Ellenőr, 1871. december (3. évfolyam, 415-439. szám)
1871-12-01 / 415. szám
Azon állítását azonban a pénzügyi bizottságo s nak, hogy a vasútkamatbiztosítás értékfogyasztással nem jár, részemről alá nem írom. (Helyeslés balról) ezt állítani annyit tesz, mint azt állítani, hogy az, ki 8% kamatra meghatározott bizonyos fizetési határidőre szigorú kötelezvény mellett kölcsönt vesz fel, nem fogyasztja értékét, ha ezen kölcsön vett pénzt másnak oly feltétel mellett alatt adja át, hogy az akkor fizesse, mikor fizethet és 8 helyett csak 4°/0 kamatot adjon. (Helyeslés balfelől.) Mennyire mehet a veszteség ez úton, kitetszik onnét is, hogyha felteszszük azt, hogy még 10 évig fizetünk vasúti kamat -biztosítást p. u. 10 millió frtot mi nem lehetetlen sez Összeget évenkint úgy mint eddig 7°/0 kamatra felvett kölcsönből fedezzük, akkor az, amit az állam a 8 és 4°/0-kos kamatkülönbözet mellett veszt, a 20 millió frtot meg fogja közelíteni. (Helyeslés balról.) A kincstári kamatutalványokat a pénzügyi bizottság és az. előadó úr úgy látszik az állam terhére felvett valóságos adósságnak nem is tekintik, hanem azon véleményben vannak, hogy ezen kincstári kamatozó utalványok csak azon adóhátralékokat képviselik, melyek törzsvagyont nem képeznek, és ha annak idején befolytak volna, ugyanazon czélokra haszáltatuk, vagy használtathattak volna fel, amelyekre most is fohaszáltatnak. Tökéletesen igaza lenne az. előadó úrnak, ha a minisztérium teljesítené a törvényt, mely által a kincstári kamatozó utalványok kibocsátására felhatalmaztatott, e törvény így szól: „Felhatalmaztunk a pénzügyi miniszter, hogy az államnak a díjak, bélyegek és illetékek hátralékaiból származó s nagyobbrészt jelzálogilag is biztosított követelései alapján a fedezendő összeg erejéig a szükséghez képest időről időre kincstári kamatozó utalványokat adhasson ki, melyek azon arányban lesznek beváltandók, melyben az érintett biztosított követelések az állampénztárba befolynak,“s ha mondom a t. minisztérium ezen törvény folytán azon bevételeket, melyek a díjak bélyegek és illetékek hátralékaiból évenként befolynak, azon arányban, melyben befolynak az állam péztárába a kincstári kamatozó utalványok visszaváltására és eként a kincstári kamatozó alapján felvett adósságnak törlesztésére fordítaná, akkor állana az, mit a t. előadó úr mondott, hogy t. i. a kincstári kamatozó utalványok alakjában csak azon adójábalékok költetnek el, melyek ha annak idején befolytak voltak, hasonló czélokra lettek volna szintén fordítandók, de a minisztérium kiadja most is, s kiadni szándékozik jövőre is mindazon összeget, melyet a kincstári kamatozó utalványokért bevett, s mindazon összegeket is, melyek a dijak, bélyegek és illetékek adóhátralékaiból pénztárába befolynak s ezt azon körülmény bizonyítja, hogy a költségvésben semmi összeg nem volt még fedezetül felvéve ez adóhátralékokból a kincstári kamatozó utalványok visszaváltására, sőt ezen kincstári kamatozó utalványok most mintegy 7 milió friot tévén a pénzügyi bizottság javaslata szerint a jövőévben 11 milióval szaporíttatni fognak anélkül, hogy ezen kincstári kamatozó utalványok visszaváltására az illető adóhátralékokból bármely öszszeg a költségvetésbe fedezetül fölvétetnék; az pedig csak kétségtelen, hogy ha én elköltöm azon pénzt, milyet kölcsön vettem, és elköltöm azon jövedelmet is, melyet azon kölcsönnek visszafizetésére rendeltem, az én adóságom nem fogy, hanem valóságosan szaporodik. (Igaz ! ugy van ! balfelől.) A kincstári kamatozó utalványok képében pedig a legterhesebb neme szapondik a függő adósságnak, mer ezen kincstári kamatozó utalványoknak rövid lejáratuk van, mint a váltóknak és bármikor, meglehet éppen a legnehezebb körülmények közt tömegesen praesentallathatnak kifizetés végett az állampénztárnál (Igaz! Úgy van! balfelől.) Most még a t. ház engedelmével csak néhány szót kívánnék szólani a t. barátom Szontagh Pálal együtt beadott különvéleménynek czéljáról (Halljuk.) Nem czélja ezen különvéleménynek recriminatio a minisztérium ellen ; a minisztériumnak jó szándékát az ország háztartásának kezelésében kétségbe nem vonjuk, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azon franczia közmondást sem, mely szerint még a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve, és nem fogja kétségbe venni senki, hogy a legjobb szándékkal is lehet hibás pénzügyi politikát követni. (Igaz! Úgy van ! ] balfelöl.) Távol van tőlünk vélni azt, hogy azokkal, mik különvéleményünkbe foglaltatnak, ki van merítve már mindaz, mit pénzügyünk jelen állásaiól, annak okairól és javítása módjáról mondani lehet; a ház bölcseségével szemben több lenne a vakmerőségnél, ha így vélekednénk. Bevalljuk továbbá azt is, hogy habár nem osztozhatunk a pénzügyi bizottságunk pénzügyünk kedvező állapotáról kijelentett azon véleményében, melynek úgy az általános jelentésben, mint az egyes költségvetésekben több tételre nézve adott szavazatával kifejezést, mi pénzügyünk jelen álapotát komolynak, igen komolynak, de ez idő szerint még kétségbeesőnek nem tartjuk , és épp azért ne annyira azon néhány törlésért, melyet javasunk, hanem azért szólaltunk fel leginkább, hogy a törvényhozás idejében figyelmeztetvén a fenyegető veszélyre, most, még mikor ideje van, a képen intézkedjék, hogy a baj, mely most még orvosolható, orvosolatlanná, a most még csak igen komoly pénzügyi helyzet időjártával kétségbe ejtővé ne váljék (Helysles). Mint mondom, nem anynyira azon egyes törlések, melyeket külön véleményünkben indítványba hoztunk, s amelyekre az előadó úr különösen reflciálni méltóztatott, teszik fő czélját különvéleményünk beadásának. Mi ragaszkodunk ugyan továbbá is különvéleményünkben a részletekre nézve kifejlett nézeteinkhez, és ezen nézeteinket annak idejébe is a maga hívén támogatni is fogjuk; de fő czélja különvéleményünknek az, hogy a t. ház a költségvetés tárgyalásának megkezdése előtt hazánk pénzügyi állapotának valódi állásáról kellőképen fölvilágosítva legyen. A t. ház határozni fog bölcs belátása szerint, de akár helyesliérésünket, akár nem, mi különvéleményünk beadásával azon ezelt elértük, hogy a t. ház bármit határozzon, a létező tényállásiak teljes ismeretével öntudatosan fog határozni, és mi teljesítettük azon kötelességünket, melylyel, mint a pénzügyi bizottság tagjai saját meggyőződésünknek és a t. háznak tartoztunk. (Éljenzés.) Egyébiránt az egyes költségvetések tárgyalásánál nézeteink előadását föntartván a benyújtott költségvetést részletes tárgyalás alapjául elfogadom (Hoszás Lajos éljenzés balfelől.) Kerkápoly Károly pénzügyminiszter oly szerencsés helyzetben van, hogy nem csak a pénzügyi bizottsággal s a pénzügyi bizottság előadójával, hanem a pénzügyi bizottság kisebbségének különvéleményével s az előtte szólt képviselő úrral is elvekre s irányra nézve tökéletesen egyetértésben találhatja magát. E szerencsés helyzet megkönnyíti azon feladatot, mely eetben előtte áll. Reflectálva pedig úgy a többségi, mint a különvélemény egyes nevezetesebb pontjaira végkövetkeztetésül azt vonja ki, hogy, mert még mindig van az előirányzatban deficitünk, nagy okunk van a takarékosságra, a mi gazdálkodásáé sem Pest megye évnegyedes bizottmányi közgyűlése. — Első nap. — Pest, nov. 30. * A megyei központi bizottmány tagjai, hogy * az autonom megye gyásztorát megüljek s Nyáry Pál arczképének leleplezésén jelen legyenek, szép számmal sereglettek össze ma a megyeház nagytermébe, hol gr. Zichy Ferraris Viktor megyei főispán éljenzések között megjelenvén a következő rövid beszéddel nyitotta meg az ülést: Tisztelt megyei bizottmány ! Miután a nnéls Jósápu belügyminiszter úr a megyének a megyei szervezetre vonatkozó munkálatát elismeréssel helyben hagyva leküldötte, siettem a megyei évnegye- idei rendes közgyűlést a mai papra egybehívni. E szerint eljutottunk tehát a régi autonóm megye eddigi működése zárkövének letételéhez s őszinte elismeréssel emeljük ki a régi megye fáradhatat lan hazafias buzgalmát a közjó terén, hol annyi jeles férfiút nevelt a hazának, s reméljük egyszesmind, hogy a közp. bizottság tagjai az új megye felállításával is kitartó, ernyedetlen erély- mivel fognak a közjólét érdekében közreműködni. Ez ünnepélyes pillanatban, midőn a régi megye utolsó egy bejövetelét tartjuk, illő hogy a megyével szorosan egybeforrt nagy férfiú, boldogult Nyáry Pál fölött tartandó emlékbeszéddel nyissuk meg tanácskozásainkat. , Gulner Gyula főjegyző erre a következő lelkes emlékbeszédet tartotta Nyáry Pál felett: Tisztelt bizottmányi közgyűlés! Nekem jutott a szomorú, de szent kötelesség, hogy a t. bizottmány ezen talán utolsó együtt-s ülésén a kegyelet eme ünnepélyes pillanatában, midőn Nyáry Pál arczképe a megye tanácskozási termében felállittatik, az emlékbizottság részéről néhány szóval megemlékezzem azon nagy széllé , ma fél fiúról, ki évek hosszú során át e bízott- ■ mánynak tagadhatlanul legérdemesbje, a háznak egyik leghűbb fia s a szabadság egyik törhetlen, felkent bajnoka volt. Érzem a feladat nehézségét, melyre vállalkozom, érzem ezt annyival inkább, mert lelkem még mindig remeg azon iszonyú veszteség hatása alatt, melyet önmaga iránt legkegyetlenebb martyr-halála okozott; — és ha mégis vállalkozom, tettem ezt azon meggyőződéssel, hogy a t. bizottmány tagjainak az elhunyt nagy férfiú iránt érzett osztatlan állandó kegyelete, halhatatlan érdemei elismerésének ezen egyszerű, de szívből jött ünnepén, ki fogja pótolni a hékony szavak gyengeségét. Tevékeny nyilvános életének minden mozzanatát elősorolni nem lehet feladatom, mert hiszen ismertük őt mindannyian, köztünk futotta meg életpályáját, szemeink előtt láttuk előre haladni, mindenkor következetesen azon az úton, melyet meggyőződésében a haza, a szabadság, társadalom és a közművelődés érdekében üdvösnek vallott. Közvetlenül ismerte őt a megye, mint egyik bátor bajnokát azon szellemi harczoknak, melyeket e teremben annyi fényes elme vivott egykoron, hol az ő mesteri küzdelme nem egyszer e megye részére a szabadelvűség fényes diadalát szerezte meg ; ismerte őt mint tisztviselőjét, midőn a vasember vasmarkában tartotta a megye szokszor megtámadott önkormányzati jogait, és nem volt erő, mely e jogoknak egy töredékét is kicsikarni képes lett volna; látta őt bírói székében, midőn hasonlag a hajdankor Areopagjához önmagában megszűnt mást tekinteni, mint az igazság személyesítőjét, s e bizalommal környezeti székben nem ismert, nem tudott más hatalmat szolgálni, mint a törvényt és igazságot, ismerte a haza ébredő napjaiban, mint a hazafias irányú közszellem egyik hatalmas ébresztőjét, s az első magyar parlament tevékeny tagját és a népszabadság jeles szónokát; — láda őt később, midőn a haza egére mindenfelől vészteljes felhők nyomultak, midőn a szabadság igaz ügyére száz halál leskelődött, midőn ez Anteusként küzdő országra a megsemmisülés egész iszonyatosságával égett föld összeomlani készült, és látta őt ekkor is törhetlen munkássággal, igaz hittel, rendiletlen reménynyel a haza jobb sorsa iránt ; majd, midőn isten haragvó arczát fordítva ez ország felé, a törvényes szabadságát védő nemzet leveretett, s az elvérzett oroszlán lábaira békék kovácsoltattak, látta őt is osztozni az igaz ügy férfiainak sorsában , üldöztetve a győzelmes hősök által, elharczolva hazája földjéről, elzárva a világtól, nemzetétől és barátaitól, letéve az élők sötét koporsójába, melynek neve börtön. Itt virrasztott ő hamvadó méce világánál egy római jellem megtörhetlen nyugalmával, és mint a ki erős volt lelkiismertében arról, hogy a művészeiben forgott hazája megmentésére tett, az egy hű fiúnak kötelessége volt édes anyja iránt: saját sorsa felett kebléből egy panaszban, ki nem tört soha! Midőn pedig a börtön ajtai feltárultak előtte s ő visszatérhetett hazájába, a hazába, melynek ősi vagyonában idegenek gazdálkodtak akkoron, s az igaz hazafiságnak magányos lakók zárt ajtói mögé kelle rejtőznie, visszavonulva élt ő is csendes magán körébe egy valódi philosoph tudományával s azon hazafiai sugalmával, hogy e nemzet jobb napjainak még el kell jönnie. Mar később, midőn az alkotmányos élet 1860-ks rövid csilláma mutatkozott, ismét látta őt a megye megragadni azt a zászlót, melyet a szomorú idők ember feletti ereje kitépett kezéből: lett újra a megyének első tisztviselője, s a törv,kozás szabadelvű pártjának egyik kiváló bajnoka a klizdtéren maradt mindaddig, míg fegyveres erő meg nem szakitá működésének fonalát, mint egy valódi hős, ki első felállni a riadó szóra, s a ketté tört fegyver utoljára hull ki kezéből! Ekkor újra visszavonulni látta őt a megye magányába, hordozván keblében azon megnyugtató öntudatot, hogy alkotmányunk és törvényeink mellett kitartó volt egész a lehetőség végső határáig. És később, midőn e nemzetnek történelmi jogai mellett tanúsított kitartása visszahozta az alkotmányos életet, ismét láttuk őt megjelenni a sorompók között, hogy kivegye osztályrészét ő is a sisiphusi munkából, melynek hazánk állami függetlenségét kell vala eredményeznie, hogy munkálkodjék — bár sikertelenül — a valódi haladás félben maradt épületének fölemelésén; s azóta itt láttuk őt mindig mi is tanácskozásaink között, részt venni, befolyni bölcs tanácsával a megye ügyeinek elintézésénél, mély tudománya, teremtő szelleme s megfutott pályájából merített hosszas gyakorlata voltak az iránytű, mely szerint megyei kormányzatunk hajóját vezetni siettünk, — ő volt, ki előljárt előttünk s kit mi büszkeséggel követtünk, ő volt, kit öntudatos megnyugvással vallottunk vezetőnknek s kit őszinte odaadással környezett e megye jó és rész napokban egyaránt, mig csak egy váratlan csapás lelket rázó fájdalmával e tettektől fényes pálya — e valódi nagy élet — vége be nem következett, mi okunk nincs a fukarkodásra, a mi a gazdálkodásnak épen ellenkezője. Az idő előre haladván elnök kijelenti, hogy holnap 10 órakor a költségvetési vita folytattatik. Ülés vége 3 órakor. És e vége rejtélyes, irtózatos vég ! Nem ennek emléke oly fájó közelségben áll rövidanynyiunkhoz, hogy az élő sebre kezemet tenni nem merem! . . . Ha emberi tökéletlen lényről el lehet mondani „nagy ember“, ő volt az, mert harczot mert vívni a sorssal lelke meggyőződésének hitvallásáért ; ha el lehet mondani „nagy jellem“, ő az volt, mert önmagában úgy mint mákokban csak az igazságot kereste, s a jogtalant üldözni tudta, üldözni merte ott is, ahol bizonytalan volt, nem kell-e saját életét is mérlegbe vennie; férfiú a szó legvalódibb értelmében ki az igaz szót a halál vérbirai előtt is ki merte mondani s meg tudott halni a sors csapása alatt, de arról panaszkodni nem tudott; nagy hazafi, ki nn rettent vissza az áldozatok nagyságától, ki hű maradt mindvégig önmagához és nemzetének igaz ügyéhez; tökélyhez törekvő szellem, ki lelkét önmivelődése és mély tudományával táplálta; nemes szív, kinek a sorstól sújtottak kényei letörlésében telt valódi öröme; igaz ember, kiről az irás mondja: keressetek hasonlókat! És ezenfelül nekünk Pest megyének kiválólag sajátunk, ki megfeszített munkássággal áldozta idejét megyénk érdekeinek, ki nem szűnt meg e megyének tevékenyen működő tagja lenni akkor is, midőn országos gondok nehezedtek vállaira s abban állitá elénk a valódi nagyságot, hogy bár neve országos lett, bár tevékenységét, mint a nemzeti törvényhozó testület tagja, igénybe vette egy egész ország törvényhozási működése, — nem volt e mellyében a közügyet érdeklő oly csekélység, melyben az egyetemes haladás tényezőjét fel nem ismerte, s ugyanazt figyelme és tevékenysége tárgyává ne tette volna. Kiválólag a mienk volt ő, s mi büszkeséggel vádoltuk sajátunknak, ő volt a mozgató erő s irányadó szellem, melyet követni jobb meggyőződéssink kötelezett, e megyének áldozta munkás tevékenységét, kiválólag a mienk volt tettekben gazdag élete, Pest megye fejlődésén, közszelleme ébrentartásán, helyes irányán és közművelődésén függött lelkének egész melegével, ő róla mondhatjuk el igazán: munkája meglátszik minden kövön, minden nyomon. És e nagy szellem nincs többé közöttünk : porait visszavette az anyaföld, lelke felszállt az Úr elé; — és nekünk nem hagyott volna belőle semmit a halál ? végkép kitépte volna közülünk megyénk e történelmi nagy alakját? — nem ! A halálnak van uralma az élőkön, ki bírja tépni sorait kól a legerősebb is, nagyot kicsinynyel vegyest sújt kegyetlen keze,— de a hátrahagyott eszméken és érdemeken nagyjaink emléke felett hatalma megtörik, hatalma nincs. Ez a mienk most is, halhatatlanok az ő érdemei Pestmegyében s Pestmegyének ezt elfeledni nem volt szabad, nem lesz szabad! Emléke mondta nekünk, hogy mienk a fájdalom joga, mert életében a mi büzkeségünk volt emléke szólt hozzánk, hogy mienk a fájdalom kötelessége is, mely kegyeletünk csekély adójának lerovására ösztönzött, de kép legyen itt Pestmegye tanácskozási termében egy kis tanújel arra, hogy emlékét nem feledtük el, — ez szóljon hozzánk, szóljon utódainkhoz s tanítson meg mint hazafiakat férfi erővel lépni a jövő elé. Ha jönnének — mit isten ne adjon — nehéz napok e sokat hányódott országra s ebben közvetve megyénkre, legyen e néma kép tekintete hozzánk örök emlékeztető, hogy egyedül alkotmányunk s a szabad irányú haladás igaz ügyének szenteljük minden erőnket s a társadalom ily harczaiban legyünk oly kitartók, oly törhetlenek, mint volt ő. Tudjuk jól, nagy lélek! hogy a külsőségek téged nem sokat érdekeltek; mert te a lényeg embere voltál; de hadd álljon arczképed e teremben, melyet nélküled képzelnünk oly igen nehéz; és hidd el nekünk ott a más hazában, hogy tudni fogjuk, miszerint emlékedet elfelednünk nem lesz szabad soha ! Ez emlék a te hagyományod, és a mi örökségünk, szent örökség, mely kegyelettel kapcsol hozzád, tettre készti erőinket, folytatni az általad megkezdett munkát, hozzánk kiáltja szüntelen, hogy e megyének általad teremtett szellemét oly tisztasággal óvjuk, őrizzük, miként reánk hagyod, nem enged pihenni eszméid győzelme előtt s nem hagy letérni azon útról, melyet kijelöltél. Emléked, szellemed maradjon közöttünk ! E melegen elmondott emlékbeszédet több ízben tetszésnyilvánítás szakította félbe, végül pedig hosszan tartó hékes éljenzés követte úgy, hogy gr. Keglevics Béla a kedvező benyomás hatása alatt, melyet az mind reá, mind a jelenlevőkre átalán gyakorolt, azon egyhangúlag elfogadott indítványnyal lépett fel, hogy az emlékbeszéd ne csakkönyvileg megörökítessék, de ha ön is kinyomatván, a megyei községeknek megküldessék. Ugyancsak Gulner Gy. főjegyző kéri a közgyűlést, hogy a Nyáry Pál arczképének elkészítéséért Than Mór akadémiai festésznek fizetett 600 frtot, valamint a 82 írtra menő feláltási költséget utalványozza, mi legott meg is történt. Náry Pálnak a megyeház udvarán felállítandó mellszobrára vonatkozóan közölte a főjegyző, hogy e tárgyban a megye a magyar képzőművészeti társulatnak véleményét kéri ki s gondoskodik róla, hogy a kivitel gyorsan és méltó módon Albertet, mig a kormány nevében proponálja Földváry Gábor alispánt, Nagy Ignáczot és Blaskovich Sándort. A biráló bizottságba a főispán a következő tagokat ajánlja : Halász B., Jankovich Miklós, Ivánka Imre, Harkányi Fr., és Kiss Miklóst. Halász Boldizsár indítványozza, hogy mind a 85 választókerületben alelnökök is választassanak, mi átalános helyesléssel fogadtatik, valamint az is, hogy a választási elnökök s alelnökök választása deczember hó 20-án történjék az egész megyében. Ezután felmerült a kérdés, megválaszthatók-e illető kerületeikben a váltelnökök ? Guner indítványozza, hogy miután a törvény erről említést nem tesz, mellőzze a megye is hallgatással e körülményt s mivel úgy is mindenütt választatnak alelnökök, ezek alatt megtörténhetik a választás, ha az elnök megválasztatnék is. Gulner Gy. főjegyző ezután a választókerületek nagyobb részére nézve tesz javaslatokat megjegyezvén, hogy több kerületre nem bábárokodott propozítiót tenni. A felsorolt kerületek s illető elnökeik és alelnökeikre nézve felolvasott javaslat a következő : Kóka: elnök Sárközy, alelnök Leky János; N.Káta; Tessáry L. Czakó Andor; T. Szele Beniczky Gy. Ebeczky F.; Rékai Sivó Gyula, Gulner Pál; Apár Hóka K., Végh Ist; Ókécske Faragó, Nagy F.; Alberti Hoicsy S. Irsay József; A. Dabas Kéni István, Mladek K., Bugyi Konkoly Jószef, Szőke V., A. Némedi Halász Bálint, Garay L.; A porka Halász Móricz, Vörös Andor; Monor Tahy Lajos, Herode I.; Úri Szűcs A. Juhász B.; Sz. Endre Piperkovics P., Dumcsa Jenő; Ráczkeve Garamy A., Éder K.; Pomáz Jordán I. Luppa Svetozar; B. Eörs Balogy J., Hecsey I.; Páty Vásárhelyi J. Finta J . Tinnye Sita Péter Szokoly Viktor; B. Kész Szunyogh János Frankhauser; Vörösvár Budan J., Tótfalu Vígh János, Vaczók S.; P. Megyer Kiály L. ifj. Konkoly József; Kaláz Luppa Péter, Belgrády I. Sz. Sz. Miklós J Silágyi M. Fejes K. Makár Mihalovich T. ifj., Szilágyi L. Dömsöd Sziklay F., Hajós K. Tas Földváry József, Szőke István. D. Vecse Szente M. Milesz L. Harta Trencsényi D. Beck H. Sz. Benedek Kovács J. Auster Zs. Fokta Mészöly K. Hurka K. Fajsz Hoffmann L., Oszwald L. Sz. István Tessényi J. Kajáry A. Sükösd Safáry Á. Benedicty Aladár. — Hajós Máltay Judlé A. Keczel Beniczky Lajos, Rózsa L. Vadkert Schnell K. Thiringer K. Akasztó Rákh J. Svacina Gy. — P. Hatvan Depsy Béla — Aszód K. P.Admanitczky G. Srankó M. Szöd Szalay S. Dumcsa E. Veres egy ház Kókh . Ráday János. T.Györk Sándor Zs. Szokoly I. — Csömör Dapsy Vilmos. Fáy Béla. — Keresztur K. Podmaniczky János, Fridrich Mór. Fóth Sipos P. Kis János. — Újpest Kovács Gy. Sándor G. Péczel Ottlik L. Kis A. Gödöllő Fáy B. Leó J. Dány Paulovich J. Soltész E.J. Túra Kovács I. Mártonffy Gy. Végül még az alválasztó kerületekre nézve tett javaslatok olvastatnak fel. A főispán ezután ismét megnyitván a közgyűlést, ez az igazoló és bíráló bizottságokba, valamint a választási elnöki s alelnöki állomásokra tett javaslatokat minden vita nélkül elfogadja. Gulner Gy. indítványozza, hogy a választási elnökökhözkönyvi blankettek küldessenek, hogy így a választási működés egyöntetű legyen és gyorsabban eszközöltessék. Elfogadtatik. Ezután gr. Berchtold Richard nyilatkozata olvastatik fel, melyben kijelenti, hogy virilisi jogával élni akar. — Steiner Antal kérvénye azonban virilitása érvényesítése végett későn érkezvén elutasittatik. D amagy a megyei árvaszék kezelése alatt levő Marczibányi és Majthényi Mária féle, valamint más hasonnemű alapítványokat is a minisztérium kívánsága szerint az alispán felügyelete alá áttenni indítványozza. Elfogadtatik. Halász B. aljegyző felolvassa a megyei küldöttség jelentését, mely szerint a czeglédi n. n. csendbiztosi lakot Czegléd város járásbirósági hivatallá átalakítani s 1000 frtos évi részletekben 6000 frtot fizetni hajlandó a megyének az ottani megyei törvényszéki helyiségért. Elfogadtatik: Gulner Gy. A szerb tövis kiirtására vonatkozólag egy 8 §-ra osztott szabályrendeletet olvas fel, mely szerint a tövis évenkint jun. 15- és szept. 15-ke előtt kiirtandó, a községi területen, közutakon és közlegelőkön a község költségén árlejtés utján vállalkozók által; a magán birtokon történő irtást első sorban a község ellenőrzi s’a hanyag elöljáróság 5—25 frt bírsággal büntetendő a szbió által, ki járásában szigorúan felügyel s az alispánnak jelentést tesz. Az ülést ezután a főispán 1 órakor bezárta. Holnap újabb ülés történjék. A nyáregyházi síremléket illetőleg pedig akkor fog végleges határozat hozatni, ha a mellszoborra nézve már megállapodás történt. E síremlékre eddig 4589 frt 28 kr. gyűlt be s a gyűjtés folyvást tart. Ilkey Sándor főjegyző tudatja, hogy a belügyminiszter leiratában helyben hagyta a megyei szervezési munkálatokat, azonban a megye beosztását illetőleg czélszerűnek látná, hogy a 12 szolgabirói kerületnél a „kerület“ elnevezés helyett „járás“ használtatnék. Ez elfogadtatik. Kívánja egyszersmind a belügyét, hogy a végrehatási tisztviselők fizetésébe az utiátalány és napdijak már ben foglaltatván, e czimen semmit fel ne számíthassanak, mi egyhangúlag el is fogadtatott. Rendkívüli kiküldetéseknél azonban Beöthy Lajos első alispán indítványára marad az alispánnak 6 frt s más főbb tisztviselőknek 5 ír napdija, minthogy ily eset ritkán történik s a domestika e kiadást fedezi. — A megyei pénztárnokok kautiójára nézve határoztatok, hogy egyelőre maradjon az eddig a főpénztárnoknál 20,000 s az alpénztárnoknál 10,000 írttal szokásban volt összeg, míg később időről időre, a restaurationális gyűlések alkalmával határoztassanak meg a kauziók. Ezután a választási elnökök, alelnökök, s a bíráló s igazoló bizottságok választása kerülvén szőnyegre a főispán indítványára e fontos ügy előleges megvitatása végett a közgyűlés 10 percre konferenciává alakul, melyen a főispán felemlíti, hogy a törvény értelmében a megye választ az igazoló bizottságba öt tagot, míg a kormány az elnök kinevezése mellett még 3 tagot proponál. Ő tehát a pest megyei igazoló bizottság elnökéül felkéri Beöthy L. első alispánt s a megye részéről javaslatbahozza gr. Keglevich, Madas Károly, Beniczky Ödön, Fáy Béla és Földváry TÁVIRATOK Zágráb nov. 30. (Az Ellenőr távirata.) A zágráb megyei rendkívüli gyűlés bizottságot választott a Linjskopolje-terv megvizsgálására. — A nemzeti jelöltek névjegyzékének élén mint elnök Nugent Arthur gr. neve olvasható. Bécs, nov. 30 (Az Ellenőr távirata.) Auersperg Aduit bg. holnap néhány napra Prágába rándul. — Koller tegnap tette le az esküt mint csehországi helytartó Károly Lajos főhg. és Lasser miniszter kezeibe. Bécs, nov. 30. (Az Ellenőr távirata) A cseh nemesség alkotmánpárti tagjai oly jelölteket állítanak fel, kik a Gácsországgal leendő egyezkedés és a közvetlen választások mellett fognak szavazni. Berlin, nov. 30. (Az Ellenőr távirata) A„ Ger-mania“ czímű ultramontán lap hevesen megtámadja az új osztrák minisztériumot. Róma, nov. 30. A kamara Mordinit és Pisanellit választotta alelnökeivé. Páris, nov. 30. Beust gr. ide érkezett, s még ma Versaillesba megy, s ott Thiersnél fog reggelizni, holnap este pedig Londonba utazik. London, nov. 30. A pápa a Times szerint nem szándékozik Rómát elhagyni. Nincs semmi remény, hogy IX. Pius kibéküljön az olasz kormánynyal. Brüssel, nov. 30. A polgármester újabban felhívja a polgárságot, hogy a város becsületének érdekében hagyjon fel a további tüntetésekkel. — A jelen minisztérium hajlandó a lelépésre s Thomson politikai barátai felhívják a polgárságot az ő kabinetalakítási fáradozásainak támogatására. Berlin, nov. 30. A Kreuz. Ztg. rio-janeiroi távirata szerint öt elfogott német kauzió letétele mellett szabadon bocsáttatott, s már elhagyta Riót. Brüssel, nov. 30. A boulevardok megnyitási ünnepélye alkalmával erélyes rendszabályok létettek a rend fentartására. A király nem volt jelen az ünnepélyen. Berlin, nov. 30. A Wolfféle távírda jelenti, hogy a porosz hajóraj néhány hajója szolgálat alá szállíttatott, miszerint gyakorlat végett egy ideig az atlanti tengeren cirkáljon; e hajók további rendeltetéséről szóló hírek teljesen időelőttiek. Páris, nov. 30. Joinville és d’Aumale hgek megjelöltették üléseiket a nemzetgyűlésben ; mindketten a jobbközépen fognak ülni. Brüssel, nov. 30. A kamara tegnapi ülésében Jacobs pénzügyér kijelentette, hogy a minisztérium, egyhangúlag elfogadta De Decker lemondását. A kamara szétosztásánál a nép ismét éltette Barát, s követelte a minisztérium elbocsátását. Róma, nov. 30. Caraciolo marquis pétervári olasz követ tegnap utazott állomására. A kormány a vallási testületekre vonatkozó tvjavaslatot a senatus elé terjeszti, mig a kamara a pénzügyi előterjesztéseket tárgyalja. London, nov. 30. A walesi legjobban van. Bécs, nov 30. A reichsratha Tagblatt értesülése szerint decz. 27-dikén nyílik meg s megalakulása után háromhavi további adószedhetést engedélyez, azután pedig január közepéig elnapolja üléseit. Több itten időző dalmát, istriai és görczi képviselő kijelentette, hogy tekintet nélkül részt vesz a reichsratli tárgyalásaiban. — A krajnai képviselők belépése még bizonytalan. Brüssel nov. 30. A franczia kormány kiküldött bizalmi férfiak által tartaja szemmel az Angliában tartózkodó bonapartistákat. A hivatalos lapból. Bepenyei Barak Jenő, a horvát-szlavon országos kormány igazságügyi osztályának osztálytanácsosa, a zágrábi hétszemélyes tábla létszámon kívüli ülnökévé neveztetett ki. A pénzügyminiszter Tusa Gyula fogalmazógyakornokot a pozsonyi pénzügyigazgatósághoz Ilod osztálya pénzügyi fogalmazóvá, Papp Sámuel adóhivatali ellenőrt adószedővé, Zsolnay Sámuel, Schneider Görgey és Selmeczy Géza adóhivatali tiszteket ellenőrökké nevezte ki. Hírek. Pest, nov. 30. — A hivatalos lap ma a színházi botrányról közöl félhivatal"8 értesítést. Mi, kik végig ott voltunk, furcsa érzelmek közt olvastuk ezt el, s nem kívánjuk, hogy a hivatalos lapnak mindig ily igazmondó tollak írják meg a tényeket A czikk Orczy védelmére Kaván, a stratégiai szempontok úgy kívánják, hogy a czikk azt mondja, hogy a fütyölés Mirelli fölléptével azonnal megkezdődött. Mindenki, aki jelen volt, tudja, hogy ez nem igaz. A fütty csak a legvégső jeleneteknél mutatkozott. De hát így lehet aztán azt mondani, hogy előre el volt készítve a skandalum és terv szerint vezették, a a mindenároni fütyülésre mutat, hogy sípokat vittek a színházba. de nagy vaskalapos lehet, aki ezt írja. Legyen szives letenni kalapját, s vegyen helyette újat, s tapasztalni fogja, hogy a divatos kalapok mellett egy zsinóron csont fütyölők vannak felkötve, nem színházi botrányeszközök gyanánt, hanem bérkocsik és ebek számára. Ekkér a czikkíró is kaphat szerszámot, melyet minden előleges terv nélkül használhat színházi botrányoknál. A Mirelli fölléptetésére vonatkozólag azt írja, hogy az intendáns fölszólíttatva, fölléptetése ügyében, (ki szólította föl ?) a herczegné nevét egy európai nevezetességű művésznő nevével cserélte föl, s megígérte fölléptetését. (Kiével cserélte össze nevét ?) A herczegné nem énekelt oly botrányosan a próbán, mint az előadáson. (Tessék ezt leeresztett sisak nélkül azoknak szemébe mondani, kik jelen voltak a próbán, és kérték az igazgatót, hogy a fölléptetéssel ne idézzen elő botrányt) De az intendáns azért még sem akarta fölléptetni, azonban akkor adott szavára hivatkoztak, s ezáltal kötve érezte magát. (Dehát kiknek adta szavát, kik azok a kik a fölléptetést kívánták,'"s'kikkel szemközt az_ intendánsnak nem volt bátorsága a nemzeti színház tekintélyét képviselni ?) A föllépéskor az intendáns azonnal a színpadra akart menni, hogy a szerepet más kezekbe adja, de épen akkor jön egy színházi szolga, s azt jelenti, hogy a Szapáryház ég! (Várjon megbüntetik ezt a színházi szolgát ily hazugságért ?) Értse meg már most kiki, hogy vájjon mit jelentenek a következő sorok: „E perezben a herczegnő önkívüli állapota, a zaj, melyet a színháznál csinált, azon gondolatot keltek fel benne, hogy minden színházi scandalumot a közönség a Sz.apáry-háznál levő tűzzel hozhatna kapcsolatba, ez átalános rémülést, tolongást, és sok, előre nem látott veszélyt idézhetne fel. S így jobbnak látta nem állni útját a fellépésnek, mely csakugyan tovább folyt.“ Mi nem értjük ezt. Az intendáns a veszély közelségétől ijedvén meg, 2—3 percz alatt értesülhetett volna, hogy a Szapáry-ház nem ég, s másra bízhatta volna a szerepet. Való, hogy az első felvonás után eltávozott páholyából, de a második felvonás alatt már viszszatért. A második felvonás után tehát még véget lehetett volna vetni a botránynak. Amit a félhivatalos közlemény arra nézve ír, hogy a lapok most sárral dobálják Orczyt, semmi megjegyzésünk. Mi a belügyminiszteri mennydörgős megidézés és dorgálásra tettünk az igaz megjegyzést, hanem ez már nem a botrányt illette. Mi csak kifejezést adtunk egy férfias érzésnek, melyet bennünk a belügyminiszteri megrovás ébresztett. Mint látszik, a nemzeti színház körében ■ is érzik ezt, mert mint a „P. Napló“ írja, több tag be akarja nyújtani lemondását, miután a belügyminiszteri nyilatkozat a színházi vezetés tekintélyének ártott. A hivatalos lap aligha folytathat a fölött disputát, hogy ki miként érez egy vagy más dologban, s egy közintézet tekintélyét mikép mérlegeli. — Ma hire járt, hogy b. Orczy Bódog lemondása esetében, mely várható — gróf Károlyi Ede vagy gróf Andrásy Manó lesz az intendáns, tekintve hogy parlamentáris országban élünk, hol a kormányválságok esetében azt illeti a hatalomra lépés, a ki a válság és bukás oka vot. — Sayousur, ki hosszas ideig tartózkodott hazánkban, s beszéli is nyelvünket, és ismeri viszonyainkat, következő czimű, ránk vonatkozó munkát végzett be: „Hitaire des Hongrois et de leur literature politique 1790 — 1815. — Új lap. Újévtől ,Testvérie czim alatt heti lap indul meg. Kiadója gr. Csáky Gyula, szerkesztője pedig Zombory Gusztáv. Jobboldali lesz, s előfizetési ára egész évre 6 frt. — Halálozás. Vásárhelyi Dezső, Aradmegye volt főjegyzője s az aradi takarékpénztár egyik igazgatója, e hó 27-én 32 éves korában meghalt. — Grisza Ágost hazánkfia, ki 1848 előtt köz- és váltóügyvéd volt, 22 évi számkivetés után nemrég a házába viszatérvén, fürdő utcza 1. szám alatt földszint ügyvédi s ezzel egybekötve nyelvforditási irodát nyitott. Párisban 17 évig mint a szajnamegyei törvényszék hites tolmácsa, valamint a két párisi s egyik londoni világkiállításon is hasonló minőségben működött, minek folytán alszalma nyílt az európai államok törvénykezéseivel gyakorlatilag megismerkedni, s a párisi közönségnek külföldi törvényes ügyeiben mint közvetítői szolgálatokat tenni. Itthon már most ügyvédi tevékenységét is folytathatja, s a belföldieken kívül vállalkozik nevezetesen külföldi törvénykezési ügyek közvetítésére találmányi szabadalmak eszközléésére , mindennemű értesítésekre stb. Hoszszas tanulmányai s tapasztalatai a külföldi törvény- kezések körül, valamint az európai főnyelvekben való alapos jártassága biztosítékot nyújtanak arra, hogy az őt bizalmukkal megtisztelő feleknek hasznos szolgálatokat teend.