Ellenőr, 1871. február (3. évfolyam, 139-166. szám)
1871-02-23 / 161. szám
nek az országtól. Ezen vasutak: a buda-ajszőnyi egyrészt, mely a kőszénnek ide jövetelét elő fogja mozdítani, másrészt versenyvasut lesz a külföldre mert Bécscsel, Gráczczal valamint Dél-Németországgal fogja az összeköttetést létesíteni ép úgy, mint később az érsekujvár-trencséni vasúttal összekötve, a forgalmat Észak-Németországgal fogja közvetíteni. Ezen vasút, mint tudjuk, több év előtt kamatbiztosítás nélkül elvállaltatok volna, tehát oly vasút, mely semmi, a legroszabb esetben igen csekély áldozatokat, talán adómentességet igényel. A másik ép oly szükséges t. i. a tiszai vasútnak direkt összeköttetése Pesttel, vagyis a czegléd-pesti vasút. Az államvasut már most sem képes a forgalom igényeinek eleget tenni, s hogyha az erdélyi vasút kiépül s ez által az ország legtávolabbi vidékeiről a forgalom ide fog csoportosulni, akkor annak forgalmi eszközök szaporítása mellett, a legjobb akarat daczára sem lesz képes eleget tenni. Kilátás van ugyan arra, hogy a hatvan-miskolczi vasút ezen bajt enyhíteni, de noha ezen vasút olcsóbb tariffával bír, mindamellett, miután azon vasút a salgótarjáni kőszén és északi forgalom által igénybe lesz véve, ezen baj gyökeres orvoslására nem elégséges. A politika azt követeli, hogy ne csak a jelen perez igényeit tartsuk szem előtt, hanem mindig a közeljövőt is. Eddig mindig csak azt tettük, ami a jelen perezben szükséges volt. Látjuk, hogy a forgalom naponta növekszik, és ha a vagyonosodás is gyarapodik, akkor nemcsak a termelés, de a fogyasztás is szaporodik, és erre a közlekedési eszközöknél tekintettel kell lennünk. A harmadik és oly szükséges vonal a pestzimonyi. Nem szólok annak politikai fontosságáról. Azonban a legfurcsább állapot egy fővárosra nézve, melynek szépítésére 24 milliót akarunk költeni, hogy azon vidék, mely a főváros alimentációját eszközli, a fővárossal semmiféle vasúti összeköttetésben nincs. Hogy ha nekünk azon szomorú sors jutott volna, mint Páksnak és a főváros alimentációjáról kellett volna gondoskodnunk, ezt jelen közlekedési eszközeinkkel az őszi vagy téli hónapokban annyi idő alatt két hétre sem lettünk volna képesek megtenni. Ennélfogva bátor vagyok azon. képv.társaimmal együtt, akiknek támogatását kinyerni szerencsés valók, egy határozati javaslatot benyújtani. Kérem a t. házat, méltóztassék ezt kinyomatni és a közlekedési minisztérium költségvetésének tárgyalása alkalmával, minthogy ez kapcsolatos kérdés, egyidejűleg tárgyalás alá vétetni. Ajánlom a t. ház pártolásába. (Helyeslés.) — Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy a hatóságban levő vasúti üzletrend hiányossága és elégtelensége s a vasúttársaságok felelősségét s azoknak a szállítókhoz való viszonyát szabályozó törvény hiánya a kereskedelmet és ipart legnagyobb mértékben sújtják, tekintettel továbbá arra, hogy vasutaink egy része s azok forgalomeszközei nem csak rendkívüli időkben az igényeknek megfelelni nem képesek, hanem még rendes viszonyok között sem állanak kellő arányban a növekedő forgalommal. Mondja ki a ház, oda utasittatik a közlekedési miniszter , ahogy egyetértőleg a kereskedelmi miniszterrel s az 1867. XVI. t. sz. 8. §-ának szemmel tartása mellett a kereskedelmi érdekeknek megfelelő módosított vasúti üzletrendet és a vasúti társaságok felelősségét és azok viszonyát a szállítókhoz szabályzó törvényjavaslatot minél előbb terjesszen a ház elé; b) hogy a kötelezett vasúttársaságokat minden szigorral forgalomeszközeik haladék nélküli szaporítása és a forgalom méltányos igényeinek pontos kielégítésére kényszerítse, nevezetesen, hogy az államvasútnál a vácz- marcheggi vonal második vágányának kiépítését nemcsak azon jogok szigorú érvényesítése által, melyek az engedélyokmányban tartják fel az állam részére, hanem minden más törvényes eszköznek teljes mértékben felhasználása által is eszközölje ki); c) hogy a buda-szőnyi, a pest-czeglédi, a zimony-pesti vonalak kérdését tüzetesen tanulmányozza, ezen tanulmányozások eredményéről kimerítő jelentést, illetőleg azok kielégítéséről szóló törvényjavaslatot terjesszen a ház elé. Gorove közlekedési miniszter kijelenti, hogy a kormány elfogadja e javaslatot. A kormány szintén ismeri a szállítási nehézségek okait. — A javaslat a közlekedési minisztérium budgetje alkalmával fog tárgyaltatni. — Bizottsági jelentések. Széll Kálmán a pénzügyi bizottság részéről tesz jelentést az indemnyttre vonatkozólag, s kéri, hogy e jelentés az osztályokhoz utasíttassék. Hodossy Imre a mentelmi bizottság részéről jelenti, hogy az megadni véleményezi Pest megye törvényszéke azon kérelmét, hogy engedély adassák Guthy Benő képviselő ellen vizsgálatot indítani. Somssich elnök tudatja a házzal, hogy Guthy egy hozzá intézett levélben kéri, hogy a kérdés tárgyalása nélkül is megadassák az engedély. Simonyi Lajos dr. megjegyzi, hogy ez nem az illető képviselő joga, hanem az egész házé. Kéri a jelentés kinyomatását és tárgyalását. (Elhatároztatik.) Napirend: A közoktatási budget részletes tárgyalása. Az egyetemre és váczi siketnémák intézetére vonatkozó tételek szó nélkül elfogadtatnak. A bécsi Therezianum költségeinél (5725 frt.) felszólal Várady Gábor, emlékezetbe hozza, hogy tavaly már kimondta a ház, mikép a minisztérium a thereziánumi magyar alapítványok a többiektőli elkülönítése és jövendőre az országban érvényesitése iránt a jövő 1871. évi költségvetés tárgyalása alkalmával javaslatot terjeszszen a képv. ház elé. Ennek nem létetett elég ; szól, nem kívánom a múlt esztendőben hozott határozatot egy új indítványnyal megújítani, mert magától értetik, hogy azon határozat érvényesen áll, és így nincs egyéb hátra, minthogy szóla fölhívjam a t. minisztérium figyelmét, hogy a háznak ez iránt hozott határozatát, mely most is teljes erejében áll, mielőbb foganatosítani szíveskedjék. (Helyeslés balról.) Táncsics Mihály szintén azért szólal föl, hogy a magyar alapítványok Pesten kezeltessenek. — Több kisebb tétel szó nélkül megszavaztatik. Következett: „Segély a bécsi ifjúsági egylet számára: 1000 frt.“ E pontnál Majthényi Dezső szólt. Helyesli, hogy magyar ifjak egy-egy kitűnő tanár hallgatására Bécsbe mennek, de ez igen ideiglenes ok, s azért az összeget a rendkívüliek rovatába indítványozza fölvenni. Ez is növelni fogja az egylet buzgalmát, mert látandja, hogy évről évre biztosan nem számíthat a segélyre. (A rendkívüliek közt szavaztatott meg.) — Nemzeti múzeum. P. Szathmáry Károly e rovatnál azon óhajtást fejezi ki, hogy ezen intézet felől bővebb tudósítást terjesztessék a törvényhozás elé. Pulszky Ferencz azonnal megteszi az előterjesztéseket. Legelőször felemlíti , hogy tavaly mily sok látogatója volt a múzeumnak. Daczára, hogy a könyvtár rendezés alatt áll, s annak csak egy részét lehetett használni 11,918 személy használta a könyvtárt. A képtárt 7 hó alatt 63,210-en, a régiség-osztályt 41,661-en, a természetiek tárát 32.000-en látogatták. Fölemlíti szóló, hogy a nép legalsó osztálya is mily tömegesen látogatja, s kiemeli, hogy a legnagyobb tolongásokban is, soha sem történtek rendetlenségek. Sajnos, hogy a múzeum a téli hónapokban nincs nyitva, mert a termek Hitetlenek , holott a főváros épen télen át a legnépesebb. Óhajtandó volna, hogy a laboratóriumban alkalmazott gőzfűtés a termekbe is bevezettessék. De szóló erre nézve nem tesz indítványt, ismerve a pénzügyi helyzetet. Csak arra kéri a minisztérium képviselőjét, hogy azt, aki a laboratórium gőzfűtését berendezte, szólítsa fel költségvetés készítésére tájékozás végett. A tavaly megszavazott összeg mind felhasználtatott. A képtár műértőleg és úgy rendeztetek, hogy a magyar művészek jó helyet találtak. Közkézen forog a képtár lajstroma, melyből a közönség megtanulhatja mindazt, mi a képek megértésére szükséges. Az előcsarnokban szoborgyűjtemény rendeztetek be, melyben a magyar szobrászatnak néhány jeles terméke van. A természetiek osztályának rendezése még messze van, mert Xántus igen nagy mennyiségű anyagot küldött. Ennek rendezése több éven át nagy kiadást fog okozni. A földtani rész számára a Lobkovitz féle ásványnyűjtemény megvétetett, s a 40—50.000 darabból álló gyűjtemény fele már rendezve van, s ezenkívül a kettős példányokból 12 kisebb gyűjteményállíttatottt össze tanodák számára. Az őrök és őrsegédek szorgalmát szóló kiemeli, s" megjegyzi, hogy fizetős felemelésükről kellene gondoskodni. De az idén ezt sem indítványozza. A régiség-osztály őréről (Rómer) szintén nagy dicséretekkel emlékezik meg szóló. Egészen új múzeumot rendezett be, melyet még nem ismer a közönség, de a napokban már meg fog nyitni. Ebben felírásokkal ellátott kövek vannak fölállítva. Ezután szóló megemlíti, hogy a park elhanyagolt állapotban van, de mivel a parkra évenkint csak 300 frt, a kertésznek pedig 360 frt van előirányozva, ez oly csekély összeg, hogy kívánatos ezt is fölemelni legközelebb. Táncsics Mihály azért szólal föl, mert úgy vette észre, hogy a gőzfűtéssel megbízott egyén nem magyar. A hazai ipar érdekében kívánja, hogy a magyarnak elsőbbség adassék. — A muzeum összes szükségleteire 81,834 frt. szavaztatott meg. Képzőművészeti czélokra összesen 20,000 frt. Következett: „Történeti műemlékek felkutatására és fentartására 16,500 frt." Henszlmann Imre figyelmezteti a házat, hogy már tavaly kimondta, mikép e rovat a czélnak megfelelőleg ily czimet viseljen: „Magyar és erdélyországi történelmi műemlékek fölkeresésére, felásatására, felvételére, lerajzolására, lajstromozására, osztályozására és felügyeletére.“ Ennek elfogadását ajánlja, s ebből kifolyólag határozati javaslatot is nyújt be, mely szerint utasítassék a miniszter, hogy a műemlékeinkre való országos felügyelőségről szóló törvényjavaslatát mielőbb terjessze a ház elé. Tanárky államtitkár: mivel a múlt évben a fentebbi címmel fogadtatott el az összeg, ez azt okozta, hogy a miniszter a műemlékek fentartására 2000 írtnál nem tudott többet kiadni, mert a műemlékek fentartására ezen czímmel ki volt zárva; nevezetesen a visegrádi romokat, lőcsei templomot nem lehetett konzerválni. A kérdezett törvényjavaslat készen van, de a törvényjavaslatok halmaza miatt mikor fog tárgyaltatni, szóló nem tudja. — Henszlmann módosítványa elfogadtatott. — A lőcsei kath. templom kijavítására előirányzott 5000 irtot a pénzügyi bizottság nem ajánlja megszavazni, miután a miniszter a részletes költségekről nem nyújtott felvilágosítást. Henszlmann Imre a megszavazás mellett szól. Fölemlíti, hogy az építészeti műemlékekre megszavazott 16.500 főt úgy sem költetett el, s abból juthatna a visegrádi várromok és lébényi egyház számára is. Szóló előadja, hogy a boldogult miniszter őt küldte a lőcsei templom megvizsgálására, s a költségek megállapítására, melynek kétharmadát Lőcse vállalta el. A tavaly hason czélra megszavazott 16,500 frtnyi összegből 14,278 frt 17 kr. maradt meg. A tervezett lőcsei és visegrádi munkálatokra együttvéve kell 11,560 frt 47 kr., s még ebből is maradna a zsegrai és a kassai sz. Mihály-kápolna falképeinek vagy a lébényi nevezetes templom igazítására 2707 frt 70 kr. Szóló ezt indítványozza is. Kautz Gyula pénzügyi előadó a pénzügyi bizottsághoz kéri utasíttatni az indítványt. Gr. Csáky Tivadar pártolja Henszlmann indítványát, s a lőcsei templom költségének megszavazása mellett szól. Zsedényi pedig arra figyelmezteti a házat, hogy a lőcsei templomra kért összeg csak részleges kijavítására vonatkozik. Szükséges volna tehát tudni, hogy az egész kijavítási költség mennyit tesz. Irányi Dániel kívánja, hogy Henszlmann előbb elfogadott módosításába a műemlékek „fentartása“ is betétessék. A lőcsei templomra megszavazza a költségvetést, a kormányt pedig a Henszlmann által sürgetett törvényjavaslat gyors előterjesztésére kéri. Csengery Antal fölemlíti, hogy a miniszternek márczius végéig van hatalma a neki engedélyezett összegre utalványozni. Nem lehet tehát tudni, hogy a tavaly megszavazott 16,500 írtból mennyi lesz elköltve márcziusig. A boldogult miniszter a műemlékek kutatására is engedélyezett a fentebbi összegből 5000 irtot, melynek fölvételére az akadémia csak most tette meg a kellő lépéseket; ezenkívül a tud.akadémiának még más előterjesztése is van. Szóló Henszlmann indítványát a pénzügyi bizottsághoz kéri utasíttatni. — Henszlmann indítványa a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik, határozati javaslata pedig kinyomatik. Következett: magyar történelmi források és emlékekre 15.000 frt. Horváth Mihály: Ami hazai történelmünk körül történt, az csak egyesek érdeme és buzgalma folytán történt; csak 1867 óta vette át a kormány a hazafias kötelesség teljesítését,jelentékeny összegeket bocsátván az akadémiai történelmi bizottság rendelkezésére. De az összegek a czélra elégtelenek. A bizottság külföldi levéltáraknál is tart szakértő búvárokat. Szólóltalában kiemeli a történelmi források fontosságát és részletesen elmondja a legközelebb elvégezendő dolgokat. Kéri a házat , hogy az előirányzott 15,000 fortintot 20,000 forintra emelje. Simonyi Ernő beleegyezik a fölemelésbe, de óhajtjuk, hogy a beérkezett okmányok terv szerint és ne melléktekintetekből tétessenek közzé. A tudományok csarnokából száműzessék minden más tekintet, s csak az maradjon meg, mely a tudományok előmozdítása czéljának megfelel. Ajánlja a háznak, hogy az akadémia ügyeivel bővebben ismerkedjék meg. Horváth Mihály tagadja, mintha a történelmi bizottság nem a legnagyobb lelkiismeretességgel és sorrend szerint járna el. Henszlmann azt mondja, hogy az akadémia történelmi osztálya vegye figyelembe a középkori társadalmi életet is. Vukovits Sebő óhajtja, hogy a javaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék. (Megtörténik.) Megszavaztatott: a magyar tudományos akadémia könyvtárának gyarapítására: 50,000 frt. A központi országos sebészeti szemléldére: 9,550. A m. k. természettudományi társulat évi segélyezésére : 50,000 frt. — Következett: Elszegényedett hazai irók és ezek családjának segélyezése 2500 frt. A pénzügyi bizottság ez összeget az irói segélyegyletnek javasolja kiadni. Horváth Mihály és több képviselő aláírásával erre nézve módosítvány adatott be: „Érdemesült hazairók számára : 2500 frt.“ Csengery azt hiszi, hogy ha elszegényült Íróknak 2500 frtot ad az ország, az alamizsnának is kevés, de mégis valami elszegényült Íróknak, hanem, hogy érdemes Íróknak 2500 frtot szavazzon meg a ház, az oly képtelenség, melyhez szavazatával nem járulhat. Simonyi Ernő azt látja, hogy a minisztérium vagy kissé túlságos szigorral bírálta az illető érdemeket vagy pedig tudomására nem jött mindazon érdem, mely a jutalmat megérdemelné. Szóló szeretné, miután itt nem valami dispositions fondról, nem valami titkos kiadásról van szó, hanem oly jutalomról, mely a nemzet hozzájárulásával adatik az irodalom terén tett szolgálatokért egyes embereknek, hogy — amint ez minden mivelt országban történik, hol a nyilvánosság elé hozatnak a jutalmazottak nevei — hadd lássa a világ, kit jutalmaz az ország azon érdemekért, melyeket a tudomány, a művészet terén tett haladásában szerzett, — szeretné, hogy az államtitkár adjon felvilágosítást az iránt, hogy kinek, és mi módon osztatott ki 2500 frt, és mi módon szándékozik kiosztani a minisztérium jövőre az itt előirányzott 2500 forintot. Tanárky államtitkár: Egy egyénnek adott 1000 frtot, a többi 1500 frtot pedig az irói segélyegyletnek adta. Schvarcz Gyula szeretné tudni, hogy kik értetnek irók alatt. Abból, hogy az irói segélyegyletnek adatott át összeg, azt sejti, hogy csakis szépirodalmi írókról van szó. Értetnek-e a tudományos irók is e czím alatt, s akkor az irói segélyegyletet nem találja kompetensnek. A tud. akademiát óhajtaná legalább részben megbízni. Tanárky kijelenti, hogy e czím a szaktudománynyal foglalkozókra is kiterjed. Aki tavaly nagyobb összeget kapott, soha sem foglalkozott szépirodalommal, hanem statisztikával és történelemmel. Berzenczey László fölemlíti, hogy a honvédekről, kiknek érdemeik nyíltan állnak a történelemben, nem akarnak tudni semmit. Egyébiránt 2500 frt oly összeg, hogy akik abból elfogadnak, bizony szégyelhetik magukat megnevezni. Szóló fölemlíti, hogy mikor hazajött külföldről, felolvasásokat akart tartani, de azt mondták neki: „ne kompromittálja magát.“ Kívánom — igy folytatta — hogy miután nincs mit szégyenleni a dolgon, semmi egylet rendelkezésére ne bizassék az összeg, s hogy nyíltan tegyék ki neveiket, hogy a haza ismerje azokat, kik megérdemlik a nekik adott összeget. Ha azonban szemérmesek, legalább a zárszámadásban legyenek megnevezve. Gonda László a pénzügyi bizottság véleményét pártolja. Huszár Imre : tavaly vagy két éve, midőn a budget viták alkalmával ezen kérdés felmerült, ezen czímnél az „érdemes írók“ szavakat behozni akarták, de ettől elüttettek; most azért hozták be csak ezen összeget, hogy keresztülvitessék, s legalább elvben elfogadja a ház, hogy érdemes íróknak adassék ezen segély. — Schwartz Gyulának szóló azt jegyzi meg, hogy természetesen tudományos írók is kapnak segélyt, mert csak nem lehet hinni, hogy tudatlanok is segélyeztetnek. Nem ért egyet Berzenczeyvel arra nézve, hogy a nevek nyilvánosságra hozassannak, mert senki sem akadna aki kitenné magát annak, hogy 400 ember által tárgyaltassék: érdemes e a segélyezésre. Csernátony Lajos egy véleményben van Csengeryvel, noha a czímre nézve a mások által jelzett különböző érzékenykedések folytán ő is aláírta a módosítványt. Szóló nem tartja szégyennek, ha kötelességeinek teljesítése folytán történt elszegényedésért valaki segélyeztetik,legyen az író, vagy más. A becsületes munka után történt elszegényedés nem derogálhat senkinek, következőleg nem is lehet szégyen senkire, ha ily czím alatt segélyeztetik. Ne terjesszünk álfogalmakat, álszemérmet, mert ha nem szegényedik el valaki, akkor nem is veszi igénybe a segélyt. Az összeg nagyon csekély, de a gazdag Angliában sem szavaztatik meg e czélra nagyobb összeg; 1200 font, mit a parlament a kormány rendelkezésére bocsát évenként. Szóló azt hiszi, hogy a neveket nem titkolja sem a kormány, sem senki más , de e tekintetben mégis kell annyi gyöngédséggel lenni ez illeték iránt, hogy ne tegyük neveiket ide az asztalra. Szóló visszalép a módosítványtól. Tóth Kálmán : Azért akartuk az „elszegényedett“ irók helyett az „érdemes írókat“ tenni, mert az elszegényedett irók gyámolítása az irói segélyegylethez tartozik. Például van egy tudós, vagy nagy költő, ki hivatal vagy más petit miseriák által annyira el van foglalva, hogy nem élhet hivatásának, melyen a nemzetnek szolgálatot tehetne. Ezt a kormány segélyezhetné, hogy egészen hivatásának éljen. Az államnak nem lehet hivatása, hogy elszegényedett íróknak kórházakat emeljen, hanem igenis hivatása, hogy emeljen tusculanumokat, melyekből aztán a szellem által az egész hazára fényes dicsőség áradhat ki. — A többség elfogadta a pénzügyi bizottság javaslatát. — A zenészei fölsegélésére és zenészeti ösztöndíjakra 5000 frt. Jankovich Miklós nem kívánja, hogy ezen tétel magasabbra emeltessék, vagy leszállíttassék. Felszólalása egyedüli indoka az, mi a boldogult kultuszminiszter költségvetése előterjesztésének indokolásául szolgált, miután szónok azt hiszi, hogy boldogult kultusminiszterünk óhajtása nem kötelezi a jelenlegi kultuszminisztert. Ezen óhajtással tökéletesen egyetért, és nem hiszi, hogy találkozzék valaki e házban, ki ezen óhatással egyet nem értene. A boldogult kultuszminiszter ugyanis, midőn a zenészet felsegélyzésére 5000 frtot kért előterjesztésében előadta, hogy ezen összegből 2500 frtot egyenesen a nemzeti zenedének óhajt adni. Szóló, ezen segélyezést szívéből pártolja. Nem akarja ez alkalommal, a nemzeti zenedének eddig is nagy érdemeit elősorolom ; nincs talán senki e házban, ki ezeket ne ismerné, épen azért szeretné, hogy a ház a nemzeti zenedének évi 2500 írttal leendő segélyzését elhatározza ; egy módosítványt nyújt be, hogy a 13 ik pontban kijelöltessék a nemzeti zenedének 2500 frt, a 14-ik pontban pedig zenészeti ösztöndíjakra ismét 2500 forint. (Helyeslés). Tanárky államtitkár hozzájárul Jankovich Miklós módosítványához. A többség elfogadta Jankovich Miklós indítványát. Ezután megszavaztatott a museumi alap fedezeti rovatában 24,490 frt. szünetét nyilvánítja. Nemkülönben a közös kormány részéről is köszönetét fejezi ki a delegátiónak, mely a közös minisztérium előterjesztését az eltérő vélemények daczára is — bizalommal fogadta. Ezután Biró István vetett rövid visszapillantást a delegáció működésére. „Bár a delegáció munkálkodásának végeredménye — úgymond — nem is felel meg teljesen azon álláspontnak, melyet a bizottság Európa jelen válságos helyzetére és az egymást rohamosan követő események kiszámíthatlan következményeire való tekintettel a védelmi eszközök szaporítása kérdésében elfoglalni jónak látott, több tekintetnél fogva czélszerűnek tartotta mégis szavazatával hozzájárulni ahoz, mert úgy volt meggyőződve, hogy míg egyfelől az ezen költségvetésben nyújtott eszközök is biztosítják az osztrák-magyar monarchiának azt a hatalmi állást, mely szükséges, hogy a külpolitikában követendő tartózkodása és békésiránya ne a gyengeség által eléje szabott kénytelenségnek, hanem szabad akarata kifolyásának tekintetvén, barátsága mindenki előtt becsesebb, szava nyomatékosabb legyen, másfelől nem kis mértékben emeli annak erkölcsi súlyát azon másik fontos körülmény is, hogy a két országos bizottság közt kezdetben létezett és már már kiegyenlíthetleneknek hitt tetemes különbségek a közös szavazás elkeserítő módjának mellőzésével kölcsönös engedékenység útján egyenlíttetvén ki, sikerült a monarchia két fele közt épen a legfontosabb állami érdekekre nézve oly pillanatban hozni létre egyetértést, midőn az inkább, mint valaha kívánatos. Erdődy Sándor a bizottság nevében köszönetet mondott az elnöknek, erre a bizottság éljenezve szétoszlott. A magyar delegátió utolsó ülése. Pest, febr. 22-én. A delegátió utolsó ülése igen gyéren volt látogatva. Az ülés megnyitása után Orczy Béla b. a külügyminisztérium képviselője átnyújtja a delegátió szentesített határozatait. Ezek fölolvasása után Orczi Béla b. a közös kormány nevében szót emel: a delegátiónak munkáságáért ő fölsége megbízásából annak elismerését és kö zapszemle. A Hon szerint országos képviselőink átalában érzik, hogy mezőgazdaságunkat primitív állapotából csak a jó gazdasági tanintézetek, közlekedési eszközeinket csak jól nevelt mérnökök, honvédelmünket jó katonai és tiszti iskolák emelhetik ki. Az U. Lloyd szerint Bécsben sokat beszélnek Lónyayról s terveiről, sőt megnevezik azon magyarországi ókonservativeket is, kik a közös pénzügyért közreműködésökről biztosították s Lónyay Pesten időzése közvetlen összeköttetésben áll e hírekkel, melyek őt mint Andrásy utódát tüntetik fel. A P. Napló a bécsi kormány programmjából azt látja, hogy e kormány kívül áll minden párton, melyek kibékítésére nem tehet tehát egyebet, mint azokat ez álláspontra csalni, de nem hiszi, hogy ez ily programm mellett sikerülni fog. A P. Lloyd tagadhatlannak mondja, hogy a bécsi új minisztérium alkotmányos beszédet hozott létre, sajnos azonban, hogy még mindig csak a beszédnél van, sőt időt kér a kezdet nehézségeinek legyőzésére, csakhogy aztán e kezdet a minisztérium megbukásáig ne tartson! A Reform a Hohenwarth minisztérium belpolitikáját helyesli, s csak az iránt kívánna biztosítékot, hogy e minisztérium reánk bizalommal tekinti külpolitikánkat Ausztriáéval azonosnak ítélvén, annak megvédésére mindenkor készen áll. A M. Újság szerint a bécsi kormány egész politikája nem más, mint az összeférhetlenségek összeegyeztetése — szóval. E politika majd a centralisatió, majd a decentralisatió felé hajlik a szerint, amint azt a világesemények s a belviszonyok sugalandják. A N. fr. Lloyd holt betűnek tartja Hohenwarth programmját mindaddig, míg nem sikerül neki a pártokat a reichsrathban és azon kívül annak megnyerni ; az alkotmánypártiakkal érintkezési pontokat kell keresnie s az ellenzékkel a reichszabon kivül alkudoznia. A M. Állam a P. Naplóval szemben oda nyilatkozik, hogy azt tanácsolni a magy. közokt. miniszternek, miszerint a „M. A. nézeteit ignorálja, annyi, mint azt kívánni, hogy a miniszter az ország kath. többségének tetszésével mit se törődjék. Déli pósa. A versaillesi konferentián, febr. 21-én Thiers és Favre elvben elfogadták a területátengedést és a hadikárpótlást. Thiers a párisi erődök lerombolását tanácsolta, követelvén viszont, hogy a németek a fővárosba szándékolt bevonulásról mondjanak le. Bismarck állítólag oda nyilatkozott, hogy az előleges feltételektől el nem térhet s az európai hatalmakból alakulandó választott bíróság eszméjét is visszautasította. Az értekezés öt óra hosszat tartott. Bismarck a délnémet államférfiak véleményét is meghallgatni óhajtván, azokat Versaillesba hívta meg. A nemzetgyűlés Thiersnek Párisból Bordeauxba intézett távirata szerint, f. hó 23-án össze fog ülni, hogy a Thiers által küldendő tudósítások felett nyilatkozzék. A „Journa de Bordeaux“ minden tartózkodás nélkül kijelenti, hogy a békét aláírottnak lehet tekinteni. A területi kérdés Francziaországra nézve kedvező értelemben döntetett el, mely a nemzeti becsületet teljesen érintetlenül hagyja, s így már csak a hadikárpótlás összegének megvitatása van hátra. Párisba Angliából a postai közlekedés ezután Calais-n át történik. A Times párisi híre szerint a fegyverszünet hihetőleg már 17. 1-éig hoszszabbíttatik meg. A fővárosban a tűziszer hiánya 20-án még mindig nagyban volt érezhető ; 26 ától kezdve Páris utczái ismét gázzal fognak világíttatni.— Dupanloup orleansi püspök franczia közoktatási miniszterül van kiszemelve. — Rochefort tudósítása szerint Gambetta jobban van. Oroszország elismerte a franczia kormányt. Vilmos császár a Standard szerint súlyosan beteg. A német koronalg kirándulást tett Orléansba és Toursba. Napóleon excsászárral a német főhadiszállásról tudatták, hogy a béke megkötése után tartózkodási helyét szabadon választhatja meg, s hihető, hogy Napóleon Angliában telepedik le. A franczia foglyok közt Németországban egy a nemzetgyűléshez intézendő kérvény forog, mely a köv.nyilatkozatot tartalmazza : „Mi elismerjük a kormányt, melyet Francziaország választ, de ha mint katonák nem vehetünk is részt a politikai mozgalmakban, mint polgárok megvárjuk, hogy a kormány, melyért vérünket fogjuk ontani, az ország valóságos akaratának kifejezése legyen.“ Serrano spanyol miniszterelnök madridi hírek szerint, nem tudni mi okból, elfogatott. Rómában a belga követ lakása előtt zajos tüntetések történtek a Belgiumban megindult keresztes mozgalmak végett. Páris. A Siécle tegnapi számában egy olyan hírt közölt, mely ha tényen alapszik, valóban nagy fontosággal bír, írja a „D. News.“ párisi levelezője f. hó 16-ról. Azt írja ugyanis a nevezett lap, hogy a párisi új képviselők Bordeauxba indulásuk előtt közös megállapodásra jöttek az iránt, hogy minő eljárást fognak követni a nemzetgyűlésen, ha areactionárius szellem ottan oly lépéseket tenne, melyek előttük Francziaország becsületével és érdekeivel össze nem egyeztethetőknek tűnnének fel, s hogy egyhangúlag abban állapodtak meg, miszerint testületileg odahagyják a gyűlést s ünnepélyesen tiltakoznak minden oly cselekmény ellen, mely az országot megalázná, vagy a köztársaságra veszélyes lehetne, végül, hogy Luis Blanc ritka ékesszólásának egész erejével sürgette e politikát. E tény iránt itt kételyek merültek föl, mert meglepett sokakat, kik és oly jól lehettek volna informálva az illető képviselők lépéseiről, mint maga a Siécle. úgy látszik, Blanc barátait különösen meglepte e hír, mert noha ő nézeteiben sokkal előbbre haladott, semmint az itten mérsékelt republikánus nevezet alatt ismert egyének, nagy józanságot mutatott ítéleteiben azon nagy kicsis folyamában, a melyet Páris közelebb kiállott, s oly tiszteletet keltet csaknem minden pártban, mely őt 216 ezer szavazattal a dolgok élére emelé. Minő politika az, a melyet nevével azonosítanak ? a tartózkodási politika, amelyet állítólag ő ajánl, lázadást hirdet a többség határozata ellen s mintegy a kisebbség zsarnokságát látszik megalapítani. Mintha nem lenne máris elég anyag az egyenetlenségre és féltékenységre a főváros és a departementek között, előre el kellett határozni, hogy ha a párisi képviselők nem juthatnak fölszínre a nemzetgyűlésben, ki fognak lépni belőle. Mi egyéb ez, mint az első lépés azon czél felé, mely polgárháborúban fog végződni? E hírt tehát, noha jó forrásból ered, mindenesetre óvatosan kell fogadnunk, de egyszersmind hajlandó vagyok hinni, hogy mégis bír némi alappal. Tény például, hogy Louis Blanc csupa kénytelenségből megy Bordeauxba s örülne, ha valamely helyes oknál fogva kivonhatná magát e sajnos kötelesség alól. Ő valamennyi franczia között talán a legártatlanabb az egész háborúban, mind annak kezdetét a császár alatt, mind folytatását a köztársaság emberei részéről illetőleg. És mégis azon borzasztó alternatívát látja maga előtt: szentesítését adni egy szánalomraméltó békéhez, vagy magára vállalni a felelősséget az egyetlen és vészterhes háború folytatására. Nagyon valószínű tehát, hogy Blanc már valami tervet főzött ki a tiltakozásra, melynek segélyével ő és barátai könnyen menekülhetnek a reájuk nehezedő ellenszenvtől, valamint a roppant felelősségtől. Lehető az is, hogy e terv oly gyümölcsöket fog teremni, aminőket Blanc legkevésbé sem várt. Ő eddig inkább az elvek, mint a tett embere volt. Ő, valamint barátai, Hugo és Edgar Quinet oly finom megkülönböztetéseket láthatnak, melyeket a tett durvább és készebb embere, aminő Gambetta és ugyanazon párt többi tagjai, félredobnak mint gyakorlatlanokat és semmiseket; pedig minden oda mutat, hogy a tevékeny, erélyes és dictátorias Gambetta fogja vezetni a republikánus pártot. Mi fog történni, ha vezetése alatt s Louis Blanc szentesítésével a párisi képviselők elhagyják a gyűléstermet, s tiltakozó gyűléssé alakulnak, melyben a főváros Francziaország ellen fog nyilatkozni. De hasztalan tervezgetnünk és mi sem olcsóbb, mint roszat jövendölni. Én tehát sem jót, sem roszat sem jósolok csak azt mondom, hogy a párisi képviselők ez állítólagos elhatározása figyelmet érdemel s egyenetlenség magvát rejtheti magában. A párisi képviselők, épen mint maga a világ, hét nap alatt teremtettek, s lehet, hogy sokat tartanak magukról, tiltakozásukról és visszavonulásukról, mely eshetőleg inkább nevetségességben, mint katastrophában fog végződni. Páris élelmezése szépen halad. A múlt éjjelig érkezett 11,548 ökör, 11,276 juh, 1189 borjú és tehén, 1523 sertés, 2,347,962 kiló füstölt marhahús 959,210 kiló füstölt juhhús, 246,224 kiló sózott juhhús, 6,753,047 kiló szalona, 2,943,334 különféle sózott hús, 79,746 kiló friss hal, 2,380 890 k. sózott sertéshús, 15,786.978 k. gabona, 33,507.425 k. liszt, 7 millió kiló kétszersült, 747.474 k. vaj, 567.432 k. sajt, 167.122 k. olaj 572 millió kiló zöldség, 420.499 k. gyömölcs, 11/1 millió kiló takarmány. Nagyban hiányzanak a lovak, egész Párisban csak mintegy 100 bérkocsi van. Az eddig behozott bor, sör és alkohol felette kevés és különösen hiányzik a közönséges asztali bor. Élelmiszer hiányában három hónap alatt körülbelül annyi bort fogyasztottak el a párisiak, mint amennyit rendes körülmények között egy év alatt szoktak. Páris alatt. A német főhadiszállás szándékát illetőleg többé semmmi kétségnem foroghat fen, írja a „D. News“ versaillesi levelezője 16-áról. Sok ideig azt hittem, hogy e szándék tán módosíttatni fog s hogy egyedül arra szolgál, miszerint a francziákat a legkeményebb békefeltételek elfogadására ösztönözze. De úgy látszik, hogy egészen más elemek szerepelnek e kérdésben. Vilmos császár, mint jól tudjuk, nagyon ájtatos ember és még nagyobb fatalista, ésannyira, miszerint erősen hiszi, hogy ő eszköz a mindenható kezében a francziák megalázására. Ő az úr pallosát villogtatja kezében, s nem szabad visszarettennie az ég határozatának végrehajtásától, és pedig az ég azt akarja, hogy a német haza gyermekei végig sétáljanak Páris utczáin. Múlt este asztal fölött oda nyilatkozott az ősz fejdelem, amidőn állítólag hatalmasat ütött oklevél az asztalra, hogy ha utolsó emberébe kerül is, a német hadaknak keresztül kell Párison vonulni. — A császár folyvást gyengélkedik, s lehet, hogy betegsége ágyba fogja őt szegezni, de az ég és a végzet kényszerité őt, hogy a tuilleriákba menjen, és oda is fog menni, ha mindjárt ölben kellene is magát hintájáig vitetni. Eszerint a bevonulási előkészületek erélyesen folynak. Nem az egész ostromló sereg vonul be, de a német birodalom összes nemzetisége képviselve lesz e nagyszerű processióban; poroszok, lengyelek, szászok, würtembergiek, badeniek, hessek, mecklemburgiak. A programm tökéletesen kész. A bevonulás nyugatról keletre történik a széles boulevardokon ; a házakat mindkét oldalon erős német csapatok szállják meg. Vaskos emberekből álló élő torlaszok, gyufűs puskával kezükben s búbos sisakkal fejükön zárják el a kereszt-utczákat, szóval minden előintézkedés meg lesz téve, amit az óvatosság parancsol. A hadsereg hadosztályonként kezdi meg az átvonulást, mindennap egyegy hadosztállyal, éjjelre azonban egyetlen hadosztály sem fog a fővárosban benmaradni. De mit mondanak erre a párisiak? A nagyobb rész hihetőleg meghajolva a kérlelhetetlen kényszerűség előtt, legalább kíváncsiságát igyekszik kielégíteni. Azonban okvetlenül vannak Párisban kérlelhetlenebb elemek is, kik nem törődvén a következményekkel, a gyilkolást ily körülmények között a legtisztább hazafiságnak tartják. S ez, tekintve a mogorva németekben rejlő vadságot, borzasztó mészárlást vonhat maga után, melynek ártatlan nők, sőt gyermekek is áldozatául eshetnek. Rablás, gyújtogatás áraszthatja el a fővárost, mely borzadályra a háború minden eddigi rémképeit fölülmúlja.