Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-08 / 155. szám
járások tiszta jövedelmi fokozatait, s az észrevett aránytalanságok kiigazítása után újból állapította volna meg azokat. E szakaszokban foglalt intézkedéshez nem adhattuk hozzájárulásunkat, mivel nézetünk szerint az egyéni felszólalásoknak a becslési művelet zárkövét kell képezniük, s ha megengedtették, hogy az osztálybasorozásuk után a tiszta jövedelmi fokozatok, melyeken az osztálybesorozások alapultak újból változás alá vétethessenek, a felvólalások már előre legalább részben értéknélküliekké nyilváníttatnának, s a felszólalások mindazon esetekben, melyekben járásuk jövedelmi fokozatai új változás alá vetettek, minden további orvoslat nélkül maradnának. Minek folytán a törvény intézkedései nemcsak egyes adózókra, hanem egész vidékekre a sérelmek forrásaivá lehetnének. Azonban ez intézkedés lényegét, vagyis azt, hogy az osztálybesorozások eredményei a maguk egészében újból vizsgálat alá vétessenek és az egyes járások és kerületek közötti arány ez eredményekből levonható tapasztalatok nyomán újból bírálat és vizsgálat alá vétessék, a bizottság nem tartja elejtendőnek. E czélból hozta javaslatba az általa előterjesztett szövegezés 61—66. §-ait. E szakaszok értelmében az osztálybasorozások eredményei községenkint minden egyes járásra nézve egybeállittatnak A járási bizottságok ez egybeállitásokat közlik egymással s rabdegyik a magáét tekintettel a szomszédos járások sorozati munkálataira és a sorozások alkalmával tett észrevételekre újra átnézi, átvizsgálja, és felküldi illető kerületi bizottságához. A kerületi bizottságok az arány szempontjából átvizsgálják a sorozati munkálatokat, és ha egyik vagy másik járás munkálatában szemben a többiekkel aránytalanságot, vagy igazságtalanságot látnak, a hibákat kijelölik , és az illető járást azok kiigazítására hívják. Ezután a kiigazított sorozati munkálatokat közlik a szomszédos kerületek bizottságaival s munkálatukat a miniszterhez ezután az országos bizottság elé terjesztetik. Az országos bizottság a kerületek közötti arány fentartása szempontjából veszi a kerületek által hozzá intézett sorozati munkálatokat vizsgálat alá, azokat a szükség esetén munkálataik kiigazítására utasíthatja — és ha ez is megtörtént, a sorozati munkálatokat az egész országra nézve öszszeállíttatja. E munkálatok alapján veszik már most kezdetüket az egyéni felszólalások, amelyekkel az egész földadó-munkálat beterjesztve lesz s a megállapítandó adószázalékhoz képest az egyes földrészletek adója kiszámíttathatik. A felszólalásokat illetőleg, szükségesnek tartotta a bizottság még két módosítást felvenni az általa előterjesztett javaslatba. Az eredeti javaslat értelmében a felszólalásokra nézve csak két fórum rendeltetett ki, mi azonban úgy vagyunk meggyőződve, hogy az érdekelt felek lehető megnyugtatása végett az orsz. földadó-bizottság fóruma is fentartandó az orvoslatot keresőknek. Továbbá még azt is szükségesnek látta a bizottság az általa előterjesztett törvényjavaslatba igtatni, hogy a becslőbiztos, illetőleg kerületi felügyelőnek mint a kincstár közegének is legyen joga az osztályba sorozások ellen felszólalhatni. Kiemeljük még azon módosítást is, melyet a nyilvántartási eljárásnál tartottunk szükségesnek eszközölni. Az eredeti s a bizottság által előterjesztett törvényjavaslatnak is egyik alapgondolata az, hogy a megállapított tiszta jövedelem 20 év alatt változás alá nem jöhet. E szabály alá három esetet vett ki a törvényjavaslatnak 71-ik szakasza u. m.: a) ha új közlekedési eszközök keletkeznek, melyek a tiszta jövedelem kiszámításánál ügyelembe nem vétethettek ; b) ha valamely községben a tagosítás vagy birtokrendezés végrehajtatott; e) ha valamely községben a részletes katasteri felmérés elkészült. Hogy az első esetben méltányos és igazságos, hogy azon vidék tiszta jövedelmi fokozata, mely államköltségen, vagy állami garantia mellett vasutat, nyert, a megváltozott értékesítési és árviszonyokhoz képest emeltessék, az ellen a bizottságnak nem volt s nem lehetett kifogása. A két utóbbi esetben azonban a viszony egészen más. Itt részint nagy nehézséggel létrejött birtokrendezési vagy tagosítási, részint pedig az egész országra kiterjesztendő részletes katartori felmérési munkálatokról van szó. Azt pedig nem tartottuk részünkről megengedhetőnek, hogy a tagosítások és birtokrendezések elhaladása még azáltal is nehezíttessék, hogy esetleg az új mivelési ágaknak megfelelő adóemelés helyeztessék kilátásba. Különben is a tagosítások és birtokrendezések alkalmával a maradandó mivelési ágak rendesen csak évek múlva állapodnak meg. Ez is egy ok, mely minket arra vezetett, hogy a tagosítások és birtokrendezések alapján a katasteri földkönyvek, melyeknek a tettleges birtokállapotot kell roitatniok, ennek megfelelően átdolgoztassanak ugyan, hanem az adókivetés az előbbi mivelési ágak szerint maradjon meg, s ne változtattassék meg aszerint, amint netalán egyik vagy másik földrészlet más mivelési ág állá vétetnék. A katasteri részletes felmérések alkalmából pedig azért nem véljük méltányosnak az új jövedelmi becslést, mivel ily részletes felmérésnek még az ország */„ részében kell vén eszközöltetniük, ha minden ily felmérés elkészülésekor új becslés foganatosíttatik: a törvény azon intézkedése, hogy a mostan kinyomozandó tiszta jövedelem 20 év alatt változást ne szenvedjen, már jó eleve meghiúsíttatnék. Azt azonban szükségesnek látjuk mi is, hogy ha az új katasteri vagy tagosítási felmérések alapján a térfogatban az előbbihez képest különbség deríttetnék ki, e különbségnek megfelelőleg az adóösszeg emeltessék vagy esetleg leszállíttassék. Végül szükségesnek tartottuk kedvezménykép törvényjavaslatunkba igtatni, hogy a törvény végrehajtásával járó iratok és beadványok bélyegmentesek, és a hivatalos jellegű levelezések postadíjmentesek legyenek. A törvényjavaslat indokolásához csatolt költségvetést a bizottság nem tarta szükségesnek tárgyalás alá venni, mivel a törvényjavaslat e költségvetés feletti intézkedést magába nem foglalja, s maga a pénzügyminiszter úr is inkább tájékozásul adja azt elő jelentésében, mint azon szándékkal, hogy az ezúttal a törvényhozás által tárgyaltassék A bizottság nézete szerint a földadó szabályozásával járó költség előirányzata egy külön s későbbi tárgyalásnak részen fentartandó, külön törvényhozási intézkedés feladatát fogja képezni. Ezek után van szerencsénk az általunk elfogadott, s elfogadásra ajánlott törvényjaslatot az azon tett változtatások miatt szükségesnek tartott új szövegezésben 1) alatt bemutatni. Budapesten, 1873. évi junius 24-én. Geröve István s. k., Bittó Béni s. k. elnök, előadó KÜLFÖLD. Julius 7 — Franczia köztársaság. A persa sah szombat este óta Francziaország vendége. Este, 9 órakor érkezett meg a Cherbourg hadikikötőbe a kíséretére kirendelt hajórajjal. Az éjt — miután az izlám tiltja naplemente után partra szállani — a hajón töktés csak reggel lépett a szárazföldre. Megérkezésekor a kikötő fényesen ki volt világítva s nagy tűzijátékot rendeztek tiszteletére, s megtettek máskülönben mű dén kitelhetőt, hogy a Cherben kikötő benyomása, Francziaországban látottakkal egyenlő nagyszerűségű képet hagyjon hátra a sah emlékezetében. Ez volt az ok, amiért a nap fiai nem engedték Calais polgárias kikötője után alkotni Francziaország haderejéről való fogalmait. Julikán reggel 9 órakor Páris felé indult a sah, hova megérkezvén Mac Mahon, Broglie, a municipalitás a szajnai profét s a nemzetgyűlés elnöke által fogadtatott . Azalatt a franczia kormány egy új „actio“-ra készül. Ez az esküdtszéki intézményt illeti, mint a lelkiismeret szabadságának elnyomása után az elnyomásra leginkább érdemest. Az ,,aetióra“ a rivesaltesi esküdtszék egy legközelebbi felmentő ítélete szolgáltat okot. Az ügy a következő : Olvasóink bizton emlékezni fognak még, midőn ezelőtt mintegy hat hónappal Rivesaltesban a katonai sorozásnak kelle végbe mennie, a nép ellenállt a hatóságnak s sértegetésekkel ballazta el az ez alkalomra kiküldött mintegy tizenkét katonából álló csapatot. A kapitány embereinek parancsot adott légbe tüzelni, de e pillanatban kőzápor szakadt rá legényeire, minek következménye az lett, hogy ezek a nép közé tüzeltek. Egy ember megöletett, néhány megsebesült. Este a csortosulás újra kezdődött, azonban a megérkezett katonai erő helyreállitá a rendet. Tizenkilenc, befogatott, s mint kik elsők voltak a zavargások előidézésében vád alá helyeztettek, azonban pár nap múlva felmentettek s a szabadon bocsátottak győzelmesen kisértettek lakásukra. Ezért kell az esküdtszéki intézmény eltörölni. Igaz, hogy ez eset nagy feltűnést idézett elő annak idejében, mert a volt kormány néhányat a katonák közül, kik a zendülés alkalmával kezdetben mérsékletek később pedig bátorságuk által kitüntették magukat, érdemjellel tüntette ki. De a rivesaltesi canton 22,635 lakossal, s az ily nevű város 5500 lakossal s csaknem az egész lakosság jelen volt a zendülésen. Az egész canton radicalis s igen ellenséges érzülettel telt az új katonai törvény s általános hadkötelezettség iránt, ugyanis vérzülettel van a canon egész környéke. A zendülés után a lakosság oly számban kezdett kivándorolni, hogy ma egész vidékek néptelenül állnak, s egy jelentés szerint, ha e vidékek művelése továbbra is elhanyagoltatik, az ország e része nem kevéssé fog szenvedni, kivált egészségi szempontból, mert a vidék rothadásba átment vizeinek kigőzölgése rövid időn meg fogja rontani a levegőt. Ilyen körülmények között, nem az esküdtszéki intézmény felforgatása, hanem a lakosság pacificatiója s józan útra térítése volna egy hivatását átérző kormány feladata. De a Broglie kormány nem termett erre; ezen csak a rendszabályozás dühe s nem a politika eszély uralkodik. Csak az imént tapasztaltuk mint vágta arcoa a nemzetgyűlés monarchikus többsége a lelkiismeret szabadságát. Azóta is haladtak már, épen e pillanatban áll fel egy hypokrita a nemzetgyűlésen indítványozandó, miszerint a nemzetgyűlés egy ötven tagú küldöttséggel képviseltesse magát egy katholikus kápolna felszentelési ünnepélyénél, hogy Francziaország a Jézus Krisztus védő szivének felajánltassék s végül, hogy a katholikus vallás állami vallássá proclamáltassék. íme, ezt tudja Broglie s az ő többsége. Angolország. A Forster-féle népoktatásügyi pótinditvány miatt a liberálisok között keletkezett szakadás, melynek egyik szomorú következményét a bathi képviselő választás botrányos lefolyásában már felmutatták olvasóinknak, komoly s határozott jelleget kezd ölteni magában a parlamenti liberális párt kebelében. E párt tagjai közül ,többen e hó 2-án értekezletet tartottak a Westminiszter Palace Hotelben Dixon elnöklete alatt, s füztes birálat alá vonván Forster miniszter pótinditványát a kormányt s a párt ingadozó tagjait meglehetősen éles megrovással illeték. Szemére hányták a kormánynak, hogy nincs bátorsága elveit keresztül vinni s oly félrendszabályokhoz folyamodik, melyekről biztosan tudhatja, hogy a komoly liberálisok nem fogadhatják el. A kormány pótinditványa nem elégitheti ki a szabadelvűséget, mert a nemzeti elemet a felekezetnek rendeli alá. Az értekezletnek csupán egyetlen tagja emelt szót a kormány védelmére s helyzete nehéz voltával indokolta e félrendszabályt. Ez egyetlen védelmezője a kormánynak John Bright volt. Hanem daczára e kitűnő védelmező érveinek, az értekezlet egyhangúlag elhatározta, hogy a petindítványt ellenezni fogja az alsóházban. A parlamenten kivüli nevelésügyi liga és dissidens szövetségek pedig elhatározták az oly liberálisok ellen akik a kormány javaslatát pártolni fogják, a bathi mintára radicális jelölteket állítani fel a választásoknál. E huzakodásból csakis conservativek húzhatnak hasznot, mint azt a bathi választás is megmutatta, hol a conservativ jelölt győzelmét eredményezte a radicális jelölés. Egyptom: Az egytemi khedive hosszabb ideig tartózkodott legközelebb Konstantinápolyban, hol azultán által szokatlan szívességgel fogadtatott. E barátság a khedive konstantinápoli tartózkodása alatt napról napra feltűnően erősbült, s végül azultán oly engedményeket tett alattvalójának, az egyptomi alkirálynak, mik által ez souverain hatalommal ruháztatik fel országában, melyet eddig, mint egyszerűen hűbéres birt. Mint ilyennek, nem vola több joga, mint a zultán bármely miniszterének, mi külső kifejezést abban is nyert, hogy az egyptomi khedivenek, ha a zultán látogatására ment, nem vala szabad a fényes portába a csupán független uralkodók vagy ezek követei számára nyitva álló bejáraton belépni, hanem meg kell elégednie azon bejárattal, melyen a zultán miniszterei szoktak a fényes portábra lépni. E megszorítás nem létezik többé s az egyiptomi khedive ezután a fejedelemi kapun léphet a zultán udvarba. Már ez mutatja a nagy hódításokat, miket a khedive szambuli tartózkodása alatt a zultánnál tett. S valóban, mint utólagosan köztudomásra jött, a zultán egy fermánt állított ki a khedive javára, melyben számára fejedelmi jogok biztosíttatnak. A nagyfontosságú termán főbb pontjait, melyek a két ország közti viszonyt lényegesen megváltoztatják s Egyptomot egészen új jövőnek vihetik elébe, következőkben foglaljuk össze: mindenekelőtt az egyptomi trónöröklési jogaként szabályoztatik, miszerint az uralkodás joga mindig a khedive legidősebb fiát s ennek ismét legidősebb fiát illeti, tehát az elsőszülöttségi rend hozatik be, a női ág kizárásával; az igazságszolgáltatás, valamint a kormányzás más körében a khedive függetlennek és souverainnek elismertetik; tehát joga van szerződéseket kötnie idegen hatalmasságokkal; joga van ezeknél magát rendszeresen megbízott küldöttek által képviseltetni ; joga van kölcsönöket felvenni, joga van a zultán jegyével ellátott pénzt veretni; végül joga van szárazföldi és tengeri haderejét tetszése szerint nagyobbítani. Igaz, hogy mind e kedvezményekért a khedive egyszersmind nagyobb évi tributumot leend köteles a zultánnak fizetni. E tributum összege évi 150.000 zacskó, s a pontos befizetés kiváló figyelmébe ajánltatik a khedivenek. fi hivatalos lapból. Igazságügyi magyar miniszteren, előterjesztésére albitákká::a szarvasi járásbirósághoz Potóczky Elek kalocsai törvényszéki jegyzőt; az alsókubini járásbírósághoz: Balgha Ferencz köz- és vélóügyvédet; a devecseri járásbírósághoz: Somogyi Mihály pápai törvényszéki jegyzőt; fogarasi járásbírósághoz : dr. Uzai Sándor fogarasi törvényszéki jegyzőt; végre a biliéti járásbírósághoz Schilling Béla köz- és váltóügyvédet nevezem ki Kelt Schönbrunnban, 1873. junius hó 27-én Ferencz József, s k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Ő felsége Dózsa Imre jászberényi kir. törvényszéki bírónak hasonló bírói minőségben saját kérelmére az esztegomi királyi törvényszékhez leendő áthelyezését megengedni méltóztatott. Az igazságügyminiszter Fráter Imre szolnoki örvényszéki aljegyzőt ugyanazon törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. A pénzügyminiszter Szappanyos Kálmán gyakornokot III adoszt. számtisztté nevezte ki. Az igazságügyminiszter bírósági végrehajtókká a pesti kir. törvényszékhez : Kossuth Pál ottaninokot és Tury Ferencz budapesti kir. kereskedelmi s váltótörvényszéki joggyakornokot nevezte ki; a józsef-ferenczvárosi ki. járásbírósághoz pedig Ruff Ferencz pestvidéki törvényszéki végrehajtót helyezte át, az p.lszkubini kir járásbíróság mellé végrehajtóvá Detkioli Kálmán ottani kir. járásbírósági dijnokot és a medgyesi járásbírósághoz bírósági végrehajtóvá Graeser Gusztáv ottani dijrokot nevezte ki. A budapesti kir. főügyész a nagyváradi királyi ügyészségnél megürült irnoki állomásra Czigler Nándor budai kir. ügyészségi írnokot helyezte át. Az aradi kir pénzügyigazgatóság a makói m kir. adóhivalnál üresedésbe jött VII. osztályú tiszti állomásra Uruky Károlyt nevezte ki. a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat 1-ie, 2-ik és 3-ik %-ára vonatkozólag. Alátílottak nem fogadják el a fent említett törvéyjavaslat 2-ik és 3-ik §-ában foglalt azon intézkedést, amely által a földadó összege már ezen törvényben és pedig az eddiginél nagyobb mennyiségben megállapíttatni és azután 20 évre annak változhatlansága kimondatni czéloztatik. Tekintettel a gazdászati ipar érdekére szükségesnek és méltányosnak tartják azt, hogy az egész országra nézve kimunkálandó tiszta jövedelmi fokozatok az egyes földrészleteket illetőleg se a művelési ág, se az osztályzat alapján hoszszabb idő leteltéig ne változtassanak, hogy így a szorgalmas és ügyes gazdi előtt legyen idő, amely alatt befektetései és fáradsága eredményét élvezhesse anélkül, hogy a kincstár azonnal reá tegye kezét ; az pedig, ki elhanyagolva birtokát, már ezáltal is kárt tesz közgazdászai szempontból az államnak, ne vegyen még jutalmat is hanyagságáért abban, hogy elhanyagolt birtoka időközben más mivelési ágba vagy más osztályba soroztatván, kevesebb adót fizessen. Eziránt tehát intézkedni is kívánnak az 1-ső §-ban, hol ki kellene mondatni annak, hogy a földnek jelen törvény értelmében kinyomozott tiszta jövedelme a 75-ik §. a) pontja esetének kivételével nem változhat, mindaddig, míg az ország egész területére nézve új becslés nem eszközöltetik. De azt, hogy ennél tovább menve, maga a fizetendő adó összege ezen törvényben már előre meghatároztassék, hogy az 20 évre állandósítva tétessék ki, tekintet nélkül a kivánt összeg nagyságára sem fogadhatják el, azt pedig, hogy az adó összege így mellékesen, mintegy elrejtve, néhány millióval emeltessék is, úgy tekintik, mint a különben is helytelen eljárás tetőzését. A dolog természetében fekszik, hogy ha valamely adótárgyat, illetőleg az államban létező adótárgyak valamelyikét egészben, a belőle eredő jövedelem alapján megadóztatni akarjuk, elsősorban azt szükséges tudni, mennyi az abból befolyható jövedelem, mert csak azután lehet önmagára ezen egy adótárgyra nézve is megítélni, mily összege az adónak az, mely nem leen, arra túlságosan terhelő. De a különböző adónemek között szükséges arányosságnak oly fontos, s a pénzügyminiszer úr által is annyira hangsúlyozott tekintete is ezt követeli, mert csak ha ismeretes a jövedelem összege, amelyre egyik vagy másik adó kivettetik, lehet az állam ismert szükségletei által igényelt adóöszszeget köztük arányosan megosztani. Azon, a gyakorlati kivitel szempontjából merített érvek, melyeket a javaslatba tett eljárás védelmére a pénzügyminiszer úr indokolásában felhoz, egyáltalában nem bírnak oly fontossággal, hogy azt, szemben alapjában helytelen voltával igazolhatnák. Az irány, lehetőleg alacsonyan mutatni ki a jövedelmet, s ezáltal igyekezni az adót kissebbíte is, megvan minden egyes adózóban és megvan az adózók minden egyes osztályában. Igyekezni fog ez érvényesíteni magát, akár létezik ki előre az adó összege, akár nem, ellensúlyozására pedig egyformán fog hatni az állam közegeinek adott befolyás mindkét esetben épen úgy, mint azon legsikeresebb correctivum is, mely az adózó osztály minden egyes tagjának érdekévé teszi, hogy ellenőrködjék, hogy a többi tagok tiszta jövedelme szemben az övével túlságig alacsonyan ne állapíttassék meg. Nem az érdekli az adózót, minő %-ban van adója megállapítva, hanem az, hogy minő nagy annak összege, és az adók arányosításánál kedvezőbb lévén, valamely adózó osztályra nézve, ha adója szemben tiszta jövedelmével nagy százalékot mutat, tudva, hogy akár legyen ma kimondva, akár nem, az adónak összege, néhány percent különbséggel minő lesz az, s számítva arra, hogy még a jövőben is lehetnek adóemelések és arányosítások, ha egy és ugyanazon összeget meg kell is már fizetnie, jobban fogja szeretni, ha az jövedelmének nagyobb százaléka képen mutattatik ki, de viszont épen, mert tudja, hogy akár mondassék ki ma az országos földadónak összege, akár nem, a földnek egy nagy, a jelenleginél bizonynyal nem kisebb adóterhet kellend hazánkban hordoznia, tudja és érzi azt is mindenki, hogy a mások jövedelme nagyon alant becsültetvén, azok igaztalanul kevés adót fizetnek, neki annál többet fog keileni fizetnie, és így egyik esetben nem kevésbé fennállandó másoknál eszközölt becsű feletti őrködésnek érdeke, mint a másikban. Hogy egyes adók nagysága évenként vagy csak nagyon sűrűn is ne változzék, nagyon kívánatos, sőt szükséges, de bármely adónemet húsz évre megkötni sem nem igazságos, sem nem lehetséges. Az adónak nem szabad többnek lennie, mint amennyi az állam érdekének szempontjából okvetetlenül szükséges és viszont ezen okvetlen rendes szükségeket fedeznie kell. Igazságtalan lenne tehát megállapítni, hogy az adózók valamelyik osztályának adója kisebb nem lehet 20 évig, habár az állam szükségletei ezt engedvén, a többieké kisebbedétt, vagy hogy nem lehet nagyobb, habár az állam elutasíthatlan szükségletei folytán a többi osztályok adója emeltetett is. De lehetetlen is ez. Nincs módjában egy törvényhozásnak sem, 20 évre lekötni úgy utódait, hogy bárminő viszonyok jöjjenek a hazára, az adózók egyik nagy osztályától több adót ne kívánhassanak, és épen ezért nem nyújthat ezen tétel semmi biztosítékot a földbiztos osztálynak, mely talán ezáltal arra akar indíttatni, hogy az adónak tervbe vett mondhatni lappangó felemelését csendes vérrel nézze és szenvedje. Óhajtjuk, törekedni is kell mindenkinek arra, hogy az ország egyik adózó osztálya is, nagyobb, újabb terhekkel meg ne rovassék, azt pedig, ami most czéloztatik, hogy egyik osztálynak adója az úgy is oly terhes földadó magában így mellesleg felemeltetik, határozottan elutasítjuk, de midőn senki sem tudhatja a jövendőt a törvényhozásnak ez irányban 20 évre szóló biztosítást adni nem lehet és nem szabad, mert ha bekövetkezhetik, az iráni biztosítékot senki sem adhat, hogy az államnak nagyobb összegekre lesz szüksége, a földbirtokos-osztálynak is akár egyenesen, akár valamely mellékes után részesülnie kellene e terhekben s a csalódás abban, mit most a törvényhozás ígért, méltó elkeseredést, és a bizalom elenyésztés eredményezheti csupán. Összefoglalva a fennebieket, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy általában adóösszeg állapíttassák meg, a föld tiszta jövedelmének kimunkálása előtt; elfogadhatlannak, hogy az így megállapított adóösszeg 20 évre, mint olyan, mely sem kisebb sem nagyobb nem lehet, megállapítassék, elfogadhatatlannak végre, hogy a különben is oly terhes földadó most újabban fölemeltessék, és épen ezért indítványozzuk, hogy a törvényjavaslat első három §-a helyett a következő szerkezet tétessék: 1. g. A földbirtok arányos megadóztatása czéljából, a magyar állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jövedelme, ezen törvény rendeletei szerint újból kinyomoztatik, és általános földadókataster készíttetik. A földbirtoknak ezen törvény értelmében kinyomozott tiszta jövedelme, — kivéve a 75. §. a) pontjának esetét, — sem egyes vidékekre, sem egyes földrészletekre nézve nem jöhet változás alá mindaddig, míg az ország egész területét illetőleg újabb becslés és kiszámítás nem eszközöltetik. 2. §. A földadó az új kataster elkészültétől fogva minden földrészletre a tisza jövedelem ugyanazon százalékában vettetik ki. 3. §. A határőrvidéki részeknek a földtehermentesítési járulék tekintetében fennálló mentessége fentartatik. Tisza Kálmán s. k. Horváth Elek s. k Földváry Mihály s. k Vállyi János s. k. Péchy Tamás s. k . A törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint szintén fogjuk közölni. HÍREK - Juhus 7. — — Szlávy miniszterelnök, mint a hivatalos lap vasárnapi száma közli, a Lipótrend nagy keresztjét kapta ő felségétől, „hű és sikeres szolgálatai elismeréséül.“ — A Jászkunkerület főkapitányává Kiss Miklós, Kecskemét városának ellenzéki képviselője, már ki van nevezve. A nagykikindai kerület főkapitányává pedig Oberknezovics Árkád királyi ügyész, neveztetett ki. — Deák legutóbbi beszédét az olasz lapok is tüzetesen ismertetik. A ,,Perseverenzá“-nak úgy tetszik mintha Cavour szavának viszhangja volna az alfronzulról. A sokat emlitett beszédért Szeged város közgyűlése bizalmat szavazott Deáknak. — A jó Jisefvárosi ellenzék tegnap délelőtt népes gyűlést tartott az ellenzéki kör helyiségében. Több rendbeli felszólalás után kimondatott, hogy az ellenzék a Józsefvárosban mint külön párt szervezkedik. Ezután egy nagy bizottságot választottak, melynek feladata lesz a szervezkedés melletti városi választási munkálatok serény előkészítése. A fővárosi rendőrség szervezéséhez szükséges adatokat kért a belügyminiszter Pest, Buda és Ó Buda eddigi hatóságaitól, nevezetesen a főkapitányi hivatal tisztviselőire, az összes rendőri közegek számára és fizetésére vonatkozó adatokat; úgyszintén a főkapitányi szervezet, berendezés és működés, valamint a rendőri czélokra használt helyiségek összegének kimutatását, a különböző rendszabályokat, stb. — Irodalmi körökben azt az eszmét pendítették meg, hogy a magyar nyomtatásban a kettős mássalhangzók helyett egyszerű, e czélra alkalmas jegyek használtassanak, miután a kettős mássalhangzók sok zavart okoznak. Az is szóba jött, hogy szakértőkből és hírlapírókból bizottságot kellene alakítani, az új szavak vagy új kifejezések megválogatására és egyöntetű használatára. Ez indítványok ügyében szombaton este a„Nyelvőr“ szerkesztőjénél, Szarvas Gábor úrnál, már vitatkozások is folytak. — Garibaldi, a bécsi lapok szerint, szeptember hóban meglátogatja a kiállítást. — A virilisták intézménye Budapesten fiascóval kezdődik. A legtöbb adót fizetők ugyanis oly csekély számmal iratkoztak be választónak, hogy a virilisek névsorát épenséggel nem lehet összeállítani a legtöbb adót fizetők közül. Az igazoló és bíráló választmány a fővárosi törvényt úgy magyarázta, hogy a fővárosi bizottmány felének, azaz 200 képviselőnek közölök leendő megválasztása végett, a választók elé terjesztendő 1200 legtöbb adót fizető lajstromába csak oly adózók vétessenek föl, kik egyszersmind tényleg választók is, de a múlt évi képviselőválasztásoknál tapasztalt példátlan eljárás elvette a közönség kedvét, hogy újra megjelenjék azon fórumok előtt, melyek oly könnyen elütötték legszebb polgári jogától. E teljesen indokolt tartózkodás folytán, azon eset állt be, hogy a Budán, Pesten és Ó-Budán külön-külön összeírt 1200, összesen tehát 3600 legtöbb adót fizetők közül csak 500 találtatott olyan, ki választóul beíratta magát, és így a virilisek lajstromába felvehető. Ezen lajstrom kiegészítéséhez a még szükséges 700 legtöbb adótfizető kiválaszthatására nézve, a pesti adószámviteli hivatal újabb 1500 legtöbb adót fizető kiírására utasíttatott. Ez összeírás már el is készült, s ebben egészen a 140 frt adót fizetőkig megy le a virilisségre jogosítás, de még ez sem elég, mert számítás szerint le fog menni a 30 frtig. Részünkről nem busulunk, hogy ?, virilis intézményi, ily sors érte. — Színházi hírek. A városligeti színkörnek tegnap jó napja volt. Délután is sokan nézték a „Stern Izsák“ előadását, melynek czimszerepét Vízvári játszotta, s csak is az ő jó ábrázolása tud némi figyelemreméltót adni a férezelménynek. Este pedig a „Szép Heléna“ előadására megtelt az egész színkör. Blahánénak ? czimszerep a sikerültebb operette-szerepei közé tartozik, s most is tetszett a közönségnek. Vízvári mellett (Menelaus) még Kápolnai és Solymosi arattak legtöbb tetszést. — A budai színkörnek nem volt nagy közönsége, csak a karzat telt meg a „Szökő, katona“ előadására, melynek 100-ik előadását négy év előtt ünnepelte a nemzeti színház. Addig s azóta elég alkalma volt megismerkedni a híres népszínművel. Az előadás első fele sikerült, de a második fele annál kevésbé. A dicséret főkép Timárt (a szabó), Bérczit (Gergely), Szombathit (a kovácsinas) és Kőrösmezeit az (ezredes) illeti. Zádorné (Julcsa) az első felvonás élénkebb tempóiban jó volt, de az Utolsó felvonás érzelgős helyzetébe már nem tudta magát jól találni, énekét nem is említve. A Zrínyi kávéház jelenetében több életet lehetne önteni. — Megemlítjük még, hogy Szilágyiné asszony hétfőre hirdetett jutalomjátéka szerdára maradt Herold operája, „Zampa kerül színre. ” A szini-képezde Lyolcz operai növendéke Kovalcsik Annát ének-tanár vezetése mellett Jászberényben az ott állítandó állandó színház alaptőkéje javára f. hó 12 én a megyeház nagytermében hangversenyt rendez. A hangversenyt a Bathókerti színkörben tánczvigalom követi. — Pancsov a város közgyűlését Flatt Endre kormánybiztos e hó 10-ikére hívta össze. Ez ülésben az izgatók fognak feleletre vonatni — Jótékonyság. Samassa szepesi püspök újabban a gerenczi plébániaiak újjáalakítására adott 5000 irtot, továbbá a lőcsei hires góth templom belső kijavítására 500 fitot. — Nyilatkozat. A „Magyar Újság“ n. havi számában többek nevében, s nevem aláírásával egy nyilatkozat jelent meg, melyet miután magaménak, nem tőlem származván az, el nem ismerhetek, ellene viszont nyilatkoznom saját magam s azon párt nevében, melyhez tartozom, halaszthatlan kötelességem. Korábban tettem volna ezen lépést, ha halaszthatlan családi ügyek működésem helyéről néhány napra el nem szólítottam volna, s így azon említett zempléni hamisítvány korábban került volna szemeim elé. Nem szándékom a zempléni koholmány politikai benső értékének taglalásába bocsátkoznom, elégnek tartom kijelenteni, hogy nincs okom a közjogi oppositió ellen küzdeni, s ha valakinek arra kedve van, tegye meg saját neve alatt, a más ember nevének bűnös és arczátlan felhasználásától óvakodjék. Havzon párt érdekében, melyhez tartozom, szükségesnek fogom tartani, saját igénytelen személyemtől eredő nyilatkozatot közleni, azt meg fogom tudni tenni magam s nem szorulok soha semmiféle álarczos lovagok segédletére. Sárospatak, 1873. jul. 2-dikán, — Kun Pál, — — A fentebbi nyilatkozatot közöljük mi is, azon megjegyzéssel, hogy ámbár a kérdésbeni czikk pártunk és az „Eliener“ ellen volt intézve, s átvétetett a „Szombati Lapok“ által is, szándékosan nem tettünk erre semmi megjegyzést, részint azért, mert a czikk vége, s mondhatni egész tartalma egy valóságos gallimalchias, részint pedig azért, mert meg akartuk várni, várjon Kun Pál tanár úr miként folytatja a neve alatt megindult harczot. Most már meg van magyarázva részéről az ügy állása, s részünkről még csak annyit tartunk megjegyzendőnek, hogy a „Magyar Újság“ szerkesztője, jogosult méltatlankodását jelentvén ki azon koholmány felett, szerzőjét kitudni a lépéseket megtette. A budai Ráczváros posta szükségére vonatkozó múltkori felszólalásra Csáki Géza postahivatali gondnok következő értesítést küldött. Igaz ugyan, hogy ott állami postahivatal még nincsen, van azonban három levélgyűjtőde, melyek egyikében — Mauks kereskedőnél a főúton — nemcsak közönséges és ajánlott leveleket, hanem pénzes küldeményeket és csomagokat is fel lehet adni. Mi az utalványlapokat illeti, azok minden levélgyűjtődében kaphatók. Egyébiránt a forgalom a Tabánban naponkint nő, minek folytán a Qunrt nem fogja elmulasztani egy állami postahivatal mielőbbi felállítása iránt illő helyen a kellő lépéseket megtenni. A „Ferdinand Max“ gőzhajó margitszigeti kirándulói tegnap délután gonosz pillanatot éltek át. A közönséggel egészen tömött nagy személyszállitó hajó, midőn az alsó partok felől haladva, a lánczhidhoz ért, egyszerre csak megrendült egészen s a kémény recsegve-ropogva meghajlott. A magas vízállás folytán ugyanis beleütődött kéménye a Jánczhidvezetébe. Leszámítva az intermezzo által okozott rövid ijedséget egyéb baj nem történt. A bécsi kiállítás magyar biztossága egy lithogrijphirozott terjedelmes „memorandumban“ válaszol azon támadásokra, melyekkel a „Hon“ illette. Szenvedélyes hangon irt tiltakozás ez mely azonban e tekintetben mérsékeltebb, mint Németh Imre kormánybiztos dicséretében és az általános magasztalásokban. .Legelőször is azellen tiltakozik, mintha a kiálitá- Ugye avatatlan kezekre volna bizva , aztán pedig azellen, hogy a magyar kiállításnak nem volna meg nemzeti jellege. E tekintetben utal a bécsi lapokra, melyek azzal vádolták kiállításunkat, hogy a nemzeti önállóságnak túlságos kifejezést adtunk. A helypénz illetmények kivetésénél nem a gazdagokra voltak tekintettel, hanem a szegényebb iparosokra, mert ezeknél a megállapított illetményeket gyakran leszállították. Az sem való, hogy a gazdasági felügyelők sohasem foglalkoztak gazdasággal, mert mindhárom Magyaróvárott tanult. A sokat megtámadott dr. Koch az igaz, hogy bécsi, de hasonló képességet a rendelkezésre álló csekély pénzért Magyarországból nem lehetett volna szerezni. (Íme a régi nóta!- Az ő közreműködése határozott nyereség. Wottitz és Herzfeld urak pedig épenséggel nem idegenek, mert Pozsonyban születtek. Épen e titroia megtámadott egyén az, kiknek a kiállításból oroszlányrész jutott, valamint a kormánybiztosnak is. Fehér lőporral tettek kísérletet a budai lövöldében. Halvány sárgás színű ez s az apróra vagdalt szecskához hasonló. Robbanó ereje nagy, úgy, hogy oly mennyiséggel, mennyi a közönséges lőpornál egy töltéshez kell, háromszor lehet lőni. Durranása nincs, s csakis a gyutacs csattanása hallatszik. Nagy hordereje miatt attól félnek, hogy sokkal több szerencsétlenséget okozhat, ha elterjed használata, mint a jelenlegi lőpor. A „Természettudományi Közlöny“ júliusi (47 ik) füzete megjelent. Szerkesztik Szily Kálmán és Petrovits Gyula. Tartalma a következő : A lassú égés Lengyel Bélától; A gégetükör története és jelentősége, Navrátil Imrétől.; A gabona-rozsda (3 fametszetű ábrával) Klein Gyulától. Apróbb közlemények a csillagtan, meteorologia és természettan köréből; társulati ügyek és meteorologiai följegyzések a juniushavi időjárásról. — Csikszékben a roncsoló torokláb megszűnt már, de nem tudják, meddig nagyja nyugton az embereket. 1870-től kisebb-nagyobb szüneteket tartva huszonhat községben 59,800 lélekszámból toroklobban megbetegedett összesen 2637 ember, ezek közül meghalt 1405 és csupán 1232- ten gyógyultak fel. Jelenleg Gyergyó-Szent-Miklóson és Balánbányában a hólyagos himlő kezd járványosan fellépni. A Duna jelenlegi kszárlását a városi mérnöki hivatal nem találja fenyegetőnek, miután hasonló áradás több ízben volt már. Május 5-ike óta a Duna folyvást árad s junius 25-ig a zéruson felül 8 láb 3 hüvelykről 14 láb 9 hüvelykre nőtt. Az idén ez volt a legmagasabb vízállás. Azóta a Duna apadóban van s julius 2-án 13‘ 2t mutatott. Noha ilyen magas vízállás nem minden évben fordul elő, mégsem annyira abnormis, hogy veszélyt sejtetne. Az 1845. óta vezetett észleletek, a Duna vízállásáról azt mutatják, hogy 1853. július 10-én a Duna 16‘9 m magas volt Ez volt a Duna legmagasabb állása nyári időben 28 év alatt. Magasabb volt a vízállás a mainál 1865- ben, april 14 —26-ig, 1867-ben april 10-től junius 20 ig, 1868-ban april 28-tól junius 2 ig, mely idő alatt a mércte folyvást 12‘ és 15‘ 6’ magasságot mutatott. Pest legmélyebb pontja a