Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-16 / 134. szám
Előfizetési árak: , 25 frt __ kr. Évnegyedre . . ó frt. — kr ATM : : %T- .toS p» • *.*• -ügyek számára 10 krajczárszerkesztési iroda: W udape ii 6 cl» r-n tcaa «- »*• k nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére 6 nem vállalkozunk. — Posta alul csak bérmentes leveleket fogadunk el. 134. szám. Budapest, szombat, május 16. 1874. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Légrády testvéreit irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és post utján, nádor-utcza 6. ez. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-uteza 6. sz.) intézendők. II. évfolyam, táviratok. Páris, máj. 15. A „Republique Francaise“ az czár Londonba utazásának nagy jelentőséget (a londonit Az utazás indoka nem csupán az egyszerű óhajban rejlik, hogy leányát viszontláthassa; az utazás Czélja Angol is Oroszországnak egymáshozi feledése a békére vonatkozó közös megállapodásokat metőleg. Europ. IMUni fog, ha egy szövetkezés miatt létrejött hallgatag megegyezés és védelmét látja azokra nézve, kiket egy határtalan pcevagy fenyeget. A czikk azon megjegyzéssel végződik, hogy az európai egyensúly nagy politikája még talál védőkre. Grácz, május 15. Mint hivatalosan kimutatva van, az árvíznek az egész országban csak két emberélet esett áldozatul, míg különben a többi kár igen jelentékeny. A széles völgyekben még mindig tart az árvíz. Berlin, máj. 15. A „Times“ egy kijelentésére, mely minden részletében fentartja az általa közzétett Bismarck hg. és az olasz király között folyt társalgást, a „Norddeutsche Zig“ ismételten azt válaszolja, hogy a „Times“ párisi levelezőjének e közleménye koholt. Berlin, máj. 15. Az eddigi megállapodások szerint Bismarck hg. holnap reggel Varzinba utazik. — Kayserring ezelőtt konstantinápolyi német követ Baden-Badenben meghalt. Berlin, máj. 15. A főrendiház mai ülésében Pottbus hg. tiltakozott Lasker nyilatkozata ellen a berlini északi vasút ügyében. A főrendiház elintézte a püspöki székek üresedéséről és a lelkészek kiképeztetéséről szólójavaslatokat. Triest, máj. 15. „Diana“ Lloyd gőzös a keletindiai tengerentúli postaszállítmányokkal Alexandrián keresztül ide érkezett. Szt. Pétervár, máj. 14. A „Journ. de St. Petersbourg“ kifejti, hogy a „Norddeutsche Zig“ máj. 10. válasza a „Times“ párisi levelezőjének közleményére békés jellegűnek értelmezendő. London, máj. 15. Bilbaóból 1. hó 14-éről jelentik. Conchatlck múlt éjjel Balmasedában halt, egy hadtest Leodra felé, a másik az Ebro felé küldetett. Bilbaóban új körül zárolástól tartanak. Morales tlok a Nervion jobb partját körülsánczolja, a balparton naponkint kisebbrendű csetepaték vivatnak a karlistákkal. Windsor, máj. 15. Az orosz czár tegnap a Prince Albert-kápolnát és a Szt.-Györgykápolnát szemlélte meg. Bécs, május 15. (Zárlat.) Hitelrészvények 220.50. Galicziai 147 25. Államvasut 320 50. Járadék 69.15. 1860-dik iuv.su. l.64-aiG.1 133.70. JthZUsi iuo. . Jiuuuuu Ali 70. umobank 102.50 Általános épitőbank 63.25. Angol-ausztria 135.50. Lombardok 140.—. Tramway 138—. Hitelsorsjegy 147.25. Napoleondor 895.—. Arany 534.-. Frankfurt 94.10 Porosz pénzutalvány 166.25 Török sorsjegy 50.- . Angol épitőbank 62 25. Bécs, május 12. (Hivat zárlat.) Magy. földteher, kötvény 74.75 Salg. Tarján 93.— . Magyar, hitel. 147.- . Magyar záloglevél 85.70 Erdélyi 135.—. Magyar keleti vasút 48.50 Magyar sorsjegy 75.—. Tiszai vasút 215.-. Magyar vasúti kölcsön 93.75. Angol-magyar 32.-. Franco-magyar 62.—. Alföld 139.50. Magy. északkeleti vasút 105.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 63.75. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhiteintézet —. Török —Municipális —. Berlin, május 15. (Zárlat.) Galicziai 110.63. Lombardok 85 —. Ezüst-jöv. 66 60. 1860-iki 99 —. Bécs 89 50 Romániai 44.60. Államvaspálya 191.75. Papirjövedék 62 66 Hitelsorsjegyek 107.—. 1864-iki 91.87 Hitelrészvények 132.75. Magyarsorsjegy —. . Berlin, május 15. Búza 89.50. 80.24. —. —. rozs 57.—. 5613. 55.—. Zab 64. 52.25. Árpa helyben —.— —. Olaj 18.50. 18.33. 19.33. 19.88. Szesz 23.12 23.17. Az országházból. — Május 15. — □ A mai ülés két miniszternek adott alkalmat különböző irányban magát kitüntetni. A honvédelmi és az igazságügyinek. A napirend első tárgya a honvédelmi minisztérium részére a várban építendő államépületről szóló törv. javaslat volt. Zsedényi Ede a mostoha pénzügyi helyzetnél fogva ezen törvjavaslatot annál kevésbé tartván most időszerűnek, mert az állam legalább azon egy két éven át, míg az építés tart, az e végre felveendő kölcsön törlesztésén és kamatain felül a honv. minisztérium mostani házbéreit is csakugyan kényszerülne fedezni, és mert különben is minden építkezés sokkal többe szokott kerülni az előleges költségvetésnél, mert továbbá a Ludovica-Akadémia alapjából kölcsönzendő értékpapírok eladatása is most tetemes veszteséggel járna, indítványozó, hogy a jelen törv.javaslat az 1876-ik évi államköltségvetéssel együtt tárgyaltassék. Miután még Tisza Kálmán egy részről ugyan megjegyzi, hogy a t. honv. miniszter úr ezen előterjesztése sokkal szabatosabban, sokkal biztosabb alapokra fektetve és helyesebb modorban nyújtatott be,mint ahogy minden efféle t. javaslatok eddig beterjesztettek , s így e javaslatot magában az általános helyzettől elvontan véve jónak és elfogadhatónak tartaná — de a mostani helyzetben a Zsedényi indítványához csatlakozók. Szende Béla honv. miniszter kinyilatkoztató, hogy mivel ekként javaslata nem vettetik el, csak elhalasztatik — az pedig nem oly nagy baj, ha a mostani állapot egy évvel tovább tart a Zsedényi indítványának elfogadásában megnyugszik. Lehetetlen megtagadnunk a t. miniszter úrtól teljes elismerésünket az iránt, hogy az említettek után oly parlamentáris tapintattal bírt, a kétes kimenetelű szavazást megelőzve, megnyugtatni azokat, kikben a javaslat némi aggodalmakat ébresztett, ami más részről annak pártolóit sem nyugtalaníthatja, mert hisz a javslat alkalmasabb időben, minden valószínűség szerint, csakugyan megvalósul. Bár venne példát tőle a közös hadügyminiszter is, midőn látja, hogy némi engedékenységgel megnyugtathatná a szorongó kedélyeket. A napirend másik tárgya a lapunkban is oly sokat emlegetett és sok oldalról tárgyalt ügyvédi rendtartás volt. — És itt — ne vegye sértésnek a t. igazságügyminiszter úr, ha kimondjuk, hogy ámbár szónoki tehetségének talán ma volt alkalmunk eddig legfényesebb próbáját hallani, miniszteri tapintat tekintetében hánv. miniszter társától igen elmaradt. Az átalános tárgyalás megnyíltával Hammersberg Jenő megtévén indítványát, miszerint a javaslat, amely a kamararendszerre van alapítva, oly értelemben, hogy minden gyakorló ügyvéd kötelezve legyen az illető kamarának tagja lenni — utasíttassék vissza oly szellemben leendő átdolgozás végett, hogy e kényszer mellőztével a kamarák alakulása az önkénytes egyesülésnek tartassák fel — oly természetes lett volna a miniszternek felszólalnia, és szándékát a házzal tudatnia, hogy mi valym.11 usvadíjait, illideni, ezt nem látta szükségesnek. Természetes, sőt szükséges lett volna, mert miután a miniszterek a jogügyi bizottság többsége által is elfogadott eredeti javaslata a kényszerítő kamara-rendszerre volt alapítva, — és ezzel teljes összhangzásban fegyelmi bíróságut tisztán az ügyvédi kamara téve; — a központi bizottság azonban — (még más két lényeges változtáson kívül) — ettől már eltérőleg egy vegyes bíróságot hozott a fegyelmi ügyekre javaslatba, ekkor szükségesnek láttuk, hogy a miniszter úr nyilatkoztassa ki határozottan, valljon ragaszkodik-e eredeti álláspontjához, vagy pedig elfogadja a közp.bizottság által tett változtatásokat. Szükséges lett volna ez meggyőződésünk szerint annál inkább, mert lehettek a házban, — sőt tudmásunk szerint vannak is — akik készek a javaslatot átalánosságban megszavazni, ha tudják, hogy például a fegyelmi bíróság kérdésében a miniszter nem fogadja el a közp.bizottság változtatását, míg, ha azt elfogadja, akkor az egész javaslatot inkább hajlandók jobb időkre halasztani. Viszont igen természetes, hogy lehetnek olyanok, akik épen megfordítva gondolkoznak. Azt pedig csak nem hinnék, hogy a miniszter úr jónak tartaná azt, hogy a ház ily tájékozatlanul legyen kénytelen — bármely kérdésben is — szavazni? Hogy még a közp. bizottság előadója után azonnal fel nem szólalt, azt helyeseltük, mert a Hammersperg Jenő indítványa előtte is tudva lehetett, czélszerűbbnek tarthatta tehát erre és a közp. bizottságnak a középúton — [vagy inkább a két út közt úttalanul] — járó félrendszabályára egy beszédben felelni meg. De hogy a Lázár Ádám beszéde után sem látta jónak nyilatkozni, aki tisztán kifejezte, mi iránt várna a ház tájékozást, és a Tisza Kálmán egyenes felhívására azt viszonza, hogy indokai, amelyek e javaslat beadatásánál vezérelték, nyomtatásban feküsznek a tagok előtt, és őt arra nem lehet kötelezni, mikor éljen felszólalási jogával, — ezt már egy parlamenti miniszter tapintatával megegyeztetni nem tudjuk, s mi több, ez állítólagos jogát el sem ismerjük, mert a miniszter nem azért van a parlamentben, hogy oly szótlanul üljön ott minden kérdés előtt, mintha photographicoznák, hanem azért, hogy megadja a kellő feleletet és kötelességszerű felvilágosítást a szakmájába tartozó dolgokra nézve. E mulasztást az államtitkár különben sok tekintetben jeles beszéde nem ütötte helyre, mert ámbár érvelése a kamararendszert hathatósan védte: e védelem a Hammersperg Jenő indítványa ellen volt irányozva. És ámbár e védelem keretébe A pénzügyminiszter „exposé“-ja. ,,Az ország vagyona a nemzet tulajdona és a nemzet képviselőinek ismerni kell a nemzet vagyonának állását“, ezen szavakkal nyitotta meg pénzügyminiszter úr nagyfontosságú expozéját. És ma már nemcsak az OJ'Szá.e' képviselői, hanem a nemzet rtoc.T többsége ismeri e nyilatkozatot, mely pénzügyi helyzetünk ijesztően szomorú képét oly híven tárja fel. De igazsága van az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak : minél nagyobb a baj, annál lelkiismeretesebb, annál önfeláldozóbb munkát kíván annak elhárítása, és nagyon jól cselekedett, hogy leplezetlen őszinteséggel mutatta fel az országnak pénzügyi helyzetünk szomorú képét. Ghyczy Kálmán nem is cselekedhetett másképen. Sokat vár a nemzet pénzügyminiszteri működésétől és ezen nagyreményű várakozás jogosultsága egyéni jellemében és tehetségében rejlik. De a reménység jogosultsága is csak a lehetőség határain belül mozoghat, arra nincs — nem lehet senki feljogosítva, hogy bármily nagy jellem, vagy bár minő fényes tehetségtől is lehetetlent követeljen. Nekünk — fájdalom — úgy tetszik, hogy Ghyczy Kálmán és az ország egymástól lehetetlent követelnek. Az ország azt követeli, pénzügyminiszterétől, hogy csodaszert találjon minden bajuk orvoslására, fakaszszon vizet a sziklából, teremtsen búzát a kopár földbe és töltse meg a polgárok millióinak az utolsó fillértől is kiürült zsebét! A pénzügyminiszter önmegtagadást, és áldozatkészséget követel az ország polgáraitól. „Önmegtagadás, áldozatkészség“ a polgári erények legnemesbike, de az erény is csak emberi tulajdonság és a lehetőség határán túl a legmagasztosabb erény sem gyakorolható. Midőn kiapad a forrás, nem képes az többé szomjat oltani, a túlfeszített húr nem ad többé hangot, — hanem elszakad! Egy szegény nemzet áldozatkészsége nagyon hamar kifárad, kimerül, és ne szégyeneljük bevallani, bizony mi szegények vagyunk — nagyon szegények. A földbirtokos osztály — kevés kivétellel — egyenként éppen annyira el van adósodva, mint maga az állam, a földnek haszonbérét és tőkeértékét rész évek felényire apasztották, és ha az óriási kamatot nem bírja már többé fizetni a minden oldalról sanyargatott gazda, ha ma megütik a doboz háza előtt, akkor holnap Magyarország földbirtokosainak nagy része földönfutóvá lesz ! A kereskedő, iparos alig van különb helyzetben, hiszen az nagyon is természetes, hogy ahol a földmivelés nyomorog, ott az ipar és kereskedelem is csak teng. A tőkepénzesek áldozatkészsége meg nem fogja menteni a hazát. Lehet-e szomorúbb illustratiója szegényedésünknek azon adatoknál, melyeket pénzügyminiszter úr a közvetett adókra nézve felhozott? A pénzügyminiszter úr adatai szerint a múlt 1873. évben a szesz, bor, hús, sör és czukoradó hozott tényleg: 13.459.520 frtot, kevesebbet mint 1872-ben 122.000 írttal, kevesebbet az előirányzatnál 963.000 írttal. A só és dohánymonopolium hozott együtt 22.227.000 frtot, kevesebbet mint 1872-ben 3.106.000, kevesebbet az előirányzatnál 4.572.000 írttal. Ijesztő a kép, melyet ezen rideg számok mutatnak, a só, mely életszükség, melyet nem nélkülözhet egészsége veszélyeztetést nélkül az utolsó szegény sem, a sófogyasztás 1873 ban 72-hez képest 158,000 mázsával csökkent! — Míg a lottó 66,000 írttal hozott többet 1873-ban, mint 72-ben az előirányzatot pedig 413,000 írttal haladta meg, így haladunk óriási léptekkel a végelszegényedés felé. És váljon van-e okunk és jogunk reményleni, hogy a jelen év kedvezőbb lesz, mint az elmúlt volt? A kimutatás, melyet a pénzügyminiszter úr a lefolyt év első negyedének nettó beételeiről a képviselők között kiosztatott, a közvetett adóknál 1873-hoz képes ismét: 327,210 írt csökkenést mutat. Mit fogunk tenni a legnagyobb erőfeszítés mellett is, ha az így megy tovább. Pedig azt mondja az igen tisztelt p. v. miniszter úr, hogy mindent el kell követni, hogy államháztartásunkban az egyensúly 1875-ben helyreállíttassák, vagy olyan módot találjunk, melynek alkalmazása által az egyensúly rövid idő alatt, és biztosan helyreállítható legyen. Hogy ezen mindnyájunk által annyira óhajtott nagy czélt, mily utánik minő eszközökkel hiszi az igen tisztelt pénzügyminiszter úr elérhetni, erre nézve ez alkalommal saját nézeteit nem mondotta el, hanem végleges véleményének és javaslatainak előterjesztését a költségvetés beterjesztésére halasztotta. Ezúttal csak a 9-es bizottság javaslatainak nagy részét ismertette meg és kísérte helyeslő észrevételeivel. A közös activákra nézve nagyon tanulságos és igen érdekes felvilágosításokat nyertünk, úgy voltunk eddig a közös activákkal, mint a tékozló unokaöcs zsugori nagybátyjának túlbecsült vagyonával. Amint a p. n. miniszter úr nyilatkozatából kitűnik még a 9-es bizottság is túlbecsülte a közös activákat, melyeknek nagy része értékben csökkent vasúti részvényekből és vasúttársulatok hosszú idő alatt visszafizetendő adósságaiból áll. Az államjószágok eladása, a fém, vas és kőszénbányák bérbe adására, valamint az államvasutak eladására, vagy bérbeadására vonatkozó nyilatkozatai a pénzügyminiszter úrnak, igen nagy fontosságúak, ismerjük már az ide vonatkozó terveket a 9-es bizottság javaslataiból. Nem fogunk ezúttal ezen tervek részletes bírálatába bocsátkozni, általánosságban csak annyit jegyzünk meg, hogy szerintünk is a magánvállalkozás mindig sikeresebben folytathat üzletet, mint az állam. Azonban a vasutak bérbeadásánál, vagy eladásánál, míg vasúthálózatunk kiépítve nincs, igen nagy óvatossággal kell eljárni. A bankkérdést is megérintette a pénzügyminiszter úr, de nem hiszem, hogy lenne egyetlenegy tagja is a képviselőháznak, akit beszéde e tekintetben kielégített volna. Tökéletes igaz, amit mondott, csak hogy az igazságot nem elég proklamálni, hanem alkalmazni is kellene. „Én részemről tehát — mondá — azt tartom, hogy minden czélszerű intézkedés, mely az állam, vagy társadalmi élet ezer ágainak akármelyikén létezik, előmozdítja azon nagy czélt, jó közgazdasági politika által a nemzet anyagi jólétének emelését.“ Elvárjuk ezen czélszerű intézkedéseket, mert csak azon kormány van jogosítva önmegtagadást és áldozatkészséget követelni a polgároktól, amely kormány mindent megtesz, ami a haza polgárainak érdekében, kötelességében és hatalmában áll. Ahol a kormány nem teljesíti kötelességét, azon államban a polgárok kötelességérzete veszély idején nem fogja megmenteni a hazát! Hivatkozott a pp. miniszter úr Olaszország, Anglia és az északamerikai Egyesült államok példájára, reámutatott azon intézkedésekre, melyeket azok az államháztartás megzavart egyensúlyának helyreállítására létesítettek. De milyen különbség az okban, mely az okozatot ott és itt előidézte. Nagyszerű küzdelmek ott, és saját tehetetlenségünk, és egy elvakult többség hatalomhoz való ragaszkodása itt. Bizony ez nem nagyon lelkesíthet senkit önmegtagadásra és áldozatkészségre. Nagy György: 6. bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ szünet. Szombaton, május 16. Örmény Luiza k. a. a firenzei Pergola-színház első énekesnőjének második föllépteül: A Troubadour. Opera 4 felvonásban. Irta Cammarano Salvator. Olaszból fordította Nádaskay L. Zenéjét szerzette Verdi Személyek: Luna, gróf — — Malecky Leonora, — — Kocsis I. Azucena, czigánynő — — Örmény L. k. a. Manrico — — Stéger Egy czigány — — Visai Fernando — — Tallián Inez, Leonora barátnéja — Balkányiné Russ — — — Szalai Hirnök — — — Széphegyi jobban volt, beilleszthető, — annak szellemével jobban megegyeztethető az eredeti javaslat, miszerint a fegyelmi bíróságot tisztán a kamara képezze, mintsem a közp.bizottság „sem hús, sem hal “-féle vegyes bírósága: ő sem mondá ki e részben a minisztérium szándékát. És nem pótolta helyre e hiányt az igazságügyminiszter beszéde sem, amelyről különben szívesen elismerjük, hogy tömörség, erély, élénkség tekintetében a — miniszteri álláshoz teljesen méltó beszéd volt — mert ő is érvelt a gyakorlat szüksége mellett, amit senki se tagadott, de nem mondá ki, várjon még egy nappal többet kíván-e, mint a közp.bizottság előadója; érvelt a kamararendszer mellett, de nem mondá ki, várjon a közp.bizottság kamarája a vegyes bírósággal kielégíti-e vagy sem. Erre vártuk a miniszter úr nyilatkozatát, és még most is várjuk. . . . A balközép ma este tartott értekezletén elhatározta, hogy az új kölcsön felvételéhez hozzájárul, de oly feltétel alatt, hogy a kölcsön egy része, egyelőre pl. 5 millióért mindazon pénzintézetek és magánosok között előleg gyanánt kiosztassék, kik teljes biztosítékot képesek nyújtani, de a jelen válságos viszonyok közt pénzre nem tehetnek szert. Ezen kölcsönök azonban legfölebb egy év tartamára terjedhetnek ki. A kamatláb megállapításánál nehogy az állam kárt valljon, tekintetbe veendő , hogy mennyijébe kerül a kölcsön az államnak és minő összeget kell az intézeteknek provízió fejében fizetnie. A képviselőház V. osztálya I. hó 16. napján d. e. 10 órakor az országházban ülést tart. Tárgya: a kölcsön. Vasúti politikánk. A temesvár-orsovai vasútvonal ügye előtérbe lépett a kormány és az osztrák államvasúttársaság között létrejött egyezmény által. Nem akarjuk e pillanatban a vonal előnyeit, hátrányait taglalás alá venni, mert hisz e nagy fontosságú kérdésre tüzetesen visszatérünk, bár itt sem mulaszthatjuk el annak megjegyzését, hogy ezen tervezett temesvár-orsovai vonal fölött igen sok tekintetben elsőbbséget adunk az arad orsovai vonalnak. De mindezt most mellőzve, e helyütt csupán időszerűség szempontjából kívánunk e tárgyhoz szólani azon meggyőződésünket fejezvén ki, miszerint elsősorban a tömösi csatlakozás kérdése lett volna tisztába hozandó s ennek megtörténtéig az orsovai csatlakozás felfüggesztendő. Mi okozhatta, hogy most egyszerre a kellő és természetes sorrend megszegésével a temesvár orsovai vasút állíttatott előtérbe, nem kutatjuk, mert szívesen elhiszszük, hogy az államkormánynak a nehéz pénzviszonyok között szüksége lehetett az említett vasúttársulat élén álló tekintélyes) pénzerők támogatására egy más kérdésben és más oldalról sa ,,nout des faciont facias“ elvénél fogva talán szívesen ráállott az államkormány az említett vasúttársulatnak nyújtott eme jelentékeny kedvezményre talán azért, hogy másrészről a küszöbön álló nagyobb pénzműveleteknél az állam is részesíttessék bizonyos kedvezményekben. Mindez csak sejtelem előttünk s most még nem lehet tárgya sajtó utjáni taglalásnak. De igenis képezheti bírálat tárgyát azon kérdés, hogy vájjon épen a temesvár orsovai vasútvonal áll-e a szükségszerűleg és legközelebb kiépítendők sorában a legelső helyen? Mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem, de sőt a kormány, midőn az említett vonalat állítja előtérbe, mielőtt az azzal kapcsolatos kérdések megoldottak volna, a természetszerű egymásutánt zavarta meg. Hogy az állam s egyes társulatok által kiépített s kamatbiztosítást élvező vasutakat kell lehető legjövedelmezőbb állapotba helyezni főleg az által, hogy a zsákutak ott, ahol ilyenek vannak, kiépíttessenek s az úgyszólván csak vidéki érdekeknek szolgáló vasutak a kiépítés által világvonalakká tétessenek, ez a feladat az, amelynek legczélszerűbb megoldása felé az államkormánynak következetesen, öntudatosan törekednie kell. És épen ez a feladat az, amelynek megoldása érdekéből minél kevesebb komoly lépés tör-Állításunk igazolására jelenleg csak egyetlen példát említünk fel. Az északkeleti vasútnak két nevezetes zsákutczája van, az egyik a szigeti, a másik a munkácsi. A szigeti vonalnak Szucsava felé kiépítése nagyobb áldozatot, költséget igényel. De hát mi késlelteti a munkácsi vonalnak az ország határszéléig kiépítését, melyet a képviselőház már 1868-ban elrendelt s melyre nézve a kormány már 1zelőtt két évvel előterjesztést is tett a képviselőháznak ; azonban a tárgyalás a közbejött akadályok miatt függőben maradt. Ezen munkács-beskidi vonal alig 10 mérföldnyi hosszával csekély tőkét igényel s rövid idő alatt kiépíthető, és így a kamatbiztosítás által elvállalandott teher alig jöhet tekintetbe azon rendkívüli előnynyel szemben, hogy általa egy 74 mérföldnyi pálya létetik életképessé, a világvonalak sorába fölvétetik és jövedelmezőbbé léte következtében a kamatbiztosítási összegek fokonként kevesbítietni, rövid időn egészen megszűnni fognak. Hogy a pálya világvonallá válik, az már az első pillanatban feltűnik, ha tudjuk, hogy e vonal Stryn át Lemberggel hoz bennünket összeköttetésben és így Lemberget Budapesttel a legrövidebb vonalon kapcsolja össze, mely által Lemberg 7 és fél mérfölddel jutna közelebb Gráczhoz, mely tekintettel az eddigi költséges semmeringi vonalra, nem épen kicsinylendő. De fontosabb ennél az, hogy ha e vonal létesülte esetében a lembergi kereskedés 57 mértföldel rövidebb úton jutna Fiuméban az adriai tengerhez. Kétségtelenül áll előttünk, sőt úgy vagyunk meggyőződve, hogy meg sem cáfolható, miszerint Fiume felvirágoztatásához, amely tengerpart érdekéből a magyar állam már eddig is annyi temérdek milliót áldozott, a legbiztosabb, legrövidebb, legolcsóbb és leggyorsabban létesíthető út és eszköz a lembergi az adriai tengerfa ez kereskedésnek hazánk felé és hazánkon át, és így oroszországi a legrövidebb útán irányulása, vezetése; ez pedig csak a munkács-beskidi vonal kiépítése által érhető el. Hogy itt nem Lembergről van csupán szó, az tisztán állhat azok előtt, akik figyelembe veszik, hogy Lembergben 4 világforgalmú vasút központosul. Kettő Oroszországból: Bródy és Woloczyskából, egy Románián át déli Oroszországból, t. i. a Czernowitz-Jassy végre a most engedélyezett orosz-lengyelországi vonal a tomasow-warsaui vonal. És itt azt sem szabad ignorálnunk, hogy a törökországi vasutak kiépítése után Oroszországnak egybekötése Keletindiával a suezi csatornán át a legrövidebb uton épen a munkács-sztryi vasút kiépítésével eszközöltetnék. Egy tekintet a térképre bebizonyítja ez állítást: Moskva, Kiev, Wolokuszka, Lemberg, Stry, Munkács, Miskocz, Pest, Zimony, Belgrád, Saloniki stb. Nem volt, nem is lehet e helyütt, e pillanatban czélunk e vonal számtalan előnyét kiemelni s az előttünk fekvő számos statistikai és más hiteles adatok segélyével kimutatni mindazon, nézetünk szerint, különben is köztudomású körülményeket, amelyek e vonal mellett harcolnak. Mi csak egy példát kívántunk kiemelni a sok közül. Egy példát annak bebizonyítására, hogy a mi vasútépítési eljárásunknál nincs sorrend, a rendszernek nyomát alig találhatjuk s a legközelebb elérhető eszközök mellőzésével rendesen messze fekvő, gyakorlatiatlan vagy kétes értékű tervek után kapkodunk ad normám Temesvár-0 r s 0 ra. Imé, csak tiz mértföldet kell kiépíteni, a mely vonalnak Ausztriában fekvő része már épülőfélben