Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)

1873-07-08 / 155. szám

járások tiszta jövedelmi fokozatait, s az észrevett aránytalanságok kiigazítása után újból állapította volna meg azokat. E szakaszokban foglalt intézkedéshez nem adhattuk hozzájárulásunkat, mivel nézetünk szerint az egyéni felszólalásoknak a becslési művelet zár­kövét kell képezniük, s ha megenged­tették, hogy az osztálybasorozásuk után a tiszta jövedelmi fo­kozatok, melyeken az osztálybesorozások alapul­tak újból változás alá vétethessenek, a felv­­ólalá­sok már előre legalább részben értéknélküliekké nyilváníttat­nának, s a felszólalások mindazon ese­tekben, melyekben járásuk jövedelmi fokozatai új változás alá vetettek, minden további orvoslat nél­kül maradnának. Minek folytán a törvény intéz­kedései nemcsak egyes adózókra, hanem egész vi­dékekre a sérelmek forrásaivá lehetnének. Azonban ez intézkedés lényegét, vagyis azt, hogy az osztálybesorozások eredményei a maguk egészében újból vizsgálat alá vétessenek és az egyes járások és kerületek közötti arány ez ered­ményekből levonható tapasztalatok nyomán újból bírálat és vizsgálat alá vétessék, a bizottság nem tartja elejtendőnek. E czélból hozta javaslatba az általa előter­jesztett szövegezés 61—66. §-ait. E szakaszok értelmében az osztálybasorozá­­sok eredményei községenkint minden egyes járásra nézve egybeállittatnak A járási bizottságok ez egy­­beállitásokat közlik egymással s rab­degyik a ma­gáét tekintettel a szomszédos járások sorozati mun­kálataira és a sorozások alkalmával tett észrevé­telekre újra átnézi, átvizsgálja, és felküldi illető kerületi bizottságához. A kerületi bizottságok az arány szempontjá­ból átvizsgálják a sorozati munkálatokat, és ha egyik vagy másik járás munkálatában szemben a többiekkel aránytalanságot, vagy igazságtalanságot látnak, a hibákat kijelölik , és az illető járást azok kiigazítására hívják. Ezután a kiigazított sorozati munkálatokat köz­lik a szomszédos kerületek bizottságaival s mun­kálatukat a miniszterhez ezután az országos bizott­ság elé terjesztetik. Az országos bizottság a kerületek közötti arány fentartása szempontjából veszi a kerületek által hozzá intézett sorozati munkálatokat vizsgálat alá, azokat a szükség esetén munkálataik kiiga­zítására utasíthatja — és ha ez is megtörtént, a sorozati munkálatokat az egész országra nézve ösz­­szeállíttatja. E munkálatok alapján veszik már most kez­detüket az egyéni felszólalások, amelyekkel az egész földadó-munkálat beterjesztve lesz s a megál­lapítandó adószázalékhoz képest az egyes földrész­letek adója kiszámí­ttathatik. A felszólalásokat illetőleg, szükségesnek tar­totta a bizottság még két módosítást felvenni az általa előterjesztett javaslatba. Az eredeti javaslat értelmében a felszólalá­sokra nézve csak két fórum rendeltetett ki, mi azonban úgy vagyunk meggyőződve, hogy az ér­dekelt felek lehető megnyugtatása végett az orsz. földadó-bizottság fóruma is fentartandó az orvos­latot keresőknek. Továbbá még azt is szükséges­nek látta a bizottság az általa előterjesztett tör­vényjavaslatba igtatni, hogy a becslő­biztos, illető­leg kerületi felügyelőnek mint a kincstár közegé­nek is legyen joga az osztályba sorozások ellen felszólalhatni. Kiemeljük még azon módosítást is, melyet a nyilvántartási eljárásnál tartottunk szükségesnek eszközölni. Az eredeti s a bizottság által előterjesztett t­örvényjavaslatnak is egyik alapgondolata az, hogy a megállapított tiszta jövedelem 20 év alatt változás alá nem jöhet. E szabály alá három esetet vett­ ki a törvényjavaslatnak 71-ik szaka­sza u. m­.: a) ha új közlekedési eszközök keletkeznek, melyek a tiszta jövedelem kiszámításánál ügye­lembe nem vétethettek ; b) ha valamely községben a tagosítás vagy birtokrendezés végrehajtatott; e) ha valamely községben a részletes kata­­­steri felmérés elkészült. Hogy az első esetben méltányos és igazsá­gos, hogy azon vidék tiszta jövedelmi fokozata, mely államköltségen, vagy állami garantia mellett vasutat, nyert, a megváltozott értékesítési és árvi­­szonyokhoz képest emeltessék, az ellen a bizott­ságnak nem volt s nem lehetett kifogása. A két utóbbi esetben azonban a viszony egé­szen más. Itt részint nagy nehézséggel létrejött birtokrendezési vagy tagosítási, részint pedig az egész országra kiterjesztendő részletes katartori felmérési munkálatokról van szó. Azt pedig nem tartottuk részünkről megen­gedhetőnek, hogy a tagosítások és birtokrendezé­sek el­haladása még azáltal is nehezíttessék, hogy esetleg az új mivelési ágaknak megfelelő adóeme­lés helyeztessék kilátásba. Különben is a tagosítá­sok és birtokrendezések alkalmával a maradandó mivelési ágak rendesen csak évek múlva állapod­nak meg. Ez is egy ok, mely minket arra vezetett, hogy a tagosítások és birtokrendezések alapján a katasteri földkönyvek, melyeknek a tettleges bir­tokállapotot kell roitatniok, ennek megfelelően át­dolgoztassanak ugyan, hanem az adó­kivetés az előbbi mivelési ágak szerint maradjon meg, s ne változtattassék meg aszerint, amint netalán egyik vagy másik földrészlet más mivelési ág állá vé­tetnék. A katasteri részletes felmérések alkalmából pedig azért nem véljük méltányosnak az új jöve­delmi becslést, mivel ily részletes felmérésnek még az ország */„ részében kell vén eszközöltetniük, ha minden ily felmérés elkészülésekor új becslés fo­­ganatosíttatik: a törvény azon intézkedése, hogy a mostan kinyomozandó tiszta jövedelem 20 év alatt változást ne szenvedjen, már jó eleve meg­­hiúsíttatnék. Azt azonban szükségesnek látjuk mi is, hogy ha az új katasteri vagy tagosítási felmérések alapján a térfogatban az előbbihez képest kü­lönbség deríttetnék ki, e különbségnek megfelelő­leg az adó­összeg emeltessék vagy esetleg leszál­líttassék. Végül szükségesnek tartottuk kedvezménykép törvényjavaslatunkba igtatni, hogy a törvény vég­rehajtásával járó iratok és beadványok bélyeg­mentesek, és a hivatalos jellegű levelezések posta­­díjmentesek legyenek. A törvényjavaslat indokolásához csatolt költ­ségvetést a bizottság nem tarta szükségesnek tár­gyalás alá venni, mivel a törvényjavaslat e költ­ségvetés feletti intézkedést magába nem foglalja, s maga a pénzügyminiszter úr is inkább tájékozásul adja azt elő jelentésében, mint azon szándékkal, hogy az ezúttal a törvényhozás által tárgyaltassék A bizottság nézete szerint a földadó szabá­lyozásával járó költség előirányzata egy külön s későbbi tárgyalásnak részen fentartandó, külön törvényhozási intézkedés feladatát fogja képezni. Ezek után van szerencsénk az általunk el­fogadott, s elfogadásra ajánlott törvényjaslatot az azon tett változtatások miatt szükségesnek tartott új szövegezésben 1) alatt bemutatni. Budapesten, 1873. évi junius 24-én. Geröve István s. k., Bittó Béni s. k. elnök, előadó KÜLFÖLD. Julius 7 — Franczia köztársaság. A persa sah szombat este óta Francziaország vendége. Este, 9 órakor érkezett meg a Cherbourg­ hadikikötőbe a kísére­tére kirendelt hajórajjal. Az éjt — miután az izlám tiltja naplemente után partra szállani — a hajón tökté­s csak reggel lépett a szárazföldre. Megérkezésekor a kikötő fényesen ki volt világítva s nagy tűzijátékot rendeztek tiszteletére, s meg­tettek máskülönben mű dén kitelhetőt, hogy a Cher­ben kikötő benyomása, Francziaországban látottakkal egyenlő nagyszerű­ségű képet hagyjon hátra a sah emlékezetében. Ez volt az ok, amiért a nap fiai nem engedték Calais polgárias kikötője után al­kotni Francziaország haderejéről való fogalmait. Juli­­­­kán reggel 9 órakor Páris felé indult a sah, hova megérkezvén Mac Mahon, Broglie, a municipalitás a szajnai profét s a nemzetgyűlés el­nöke által fogadtatott . Azalatt a franczia kor­mány egy új „actio“-ra készül. Ez az esküdt­széki intézményt illeti, mint a lelkiis­­meret szabadságának elnyomása után az elnyo­másra leginkább érdemest. Az ,,aetióra“ a ri­­vesaltesi esküdtszék egy legközelebbi felmen­tő ítélete szolgáltat okot. Az ügy a következő : Olvasóink bizton emlékezni fognak még, midőn ez­előtt mintegy hat hónappal Rivesaltesban a kato­nai sorozásnak kelle végbe mennie, a nép ellenállt a hatóságnak s sértegetésekkel ballazta el az ez alkalomra kiküldött mintegy tizenkét katonából ál­ló csapatot. A kapitány embereinek parancsot adott légbe tüzelni, de e pillanatban kőzápor sza­kadt rá legényeire, minek következménye az lett, hogy ezek a nép közé tüzeltek. Egy ember meg­öletett, néhány megsebesült. Este a csortosulás új­ra kezdődött, azonban a megérkezett katonai erő helyreállitá a rendet. Tizenkilenc­, befogatott, s mint kik elsők voltak a zavar­gások előidézésében vád alá helyeztettek, azonban pár nap múlva felmentettek s a szabadon bocsátottak győzelmesen kisértettek lakásukra. Ezért kell az esküdtszéki intéz­mény eltörölni. Igaz, hogy ez eset nagy feltűnést idé­zett elő annak idejében, mert a volt kormány né­hányat a katonák közül, kik a zendülés alkalmával kezdetben mérsékletek később pedig bátorságuk által kitüntették magukat, érdemjellel tüntette ki. De a rivesaltesi canton 22,635 lakossal, s az ily nevű város 5500 lakossal s csaknem az egész lakosság jelen volt a zendülésen. Az egész canton radicalis s igen ellenséges érzülettel telt az új katonai törvény s általános hadkötelezettség iránt, u­gyanis vérzü­­lettel van a can­­on egész környéke. A zendülés után a lakosság oly számban kezdett kivándorolni, hogy ma egész vidékek néptelenü­l állnak, s egy jelentés szerint, ha e vidékek művelése továbbra is­ elhanyagoltatik, az ország e része nem kevéssé fog szenvedni, kivált egészségi szempontból, mert a vidék rothadásba átment vizeinek kigőzölgése rövid időn meg fogja rontani a levegőt. Ilyen körülmények között, nem az eskü­dtszéki intézmény felforgatása, hanem a lakosság pacificatiója s józan útra térí­tése volna egy hivatását átérző kormány feladata. De a Broglie kormány nem termett erre; ezen csak a rendszabályozás dühe s nem a politika eszély uralkodik. Csak az imént tapasztaltuk mint vágta arcoa a nemzetgyűlés monarchikus többsége a lelkiismeret szabadságát. Az­óta is haladtak már, épen e pillanatban áll fel egy hypokrita a nemzetgyű­lésen indítványozandó, miszerint a nemzetgyűlés egy ötven tagú küldöttséggel képviseltesse magát egy katholikus kápolna felszentelési ünnepélyénél, hogy Francziaország a Jézus Krisztus védő szivének fel­­ajánltassék s végül, hogy a katholikus vallás állami vallássá proclamáltassék. íme, ezt tudja Broglie s az ő többsége. Angolország. A Forster-féle népoktatásügyi pótinditvány miatt a liberálisok között keletkezett szakadás, melynek egyik szomorú következményét a bathi képviselő választás botrányos lefolyásában már felmutatták olvasóinknak, komoly s határo­zott jelleget kezd ölteni magában a parlamenti li­berális párt kebelében. E párt tagjai közül ,­többen e hó 2-án értekezletet tartottak a Westminiszter Palace Hotelben Dixon elnöklete alatt, s füz­tes bi­rálat alá vonván Forster miniszter pótinditványát a kormányt s a párt ingadozó tagjait meglehetősen éles megrovással illeték. Szemére hányták a kor­mánynak, hogy nincs bátorsága elveit keresztül vinni s oly félrendszabályokhoz folyamodik, me­lyekről biztosan tudhatja, hogy a komoly liberálisok nem fogadhatják el. A kormány pótinditványa nem elégitheti ki a szabadelvűséget, mert a nemzeti elemet a felekezet­­nek rendeli alá. Az értekezlet­nek csupán egyetlen tagja emelt szót a kormány védelmére s helyzete nehéz voltával indokolta e fél­rendszabályt. Ez egyetlen védelmezője a kormány­nak John Bright volt. Hanem daczára e kitű­nő védelmező érveinek, az értekezlet egyhangúlag el­határozta, hogy a petindítványt ellenezni fogja az alsóházban. A parlamenten kivü­li nevelésügyi liga és dissidens szövetségek pedig elhatározták az oly liberálisok ellen akik a kormány javaslatát pártolni fogják, a bathi mintára radicális jelölteket állítani fel a választásoknál. E huzakodásból csakis conservativek húzhatnak hasznot, mint azt a bathi választás is megmutatta, hol a conservativ jelölt győzelmét eredményezte a radicális jelölés. Egyptom: Az egy­temi khedive hosszabb ideig tartózkodott legközelebb Konstantinápolyban, hol a­zultán által szokatlan szívességgel fogadtatott. E barátság a khedive konstantinápoli tartózkodása alatt napról napra feltűnően erősbült, s végül a­zultán oly engedményeket tett alattvalójának, az egyptomi alkirálynak, mik által ez souverain hata­lommal ruháztatik fel országában, melyet eddig, mint egyszerűen hűbéres birt. Mint ilyennek, nem vola több joga, mint a zultán bármely miniszterének, mi külső kifejezést abban is nyert, hogy az egyp­tomi khedivenek, ha a zultán látogatására ment, nem vala szabad a fényes portába a csupán füg­getlen uralkodók vagy ezek követei számára nyit­va álló bejáraton belépni, hanem meg kell­ eléged­nie azon bejárattal, melyen a zultán miniszterei szoktak a fényes portábra lépni. E megszorítás nem létezik többé s az egyiptomi khedive ezután a fe­­jedelemi kapun léphet a zultán udva­rba. Már ez mutatja a nagy hódításokat, miket a khedive szambuli tartózkodása alatt a zultánnál tett. S valóban, mint utólagosan köztudomásra jött, a zultán egy fermánt állított ki a khedive javára, melyben számára feje­delmi jogok biztosíttatnak. A nagyfontosságú ter­mán főbb pontjait, melyek a két ország közti vi­szonyt lényegesen megváltoztatják s Egyptomot egészen új jövőnek vihetik elébe, következőkben foglaljuk össze: mindenekelőtt az egyptomi trón­öröklési jog­aként szabályoztatik, miszerint az ural­kodás joga mindig a khedive legidősebb fiát s en­nek ismét legidősebb fiát illeti, tehát az elsőszü­­löttségi rend hozatik be, a női ág kizárásával; az igazságszolgáltatás, valamint a kormányzás más körében a khedive függetlennek és souverainnek el­ismertetik; tehát joga van szerződéseket kötnie idegen hatalmasságokkal; joga van ezeknél magát rendszeresen megbízott küldöttek által képviseltet­ni ; joga van kölcsönöket felvenni, joga van a zultán jegyével ellátott pénzt veretni; végül joga van szárazföldi és tengeri haderejét tetszése szerint nagyobbítani. Igaz, hogy mind e kedvezményekért a khedive egyszersmind nagyobb évi tributumot leend köteles a zultánnak fizetni. E tributum összege évi 150.000 zacskó, s a pontos befizetés kiváló figyelmébe ajánltatik a khedivenek. fi hivatalos lapból. Igazságü­gyi magyar miniszteren, elő­terjesztésére albitákká::a szarvasi járásbirósághoz Po­­t­ó­c­z­k­y Elek kalocsai törvényszéki jegyzőt; az alsókubini járásbírósághoz: Balg­ha Ferencz köz- és vél­óügyvédet; a devecseri járásbírósághoz: Somogyi Mihály pápai törvényszéki jegyzőt; fogarasi járásbírósághoz : dr. Uzai Sándor fogarasi törvénys­zéki jegyzőt; végre a biliéti járás­­bírósághoz Sc­hilling Béla köz- és váltóügy­védet neve­zem ki Kelt Schönbrunnban, 1873. junius hó 27-én Ferencz József, s k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. Ő felsége Dózsa Imre jászberényi kir. törvény­széki bírónak hasonló bírói minőségben saját kérelmére az esztegomi királyi törvényszékhez leendő áthelyezését megengedni méltóztatott. Az igazságügyminiszter Fráter Imre szolnoki ör­vényszéki aljegyzőt ugyanazon törvényszékhez jegyzővé nevezte ki. A pénzügyminiszter S­z­ap­p­a­n­y­o­s K­ál­mán gyakornokot III ad­oszt. számtisztté nevezte ki.­­ Az igazságü­gyminiszter bírósági végrehajtókká a pesti kir. tör­vényszékhez : Kossuth Pál ottani­­­nokot és Tury Ferencz budapesti kir. kereskedelmi s váltótörvényszéki joggyakor­nokot nevezte ki; a józsef-ferenczvárosi ki. járásbírósághoz pedig Ruff Ferencz pestvidéki törvényszéki végrehajtót helyezte át, az p.lszkubini kir járásbíróság mellé végrehaj­tóvá D­e­t­k­i­o­li Kálmán ottani kir. járásbírósági dijnokot és a medgyesi járásbírósághoz bírósági végrehajtóvá G­r­a­e­s­e­r Gusztáv ottani dijrokot nevezte ki. A budapesti kir. főügyész a nagyváradi királyi ügy­ész­s­égnél megürült irnoki állomásra Czigler Nándor budai kir. ügyészségi írnokot helyezte át. Az aradi kir pénzügyigazgatóság a makói m kir. adóhiv­­alnál üresedésbe jött VII. osztályú tiszti állomásra U­r­u­k­­­y Károlyt nevezte ki. a földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat 1-ie, 2-ik és 3-ik­ %-ára vonatkozólag. Alátílottak nem fogadják el a fent említett törvéyjavaslat 2-ik és 3-ik §-ában foglalt azon intézkedést, amely által a földadó összege már ezen törvényben és pedig az eddiginél nagyobb mennyiségben megállapíttatni és azután 20 évre annak változhatlansága kimondatni czéloztatik. Tekintettel a gazdászati ipar érdekére szük­ségesnek és méltányosnak tartják azt, hogy az egész országra nézve kimunkálandó tiszta jöve­delmi fokozatok az egyes földrészleteket illetőleg se a művelési ág, se az osztályzat alapján hosz­­szabb idő leteltéig ne változtassanak, hogy így a szorgalmas és ügyes gazd­i előtt legyen idő, a­mely alatt befektetései és fáradsága eredményét élvezhesse anélkül, hogy a kincstár azonnal reá tegye kezét ; az pedig, ki elhanyagolva birtokát, már ezáltal is kárt tesz közgazdászai szempont­ból az államnak, ne vegyen még jutalmat is ha­nyagságáért abban, hogy elhanyagolt birtoka idő­közben más mivelési ágba vagy más osztályba so­­roztatván, kevesebb adót fizessen. Eziránt tehát intézkedni is kívánnak az 1-ső §-ban, hol ki kellene mondatni annak, hogy a föld­nek jelen törvény értelmében kinyomozott tiszta jövedelme a 75-ik §. a) pontja esetének kivételé­vel nem változhat, mindaddig, míg az ország egész területére nézve új becslés nem eszközöl­tetik. De azt, hogy ennél tovább menve, maga a fizetendő adó összege ezen törvényben már előre meghatároztassék, hogy az 20 évre állandósítva tétessék ki, te­kintet nélkül a kivánt összeg nagyságára sem fo­gadhatják el, azt pedig, hogy az adó összege így mellékesen, mintegy elrejtve, néhány millióval emeltessék is, úgy tekintik, mint a különben is helytelen eljárás tetőzését. A dolog természetében fekszik, hogy ha va­lamely adótárgyat, illetőleg az államban létező adótárgyak valamelyikét egészben, a belőle eredő jövedelem alapján megadóztatni akarjuk, első­sorban azt szükséges tudni, mennyi az abból befolyható jövedelem, mert csak azután lehet ön­magára ezen egy adótárgyra nézve is megítélni, mily összege az adónak az, mely nem leen, arra túlságosan terhelő. De a különböző adó­nemek között szükséges arányosságnak oly fontos, s a pénzügyminiszer úr által is annyira hangsúlyozott tekintete is ezt köve­teli, mert csak ha ismeretes a jövedelem összege, amelyre egyik vagy másik adó kivettetik, lehet az állam ismert szükségletei által igényelt adóösz­­szeget köztük arányosan megosztani. Azon, a gyakorlati kivitel szempontjából me­rített érvek, melyeket a javaslatba tett eljárás vé­delmére a pénzügyminiszer úr indokolásában felhoz, egyáltalában nem bírnak oly fontossággal, hogy azt, szemben alapjában helytelen voltával igazol­hatnák. Az irány, lehetőleg alacsonyan mutatni ki a jövedelmet, s ezáltal igyekezni az adót kissebbí­­te is, megvan minden egyes adózóban és meg­van az adózók minden egyes osztályában. Igyekezni fog ez érvényesíteni magát, akár létezik ki előre az adó összege, akár nem, ellensúlyozására pedig egyformán fog hatni az állam közegeinek adott befolyás mindkét esetben épen úgy, mint azon legsikeresebb correctivum is, mely az adózó osztály minden egyes tagjának érdekévé teszi, hogy elle­nőrködjék, hogy a többi tagok tiszta jövedelme szemben az övével túlságig alacsonyan ne állapít­­tassék meg. Nem az érdekli az adózót, minő %-ban van adója megállapítva, hanem az, hogy minő nagy annak összege, és az adók arányosításánál kedve­zőbb lévén, valamely adózó osztályra nézve, ha adója szemben tiszta jövedelmével nagy százalékot mutat, tudva, hogy akár legyen ma kimondva, akár nem, az adónak összege, néhány percent kü­lönbséggel minő lesz az, s számítva arra, hogy még a jövőben is lehetnek adóemelések és arányo­sítások, ha egy és ugyanazon összeget meg kell is már fizetnie, jobban fogja szeretni, ha az jöve­delmének nagyobb százaléka­ képen mutattatik ki, de viszont épen, mert tudja, hogy akár mondassék ki ma az országos földadónak összege, akár nem, a földnek egy nagy, a jelenleginél bizonynyal nem kisebb adóterhet kellend hazánkban hordoznia, tudja és érzi azt is mindenki, hogy a mások jöve­delme nagyon alant becsültetvén, azok igaztalanul kevés adót fizetnek, neki annál többet fog keileni fizetnie, és így egyik esetben nem kevésbé fennál­­land­ó másoknál eszközölt becsű feletti őrködésnek érdeke, mint a másikban. Hogy egyes adók nagysága évenként vagy csak nagyon sűrűn is ne változzék, nagyon kívá­natos, sőt szükséges, de bármely adónemet húsz évre megkötni sem nem igazságos, sem nem lehet­séges. Az adónak nem szabad többnek lennie, mint amennyi az állam érdekének szempontjából okve­­tetlenü­l szükséges és viszont ezen okvetlen rendes szükségeket fedeznie kell. Igazságtalan lenne tehát megállapítni, hogy az adózók valamelyik osztályának adója kisebb nem lehet 20 évig, habár az állam szükségletei ezt engedvén, a többieké kisebbedétt, vagy hogy nem lehet nagyobb, habár az állam elutasíthatlan szük­ségletei folytán a többi osztályok adója emeltetett is. De lehetetlen is ez. Nincs módjában egy törvényhozásnak sem, 20 évre lekötni úgy utódait, hogy bárminő viszo­nyok jöjjenek a hazára, az adózók egyik nagy osztályától több adót ne kívánhassanak, és épen ezért nem nyújthat ezen tétel semmi biztosítékot a földbiztos osztálynak, mely talán ezáltal arra akar indíttatni, hogy az adónak tervbe vett mondhatni lappangó felemelését csendes vérrel nézze és szenvedje. Óhajtjuk, törekedni is kell mindenkinek arra, hogy az ország egyik adózó osztálya is, nagyobb, újabb terhekkel meg ne rovassék, azt pedig, ami most czéloztatik, hogy egyik osztálynak adója az úgy is oly terhes földadó magában így mellesleg felemeltetik, határozottan elutasítjuk, de midőn senki sem tudhatja a jövendőt a törvényhozásnak ez irányban 20 évre szóló biztosítást adni nem lehet és nem szabad, mert ha bekövetkezhetik, az iráni biztosítékot senki sem adhat,­­ hogy az államnak nagyobb összegekre lesz szüksége, a föld­birtokos-osztálynak is akár egyenesen, akár vala­mely mellékes után részesülnie kellene e terhekben s a csalódás abban, mit most a törvényhozás ígért, méltó elkeseredést, és a bizalom elenyésztés ered­ményezheti csupán. Összefoglalva a fennebieket, elfogadhatat­lannak tartjuk, hogy általában adóösszeg állapít­tassák meg, a föld tiszta jövedelmének kimunkálása előtt; elfogadhatlannak, hogy az így megállapított adóösszeg 20 évre, mint olyan, mely sem kisebb sem nagyobb nem lehet, megállapítassék, elfogad­hatatlannak végre, hogy a különben is oly terhes földadó most újabban fölemeltessék, és épen ezért indítványozzuk, hogy a törvényjavaslat első három §-a helyett a következő szerkezet tétessék: 1. g. A földbirtok arányos megadóztatása czéljából, a magyar állam területén fekvő minden földbirtok tiszta jövedelme, ezen törvény rendeletei szerint újból kinyomoztatik, és általános földadó­­kataster készíttetik. A földbirtoknak ezen törvény értelmében ki­nyomozott tiszta jövedelme, — kivéve a 75. §. a) pontjának esetét, — sem egyes vidékekre, sem egyes földrészletekre nézve nem jöhet változás alá mindaddig, míg az ország egész területét illetőleg újabb becslés és kiszámítás nem­ eszközöltetik. 2. §. A földadó az új kataster elkészültétől fogva minden földrészletre a tisza jövedelem ugyan­azon százalékában vettetik ki. 3. §. A határőrvidéki részeknek a földteher­­mentesítési járulék tekintetében fennálló mentessége fentartatik. Tisza Kálmán s. k. Horváth Elek s. k Földváry Mihály s. k Vállyi János s. k. Péchy Tamás s. k . A törvényjavaslatot a bizottság szövegezése szerint szintén fogjuk közölni. HÍREK - Juh­us 7. — — Szlávy miniszterelnök, mint a hivatalos lap vasárnapi száma közli, a Lipótrend nagy keresztjét kapta ő felségétől, „hű és sikeres szolgálatai elismeréséü­l.“ — A Jászkunkerület főkapitányá­­v­á Kiss Miklós, Kecskemét városának ellenzéki kép­viselője, már ki van nevezve. A nagy­kikindai ke­rület főkapitányává pedig Oberknezovics Árkád királyi ügyész, neveztetett ki. — Deák legutóbbi beszédét az olasz lapok is tüzetesen ismertetik. A ,,Perseve­­renzá“-nak úgy tetszik mintha Cavour szavának viszhangja volna az a­lfronzulról. A sokat emli­­tett beszédért Szeged város közgyűlése bizalmat szavazott Deáknak. — A j­ó Ji­se­fv­á­r­o­si ellenzék tegnap délelőtt népes gyűlést tartott az ellenzéki kör he­lyiségében. Több rendbeli felszólalás után kimonda­tott, hogy az ellenzék a Józsefvárosban mint külön párt szervezkedik. Ezután egy nagy bizottságot választottak, melynek feladata lesz a szervez­kedés mellett­i városi választási munkálatok se­rény előkészítése.­­ A fővárosi rendőrség szerve­zéséhez szükséges adatokat kért a belügymi­niszter Pest, Buda és Ó Buda eddigi hatóságaitól, nevezetesen a főkapitányi hivatal tisztviselőire, az összes rendőri közegek számára és fizetésére vo­natkozó adatokat; úgyszintén a főkapitányi szer­vezet, berendezés és működés, valamint a rendőri czélokra használt helyiségek összegének kimutatá­sát, a különböző rendszabályokat, stb. — Irodalmi körökben azt az eszmét pendítették meg, hogy a magyar nyomtatásban a kettős mássalhangzók helyett egyszerű, e czélra alkalmas­ jegyek használtassanak, miután a ket­tős mássalhangzók sok zavart okoznak. Az is szóba jött, hogy szakértőkből és hírlapírókból bizottsá­got kellene alakítani, az új szavak vagy új kife­jezések megválogatására és egyöntetű használatára. Ez indítványok ügyében szombaton este a„Nyelvőr“ szerkesztőjénél, Szarvas Gábor úrnál, már vitatko­zások is folytak. — Garibaldi, a bécsi lapok szerint, szep­tember hóban meglátogatja a kiállítást. — A virilisták intézménye Buda­pesten fiascóval kezdődik. A legtöbb adót fize­tők ugyanis oly csekély számmal iratkoztak be választónak, hogy a virilisek névsorát épenséggel nem lehet összeállítani a legtöbb adót fizetők kö­zül. Az igazoló és bíráló választmány a fővárosi törvényt úgy magyarázta, hogy a fővárosi bizott­mány felének, azaz 200 képviselőnek közölök le­endő megválasztása végett, a választók elé terjesz­tendő 1200 legtöbb adót fizető lajstromába csak oly adózók vétessenek föl, kik egyszersmind tény­leg választók is, de a múlt évi képviselőválasztá­soknál tapasztalt példátlan eljárás elvette a kö­zönség kedvét, hogy újra megjelenjék azon fóru­mok előtt, melyek oly könnyen elütötték legszebb polgári jogától. E teljesen indokolt tartózkodás folytán, azon eset állt be, hogy a Budán, Pesten és Ó-Budán külön-külön összeírt 1200, összesen tehát 3600 legtöbb adót fizetők közül csak 500 ta­láltatott olyan, ki választóul beíratta magát, és így a virilisek lajstromába felvehető. Ezen lajstrom kiegészítéséhez a még szükséges 700 legtöbb adót­­fizető kiválaszthatására nézve, a pesti adószámvi­teli hivatal újabb 1500 legtöbb adót fizető kiírá­sára utasíttatott. Ez összeírás már el is készült­, s ebben egészen a 140 frt adót fizetőkig megy le a virilisségre jogosítás, de még ez sem elég, mert számítás szerint le fog menni a 30 frtig. Részünk­ről nem busulunk, hogy ?, virilis intézményi, ily sors érte. — Színházi hírek. A városligeti szín­körnek tegnap jó napja volt. Délután is sokan nézték a „Stern Izsák“ előadását, melynek czim­­szerepét Vízvári játszotta, s csak is az ő jó ábrá­zolása tud némi figyelemreméltót adni a férezel­­ménynek. Este pedig a „Szép Heléna“ előadására megtelt az egész színkör. Blahánénak ? czimszerep a sikerültebb operette-szerepei közé tartozik, s most is tetszett a közönségnek. Vízvári mellett (M­ene­­laus) még Kápolnai és Solymosi arattak legtöbb tetszést. — A budai színkörnek nem volt nagy közönsége, csak a karzat telt meg a „Szö­kő,­ katona“ előadására, melynek 100-ik előadását négy év előtt ünnepelte a nemzeti színház. Addig s azóta elég alkalma volt megismerkedni a híres népszínművel. Az előadás első fele sikerült, de a második fele annál kevésbé. A dicséret főkép Timárt (a szabó), Bérczit (Gergely), Szombathit (a kovácsinas) és Kőrösmezeit az (ezredes) illeti. Zádorné (Julcsa) az első felvonás élénkebb tempói­ban jó volt, de az Utolsó felvonás érzelgős helyze­tébe már nem tudta magát jól találni, énekét nem is említve. A Zrínyi kávéház jelenetében több­ éle­tet lehetne önteni. — Megemlítjük még, hogy Szi­lágyiné asszony hétfőre hirdetett jutalomjátéka szerdára maradt Herold operája, „Zampa­ kerül színre. ” A szini-képezde Lyolcz operai nö­vendéke Kovalcsik Annát ének-tanár vezetése mel­lett Jászberényben az ott állítandó állandó színház alaptőkéje javára f. hó 12 én a megyeház nagy­termében hangversenyt rendez. A hangversenyt a Bathókerti színkörben tánczvigalom követi. — P­a­n­c­s­o­v a város közgyűlését Flatt Endre kormánybiztos e hó 10-ikére hívta össze. Ez ülésben az izgatók fognak feleletre vonatni — Jótékonyság. Samassa szepesi püs­pök újabban a gerenczi plébániaiak újjáalakítására adott 5000 irtot, továbbá a lőcsei hires góth temp­lom belső kijavítására 500 fi­tot. — Nyilatkozat. A „Magyar Újság“ n­. havi számában többek nevében, s nevem aláírásá­val egy nyilatkozat jelent meg, melyet miután ma­gaménak, nem tőlem származván az, el nem ismer­hetek, ellene viszont nyilatkoznom saját magam s azon párt nevében, melyhez tartozom, halaszthatlan kötelességem. Korábban tettem volna ezen lépést, ha halaszthatlan családi ügyek működésem helyé­ről néhány napra el nem szólítottam­ volna, s így azon említett zempléni hamisítvány korábban ke­rült volna szemeim elé. Nem szándékom a zemp­léni koholmány politikai benső értékének taglalá­sába bocsátkoznom, elégnek tartom kijelenteni, hogy nincs okom a közjogi oppositió ellen küzdeni, s ha valakinek arra kedve van, tegye meg saját neve alatt, a más ember nevének bűnös és arczát­­lan felhasználásától óvakodjék. Ha­­v­zon párt érde­kében, melyhez tartozom, szükségesnek fogom tar­tani, saját igénytelen személyemtől eredő nyilatko­zatot közleni, azt meg fogom tudni tenni magam s nem szorulok soha semmiféle álarczos lovagok segédletére. Sárospatak, 1873. jul. 2-dikán, — Kun Pál, — — A fentebbi nyilatkozatot közöl­jük mi is, azon megjegyzéssel, hogy ámbár a kér­­désbeni czikk pártunk és az „Eliener“ ellen volt intézve, s átvétetett a „Szombati Lapok“ által is, szándékosan nem tettünk erre semmi megjegyzést, részint azért, mert a czikk vége, s mondhatni egész tartalma egy valóságos gallimalchias, részint pedig azért, mert meg akartuk várni, várjon Kun P­ál tanár úr miként folytatja a neve alatt megin­dult harczot. Most már meg van magyarázva ré­széről az ügy állása, s részünkről még csak annyit tartunk megjegyzendőnek, hogy a „Magyar Újság“ szerkesztője, jogosult méltatlankodását jelent­vén ki azon koholmány felett, szerzőjét kitudni a lépése­ket megtette. A budai Ráczváros posta szük­­s­é­gé­r­e vonatkozó múltkori felszólalásra Csáki Géza postahivatali gondnok következő értesítést küldött. Igaz ugyan, hogy ott állami postahivatal még nincsen, van azonban három levélgyűjtőde, melyek egyikében — Mauks kereskedőnél a fő­­úton — nemcsak közönséges és ajánlott leveleket, hanem pénzes küldeményeket és csomagokat is fel lehet adni. Mi az utalvány­lapokat illeti, azok minden levélgyűjtődében kaphatók. Egyébiránt a forgalom a Tabánban naponkint nő, minek folytán a Qun­rt nem fogja elmulasztani egy állami postahi­vatal mielőbbi felállítása iránt illő helyen a kellő lépéseket megtenni.­­ A „Ferdinand Max“ gőzhajó margit­szigeti kirándulói tegnap délután gonosz pillanatot éltek át. A közönséggel egészen tömött nagy sze­­mélyszállitó hajó, midőn az alsó partok felől haladva, a lánczhidhoz ért, egyszerre csak megrendült egészen s a kémény recsegve-ropogva meghaj­lott. A magas vízállás folytán ugyanis beleütődött kéménye a Jánczhid­­vezetébe. Leszámítva az intermezzo által okozott rövid ijedséget egyé­b baj nem történt.­­ A bécsi kiállítás magyar biztos­sága egy lithogrijphirozott terjedelmes „memoran­dumban“ válaszol azon­ támadásokra, melyekkel a „Hon“ illette. Szenvedélyes hangon irt tiltakozás ez mely azonban e tekintetben mérsékeltebb, mint Németh Imre kormánybiztos dicséretében és az ál­talános maga­sztal­ások­ban. .Legelőször is azellen tiltakozik, mintha a kiá­litá- Ugye avatatlan kezekre volna bizva , aztán pedig azellen, hogy a magyar kiállításnak nem volna meg nemzeti jellege. E te­kintetben utal a bécsi lapokra, melyek azzal vá­dolták kiállításunkat, hogy a nemzeti önállóságnak túlságos kifejezést adtunk. A helypénz illetmények kivetésénél nem a gazdagokra voltak tekintettel, hanem a szegényebb iparosokra, mert­ ezeknél a megállapított illetményeket gyakran leszállították. Az sem való, hogy a gazdasági felügyelők sohasem foglalkoztak gazdasággal, mert mind­három Magyar­óvárott tanult. A sokat megtámadott dr. Koch az igaz, hogy bécsi, de hasonló képességet a rendel­­kezésre álló csekély pénzért Magyarországból nem lehetett volna szerezni. (Íme a régi nóta!- Az ő közreműködése határozott nyereség. Wottitz és Herz­­feld urak pedig épenséggel nem idegenek, mert Pozsonyban születtek. Épen e titroia megtámadott egyén az, kiknek a kiállításból oroszlányrész jutott, valamint a kormánybiztosnak is.­­ Fehér lőporral tettek kísérletet a budai lövöldében. Halvány sárgás színű ez s az apróra vagdalt szecskához hasonló. Robbanó ereje nagy, úgy, hogy oly mennyiséggel, mennyi a kö­zönséges lőpornál egy töltéshez kell, háromszor lehet lőni. Durranása nincs, s csakis a gyutacs csattanása hallatszik. Nagy hordereje miatt attól félnek, hogy sokkal több szerencsétlenséget okoz­hat, ha elterjed használata, mint a jelenlegi lőpor.­­ A „Termés­z­e­tt­u­d­o­m­án­y­i Köz­löny“ júliusi (47 ik) füzete megjelent. Szerkesztik Szily Kálmán és Petrovits Gyula. Tartalma a kö­vetkező : A lassú égés Lengyel Bélától; A gégetü­kör története és jelentősége, Navrátil Imrétől.; A gabona-rozsda (3 fam­etszetű ábrával) Klein Gyulá­tól. Apróbb közlemén­yek a csillagtan, meteorologia és természettan köréből; társulati ügyek és meteo­­rologiai följegyzések a juniushavi időjárásról. — Csikszékb­en a roncsoló torokláb megszűnt már, de nem tudják, meddig nagyja nyugton az embereket. 1870-től kisebb-nagyobb szüneteket tartva huszonhat községben 59,800 lélek­számból toroklobban megbetegedett összesen 2637 ember, ezek közül meghalt 1405 és csupán 1232- ten gyógyultak fel. Jelenleg Gyergyó-Szent-Miklóson és Balánbányában a hólyagos himlő kezd járványo­san fellépni.­­ A Duna jelenlegi kszárlását a városi mérnöki hivatal nem találja fenyegetőnek, miután hasonló áradás több ízben volt már. Május 5-ike óta a Duna folyvást árad s junius 25-ig a zéruson felül 8 láb 3 hüvelykről 14 láb 9 hü­velykre nőtt. Az idén ez volt a legmagasabb víz­állás. Azóta a Duna apadóban van s julius 2-án 13‘ 2t mutatott. Noha ilyen magas vízállás nem minden évben fordul elő, még­sem annyira abnor­­mis, hogy veszélyt sejtetne. Az 1845. óta vezetett észleletek, a Duna vízállásáról azt mutatják, hogy 1853. július 10-én a Duna 16‘­9 m magas volt Ez volt a Duna legmagasabb állása nyári időben 28 év alatt. Magasabb volt a vízállás a mainál 1865- ben, april 14 —26-ig, 1867-ben april 10-től junius 20 ig, 1868-ban april 28-tól junius 2 ig, mely idő alatt a mércte folyvást 12‘ és 15‘ 6’ magasságot mutatott. Pest legmélyebb pontja a

Next