Életképek, 1848. január-június (6. évfolyam, 1/1-28. szám)

1848-05-28 / 24. szám

E’ trón bíbora olly nemes magyar vérbe volt megmártogatva. E’ trón zsámolyára olly nemes könnyeket sírt a’ magyar nemzet. Idáig jött a’ hős, a karddal tört utat magának e’ trónig ’s midőn odajutott, az élők, kik vele szemközt álltak, semmivel sem voltak pirosab­bak a’ halottaknál. Megállt ott. Lábával a’ trón zsámolyára lépett. Háromszinü zászló­ját a’ mennyezethez fűzte és szólt: „Ez a’ magyar trón. Fejemet meghajtom, mert oltár előtt állok. De nem te előtted, sápadt arczú ember. Kezemben fejed koronája, kezemben a’ kard, melly azt onnan le­verte, de fölként homlokod — úgy akarta az ég , hogy szent legyen mil­liók fölött, — nem érintendem azt. Te királyom vagy, de én birád vagyok. Te ítélet nélkül büntettél engem, én ítéletet mondok rád és meg­bocsátok. Te gyűlölted a’ népet, melly téged imádott, gyűlölted a’ magyart országát kifosztád , hogy vele idegen hazákat gazdagíts fel. Te a’ magyar vért vesztőhelyen ontatád, törvényeinket felforgattad, behoztad a’ honba a’ vérinquisitiót, megyéinkbe idegen bitorlókat küldél ispánokul, üldözted a’ szabadságot, hazánkfiait tengerekre küldéd gálya­rabokul, te vész és vihar voltál e’ hon fölött, mellyen isten jobbkezének kellett volna lenned. Most lásd, mit tevél! Elverted az oroszlánokat ’s ebeket gyüjtél magad körül. Adóssá lettél olly véres tartozásokkal, mikért véred minden cseppje jutna egy rovásra. De az nem fog hullani. A’király vére szent. Fejetlen volt a’ magyar korona. E’ korona a’ magyarnak b­ál­ványistene. Angyalok hozták ezt szárnyra véve, hősök hordozták ezt dicsőséges csatákban ’s halva volt a’ nép, ha elveszté koronáját. E’ koronához századok dicsőséges emléke van kötve, e’ korona az örök élet jegygyűrűje a’ mindenható ujj­áról. Kinek fejét e’korona érinté, tetteiről csak istennek számol; lehet jó, lehet rossz, a’ törvény pálczája ’s a boszú pallosa meghajol előtte. E’ korona a’ hon, e’ korona a’ nép, e’ korona a’ szabadság, e’ korona a’ magyarok istene. Te e’ koronát vérrel mocskolád be, égetted a’ hazát, gyilkoltad a’ népet, lánczot raktál a’ szabadságra ’s üldözted, kik a’ magyarok istenét imádták. Im vedd vissza kezemből koronádat. A’ nemzet bocsánata letörté róla a’ foltokat. Ismét király vagy. Én teszlek úrrá , fejedelemtársad , kit te trónjáról letaszítál, é s ki téged most semmivé tehetne.

Next