) eleinte szép reményekre jogosított, de nyíltan ki kell mondanunk, hogy első fellépte óta sem hang sem játékban nem haladott, sőt előadási modora sem javult ’s folyvást első próbatéthez hasonlít. A’ jövedelem fele Füredy külföldi utazására volt szánva, ki a’ herczeg szerepét éneklé. Mi azt hisszük, hogy ha pesti énekmesterek nem bírják hangját kiképezni és nagyobb terjedelművé változtatni, úgy néhány hónapi utazás sem igen fog csodákat tehetni. A közönség mindenesetre sajnosan fogja őt nélkülözni. 99-Jul. 3-án „Senne terre marquisne“, franczia vigj. 3 felv. Az egész előadást meglepő lankadtság bélyegző, mit bizonyára az idő melegségének és színészek közönös hidegségének kell tulajdonítani. Csak Szatmáriné (Marion) és Szentpéteri (parancsnok) érdemlenek dicséretes kivételt, mert az elsőben mindig nagy szorgalmat tapasztalhatni, Szentpéteri pedig soha nem feledi, hogy színpadon s közönség előtt áll. Fáncsy az udvaroncz szerepében csoszogás által törekvők finomságot mutatni, s szokás szerint hátrahajlongó teste felső részével, közepével pedig élűié, minek szépségét alkalmasint nem tudná bebizonyítani, e’ hiba mozdulatait igen elekteleníté, ’s nem hisszük, hogy el nem szokhatnék róla, ha akarna. Szerepében gyakran akadozott, ’s mindenesetre csak sajnálnunk lehet, hogy e különben jeles tehetségű színészünk idejét a’ színház igazgatására, rendezésére és ügyészi ótalmazására fordítja, a’művészet nem csekély kárával. Az intézet érdekében fekszik, hogy az illy