Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-03 / 227. szám
hér virágszál“ elfoglalandja Francziaország trónját. (A jósnő nem látszik tudni, hogy a Francziaország trónjára szánt „virágszál“ tulajdonképen három és nem is fehér, hanem piros, lévén fehér egyedül a cserepe , mert hát a Bourbonok zászlója. Piros liliomokat visel fehér mezőben. — Ennyit rectificativul. Jósolja továbbá, hogy a pápa engedelmességre fog találni a világ minden népével s hogy pláne — a porosz és a török népek is meg fognak térni, de a kozákok lovai még is a római szent Katalin templomban fognak rabolni. — A másik ihletett szellem: Donna Palma, jelenéseket lát, így látott az égen fehér keresztet, melyről 8 sugár lövell a földre. Négy e sugarak közül Isten haragját jelenti, és Németországra, Franczia-,Spanyol és Olaszországra estek ; a másik négy pedig jelenti isten kegyelmét . Török-, Orosz-, Lengyelországokra s Amerikára hullottak. — A „Tygodnik Katolicki“ szintén jóslásnak adta magát. Legutóbbi számában Krisztus urunk második földrejövetelének hírével szolgál olvasóinak. És pedig nem sokára megtörténik ez s leszen világvége és fogak csikorgatása, a minthogy „fekete férgek“ sokasága, földindulások, s isten haragjának többféle jelei is erre mutatnak. Vájjon a fekete férgek sokasága alatt nem-e azt érti a buzgó „Tggodnik amit a laiusok világszerte „fekete madarak“ — s kámzsa gombák gyűjtő neve alá szoktak foglalni? — Ez esetben csakugyan indokolt volna a proféczia. * Berlinben és Németország szerte szeptember 30-ikán Auguszta császárné születése napját ünnepelték. Több lap szerencsekivánatokat hoz ez alkalomból vezérczikk helyett, s jóltevő kegyes, emberszerető szívnek magasztalják. *Az angol egyházi állapotokról nem épen legépületesebb dolgokat olvasunk. Az angol egyházban napról-napra nagyobb dimensiókat ölt a rituális irány s a gyóntató szék már nem egy helyütt vissza állíttatott. A lelkészek uralom- és dícsőittetés vágya határtalan, s a püspöki kar nem bir velük. Kiki kénye-kedve szerint jár el parochiája lelki ügyeiben. A katholikus egyház romjain épült államegyházban, az előbbinek számos maradványa van meg mind e mai napig, s a ritualisták most ezeket zsákmányolják ki s fordítják előnyükre, hogy magukat velük körülsánczolják. A tiszta protestantizmus eleitől fogva rajta volt ugyan e maradványokat végkép kiirtani s az uj egyházat ij független irányban fejleszteni; de a ritualisták most azt mondják, hogy a régi formulák tulajdonképen soha nem törültettek el végkép s az egyházi köteléken belül lehet bármely irányt követniük, így, az anglicanusok. De hát még az angol catholiczizmus, melynek hirhedt bigotheriája, csak az imént adott magáról egy újabb csattanós tanúbizonyságot a Paray-le- Monialba rendezett nemzetközi bucsujárás tényében. Manning érsek legutóbbi pásztorlevelében nagy pathosszal ömledez a kolostorok, szerzetek, püspökök és egyébb jók nagy mérvű szaporodása fölött. Irhonban izgat a fanatizmus az angol uralom ellen. Az ultramontanizmusnak itt termékeny talaja van. Ily körülmények között bizton várható az angol nemzet józan eszétől, hogy ott is nem sokára megérlelődik az állam és egyház különválasztásának általános szükségérzete, és szükségérzete annak, hogy a pápistaság napról-napra jobban túlkapó üzelmei ellen a társadalom biztosítsa magát. * (Az 0’ Keeffe-ügy vége) Az 0’Keeffeügy, mely nem régen ezelőtt oly nagy feltűnést okozott Angliában, s elvi bonczolatokra adott alkalmat úgy a sajtóban, mint a törvényszékek és parlament előtt, hirtelen s váratlan megoldást nyert. A „Dublin Evening Post“ közlése szerint „O’Keeffe atya,aki bátorság és erélylyel védelmező polgári állását és jogait, végkép megadta s aláveté magát a püspöki fenyitő hatalomnak. A kz ultramontán lap „Jó hírek Callánból“ czimű felirat alatt a következő jellemző czikket adja: „A hir melyet ma este Callán emlékezetes helységéből közzéteszünk, minden ir katholikus és bizton nem csalódunk, ha mondjuk a világ minden katholikusa szívét örömmel fogja betölteni. Cullen neve az összes egyház számára az aggodalom nevévé lenn a szomorú dolgok, mik itt történtek, árnyékot vetettek ez ország dicső katholikus hitére. Áldott legyen a gondviselés, a súlyos múlt eltűnt s biztos kilátásunk van béke és boldogságra. A múlt szombaton O’Keeffe atya saját hajlamából Kilkenbybe ment s kihallgattatást kért Dr. Moran püspöktől, mi készséges örömmel megadatott neki, s melyben feltétlenül aláveté magát a püspöki törvényszéknek. Illetlen volna részünkről e beszélgetés részleteit közzétenni, csupán annyit említünk meg, miszerint O’ Keeffe atya alávetése bizonyítékául kinyilatkoztatá ő dicsősége előtt, hogy a legközelebbi vasárnapon szokott miséjét nem fogja megtartani s egyáltalán semmi istentiszteleti cselekményt végezni nem fog. O’Keeffe atya még is tarta ígéretét és a lakosság nagy meglepetésére, a legközelebbi vasárnapon az isteni szertartást nem tartotta meg, miáltal a világ előtt elismerő a püspöknek azon jogát, mely szerint ez bármely papot hivatalától felfüggeszthet. A hivatalos lapból. A Csanádi székeskáptalannál megürült ifjabb kanonokságra fokozatos előlépte után Németh József püspök-alapitányi kanonok, — a mosusvári székeskáptalannál szintén fokozatos előléptetés után a megürült prebendát kanonokságra Papp László tasnád-szántói lelkész neveztetett ki. Weymouth-Portlandban Howard R. N. fizetésnélküli alconsullá neveztetett ki. F 1lpis János cs Aktornyaibirósági albiró a letenyeibirósághoz helyeztetett át. Az igazságügyminiszter írnokká a karansebesi kir. törvényszékhez Wraschitor Mózes kiszolgált őrmestert és rendőri főbiztost, az ó-orsovai járásbírósághoz pedig Godián Mátyás temesvári törvényszéki bijnokot, továbbá Reményfy Jenő budapesti lakost a pestvidéki kir. törvényszék mellé bírósági végrehajtóvá nevezte ki. A pénzügyminiszter Tenus László adóhivatali ellenőrt fogyasztási adóhivatali adószedővé és Forta Antal fogyasztási adóhivatali tisztet fogyasztási adóhivatali ellenőrré nevezte ki. A közoktatási miniszter Sass Bertalan eperjesi k. főgymnasiumi helyettes g. kath. hittanárt ugyanezen tanintézethez rendes g. kath. hirtanárrá nevezte ki. A stíriai cs. kir. helytartóság, I. évi September 12-én 11,966. sz. a. kelt értesítése szerint, a Stiria felől első horvát határszélen kiütött marhavész következtében Rann határos kerületben vészkerület alakítását rendelte el. 24 óráig történnek, mégpedig a belvárosi ipartanodába Ledényi Ferencz igazgató urnái (kötő-utczai elemi tanoda), a terézvárosi ipartanodába Mészner József igazgató urnái (terézvárosi elemi tanoda), a józsefvárosi ipartanodába Barczen János igazgató urnái (stáczió-utcza 55. sz. a.), a ferenczvárosi ipartanodába Tomasovits Károly igazgató urnái (templomtér 1. sz.), végre a lipótvárosi ipartanodába Haselmayer Pál igazgató urnái (templomtér 1. sz. a.) Az ipartanodának czélja, azon ipartanulók és segédek elem vagy további képezése, kik eddig vagy semmiféle oktatásban nem részesültek, vagy pedig az elemi tanodába jártak ugyan, de magasabb tanfolyamot hallgatni alkalmuk nem volt. " — Az ipartanoda három osztályból áll; az előkészítő (I.) osztályba azon ipartanulók vétetnek fel, kik az elemi oktatásban vagy épen nem, vagy hiányosan részesültek ; a fejlesztő (II.) osztályt azok látogathatják, kik az elemi tanodákat jó sikerrel végezték; a szakelőadásokat (III. osztályt) azok látogathatják, kik az erre megkívántató előismeretekkel bírnak, vagy a helybeli ipartanodák valamelyikében a 2 ik osztályt jó sikerrel végezték. A felhívás, melyet az iparegyesület és ipartanodai bizottság elnöke kibocsátott, mint tudnivalókat előadja, hogy az ipartanodát segédek is látogathatják; az osztályt, melybe a jelenkező tanoncz vagy segéd léphet, az ipartanodái tanári testület határozza meg; az ipartanodába felvétetik bármily vallásfelekezetű és nemzetiségű ipartanoncz és segéd ; a tanítás ingyen adatik; fölvételi dij nem követeltetik. Azonban mind az iparostanoncz, mind a segéd beiratáskor igazolni tavozik, hogy valamely iparműhelyben van elfoglalva; a tanulók a szükséges írás-és rajzszereket — kivéve a papírt és irónt — magában az iskolában való használatra ingyen kapják. A terézvárosi ipartanodában az idén a Ill-ik osztály is megnyittatik, ha elegendő számmal oly tanonezok jelentkeznek, kik vagy jó sikerrel elvégezték az ipartanodai II-ik osztályt, vagy pedig felvett vizsgálat által előképzettségüket kellően tanusitják. — A felhívás figyelmezteti egyúttal a kéziparosokat az 1872-ki ipartörvény 40. és 42. §-aira, mely utóbbiban c) alatt minden iparos köteles tanonczát „az ismétlési esti, illetőleg ipariskolába járásra szorítani,“ továbbá a 87. §-ra, mely szerint „20 írttól 200 írtig terjedhető birságban elmarasztalandó a) a ki ... a segédszemélyzet (tehát tanonczán tk) iskolai oktatására vonatkozó kötelességeit nem teljesíti végül a 90. §-ra, mely szerint ismételt esetekben az iparos tanonettartási jogától iparhatóságilag megfosztható. Tanügy. — Pályázat. A rév-komáromi község iskolaszéknek folyó 1873. évi sept. 29-én hozott határozata folytán a komáromi községi iskolánál üresedésbe jött két rendes tanítói állásra ezennel pályázat hirdettetik. Javadalma mindegyik állásnak 550 frt. évi fizetés, 150 frt. évi lakbér és 8 frt irodai átalány. Mindazok, kik magokat ezen állomások betöltésére hivatottaknak érezik s azokat elnyerni óhajtják, oly figyelmeztetéssel hivatnak föl pályázásra, hogy szabályszerüleg fölszerelt folyamodványaikat folyó 1873. évi október hó 25-ig Révkomáromban az iskolaszék elnöke, Nagyvasváry Sándor urnát nyújtsák be. Megjegyeztetvén, hogy a megválasztottaknak végleges megerősítése csak a szabályszerű próbaévnek sikeres eltöltése után fog megadatni. Rév-Komárom, 1873. szept. 30. Sipos Elek jegyző. — A fővárosi ipartanodákban, melyek az orsz. m. iparegyesület kezdeményezése folytán lettek életbeléptetve, e hó 5-én veszi kezdetét a beiratás s négy napig tart. A beiratások HÍREK. — Október 2. — Szathmáry István volt honvéd-főhadnagy részére — ki megvakult és sok gyermek vagyontalan apja — újabban adakozott: Beliczey Rezső Gyuláról 5 irtot. — Képviselőválasztás. Kecskemét város felső kerületében Horváth Györgyöt, a „Kecskemét" czímű lap szerkesztőjét, választották meg képviselőnek. Horváth György az ellenzék híve, s 652 szavazatot kapott Szeles József jobboldali jelölt 350 szavazata ellen. A Képtár létesítésén fáradozik a herczegprimás, s mint az „Új M. Sion“ írja, ami jeles mit akad megszerzi. A magyar művészet pártolására különben ő herczegsége még nem mutatott hajlamot. Múltkor Satler bécsi tájfestő által Rómát előtüntető képeket rendelt meg, s aztán ugyancsak rábízta Esztergom lefestését is, habár talált volna könnyen Satlerhez hasonló magyar tájfestőt. Az egyik Tamáshegyről tekintve tünteti föl a várost, a másik a párkányi oldalról fölvéve. E festmények által a prímás meg akarta örökíteni Esztergom jelenlegi hitképét, mert jövő évre elrendelvén az érseki palota építését, ekkor a várfoki épületek és bástyák némi változást fognak szenvedni. Az „akadémiai olvasókör“ ügyében vasárnap, azaz f. hó 5-én, délelőtt 11 órakor gyűlés fog tartatni az akadémiai heti ülések termében. E gyűlésre hivatalosak az akadémia összes tagjai s mindazok, akik az alakuló ülésekben részt vettek. A kör kidolgozott alapszabályai a kormány által helybenhagyattak s a vasárnapi gyűlés feladata a kör életbeléptetéséről intézkedni. — Hihetetlen dolgot ir a „Loc. Corr“, azt tudniillik, hogy a pártszabályozási munkálatoknál dolgoznak, még pedig nagy munkaerővel dolgoznak a budai bombatér környékén !! — A margitszigeti hídnak a pesti part és sziget közti része a jövő év végén alkalmasint átadatik a forgalomnak. Evégből a közmunkák tanácsa szükségesnek tartá a fővárosi közönséget figyelmeztetni, hogy az előmunkálatokat és lépéseket, melyek a körútnak a híddal való alkalmas összeköttetésére megkívántatnak, már most haladéktalanul eszközöltesse. Hogy pedig a nagy körút ezen részének kinyitása lehetséges legyen, mindenekelőtt szükséges azon elvi megállapodások iránt tisztába jönni, melyek a csatornázási rendszer tekintetében jövőre követendők lesznek. Evégből felkéretett a tanács a csatornázási rendszert mihamarabb tárgyalás alá venni , továbbá, hogy a margitszigeti hídtól lefelé mindazon nyílásokat jelölje meg, melyek a rendszeres csatornázás életbeléptetése folytán a Dunára fognak szolgálni. — A fiumei tengerészeti akadémiánál az idén sok magyar ifjú jelenkezett a fölvételi vizsgára s a legtöbb jó sikerrel is tette le. — A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése kedden kezdődött Debreczenben. Ebben többi közt jelentés történt, hogy az egyházkerületben 20,014 ref. vallású egyén lett a cholera áldozata. — Születések és halálozások. A szeptember 21-dikétől 27-dikéig terjedő héten a statista hivatal kimutatása szerint élve született 173 gyermek, elhalt 197 személy, a halálozások tehát 24 esettel múlják felül a születéseket. Az élve szülöttek közt volt 128 törvényes, 55 törvénytelen ; nemre nézve 85 fiú, 88 leány, halva született 9 gyermek. A halottak közt volt 115 férfi, 82 nő, egy éven aluli gyermek 61. A halált okozta: tüdőbaj 39, hagymáz 6, himlő 3, cholera 18, rángás 10, bélhurut 18, veleszületett gyengeség 5 esetben. — Tankönyvek. A reáliskolák első osztálya számára az oktatásügyi minisztérium megbízásából s az újabb tanterv alapján készült tankönyvek megjelentek s megrendelhetők, nevezetesen Aigner Alajosnál: 1. Magyar olvasókönyv, középtanodai használatra; 2. Német olvasókönyv, középtanodai használatra; 3. A franczia nyelv módszeres tankönyve. — A Felsmann J. német olvasókönyvének a német nyelv tanításánál alkalmazható új, átdolgozott kiadása is megjelent Lampel Róbertnél. — Haynald Lajos kalocsai érsek az egyházmegye tanítóinak nyugdíjalapjára újabban is 10,000 frtot ajándékozott. Az esztergomi prímás pedig a budai kath. legényegyletnek adott 100 forintot. — Az aradi evang. hitközség legutóbbi közgyűlésén közösnek nyilvánította iskoláját. — Szinházi hírek. Miklósy színházában tegnap este a „Szép Galathea“ czímű operettében Reszter István, mint tenorista-jelölt mutatta be magát. 15 régi színész, s volt színigazgató is, de jó tenorista nem lesz belőle megrongált hangjával. — A debreczeni színtársulat jelenlegi tagjai a következők : Nők : Dalnokiné, Horváthné, Hetényi Laura, Foltényiné, Lukácsiné, Mándokiné, Mindszenti Kornélia, Balázsi Ilka, Bagyola Emma, Rónainé, Rónai Mari, Törökné, Zöldiné. Férfiak: Bodorfi, Bogyó, Barátosi, Dialnoki, Dózsa, Együd, Foltényi, Horváth, Mándoki, Mustó, Philippovics, Rónai, Takács, Tóth Soma, Török, Zöldy. A férfi kart 13, a női kart 11 tag képezi. — Első karnagy Medgyesi Nándor, 2-ik karnagy Lusztig Károly. A zenekar 20 tagból áll. — Apácza-zárdát szenteltek föl vasárnap Szegeden. A templomi ünnepélyen Kremminger Antal belvárosi plébános prédikált, s nagy hevében többi közügy kiáltott föl: „Tehát valahára lesznek Szegeden műveit anyák!“ Homályos értelmű passus, mert nem tudni, a tisztelendő szüzekre vonatkozik-e, vagy azokra, kik tőlük nyernek oktatást. Ez utóbbi esetben a derék szegedi nők méltán megsértve érezhetik magukat. — A pesti őszi lóversenyek e hó 17 és 19-ik napjain lesznek. — Gyilkossági kísérlet. Pozsonyban a következő eset képezi a közbeszéd tárgyát: Egy pozsonyi vagyonos családból származó fiatal ember és szabadságos katona a „zöld fá“-hoz czimzett szálloda főpinczérjének 200 írttal tartozott váltóra, mely szeptember 29-én lejárt. E napon a fiatalember eljött a szállodába, és értesíti a főpinczért, hogy ki akarja fizetni tartozását, mire ez felhívá őt szobájába. Itt a főpinczér kivette tárczáját és át akara adni adósának a váltót; ezalatt a szabadságos észrevétlenül kivont zsebéből egy újdonatúj tőrkést, melyet, mint később kiderült, kevéssel előbb vásárolt, és a semmit sem sejtő pinezérnek torkába döfé. Szerencsére a pinezér sűrű szakálla és galléra gyengíték a döfést, úgy, hogy az csak a bőr alá hatolt, a megtámadott, ki első percben nem is érzett fájdalmat védelembe helyezé magát, két öklével arczul ütő megtámadóját, ki asztalt, széket feldöntve, az ajtón kisietett. A pinczér segély után kiáltott, utána futott, de mire leért az udvarra, erőt vett rajta a gyengeség, a vér szerűn kiömlött sebéből, és ő aléltan összerogyott. A gyilkos menekülni akart, de a hajóhídnál utoléretett és nagy néptömeg kíséretében a kapitánysághoz vitetett. Egy gyorsan segélyül hívott katonai orvos veszélytelennek jelente ki a pinczér sebét és a bekötöző. A gyilkossági kísérletre a hitelező azon néhány nap előtt tett intése bírta volna a fiatalembert, miszerint ne feledkeznék meg tartozásáról, minthogy különben kénytelen volna adósa szüleihez fordulni. A király trónraléptének 25-ik évfordulója decz. 2-án lesz. Bécs városa, melynek szépítésére és emelésére ő felsége milliókat meg milliókat fordított, ünnepélyesen akarja megülni e napot. — Iskolai alapítvány. Molnár Pál, az alsó lendvai kerület országgyűlési képviselője az alsó-lendvai polgári fitanoda javára 400 frtot adományozott, melyért az iskolaszék jegyzőkönyvben és küldöttségileg fejezte ki köszönetét. A 400 frt, mint „Molnár Pál-féle polgári iskolai alapítvány“ helyeztetett el az ottani takarékpénztárban s kamata évenkint a szegényebb sorsú, de szorgalmas tanulók jutalmazására fordittatik. — Villám. A soproni városi őrtoronyba, mely arról nevezetes, hogy az országban a legmagasabb, szeptember 22-én villám csapott le, de oly szerencsésen, hogy a villanyfolyam a városházából a toronyba fölvezetett csengetyű sodronyán lefutva ezt összetépte. A torony belsejében néhány gerenda meggyuladt ugyan, de csakhamar elaltatott. A bécsi közkiállítást szeptemberben összesen 1.425,640 egyén látogatta, kik közül 1.099,085 fizetett belépti díjat. Az összes látogatók száma a megnyitástól a mai napig 5.562,135, kik közül fizetett rendes vagy mérsékelt áru belépti díjat 3.696,498. A történelmi társulat ülése. Október 2. A szünidő után első találkozása a történelmi társulat helyesebben a választmány tagjainak, miután többi tagok közül alig jelent meg egy-kettő. Horváth Mihály elnök üdvözlé a jelenlevőket s nem kívánhatott jobbat nekik kitartásnál és buzgalomnál. Ezután az ülés tárgyaira került a sor előbb a folyóügyekre, melyek rendesen elöljárók szoktak lenni s ezek közt is mindenek előtt az elmaradt nyitrai kirándulásra. Thaly Kálmán elég részletesen és meglehetős hoszadalmasan előadta az elhalasztásnak okát. Röviden elmondható : a kolera nem ereszti be nyitrába a levéltár-búvárokat. A titkár bemutatta egyúttal Krajcsik prépost levelét, melyben mély sajnálatát fejezé ki a vendégszerető főpap, hogy előkészületei a társulat leránduló tagjainak fogadására és megvendégelésére, — kárba vesztek. Kárpótlásul küldött néhány levelet s másoktól. A társulat Thalyra bízta, — kire bízhatta volna másra ez okmányok feltalását. Küldött Krajcsik egy könyvet is, a nyitrai püspökség történelmének nem becs nélküli leírását ráadásul pedig a társulat alapítói sorába lépett 100 írttal, — mindezt azért, amiért sültjei s boraival atársulat tagjait meg nem vendégelhető. Most a titkár a többi bejelentésekhez fogott. Tudomásul hozza, hogy Somssich Pál és Ghiczy Samu a társulat alapító tagjai lettek, bejelentett egyúttal több új évdíjas tagot. Bemutatta Bottka Tivadar azt az értekezést, melyet a derék férfiú a nyitrai kirándulás alkalmával „nyitrai emlékek“ czím alatt szándékozott felolvasni. Az értekezés, amennyire az elnapolt ismertetésből kivehető volt, érdekes adalékokat tartalmaz Nyitra mese monographiájához, — ha majd vállalkozik valaki annak megírására. Tartalmazza azt a telek átruházási okmányt is, mely által Kinizsi, kit Mátyás király nevezett ki nyitrai főispánná, Nyitrán volt házacskáját egyik hű emberének ajándékozza. További bejelentések: a kereskedelmi és iparkamra megküldé a társulatnak a bécsi közkiállításra szánt statisztikai becses összeállítás egy példányát ; a munka az e századbeli terményárakat foglalja magában. A zágrábi délszláv akadémia megküldé folyóiratát a „századokért“ cserébe — a József-műegyetem pedig az 1872/3 iki ünnepélyes megnyitáson tartott beszédek néhány példányát; ugyanezt tette Pálfi Ferencz szegedi főpolgármester rendes évi jelentésével, melyet a városi közgyűlésen felolvasott. Ezek a tagok közt kiosztattak — használják a mire akarják. Svábi, a Csákyak lőcsei levéltárának gondnoka Csáky Benedek 1490-ből való végrendelésének másolatát küldé be. Helyesebben: a másolat másolatát, — mert az eredeti kézen-közön, a sok perlekedés közben annyira megviselt lett, hogy még 1688-ban másolatát kellett venni. Érdekes e végrendelet mint a legrégibb, mely magyar nyelven van szerkesztve. A másolat már t. i. az 1686-ikig nagyrészt meghagyá a régi orthographiát s csak helylyel-közzel javitá azt ki. A titkár tudomásra hozá végül, hogy a társulat alapszabályainak nyomtatott példányai elfogytak. Nem fontos dolog, Thaly azonban ez alkalmat az alapszabályok rég óhajtott módosítására kívánná felhasználni. Senkinek sem volt szándékában e kívánságnak eleget nem tenni . Deák Farkas Frankl Vilmossal tüstént meg is bízattak a szükséges módosítások iránt javaslatot készíteni. Ezzel Thaly Kálmán titkári portefeuille-je kiürült. Utána Szilágyi Sándor állott fel. Vasmegyei útjáról szólt, melyet a cultus-miniszter megbízásából tett a végből, hogy a pocsékba menő becses okmányokat ki-kiragadja a szivarárus kezei közül. Ismeretes ez a história a lapokból, érdekes világot vet egy divatos főúr műveltségére s kegyeletére. Száz szobát foglaltak el ez okiratok költőkre nézve 1263-tól korunkig, legelőbbkelő családok levelezései magán és közügyeket érdekli rendkívül fontos irományok, melyeket mint lomoz szórt ki ama derék főur; nevét a gyöngéd lelkű Szilágyi elhallgatta s mi nem akarunk mögötte maradni a meg nem érdemelt kíméletben. Egy szivarkereskedő izraelita négy év óta göngyölheti e drága okmányokba két krajczáros szivarait s négy év alatt most akadt ember, — egy néptanító — ki e régi papírok becsét képes volt felfogni, sejteni. Szilágyi alkalmat vett itt felvetni a kérdést, vájjon egyeseknek jogukban áll-e 1848 után a levéltárakat eladni, melyek azelőtt a család közös tulajdonát képezték. A kérdés eldöntése nem a történelmi társulat elé való; egyébiránt kétség nem forog fenn, hogy a levéltárak ma is családi tulajdont képeznek. Végül Szilágyi Sándor megnyugtatásul értésére adá a társulatnak, hogy a minisztérium máris intézkedett az ilyes Vandalismus meggátlására. Ezek után Deák Farkas érdekes felolvasása következett. Czime: „Ariosto Magyarországon.“ A czim valótlanságot foglal magában, mert épen a felolvasásból az tűnik ki, hogy a jeles olasz költő egy világért nem tette volna lábát a magyar földre. Ariosto Hippolit bíbornok udvarában élt Ferrarában, ugyanannak a Hippolitnak az udvarában, ki később Magyarországba, Egerbe került. Ariosto szerette urát, Orlando furiosojában váltig is magasztalja; 15 évig híven oldala mellett volt a szeszélyes, sokszor kíméletlen főurnak, — de hogy Magyarországba kövesse, arra semmi által nem volt rávehető. Hideg van nálunk, mondja egy satyrájában, aztán a boriváshoz nem szokott, már pedig ehhez a magyar földön mindenkinek kell érteni s a magyar ételt sem venné be a gyomra. Ezért hát kinn maradt, s inkább elviselte ama javadalmak elvesztését, melyeket addig a bibornok jóvoltából élvezett. A bibornok megharagudott rá s Calcanini tudóst és Maron rögtönzőt hozta el magával. Hippolit haragjáról panaszkodik a költő említett satyrájában, melyet öcscséhez Sándorhoz intézett, ki a bibornokkal Egerbe jött. Deák Farkas felolvasta e satyra magyar fordítását, melyből csinos rajza kikerült. Walter Imre „A gróf Károlyiak és az olasz Carolisokról“ írt egy történelmi értekezést, melyből a titkár olvasott fel egyet-mást. A Carolisok — római gazdag patrícius család — atyafiságot kerestek a Károlyiakkal. Egy Károlyi állítólag Olaszországban telepedett le még Nagy Lajos hadakozása idejében s a Carolisok ettől származtatták magukat, ily módon igyekezvén kimutatni a rokonságot. Carolis Livius aki leginkább kereste a családi összeköttetés vékony szálait, felhívta Károlyi Sándort, hogy a rokonságot törvényesen állapítsák meg. A furfangos Károlyi hajlandó is volt a Carolisokat „adoptálni“, vagy más módon elismerni a rokonságot — 200,000 forintért. Carolis Liviusnak egyik ajánlat sem tetszett s a rokonságból semmi sem lett. Hosszas geneológiai levelezést tartalmaz az értekezés, melyet a felolvasó is mellőzött, mi sem untatjuk veleaz olvasót. Utolsó maradt Csaplár Benedek kegyesrendi pap szóbeli előadása a nyitrai és bajnóczi levéltárakról, melyek több pörös magánügyre vonatkozó okmányt tartalmaznak. Az ülés hét óra után ért véget. Törvényszéki csarnok. A pesti kir. fenyitő törvényszék mai napon az alábbi eseteket tárgyalta. Elnök: Sárkány J. Bírák: Lilián, Kádár. Kir. ügyész : Kosuthányi. (R u h a 1 o p á s.) Szepesy János urasági inas nemrég Gebey Antal nevű barátjával Pestre jött. Szepesy 40 frt értékű ruhaneműjét egy korcsmában hagyta az üllői után és a városba ment. Távollétét Gebey arra használta föl, hogy elment nevezett korcsmába és barátja nevében átvette a ruhaneműt Bocsák István házi szolgától. Gebey alighanem azon hiszemben volt, hogy a ruhanemű busásan éri meg azt az egy pierulát, melyet Rocsáknak borravalókép adott. Vádlott azt állítja ugyan a törvényszék előtt, hogy a ruhaneműt ittas állapotban vette át és hogy azt még az ő holmijával együtt is valaki ellopta tőle. Első állítását azonban hit alatt megcáfolja Rocsák István, mondván, hogy Gebey koránsem volt önkívüli állapotban, midőn a ruhát tőle átvette és hogy Gebeynek akkor még „spitz“-e sem volt. A törvényszék 3 havi fogságra ítélte el a vádlottat, ki arra a kérdésre, hogy akar-e az ítélet ellen felebbezni, nagyhegykén így válaszol: „Nem tudnám miért, törődöm is én az egész dologgal.“ (Töredelmes bűnös.) Pervich Katalin, 38 éves napszámosné, azzal van vádolva, hogy Fischmann Dávid szabótól 13 frt értékű 12 db és Lichtenstein Samu szabótól 24 frt értékű 8 darab nadrágot eltolvajlott, még pedig fényes nappal, hetivásár alkalmával a Hermina téren. Vádlott nő töredelmesen vallja be tettét, amennyiben 3 darab nadrágot lopott Fischmanntól ; azt, hogy még tíz nadrágot Fischmanntól és nyolcat Lichtensteintól eltulajdonított volna, határozottan tagadja. A törvényszék a kir. ügyész indítványára a két károsított tanú esküjének daczára is hitelt ad vádlott szavainak, mint aki bevallotta a 3 db nadrág elidegenítését s bizonyára a többi lopás elkövetését sem tagadná, ha azok csakugyan megtörténtek volna; másrészt azonban nem hagyhatja figyelmen kívül a két tanú esküjét s igy vádlottat a Fischmanntól állítólag elidegenített 10 nadrágnak és a Lichtensteintól szintén állítólag ellopott 8 nadrág eltolvajlásának bűnténye alól csupán bizonyítékok elégtelenségéből fölmenti, vádlottat továbbá csak a 3 nadrág eltolvajlásában mondja bűnösnek és a kir. ügyész által indítványozott 10 havi börtönbüntetést felényire leszállítja. (Gyork lopás.) Takáts István és neje, Hauer Teréz, munkások azért idéztettek törvényszék elé, mert Hauer Teréz azzal vádoltatik, hogy Schneider Ferencznek, a tiszavidéki vaspálya felügyelőjének, nejétől 150 frt értékű 4 darab gyűrűt lopott. A négy gyűrűt Hauer elzálogosította, kettőt 12, kettőt 24 frtért. Házkutatás alkalmával Hauer Teréz tagadta a rendbiztos előtt, hogy a gyűrűket ellopta volna, s végül azt vallotta, hogy a nála talált zálogczédulát egy ismerős családtól kapta. A ma lefolyt végtárgyalás alkalmával ismét azt állítja, hogy egy kórházban fekvő leánytól vette a czédulát. Kihallgattatnak Leinvatter István rendbiztos és Georgovics István targonczás, tanult. Utóbbinak Takáts egy ízben átadta a czédulát, hogy a zálogházból mégegyszer hozzon reá 2—3 forintot. A vád bebizonyulván, a kir. ügyész indítványozza, hogy Hauer Teréz talált vagyon részhiszemü elidegenítésében bűnösnek mondassák s emiatt 3 havi börtönfogságra, férje Takáts István pedig mint bűnrészes 1 havi börtönfogságra ítéltessék. A törvényszék Hauer Teréz börtönbüntetését 21/2 hóra leszállítja, Takáts István börtönbüntetését ellenben 2 hóra fölemeli. Utóbbi ítélet ellen a kir. ügyész bejelenti a felebbezést. Vádlottak szintén felebbeznek. KÖZGAZDASÁG – Dunai gőzhajózás. Az „U. S.“ mai második czikke azon kérdéssel foglalkozik: minő befolyással lenne Magyarország áruforgalmára a magyar gőzhajózási társaság feloszlása, vagy amint kifejezni szeretik, fusiója az osztrák társasággal? — Először is, az a monopólium, melyet Ausztria a krími háború után a nagyhatalmak sürgetésére az osztrák gőzhajózási társulattól több mint 11 millió forinton megváltott, ha de jure nem is, de facto ismét helyreállana. A magyar társaság e fiascója után hasonló versenytárstól évek hosszú sorára alig tarthatna az osztrák társaság. Hogy ez mit jelentene az összes dunai forgalomra nézve, az is könnyen felfogható. Az osztrák társaság felemelné a tarifát, s ennek következménye lenne, hogy a cs. kir. szab. osztrák államvasut-társaság is fölemelné a díjtételeket. Köztudomású, hogy az osztrák államvasut most a két dunai gőzhajótársaság versenyének befolyása alatt a hajózási idény tartamára olcsóbb tarifát állapít meg, s a különbség némely czikknél 210/a—33 Vikrajezárt tesz vámmázsánként. Mihelyt a Dunán drágább lesz a szállítás, az osztrák államvasut sem fog késni az adott példát követni. A kereskedelmi miniszter netaláni tiltakozásai vagy óhajai édeskeveset segítenének ezen a dolgon, s így a magyar gőzhajózási társaság feloszlása után a szállítás drágulását várhatjuk nemcsak a vízi uton, hanem még vasúton is Bécs felé és azontúl északnak és keletnek. Az is valószínű, hogy a magyar gőzhajó-társaság eltűnése után csakhamar megegyezés jönne létre a D. D. S. G. és az osztrák államvasút között. Az egyik társaság igazgatótanácsának tagjai közül többen ülnek a másikéban. Fontossággal bír ezek folytán a magyar gőzhajózási társaság fennállása Ausztriára, de sajnos, ott igen rövidlátók ennek felfogására. Míg a Dunán versenyző társaságok léteznek, addig a vízi út regulatorát képezi a vasutaknak, s védelmet nyújt az osztrák államvasút túlságos nyomása ellen. A magyar kereskedelem tehát a dunai verseny megszűnése esetében menthetlenül az osztrák államvasút kegyelmének lenne kiszolgáltatva, miután a csekély direct tengeri forgalom Triesten és Fiumén át nem sokat nyom a latban. Figyelmet érdemel a veszély, mely piaczunkat fenyegeti, ha a ké osztrák társaság differentiális tarifái, melyek az itteni forgalomra már eddig is lényegesen hátrányos befolyással voltak, a főváros nagyobb hátrányára még inkább fölemeltetnek. Jól megjegyzendő, hogy a kérdésben álló két társaság osztrák, s mindkettő eddig sem titkolta, hogy Bécs kereskedelmét Pest rovására előnyben részesíti. Ez az irányzat, melyet az osztrák kormány is telhetőleg előmozdít, jövőre még élesebb alakot öltene, s áldozatul esnék nemcsak gabnakereskedelmünk, hanem malom- és szesziparunk is. — Iparegyesületi ügyek. Az orsz. m. iparegyesület kézműipari szakosztálya szept. 30-ikán tartotta rendes havi gyűlését. A szakosztály elnöke dr. Szabóky Adolf kiemelvén, hogy ezentúl a szakosztály rendes havi ülései minden hó utolsó keddjén fognak tartatni, mindenek előtt azon kérdésre irányozza a nagy számmal megjelent tagok figyelmét, hogy a következő téli idényben mily tárgyakkal foglalkozik a szakosztály. Miután az egyesület vezértitkára több ízben Bécsben lévén behatóbban tanulmányozta a kiállítást, őt felkérendőnek véli, hogy észleleteiről minden szakosztályi ülésben felolvasást tartson. Hasonlókép felhívandónak véli a szakosztályi tagokat is, kiknek legnagyobb része meglátogatta a kiállítást, hogy ki mi figyelemre méltót észlelt a kiállításon, azt a szakosztályban adja elő. E javaslatok közhelyesléssel fogadtattak ép úgy, mint Stock Endre azon pótjavaslata, miszerint azon iparos, ki a kiállításon nyert benyomás vagy tett észlelet nyomán valami iparczikket előállít, azt a szakosztálynak bemutassa. Becker Károly javaslatára helyeseltetett végül azon eszme is, hogy az egyes iparágak külföldi állásáról jelentés létetvén, ahhoz csatlakozólag tegye a szakosztály értekezés tárgyává azt is, mikép lehessen az illető iparágakat, melyek hazánkban még hátra vannak, a külföldivel hasonló színvonalra emelni. Ezután röviden említés létetett iparosoknak, főleg munkásoknak a bécsi kiállításra való kiküldéséről, mely tárgyról a legközelebbi képviselőbizottsági ülés elé részletes jelentés fog terjesztetni. A szakosztály nagy örömmel vette tudomásul, hogy a végrehajtó bizottság által az egyesület közbejövetelével 20 iparos, részint önálló, részint munkás, az egyesület által közvetlenül 150 munkás küldetett ki. Egyike a kiküldve volt iparossegédeknek, Kertész József, számos csinos rajzot mutatott be, melyeket a kiállítás benyomása alatt emlékezetből papírra tett. Szóba hozatván az egyesület által kezdeményezett ipariskolák, melyekben a tanítás okt. 15-én veszi kezdetét, elnök előadta, hogy legközelebb beiratási felhívás fog kibocsáttatni az iparosokhoz, hogy tanonczaikat pontosan küldjék az ipartanodákba. E felhívás érvényesítése minden szakosztályi tagnak melegen szivére köttetik. E tárgygyal kapcsolatban, miután az iparostanonczők nagy része nem ipartanodába, hanem ismétlőiskolába jár, Burghardt István megemlíti, hogy ez utóbbi iskolákra vonatkozólag többféle hiányt észlelt s ezeknek elhárítására nézve javaslatokat kívánna tenni. Ez előterjesztés és javaslatok a legközelebbi gyűlés napirendjére tűzetnek. Az ipartársulatok alakulásának és az ipartörvény által ezélba vett iparbizottságnak ügye merülvén fel, hosszabb eszmecsere után az igazgatóság felkéretni határoztatott, hogy érintkezésbe lépvén azon 22 helybeli ipartársulattal, melyek alapszabályai a bemutatási záradékkal már elláttattak, kezdeményezze és létesítse a törvény által czélbavett iparbizottságot. Végül több mit mutattatott be, nevezetesen egy fekete ébenfából görögös renaissance-modorban készült és rézzel berakott szekrény Szász Zsigmondtól, melyet a készítő a bécsi világkiállításon akart kiállítani, de számos megrendeléssel elhalmozva lévén, csak később készíthetett el. A jelen volt szakértők megvizsgálván e tárgyat, annak rajzát jelesnek és szépnek, a berakásokat legtisztább és legszabatosabbnak, faragásait s általában egész kivitelét kitűnőnek találták, úgy hogy e művet, mely a magyar kiállítási osztálynak egy feltűnő díszét képezte volna, érdemesnek ítélték arra, miszerint az iparmúzeumi tárgyak megvásárlásával megbízott egyének figyelmét reá irányozzák. A szakosztály felkérte a készítőt, hogy a szekrényt még néhány napig az iparegyesület helyiségében hagyja, hol is azt mindenki i. e. 9—12 óráig naponkint megszemlélheti. Bemutattatott végül egy mesterségeseikiké-