Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-04 / 103. szám
cercle a orientálts melynek belseje várja a rendező kezeket. Az egyptomi alkirály épületeinek megszemlélhetéséről még szó sincs, hogy is volna, ha a munka csak most kezd folyni kettőzött erővel. Magában az iparpalotában öszszeszámoltunk vagy 5—6 födött udvart, ahol még a tárgyak kiállítására szükséges asztalokat, szekrényeket, most készítik. Hasonlóképen vagyunk az egyesült államokkal,objektumok helyett, mindenfelé óriási ládák szemléltével kell megelégednünk. Az állapot készületlenségéhez hozzá kell adnunk még azt, hogy katalógussal sem bírunk, s igy a közönség — felvilágosító s tájékozó jegyzék nélkül — magára van egészen hagyatva. Szóval minden a lehető legnagyobb rendetlenségben melynek elhárítását e hóban a legjobb remények közt sem lehet várnunk. Pár szóval meg kell még a magyar csárdáról is emlékeznem. Hogy az architektúra e mixtum compositumát, tulajdonképen miért hívják csárdának, azt én oly kevéssé tudom megmagyarázni, mint talán építője. Mert az úgynevezett csárda nem egyéb, mint a szőlőinkben divatos borház, felöntve a falusi csukák építési modorának zancejával. Földszint van a pincze, innen nyírfa kerítéssel vezet a dombra egy terpentin út. A csárda, hosszúkás egyenes épület, közepéből egy terassa nyúlik ki, — ennek szylje kérdezni engedi a ház építésének befejezettségét. Az éthelyiséget borús időben a csárda nagyon egyszerű hosszúkás szobájában találjuk, — verőfényes nap alatt pedig a domb oldal plateau-in. — Inyencznek kellene lennem, hogy illetékes bírálatot hozhassak Smiter konyha resultátumai, úgy borai felől. A közönség, úgy látszik, kedveli az ellátást s a magyar konyhát, mert oly számosan látogatja, hogy bérlőjének nem kell aggódnia. Az étlap s a konyha jellege egészen magyar, tehát fűszeres , fűszeres az ára is, mondták sokan. Az „egy váltó története“ czímű közleményünkhöz, melynek foglalatja az, hogy Csemeghy igazságügyi államtitkár úr egy külföldről érkezett nagyobb összegű váltót az arra eszközölt végrehajtás daczára az adósnak kiadatott, bővebb felvilágosításul közöljük a két rendeletet, melyeket ez ügyben az államtitkár úr kibocsátott, közöljük annál inkább, minthogy sem mi, sem laptársaink, kik az ügyet szintén szellőztették, választ eddig nem nyertünk. Kitűnik a két rendeletből, hogy a nagy összegről szóló váltót kiadatta az adósnak, míg egy csekélységről (246 fránkról) szóló váltót visszatartott, holott mindkettőre nézve ugyanazon momentumok forogtak fenn. Az első rendelet, melynek mysticus hangja feltűnik, igy hangzik: „15,38/,37. szám. Hivatkozással a f. évi jun. 10-én 10557 sz. •/• kelt leiratomra, felszólítom a város közönségét, hogy a f. alá zárt mellékleteket a dr. Barach Benedek által képviselt Cobner Mark pesti lakosnak oly felhívással kézbesítse, miszerint az azok közt létező két nyugtát aláírva, minél előbb ismét ide bemutassa. A Sándor nevű fia utáni hagyatéki ügy mikénti elintézéséről, valamint az ide mellékelt s nevére czímzett consuli levélből, úgy a többi csatolmányokból értesülni fog. Tudomására adandó azonban a nevezettnek az is, hogy a közös külügyminisztérium közleménye szerint a bécsi kereskedelmi törvényszék által m. évii 36409 sz. a. hozott végzés, mely szerint a Cohner Mark részére Havannából befolyó hagyatéki összeg azon tartozás erejéig melylyel Zweigelt Hermina bécsi lakosnő irányában kötelezve van, le foglaltatik, egyúttal foganatositatatott. Felszólítom végre a város közönségét, hogy a fennidézett 10557 számú leiratom végbekezdésében foglalt meghagyásnak már mielőbb feleljen meg. Pest 1871 augustus 26. Az igazságügyminiszter rendeletéből Csemeghi min. tanácsos. 7 dar. közte egy drb. 9799 francs 8 centimes eredeti váltó. Pest szab. kir. város közönségének.“ A második rendelet, melyben egy kis összegű váltó visszatartásáról van szó, igy hangzik: „162119/871. sz. Vonatkozással a f. évi augusztus hó 26-án 15138. sz. a. kelt rendeletre a havannai magyar-osztrák ügynökségtől Cohner Márk helybeli lakos részére érkezett j. alatti levél leküldetik, és felhivatik a város közönsége, értesítse a nevezettet a kérdéses levél kézbesítése mellett, hogy az ezzel együtt hozzám áttett 9799 fr. 8 centimesről szóló váltóra a helybeli kir. váltótörvényszéknek f. évi 56070. sz. a. kelt végzése folytán a végrehajtási foglalás Blau Lázár felperes részére foganatosíttatván, a levélben érintett másodpéldány e foglalás kitüntetése végett a nevezett váltótörvényszékhez küldetett át; továbbá, hogy Cohner Márk ellen e város törvényszéke f. évi május hó 7-én 7041. sz. a. kelt végzésével, Cohner Róza javára 60,000 ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése május 3-án. Bittó István elnök bejelenti Semsey Albert és Csaba Gyula országgyűlési képviselők elhunytét, mi szomorú tudomásul vétetik. Jelenti továbbá, hogy a miniszterelnök a ház tudomására juttatja Zichy József grófnak főasztalnokmesterré, Mikó Imre grófnak főpohárnokmesterré s Almássy György grófnak főajtónállómesterré történt kineveztetését. Jelenti, hogy a főrendiház elnöke megküldi az országos főlevéltárnak elismervényét tíz szentesített törvény eredeti példányának az országos levéltárban történt elhelyezéséről, ugyancsak a főrendiház elnöke megküldi a házjövedelem, személyes kereseti adó és a bélyegek és illetékekről szóló szentesített törvények eredeti példányainak az országos levéltárban történt elhelyezését igazoló elismervényt; végre megküldi az 1873-ik évi államköltségvetésről és a lószükséglet fedezéséről szóló szentesített törvények eredeti példányainak az országos levéltárban elhelyezéséről szóló elismervényt. Bemutatja Hunyadmegye feliratát a vajdahunyadi vasművek és a zsilvölgyi kőszéntelepek bérbeadásának mellőzése iránt. Ugyancsak hunyadmegye feliratát a községi megadóztatást tárgyazó 1871. XVIII-ik törvényczikk 120-ik §-ának módosítása iránt. Győrmegye feliratát az 1870. XLV-ik törvényczikk 11-ik §-ának végrehajtása iránt; — Bács-Bodrogmegye föliratát az országgyűlési nyomtatványok megküldése iránt; Ugocsamegye föliratát a jezsuita zárdák eltörlése iránt; Buda város föliratát a dunai hajómalmok tulajdonosainak kártalanítása iránt; Zemplén megye föliratát II. Rákóczy Ferencz hamvainak külföldről a hazába behozatala iránt; Pozsony városa föliratát a katonabeszállásolás ügyének törvény által leendő szabályozásaránt; Tordamegye föliratát a községi megadóztatást tárgyazó 1871-dik évi XVIII. törvényczikk 120. szakaszának módosítása iránt; ugyancsak Tordamegye föliratát a védrendszerről szóló 1868-ik évi XL. törvényczikk 20. §-ának módositása iránt; Eperjes városa föliratát a katonabeszállásolás ügyének törvény által leendő szabályozása iránt; a jászkún kerületek feliratát a községek rendezéséről szóló törvény 132. szakaszának magyarázata iránt; Vasmegye feliratát az országgyűlési nyomtatványok megküldése iránt, ugyancsak Vasmegye feliratát a katonái szállásolás ügyének törvény által leendő szabályozása iránt, Szathmármegye föliratát az országgyűlési nyomtatványok megküldése iránt, ugyancsak Szathmármegye föliratát II. Rákóczy Ferencz hamvainak a hazába szállítása iránt. Deák Ferencz bemutatja Dollove határőrvidéki község kérelmét Pradien Otsa és Funtina Fenje puszták 2000 hold legelőjének váltság utján leendő megszerzése iránt. Elnök jelenti, hogy Kosztolányi Károly egészségi szempontból 2 havi szabadságot kér. Megadatik. Bemutatja Podmaniczky Frigyes báró szarvasker. képviselő megbízó levele. Jelenti, hogy Barthal György végleges igazolására fenntartott 30 nap eltelt végre bemutatja mindazon interpellációk, indítványok, határozati javaslatok és törvényjavaslatok, valamint egyéb miniszteri előterjesztések lajstromát, melyek 1873. ápril 30-ig a képviselőház elé terjesztettek s eddig végleg elintézve nincsenek. Elnök ezután jelentést tesz eljárásáról ama 15 tagú küldöttségnek, melyet a ház azzal megbízott, hogy a képviselőházat Gizela főherczegnő nászánál képviselje. April 17-én tisztelgett a küldöttség a királynál és királynőnél s Lipót herczegnél, ápril 18-án Gizela főherczegnőnél. A küldöttség, melynek nevében a herczegprimás beszélt s mindenütt kegyes fogadtatásban részesült. Jelenti egyúttal azt is, hogy a főherczegnőnek trónöröklési lemondásánál a szóló és a felsőház elnöke tanukképek szerepeltek. Simonyi Lajos báró: T. ház! Azt hiszem a t. ház osztatlan örömmel veendi tudomásul a t. elnök úrnak ezen jelentését, mely szerint Magyarországnak küldöttségét, mely Gizela főherczegnőnek nászünnepélye alkalmával Magyarországnak ő felsége iránti mély tiszteletének és hódolatának tolmácsolásával volt megbízva, ő felsége legkegyelmesebben fogadni méltóztatott. Mint a hírlapi értesítésekből, — és pedig pártkülönbség nélkül úgy azon képviselőtársaink részéről is, hasonlag pártkülönbség nélkül kik ezen országos küldöttségnek tagjai voltak, értesítettem, de azt hiszem értesültünk valamenyien a háznak tagjai arról, hogy elkövetett tapintatlanság következtében ezen országos küldöttség nem foglalta el sem az ünnepélyen, sem a szertartáson melyre ő felsége által legkegyelmesebben meghiva volt, azon helyet, mely őt mint a souverain hatalom egyik részének képviselőjét méltán megillette volna. (Felkiáltások balról: Igaz!) A képviselőháznak t. elnökét ezen magas állásánál fogva illette meg azon hivatás, hogy ezen országos küldöttséget vezényelje. A tapasztalatok által azonban tudomásunkra jutott az is, hogy az igen t. elnök úr nem ismerte tökéletesen a azon kötelezettséget, mely ezen fényes állásának kifolyása •• ugyanis az igen t. elnök úr az országos küldöttséget nem csak hogy arról nem értesítette, hogy ki fog az ország nevében nyilatkozni, az ünnepélyes szónoklatot megtartani, de ezen szónoklatnak tartalmát a parlamenti szabályok ellenére előre a küldöttségi tagokkal nem is közölte. (Felkiáltás balról : Igaz! ) Az igen tisztert elnök úr a rendezéssel megbízott irányadó köröket nem értesítvén Magyarország küldöttsége megjelenéséről e mulasztás következtében Magyarország gyűlésének, azaz Magyarországnak küldöttsége nem foglalhatta el azon helyet, mely őt megillette, és a magyar király leányának nászünnepélyénél Magyarország mint állam sem kitüntetve nem, de még csak jelezve sem volt. Ha az illető értesítés megtörtént volna, e mellőztetés semmi esetben sem történt volna. Mert részemről felteszem ő felsége magas személye körüli miniszerünkről, hogy ez esetben egyesülvén a képviselőház elnökével, mindenesetre megtették volna azon lépéseket, melyek azt eredményezték volna, hogy a küldöttség az őt megillető helyben részesíttessék. A szerénységet a közéletben érdemnek tartom, de azért nem tarthatom helyesnek azon eljárást, hogy az igent, elnök úr, a vezényletére bízott országos küldöttséget elhagyván s mellőzvén elnöki magas állását, megelégedett azon előnynyel, melyet személyének a történt félreértések következtében a képviselőház elnökségénél, mely alkotmányos államban a fejedelem után a legelső méltóság az országban, (úgy van!) a mindenesetre sokkal szerényebb belső titkos tanácsosi rang nyitott (Mozgás.) Távol van tőlem, tehát, hogy e tekintetben bármely határozat hozatalára felkérjem, én általában ez ügyről nem is szólottam volna, ha nem fordult volna az meg annyiszor a nyilvánosság terén, de ezek után az országgyűlés méltóságára nézve szükségesnek tartottam azt, hogy legalább egyes nyilatkozatok által adjunk kifejezést annak, hogy sajnálattal értesültünk a történtekről. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök: Engedje meg a t. ház, hogy az imént hallott felszólalásra egyszerűen és egészen objectíve néhány megjegyzést tehessek. Az imént felszólalt. képviselő úr vádat emelt ellenem. Először, hogy nem tudósítottam az ő felsége személye körüli minisztert a küldöttség megérkezéséről, s ennek tulajdoníthatók azon ballépések és hibák, melyek a küldöttség méltó fogadására vonatkozólag elkövettettek. A t. képviselő úr ezen vádjára egész határozottsággal állíthatom, hogy igenis tudósítottam az ő felsége személye körüli miniszter urat, hogy a küldöttség 16-án Bécsben fog lenni. Ennél fogva a tudósítás elmaradásából netalán származhatott mulasztásokra teljességgel semmi befolyással nem voltam. A másik, amivel a képviselő úr vádol, az, hogy elhagytam a küldöttséget és megelégedve a sokkal szerényebb titkos tanácsoló méltósággal, magam elmentem azon ünnepélyekre, melyekből a küldöttség mint olyan elmaradt. E váddal szemben bátor vagyok mindenekelőtt is magára a képviselőház határozatára hivatkozni, amelynél fogva a bizottság kiküldetett. Ez szóról szóra így szól : Elnök jelenti, hogy a miniszterelnök 1. évi márczius 30-án hozzá intézett átirata szerint Gizela főherczegasszony ő fenségének, Lipót bajorországi királyi herczeg ő fenségével való házassági egybekelési ünnepélyére ő cs. és apostoli kir felsége a magyar országgyűlés két háza elnökeinek és kiküldendő tagjainak megjelenését f. évi ápr. 20-án Bécsbe kegyesen venni méltóztatott. A ház az elnök indítványára a következő 15 tagot bizza meg a ház képviselésére. (Következnek a nevek.) T. ház! Én e határozatot tartván szem előtt, e küldöttség kötelességszerű hivatalos feladatának csak két dolgot tekinthettem és tekintettem. Egyik az volt, hogy ezen családi ünnepély alkalmával kifejezést adjunk a ház szerencse - kívonatainak, a másik az, hogy mint küldöttség ,jelen legyünk azon esküvési ünnepélyen, melyre tulajdonkép a miniszterelnöki átirat által ő felségétől meghivattunk, így fogva fel a küldöttség feladatát, én igenis mindazon tisztelgéseknél, melyeket akár ő felségeknél, akár pedig ő fenségüknél, a jegyes párnál tettünk, a küldöttséget mint elnök vezettem és azon körülmény, hogy a küldöttség szónoka nem én voltam, hanem a herczegprimás, egyszerű koroláriuma volt azon másik körülménynek, hogy az országgyűlés mindkét házának küldöttsége együttesen fogadtatott. (Balfelől ellenmondások). Ezt pedig, tekintettel azon testületek és küldöttségek nagy számára, melyek ezen alkalommal tisztelegni kívántak, tettük ő felségük és fenségük személyei iránti kíméletből. (Balfelől ellenmondás.) Különben t. hát, azon másik állítása sem áll a t. képviselő úrnak, hogy eme körülményről nem értesítettem a küldöttség tagjait, mert ők igenis egyenként értesítve lettek, talán kettőnek kivételéivel, kik közöl az egyik távol volt, a másik pedig később jelentkezett, de nem kételkedem, hogy a küldöttségnek e tagja is értesült e körülményről és biztosíthatom a t. házat, hogy akkor egyetlen egy felszólalás sem történt arra nézve, hogy külön fogadtatást követeljünk, mert ha ez megtörtént volna nem mulasztottam volna el, külön kihallgatást kérni, és így a bajon lehetett volna segíteni; minthogy azonban ez irányban egy oldalról sem történt észrevétel, azt kellett hinnem, hogy mindenki hallgatagon beleegyezik. Ez válaszom a t. képviselő úrnak második vádjára. És most áttérek, t. ház, a harmadikra, hogy elhagytam a küldöttséget s mint titkos tanácsos vettem részt az egyik ünnepélynél. A mondottakból meg fog győződni a t. ház, hogy én ama két kötelességszerű feladaton kívül, amelyeket, jelezni bátor voltam, a küldöttségnek, mint olyannak, hivatalos feladatául mást nem ismertem. Ami pedig azon mulatságokat és ünnepélyeket illeti, melyek ezen alkalomnál rendeztettek, ezekre nézve az volt véleményem, hogy ezek a küldöttséget, mint olyat, testületileg hivatalosan teljességgel nem illetik, és ezt annyival inkább voltam jogosítva hinni, mert a küldöttség, mint olyan, az ünnepélyekre meghiva nem volt. Még az udvari értesítvényben is, mely annyi neheztelést szült, a küldöttség mint olyan nincs említve. Azonban igaz — és ezt nincs is szándékomban elhallgatni — hogy ugyanazon udvari értesitvényben az foglaltatik, hogy úgy a lajtántúli, mint a lajtáninneni delegátiók és a törvényhozások tagjai, valamint a törzstisztek és a többi — a karzatokon fognak helyet foglalni, és kétséget nem szenved, hogy ezen átalános intézkedés az akkor épen kiküldetésben ott járt képviselő urakra is szólott, de midőn én ennek következtében az ő felsége személye körüli miniszter úrhoz elmenvén, neki a küldöttség nevében hivatalosan kijelentettem, hogy a küldöttség a helyet és az osztályozást az általa képviselt testület méltóságával megegyeznőnek nem tekintvén, az ünnepélyben részt venni nem fog, részemről én azt hiszem, hogy ezzel megtettem mindazt, amit a ház méltósága érdekében meg kellett tennem. (Balfelől ellenmondás.) Hogy ezenkívül szükséges volt-e még titkos tanácsosi minőségemben is demonstrálnom és elmaradnom az ünnepélyről, melyre csakis azon egyetlen egy czimen hivattam meg, azt a t. ház bölcs belátására és megítélésére bízom. (Balfelől ellenmondás.'' Ebből áll az, amit a t. képviselő úrnak imént hallott felszólalására megjegyezni kötelességemnek tartottam. Deák Ferencz, T. ház! . úgy hiszem, senki sincs köztünk, ki meggyőződésből helyeselné mindazt, mi erre vonatkozólag Bécsben történt. (Igaz!) Annyi minden esetre igaz, t. elnökünk előadása szerint is, hogy az ország küldöttsége nem részesíttetett oly figyelemben, mint minőben állásánál és az ünnepélynél fogva részesülnie kellett volna. (Általános élénk helyeslés.) Én nem akadok föl azon, hogy a delegátusok vagy egyes képviselők miként vettek részt az ünnepélyben: azok magánemberek, és ott sem mint nem delegátusok, sem nem mint képviselők, hanem egyedül mint magánemberek voltak jelen , de az ország küldöttsége hivatalból, kötelességből volt ott. (Igaz ! úgy van !.) Azonban valamint az előttem szólott Simonyi Lajos, képviselő úr mondotta, én is azt hiszem, hogy teljesen fölösleges e tárgyban bármi határozatot hozni. (Igaz!) Sokkal több hódoló tisztelettel vagyunk ő felsége személye iránt, sem hogy azon fényes családi ünnepélynek emlékét kedvetlenséggel akarnók zavarni. (Átalános helyeslés.) És kettőről meg vagyok győződve; egyikről, arról, hogy ezen figyelmetlenség— vagy bármi gyengédebb vagy keményebb szóval éljünk — semmi esetre sem történt ő felségének akaratával, sőt talán tudtával sem; (ügy van!) történt a régi biablonok módja szerint, mely még nagyon különbözik a parlamentáris eszméktől. (Igaz.) A másik, amiről meg vagyok győződve az, hogy alig hihető, miszerint ez valaha ismét történhessék, mert a dolog annyi indignatiót szült magában Bécsben, hogy azon urak, kik talán ennek okozói lehettek, bizonyosan óvatosabbak lesznek jövőre. Én tehát azt hiszem, hogy ez ügyet befejezettnek tekinthetjük. (Átalános helyeslés) és átmehetünk a napirendre. Következett a napirend. Csengeri Antal két kérvényt nyújt be. Egyiket a Kisfaludy-társaság intézi a képviselőházhoz a szellemi tulajdont biztosítandó törvény minél előbb leendő megalkotását kérvén, a másikban a kolozsvári egyetem tanárai fizetősöknek, a budapesti egyetem tanárainak fizetésével egyenlítését kérik. A kérvényi bizottsághoz tétetnek át. Várady Gábor Sziklásy József kérvényét nyújtja be, melyben számára a m. kir. pénzügyminisztériumnál elrendelt, de a lajthántúli minisztérium által megtagadott rendszeres nyugdíjának kieszközlését kéri. — Ez is a kérvényi bizottsághoz utasittatik. Pauler Tivadar Budapest főváros pesti része telekkönyvének átalakításáról, a bírói gyakorlati vizsgáról, a kir. körjegyzőségekről s az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatokat leteszi a ház asztalára. A miniszter a jogügyi bizottsághoz kéri utasítani. Várady Gábor és Ghyczy Kálmán ellenben a kinyomatást és a képviselők közt leendő kiosztást sürgetik. Ki fognak nyomatni. Szlávy József miniszterelnök előadja, hogy ma reményben kérte a ház elnökétől az országgyűlésnek május 3-ára összehívását, miszerint a delegáció ez ideig működését bevégzi; most azonban úgy értesült, hogy a munkálatok befejezése 10-edike előtt nem várható, ennélfogva azt ajánlja, hogy az országgyűlés év ideig érdemleges tanácskozásokba ne bocsátkozzék, az ellen azonban nincs kifogása, hogy az osztályok ne tanácskozzanak. Helfy Ignácz emlékezetébe hozza a háznak, hogy az országgyűlés működtetése először ápril 22-ére helyeztetett kilátásba, utóbb ápril 28-án, majd máj. 3-ára halasztatott. Most ismét el akarják halasztani 10 nappal, ami a napirenden levő fontos törvényjavasltok letárgyalását csaknem lehetleníti, ha csak egyszerűen megszavazni nem akarja a ház, mivel júniusig le kell azokat tárgyalni. Úgy látszik, hogy a delegatió intézménye az, ami lehetleníti a tanácskozást, vagy töröltessék tehát el a delegatió, vagy tanácskozzék a ház delegátusai nélkül is. Józan okát nem is látja annak, hogy 399 képviselő ismét ne tanácskozhatnék érdemlegesen akkor, midőn 40 képviselő hivatalból távol van ?! Szóló a mellett van, hogy a ház kezdje meg a tanácskozásokat. Deák Ferencz szerint a parlamentáris életben szabályoz a folytonos gyakorlat, már pedig eddig az volt gyakorlatban, hogy amíg a delegátió együtt ült, addig a ház szünetelt. Már a korábbi években sem tanácskozhatott az országgyűlés akkor, ha a képviselők egy része meg nem jelenhetett, s egészen más kérdésnek tartja azt, ha 40 képviselő távol van, s más kérdésnek, ha 40 képviselőt maga a ház küld ki, s azt hiszi, hogy nem áll a háznak jogában 40 kerületet képviselőjétől megfosztani. — Helfi fenebbi szavaira megjegyzi, hogy igen is azért hivatnak össze a képviselők, hogy megszavazzák a törvényjavaslatot, de tanácskozás után szavazzák meg, ami annak idejében mindenkinek bővében módjában fog állani. Ha a delegáció kész lesz munkálatával, tanácskozhatik a ház ama tárgyak fölött, melyek a gyorsabb határozatra már megértek, a 74-iki budget csak a jövő ülésszak alatt tárgyalható s akkor, ha a ház oly hangulatban lesz, hosszabb vita nélkül megszavazhatja. Helyesli tehát a miniszterelnök véleményét, miszerint a ház a delegáció szétosztásáig érdemleges tanácskozásba ne bocsátkozzék, az ellen neki sincs kifogása, hogy az osztályok működjenek. Várady Gábornak is van megjegyzése az érdemleges tanácskozások elhalasztására. A múlt hóban, a szünet előtt a ház elhatározta, hogy ápr. 22 ike előtt, nem bocsátkozik érdemleges tanácskozásba, miből világosan lehetett következtetni, hogy a mondott napon aztán hozzákezd a ház. A delegatióra hivatkozást nem fogadhatja el, mert a magyar delegatió most is azért késedelmes, mivel a német delegatió még nem készült el mukálataival, ennélfogva lejöhetnek s a fontosabb tanácskozásokra ismét felmehetnének Bécsbe. Deák Ferencznek nincs igaza abban, hogy az országgyűlés nem tanácskozott akkor, midőn a delegátió együtt ült, mivel ez már több ízben megtörtént. A késedelmezést nem értheti, s tekintve a megoldásra váró nagy horderejű kérdések összehalmozott voltát, menthetlennek tartja és sajnálatát fezi ki a fölött, hogy a delegáció a legfontosabb tanácskozásoknak útjában áll, s abban a nézetben van, hogy az ilyen késedelmekért a kormány felelős. A napirendre nézve indítványozza, hogy mindenek előtt a telesítvényesekről szóló törvényjavaslat tűzessék ki. Elnök felteszi a kérdést, s a többség elhatározza, hogy a delegáció szétosztásáig érdemlőtanácskozásba nem bocsátkozik. Az osztályok azonban működni fognak, a legközelebbi ülés napja elnökileg fog közhírré tétetni. Ülés vége 1 óra 20 perczkor TÁRCZA. JANE EYRE — ÖNÉLETÍRÁS — írta COREEE BELL. (Folytatás.) Különös dolog az előérzet, a rokonszenv és az előjelek, s e három együtt oly titkot képez, melynek kulcsát az emberi szellem még nem találta fel. Életemben soha se nevettem az előérzetek felett, mert magamnak is volt belőlük elég részem. Rokonszenvek, hitem szerint léteznek (például egymástól rég idő óta távol élő, teljesen elidegenült rokonok közt, ezen elidegenülés daczára is tanúsítván a származás közösségét) és e rokonszenvek működése gyakran felülmúlja az emberi értelmet. Végre az előjelek alig lehetnek egyebek mint a természet és az ember közt létező rokonszenv nyilvánulásai. Midőn alig hat éves kis leány voltam, egy éjjel hallom, amint Leaven Bessie beszélte Abbot Marthának, hogy egy kis gyermekről álmodott, és ha az ember gyermekeket lát álmában, ez biztos jele, hogy baj éri et magát vagy valamely rokonát. Lehet, hogy ezen álomfejtés elmosódott volna emlékemből, ha egy közvetlenül bekövetkezett esemény nem igazolja. Bessiet másnap hazahitták kis húgának halálos ágyához. Az utóbbi napokban gyakran eszembe jutott az álomfejtés és a reá következett esemény, mert a legutóbbi héten alig múlt el egyetlen és anélkül, hogy ne álmodtam volna kisgyermekről, melyet majd karomon ringattam, majd térdeimen hriitáltam, majd a mezőn virágokkal játszani, vagy pedig kezét a patakban füröszteni láttam. Az egyik éjjel siró, máskor nevető gyermek volt, egyszer hozzám simult, máskor elszaladt tőlem, de bármily alakot öltött magára a tünemény, hét egymásután következő éjjel sohase mulaszt el megjelenni előttem, mihelyt átléptem az álmok országának küszöbét. Nem szerettem e sajátszerű álomkép elmondhatatlan ismétlődését és szinte idegessé lettem, midőn a lefekvés és a visio órája közelgett. E gyermek-tünemény társaságából riadtam fel ama holdvilágos éjszakán, midőn a rémes kiáltást hallottam, és másnap délután hírül hozták, hogy valaki vár reám Fairfaxné asszonyság szobájában. Belépvén egy férfit találtam, aki valamely úri ház cselédjének látszott; mély gyászba volt öltözve és kalapján, melyet kezében tartott, gyászfátyolt viselt. — Ön bizonyosan nem emlékezik már reám, kisasszony, mondá felkelve előttem; nevem Leaven: lovász voltam Riedné asszonyságnál, midőn ön is ott lakott, nyolcz vagy kilencz évvel ezelőtt, s még most is szolgálatban vagyok nála. — Oh! Róbert! hogy ne ismerném ? nagyon jól emlékezem önre; néha megengedte, hogy lovagoljak Georgiene kisasszony ponyján. És mit csinál Bessie? Nemde ön nőül vette őt? — Igen, kisasszony, köszönöm feleségem egészséges, ezelőtt két hónappal megint kis gyermeke született, most már három van, s mind az anya mind a gyermek egészen jól érzik magukat. — És a Reed család is egészséges, Róbert? — Sajnálom, kisasszony, hogy felőlök nem szolgálhatok ily jó hírekkel, sőt inkább jelenleg nagy szomorúság van a háznál. — Remélem, senki sem halt meg, mondom fekete öltönyre tekintve. Ő is lenézett a kalapján levő fátyolra és így válaszolt: — John ur tegnap egy hete halt meg londoni lakásán. — John ur? — Igen. — És hogyan viseli el anyja e csapást? — Nem mindennapi szerencsétlenség volt ez, kisasszony; igen szilaj életet élt, s a legutóbbi három év alatt igen nagy kicsapongásoknak engedte át magát és borzasztó volt halála is. — Bessietől hallottam, hogy nem nagyon jól viseli magát. — Nem jól-e? Nem is viselhette volna magát rosszabbul; a legroszabb férfiak és nők társaságában tette tönkre egészségét és vagyonát. Adósságokba verte magát és börtönbe került, anyja kétszer segített rajta, de mihelyt kiszabadult, azonnal visszatért régi szokásaihoz és régi társaságához. Nem volt valami nagyon sok esze, úgy hallottam, hogy czimborái elől-hátul csalták. Mintegy három hét előtt Gatesheadba jött és azt kívánta, hogy a nagyságos asszony mindent átadjon neki. Anyja megtagadta, mert jövedelmeit a nélkül is már régen megapasztotta John úr tékozlása; erre aztán ismét elutazott és a legközelebbi hír, mely felőle érkezett, halálhíre volt. Az isten tudja, hogyan halt meg — azt beszélik, hogy megölte magát. Nem bírtam szólni e borzasztó hírek hallatára. Leaven Róbert tovább folytatá: — A nagyságos asszony is sokat betegeskedett, nagyon kövér lett, de a mellett nem volt erős, és pénzének elvesztése és a nyomortól való félelem egészen lesújtotta őt. John úr halálhíre nagyon váratlanul jött és megadta a végcsapást. Három napig egyetlen szót se szólt, de múlt kedden valamivel jobbra fordult a betegség; úgy látszott mintha valamit mondani akart volna, mert mormogott és kezeivel intett feleségemnek. De Bessie csak tegnap reggel tudta kitalálni, hogy az ön nevét ejte ki és végre megértette szavait: „Hozzák el Janet, Jane Eyret, beszélni akarok vele.“ Bessie nem tudja bizonyosan, eszénél van-e vagy egyebet akart mondani, de elmondta a dolgot a két kisasszonynak és tanácsolta, hogy küldjenek el önért. A kisasszonyok eleinte hallani sem akartak róla, de anyjuk oly türelmetlen lett és annyiszor kiálta „Jane! Jane!“ hogy végre beleegyeztek. Tegnap jöttem el Gatesheadból, s ha önnek úgy tetszik, kisasszony szeretnék holnap korán reggel elindulni önnel együtt. — Igen Róbert, elmegyek. Azt hiszem jót teszek vele. — Én is azt hiszem, kisasszony. Bessie is mondta, hogy ön bizonyosan eljön, de talán engedélyt kell valakitől kérnie, mielőtt elindulhatna ? — Igen , ezt mindjárt meg is fogom tenni. Ezzel a cselédszobába utasítam és John nejének gondjaira bíztam és John figyelmébe ajánlottam őt, magam pedig felkerestem Rochester urat. Nem találtam az alsó szobákban, sem az udvaron, az istállóban vagy a kertben. Megkérdeztem Fairfaxné asszonyságot holléte felől, s azon választ nyertem, hogy alkalmasint Ingram kisaszszonnyal mulat a tekeasztalnál. Elmentem a biliárdterembe, már a folyóson hangzott a beszélgetés zaja és a golyók zöreje. Rochester úr, Ingram kisasszony, a két Eshton kisasszony és udvarlóik, mindnyájan nagyban el voltak foglalva a játékkal. Némi bátorságra volt szükségem megzavarni ily vig társaságot, de ügyem nem tűrvén halasztást, egyenesen Rochester úrhoz mentem, ki Ingram kisasszony mellett állt. Blanche visszafordult, midőn hozzá közeledtem és nagy kevélyen nézett reám; szemei ezt látszottak kérdezni: Mit akarhat most itt e féreg?“ és midőn halk hangon megszólitam Rochester urat, oly mozdulatot ten, mintha ki akart volna kergetni a szobából. Élénken emlékezem kinézésére e perezben — nagyon szép, sőt elragadó volt; ruhája égszínkék krepből készült, fején azúrkék fejdíszt viselt. Arcza a játéktól egészen kipirult és az izgatott büszkeség nem csökkentő kevély vonásai kifejezését. — Önt keresi e személy ? kérdé Rochester úrtól és Rochester úr hátranézett, hogy miféle „személyről“ van szó. Igen furcsán elfintorította arczát; ez volt egyike sajátszerű és kétértelmű arczkifejezéseinek — ledobta a tekebotot az asztalra és kijött utánam a szobából. — Nos, Jane, mi baj? mondá nekitámaszkodva hátával a teaszoba ajtajának, melyet becsukott maga után. — Szabadságidőt kérnék, uram, egy vagy két hétre. — Miért? Hova akar menni? — Egy beteg nőhöz, ki engem látni kíván. — Miféle beteg nőhöz ? Hol lakik ? — Gatesheadban — Shireben. — Shireben? Hiszen az száz mértföldnyire van innét. Ki lehet az a nő, aki ily messzire küld látogatókért? — Reed a neve, uram. — Reedné asszonyság. — Reed Gatesheadból. Egy gatesheadi Red egykor hivatalnok volt. — Épen annak az özvegye, uram. — És mi dolga van önnek vele , honnan ismeri őt ? Reed ur nagybátyám volt. —■ anyám fivére. — Volt a manó ! ön ezt eddig soha se mondta nekem, mindig azt állitá, hogy nincsenek rokonai. — Nincs olyan rokonom, a ki rokonságunkat elismerné, uram. Reed ur meghalt és özvegye elűzött házából. — Miért ? — Mert szegény és makacs természetű gyermek voltam s e miatt gyűlölt. De Reed urnak gyermekei is maradtak ? — kell hogy önnek unokatestvérei is legyenek. Lynn George ur tegnap egy gatesheadi Reedről beszélt, ki mint mondá egyike a főváros leghitványabb korhelyeinek és Ingram egy Reed Georgina nevét említé, kinek szépségét nagyon bámulták Londonban tavaly vagy két év előtt. — Reed John is meghalt, uram, tönkretette magát, félig tönkre tette családját s azt hiszik, hogy öngyilkossá lett. E hírek annyira lefújták anyját, hogy most halálos ágyán fekszik. És mi jót tehet ön neki ? Ostobaság az egész, Jane! Soha se jutna eszembe száz mértföldnyi utat tenni egy öreg asszonyság kedvéért, ki valószínűleg halva lesz már, mikor ön megérkezik; ezenkívül ön azt mondja, hogy elűzte önt házától. — Úgy van, uram, de ez már régi dolog és egészen más körülmények közt történt, most azonban nem igen hagyhatnám kivánatát teljesítetlenül. — Meddig akar ön távol maradni ? — Lehetőleg rövid ideig, uram. — ígérje meg, hogy csak egy hétig marad. — Nem szeretném lekötni szavamat, mert lehet, hogy meg kellene szegnem. — De ön mindenesetre vissza fog térni és semmi esetre sem engedi magát reábeszéltetni, hogy végkép ott maradjon? — Oh nem! Minden esetre visszatérek, mihelyt lehetséges. — És ki utazik önnel? Talán csak nem jut eszébe száz mértföldnyire egyedül utazni? — Nem, uram, Reedné asszonyság elküldte kocsiját. — "Megbízható ember ez? — Igen, uram, tíz év óta szolgál a családnál. Rochester elgondolkozott. — Mikor akar indulni? — Holnap korán reggel, uram. — Jól van, de hát pénzre is lesz szüksége, e nélkül nem utazhatik s úgy hiszem, nem rendelkezik nagy összeggel, mert még semmit sem kapott fizetéséből. Lássuk, Jane, mennyi vagyona van ? kérdé mosolyogva. Elővettem erszényemet, mely bizony lehetősen sovány volt. — Öt shilling az egész, uram. (Folyt. köv). Írt s járulékai a helybeli kir. váltótörvényszék f. évi május hó 19-én 32799. sz. a. kelt végzésével pedig Blau Lázár javára 18.000 frts járulékai erejéig a kielégítési végrehajtás elrendeltetvén a 246 fr. 51 centimesről szóló váltó ez okból visszatartatik. Pest, 1871. évi szeptember 17-én. Az igazságügyminiszter rendeletéből Csemeghy min. tanácsos. Pest, sz. kir. város közönségének, levél.“ A commentárt ezekhez, ha továbbá sem nyernénk megnyugtató felvilágosítást, fentartjuk magunknak, s most még csak annyit jegyezünk meg, hogy ez az eset nem a jelenlegi igazságügyminiszter Pauler úr alatt, hanem még Bittó úr minisztersége alat történt. KÜLFÖLD. — Május 3. — Spanyol Köztársaság. Figueras miniszterelnök lemondási szándékával a 24-ki sze-