Ellenőr, 1871. december (3. évfolyam, 415-439. szám)
1871-12-03 / 417. szám
tekervényességét és frázisdagályát. Andrásy körirata ebben a hibában nem szenved. Ez szembeötlő, kézzelfogható, első tekintetre jellemző. A „Napló“ kiemelte ezt. Mi kiemeltük hasonlólag. A „Hon“ nemkülönben. Az egész bécsi sajtó szintén. És ki fogja emelni még néhány száz német, lengyel, olasz, angol sat. lap. Mindezek copizálták, transzkribálták, plagizálták a „Napló“-t. Voltá ízekre szedve a „Napló" okoskodása. A pöffeszkedő arrogantia többé ezen okoskodásban, avagy a szánalomraméltó bornirtság — ám ítéljék meg mások. Jön a harmadik pont. Az „Ellenőr“ keletkezése óta oly külpolitikát sürget, mely még látszatát is kerülje annak mintha Ausztria-Magyarország akár nyugati, akár keleti szomszédjainak rovására terjeszkedési és hódítási terveket forralna. Számtalan czikkben fejtegette lapunk ily külpolitika követésének szükségességét. És megjelenik Andrásy körirata, melynek legkidomborodóbb passusa az, hogy Ausztria-Magyarország nem akar, nem fog, nem bír terjeszkedési politikát követni. A „Napló helyesli e passust. Mi is. A „Hon” is. Kisebb magyar napi és heti lapok is. Az egész bécsi sajtó is. És fogja helyeselni az egész európai sajtó azon része, mely jó akarattal viseltetik az osztrák-magyar monarchia iránt. Ergo : copisáltuk, transkribáltuk, plagisáltuk a „Napló“ t valamennyien. Kérem, ha ez az okoskodás — pedig ez a „Napló“ okoskodása — nem az együgyű malitia superlativuma, akkor az ilyen malitiának egyátalán nincs superlativuma. Ha nem tudjuk, mi sugalta a „Napló“ támadását ellenünk. Nem akarja fölfogni, hogy mi Andrásy köriratára nézve több tekintetben ugyanazon véleményben bátorkodunk lenni, mint azon kormánypárti sajtó, melyről megemlítettük, mily kötelességszerű tapszáporral fogadta a köriratot. Hisz ép ez az, ami megkülönböztet bennünket egymástól, és ami oly különböző értéket kölcsönöz az önök tapsainak, s a mi helyeslésünknek. Gróf Andrásy, aki ismeri az „Ellenőr“ Íróinak függetlenségét, kétségkívül tudni fogja, mit tartson a kormánypárti és mit az ellenzéki lapok helyeslése felöl köriratát illetőleg. Ha az „Ellenőr“ és vele a „Hon," melyek oly határozott pártállást foglalnak el gróf Andrásy politikai személyével szemben, az új külügyér köriratában találtak helyeselni valót is, úgy ez csak azt jelentheti, hogy Andrásy köriratában tényleg van jó és helyeselni való dolog. A kormánypárti sajtó ellenben magasztal és tapszáporral fogadott és fogad olyast is, aminek helytelenségéről tán meg van győződve bensőleg, de mint kormány vagy pártja részéről származó tettet és enunciatiót párttaktikából kötelességszerűleg földicsér. Hogy a színház köréből vett hasonlattal éljünk : a korrmánypárti sajtó a claque, az ellenzéki sajtó a független véleményét meggyőződése és ízlése szerint nyilvánító színházi közönség. És valamint a cla qne hivatásának megfelelőleg megtapsolja emezt, vagy amazt a színészt, — melyet ha művészetéről meggyőződik — megtapsol a független színházlátogató közönség is: úgy lehetnek esetek, midőn a kormánypárti sajtó c la q ne n r-jei daczára az ellenzéki sajtó is talál valamit, helyeslésre méltót politikai ellenfeleinek tetteiben. Ilyen eset volt Andrásy első körirata. A claque megtapsolta azt, amint megtapsolta Andrásy minden eddigi tettét, és mi, a független véleményünket meggyőződésünk szerint nyilvánító közönség, helyeseltük azt főbb pontjaiban , amiért a „Napló“ czikkének copizálásával vádol. Kimutattuk e vád együgyüségét és nevetséges alaptalanságát. Hála istennek, nincs szükségünk a Bródi Zsigáktól és Adler Ignáczoktól észt kölcsönözni. Borostyáni Nándor. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése decz. 3-án. Elnök Somssich Pál. Szontagh Pál (gömöri) beadja a Kubinyi Rudolfnak megválasztásáról szóló jegyzőkönyvet. Tóth Kálmán benyújtja Bajaváros kérvényét a bajai tanítóképezdének államköltségen való felépítése iránt; — a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Bittó István igazságügyminiszter felel Vidliczkaynak a bíróságok életbeléptetése iránt beadott interpellátiójára. A kormánynak azon szándéka, hogy az új bírósági szervezetet 1872. jan. hó első napjaiban léptesse életbe, most is fenáll és nem képzelheti el, mi okból érezhette magát az interpelláló arra indíttatva, hogy e szándékot kétségbe vonja. Kijelenti egyszersmind, hogy az igazságszolgáltatás folytonosságának megóvása tekintetéből minden intézkedés meg fog tétetni s azt hiszi, hogy az igazságszolgáltatás nem fog más fenakadást tapasztalni, mint amely az irományok átadása és átvételével jár. (Helyeslés.) Vidiczkay József megnyugszik a válaszban. — A ház pedig tudomásul veszi. Tóth Vilmos belügyminiszter felel Helfynek a nyáron befogott munkások iránt hozzá és az igazságügyeihez intézett interpellátiójára. Előadja, hogy augában az illető munkások a kapitányság által betiltott gyűlést tartottak s mintegy 500 an kalapjukra gyászfátyolt téve, melylyel a párisi communet gyászolták, kirándultak a városligetbe s lázitó beszédeket tartottak a monarchia fenállása, az alkotmány és a vallás ellen. Bittó István igazságügyér kiegészítésül még előadja, hogy az elfogott munkásoknak czéljuk volt hogy az államnak jelen alapokon való nyugvásából felforgatása után egy úgynevezett népállamot állítsanak fel, mi végből a katonaságot esküszegés utján akarták felhasználni. Czéljuk volt a gellérthegyi czitadellát is hatalmukba keríteni. A foglyok Váczra kísértettek s a vizsgálat szeptember 12-ig tartott. Többen szabadon bocsáttattak, most még 12-én ülnek fogságban. Helfy Ignácz megjegyzi, hogy a belügyértől kimerítőbb választ várt volna. Meg van arról győződve szóló, hogy azon izgató beszédeket Pesten senki sem hallotta, kivéve a Thaisz hivatalához tartozókat. (Felkiáltások : elég ez!) Úgy lehet, hogy a belügyér nem is gondolkozott azon okokról, melyek ezen u. n. mozgalmat szülték, hanem csak beérte azzal, amit a pesti kapitányságtól megtudott. Figyelmezteti a kormányt arra, hogy nincs hatalom a világon, mely megállítson oly mozgalmat, mely eszmén alapszik. Nagyon óhajtotta volna szónok, ha a mi belügyelünk oly módon fogta volna fel a kérdést, mint Gladstone legközelebbi a munkás kérdésben tartott beszédében tette. Ez igen jó hatással lett volna Magyarországra. Arra figyelmezteti a belügyért, ne szaporítsa a haza bajait oly kérdés előtérbe tolásával, mely nálunk még nincs, hisz épen az a baja Magyarországnak, hogy nincsenek munkásai. Bittó figyelmét pedig felhívja az elfogottak 6 havi szenvedésére s nejeik és gyermekeik kényeire. A válasz tudomásul vétetik. Tóth Vilmos belügyér ezután felel Babesnek a vízkárosultak iránt beadott interpellációjára. A miniszter kijelenti, hogy a Temes és Torontál megyében történt számos vízkárok és nagy gabonaszükség miatt az illető károsultakat a 150 ezer irtot tevő inségi alapból kölcsönnel fogja megkínálni, sőt a szükséghez képest, kormánybiztost is fog a helyszínére küldeni. Ami az adóexecutiók beszüntetését illeti, ez iránt a pénzügyér adhatna felvilágosítást. Bábes Vincze felhíván még a belügyér figyelmét e tekintetben Krassó megyére és a Maros mentére, a válaszban megnyugvását fejezi ki. ~~ A válasz tudomásul vétetik. Ezután következik a nógrádi ügy. Tóth Vilmos belügyminiszter felolvasván Plachy Tamásnak általunk is közlött interpellátióját, következőleg válaszai: T. ház! (Halljuk.) Midőn ezen interpellációra válaszomat egész készséggel tagadom, szükségesnek tartom mindenek előtt elmondani azt, ami Nógrád megye szervezésére vonatkozólag, annak megindításától kezdve , a mai napig történt. (Halljuk.) Valamint az ország összes ívhatóságaihoz, úgy Nógrád megyéhez is f. évi máj. 15-én rendeletet bocsájtattam ki, amelyben szervezési munkálatok megindítására hívtam fel, kifejezést adva azon jogos várakozásomnak, hogy oly snokálatot fognak jóváhagyás végett elém terjeszteni, amely egyrészt megfeleljen a jó közigazgatás feltételeinek, másrészt az adózók érdekét figyelemben tartsa. Nógrád megye 1. évi aug 2- án hozzám felterjesztette ezen munkálatát. Én azt gondosan átvizsgálván a törvény értelménél fogva és egyszersmind egy felfolyamodvány alapján, amely panasz képen hozzám a munkálattam beterjesztetett, megtettem ezen munkálat ellenében, a törvény által nekem megadott jog és kötelességnél fogva észrevételeimet és miután ezen munkálatnak némely pontjai olyanok voltak, melyek a törvénynyel ellenkeztek, nevezetesen, hogy a virilis voksok néma népesség szám arányához lettek megállapítva, hogy a virilisták lajstromából a legtöbb adót fizetők közül többen kihagyattak, kik nem a Megyében laknak, mondom miután törvényellenes intézkedések foglaltattak a múmia latban én a munkálat ezen pontjainak megváltoztatását határozottan követeltem. Voltak azínban a munkálat felétt a czélszerűség szempontjából is kifogásaim. Nevezetesen Nógrád megye ezen munkálata a megyét 12 szolgabirói kerületre osztotta fel, minden kerület élére állítván egy önálló szolgaimét. Én azt biztető, hogy tekintettel Nógrád megye lakosságának számára és a megye területére, ezen intézkedés által az adózók érdkei nem vetettek figyelembe, azért azt tanácsoltam Nógrád megyének, hogy vegye a munkálatnak egy részét újabb tanácskozás alá, határozottan kijelentvén, miszerint ez a megye autonóm jogköréhez tartozik, — és én annak praejudicálni nem akarok; de jó lesz a fölött még egyszer határozni. Egyszersmind azt is mondottam Nógrád megyének, hogy nem ellenzem, hogy a 92 §. értelmében addig, míg ezen újabb határozatokat meghozni és hozzám felterjeszteni fogja, a további intézkedéseket megtegye. Nógrád megye közönsége ezen rendeletemet okt. hó 23—24-én tartott közgyűlésén tárgyalta, és észrevételeimet alaposaknak találván a virilis voksok lajstromának kiigazítását egyik válaszmányára bízta. A 12 szolgabiró helyett 6 szolgabirót vélt felállíttatni, s ez iránt munkálatát hozzám felterjesztette. Meg kell jegyeznem, hogy ugyanazon gyűlésben megválasztotta az igazoló és bíráló bizottság tagjait, és a bizottsági tagok választásának vezérletére hivatott elnököket is. Miután Nógrád megye az általam törvényesség szempontjából tett észrevételeket tárgyalta és elfogadta, én ezen felterjesztését tudomásul vettem. A 6 szolgabiróra nézve azonban megjegyzem, hogy akkor midőn Nógrádmegye a 12 szolgabirót állította fel, nem vette tekintetbe az adózók érdekeit; akkor midőn 6 szolgabirót állított fel, nem felelt meg a jó közigazgatás érdekeinek, és azt hiszem, hogy tekintve Nógrád megye lakosságát és topographicai helyzetét, leghelyesebbé cselekednék, ha a megyét 8 szolgabirói kerületre osztaná, ezt azonban csak mint tanácsot adtam, mert ez a megye autonóm jogköréhez tartozván, nekem abba beavatkozásom nincs. Fölszólítottam a megyét, hogy e felett újból tanácskozzék, és hozza tudomásomra határozatát. Ezen újabb rendeletemet Nógrád megye nov. 21 én tárgyalta. A virilis szavazatokat ezen gyűlésben állapította meg véglegesen. A szolgalmakra nézve tett észrevételemet alaposaknak ismerte el, netti fogadta el ugyan azon nézetemet, hogy 8 szolgabirói kerületre ossza fel a megyét, de adott a 6 szolgabiró mellé szolgabiró segédeket. Végre ugyanazon közgyűlés tárgyalta azon rendeletemet, melylyel az árvaszék szervezését véglegesen jóváhagytam. Ezek után indítványoztatott Nógrád megye közgyűlésén, hogy miután az 1870 42. t. ez. 30 és 92. §§. értelmében a megye közönségének csakis akkor lehet a bíráló és igazoló bizottságokat, és a választásra kiküldött elnököket megválasztani, midőn a megye szervezési munkálat a belügyminiszter által véglegesen helyben van hagyva ; — miután okt. 23—24-én e munkálatok véglegesen helybenhagyva nem voltak, igy az akkori közgyűlés nem járt el törvényesen akkor, mikor az igazoló és bíráló bizottságokat megválásáig, ennélfogva október 23—24-iki gyűlés határj^^jj semmisítse meg a nov. 21 iki gyűlés És loványt a többség elfogadta, a kisebbség azonban sérelmesnek látván, a gyüléstebret oda hagyta, és hozzám felfolyámadást intézett, a melyre nézve én megadom Válaszomat. (Halljuk !) Nem tagadhatom tisztelt ház, hogy midőn én a törvény értelmében a megye szervezési munkálatot megindítottm és folytattam, azon praxist vettem fel, hogy megtévén ezen munkálatokra úgy a törvényesség, mint a czélszerűség szempontjából észrevételeimet, ezen észrevételeket a megyék közönségeivel közöltem felhíván őket, a munkálatok ekkénti megváltoztatására, s egyszersmind tudtul adtam azt, hogy addig is, mígyre nézve a határozatokat velem közölnék, a 92-ik szakasz értelmében a további intézkedéseket megtehetik. Tettem ezt két oknál fogva. 1-ször azért, hogy a szervezési munkálatok befejezését siettessem és elősegítsem,tettem továbbá azért, hogy elhárítsam a kormányról azon sok oldalról támasztott gyanút, mintha a kormány a megyék szervezését a jövő képviselői választások utáni időre kívánná halasztani. Nem tagadhatom azt sem, hogy a megyék legnagyobb része talán csekély kivételes utasításom szerint járt el, de nem tagadhatom másrészről tehát, hogy ha a törvényt betű szerint akarjuk értelmezni, akkor csakugyan áll, hogy mindaddig, míg a szervezési munkálatok véglegesen helyben hagyva nincsenek, a 92 ik szakasz értelmében az igazoló és bíráló bizottságokat és az elnököket megválasztani nem lehet, nem tagadhatom továbbá azt sem, hogy a régi megyei praxis szerint, melynek, a t. ház igen jól tudja, én nem tartozom feltétlen imádói közé, azt bizonyítja, hogy egyik megyei közgyűlés a megelőző közgyűlés határozatait megváltoztatta, s hogy igen sok eset fordult elő, midőn az egyik közgyűlés által és ugyanazon tárgyra kiküldött deputatió helyett a másik közgyűlés más deputatiót küldött ki, így állván a dolog t.hát! Én nem tehetek egyebet, miután nekem a törvényt egy törvényhatósággal szemben lazábban értelmezni ii nem lehet, mint azt maga a törvényhatóság teszi — mondom nem tehetek egyebet, mint hogy Nógrád megye november 21-ei azon határozatát, amelylyel az október 28-án és 24-én tett határozatokat halomra döntötte, megváltoztatta a törvényre való hivatkozással, ismétlem, hogy nem timelek egyebet, minthogy egyszerűen Nógrád megye november 21-ei közgyűlésének ezen határozatát tudomásul vegyem. (Élénk helyeslés jobb felől.) Plachy Tamás: T. Káza belügyminiszter úr midőn interpellátiómra szíves volt historicus és chronologicus rendben helyesen válaszolni, előadta mindazt, melyek Nógrádmegye szervezésének szempontjából a törvény kihirdetése, illetőleg a miniszteri rendelet keltétől kezdve történtek, s ezt megvallom a tényállással megegyezőleg adta elő némely kivétellel. Kivételt képez az én felfogásom s tudomásom szerint e valóságtól az, midőn belügyminiszter úr azt állította, hogy az október 23-ai közgyűlés akkor t. i. midőn a miniszteri jóváhagyás folytán a megyei szervezési munkálatot a törvény rendelete s a miniszter kivonata szerint Nógrád megye alakította ugyanakkor választotta meg a bíráló és igazoló bizottságot.Ez nem úgy van.Ez az október 24-ei közgyűlésen napirend tárgya volt. A főispán e választások megejtése végett a következő napra halasztotta a tárgyalásokat és akkor történtek meg a választások. Maga a belügyminiszter úr is elismeri, hogy azon rendeletében, amelyben Nógrád megyének szervezési munkálatát némely részében neheztelvén azt a törvényhez rendelte, egyszersmind permissive, és többet mondok, nem permissive, hanem meghagyólag méltóztatott intézkedni arról is, hogy Nógrádmegye az 1870. 42. t. sz. 62. §-a értelmében, a további teendőket a megyében eszközölje. Erre méltóztatott a megyét a főispáni körözvényt megelőzőleg egyenesen felhívni. Oly tartalmi leirattal, melyben az mondatik, hogy mindenekelőtt a jóváhagyott megye szervezeti munkálat és az abban felállított nehézségek tárgyalandók, csak azután ejtendők meg a választások a törvény értelmében. A főispán, ki a köztörvényhatósági törvény értelmében közvetítő közege a kormánynak, kétségtelenül köteles volt tudni, de tudta is azon intézkedéseket, melyek a kormányt vezérelték és ő öntudatosan tűzte ki a határidőt a választásra, midőn Nógrádmegye közgyűlése 1871. okt. 24-én megejtette a választásokat. (Élénk helyeslés balfelől) Mindaz, ami ezentúl történt, csak az erőszak kifolyása és törvényellenes marad. (''Szontágh Pál — Csanádi — közbeszól: megyei international). Mert az 1870. 42. sz. 92. §-a azt mondja , hogy a helybenhagyott határozatok alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és többi bizottságokat. Lehet, amint miniszter úr mondja, van praecedens arra, hogy a megyében talán egyes statútumok újabb statútumokkal helyetesítettek, ott ahol ezek ellenében a törvény világos szava nem intézkedett különösen azon időben, midőn a csöngeti és tyukodi ólmosbotok játszották a szerepet. De tagadom, hogy arra precedens lenne, miszerint törvény szerint és törvény mellett megejtett választások megsemmitessenek. (Élénk helyeslés báifelől.) Erre nincs precedens. Álláspontját indokolja a miniszter úr és azt mondja, hogy szemben a nógrádi kérdéssel álláspontja, a megyei autonómiának a tisztelése és a non-interventió. Ha gúny nem volna, igazságnak igen jó lenne. Én azt hiszem, hogy a non-interventio elvének ezen vörös támlásszékből a belügyér által való pronuntiatiója hasonlít a mithologiai Jánus arczhoz, melynek jobbféle kegyesen néz kegyeltjeire és czukorsüteményeket osztogat, mig balkezében kancsukát tart s szemében mérges levelleteket. Hasonlít a mesebeli báránybőrbe bujt farkashoz. (Derültség.) Mert mig kevés megyében vad, addig Nógrád megyében igen szelíd. Most a kormány, királyi biztos, itt a non.-interventió azon közeg, mely a képet illustrálja. Mert a miniszter úrnak nem volt elég bátorsága az egykori rómaival azt kiáltani fel: amicus Pulszky, amicus Huszár, amicus Forgách, amicus Muzslay, sed major amica veritas ! (Zajos helyeslés balfelől.) Arczul csapta a törvényt, melynek végrehajtására nem volt hivatva. De mit fog eredményezni ezen a miniszteri padról ily czímek után proclamált non-interventio ? Eredményezni fogja elsősorban azt, hogy még azok is, kik legőszintébb barátjai voltak a megyei önkormányzatnak, a megyei intézményt a múltban tisztelni fogják ugyan, de jövőben perhorreskálni fogják. (Élénk helyeslés balról.) eredményezni fogja azt, hogy a nép, mely eddigi megyei képviseletében az értelem és nem az erőszak közegét tisztelő, jövőben undorral fordul el azon cselszövényektől, melyek színhelye jövőben a megyék tanácskozási helye leendő, végre eredményezni fogja azt, hogy legalizálva lesz a törvénysértés és az erőszak a noninterventió ürügye alatt. És csodálatos, hogy épen azok és közöttük mindenekfelett a belügyminiszter úr, kik a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával itt e házban a megyék onuipotentiáját, azoknak túlkapásait hangsúlyozták leginkább most, egyszerre a legmelegebb barátjai lettel egész a noninterventióig a megyei autonómiának. Sajátságos jelensége ez az időnek és úgy hasonlít a politikai corruptióhoz, mint hasonlít egyik tojás a másikhoz. (tetszés balról.) Pedig a politikai corruptio ragály, miniszter úr! mely terjed feltarthatlanul, és jaj azon nemzetnek, mely törvényeibe vetett bizalmát elvesztette! (Úgy van, balról..) Azért vigyázzanak azok, a kik ma a dicsőség, a kik ma a hatalom, mert én azt hiszem, hogy a jövőé a nemezis, és ez a politikai bűnök lajstromának kérlelhetlen számlájából előbb utóbb, de mindenesetre le fogja vezetni azon főöszszeget, mely nem lesz más, mint közös megsemmisülésünk. Én ettől félek, és mert mindazokat, miket itt elmondottam, a törvénynyel merőben ellenkezőknek tudom és vallom, és mert azt így tudom, talán felesleges lesz kijelentenem, hogy a miniszter úr válaszával egyáltalában megelégedve nem lehetek, hanem a tárgyat napirendre tűzetni kérem.Élénk helyeslés, éljenzés és taps balfelől; a baloldali képviselők szónokhoz sietnek és kezet szorítanak vele.) Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Daczára azon lelkes éljeneknek, melyekkel a t. baloldal az előttem szólót üdvözölte. (Felkiáltások balfelöl: Joggal!) Kötelességemnek tartom mégis némi megjegyzéseket tenni a t. képv. úr előadásán. (Halljuk !) Mindenekelőtt újabban és határozottan hivatkoznom kell arra, amit mondtam, hogy én a törvényhatósággal szemben lazábban egy törvényt értelmezni nem tudok, azt lazábban értelmeznem nem szabad. A törvénynek 92-ik §-a világosan azt mondja, hogy a helybenhagyott határozat alapján egy újabb közgyűlés megválasztja az igazoló és bíráló bizottságnak választás alá eső tagjait. (55aj.) Volt szerencsém előadni ebronollogicus rendben a dolog menetét Nógrád megye szervezési munkálatára nézve és abból világosan kitetszik, hogy Nógrád megye szervezési munkálatának végleges helybenhagyása csak november 21-én történt volt, mert november 21-én tárgyaltatott azon rendeletem, melyben az árva ügyek rendezésére vonatkozó munkálatot helyben hagytam. Kijelentettem továbbá, hogy én egyáltalában nem tartom törvénysértésnek, valamint a többi megye meg is tette a 92. § értelmében az intézkedéseket, mielőtt véglegesen helyben lett volna hagyva a munkálat. (Folytonos nyugtalanság és ellenmondás balfelől.) De nekem, tehát, mint miniszternek, hogy ha valamely megye a törvényt betű szerint értelmezi, nem szabad azt lazábban magyarázni. (Zajos ellemmondás bal felől. Helyeslés jobb felől.) Én, t. ház, valóban nem érzem magamat hivatva a régi megyék védelmére felszólalni, a házban eléggé hangosan elmondottam e részben argumentumaimat, mindazáltal kénytelen vagyok konstatálni, hogy nem áll a t. képviselő úr azon állítása, miszerint a megye egyik közgyűlése által megejtett választásokat nem semmisítette volna meg. (Zajos ellenmondás bal felől. Úgy van jobb felöl.) Megsemmisítette igenis, tudjuk, hogy a régi megye egyik közgyűlésén adott követi utasításokat a máúk közgyűlés megváltoztatta (Felkiáltások bal felől: Ez egészen más!) sőt a követeket vissza is hívta, (Folytonos közbeszólás és zaj a bal oldalon) és azok, kik a megyében éltek, megmondhatják jobban talán, mint én, hogy nagyon gyakran előfordult azon eset, hogy a megye egyik közgyűlésén bizonyos tárgyban kiküldött egy deputáltat és a másik közgyűlésen ugyanazon tárgyban egy másik deputátiot. (Igaz! ügy van ! jobb felől. Ellenmondás bal felöl). Azt mondja a t. képviselő úr, hogy én talán helyeslem ezen eljárást; nem helyeslem s épen ezért küzdöttem azon törvény mellett, melynek 46. § a az ilyen dolgokat elhárítja a jövőre (Helyeslés jobb felöl. Nagy zaj bal felől.)■ Igen is a jövőre, mert a régi megye a régi törvény alapján áll és az új megye ezen törvény alapján fog szervezhetni, melynek 46 ik § ában világosan ki van mondva, hogy a napirendre kitűzött tárgyakkal össze nem függő önálló indítványt, mely 24 §ával előbb be nem jelentetett, a közgyűlésen tárgyalni nem szabad. Ugyanazon határozza meg azt, hogy a megyék szabályokat fognak tanácskozásaikra alkotni, melyek jövőre irányadók lesznek. Tehát nekem ne tessék szemrehányást tenni, hogy a régi megyét nem védelmeztem, én csak ezen törvényt védelmeztem, melynek 46. §-a jövőre gondoskodik az ily eshetőségekről. (Zsj.)" De hát hol lehet megtalálni báró Orczy Bódogot ? Fogom magam, s megindulok, hogy Jakatán mégis csak fölkeresem. Az eset rendkivülisége majd csak kimenti a késő esti látogatást. Az intendáns épen a reáliskola mellett lakik. Midőn a reáltanoda utcza sarkához érek, a barátok tornya 10 órát kongat minden ünnepélyesség nélkül. (A kapuk zárását illetőleg Budapesten ez sokkal félelmesebb időpont, mint az éjfél, azért említetik itt.) Az utcza sarkon épen akkor fordult ki a patrol. Az utcza másik végén épen akkor koczogott egy lovas. Nincs kétség hogy lovas drabant volt. Légy nyugodt Budapest, álmaid fölött jól őrködnek ! A reáliskola melletti ház kapujában ép akkor áll ott a házmesterné, hogy a házmesteri traditió szerint még egy pillantást vessen a sötét utczába, s aztán bezárja a kaput. — H ! galambom, egy szóra. Nem tudná-e nekem megmondani, hogy itthon van ez. Orczy Bódog a méltósága. Hát erre szörnyű dühvel becsapja az orrom előtt a kaput, hogy az olyat szólt, mint egy 24 fontos ágyú; aztán nagy zörgedelmességgel ráfordította a zárt. — Ejnye ennek bizony rosz, kedve tan, — gondoltam magamban, — de ilyen a házmesteri természet. Zörögtem a kapun, s mivel hallottam, hogy a kapu alatt halk beszéd vad, tehát beszóltam a kulcslyukon. — Ugyan ne haragudjék a ténsasszony! Súgja ki itt ezen a likon, itthon van-e a méltóságos báró úr ? Egy pillanatnyi mély csönd. A szép utczából kimért léjek locsognak-pocsognak a bátyúkban A magyar utcza felől két lovas csattog. A barátok tere felől ismét kimért léptek hallatszanak. A kulcs megcsikordul a zárban, a kapu egyszerre feltárul és sötét torkából. . . De itt meg kell jegyeznem, hogy visszahökkenteni egész a TARCZA. A hét viszhangja. (Melyben különben az mondatik el, hogy a hét történetét mért nem b. Orczy Bódog interdon* irta meg, mint ist a nyájat olvasó bízvást megvárhatta volna.) Egészen ki vagyok fáradva. Mindenütt kerestem b. Orczy Bódog ő méltóságát, hogy fölkérjem, mint mai napság egyetlen illetékest, írná meg a hét történetét, hisz úgy is érdekében lehet elmondani egyet-mást. Hiába kerestem, nem találtam meg. Tegnap ott vártam a nemzeti színházban, hogy talán csak a Vörösmarty születési évfordulati ünnepélyén megjelenik páholyában, de mind hiába ! Bátor voltam kérdezősködni a zártszéli nyitogatónál is, hogy vájjon ő méltósága nem fog-e ma eljönni. Ez a szolgálatkész ifjú úr azt mondta, hogy nem szolgálhat vele. — Mért kérdezi ezt az úr? kérdezte mellettem egy szörnyű morózus úr, borzasztó fenyegető hangon. — Azt el nem mondhatom — válaszoltam nyájasan. A morózus úr erre egy jelentékeny szem-hunyorgást vetett balra. És én ott láttam Thais főkapitány hatalmas alakját, szürke atilában, ezüst gombokkal. Nagy ég, Thais főkapitányi szemei visszahunyorogtak. — Azt mondom, hogy csöndesen legyen az úr ! — folytatta szomszédom hivatalos szeretetreméltósággal. Nagyon csöndes lettem, de mivel az intendánst is nagyon vártam, hogy a hét történetét illető kérésemmel előállhassak, majd minden perezben páholyára nézegettem. — Mért néz az úr mindig az intendáns páholyára ? E pillanatban elhatároztam, hogy lenézem tolakodó szomszédságomat, amit úgy foganosítottam hogy fölnéztem a páholyokba, hol mindig lehet csinos fejeket látni zajon. Aha az urnák czimborái vannak a kar. Czimboráim uram ? Jog és egyenlőség tisztelt szomszéd. A karzat nem czimborája a zártszéknek, hanem a közönség másik része. Felbőszankodva teljes odaadással hallgattam a kisebb Szigetit, mint nagy Julius Caesart, Molnárt mint Brutust, Lendvait mint Antoniust és Felekit, mint a sovány és fondor Cassiust. — Mit néz az úr mindig a zenekarra? — Ez inquisitió! — Az úr Reményi helyét nézi. Én látom az úr szeméből, hogy az úr azt akarja kiáltani: lássuk Reményit.“ Jaj csak olvastam volna már akkor, mit Bartalus István úr a mai hivatalos lapban ír Reményi eltávozásáról, majd megfeleltem volna én, s fogadom, hogy e morózus lényt földerítettem volna. De így nem tehettem egyebet, minthogy vállat vontam és hallgattam. Hanem nekem okvetlen beszélnem kellett az intendánssal, a lefolyt hét budapesti kilójával. Még egyszer oda néztem földszinti páholyára, meg az emeleti páholyokra, aztán a zenekaron át a színpadra, csakhogy kikezdhessek kényelmetlen szomszédságommal, s aztán szakítsak vele. Úgy történt, mint gondoltam. Durva masszából gyúrt ügyfelem rám dördült. — Tanácslom, ne forgassa oly gyanúsan szemeit. — De ez már kiállhatatlan. Mint látom, el kell hagynom az előadást. Kimentem, de távozásom közben láttam a főkapitányi szemeket, amint tetőtől talpig végig mértek. Nincs kétség, személyleírásomra vett mértéket. De ugyan mért ? Az eső csak úgy szakadt. Várjon hol találom én meg az intendánst. A színház udvarán megálltam, várva, hogy majd csak kijő valaki, akitől megkérdezhetem. Csakugyan jött is valaki. — Itt van az intendáns úr — kérem aláson ? Sötét volt ugyan, de megesküszöm, hogy e kérdésemre gyanúsan nézett reám, s a gyanús tekintet által"megemésztett perczenetek után ily kifejező szónoklattal utasított el : — Níncs. Tehát itt nincs. Ekkor jutott eszembe, hogy a csendesebb időkben gyakran látom az szendánst a Kamona-kávéházban. Nosza keressük fel ott. Míg a hatvani utczán végig mentem, úgy tetszett, hogy egy sötét alak követ. Az eső omlott, én siettem. A sötét alak is sietett. A jelenet titokteljességét még az is növelte, hogy a hatvani utcza asphalt burkolatán léptei sem hallatszottak. Éreztem, hogy valami ismeretlen veszély környékez. Bátorság, bátorság. Igyunk meg egy csésze teát a kávéházban. Amint benyitom az ajtót , még egyszer hátra nézek, s látom, hogy a sötét alak megállt a kávéház sarkán, honnan dominálni lehet a kávéház mindkét oldalát. A kávéházban az intendáns szintén nem található. Felvilágosításul csak annyit mondhattak, hogy már több nap óta nem jár oda. Mialatt elfogyasztottam a thicát, arra a vakmerő gondolatra vetemedtem, hogy az intendáns urat fölkeresem saját lakásán. Csak a szomszédba kell menni. Midőn kilépek a kévéházból, majd sóbálvány Dyá változtam. A sötét alak most is az OD a helyen állt. Megindulva, jött utánam. Visszafordultam és megszólitam : — Légy bár közönséges halandó, vagy már meghaltnak hazajáró árnya, mely még ily sötét világitás mellett is testet tudsz ölteni nyomdokaimban, de feledned kell. Ki vagy, mi vagy, és engem követsz- e ? — Én a közbiztonság őre vagyok ! Valóban drabant volt átázott köpenyben. — Miért követ tehát? A lucskos árny a pesti drabant világ szokott naivságával felelt: — Parancsom van rá. — És miért? na—BBWBeagsfivín 1 — Mert az úr gyanús személy. — A hivatalos stylusnak nem vagyok barátja kedves barátom. Legyen szives polgári kifejezésekkel elmondani, hogy mi által lettem gyanús személy ? — Mi tudjuk — válaszolt rendületlen hivatalos komolysággal a közbiztonság őre, — hogy ön csak azért jött el a színházból, mert a kávéházakban a fiatalságot fel akarja lazítani. — Nincs kétség, Thaisz úr egy pesti második commune-forradalom szövevényes szálait fedezte fel. — Barátom, talán azon utasítással követ enyemet, hogy egyenesen Váczra kisérjen ? — Hogy minő utasítással, azt nem tartozom elmondani. — Komoly a helyzet belátom, mert barátom uram csontig ázik. Feleljen azonban egy kérdésemre: gyanús személyiségemnek megengedhető-e, hogy vacsoráljak. — Arra nézve nincs utasításom. — Becsületemre mondom, barátom uram, oly náthát kap ebben az esőben, meg úgy fog köhögni, hogy dézsaszámra ihatja az albis-theát, s még sem fog használni. Erre nagyon meghökkent. — Ígérje meg tehát nekem, hogy nem fog ma este kávéházba menni, nem fogja lázítani a fiatalságot. Aztán adja ide a vizitkártyáját. Az értekezlet véget ért. A közbiztonság őre visszatért, én pedig vacsorárnt mentem. Fölösleges itt festeni azon kedélyállapotot, melyet mint gyanús személy érezhettem. Mindez nem tartozik a dologhoz. Tévedés az egész ! — vigasztaltam magam — hanem arról meg voltam győződve, hogy az ország szivében iszonytató dolgok dúlhatnak, s alig vártam a „Reforménak azt a számát, melyben a sz.István napra tervezett petroleumos forradalom leírásának második kiadása is megjelenik. Mindezek daczára is egy pillanatra sem szűnt meg a vágy, hogy b. Orczy Bódogot fölkérjem a hét történetének megírására. "