Ellenőr, 1872. november (4. évfolyam, 254-278. szám)

1872-11-26 / 274. szám

Előfizetési árak Egyfa érrt . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Filtvre ... 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 , egyw »«fim ára 10 tcrajczár. Szerkesztési iroda: Peaten, nádor*utcza €$. szálú. *”? ködünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Tivalkonak. Minden értedté* a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. Kedd, november 26. 1872 A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Ás előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. TÁVIRATOK. BÉCS, nov. 25. Mint a Presse hiteles forrásból értesül, a császár nem fogadta el Jószef főherczeg lemondását a magyar honvédség főparancsnokságáról. Versailles, nov. 25. A felirati bizottság előa­dója a miniszteri felelősség életbeléptetését, de minden egyéb alkotmány­reform elnapolását ajánl­ja. A nemzetgyűlésnek tehát most Thiers és a­­bi­zottsági javaslat között kell döntenie. — Mikor kerül tárgyalásra eme javaslat, még bizonytalan. Salzburg, nov. 25. A tárt. gyűlés négy órai heves vita után 15 szóval 9 elllenében elfogadta a tandíj eltörlését. Bécs, nov. 25. Az „Osterr. Corr.“ szerint a császárné s a császári gyermekek egyelőre Gö­döllőn maradnak. Róma nov. 25. A Colosseumban tegnap tar­tatni szándékolt demokrata gyűlést Gadda, Róma tartomány profetje betiltván, este hire terjedt, hogy a demokraták tüntetésre készülnek, mire a kormány előintézkedéseket tett s többeket elfogatott. A város azonban csendes maradt. Lincz nov. 25. A felsőausztriai tartomány­­gyűlés ma az iskolai bizottságnak a népiskolai tan­pénzek eltörlésére vonatkozó indítványát­ tárgyalta A linczi érsek napirendre térést indítványozott. A pestvidéki róka­falka megyeri találkozója. Novem­ber 23-án. Ez idény legszebb vadászatainak egyike volt és marad a tegnapi. Megyerről indultunk a falká­val ; 40 lovason felül kisérte ő felségét a királynét ki mindvégig részt vett a mulatságban. Az első róka sokáig hajtatta magát ben a rejtben, (cover) a vasút mentén Rákos Palota és Dunakeszi közt fekvő kis nádasban, mig az egy óráig tartott ül­­dözést otthon megunván, sebes de rövid futammal keresett szabadulást a síkon át, de a falka által kitűnő scent, (vadház) mellett cheek (nyomvesztés) nélkül Palota előtt beéretvén, egy kertben, bizonyá­ra rég ismert menedéket vélt találni, a lyceummal beültetett kert árokbani rókalyukban, a mely azonban ez alkalommal be volt tömve, s biztos menekvés helyett halálát lelte, úgy az összes va­dász társaság, mint a sport e neme iránt érdeklő­dő palotaiak örömére, s derék falkánk megelége­désére, a mely ugyanis a huntsman (falkár) kezei­ből a fej és fark csonkított rókát prédául nyerte. A ,kill’ (rókafogás) után visszamentünk ugyan azon Ewerbe és még­egy második rókát vert fel a falka, de ez nem időzött sokáig benne, hanem a szokottnál gyorsabb iramban igyekezett szintén Palota felé, itt azonban félkörben visszafelé fordult, s ott hol elindultunk volt, ugyanazon ná­dasban megmenekedett ebeinktől. Nagy feladat volt a futam alatt a lovasnak vadászlovával követ­ni a falkát, mert a nagy sebesség nem az egye­düli nehézség volt, a­melylyel meg kellett küzdeni, hogy a falkát el ne veszítse : a restből Palota felé és onnan vissza, tehát két ízben a róka egy hosz­­szan tartó mocsáros rét közepén vágott át, minél­fogva vagy a mocsár átgázolással járó kellemetlen esélyeknek voltunk kitéve, úgymint bukás, a ló erejének szerfeletti igénybe vétele és kifárasztása vagy pedig a távoli hidakra való vágtatás között kellett választanunk. Blaskovics Ernő az első róka után, a második futamnál pedig egyedül a falkár követte az egyenes irányt sikerrel, szerencsésen áthatolván a mocsáron, különben az egész társa­ság a hidakra kerülve érhette csak el a róka után száguldozó falkát. Egy ,kiss és egy roppant „rím“ egy napon, a rókavadász aspirációit bő mértékben kielégítő eredmény, s ha szive és lova bátran, kitartón és okosan a falkát követhetni engedte, bizonyára megelégedetten térhetett haza. *) R a p s o d y. *) Ezen baráti értelk­es este későn érkezett hozzánk, a azért szorult ide a rendes rovatból. Bérlat 168 szám IST emzeti Szink­ és Pest, kedden november 26-án 1872. Romeo és Julia Nagy opera 5 felv. Zenéjét szerzette Gounod Károly. Személyek: Escalus, Verona herczege — — — — Tallián Gróf Párig, rokona — — — — — — Werbőczy L. Gróf Capulet — — — — — — — Bodorfi Julia, leánya — — — — — — — Pánimé Gertrud, Julia dajkája — — — — — Kvassayné Tybald, Capulet unokaöcscse — — — Pauli Borneo, egy“Montechi — — — — — Hajós Mercntio, a herczeg rokona ) Borneo — — Láng Benvolio ) barátja — — Kaczvinszky Stefano, Borneo apródja — — — — — Hotsis Irma Gregorio, Capulet szolgája — — — — Ormay Lorenzo szerzetes — — — — — — Kőszeghy ___________________Kezdet 1 7 órakor. Miklósy színháza, Pest kedden november 2- án Az Amerikai (a m­á­s­i­k) Erede­ti paródia 3 felvonásban énekkel. Kezdete 7 órakor. Pest, november 25. (p.) A lidércznyomás megszűnt s a ma­gyar képviselőház elfáladt keble hosszú, sza­bad és egészséges lélekzetet vett ma, mint régóta nem. Kiket kíváncsiság, aggály vagy rejtett káröröm néző közönségül hozott a mai országos ülésre, hogy a képviselőtest vergődéseit láthassák: láttak e helyett egy ép egészséges életmozzanatot, megnyugtató I®péül annak, hogy csak akarnia kell e test­nek és megakadt vérkeringése rendszeressé, elfogult lélekzete szabályossá válhatik. Köl­csönös jóakarat a legmetszőbbé köszörült kérdéseknek is élét veheti; kölcsönös en­­gesztelékenység a végletekig vitt elkeseredést is enyhíteni képes. Bizonyság erre a mai ülés. Csak egy lépéssel tovább, s a képvi­selőház párjai között helyreállhat az a jól­­tevő egyensúly, mely a tökéletes elvi egyetér­tés hiányát — a törvényhozási tények mérle­­gelésében egyedül pótolhatja. Hányszor indult ki ily c­élú kísérlet a baloldalról! - s hányszor kellett visszavo­nulnia a többség rideg visszautasító maga­tartása elől, azon szomorú meggyőződéssel, hogy hazafias czélzatát a hatalom kancsal szeme stratégiai fogásnak tekinti s felada­tának ismeri az ellen még szilárdabb vak ellenszegülésre tömöríteni híveinek seregét. Nem vagyunk ugyan annyira optimis­ták, hogy a többség mai hangulatából — e hangulat folytonosságát következtetnék, hanem annyit tán — utólagos csalódás büntetése nélkül — még­is csak feltehe­tünk a ma tapasztaltak után, hogy a több­ség legalább azon kérdésekben fog higgadt­ságot s elfogulatlanságot tanúsítani, melyek megoldását illetőleg eddigi magatartása rá nézve bizonyos nemét a kényszerhelyzetnek alapítá meg. Ilyen kérdésnek tekintjük mindenek­előtt, mindazon kellemetlen ügyek lebonyo­lítását és felderítését, melyek a jelen or­szággyűlés kezdetétől fogva napról napra nyomasztóbbá téve a törvényhozás légkörét, végül Simonyi Ernő határozati javaslatának indokolásában verődtek le zápor gyanánt a felszállt fullasztó köd után. Higgadtság és lelkiismeretesség, ha vállvetve fognak ez ügyek tisztázásához, tán módját lelhetik egy oly eljárás megalapításának, mely az igazságérzet s a közkívánat követelményei­nek megfelel, s a többség családi érzelmeibe sem ütközik.­­ Azt hisszük a zárszáma­dások, állami szerződések s egyéb ügyletek megvizsgálására kiküldendő bizottság meg­választása körül leginkább lehetne egy ily eljárás iránt a biztosítékot megadni. Második helyen a szerencsétlen bank­kérdés áll. Valóban, felette kár volna a több­­ségnek továbbra áltatnia magát az ezzel szemben elfoglalt álláspontja felől. Kár vol­na be nem ismernie annak tarthatatlan­ságát s nem hoznia helyre a mulasztást, nem igazítania a hibán, melynek felelőssé­ge őt s egyedül őt terheli. Egyedül, mond­juk, mert ha annak idején bitt volna elég erélylyel s őszinteséggel határozott irányt adni a kormány intéző kezének, ez a kéz nem volna ma a cselszövények tőrébe ke­rítve, s hurokra kötve oly alkudozásokkal, melyekből salvo honore alig menekülhet már úgy, hogy az ország kárát ne lássa. — A parlament old és köt, oldja föl e ke­zet s kösse meg aztán úgy, hogy többé ne eshessen másnak tőrébe. Nyomban követi e kérdést — s fontos­ságban alig enged valami másnak elsőséget — a folyó évi hitelműveletek kérdése. Őszinte pénzügyi politikát — és szabatos tiszta átlátszó hitelműveleteket vár az or­szág : szemkápráztató csillámokkal, s zavart bonyolódott ügyletekkel el vagyunk már telve, el úgy, hogy minden további efajta kisérlet a legvégzetesebb indigesziót okoz­hatja. A többség felületes s a kormány gyöngéit takargató eljárása vitte a dolgot idáig : rajta az erkölcsi kényszer a baj ter­jedésének véget vetni. És — minden egyebet mellőzve — nem-e találják a fővárosok rendezését is e categoria alá esőnek ? — Bajos volna nem­mel felelni; s ha ki elnézi e kérdés vajúdá­sait s látja azt, a ki s de összevissza for­gatást, mely a rendszertelenség és elvi této­vázás kegyéből ez ügy osztályrészéül jutott, lehetetlen fel nem ismernie a természetelle­nes helyzetet, hová a többség e kérdéssel szemben akaratlanul sodortatott. Ismerje be ezt, s a kölcsönös egymást megértés a házban s azonkívül meg fogja teremni ál­dásos gyümölcseit. Szabad legyen jó remény­nyel lennünk, hogy a mai engesztelékeny hangulat jól­­tevő befolyása alatt a tárgyalás alá induló ügyektől e befolyás előnyei meg nem vonat­nak;­­ annyival inkább erősbül e remé­nyünk, mert fel nem tehetjük a kormány legönfejűbb tagjáról sem, hogy pártját épen akkor ösztönözze valamely párton kívüli kérdésben konok ellenszegülésre, mikor a kormány, a többség s az egész parlament érdeke megköveteli, hogy a tanácskozás kö­réből kizárassék az alig elfojtott szenvedé­lyesség újra kitörését provokálható minden ok, minden körülmény, mely ez okot méhében hordozza. Ha e reményünk teljesül, bizonyosat merünk fogadni arról is, hogy az ellenzék nem fogja élére állítani a kérdések egyikét A „R e f o r m“ tegnapi számából s ezen lap szerkesztőjéhez intézve, vesszük át a következő levelet: Pest, november 22. „Tisztelt szerkesztő úr! Csak este olvashat­tam tegnapi becses lapjában azon nyilatkozatot, melyet Csernátony kizárására vonatkozólag a pá­risi magyar menekültek 1850-iki október 14-én küldtek a „P. Napló„-nak. Azért csak ma tehe­tek arra megjegyzést. Nem voltam ugyan többé Párisban e nyilat­kozat keltekor,— Brüsselbe költözvén át a téli hónapokra, — de a gyűlésen, a melyen Cserná­­tony kizáratását szótöbbséggel elhatározták, jelen voltam. Az ok, a­miért ezen határozat hozatott, tudtommal a következő volt: Csernátony valamely párisi lapba több czik­­ket irt a franczia kormány ellen. E miatt gr. Te­leki László az emigráczió elnöke, megintette őt, miután ő — Teleki — azt ígérte volt a rendőr­főnöknek, hogy a magyar menekültek a franczia ügyekbe nem fognak avatkozni. Minthogy azonban Csernátony nem akart ez intésre, talán tilalomra hajtani, Teleki László összehívta az emigrácziót s kizáratását kívánta. S a többség azt el is ha­tározta. Bűnül rovatott fel neki ez alkalommal, gon­dolom az is, hogy egy magyar lapba is küldött leveleket, a­melyekben többi közt a menekültek életéről is megemlékezett, a­mit kémszolgálatnak neveztek, s amiért, mivel egyik-másik hír talán nem volt igaz, vagy az illetőre sértő volt, rágal­mazással is vádolták. Másforma kémszolgálat­, másféle hibáról tudtommal nem volt szó. S nem volt szó, vagy legalább nem szolgált a kizárás indokául — a mint azt egyébiránt ma­ga a nyilatkozat is mondja — azon tette, a me­lyet még Debreczenben maga bevallott, annál ke­­vésbbé az a másik, a mely a nyilatko­zatban szin­tén mint általa régebben elkövetett említtetik, — de a mely utóbbiról mi legalább nem hallottunk volt, nem volt mondom ezekről szó, vagy leg­alább nem szolgálhattak ezek a kizárás alapjául, mert amazt az emigráczió ismerte, mielőtt őt kö­rébe befogadta volna, a másikról pedig barátaim és én mit sem tudtunk. Várjon már most az, a­mit Párisban tett, illetőleg irt, elegendő volt-e kizárására, azt a részrehajlatlan közönség ítéletére bízom. Én és több barátom, jelesül Thaly Zsigmond ezredes, Somssich János alezredes és gondolom Szarvady Frigyes volt követségi titkár, s talán még egyik vagy másik, nem tartottuk elégségesnek. A dolog régen történt, huszonkét esztendő múlt el azóta; lehet, hogy egyben-másban hite­len az emlékezetem, de hiszen élnek még többen s ezek között Bittó István, a­kik ama gyűlésben részt vettek, hadd­­szóljanak ők, ha valakiben tévedek. Csernátony nem tartozik belső barátaimhoz, sokszor megtámadott, mióta haza­jöttem úgy a sajtó útján, mint a parlamentben, de lenne bár egyenes ellenségem, az igazság szeretete nem en­gedi, hogy hallgassak, mikor oly dolgokkal is vá­­doltatik, a­melyekben ártatlannak tudom őt. Az, hogy a franczia kormány ellen menekült létére irt, lehetett helytelen, valamint indiskreczió lehe­tett az, hogy a menekültekről egyet-mást nyilvá­nosságra hozott, de semmiesetre sem volt kémszol­gálat, sőt még csak részakaratból sem eredt. A ta­­lán fogva — s ezt úgy hiszem, minden menekült el fogja ismerni — Csernátony az emigráczió ideje alatt, bár sanyarú viszonyok közt élt, mindig be­csületesen viselte magát. Ám hordozza kiki a fe­lelősséget azért, a­mit tett, de ne rakjunk vállaira olyat, a­mi nem terheli őt. Legyünk szigorúak, nem bánom, de legyünk mindenek fölött igazsá­gosak, még ellenségeink irányában is. Irányi Dániel:" nek az utókor előtt. Ha a ma sine ira et studio lesz szerkesztve, csak üdvözölnünk lehet, mert ha­zánk történetének néhány hőse kell, hogy oly ol­dalról történt méltatásban részesüljön, melyet eddig nélkülözött. A választási törvényjavaslat még máig sem nyújtatott be a miniszteri tanácsnak. A miniszter­­tanács pár napra el is marad, legalább is el ad­dig, míg Lasser miniszter visszajő, kit a tarto­­mánygyűlések tartanak vissza a fővárostól. A ja­vaslat nem fogja megkétszerezni a képviselők szá­mát, hanem — a mai hivatalos jelentés szerint — csak megbővíteni, még pedig nem oly nagy mérv­ben mint eleinte hirdették a lapok. A lengyelek hihetőleg ellenzéket fognak ké­pezni a kormány e javaslatával szemben. — Faj­rokonok a csehek, élénk harczban vannak egymás­sal. A két cseh párt vezére Rieger és Slad­­k­o­w­s­z­k­y levelet váltottak egymással, melyben Sladkowszky a fiatal csehek vezére, az iskola ügy­ben c­áfolja dr. Rieger nézetét. A levél azon éles hangon van tartva, mely a fiatal cseh óriásnak­­ ismert szokása. Bécs színészi életben Gallmayer k. a. van napirenden. Pár nap előtt közöltük a fényes feltételeket, melyeknek a k. a. a wiedeni színháznál örvendhet. A múlt napok egyikén, valamelyik szeszélyes órájában a „ Timbal d’ argent“ nem si­került előadása után — felmondott a színház igaz­gatójának, ki 15 ezer forin­t kárpótlást kapott a kisasszonytól a szerződés megszegése miatt. — Gallmayer felmondásának hírére az összes bécsi sajtó megtámadta őt azon szeszélye miatt, mely minden színháznál maradhatlanná teszi előbb-utóbb. Ma a k. a. egy hosszú levélben védi magát, hol helyenkint oly megjegyzések vannak, melyek köz­zétételét a pesti szerkesztők nemcsak egyszer gon­dolták volna meg. A legutóbbi Gallmayer-affair - nek az lesz a vége, hogy elválik Béce színpadjai­tól és a gráczi katholikus kaszinó páholyát fogja merész ugrásaival mulattatni, sem azon határon túl, melyet elébe az or­szág érdeke, a közvélemény parancsszava, s a Parlamentarismus rendszerében elfoglalt állásának kötelességei kiszabnak. — A képviselőhöz nov. 18-diki ülésében történt jelenet folytán ellenem hirlapilag megindult táma­dásokra megadta a feleletet a baloldali kor által irányomban hozott ismeretes határozat. A képviselőház mai ülésén történt nyil­atkozatok pe­dig kötelességemmé teszik, hogy ne szóljak az országgyűlés által elintézett ügyről ez idő szerint semmit. Az Ellenőr olvasó közönsége olyan, hogy magyarázat nélkül is megérti, és átérzi hall­gatásom okát és természetét mindkét irányban. Lehet, hogy később nem fog eltiltani saját ügyem előadásának még egyszeri és utolsó ismétlésétől azon kettős tekintet sem, a­mely most — úgy a hála mint az illendőség minden fogalmánál fogva — természetessé is, tartozásszerűvé is teszi ré­szemről az elnémulást; jelenleg azonban magamról és támadóimnak többet mondani nem látom sem szükségesnek sem helyesnek; s nyugodt lelkiisme­­rettel bízom hazánk ítéletére azon életpályát, mely — csekély tehetségeim szerint, de teljes erőmmel — szent érdekeinek felemelő szolgálatára volt és marad intézve mindig. Csernátony, Bécs, nov. 24. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) Báró Kuhn legfelsőbb parancsa foly­tán nagy sürgés „forgás van a hadügyminisztérium­ban. Ezúttal azonban nem valami uj hátultöltő“ találmánynyal vagy egyenruha kérdésének megál­lapításával foglalkoznak, hanem egészen okos do­loggal. A hadügyér­t. i. azt tervezi, hogy minisz­teri irodáiban az udvari haditanács elnökei és Au­sztria hadügyminiszteri arczképei mind fényképez­­tessenek le s állíttasanak közszemlére a jövő évi világkiállítás tartama alatt. E történeti arczkép csarnokhoz egy bő commentár is fog szerkesztet­­ni, mely nemcsak a generalissimusok életrajzát és a csaták leírását, hanem Ausztria hadi­ történeté­nek és vezérletének pragmatikus leírását is fogja tartalmazni. Természetes, hogy az ukáz értelme folytán már szorgalmasan szellőztetnek az állam le­véltár dohos helyiségei, hogy a hajdani nagy had­vezérek végre is igazságos méltatásban részesülje­ k . I Vukovich­ Sebő temetése Londonban. I — November 20. — | (Saj­át t­e­vel ez­őnktő­l.) I Vukovích Sebő, országgyűlési képviselő I tetemeinek beszentelési szertartása ma d. u. I két és fél órakor ment végbe. I A meghívottak a halotti ház földszinti I termében gyűltek össze; midőn a szertartási I előkészületek be lőnek fejezve, a gyászolók I az első emeleti terembe kisértettek fel. Egy­­ három öl széles és ugyanily hosszú, utczára I nyiló szoba volt ez, fekete posztóval bevont I falakkal, melyben középen a boldogult rava- I fala emelkedett. A koporsót fekete, fehér csipkével szegély- I­zett bársony lepel boritá, rajta élő és csinált virá- t­a­gokból készült koszoru­skörös körül nyolczugyan I I ily koszorú, mig a ravatal talaját élő borostyán I 1 koszorú ölelé körül. Jobb és baloldalon ti- I­zennyolez viaszgyertya égett. A koporsó fe- I dele a tetemek felső részénél volt felállítva, I broncz lappal ellátva, mibe a következő sza­­­vak vésvék: „Vukovich Sebő, született 1811 I nov., meghalt 1872 nov.“ . A boldogult halálának hire csak igen I későn jött az itt élő magyarok tudomására s s ennek tulajdonítandó, miszerint a beszente- I lésnél jelenlevők száma a huszonötöt meg nem I haladta; ott láttuk a boldogult leányát, ve- I jét és unokáját; gr. Pongrácz, s Szeremley I urat nejével, György urat szintén nejével, I Diósy Márton urat, a londoni magyar egylet I elnökét, Paterson urat, a derék magyarked- I velő angol irót, a házi orvost s a háziakat. I Maga a beszentelési szertartás felette I egyszerűen s rövideden ment végbe. Midőn a I­I gyászolók elfoglalák helyük a ravatal körül, I két, szertartásszerüleg öltözött pap lépett be, I kiknek egyike a szentelt víztartó edényt I vivé. A kiszolgáló pap körüljárva a ravatalt I ezt beszentelé. Ezután érthetlen angol latin- I­Sággal olvasott föl imádságokat, mely idő L alatt az igen különböző felekezetű jelenlevők I letérdeltek a pap feladására, befejezésül fe­lette rövid angol beszédet, ha ugyan beszéd- I nek nevezhető, mondott, melyben a boldogult I iránti érzelmeit tolmácsolá. S ezzel vége lön I a szertartásnak, s magyar beszéd épen nem­­ tartatott.­­ A boldogult tetemei bebalzsamoztattak, s s légmentesen záródó koporsóba helyeztettek f el. A tulajdonképeni temetési szertartások s Magyarországban fognak megtartatni. A ko­porsó innen, mindig tengeren menve, Tri­­estbe fog szállíttatni s innen tovább vasúton. A felette hosszadalmas tengeri szállítást azért kelle választani, minthogy a halottszállítási engedélyek kinyerése a közbenső országok kormányainál még több időt vett volna i­gény- s­be, s nagyobb nehézségekkel van össze­kötve. K. M. I ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 25-én. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Mihályi Péter, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen van­nak : Lónyay Menyhért gr., Pauler, Tisza, Wenk­­heim, Treffort miniszterek. Jegyzőkönyv hitelesítése után elnök beje­lenti Vukovits Sebő halálát, nem ugyan hivatalos értesítés, hanem biztos magán­tudomás alapján. Sokkal ismertebbek — úgymond — az ő érdemei, hogysem azon érdemeket itt felsorolni szükségesnek látnám. Tenni fogja ezt majdan a történelem, melynek legfényesebb lapján lesz át­adva az utókor kegyeletes emlékének neve. Én tehát a közérzületnek vélek kifejezést adni, midőn egyszerűen csak annyit, mondok ki, hogy a tiszt, ház e gyász­eset, e nagy veszteség felett mély részvétének s fájdalmának a jegyzőkönyvben kí­ván kifejezést adni. (Általános helyeslés.) Huszár Imre: A múlt országgyűléseken vala­hányszor a képviselőknek száma egygyel kevesbe­­dett, az országgyűlés gyászának külső jelét szokta adni az­­által, hogy a fekete lobogót a képviselő­­házon kitűzte. A fájdalom, mely mindnyájunkat ért, oly nagy, hogy én azt hiszem, nem fog ellen­zésre találni a ház egyik oldalán sem azon in­dítványom, hogy gyászunk külső jelzésére is a képviselőház lobogója három napra kitüzessék. (Ál­talános helyeslés.) Elnök ily értelemben mond határozatot, s egy­szersmind az új választásra szükséges előintézkedé­seket felemlíti. Bemutatja ezután, Gömör és Kis-Hont me­gyék, és Bazin sz. k. város kérvényét, előbbi a gömöri vasút kiépítése, utóbbi a városok közigazga­tási költségeinek állami fedeztetése tárgyában van intézve. Steiger Gyula benyújtja az országos iparegye­sület kérvényét, melyben az iparmúzeumi tárgyakra a költségvetésbe felvett, de a pénzügyi bizottság által törlött 50.000 frtot megszavaztatni kéri. — Előzetes tárgyalás végett a kérvényi bizottsághoz. Fálk Miksa ugyane tárgyban az orsz. iparos szövetség kérvényét nyújtja be. Hasonló elintézést nyer. Dulovics Ernő Modor sz. k. város kérvényét nyújtja be a városok közigazgatási költségeinek ál­lami fedezése­ tárgyában. Lázár Ádám interpellálja a belügyminiszert. „Szándékszik e az erdélyi részekben a me­zei rendőrség czél és korszerű egyöntetű szabályo­zása iránt intézkedni, és ezáltal a közgazdászat fontos érdekeit előmozdítani?“ Ki fog adatni a belügyminiszternek. Matolay Etele interpellálja a közlekedési mi­nisztert : Miután a magyar ésszakkeleti vasúton — főleg pedig annak hegyaljai — (szerencs­s­-uj­­helyi) a várakozáson felüli élénkségre fejlődött forgalom igényeinek se a pályaudvari épületek — váró és éttermek — különösen a s.­a.­újhelyiek — se a forgalmi eszközök, vagyis a vasúti kocsik száma meg nem felelnek, és e miatt az utazók s a közönség átalában kényelem élvezete helyett min­dennemű alkalmatlanságot és kényelmetlenséget kénytelen szenvedni; —és miután az illető vasut­­társulat már folyamodott is a közmunka és közle­kedésügyi minisztériumhoz a végett, hogy annak e bajokon segíthetnie mód nyujtassék, de ezen lépésének kellő sikere nem volt: „Van-e szándéka e bajokon segíteni, s a magyar éjszak-keleti vasút-társulatnak megengedni, — illetőleg annak az e czélra szükséges segélyt nyújtani, hogy pályaudvari épületeit — kivált pe­dig a s. a.­újhelyit — megbővítse és szállító ko­­csiait úgy a személy mint a forgalom igényeinek megfelelő számra szaporítsa? Tisza Lajos közlekedési miniszter : Bátor va­gyok egy pár szóval válaszolni, s azt hiszem sike­rülni fog megnyugtatni a t. képviselő­ urat. Ör­vendetes tudomásom van arról, hogy az­ északke­­leti vasútvonal felülmúlja a várakozást a forga­lomra nézve, de kevésbé örvendetes tudomásom van arról, hogy dac­ára ennek a befektetett tőkék­nek 2,3 százalékra foly be és annálfogva még tetemesen igénybe veszi a kamatbiztosítást. Ennél­fogva tehát nem lehet más kérésem úgy a t. kép­viselő úrhoz mint a közönséghez, a­melynek azt hiszem igen nagy kényelmére szolgál az, hogy most vasúton járhat­­ott, a­hol az előtt szeveren kellett járni, méltóztassék némi türelemmel lenni, míg e vasút saját fejlődése folytán oda fog jutni, hogy az államnak kamatbiztosítás czímén oly nagy összeget nem ró vállára , akkor lesz ideje a kényelemre és fényűzési czikkekre bőven költe­kezni. Nem tőlem függ megengedni azt, hogy a vasutak nagyobb indóházakat építsenek, hogy e vasutak forgalmi eszközeik számát szaporítsák, ezt megengedni, ez iránt intézkedni a törvény­hozásnak lesz feladata és a­mennyiben a forgalom és közön­ség kényelmének elodázhatlan igényei követelni fogják, igenis szándékozom nemcsak e vasútra nézve, de egyátalában az összes vasutakra nézve javaslatomat a t. háznak annak idejében megtenni. (Helyeslés.) Matolay Etele, ha a miniszter az „annak ide­jén“ szót úgy érti, hogy minél előbb, az esetben a válaszszal meg van elégedve, mert a vasúti ka­mat biztosítás nem arra való, hogy mielőtt a vasút behozza a jövedelmet, csak igen csekély részben feleljen meg feladatának, hanem arra, hogy a forgalomnak megfeleljen. Tudomásul vétetik. Eötvö­s Károly: A véderőről szóló­­javaslat tárgyalására kiküldött bizottság, a kiszolgált al­tisztek alkalmazásáról szóló törvényjavaslat fölött bevégezvén tanácskozásait, van szerencsém mint azon bizottság jegyzője, a jelentést benyújtani. Ki fog nyomatni, szétosztatni. Molnár Antal be­nyújtja a kérvények 6-ik sor jegyzéket. Ki fog nyo­matni és napirendre tűzetni. Szirmay Ödön: Számos zemplénmegyei bir­tokos részéről egy folyamodványt nyújt be, mely­ben az illetők az első magyar gácsországi vasút homonna-mező laborczi vonalrészének megnyitását póttörvény által engedélyeztetni kérik. Kérvényt bizottmányhoz. Ezután a montenegrói posta szerző­­d­é­s­r­ő­l szóló tv. jt. fogadtatik el 3-ik felolva­sásban. Következik Korizmics indítványá­­nak tárgyalása. Tisza Kálmán: Midőn az igen tisztelt képviselőtársam Ko­rizmics által benyújtott határozati javaslathoz kívánok szól­ni, magát e javaslatot nem fogom épen tüzetes elemzés alá venni, s még kevésbé szándékozom azon beszédet, melylyel azt indo­kolta, minden részleteiben kimerítően tárgyalni, nem szándékozom pedig azért, mert feltett czélom melyet — midőn most felszólalok, magam elé tűztem — az, hogy a mennyire ez lehetséges, oda hassak, hogy a múlt napokban felizgatva volt kedélyek ne csak újra fel ne izgattassanak, de a lehetőségig lecsendesedjenek­. (Élénk helyes­lés jobb felől) hogy ezen ügynek mentél elébb leendő befejezésével a képviselőház tovább folytathassa munkálkodását. (Élénk helyeslés) Már­pedig — bár meg vagyok róla győződve — IV. évfolyam

Next