Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)
1873-09-16 / 212. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 r. 80 a Egyes szám ára 10 krajkeár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-isten ft. uz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten , nádor-utcza 6. tsz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. 212. szám. Budapest, kedd, szeptember 16. 1873. V. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára: egy évre...................................20 forint — ki félévre.......................................10 „ — „ negyedévre............................... 5 „ — „ egy hóra.............................. 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőrzi kiadóhivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fennakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Bécs szept. 15. A „N. Fr. Presse“ egy római távirata hírül hozza, hogy olasz és német diplomaták közt alkudozások folynak a német császárnak a közkiállítás megtekintése után Rómában teendő látogatása iránt. A terv teljesülése igen valószínű. London, szept. 15. Granville a spanyol kormány ügynökétől a „Deerhound“ fedélzetén elfogott angol alattvalók feltétlen kiszolgáltatását követelé. Magára a hajóra vonatkozólag Granville nem nyilatkozott.Az angol hadihajó „Rattlesnake“ az arany martokon lövöldöztetett, mely alkalommal a commodore és más tisztek megsebesültek; az angolok büntetésül Cham városát meggyujtották. — Angol iparos egyletek a genfi congressus tanácskozásai ellen óvást tesznek. Bern, szept. 15. A semmitőtörvényszék elhatározta a 69 juravidéki renitens lelkész hivataltóli fölfüggesztetését. München, szept. 15. A király beegyezését adta az országgyűlésnek az összes minisztérium által javasolt elnapolásához. Prága, szept. 15. Az országgyűlési kiegészítő választások okt. 4-én a községekben és október 23-án a városokban fognak megtartani megürült 32 mandatum, valamennyi declaránsok. Hang, szept. 15. A generalis statusok ma trónbeszéddel megnyittattak. A trónbeszéd ecseteli külföldi hatalmaknak V.. int. -i bonyodalmak alkalmával nyilatkozott rokonszenvét és kijelenti, hogy Atachia ellen a harcz erélyesen folytattatni fog. Bécs, szept. 15. (Zárlat.) Hitelrészvények 231. Magyar földhitelintézet —Angol-magyar . Anglo-austria 178 - Magyar hitelrészvény —. Pranco-magyar — Váltóbank —. —. Napoleondor 8.9750. Államvasut 336.50 Lombardok 172.—. Galicziai 217.—. Tramway 212.— Magyar sorsjegyek—.—. 1860 dik 101.—. 1864 diki 131.50 Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 172.50. Arany 5.44 106.40 London 112.30. Török sorsjegy 63.— Municipális bank —.—. Bécs, szept. 15. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 76.75. Saly-Tarján, 114.—. Magyar hitel 129.50. Magyar záloglevél 81.75. Erdélyi 149.—. Magyar keleti vasút 62.50. Magyar sorsjegy 80.50. Tiszai vasút 201.—. Magyarkölcsön 96.50. Angol-magyar 55 —. Franco-magyar 79.50 Alföld 153.—. Magyar északkeleti vasút 116.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 69.50. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelintézet 56.—. Török —.— .Municipális 36.—. Berlin, szept. 15. (Zárlat.) Galicziai 97.50. Lombard 103. — . Ezüst jöved. 65.25 1860-iki 91.25. Bécs 88.50 Romániai 39.50. Allamvaspálya 202.50. Papirjövedék 62 — Hitelsorsjegyek 113.75. 1864-diki 83.75. Hitelrészvények 139.25- Magyar sorsjegy 51.12. Berlin, szept. 15. (kezdet.).Galicziai ——.Lombardok 102.— Ezüst jöved. —.—. 1860-as — . Bécs —.— Romániai 39.25. Allamvaspálya 201 25 Papirjövedék —.— Hitelsorsjegyek —.—. 1864-ki —. —. Hitelrészvény 136.25 Magyar sorsjegy —. Páris, sept. 15. (Kezdet.) 3°/1-es járad. 58.02. Olasz járadék 62.65 Credit mobilier —. Osztr. franczia —.— déli 77.50. Allamvaspálya 766.—. Lombardok 396.—. Amerikai ------. Magyar kölcsön 92.75. Magyar keleti pálya Frankfurt, szept. 15. (Zárlat.) Váltóárfolyam, 105. s/4 1859- ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—. Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Uj adómentes kölcsön—.—.Amerikai 1882-re 97 50. Osztrák hitelrészvény 240.—. Osztrák államvasut 352.50. 1864-ki sorsjegy 145. -, 1860- ik 91.50 Perencz-Józsefvasut —.— Lombardok, 170.fin Galicziai 225.—. Papirjáradék 61.75. Ezüstjáradék 66.24 Osztrák bankrészvény 1024.-. Magyar sorsjegyek —.58 Német-osztrák bank —. Győri —.— Gömöri —.-. Boroszló,"' szept. 15. Bura 260., rozs 215.—. zab 146. Olaj 20.45, tavaszi 20.45, szesz 25.50. 25.25 23.50 28.40. Budapesti színiapák. NEMZETI SZÍNHÁZ. Kedden szept. 16-án. HADCK MINNIE k. a. a bécsi cs. kir. udv. operaház első énekesnőjének hatodik vendégjátékául: A sevillai borbély. Víg opera 2 felvonásban. S e mé ly ek. Gróf Almaviva — — — — — Pauli Bartol«, orvos — — — — — Ormai Rosina, gyámleánya — — — — Hauck Minnie k. a. Basilio, zmemester — — — — Kőszeghi Figaro, borbély — — — — Láng Bertha, Rosina nevelője — — — Kvassayné Őrtiszt —— — — — — — Széphegyi Fiorillo, Amaviva inasa — — — Werbőczy Jegyző — — — — — — Szalai Kezdete 7 órakor. MIKLÓSI SZÍNKÖR. Az ördög pilulái. Nagyserü tüneményes bohózat 3 felvonásban. Kezdete fél 6 órakor. Múljék el tőlünk e keserű pohár!... Odább adunk egy czikket, mint a magyar gőzhajó-társaság lételének veszélybenforgása feletti hazafias megdöbbenés elkeseredett kifejezését, de reméljük, hogy a tények nem fogják igazolni e sötét felháborodást. Annyi bizonyos, hogy ha a Duna és Tisza partjainak érdekeltjei: termelők, iparosok, gazdák, városok, megyék, Budapest és a nemzet — veszni hagyják azon vállalatot, melynek fentartását biztosítani egyenesen tőlük függ s nem ellenzi semmiféle közös ügyi törvény, akkor ez ország olyan élhetlenségnek adja jelét, amely után vad fantazérozás gyanánt fog kinevettetni az egész világ által minden nyilatkozata, miszerint a saját lábán haladó állam akar lenni s fővárosát a monarchia központjává emelni. Szidni Bécset megkönnyebbülés lehet a sírva vigadó fal kedélyének, de egyetlen lépéssel sem fogja előbbre vinni Budapest versenyképességét, mert erre nem elég a szitkozódó veszteglés s még kevésbé elég a hetvenkedő visszaesés, hanem cselekvés kell és áldozatkészség, még pedig a legvilágosabb önérdek szempontjából. Ausztria ellen sok panaszunk, nagy sérelmeink vannak századok óta s bizonyára nem alaptalan vádakat emelünk ellene anyagi helyzetünk fejletlensége miatt is ; de mindezen panaszok és vádak, s ha még tizszerezve volnának is, mind hihetetlenné és nevetségessé válnának a miveit külföld előtt, mihelyt hire menne, hogy Dunánkat, — iparunk és kereskedelmünk forgalmának életerét — melyre oly büszkék vagyunk s annyi bámulattal és irigységgel tekintenek idegen látogatóink, átengedtük, egész hosszában s minden vetélytárs nélkül, épen azon bécsi és osztrák érdekek korlátlan hatalmának, a melyeknek garázdálkodó kapzsisága és germanizáló üzelmei ellen mindegyre háborog ——--in *• i —«•_*» — • I— Sok bajjal küzd ez évben szegény hazánk s megnehezültek az idők viharos csalásai felette, de pirulni szerencsétlenségén nincs oka, mert nem büvei idézték azokat fejére; de ha bukni enged, alkotmányos önkormányzatának jólétről szónokolt napjaiban, egy olyan magyar vállalatot, mely a nemzet minden érdekével viszonylatban áll s az idegen vállalatot versenytárs nélkül hagyná buktával, akkor süsse le szemeit Magyarország, mert lesz oka szégyenleni magát a rámért csapás miatt. De félre e lealázó gondolattal. Az nem lehet, hogy vagyonos főuraink, kiknek neveit annyi mindenféle üzlet élén láttuk a múlt években, most közönyösek maradjanak egy hasonlíthatatlanul fontosabb vállalat fentartásánál. Az sem lehet, hogy Budapest ne értse mit jelentene érdekeire nézve, ha a Bécsből igazgatott osztrák dunagőzhajózási társaság lenne partjai közt a forgalom és szállítás kényura. És nem lehet végre az sem, hogy a kormány és országgyűlés egy állami szükségesség és nemzeti nagy érdek kielégítésére segítségül tehetetleneknek vallják magukat, miután milliókat szavaztak meg s kölcsönöket tudtak kötni olyan dolgokra is, melyek legalább is elhalaszthatók lettek volna, ha nem is voltak pusztán csak fényűzések. Én hiszem, hogy tisztelt barátom, kinek czikkét, mint a sokak által érzett kínos aggodalom keserű kitörését, kötelességemnek tartottam közölni az ügy érdekében is, kellemesen fog csalódni s a magyar gőzhajózás a magyar Dunán nem fog megsemmisülni. A jelek máris kedvező fordulatot mutatnak fenmaradására, mert közérzetté kezd végre válni a tény, miszerint egy nagy veszedelem fenyegeti az ország anyagi érdekeit és Budapest felvirágzását. Az alapos elismerés és mély hála illeti Haynald érseket, hogy ez érzelemnek előharczása lett nevének tekintélye és a pénzbeli tetemes ajánlat nemes példája által. így, igy, magyar vagyonos főpapság és gazdag főnemesség! Ez után bizonyosan elérik önök a nemzet szívét, a jelenkor hódolatát s a jövő nemzedékek áldásait. S bármily távol járjanak is egymástól politikai és egyházi nézeteink, egyben is másban is, mindig közel leszünk, hogy kijelentsük mély tiszteletünket az olyan hazaszerető kezdeményezés iránt mint amilyennel a kalocsai érsek örvendeztette meg a magyar érdekek csüggedező barátait, Csernátony. Az országgyűlés összehívásának idejére nézve még nincs végleges megállapodás. Némely miniszterek tanácsosnak vélik azt már októberre tenni. A tegnapi minisztertanácsban, mint a „P. L.“ írja, gr. Zichy kereskedelmi miniszter szóba hozta a gabnabeviteli vám ideiglenes megszüntetést, s e felfüggesztést a jelen rendkívüli viszonyokra való tekintetből melegen ajánlotta. A minisztertanács csatlakozott a keresk. miniszter nézetéhez, s elhatározta a gabnabeviteli vám ideiglenes megszüntetését. Miután azonban ehhez az osztrák minisztérium beleegyezése is szükségeltetik, a keresk. miniszter úr holnap Bécsbe megy, hogy e rendszabály minél gyorsabb keresztülvitelét előmozdítsa. A Horvát bánná a „P. L.“ egy zágrábi távirata szerint, a tegnap Budán tartott minisztertanács megállapodása folytán Mazuranics neveztetnék ki, ki pártfeleivel tartott értekezés után a kijelölést elfogadta, s a minisztertanács meghívása folytán Budára utazott. A pénzügyi helyzetről a„P. N.“ vasárnapi lapjában a következőket írja: Úgy hazai, mint különösen bécsi lapokban csaknem naprólnapra találkozunk közleményekkel, melyek az ország pénzügyi helyzetét különösen szeretik a kétségbeejtőhöz közelállónak nemcsak tekinteni, hanem szándékosan és rikító színekkel festeni is. Ha bécsi lapok ezzel az állam hiteléte nehéz időben rongálni törekeznek , azt értjük, a jó szövetségi viszonynál fogva tőlük már meg is szoktuk , hanem hogy magyar lapnak mi czélja lehet ezzel, az csakugyan talány előttünk. Mi sem hunyjuk be szemünket, s mi sem nézünk könnyelműen a közeljövő elé, sőt mi is fölötte komolynak tartjuk a helyzetet de azért azt egyátalán nem ismerhetjük el oly aggasztónak, mely az említett lapok sötét színezését igazolná. A folyó kiadásoknak minden esetre nevezetes részét teszik azon építkezések és befektetések, melyek a közmunka és közlekedésügyi minisztérium által hasonlíthatlanul nagyobb mérvben folytattatnak, mint a múlt évben történt. Az erre szükséges költségek azonban teljesen biztosítvák, s alig vélünk csalódni, ha azt mondjuk, hogy átalában az extraordináriumban az előirányzott hiánylat túlhaladtatni nem fog. Az állam rendes folyó bevételei nem jelentékenyen ugyan, de valamivel mégis alatta maradtak eddigelé a múlt évi hason idő alatti rendes folyó bevételeknek, de a kormány szigorú takarékossága folytán a folyó rendes kiadások alászorítása is sikerült annyira, hogy a bevételek és kiadások közti arány ma sokkal kedvezőbb, mint sokül. Amíg van kilátás, melyre csak azon egy példát hozzuk fel, hogy a kormány a közigazgatás kezelő szakának közvetlen szükségletén kívül üresen hagy különösen a fogalmazói szakban minden állomást, melynek betöltése egyátalán nem égető szükség. Az aratási viszonyok felette kedvezőtlenek ugyan, hanem a burgonya- és tengeritermés eredménye még biztosan belátható nem lévén, a lehető legroszabb esetben is alig 7—8 vármegye lesz olyan, hol egészben vagy részben a nép bizonyos osztályát esetleg segélyezni kellene. Az előintézkedések erre nézve is megkezdődtek, a tényleges foganatosítás azonban a tél beállta előtt szükségesnek nem mutatkozik. Mindent összevéve biztossággal állítható, hogy a folyó év pénztári eredménye az előirányzottnál kedvezőtlenebb lenni nem fog, s hogy a jövő évre való combinatiók ma még mindenesetre koraiak. Ami a kölcsönök feletti üres találgatásokat illeti, mindenki aki komolyan gondolkodik, felteheti, hogy a kormány ez idő szerint sem valami óriási kölcsönműveleten nem törheti fejét, sem összetett kézzel nem várhatja be, dum defluat amnis. Egyébiránt a kormány helyesen tenné, ha a folytonos vészlárma ellenében valami biztos tájékoztatást nyújtana a közönségnek. Budapest, szept. 15. / A „Pester Lloyd“ esti lapjának egyik távirata kövér betűkkel tudósit, hogy a tegnap tartott minisztertanácsban Mazuranicsnak Horvátország bánjává leendő kineveztetésének ő felsége elé terjesztése elhatároztatott. A távirat további soraiból, melyekben azt olvassuk, hogy Kussevics, Pejacsevics László és Jankovich Gyula gróf többszöri felszólítás daczára is határoztun/t*«Lii vorakodtak a bénxi boHxSa&gofc elfagadni, úgy látszik, hogy Mazuranics kineveztetése, ámbár kétségkívül a kiegyezést támogató középpárt beleegyezésével történt, bizonyos tekintetben pis allernak tekinthető. Mazuranics úr Horvátország kanczellárja volt azon időben, midőn a Magyarország iránti rokonszenv nem felettébb nagyon virágzott a társkirályság határai közt és nem emlékezünk legcsekélyebb mozzanatra sem, mely arra mutatna, hogy a leendő bán, kanczellár korában valami különösen edhauffirozta volna magát e rokonszenv felélesztésére. De mindegy! Szeretjük hinni, hogy a kormány meggyőződést szerzett magának az általa kiszemelt bán megbízhatósága felől nem csak az administratív tehetségek, hanem egyéb, amazoknál ez idő szerint sokkal fontosabb politikai kellékek tekintetében is és aligha csalódunk midőn azt hiszszük, hogy Mazuranics úr még köszönetet is érdemel azon készségéért, melylyel elfogadta a báni méltóságot, köztudomású dolog lévén, hogy épen e fontos állomás az, melyre jelenleg oly sok az aspiráns és oly kevés a hivatott és választható egyén. Készületlen, folytonos forrongásban levő, kellőleg nem consolidált és a személyes érdekek iránt túlságosan fogékony pártok mellett a kormánynak rendesen az szokott sorsa lenni, hogy nagyon hamar lejárja magát. Akik kineveztetését — melylyel az ő saját mellőztetésök kerülve jár — nem tudják neki megbocsátani, azok bizonyára működésével se lesznek megelégedve és tetteiben is mindig fognak találni gáncsolni és félremagyarázni valót, hogy azáltal saját múltjukat fényesebb színben tüntethessék fel, vagy ha netalán szükséges, lemosogathassák ; akik pedig engesztelhetlen ellenségei az alapnak, melyen a kormány áll, azok éo ipso elkeseredett ellenfelei lesznek az egyéneknek is, kik ezen alap legfőbb képviselői. Tapasztaljuk azt mindenütt, hol még készületlen viszonyok vannak és Horvátország se lesz máskép, sőt talán épen annak tulajdonítandó, hogy a befolyásosabb egyének, a többség elismert vezetői vonakodtak elfogadni a báni méltóságot most, midőn nagyon valószínű, hogy az egyénekre nézve a legközelebb kinevezendő kormány csak rövid ideig tartandó provisorium lesz ; ők érdekükben czélszerűbbnek tartják bevárni a viszonyok olyatén consolidálását, mely az általuk és nevek alatt létesítendő kormány hosszabb fenmaradásának biztosabb garantiát lesz képes nyújtani. Az annyiszor és oly hevesen türgetett személyi kérdés tehát meg lesz oldva és reméljük, hogy Horvátország a soká nélkülözött rendes közigazgatás korszakának megy eléje. Az 1868-as kiegyezés megalkotása óta azonnal megkezdetett ellene az agitatió az egész vonalon. Az események csakhamar be is bizonyították, hogy a magyar kormány igen roszul volt informálva a horvátországi dolgokról, midőn e kiegyezést oly emberekkel vagy legalább oly emberek formája alatt kötötte meg, kik tartalékkal az országban, támaszszal a közvéleményben nem "embereinek Magyarország" iránti őszínte rokonszenvét kétségbe vonni, de tagadhatatlan az, hogy nem kedvelt egyéniségeknek előtérbe tolása volt legfőbb oka azon izgatásoknak, melyek az 1868-ik évi kiegyezést aláásták, végre megbuktatták, és ami annál is sokkal sajnálandóbb oly fejetlenséget, oly hallatlan közigazgatási visszaéléseket és botrányokat idéztek elő teljes ötödfél éven át, melyekhez képest a mi „ázsiai“ közigazgatásunk még valóságos „masterwirthschaft“ volt. Megérezte ennek súlyát Horvátországban mindenki és pedig a drávántúli testvéreknek is ép oly kevés mulasztani való idejök és vesztegetni való anyagi és szellemi erejök van, mint minekünk. A nemzeti párt nagy, nem remélt győzelme az országgyűlési választásoknál megadta a kegyelemdöfést az 1868-ks kormánynak de vele együtt a kiegyezési törvénynek is, melynek revisiója e párt felülkerekedése után elodázhatlanná vált. Az országos bizottság tárgyalásainak szerencsés eredménye megszülte azt is, ami Horvátországra a fennálló körülmények közt életszükség volt: az új pártalakulást. A horvát országgyűlés jelenlegi többsége kétségkívül a nemzet nagy többségét képviseli és ha jelen alakjában magát consolidálhatja, a háromegy királyság anyagi és szellemi fejlődésének nagy szolgálatokat tehet. Hogy a jelenlegi kiegyezést őszintén fogadta el és őszintén fogja támogatni, arról kezeskedik azon körülmény, hogy a kiegyezés művét horvát részről ugyanezen többség vezérférfiai alkották meg. Mihelyt tehát az a magyar országgyűlés által is elfortatati és alaptörvénynyé válik és a kormányt mely ezen eszmét képviseli, pártolnia kell mindenhol-kit hazafinak, ki a magyar-horvát közjogi viszonyt egyátalásban óhajtja és véleményünk szerint, hacsak az önérdek és hivatalvadászat vádját magukra vonni nem akarják, támogatni kell mindenekelőtt a Magyarországgal rokonszenvező volt uniópárt híveinek annál inkább, mert ezen eszme képviselőinek és az imént létrejött kiegyezés barátainak egy másik fontos politikai és culturmissiójuk is van, melyről közelebb el fogjuk mondani nézeteinket. 6 hó alatt 25°/0 és vagyis minden elsőbbségi részvényre 25 futot. Jelen aláírásunk óvadékául pedig kötelezzük magunkat minden általunk jegyzett elsőbbségi részvény után 10 frtot az említett bank pénztáránál 3 nap alatt oly módon lefizetni, hogy ez összeg az első részletlefizetés alkalmával javunkra betudassék. A mező-és erdőgazdák nemzetközi congressusáról, s illetőleg a magyar tagoknak abba történt meghívásáról, írtunk lapunk vasárnapi számában. Felvilágosításul veszszük azon sorokat, hogy a congressus szervezeti szabályai szerint Chlumeczky osztr. földmivelési miniszter a congressus elnökévé neveztetett ki; a jelölés a külön államok részéről olyformán eszközöltetik, hogy mindegyik állam kormánya egy megbízottat nevez ki, ki magát a fentirt elnökséggel összeköttetésbe helyezi, s a meghívandók kijelölésénél közbenjár, a meghívást pedig a gyűlés elnöke intézi a jelöltekhez. Magyarország megbízottjául Korizmics László neveztetett ki; a meghívottak közt a már közölt neveken kívül vannak még: Kenessey Kálmán, Peterdy Gábor, Kozma Ferenc, Tormay Béla, Máday Izidor és többen. A városi főispánság kérdéséhez a „P. N.“ a következő adatot közli: Arad város szeptember havi közgyűlésén tárgyalás alá vétetett Temesvár város átirata, melyben pártoltatni kéri a kormányhoz intézett oly értelmű felterjesztését, hogy a városok és az illető megyékhez ugyanegy főispán ne neveztessék ki. Bánhidy Béla nemcsak ezen átirat mellett lép fel pártolólag, hanem egyszersmind oly felterjesztést is indítványoz, hogy a városi főispánok intézménye megszüntethessék. Indokolja ezt főleg azzal, hogy a főispánok rendesen nem bírnak azon alapos tájékozottsággal a városok ügyeiről, mint mely szükséges volna ahhoz, hogy a közigazgatás érdekeit kellőleg előmozdíthassák. Chorin Ferencz pártolja Bánhidy indítványát és bővebben kifejti, hogy a városi főispánok intézménye mennyire felesleges és czélszerűtlen. Hivatkozik Angol- és Németországra, hol ez intézmény nem létezik. Szükséges ez intézmény megszüntetése takarékossági szempontból is. Különben teljesen pártolja a Temesvár ujiuou traiUubou tízí a megyee.UBK egy-egy luispau alatt leendő összekapcsolása, a különváló érdekeknél fogva, nem hozhat üdvös eredményeket. Institóris Kálmán emlékezteti a közgyűlést, hogy június hóban Kecskemét városának a városi főispáni intézmény megszüntetését tárgyazó átiratát csak tudomásul vette. Remetei Fülöp elvileg nem pártolja a városi főispánok intézményét, de fentartatni kívánja addig, míg a kormánynak valamely más czélszerűbb intézmény által mód nem nyújtatik a városok közigazgatásába közvetlen befolyást venni. Salacz Gyula főügyész nem tartja helyén, hogy Temesvár átiratával kapcsolatosan egy más oly fontos indítvány is döntessék el, melyet különállóan és csakis úgy, ha előbb napirendre tűzetik ki, lehetne rendszeres tárgyalás alá venni. A főügyész e felszólalása folytán, Bánhidy visszavonván indítványát, a közgyűlés azt határozta, hogy Temes felterjesztését pártolja. A „P. N.“ megjegyzi, hogy a városi és megyei főispánságok egybeolvasztását alig lehet elkerülni. _________ A magyarban a gőzhajózási társulat fentartása érdekében fáradozó társaság aláírási íveket bocsátott ki, melyek szövege a következő : „Alálírottak kötelezzük magunkat az „Egyesült magyar gőzhajózási társulat" által a vállalat fentartása czéljából kibocsátandó 100 frt névértékű 6°/0-ás elsőbbségi részvényekre az általunk alább jegyzett összeget a következő határidőkben a magyar általános hitelbanknál befizetni. Az elsőbbségi részvények kibocsátását elhatározó közgyűlés napjától számítandó 10 nap alatt 25%-ot vagyis minden elsőbbségi részvényre 25 frtot ,6 hét alatt 25 no-ot vagyis minden elsőbbségi részvényre 25 frtot , 3 no alatt 95o/a.Őt vagyis minden elsőbbségi részvényre 25 frtot * * * Biztos forrás ” tudjuk, hogy csupán mai nap a gabi.^Sir'rtt,is.Jju 37,200 frt íratott alá. Egy komoly szó a magyar dunagőzhajózási részvénytársulathoz. Zápolya János Frangepán Kristóf azon tanácsára, hogy „mivel Ferdinand f el van határozva ellene ellenségesen fellépni, előzze meg Ferdinandot s szálljon táborba Tatánál, neki pedig adjon át négyezer embert, kikkel Ausztriába betörhessen“, következőleg felelt: „Az isten, ki engem trónra emelt, elég hatalmas azon vérontás nélkül is megtartani.“ Ezen gyáva, istenkedő király azonban, midőn tapasztalta, hogy isten az embert közvetlen soha sem segíti, s hanyagsága, lazuktálása miatt Tarnowba volt kénytelen menekülni, kétségbeesett elkeseredésében így kiáltott föl: Sisuperos flectere vequeo, aceronta morebo.“ A szerencsétlen kicsinkedő ember, kiben a merész a jellemező hiányzott, nem gondolta meg, hogy a pokol serege már Ferdinánd zsoldjában állt, s minden későbbi törekvésének a lett a vége, hogy nemzetét idegenek kezére játszotta és fusionált az osztrákkal. Ezen történelmi epizódot juttatta eszembe a magyar duna-gőzhajózási társulat némely tagjainak folyó hó 2-án a nemzethez intézett kiáltványa. Mit tett a társulat igazgatótanácsa, midőn az oszt. szabadalmazott dunagőzhajó-társulat ezelőtt három évvel Lónyay és Brestel hatalmas szövetségeseivel háborúra készült ? Várta ugye a magyarok istenétől, hogy ha megengedte a 2. gőzhajózási társulat szülelését, elég hatalmas lesz azt életben megtartani? pedig találkozott Frangepán, ki hírlap utján felderítette a czáfolhatatlan adatokat arra, hogy irtó háború van készülőben a m. d. g. hajózási társulat ellen s általa a m. kereskedelem ellen ; tanácsolva is volt a társulatnak, hol keressen szövetségest és segedelmet; de az igazgató tanácsa helyett kicsinkedő tervekkel, ide-odakapkodással, ellenével való megmérkőzhetőségi képessége hányttorgatásával igyekezett szövetséget és pártot teremteni. Jól tudta már ezelőtt három évvel az igazgatótanács, hogy a szövetség egyik pontja ellenét biztosította — mégpedig írásban — arról, hogy kormányunk a m.d.-g.-hajózási társulatot semmi- ■ nemű segedelemben nem fogja részesíteni, s várjon tett-e valami erélyes fellépést a képviselőtestületnél, vagy a nemzetnél a szövetségesek azon terve meghiúsítására, mely három évvel ezelőtt a m. d.g.-hajózási társulat megsemmisítésére s az által a dunai kereskedésnek egy magyar érdeke»