Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)

1871-05-04 / 230. szám

ORSZÁGGYŰLÉS, Pest, május 3. A képviselőházat mai ülésének első felében a közelebb elfogadott három törvényjavas­lat végmegszavazásán kívül, a mentelmi bizottság­nak Miletics perbefoghatása iránti jelen­tése foglalkoztatta. A bizottság a kiadást javasolta, mi azon okoknál fogva, hogy a kereset elévült és Miletics a bevádolt czikkért felelősséget nem vál­lalt, a mennyiben ez iránt nem nyilatkozott ha­tározottan, hanem a nyilatkozatra módot kért, mely neki megtagadtatok, heves ellenkezésre talált. Az ellenzék részéről számosan szóltak a bizottság eljárása ellen, míg a jobboldalról Hoffman előadó szerencsétlen érvelésén kívül, nyíltan csak Hodossy és a Tisza Kálmán árnyában mindig előbúvó Pa­­czolay védelmezték a kiadási javaslatot. Hanem rászavazni azért rászavazott a többi is. A men­telmi bizottság mai napja tehát nem veszett kárba s emlékül Patay inventiójából uj nevet is kapott) s ez: „vádló bizottság.“ A te­l­epítvényesekről szóló tvjavas­­lat rövid időtartamú tárgyalása után, mely a ja­vaslat elfogadásával végződött az elsőfolya­­modású bíróságok iránti tvjavaslat került szőnyegre. Tisza Kálmán tolmácsolta röviden és híven az okokat, melyeknél fogva az ellenzék ezen elő­terjesztést általánosságában sem fogadja el. A többség rászavazván a tvjavaslatra, ez a részletes vitánál nevezetesebb módosítás nélkül a központi bizottság által javasolt szövegezéssel a 7­ szakaszig bezárólag elfogadtatott. Élénkebb eszmecserét csak ez utóbbi szakasz idézett elő, melynél P­é­c­h é­s indítványa szerint, a vizsgálatnak jegyzőkre való ruházása nem lett volna megengedendő. A több­ség azonban elejte e sok visszaélésnek elejét vevő­ módosítványt s a szerkezetet tette magáévá. A főrendiházban ma a képviselőház részéről a legutóbb megszavazott tvjavaslatok nyúj­­tattak be s alkalmilag a jogügyi bizottság beter­jesztette jelentését az úrbéri viszonyok, az irtvá­­nyok és az erdélyi arányosításról szóló tvjavasla­tok iránt. • A képviselőház ülése. Elnök Somssich Pál bemutatja a Nyiry Józsa megválasztásáról szóló jegyzőkönyvet. Kérvények. Elnök bejelenti Pozsonym­egye kérvé­nyét az iskolatanács hatáskörének kiterjesztése iránt. — Szak­ács­ Dániel (Jegus Dániel váltótörvényszéki bíró kérvényét terjeszti be kineveztetés végett. — Dobsa La­jos Szabó Benjámin örökösei részéről ad be kérvényt be­adott kérelmek végleges elintézése tárgyában. — Rád­i Kálmán Sárvár városától nyújt be felterjesztést törvényszék iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Interpelláció: L­u­k­á­i­t­s Bódog a vadászati törvényjavaslat újbóli elhalasztása folytán inter­pellálja az igazságügyminisztert: szándékozik-e a törvény rendelkezéséig felmerülő sérelmek orvos­lása mellett haladéktalanul akként intézkedni, hogy a föld­tulajdonjog tiszteletben tartassák, és senki feljogosítva ne legyen más földjén annak engedelme vagy beleegyezése nélkül bármikor is vadászni? — Közöltetni fog az igazságügy mi­niszterrel. Bizottsági jelentés. Horn Ede benyújtja a közp. bizottság jelentését a földhitelintézetről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ki fog nyo­matni. — Ezután harmadszori olvasás után meg­szavaztatnak a Spanyolországgal és Guatemalával kötött szerződések s a tengeri hajók költözéséről szóló tvjavaslatok s következik napirenden. A mentelmi bizottság jelentése Miletics Szevetozár pörbefoghatása tárgyában. A mentelmi bizottság, minthogy a közlött irományokból kitetszik : 1) miszerint a sajtóvétsé­get állítólag tartalmazó czikk írójául Miletics Szve­­tozár képviselő magát ugyan meg nem nevező, de az iránt a felelősséget határozottan magára vállaló, s a törvény értelmében elvállalni köteles is ; 2) miszerint a körülmények olyanok, mikből zaklatás­nak legkisebb nyoma sem mutatkozik; 8) misze­rint az 1. pontban mondottak szerint a sajtóvétsé­get állítólag tartalmazó tény és Miletics Szvetozár személye közt csakugyan összefüggés létezik , vég­re ,­ miszerint az eljárás a törvényes bíróság előtt fog indíttatni, indítványozza, hogy a köz­vádló által kért perbefoghatási engedély meg­adassák. Maximovics Miklós szükségesnek tartja, hogy felolvastassanak azon irományok, melyekből kitű­nik, hogy itt zaklatás csakugyan nincs, és hogy Miletics a czikk írásáért a felelősséget magára vál­lalta. Csanády Sándor: a képviselőház csak akkor hozhat ítéletet a felett, vájjon nem fordul-e elő zak­latás, ha azon tételek, melyekre a közvádló ac­i­­óját alapítja, a képviselőház előtt felolvastatnak. Hoffman Pál, előadó olvassa a szóban levő közlemény („Zastava“ 33. sz.) bepanaszolt tételeit és Miletics levelét, melyben azt mondja, hogy a lapjában névtelenül megjelenő közleményekért magára szokta vállalni a felelősséget. Pavlovics István; a felolvasott irományból nem tűnik ki a jelentésnek azon állítása, mintha Miletics határozottan kijelentette volna, hogy a felelősséget elvállalja. A­mi a dolog érdemét illeti, a bizottság jelentése csak vélemény, melynek min­den alaposabb indokolása hiányzik, mert a bi­zottság semmit sem hoz föl­jelentése indokolására. Ezenkívül a kereset már elévült, mert hat hónap alatt kellett volna beadni, a­mi nem történt meg. Ellenzi Miletics kiadatását. Németh Albert is úgy látja, hogy itt zaklatás forog fen. Azonfelül Miletics nem vállalta el a fe­lelősséget, a bevádolt czikk pedig szerinte nem tartalmaz semmi olyant, mi más alakban már el nem mondatott volna. Végül felhívja a kormány figyelmét, hogy Lajthán túl is csak közelebb kegyelmeztetett meg minden sajtóvétségi fogolynak, hogy Miletics számára is eszközöljön ki kegyelmet. Péchy Tamás más nézetben van ugyan a kép­viselő zaklatása iránt, mint előtte szóló, de a fel­olvasott okmányokból ő sem szerzett megnyugvást az iránt, hogy a kiadatás helyén lenne. Nagyon fontosnak tartja, ha egy képviselő kiadatása fölött hozatik határozat, mert eltekintve attól, hogy az engedély megadása által lehet legtöbbnyire elné­mítani az illetőt, hanem ennek következtében egy választókerület gyakran hosszú időre jut azon helyzetbe, hogy érdekeit nem képviselteti az or­szággyűlésen. Szóló éppen ellenkezőjét látja Mi­letics levelében annak, mit a mentelmi bizottság mond. M. szükségesnek tartja, hogy a vád egyes pontjai vele kezeltessenek, tehát egyátalán nem mondja, hogy ezekért is magára vállalta a felelős­séget. Az ügyet jelen stádiumában nem tartja el­dönthetőnek s kimondatni kívánja, hogy a ház ezen alapokon nem adja meg az engedélyt. Hoffman Pál előadó : ha Miletics nem is vál­lalta el a felelősséget, a törvény rója azt reá, mi­után nem akarta megnevezni a bepanaszolt czikk szerzőjét. Patay István helyén találná, ha a mentelmi bizottság neve „vádló“ bizottságra változtatnék. Maximovics Miklós: miután a kereset elévült, itt nem is lehet más mint zaklatás, mert a sem­­mitőszéknek, ha következetes akarna lenni, meg kellene semmisíteni az ítéletet. Ő is indítványoz­za, hogy Miletics számára a minisztérium amne­­stiát szerezzen. Német Albert a Péchy T. által félremagyará­zott szavait igazítja helyre. Hodossy Imre elismeri, hogy a mentelmi bi­zottság ma holnap csakugyan vádló bizottság lesz, de az ellenzék teszi azzá, mert követeli, hogy az előadó bizonyítsa be, hogy az illető csakugyan bűnös. Ezt a képviselőházban nem szabad vi­tatni. Simonyi Ernő­: az érdemleges felszólalás nem a czikkek tartalma ellen történt, hanem a mentelmi bizottság eljárása ellen, és felhozattak oly okok, melyek egyenesen a törvénybe ütközve, nem enge­dik meg Miletics kiadatását. A mentelmi bizottság megalakulásánál bizonyos eljárási szabályzat álla­píttatott meg. E szabályokban nemcsak az az egy indok van, hogy rendes bíróság fog ítélni, hanem az is, hogy a tényt az követte-e el, a­kinek ki­adatása kéretik. Ez pedig itt bebizonyítva nincs, sőt az illető nem is követte el. Éppen azért, hogy kitudassék, ki ellen kelljen az eljárást intézni, kell kideríteni. A­mi a törvényes bíróságot illeti, szóló minden eddigi sajtópernél mindenkor kétségbe vonta azt, hogy a sajtó­pörökre nézve törvényes bíróság létezik Magyarországon. Törvényes bíróság nem létezik, mert azon biróság, mely most fenáh, nem törvény, hanem országgyűlési határozat alap­ján miniszteri meghatalmazás folytán jött létre. Ez pedig egyenesen az 1848. 18. törvényczikkbe ütközik. Ez nem oly biróság, mint azt a törvény rendeli, a mit pedig a törvény nem rendel, az nem törvényes. Hiányzik tehát első kelléke an­nak, hogy ki lehessen adni bárkit is a sajtóbíró­­ságnak. Csernátony Lajos tagadja, hogy az országgyű­lésnek nincs joga egyúttal ítélni az inkriminált czikkek fölött azon szempontból, hogy zaklatás forog-e fen vagy sem. Különben csak tiszta pa­pírt kellene küldeni, hogy a ház egyszerűen mond­ja ki, hogy kiadja az illető képviselőt vagy nem. Elismeri, hogy a czikkben vannak oly dolgok, melyek szóló nézetével sem találkoznak, de nem mondatik abban sem erősebb, sem kellemetlenebb dolog, mint a­mi akár­hányszor mondatott és a­mit mondani jogos, habár némely embernek nem tetszik. Az országot és közérzetét ahoz kellene szoktatni, hogy nem tetsző vélemények ellenében az orvoslás az ellenvéleményre bizassék. Ez a leghathatósabb fegyver, mert a sajtó sebeit csak a sajtó gyógyíthatja meg. A sajtóperek indításá­val támasztatik mindenfelé izgalom, mely félhető azon ügy ellen fordul, melyet mindnyájan szívün­kön hordunk. A­mit a szerb vagy román túlzó párt mond, azt majd megbírálja és ellensúlyozza a mérsékelt hazafias párt s bízható ez főleg a ma­gyar journalisztika, a képviselőház s a magyar nemzet életképességére. Ellenzi a kiadást. Madarász József zaklatást lát a keresetben, nem pártolja a bizottság véleményét. Babes Vincze három szempontból lát zaklatást ez ügyben. M. nem vállalta magára a szerzőséget, másodszor a kereset elévült, harmadik tekintet pe­dig a dolog lényege. A bevádolt czikkben az van, mi más hirla­pokban minden nap elmondatott. Elég rosz, hogy igy van, de a tények megvannak. Szüntessenek meg a törvénytelen eljárások s akkor meg fognak szűnni az ily beszédek is. Mattyus Aristid az immunitást szuverén jognak tartja, melynek érvényesitése politikai indokokból történik, de ezen politikai indokokat tárgyalás alá nem lehet venni s azért a felolvasott czikk tár­gyalásába a ház nem bocsátkozhatok. Ha M. nem nevezi meg a szerzőt, az esetben ő felelős, de miu­tán ő eziránt még nem nyilatkozott, a keresetet nem lehet ellene megindítani. Tisza Kálmán két okból ellenzi a bizottság véleményét, először, mert Miletics nem vállalt fe­lelősséget, hanem kérést intézett a mód iránt, mely szerint nyilatkozhassék, másodszor, mivel a bíróság M. kérését megtagadta, a­mely kérés meg­tagadására a törvény által nem volt kötelezve. Ezen körülményben tehát látja szóló a zaklatást, mert megtagadván tőle a lehetőséget, hogy nyi­latkozhassék az iránt, elvállalja-e a felelősséget, vagy el fogja-e vállalni maga a szerző, erőszako­san az ő nyakára hozatott a felelősség, (ügy van) Paczolay János meggyőződését követi és M. kiadatása iránt a bizottság véleményéhez járul. Hoffman Pál előadó Simonyi és Csernátony érveit c­áfolja végszavában, de mindkét képviselő szavait félre­magyarázza, mi az illetők részéről helyreigazítást von maga után. — Szavazással a többség a bizottság véle­ményét fogadja el s ezután a megszavazott tvja­­vaslatokra vonatkozó jegyzőkönyv hitelesíttetik s a főrendekhez átkü­ldetik. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter felel Dietrich Ignácznak a bírósági szervezés tárgyá­ban tett interpellációjára. Arra nézve, hogy a meg­szavazott törvényt a jelen országgyűlési időszak­ban végrehajtja-e, felelete, hogy­ végrehajtja, ha nem lesznek leküzdhetlen akadályok, azonban raj­ta lesz, hogy már újévkor az új bíróságok mű­ködjenek. Azon kérdésre, hogy mikép fognak a hivatalok betöltetni, hogy az elnöki állomásokon kivül a többi birói székek p­ályázat útján fognak betöltetni. (Helyeslés.) — Az interpelláló távolléte miatt a ház tu­domásvétele függőben marad. A telepítvényesettről szóló ideiglenes törvény­­javaslat. — A központi bizottság ezen tvjavaslatot az osztályok egyhangú szavazatával átalánosságban elfogadásra ajánlja , a részletekre nézve is csak lényegtelen irány­i módosításokat hoz javaslatba. — A tvjavaslat átalánosságában elfogadtat­ván, a részletes vitánál Huszár Imre és Lázár Ádám a közp.­bizottságtól eltérőleg indítványoznak mó­dosításokat, melyek azonban nem fogadtatnak el. A tvjavaslat 4. §-a a bizottság által ajánlott szer­kezettel szavaztatik meg. Az első folyamodás a bíróságok rendezéséről, szóló törvényjavaslat.­­ A központi bizottság e tvjavaslatot álta­lánosságában elfogadásra ajánlja, részleteiben azon­ban többféle módosítást indítványoz. Tisza Kálmán az előterjesztést nem fogadhat­ja el. E tvjavaslat kifolyása azon elveknek, me­lyek majdnem két éve hosszas és beható vitatko­zás után a házban a többség ál­al elfogadtattak, de az ellenzék által minden kitelhető erővel ostro­­moltattak. Miután azonban nincs remény, hogy a többség ezen elvektől most elálljon, óhajtja, hogy a bíróságok rendezése csak mielőbb történjék, mert nem lehet hazánk első folyamodású bíróságait azon ke­­retben hagyni, melyben két év óta vannak, de másrészt meg van győződve, hogy ezen, szerinte nem helyes rendszer megváltoztatására a legbizto­sabb eszköz, ha az mielőbb életbe léptetik. Igaz ugyan, hogy ha egyszer életbe lépett, sok irány­ban meg lesz nehezítve a változtatás, de az életbe léptetés meg fogja teremni azt, a­mi szükséges, hogy az átváltoztatás megteremtse az országban az általános elégületlenséget. Ha hatályba lép, elsőben is azok, kik látva és nagyító szemüvegen nézve a választásoknál történt hibákat, már azt hiszik, hogy a kinevezés által minden tökéletes lesz, meg fogják látni, hogy ha nem több, de legalább is annyi hiba fog történni, mint a­mennyi valaha a választásoknál elkövettetett és el fog követtetni, mert nem tar­tozik az emberileg lehető dolgok közé, hogy a bíróhivatalra szükséges közel hat­ezer tisztviselő egyszerre jól neveztethessék ki; másodszor meg­fognak győződni arról, hogy mennyire csalódás­ban ringatták és ringatják magukat ma is, ha azt hiszik, hogy az igazságszolgáltatás ez után olcsóbb és a felekre nézve hozzáférhetőbb lesz. Olcsóbb az államra, mint ilyenre nézve, nem lesz, mert hiszen mindenki tudja, hogy sokkal többe fog ke­rülni, de a felekre sem lesz olcsóbb, mert ezek különösen apróbb a járásbíróságra bízott ügyeikre nézve sokkal távolabb fogják feltalálni a bírót, mint a­hogy eddig feltalálták. A magában helyes és mindenütt kimondandó elv, hogy a közigazga­tás és törvénykezés egymástól külön választandó, túlságig és a legalsóbb fokig következetesen lévén keresztül vive, igen természetes, hogy oly terüle­teken, hol eddig 4—5 olykor 6 szolgabiró volt, ki ezen apró birói teendőket végezhette, most egy járásbiró van s igy négyszer, néhol hatszor na­gyobb területéről az országnak kell az emberek­nek a járásbirót felkeresni. Szóló nem fogadja el a­­javaslatot, azonban nem mond le azon reményről, hogy annak egyes részeit, melyek amaz elveknek okvetlenül nem ki­folyásai, a többség hozzájárulásával orvosolni le­hessen. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter más in­dokból­ ugyan, de szintén óhajtja, hogy e­­javas­latot mielőbb életbe lehessen léptetni. Igaza lehet Tisza Kálmánnak, hogy a felek távolabb fogják feltalálni a bíróságot, de legalább bizonyosan fel­fogják találni a birót, kit a mai körülmények közt hiába keresnek.­­ A javaslat ezután általánosságában elfo­­gadtatik. A részletes tárgyalásnál: Just József ad be módosítványt, mely szerint az első fejezet 1. §-a tehát igy hangzanék: Első folyamodásu bíróságok a) a királyi járásbíróságok b) a kir. törvényszékek; c) a budapesti kir. ke­reskedelmi és váltó törvényszék. — A 2. §. vég­képen kimaradna. — A módosítás elfogadtatik s ezután a 3. most 2. §. észrevétel nélkül megszavaztatik. A 4. §-nál: Györffy Gyula ajánl módosítást, melynek ér­telmében e szakasz három utolsó sora maradjon ki és helyette önálló pont gyanánt tétessék. „Ha a járásbíró, vagy aljárásbíró akadályoztatása foly­tán helyettes szükségeltetnék a törvényszéknek, vagy más járásbíróságnak tagjai közül a törvény­szék szemeli ki." — Ellenében Halmossy Endre ad be módosítványt, mely szerint a második bekezdés­nek utólsó pontja kihagyatván, helyette önálló pont gyanánt tétessék. „Ha a járásbirónak vagy az aljárásbirónak akadályoztatása folytán helyettes szükségeltetnék, azt a törvényszéknek vagy más járásbíróságnak tag­jai közül a törvényszék rendeli ki.“ Többek hozzászólása után Halmossy in­dítványa fogadtatott el, az 5. és 6. §. pedig a bi­zottság szövegezése szerint. A 7. §. harmadik be­kezdésénél, mely így szól: „Vizsgáló bírákat rendszerint a törvényszéki bírák sorából, csekélyebb fontosságú esetekben a jegyzők közül a törvényszék elnöke nevez.“ Péchy Tamás a vizsgáló bírák fontossá­gára utalva indítványozza, hogy e bekezdés he­lyett következő szöveg tétessék : „A vizsgáló bí­rósági teendők rendszerint a járásbíróságok köré­hez tartoznak (17. §.) rendkívüli fontosságú és bonyolódott bűnvizsgálati esetekben azonban a vizs­gáló bírákat a törvényszéki­ bírák sorából a tör­vényszék is nevezheti ki.“ Hodossy Imre előadó nem fogadhatja el a mó­dosítást, mert vannak oly bűnügyi vizsgálatok is, melyekkel egy törvényszéki ülnököt fárasztani kár volna. Az elnök tapintatától függ azt úgy beosz­tani, hogy mindenkire az bizatik, a­mi ő hozzá méltó. Ghyczy Kálmán nem osztja az előadó véle­ményét. Érvelése megállhatott volna talán addig, míg a törvényszék székhelyén külön járásbíróság megállapítva nem volt. Most azonban már azon helyeken is, a­melyeken törvényszék fog létezni, rendszeres járásbíróság állapíttatván meg, vala­mint a törvényszék a kerületnek más járásában, úgy a törvényszék székhelye kerületében rendsze­rint a bűnvizsgálatot a járásbíróság teljesítheti. Azt, hogy bármely vizsgálatot jegyző végezhesse, szóló nem fogadja el, mert a bűnügyi vizsgálat a bírói teendők egyik legfontosabb részét képezi. Halmossy Endre időkímélés tekintetéből pár­tolja a szerkezetet. Várady Gábor előtte szóló indokait c­áfolja és Péchy módosításához járul s e mellett nyilatkozik Móricz Pál is, mivel birói véleményt, nem bíróra ruházni nem lehet. Horvát miniszter a bizottság szerkezete mel­lett szól, hogy a jegyzők birói functiókban is gyakorolhassák magukat, Zsedényi Ede pedig új módosítványt ajánl a törvényszék tagjait illetőleg. Tisza Kálmán az igazságügyminiszter felhozott érvét c­áfolja, mert bűnügyekben az ítélet alapja a vizsgálat. Ez tehát oly teendő, mely mind az egyes vádlottak érdekében, mind az államnak és a közerkölcsiség tekintetében csak a bírói tagra bízható, a jegyzőkre azonban soha nem ruházható. Szóló azt, hogy a vizsgálat teljesítéséből a jegy­zők kizáratlanak, az igazság­szolgáltatás nélkü­­lözhetlen kellékének tekinti. Csanády Sándor ugyanez okból röviden Péchy módosítása mellett nyilatkozik. A Szavazásnál a többség a módosítás mel­lőzésével az eredeti szöveget tartja meg. Zsedényi módosítványa szintén elesett. Ezzel az ülés véget ért s a tárgyalás folytatása holnapra tűzetett ki, több bombát küldtek Issybe. A varrá­­s­i erőd, mely kevesebb kárt szenvedt mint az issy-i, hathatósan tüzelt és a châtillon-i fensikra és a meudon-i ma­gaslatra egyidőben lődözött. A fensik ütegei éjjel úgyszólván, egészen elhallgattak és csak reggel kezdtek ismét tüzelni. Már reggel 4 óra tájban történt egy előőrsi csata Clamartnál, hol a szövetségesek szilárdan helyt állottak. Az indóház képezi e helyen állo­másuk központját. Nem tudjuk mi idézte elő a mai reggeli üt­közetet, de tény az, hogy 4 órakor nagyon dühö­sen csatáztak Clamartnál a vasúti vonalon és az indóház körül. Délután újra kezdtek harczolni ugyan a helyen. A körvasút tornyáról látni lehe­tett a füstöt, mely az erdő kezdetéig terjedt. Az ütközetnek fő részét három torlasz körül vivták. A hadibizottság azon ezredek szervezése és kiegészítésével foglalkozik, melyek hadilábra fog­nak állíttatni. Éjjel-nappal osztanak ki ruhát és tábori eszközöket a községnek legújabban besor­­zott újonczai közöt­. 2 órakor a nagy boulevardokon vonult végig két szövetséges ezred fegyveresen, pod­­gyászszal ellátva. A katonák egészen porosak vol­tak , fáradtaknak látszottak. A nép azt mondá, hogy ezek az Issy erődből érkeztek. A menet élén három községi tagot láttunk pompás lovakon, ve­res szalaggal diszitve. Utánok ment. 3 halottas kocsi, melyek lila­ csokrok és zöld levelekkel voltak elfödve. E kocsikban, mint mondják, az Issy erődben elesett tisztek tetemei feküdtek. A menet Belleville felé tartott. A­­szerdáról csütörtökre menő éj, írja a „Mot d’Ordre“, nagyon komoly volt. Nyugatról délre, Asniéres és Belle-Epmne környékén vette kezdetét az ütközet. Mindkét oldalról hevesen csatáztak. 10 ezer katona vett benne részt. A vesz­teség szerfelett nagy. Saját tudósításaink szerint elesett 185 szövetséges és 315 királypárti (royalista); sebet kapott 224 szövetséges és 310 királypárti. Utóbbiak nagyon sokat szenvedtek Issynél. A go­­lyószórók rendkívül megritkították soraikat, mi­dőn kettős oszlopokká alakultak és fegyvereikkel négy soronkint tüzeltek. Az iparosok 54 és a munkások 24 kamrá­jának nemzeti egyesülete a következő új kiegye­zési javaslatot hozta indítványba: „A polgármestereket egy-egy bizottság he­lyettesítse." „Pak­s községe maga készíthesse választási törvényét.“ „A községnek hagyjanak némi jogkört az adók beszedésénél.“ „A hadsereg újjászervezésekor mondassék ki, hogy minden polgár katona.“ „Páris községe maga intézkedjék az elemi és iparoktatás felett.“ A párisi commune a svájczi szövetséghez ily tartalmú manifestumot intézett . A franczia köz­társaság a svájczi szövetségnek hálával tartozik. Árulás 80 ezer császári alattvalót vetett svájczi te­rületre, mely azokban ugyanannyi republikánust adott nekünk vissza. A svájczi köztársaság a leg­régibb s a köztársaságok ősi mintaképe mindkét világrészben; örök és tiszta vesztaszüz­ő, mikép havasai, melyeken trónol, s melyek őt megvédel­mezik. A velenczei, hollandi, angol köztársaság letűnt, a franczia kétszer megbukott. A svájczi köztársaság egyedül áll fen, mint tanulság és re­mény mindnyájunkra nézve. Miért? A Svájcz ki­tartása által bebizonyította, hogy egy nemzet nagy­sága nem tagjainak nagy számától, de jogaitól függ, s hogy a legkisebb nemzet is a legnagyobb és a leg­erősebb lehet, ha saját királya tud lenni „a szabad­ság kegyelméből.“ Hármas néptörzse, hármas nyel­ve és hármas vallása által egyszersmind azt is be­bizonyította, hogy Európa valamennyi nemzetei, bár­honnan vegyék is eredetüket, s bármily nyelvűek és vallásúak legyenek, szabadság által egyesülhetnek. Pár is. A déli erődök közül, írja a „Siécle“ múlt hó 29-éről, a montrouge-i és issy-i szenvedi leg­több kárt; különösen az utóbbiban éjjel kellett kiigazítani az ágyuk helyeit, melyeket a bombák nappal szétrongáltak. Tegnapelőtt reggel 4 óra­kor az issyben tanyázó ezredeknek egyik parancs­noka ágyában megöletett.­­ Míg az ágyuk dö­rögnek néhány száz méternyire a főváros körfa­lától, sok munkás dolgozik a bástyáknál a sánczok kijavításán és azon ütegek felállításán, melyeket a kapitulatió alkalmával elvittek. A Breteuilben elhelyzett tengeri ágyúk és a Moulin de-Pierre-nek 24 fontosai úgyszólván egész éjjel bombázták Issy községét és erődjét. Az erőd katonai laktanyái és néhány melléképület, melyek már azelőtt is sokat szenvedtek, újabb károkkal voltak veszélyezve. A bástyák körfalai sok löveg nyomát mu­tatják. Az erődből aránylag gyengén tüzeltek. E helyett a communisták tüzéri parkja, mely igen jól volt fedezve, szüntelen felelt a versaillesi tü­zérségnek. A rendes csapatok ez ütegre czélozva Versaill­es. — Apr. 27. 28. — Alig szükséges mondanom, hogy a bombá­zás minden borzasztósága mellett is nagyon ér­dektelen dolog, de nagyon kevesen várták, mi­szerint türelmök ily módon tétetik próbára ilyen rövid idő alatt, írja a D. News levelezője apr. 27-ről. Azonban nem marad egyéb hátra, mint elfogad­ni az elker­ülhetlent s bevárni, mig mindennek vége lesz. Ez pedig úgy látszik, nem fog pár nap alatt megtörténni. A versaillesi ostromlók ugyanis oly tervte­­lenséget és kapkodást árulnak el műveleteikben, hogy mi, kiknek alkalmunk volt a németek hason eljárását figyelemmel kisérni, fájdalommal vagyunk kénytelenek megvallani, miszerint ha Moltkenak le­hetetlennek látszott Parist bombázás által beven­ni, Mac-Mahonnak még álmodni sem lehet ily es­hetőségről. A versaillesiak ostromütegei mindenütt azon állomásokat foglalták el, melyeket a németek vá­lasztottak volt, tehát készen állott minden az ágyuk befogadására s mégis úgy látjuk, hogy a déli erő­dök ellen nyitott ostromuk szakadozott és folyto­nosan fenakad, minek oka abban rejlik, hogy mig a németek teljes hat hetet fordítottak a kellő mennyiségű lőkészlet felhalmozására az ütegek körül, a francziák minden előintézkedés nélkül kezdettek hozzá a bombázáshoz s mig lőszerük tart, eszeveszett dühhel lődöznek, a roppant füst­től magok sem látván, minő hatással, ha pedig készletök elfogy, ismét pihennek sokszor egész napokon át. A versaillesiak legújabban két üteget állí­tottak fel: az egyiket Sévres alatt, a másikat Breteuil mellett. E két üteg három nap óta Point du Jour ellen működik, még pedig oly sikerrel, hogy a párisi körfalak tüzét egészen beszüntette. A st.-cloudiak azonban azt beszélik, hogy a bre­­teuili üteg bombái fejek fölött süvöltvén el a vá­roson kívül berendezett állandó tábor­helyiségre hullottak, sőt tegnap este ez üteg egy hatalmas bombája a st.-ch­udi kórházba csapott le, melyet már a poroszok halomra lőttek, de a­melynek 2 szobáját ideiglenesen mégis lehetett kórodául hasz­nálni. A katastrófa pillanatában a szobák egyi­kében épen az apácza-fejedelemnő egy nővérrel együtt állott egy beteg gyermek ágya felett, s a szobában szétpattant bomba az apáczának mindkét lábát elszakította, a fejedelemnőt messze vetette s a gyermeket halálosan megsebzette. Tegnap reggel óta ez már az ötödik hasonló eset St.­­Cloudban. Boulogne még mindig a felkelők kezében van; a Szajna déli oldalán egész hosszában őrök állanak, kiknek meg van hagyva, hogy tüzeljenek minden férfiúra,a­ki a folyó túlsó oldalán mutatkoz­nék. Puteaux mellett a hajóhíd elkészült s Ch­in­­chant tbk. tegnap ment át rajta még hátramaradt csapataival és néhány tábori ágyuüteggel. Esze­rint hihetőleg rövid időn hallani fogunk a bou­­lognei csatáról. A nemzetgyűlés elnöke a mai ülésben Tro­­chu tk. levelét olvasta fel­­— írják ugyanazon lapnak ápr. 28-áról — melyben hosszas távollé­tét azzal indokolja, hogy lováról leesvén, komoly sérüléseket szenvedett. Egy képviselő Rhone departementből egy kérvényt nyujott be, melyben kéri a nemzetgyűlést, miszerint Francziaország szerencsétlensége miatt átalános imákat rendeljen el. E kérvényt a Hráz némi elégületlenséggel fogadta. Azon javaslat ellen, mely Thierst azon jog­gal ruházza fel, hogy a különböző departemento­­kat saját belátása szerint ostromállapotba helyez­hesse, egyedül To­lain szólalt fel, mint mondá, nem bizalmatlanságból Thiers iránt, de mivel az ily eljárás átalában hatalmat ad az ily felruházot­taknak az államcsínyekre. A baloldal hangos tet­széssel fogadta Tolain szavait; mind a mellett roppant többség szavazta meg a javaslatot. Pouyet-Quertier pénzügyér újabb hi­telt kérvén a nemzetgyűléstől a franczia departe­­mentokat megszállva tartó német csapatok ellátá­si költségeinek fedezésére, indokul a párisi szo­morú események hosszúra nyúlását hozta fel. Majd Bismarcknak a német kir. gyűlésen tartott beszé­dére czélozva oda nyilatkozott, miszerint a német kanczellár bizonyosan roszul volt értesülve a mi­dőn azt mondotta, hogy Francziaország nem tar­totta meg kötelezettségeit. A dolog ugyanis úgy áll, hogy Fabrice tábornokkal a franczia kormány újabb egyezményre lépett ugyan, de miután ez Berlinben nem szentesítetek, az első egyezségben kikötött april és május elseje maradt változatlanul fizetési határidőül. Az első határidő pontosan megtartatott s a második szintén meg fog tartatni. A párisi commune apr. 27-ki ülése. Elnök: Aliix, ülnökök:Vésinier, Valles. Elnök megnyitván az ülést felolvassa Coun­­cet következő interpellációját: A versaillesi kor­mány e hó folyamában tudatta a communevel, ho­x­­­ háborút minden tekintet nélkül époly szi­gorral fogja folytatni, a­minőt Északamerika a déli államokkal szemben kifejtett. E szerint Thiers nem akar bennünket hadviselő félül elismerni. — Azonban ideje, hogy Európa elismerje jogainkat s Grousset polgárnak az összes czivilizált álla­moktól követelnie kell hadviselői jogaink elis­merését. M­e­s 11­e­t polgár a Bréa templom lerombo­lását , az előtte fekvő térnek „junius“ névvel le­endő ellátását hozza indítványba. V­é­s­i­n­i­e­r megjegyzi, hogy nem csak a bakóval, de egyszers­mind az áldozattal is kell foglalkozni s eszerint kijelentetni kéri, miszerint a commune megke­gyelmez Nourri polgárnak, ki az áruló Bréa ki­végzése miatt huszonkét év óta Cayenneban ül. Vésillier indítványa elfogadtatik. Miot elrendeltetni javasolja, hogy az or­­vosnövendékek az ötödik, doctori vizsga letétele után felvehessék az orvostudor czimet s egy évi gyakorlat után mint orvosok működhessenek . Pro­­tot feleslegesnek tartja ezt rendeletben kimondani minthogy a dolog eddig is igy állott; végül a kér­dés eldöntése a tanügyi bizottsághoz utasittatott. Ezután V­é­s­i­n­i­e­r mint a Rigault, Gambon és Langevin polgárokból álló küldöttség egyik tagja jelentést tesz a vizsgálatról, melyet Bicêtre­­ben tettek azon négy nemzetőrre vonatkozólag, kiket a versaillesi lovas vadászok az előőrsi állo­máson megleptek és lemészároltak. A négy nem­zetőr közül egyedül a szintén veszélyesen megse­besült Scheffer polgár van életben s ez igy adta elő a dolgot. Az előőrsön túlnyomó számú vadá­szok által körül fogatván, megadták magukat; a vadászok nem bántalmazták őket, de a midőn Versailles felé indultak volna, egy vadászkapitány dühösen feléjök nyargalt s revolverét minden szó nélkül reájuk sütötte, hármat agyonlőtt, Scheffert pedig mellén veszélyesen megsebesítette. Ez meg­történvén, a szerencsétlen lemészároltak magukra hagyattak. Vésinier erre azt indítványozza, hogy miután tény, hogy a versaillesi katonák akaratuk ellen harczolnak a párisi polgárok ellen s hogy csak a tisztek halálos ellenei a communenek, az ez utób­bi részéről eszközlésbe veendő megtorlások egye­dül a versaillesi tisztek ellen alkalmaztassanak. Courbet a Vandôme-szobor lerombolására vonatkozó rendelet eszközlésbe vételét indítványoz­za ; az alap szerinte megmaradhatna, minthogy a köztársaságra vonatkozó féldomborművekkel van borítva, s egyedül Napóleon alakja helyett kelle­ne a márcz. 8-ki forradalmat ábrázoló alakot te­tejébe felállítani. — Cl­é­m­e­n­t sürgeti, hogy a szobor a földig romboltassék. A­n­d­r­­­e­u tudatja, hogy a végrehajtással megbízott küldöttség leg­közelebb megkezdi a szobor eltávolítását. Grous­set pedig oda nyilatkozik, miszerint a küldött­ség a szükséges munkák megtételét két jeles mér­nökre bízta. Proudhon a socialista forradalomról. A mérsékeltebb párisi lapok intve a commu­­net socialistikus irányzatától, többszörösen felem­lítik most Proudhonnak a híres forradalmi látnok­nak következő jóslatszerű elmélkedését a socialista forradalom fölött. A socialista forradalom végeredményében nem lehet egyéb, mint roppant vízözön, melynek rög­töni hatása abban nyilvánulna, hogy a föld elvesz­tené termékenységét s a társadalom mintegy kényszeringbe szorittatnék. Midőn a kormány segédforrások nélkül ma­rad; midőn az ország nem termelhet többé s ke­reskedése tönkre jut; midőn Páris kiéhezve, a de­­partementektől elzárva, fizetését nem teljesíthetve, termékein túl nem adhatva — minden beviteltől megfosztottan áll. Midőn a klubbok politikája s a gyárak tét­lensége által demoralisált munkások, minden te­kintet nélkül különböző módokat keresnek a meg­élhetésre; midőn az állam elkobozza a polgárok ezüst-arany neműit és ékszereit, hogy a pénzver­débe küldje ; midőn éhes csapatok járják be az országot és szervezkednek rablóbandákká ; Midőn a földmivelőnek fegyverrel kezében kell őrt állani vetése mellett; midőn az első kévét erőszakosan elviszik, az első házat feltörik, az első templomot megszentségtelenitik, az első Üszköt meg­gy­ujtják, az első hajadont megfertőztetik. Midőn az első vért kiontják, s az első holt­test összerogyik, midőn egész Francziaországot a pusztulás borzadalma futja át. Akkor meg fogjátok tudni, miben áll a socia­lista forradalom. — Egy lánczatról elszabadult tömeg, fegyverrel kezében, dühtől és boszuvágy­­tól ittasan, ásókkal, kapákkal, kaszákkal, pörö­lyökkel fegyverkezve . A városok elhagyottan és zajtalanul, a rend­őrség a család szentélyébe behatva, a vélemények gyanúsítva, a szavak kémfülek által felfogva, a könyök szemmel kisérve, a sóhajuk megszám­lálva. Könyörtelen requisitiók, fokozatosan emel­kedő kényszerkölcsönök, elértéktelenült papírpén­zek, beti polgárháború, a határon külellenség, kegyetlen prokonsulok s kőszívű közjóléti bizott­ságok . Ezek az úgynevezett demokrata-socialista forradalom gyümölcsei! Én egész erőmből visszautasítom a tehetet­len, erkölcstelen és csak a csalódottak és naplo­­pók számát szaporító socialismust! Kimondom ezt szemben ezen titkos propagandával, ezen szemér­metlen érzékiséggel, ezen piszkos irodalommal.

Next