Életképek, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)
1846-11-21 / 21. szám
H. BÖSZÖRMÉNY. Virágos szólütérbe szeretném újságomat ki és szerte elhíresztelni ; de talán mint merészen fölhangolt vágyainkat többször maroknyi valóra devalválja az élet: úgy virágimról egyenként szedné el leveleit a’ hideg ősz, ’s utoljára is az olvasó nem látna egyebet, mint sok szavakban igen keveset. Vázlatát adom hát száraz-egyszerűn a’napi eseménynek, melly ollyvalami új. Aki kedvelő egyesület született egyszer nálunk is, ’s midőn annyi hő kebel fohászkodott föl életéért, áldását elmondá fölötte a’ kor, e’ nemzetünk haladást hirdető papja, — és most, melly érzéketlen kéz lenne képes szemfödelet öszszeférczelni, magas lángokéban ölni el reményeinket, mellyekhez sok száz meleg szív szebb jövőnek csatlá örömeit, ’s mégis fájdalom! —félni kellett, hogy kereszteletlen ne haljon el a’gyermek, melly hogy létre is jött, köszönet érte mindnyájunk nevében az érzelmeket ’s a’ — szomorú dolog ! — nálunk is létező , de okszerűtlenül fölállított castokat tetiben egyesítni törekvő ’s az egészet rendező k. jegyző lr. Gy.nek , — köszönet ’s köz iméltányló elismerés a’ nőknek, kik a’ chinai fal megdöntésében tettleg , vajha sikerdúsan részt vettek, — és végre azon tanuló ifjaknak, kik iskolai szünidejüket is honlétök alatt arra használók föl, hogy a’közczélra, t.i kisdedóvó intézet alapítására, megelégedésökre a’ hallgatóknak, együtt működtek October 11-én a’ .Szökött katonában ’s oé. 31-én a’ ,koldusbeányban , ’s ezen utóbbi adatása után a’ városház nagyteremében csinosan rendezett tánczvigalmat állítottak elő , mellyet, mint másszori tánczmulatságainkat, jellemzett a’ magyar formnt csak lassan kezdő, de végre sebesen lángoló kedv, sok csárdás, 's mentői kesesebb német. Bálunknak díszei voltak helyből a' ,koldusbányban Amália szerepében közelismerés szerint remeklő, kellemteljes ’s többször gyászában is vonzó szép Gy. L. k. a., a Debreczenböl véletlenül megnyert szende szép K. M. k. a. és Szathmárból a’ tavasz minden kellemvirágait ifjú nyílt homlokán hordó özvegy Csné assz. — Többször illy jó estét minden jó magyar érzésű honfinak ! De most már ismét böjtölünk illy rövid élv után , mert jelenleg csak névünnepélyekre járunk , hol eszünk iszunk , kártyázunk és társalgónk a’ marha- és malacz-teleltetésröl; de ezekről mit írjak, valamint mit írjak a’ mindennapi lólopásokról ’s ezekérti mentül kevesebb büntetésről, a mit az árendás kiönteni való csaviczka borától részegültek közti verekedésről, éjenkinti megtámadásokról ’s ezekérti kevés fenyítékről? mindezek szomorú dolgok és — darázsfészek; — hanem ha ismét valami szép történik körünkben , jelesül a’ műkedvelő egyesület ismét működend, majd részletesebben írni bátor leszek mindent sorban magam. ESZÉK, nov. itd. Ormay Károly tánczművész körünkben mulatván, szép nemzeti tánczainkat ifjainkkal annyira megkedveltető, hogy az eddig alig hírből ismert és hírből megvetett nemzeti tánczaink nálunk Slavoniában is lábra kaptak Az említett urnák dicséretet szavazhatunk , mert nemcsak körünkben, hanem Morvát és Slavonia nagyobb részében sokszor csak nagy küzdések után , ismertetheté ’s lelkesitheté inainkat nemzeti tánczunk betanulására. Szép volt látni tánczpróbáiban német és slavajku ifjainkat, minő lelkesedéssel, ’s milly kedvvel lették Vesztet ,Társalgóját és az általa újabban szerkezteti ,jogász-négyesét. — Ormay ur táncza már azért is czélszerű, mert azt minél többen sejthetik , a’ nélkül , hogy zavarodások történnének ; — ’s azonfelül könnyen tanulható. — A’ művész nem sokára fővárosunkat fogja meglátogatni ’s azért őt előlegesen ajánlom ifjaink figyelmébe. P I a thy Pista. GYOR, nov. 16. Megesünk bizony néha mi győriek. Múltkor a’ bécsi kapu felé a’ bástyán egy hosszú fabódét állított a’város bizonyos vándor művésznek, ki abban „Weltmerkwürdigkeiten“ felírassa! Cosmorama nemű mázolatokat mutogatott mint mondják ; — én nem voltam benn , mert kizárólag német hirdetményeket bocsátott közre. Nem tudom , egy olly magyar városban mint a’ mienk , nem lett volna-e erélyeseink részéről kötelesség, legalább megparancsolni magyarul is nyomatását? azonban nem első csoda: — más botránynál is megesik , hogy vagy becsukják szemüket, fölöket, vagy a’becsukottat restellik felnyitni, mert különben meglátták volna ők is, hogy a’ ,pusztai majorodban csak napköltétől napnyugtáig „nincs setétség többé ,“ vagy meghallották volna az újvárosiak példabeszédét, hogy utezni mécseik csak azért gyujlatnak meg, miszerint 10 órára már kialudjanak. Estve vagy éjjel a’ személyes bátorság nem a’ legbiztosabb lábon áll városunkban, miért is nem mernek kimenni a’ győriek a’ házból, mert ha az ingatlan utczainkban nyakokat vagy lábokat ki nem törik , az ingóságok csípik meg. Közfélelmet gerjesztett mult hetekben egy r ének a’ sétatéren történt megvéreztetése, ’s több rendbelieken elkövetett támadások. — Színházunkban Komlóssy Ida hét vendégszerepet adott, ’s érdemlett tetszésben részesült — jutalmául Leónál hozta színpadra. — Hetényi színigazgatónak pedig megköszönjük , ha minél gyakrabban ollyan Nestroyféle darabot adat, mint az Alvajáró czimü daljáték paródiája , mellynek kétértelmű vitzeitől műveltebb közönségünk elidegenedik, a’ köznép pedig nem nemesedik, nem művelődik. — Ma birkózni fognak színpadunkon athleták, íme! mint haladunk — vissza a’ boldog emlékű német színpadi élvekhez. Csak rajta, urak! I! E—v—i. NYITRA, november 11-én. A’ ki először látja Zobor kies völgye ölén fekvő városunkat, jó karban levő várával, ’s magasba nyúló szép épületeivel , úgy jár, mintáz, ki agg kaczér hölgyet lát tánczestvérén, — ’s ered vele találkozhatni, nem tudva, hogy az őszülő fürtöket fedő hollószin hajfodrok, és az artz ránczait kölcsönzött színek palástolják. Sikerülve azonban a’ forrón óhajtóit közeliét, az opticai csalódások szűnnek, ’s az andalgó szerelmes seholsem födözheti föl a’ látni reményű szépségeket, ’s elpárolog az elkészült szerelmi vallomás a’savanyúra vált mézajakról, ’s elborzad a’remélett szép