Ellenőr, 1873. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-26 / 47. szám
Előfizetési árak Egészért. . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 firt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ [ Egy hónapra . 1 „ 80 s Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vallalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre követező napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele. Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. 47. szám. Budapest, szerda, február 26. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 25. (Az Ellenőr távirata.) Conatz japán consul Párisból a napokban ide érkezik, hogy a japán kiállítás vezetését átvegye. A kiállítás alatt a követség fejét Iwakurát is ide várják. Athén, febr. 25. (Az „Ellenőr“ távirata) Az új kamarában jelentékeny többség áll a kormány , rendelkezésére minden felmerülhető kérdésben. Par-lamenti körökben úgy hiszik, hogy a kormány visszautasítja a Laurionügy békebiróság útján leendő elintézését. Sztambul, febr. 25. (Az Ellenőr távirata.) Halim pasa pétervári nagykövetté történt kinevezése visszavonatott és Server párisi követ szemeltetett ki ez állomásra. Khalil állása tarthatatlan. Kormánykörökben mély elkeseredés uralt a szultán közelebbi intézkedései miatt, és nem lehetetlen, hogy a szultán a felizgatott közvéleményt Midhat pasa igazságüegyérré nevezése által fogja megnyugtatni. Madrid, febr. 25. A spanyol nemzetgyűlés után szervezte a kormányt, s e szerint Figueras, Pu y Margal, Salmeron és Castelar megtartják tárczáikat, míg a kabinet többi tagjait Acosta had-, Tutau pénz-, Orcyco tengernagy tengerészeti, Char közmunka, és Seim József gyarmatminiszterek helyettesítik. A republikánus pártba olvadt radikálokat a kabinetben a hadügyér és tengerészeti miniszter képviseli. A korábbi kormányprogramm változatlanul hagyatott. — Zavaroktól lehet tartani, s az exaltált föderalisták már meg is szállottak egyes pontokat. — A katonai elemek azonban támogatják a kormányt s a legfontosabb középületeket megszállották. Burgos a nemzetőrség főparancsnokául és Mariones madridi főparancsnokul neveztettek ki. Bukarest, febr. 25. A kormány tvjavaslatot terjesztett a kamara elé Rómában és Washingtonban felállítandó követségek tárgyában, hogy ily módon az ország politikai és nemzetgazdasági viszonyai Olaszországgal és az Egyesült Államokkal szorosabbra tűzessenek. — A kamara ejavaslat sürgősségét kimondotta. Új-York, febr. 24. Grant elnöknek a congressushoz intézett üzenete kéri, hogy a kanadai halászati törvény sürgősen elfogadtassék s igy Angliával szemben minden összeütközés elkeríthessék. Washington, febr. 24. A kongressus jogügyi bizottsága kimondotta, hogy Colfaxnak, az Egyesült Államok alelnöke s a senatus elnökének vád alá helyezésére a Crédit mobilier-féle pénzügyi skandalumokban való részesség miatt, semmi alapja nincsen. Budapest, szerdán, február 26. Uj betanulással és kiállítással először: A szentivánéji álom. Sziámit 5 felv., zenével, írta Shakespeare. Fordította Arany János Zenéjét szerzette Mendelssohn s Bartholdy Bódog. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZA. Budapest, szerdán, február 26. P A P I G N O L Franczia vígjáték 3 felvonásban, irta Georges Petit; francziából fordította Szathmáry György. Kezdete 7 órakor. 244. szám. SZÍNHÁZ. NEMZETI Bérlet Budapest, február 25. Még nem akadt eddig oly politicai lángész, ki kormányunk eddigi vallásügyi politicájában határozott rendszert, vagy irányt bitt volna fölfedezni. Egy mask epedő pillantásaival tekintgetett erre is amarra is, dévaskodva, szerelmest játszva, mint kinek érdekessége, erényei és szépsége úgyis csak addig tart, míg az álcra lehull. Itt az ideje azonban, hogy a kormány e habozó, e titkolódzó szokásáról letegyen. Szint kell vallania mind az állam és egyház közötti viszony rendezésének, mind pedig a polgári házasság kérdésének ügyében. Pauler kegyes kacsingatásait tökéletesen megunta a közönség s Tréfortnak nem lehet, nem szabad e kérdés elől megfutnia, ha óhajtja, hogy a közvéleménynyel békés lábon álljon. Nincs állam, a szabad Svarczot és Amerikát kivéve, hol a vallástürelem oly otthonos volna, mint hazánkban. A magyar nép, józan esze és belátásánál fogva, a lelkiismeret szabadságát régebben vallotta, mint az a theoreticusok agyában megszülemlett. A keresztes háborúk s a Protestantismus keletkezésének kora a magyar nemzet e részbeni érettségéről oly tanúságot nyújtanak, melyre mindenkor büszkén tekinthetünk viszsza. A közvélemény tehát le a földmívesig, nemhogy ellenséges állást foglalna el az állam és egyház közötti viszony rendezésében, de sőt azt szívvel lélekkel pártolja. Nálunk a legutolsó parasztnak is van anynyi értelmessége és természetes esze, hogy belássa, miszerint csúnya játék az, a vallás szent köpenye alatt, melyet a főpapság híveinek szemei előtt véghez visz, midőn erkölcsről és szegénységről prédikál, maga pedig tejben vajban fürdik, iskola, alsóbb papság az alatt nyomorog és alamizsnából tengődik. Sőt részünkről meg vagyunk győződve, tapasztalatból mondhatjuk azt, hogy az alsó klérus az egyház autonomicus rendezését szabadelvű alapokon csak ép úgy kívánja, mint bármely szabadelvűségéről nevezetes képviselő. Hogy ez oldalról alig meri egy-egy bátor hang a világi közönség álláspontját nyíltan hirdetni, hanem csak a legbizalmasabb körben, suttogva: az ismét egy némaságában súlyosabb vád azon erkölcsi és anyagi pressió ellen, melyet a teljhatalmú főpapság alárendeltjeivel szemközt kifejt. De hát ki is várna nyílt fellépést e szegény emberektől, kiknek kenyere, szabadsága, mindene egy kézben van letéve, kiknek lelkét már a seminariumok nevelési rendszere szolgai gondolkozásmódba töri bele. Hivatalt, kitüntetést, sőt szabadságot is a püspök, e mindenható papi kényur osztogat. Csoda-e aztán, ha a lelkészi kar hallgat, vagy ha síkra lép, a jutalmazás reményében azokkal fó egy követ, kiktől jó és balszerencséje függ. Népünk és alsó papságunk vallástürelméről száz meg száz apró részletet tudnánk felhozni, minek más államokban, hol pedig a törvényhozás megelőzte a jogi öntudat e részben való elterjedését, még ritka hollók, de melyek mindazáltal oly jellemzőek, hogy sem agyonhallgatni, sem agyonbeszélni azokat ellenkező oldalról nem lehet. Hogy egyebet ne említsünk: ott az egyes községekben felmerülő hajlam a polgári házasság megkötésére, ott a tény, hogy minden papi tilalom és nem tetszés daczára a vegyes házasságok sűrűebb és sűrűebbekké váltak, s a keresztszülői intézmény által felében más vallásunk tiszteltettek meg. Honnan van tehát mégis, hogy a kormány eddig, a közvélemény hangos kívánalmai daczára, e kérdések fölött elsurrant vagy kitérő válaszok által azokat elnapolta? Bizonyára azért, mert mint Irányi ma igen helyesen megjegyezte, fél a papságtól. De hát miért félne, ha jól akar kormányozni ? A félelemről azt mondja Voltaire, hogy ez az ember méltóságán aluli indulat, s egy ókori bölcs szerint, ki lámpással keresett embereket, egyúttal a gyanús lelkiismeret jele. S kormányunkról csakugyan el lehet mondani, hogy e kérdésekben tanúsított remegése sem méltóságának, sem lelkiismeretének nem vált becsületére. Méltóságának foszlányait néhány főpap mutogatta kárörvendő arczcal a boszankodó közönségnek, az elvei fölött csapott tor következménye pedig lelkiismeret-furdalás alakjában jelenkezett. Sok oka volt a kormány meghunyászkodásának, de valamennyi érv, mely miatt a főpapság állam- és emberiség ellenes törekvéseit szárnyaik alá vették, csütörtököt mondott kinn a prózai életben. A korteskedés, mely egyike volt a leghatalmasabb indokoknak, hogy az önjavát leső papi méltóságok előtt fejet hajtsanak, s a nép hatalmasan nyilatkozó erkölcsi és politikai érzéke jelöltjeiént megbuktatásával adta tudtára a kormánynak, hogy számítása önámításon alapult. A tapasztalat a legjobb mester, szokás mondani. Hiszszük tehát, hogy a kormány belátta, miszerint eddigi politikájával szakítnia kell, ha nem akarja, hogy mesterséges izgatás és eszközök rongálják a nép józan felfogását. Nemcsak a nemzet jóléte nevében óhajtjuk az állam és egyház közötti viszony szabadelvű és gyors szabályozását, hanem követeljük azt az országos nyugalom és béke szempontjából is. Itt az ideje, hogy a magyar állam is lerázza magáról a középkor folyamában ráaggatott ócska limlomot. Mi nem akarunk sem katholikus, sem protestáns, sem zsidó államot, mert előttünk akár megkeresztelt, akár körülmetélt állam egyformán képtelenség; nekünk egyedül és kizárólag felekezet nélküli magyar állam kell. Előre figyelmeztetjük Trefort és Pauler miniszter urakat, hogy elcsépelt hézagos phrasisok sem minket, sem a közvéleményt ki nem fogják elégíteni, őszinte, egyenes feleletet várunk, minden kibúvó rés mellőzésével, az e kérdések tekintetében beadott interpellációkra, s mi fő, oly feleletet, melyre röviddel utána tett következzék. Feleletében és tetteiben rejlik pártjának és az uralkodó kormányrendszernek próbaköve, várjon a kor színvonalára akar-e emelkedni kormányzatával, avagy eszmék és elvekkel csak játszik és csalétekül használja, hogy a hiszékeny közönséget felültesse ? A baloldali kör szerdán f. hó 36-dik napján estveli 6 órakor értekezletet tart. A delegátiók egybehivására vonatkozó legfelsőbb kéziratokat a hivatalos lap mai száma közli, s azok a következők: I. Kedves gr. Andrássy! A közös ügyek tárgyalása czéljából a birodalmi tanács által, az ott képviselt királyságokat s többi országokat illetőleg az 1867. évi deczember hó 21-én kelt törvény értelmében, valamint a magyar országgyűlés által az 1867. XII. t. sz. értelmében 1873. évre megválasztandó delegatiókat, a másolatban mellékelt kézirataimmal folyó év áprils 2-kára Bécsbe összehivandóknak találtam, s megbízom önt, hogy az illető előterjesztések bemutatása iránt intézkedjék. Kelt Bécsben, 1873. évi február hó 21-én. Ferencz József, s. k. Andrássy, s. k. II. Kedves miniszterelnököm Szávy ! A közös ügyek tárgyalása czéljából a magyar országgyűlés által az 1867. XII. t. sz. értelmében, valamint a birodalmi tanács által az 1867. évi deczember 21-én kelt ottani törvény értelmében 1873. évre megválasztandó delegatiókat a részükre törvényileg fentartott teendők végzésére f. évi ápril hs 2-ára Bécsbe összehívandóknak találom. Midőn ehez képest közösügyi minisztériumaimat egyúttal alkotmányszerű előterjesztéseik bemutatására utasítom, megbízom önt, hogy a bizottsági tagok megválasztatása s egybehívása végett a szükséges intézkedéseket megtegye. Kelt Bécsben, 1873. évi február hó 21-én. Ferencz József, s. k. Szlávy, s. k. Egy harmadik hasonló tartalmú kézirat vitézteiért herczeg Auersperg osztrák miniszterelnökhöz, azzal a különbséggel, hogy a már megválasztott bizottsági tagok egybehivására utasíttatik. Buffet. A mai ülésben Schwarcz Gyula volt az első szónok s elmondá ismét azon szereptypirozott beszédét, melyről a legvénebb képviselők sem emlékeznek, mikor hallották először, de a melynek elmondására nem mulaszthat el egyetlen alkalmat is a Kultur Mensch. Aztán meglehet, hogy a karzaton volt azon két fekete domino is, kiket a vigazda vasárnapi estélyén csábított el oratiojának meghallgatására Székesfehérvár maszkja. Ezen „szép ismeretlenek“ lehető kivételével senki sem talált bármi újat is abban, amit Schwarcz Gyula úr ma nem tudni hányadikszor, előadott. Na de a régi nótát olyan tüzesen verklizte le, hogy Trefor közokt. ügyér hozzá ment és megjegyzé : „jól beszéltél,de hát minek échaufferoztad magadat?“ Képzelhetni, hogy a miniszter ötletére mennyire elhalt a képviselő úr s mekkorát nevetett az egész környezet. Molnár Aladár más hangulatot keltett, és ebből — ha még nem késő — kivonhatná maga részére a tanúságot Schwarcz Gyula is, ki már eljutott a figyelemgerjesztés azon pontjához, hol a Ház csak azért és csak addig hallgatja meg gonosz kíváncsisággal, mert és a meddig valami hóbortot vár tőle s nevetni akar rajta. Molnár Aladár iránt nyugalmas, komoly és átalános lett a figyelem rögtön s e változás igen jó bizonyíték a Ház józaneszűségéről, mely distinguálni tudja, hogy kit kell meghallgatni komolyan s kit csak a lux reményében. Molnár Aladár teljesen igazolta, hogy megérdemli e distinctiót. Beszéde tartalmas volt elejétől végig s élénk helyeslésben részesült minden oldalról. Mi megmondtuk érzelmünket ezen ép oly rokonszenves mint tehetséges képviselőről már régebben, mert mindig készek vagyunk elismerni a valódi erőjárulékot pártelleneink közt is, s mert örvendünk minden új embernek, ki hazánk, előmenetelének szolgálatára fris értelmet és munkásságot tüntet ki. Igaz, hogy az első hatás néha csalékony lehet s a feltűnő egyéniségből olykor csak egy furcsa emberke marad, de mi azt hiszszük, hogy Molnár Aladár nem azon lények közé tartozik, akiknek szakképzettsége és tevékenysége veszendőbe szokott menni, a hiúság ágaskodásai által, az öntetszelgés ugrándozásaiban. Molnár Aladárban egy tudományosan mivelt tagot irigylünk a jobboldaltól s üdvözlünk a nemzetnek, mely becsülni fogja őt azért is, hogy nem tartja magát táltosnak s minden tudákos arrogantia nélkül, szerényen és még is önállólag, megnyerő modorban és még sem hajlongólag, világosan, tömötten, frázis és positurák nélkül, beszél és tesz alapos ismeretei és a gyakorlati tevékenység terén.* Irányinak némely kifejezései — a főpapság erkölcsössége felől — ma nagy zajt keltettek s alkalmasint élénk feleletet is vonnak magokra holnap. E zaj alatt nem voltam a Házban, s igy nem is mondok róla semmit, de, hogy t. barátom téved állításában, miszerint a magyar főpapság erkölcsei roszabbak mint a külföldi főpapokéi, arról nincs kétségem. Én részemről — pedig én sem szeretem a „magas clerust“ — sokszor nyilvánítottam, s most sem hallgatom el véleményemet, miszerint a magyar katholikus főpapság sokkal fenebb áll külföldi rangtársainál, mind a tudományosság, mind a hazafiság, mind az erkölcsök szempontjából. S mert ez volt — külföldi tapasztalataim alapján is — meggyőződésem mindig, épen ezért sem érthettem soha a csodálatos tényt, miszerint a magyar főpapság nem tudja vagy nem meri magát emancipálni a teljes romlottságáról világszerte ismeretes római curia butitó hatalmának haladásellenes fensősége alól. * Az ülés utolsó szónoka Csengery Antal volt, ki ma rendkívül hosszan beszélt, s nagyon sokat mondott, de félő, hogy jelentékenyen meggyengítette azoknak állását, kik az átalános viták terjedelmessége és dicusus természete miatt az ellenzék némely szónokait szokták vádolni. Na de Csengery Antal olyan ritkán s e ritka esetekben is olyan röviden szokott nyilatkozni, hogy megbocsáthatnak neki a jobboldal zugolódói, ha egyszer kibeszélte magát — s a házat is egy kissé ő is. Hanem óhajtandó volna, minden esetben, hogy nagy tudományának és nagy tekintélyének nyomatékos és erélyes nyilatkozataival, főleg akkor álljon elő, a midőn szava tán döntőleg is, hathat fontosabb kérdéseink szabadelvű és czélirányos megoldására, nem pedig post festa, midőn már csak a hozott törvények felőli régibb nézeteinek utólagos hangjával ismerkedhetünk meg. Amit a múltkor a megyék hivatásáról s ma a nevelésügyről beszélt, sok jót és szépet tartalmaz, de hát miért nem állott velük elő a Házban annak idejében, a kérdésbeni törvényjavaslatok tárgyalásakor? * Jobboldali: Schwarcz Gyula beszédé-nek mégis volt egy jó része, mely átalános helyesléssel találkozott. Baloldali: Ugyan melyik ? Job b o ld ali: Hát a vége. Baloldali: Vagy úgy. * Notabene a Reformpárt maholnap két tagból, Schwarcz és Kármán urakból fog állani, kik — amint ma hallottuk — elhatározták magukban, hogy pártértekezletükön behozzák a előteret. — Piret abbnagy egyparancsa. A „Pester Lloydsból vesszük át a következőt: „Midőn néhány hét előtt Pretalidnagy József főherczeg honvédségi főparancsnok adlátusává neveztetett ki, e választás igen széles körökben korántsem idézett elő kellemes benyomást. Akkor a mi lapunk volt az, mely a kinevezés ellen emelt elvi aggodalmakat nem találta alaposaknak; a történt választást a jövőben igazolni — ezt jegyeztük meg — Piret Iik úr dolga lesz, mert múltjában nem találunk okot az aggodalomra. Azóta néhány hét múlt el, s ő excellentiájáról nem hallottunk sem jót, sem roszat, ami nem nagy baj, sőt nem is kívánatos, hogy békeidőben a honvédelmi minisztérium mellett még a honvédségi főparancsnokság is valami feltűnő módon adjon életjelt magáról. „ Két nap óta azonban beszélnek a főparancsnokságról, s különösen Piret adlatus úrról vagy — még világosabban mondva — egy körrendeletről, melyet ő intézett volna a honvédcsapatokhoz. E körrendeletben — amint beszélik — igen kimerítő oktatások foglaltatnak arról, minő terjedelmű legyen a szakáll, minő formájú és szinü a gallér, továbbá, hogy a tettleges állományú honvédeknek a polgári ruha viselése megvan tiltva, míg megfordítva a szabadságolt állománybeliek az egyenruhát csak a főparancsnokság engedelmével vehetik fel, stb. Nem sikerült eddig a rendelet eredeti szövegét megszereznünk, de létezésének híre különben jól értesült körökben általán el van terjedve, s egy pesti lap azzal a megjegyzéssel emlékezik róla, hogy Piret b. rendelete a főparancsnok József főhg tudta, úgyszintén a honv. minisztérium előleges tudomása nélkül bocsáttatott ki. Ez olyan dolog, melyet a főhg-főparancsnoknak ad látusával, s azután a honvédelmi ministeriumnak afőparancsnoksággal kell elintéznie, s amelybe egyelőre nem akarunk avatkozni. „Ami azonban az említett rendelet tartalmát illeti, úgy az — a keringő hirek alaposságát feltételezve — élénken emlékeztetne Benedek tásznagy 1866-ki hasonló kibocsátványaira, melyekben a monarchia sorsára döntő hadjárat előestéjén nem volt sürgősebb parancsolni valója, mint hogy a tisztek csak szabályszerűleg kiberetvált állal rohanhatnak a hazáért való halálba, s hogy újságírók és a két hölgyek a táborban meg ne tüzessenek stb. E fontos dolgok közepette Benedek báró végtére egészen megfeledkezett „titkos tervéről“ — s a többit tudjuk. Mindenekelőtt hitelesen kellene most már constatálni, várjon Piret báró itteni missióját valóban ilyen szellemben fogja-e fel. Ha ő excellentiája kíváncsiságunknak e pontra nézve önkénytesen meg sem felelne, talán majd valami interpelláció-féle meg fogja oldani a dolgot, s csak óhajtjuk, vajha e körrendelet nem létezése bizonyulna be. Ellenkező esetben Piret althnagy úr reá nézve talán nem a legkellemesebb módon értesíttetnék arról, hogy ő szolgája a parlamentárisan kormányzott magyar államnak, ki azon pillanatban, midőn működése a nemzet szellemével és akaratával ellentétbe jő, simpliciter az ajtó elé tétetik. Ha pedig a tábornok úr valami titkos támaszokra építene, — úgy magát kellemetlen csalódásoktól megőrzendő — jól teszi, ha idején megemlékezik arról, milyen véget értek épen ama támaszok azon hatalom által, melylyel ő excellentiája a harczot felvenni akarná. Mára elég ennyi, s várjuk a felvilágosításokat. “ Berlin, február 24. (Saját levelezőnktől.) A porosz lapok méltán hangoztathatják a feletti örömöket, hogy a múlt évi budget 20 milló többletet mutat fel, a f. évre pedig 30 millió tallér több bevétel várható. Hogyha ezen öröm azonban nem oly átalános, nem oly országos, nem oly nagymérvű, mint megérdemelné, azon nem csodálkozunk, ha meggondoljuk, hogy a kormány még folyton különféle adófelemelésről gondolkodik. Őszintén örvendünk mi is, hogy a tanítók fizetése felemelésére mintegy 2 millió és a hivatalnokokéra szintén mintegy 2 és félmillió tallér póthitel javasoltatik a pénzügyminiszter által. Azt azonban mai napig sem értjük, mert nem gondolnak Poroszországban az adónak gyökeres teljes átalakítására a mai kor igényeinek megfelelőleg ? Igaz, hogy egy adóreformjavaslat a pénzügyi bizottság által már tárgyaltatik, ebben azonban bár egyes javításokkal találkozunk, nem látunk még sok olyat, ami kivált a szegényebb néposztály terheit tetemesen csökkentené oly mértékben, mint ezt az átalános nemzetgazdászati, kereskedelmi s ipari és állami érdekek követelnék. Talán emlékeznek olvasóink, már a múlt nyáron a budget tárgyalása alkalmával kifejeztem azon határozott nézetre, miként a tényleges bevéte nem egy-két millióval, de tetemesen felül fogja múlni az előirányzatot, mely úgy látszik csak ezért készíttetett roszabb színben, hogy a képviselőház igazságos és méltányos követelései a felsőbb politika szempontjából megtagadtathassanak. A sóadó eltörlése pl. akkor elejtetett Bismarck által, daczára, hogy a képv.ház azt határozottan károsnak ítélte, de egyszersmind határozatba ment ugyanakkor, hogy mihelyt a körülmények megengedik, a sóadó el fog töröltetni. Azóta a kormány és képviselőház töri fejét, mily új adónemeket hozzon be, s a dohány adó behozatala által tetemesen meg akarja csorbítani úgy a belföldi dohánytermelést, mint kereskedelmet. Ha azonban a kormány és képviselőház még most sem látják elérkezettnek az időt, midőn a 7,8 milliónyi sóadót eltörölhessék, akkor nem tudjuk mikor, mert nemcsak 20—30 milliónyi több bevételök van évenkint, de ennek folytonos növekedése is várható s a mi fő, a porosz államnak adóssága már csak alig van, s ez is a franczia hadikárpótlásból könnyen lesz törleszthető. De továbbá hadügyi czélokra várak, és raktárak felszerelésére, új fegyverekre és ágyukra, hadügyi alapra stb. mind a franczia hadikárpótlásból telik, azért ismételve állítjuk, megfoghatatlan volna előttünk, ha a porosz kormány és képviselőház még most sem látná elérkezettnek az időt, a nép terhein segíteni, mégpedig a több bevétel teljes erejéig. Francziaország a jövő hó elején ismét vagy 200 millió francot fog lefizetni a 4-ik milliárdból, mely állítólag május hóig teljesen törlesztve leend, s ekkor a franczia állami kincstár ismét 700 millió franccal fog bírni, úgy, hogy esetleg június-július hóban az összes 5 milliárdot kifizethetik, s minthogy ezután az egész franczia terület meglesz szabadítva a német katonaságtól, a francziák most már komolyan kezdenek gondolkozni a végleges kormányforma megállapítása iránt, s az itteni meglehetős terjedelmes tudósítások szerint a republicánusok győzelme biztosítottnak tekinthető. Ennek ellenében Németországba folyton új arany folyván be, az arany pénz verése gyors léptekkel halad előre, s nemcsak Hamburgban szűnt meg f. hó 15-ke óta az ottani Banco Mark törvényes pénz lenni, hanem nemsokára egész Németország pénzének egységesítése az arany valuta behozatala befejezve leend. E czélból a napokban terjesztetett be a szövetségtanácshoz az érempénz törvényjavaslat, mely 16 szakaszból áll. E szerint a törvény 6 hónappal a császár és szövets tanács jóváhagyása után lép életbe. Minden eddigi pénznem megszűnik törvényes fizetési eszköz lenni s e helyett a markarendszer hozatik be. Az uj német marka egyenlő egy angol shilling az az' 50 o."é. ezüst kr., 1 '/* franc, 1/3 tallérral. Arany pénzül fognak szolgálni a már eddig is nagy számban forgalomban levő 20 és 10 márkás darabok. 20 m. , egy font sterling, 10 o. o. ezüst frt azaz 25 franccal. Váltópénzekül veretni fognak 5, 1, és 1/1 márkás ezüst pénzek s 10, 5, 2 és 1 filléres éretpénzek. Az új márkarendszer tehát szintén a 10-edes rendszeren fog alapulni, számítása azonban nézetünk szerint még mindig nem lesz oly kényelmes, mint a franczia vagy osztrák beosztás. Kétségkívül azonban sokkal előnyösebb, mint az eddigi 12 Pfenniges és 30 garasos tallérrendszer, melynek számítása a gyakorlati emberek számára ugyan nem valami nagy mesterség, de a közéletben általán mégis igen nehézkes. A spanyol állami átalakulásról újabban olvastunk egy pár vezérczikket, melyeknek vége az, hogy miután Spanyolországban a köztársaság jelenleg oly könnyen minden nehézség nélkül mondatott ki, biztosan fel lehet tenni, hogy az ép oly hamar fog megbukni; ezen két ellentét között mi az összefüggést nem tudtuk feltalálni. E helyett jelenthetjük, hogy itten egyhangúlag elterjedt hírek szerint a spanyolországi német követ utasítást kapott, miként a tényleg fennálló kormányt ismerje el, e szerint a spanyol köztársaság már jóformán valamennyi európai hatalom által elismertetett. A farsang utolsó napja Kölnben mindig nagy ünnepélyességgel, élénkséggel és vidámsággal tartatik meg, ekkor az egész város lakossága mulat, az utczákon óriási és állítólag igen szép álcrás menetek tartatnak. Berlinből és más városokból tömérdek idegen megy aznap oda, s a tréfa kétségkívül igen érdekes és mulatságos lehet, miután minden álarczosnak szabadságában van bármely idegen házba is bemennie. Ez alkalomból tehát a „Kladdredatsch“ életlap táviratokat hoz Kölnből, melyek szerint Amadeus hg. a bolond-bizottság elnökének neveztetett ki, úgyszintén a többi orleansi és Bourbon ház trónkövetelő herczegei tiszteletbeli tagoknak stb. g-t . A 34-es küldöttség Il-ik albizottsága ma délután ülést tartott, melyen a fővárosi tanács igtató, kiadó és levéltári hivatalának teendőire, feladatára és hatáskörére, továbbá ügykezelésére és személyzetének számára vonatkozó munkálat vétetett tanácskozás alá. A munkálatot Ger-óczy tanácsos készítette, s az elsoroltakon kívül kiterjed a statisztikai hivatal szervezetére és feladatára, ellátására, végül a fővárosi számvevőség hatáskörére, a közigazgatási számvevőségi segédszolgálatra, az „illetékességi, a közigazgatási és műszaki ellenőrzésre, a szervizezési szolgálatra“, a számvevőség ügyosztályaira, személyzetére, ennek egyes tagjaira és azok teendőire. A munkálat tárgyalása tegnap nem végeztetett be, s az albizottságnak egy második ülésre lesz szüksége. Az első albizottság pénteken délután ülést tart, szombaton délután pedig teljes ülés lesz. A gründerek sietnek az engedélyezési rendszer szabályozása előtt megrakni zsebeiket engedély-okmányokkal s a „P. L.“ mai száma a következő alapításokról emlékezik: 1. Budapesti általános biztosíték-intézet (Garantie Anstalt), 2 millió alaptőke. 2. Nagykanizsai bankegylet, egy millió írttal. 3. Lipótvárosi takarék- és hitelegylet felveszi czimébe a Terézvárost is. — 4. Alföldi építő és telekfelosztási részvénytársaság, egy millióval. 5. Nagykanizsai leszámítoló bank, két millióval. 6. Pest-lipótvárosi takarék- és hitelegylet. — 7. Délmagyarországi építő egylet Szegeden, fél millióval. — 8. „Nyitra“ köles, bizt, társ., száz ezer írttal. — Pesti ipar- és