Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)
1874-08-01 / 209. szám
A tanuló ifjúság is gúnyolja folyvást a magyarokat és a magyar jelvényeket. Az innen kikerült tanítók hazafiatlan érzést vittek el és terjesztettek maguk körül. Egyik egy magyar temetés után ezt mondá : „megyek számat kiöblíteni, mert büdös a magyar szótól.“ Maga N.Rőcze városában a nemzetiségi harcz, miről előbb ki sem tudott, általános,— az ablaktörések s más zavargások napirenden vannak. — Ezt maga a város, több mint száz aláírással bizonyítja s azonkivül a városi közönség határozatilag kimondta, hogy a tanárokat a polgári jogok gyakorlatára nem tartja érdemesnek. Ezután a pánszláv tanári kar a vele összellő pártfogóság nyilatkozata olvastatott fel a határozat ellen; élénk rosszulás szakította félbe többször e szemérmetlen írást; majd Kramarcsik Károly adta elő a bizottság működését, behatólag okadatolva, mi általános helyesléssel találkozott. Végre felolvastatott a többi okirat is, nehogy később valami kifogásra ürügyet találjanak a panszlávok. A felolvasások után legelőször Czékus István szólott, számot adva eljárásáról. A közgyűlés minden lépését egyhangú helyesléssel fogadta. Különösen azon tapintatos eljárását helyeselte élénken, hogy a n.rőczei tanoda helyébe más jobb szellemű intézet állíttassák fel. Zsedényi figyelmeztetvén a hallgatóságt a türelemre s a szenvedélyeség elkerülésére, felhívja Daxnert, a nagyrőczei gymnasium egyik pártfogóját, a nyilatkozatra. Daxner sérelmül tekinti, hogy az esperességekhez csak a superintended nyilatkozata küldetett el, más oldalról nem voltak informálva s ezért a pártfogóság nevében kéri, hogy ezen ügyet a pártfogósági nyilatkozattal együtt az esperességekhez küldjék vissza tanulmányozás végett. Az intézet nem vétkezett semmit; ha egyesek vétkeztek, büntessék meg azokat. Ezen indítvány elfogadása valódi jogfosztás lenne, mert az 1791. 26. tcz.-et semmisiti meg, ha az egyházból ki lesznek zárva. Nem Cassandra, mert komoly férfi, azonban egyet sejt, hogy „Hódié mi hi, eras tibi.“ (Iszonyú zaj. Felkiáltások: Hazaáruló!) a viszonyok gyorsan fejlődnek s az ellenök elkövetett igazságtalanságnak lehetnek az egész egyházra nézve rész következményei. Ez nem is büntetés, hanem valóságos bosszú. (Zaj. Tiltakozás.) s ezért elvettetni kéri. Latinák Rudolf, gömöri esperességi felügyelő, elfogadhatlannak tartja azon nézetet, hogy a határozat előbb az esperességekhez küldessék viszsza. Maga a pánszláv nyilatkozat szerinte egy rabulisztikus prókátor munkája, ki szándékosan ferdít, vagy aljas hazugságokat beszél. (Daxner tiltakozik, de szava az óriási éljenzés- és helyeslésben elvész.) A gymnasium szelleme hamar felismertetett, de bebizonyítani lehetetlen vala. Most fájdalom, be van bizonyítva; a tanárok viszályt s ellenségeskedést terjesztenek a magyar állam s magyarajku hitsorsosaik iránt , egész nemzedékekbe a hontalanság keserű érzetét öntik, hogy azokat annál veszélyesebbekké tegyék. (Roppant éljenzés.) Az autonómia érdekében lehetetlen megengedni, hogy az autonómia köpenye alatt ily üzelmek tovább is fenálljanak s ő rettegve gondol arra, hány mételyezett egyén került ki már a szegény tótok közé s ezért a határozat elfogadását óhajtja. (Nagy helyeslés, felkiáltások: „Mindnyájan.“) Úrmi sz,rőezei tanár, az istenre hivatkozik, hogy a haza iránt (Roppant zaj : magyar haza, vagy tót haza ?) mindig jó érzelemmel viseltetett. Bartholomeidesz János, nyíregyházi esperes barátságos kiegyezést ajánl, mi köztiltakozással fogadtatik. Bánó Miklós, sáros-zempléni felügyelő köszönetet nyilvánít a kormánynak és bizottságnak. Kifejti, hogy nincs állam, mely a nemzetiségeknek annyi jogot adna a világon, mint a magyar, s mégis önök — reámutat a rőczeiekre, kik egy helyt ülnek — visszaélnek ezzel. „Önök elszakadással fenyegetődznek, Philippire hivatkoznak; nem félünk attól, azonban a nemzeti egyház megszégyenítését nem tűrhetjük.“ S ezért ők a sároszempléniek, hol nincs egyetlen magyar község sem, maguk a tótok egyhangúlag kárhoztatják ezen irányt, sőt még a nagyrőczei bűnösök irányában bünfenyitő keresetet is akarnak indíttatni. (Nagy éljenzés.) Markovics, kis-hontrádói esperes a pánszláv nyilatkozatot pártolja. Beszéde zajos felszólalások és zúgásokkal találkozott. Krdszarcsik Károly, egyházkerületi főjegyző kimutatja, hogy a rőczei tanárok a hazafiúi erkölcsi törvényről semmit sem tudnak. Ez maga sújtó vád. Ők ezen hazának nem fiai, csak lakosai, mert más hazáról, Szláviáról ábrándoznak. (A rőczeiek tiltakoznak.) Részletesen leírja azután, hogy élnek e tanárok, hogy tesznek tudományos lépések s ártatlan mulatságok ürügye ■ alatt veszélyes lépéseket, s hogy rontják meg az autonómia tekintélyét. A veszély megnőtt, de az egyház akarata megtörheti, mint a pátens idejében történt. (Élénk zajos helyeslés.) Végre föltétettek a kérdések. Az eredmény az, hogy 4 megye szavazott a n.rőczei gymnasium megszüntetésére, 4 ellene , így a bizottság jelentése ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése július 31-én Elnök: Perczel. — Jegyzők: Wächter és Mihályi. — A kormány részéről jelen vannak: Szapáry, Szende, Trefort miniszterek. Elnöki bejelentés nincs, s a múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Saxenheim Albert báró, Thurek Mihály nyugalmazott alezredes kérvényét nyújtotta be illetéktelenül visszatartott 862 frt járulékainak megtérítése iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasittatik. Remete Géza a pénzügyminiszterhez intéz interpellatiót, mely igy hangzik: Van-e tudomása a t. pénzügyminiszter úrnak, miszerint a vezetése alatti minisztériumban a Központi számvevőség forgalmi osztályának vezetésével megbízott , ott már évek óta működő számtanácsos a magyar nyelvben tökéletesen járatlan s e végett nevezett nagy osztálynál a hivatalos érintkezés nyelve kizárólag német, sőt a magyar ajkú tisztviselők idegen származású és ajkú főnökök által üldöztetnek is? Ha van tudomása, mivel tudja e világos, törvénybe ütköző állapotot igazolni, illetőleg menteni? (Helyeslés balfelől.) Lázár Ádám a honvédelmi miniszterhez intéz interpellátiót, mely igy szól: Az 1868. 41. t. sz. 18. §. szerint a katonai jelvények, rangjelzetek, a fölszerelés és fölfegyverkezés, valamint a szolgálat és gyakorlat szabályai a honvédségi és a sorhadnál egyenlőknek határoztattak. 1873-ik aug. 9-én a cs. kir. hadsereg számára egy kizárólagosan császári parancscsal kibocsátott, és azon évi október 1-én életbe léptetett szolgálati szabályzat a hadsereg állományához tartozó katonákról, tengerészekről és honvédekről is szól. Kérdezem a honvédelmi miniszter urat: 1. Van-e tudomása ezen új szolgálati szabályzatról, és kiterjed-e az a magyar honvédségre is ? ha igen 2. Szándékozik-e a fennálló törvények értelmében alkotmányos befolyását érvényesíteni, hogy a honvéd intézmény ily alkotmányellenes intézkedésekkel meg ne semmisíttessék ? Halas Gyula jelenti, hogy az 5-ik osztály bíráló bizottsága Bausznern Guidót igazolta, mivel a megbízó levél magyar nyelvéről nem intézkedik a törvény határozottan. De kéri a házat, hogy a megbízó levelek magyar nyelven szerkesztéséről ideiglenesen is intézkedjék. E végből határozati javaslatot is nyújt be a háznak. Péchy Tamás úgy tudja, hogy ellenvélemény is van. Egyébiránt kéri a javaslatot kinyomatni és mielőbb tárgyalni. Elnök: Holnapra kinyomatván, szét fog oszlatni. Következik a napirend: a választási törvény tárgyalása. 97. §. Aki nyilvánosan, szavai vagy irat terjesztése által a tulajdon sérthetlensége, valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet ellen törvénytelen fellépésre izgat, úgyszintén, aki a törvények, vagy a törvényes felsőség elleni engedetlenségre lázít, választói jogának 3 évre felfüggesztésével és 15.000 írtig vagy egy évig terjedhető fogsággal büntetendő. Gr. Szapáry belügyér kéri a 3 szakasz együtt tárgyalását. Olvastatnak a 98. és 99. §§, 98. §. A ki nyilvánosan, szóval vagy irat terjesztése által a király személyének sérthetetlenségét megtámadja, a ki az ország alkotmányának törvénytelen módon való megváltoztatása, vagy a magyar állam egysége ellen izgat, választói jogának 3 évre való felfüggesztésén felül 1 évtől 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő. 99. §. Aki valótlan vagy elferdített tényeket, tudva, hogy azok valótlanok vagy elferdíttettek, nyilvánosan, szóval, vagy irat terjesztése által oly czélzattal állit, vagy terjeszt, hogy az által az ország alkotmánya ellen gyűlöltséget gerjeszszen, választói jogának 3 évre való felfüggesztésén felül 1500 forintig terjedhető bírsággal és egy évig terjedhető fogsággal büntetendő. “ A különvélemény a „nyilvánosan“ helyett a .1 97—98. §§-ban ezt kívánja tétetni: „a választók nyilvános gyülekezetében.“ A 99-ik §. hagyas, sék ki. Gr. Szapáry Gyula belügyér megengedi, hogy egy büntető törvénykönyvben van helye ez 3 intézkedésnek, de miután ez még nincs, ő a 97. 98. §§-okat kéri megtartatni, ellenben a 99-et nem tartja föltétlenül szükségesnek. Ellenben a 97. , és 98-ra vonatkozó módosítást nem fogadja el. Hanem a czímben szerinte az utolsó szót véli ki , hagyandónak. Péchy Tamás. Ha jól fogtam föl a 1. belügyminiszter úr előadását, ő azon eszméhez, mely a különvéleményben kifejezést nyer, elvileg hozzá- , járul, én tehát, miután a 99. §-ra vonatkozólag a különvéleményben nyilvánított nézetünk is az volt, , hogy annak el kell maradni, jelenleg nem terjeszkedem még arra sem, hogy váljon jövendőre mi történjék ezen esetekre nézve a büntetőtörvénykönyvben. Azt hiszem, hogy a t. igazságyügyi mi-niszter úr igen jól fogja tudni, hogy mi az ő te-endője a büntetőtörvénykönyv készítésénél, tehát erre nem terjeszkedem ki. Ami már most a különvélemény második részét illeti, t. i. azt, hogy a választók nyilvános gyülekezetére szoruttassék a 97. és 98-ik §§. intézkedése, erre nézve részemről bár megvallom, óhajtottam volna, hogy az egész 97. és 98. szakaszok is kimaradjanak, de ha már fentartatik és a fejezet czíméből ezen szavak, „és más büntető határozatok“ kimaradnak, azt hiszem, hogy félreértésre nem adhat alkalmat, mert a fejezet címe azt fogja mondani : „az összeírás és választásnál közreműködő közegek felelőssége, a választói visszaélések megbüntetése.“ Nem látom tehát szükségesnek a különvélemény bővebb indokolásába bocsátkozni, s remélem, hogy a t. ház azt el fogja fogadni. Lázár Ádám azt várta volna, hogy a belügyminiszter a 97—98. §§-okat is vissza fogja vonni, miután azok a büntető kódexbe valók és sem az alkotmánypolitikával, sem az igazságügyi politikával meg nem egyeztethetők. Hivatkozik legkivált arra, hogy ugyanazon bűntényekre, melyek a 97. s 98. §§-ban elősoroltatnak, a törvény magasabb mértékű büntetéseket szab. Nem egyeznek meg ez intézkedések a 48-ik 18. t. sz. szellemével sem. Ő a 97. és 98. §§-okat egyszerűen kihagyandóknak tartja s javasolja. Tisza Kálmán. A 97. és 98-ik szakaszokat a miniszter czímigazításával elfogadja. Lázár Ádámmal szemben megjegyzi, hogy az egész világon nincs állam, hol meg lenne engedve, hogy valaki törvénytelen uton izgasson a létező törvények, a fejedelem és osztályok ellen. — Az oly ország, melyben ez meg lenne engedve, nem is lenne ország. Ő is azt tartja, hogy jó lenne, ha a büntető codexben volnának e dolgok , de ha elfogadtuk az etetés-itatás elleni intézkedéseket, ezt is elfogadhatjuk, mert nem rútabb az etetés által nyerni meg szavazatot, mint ily lázitás által. Az 1848. 18. t. sz. csak a sajtó eseteiről szól, nem a választási eljárásokról. Ott sajtóvétségért a választási listából akarták a tettest kihagyni, ő tehát elfogadja a két §-t. (Helyeslés.) Eozár Ádám kifogást tesz, hogy ő nem akarja e bűnöket a büntetés alól kivonni, mire Tisza megjegyzi, hogy ő azt nem is mondta. Majoros István elbeszéli, hogy őt mily igazságtalanul fogták a választási mozgalmak alkalmából felségsértési vád alá. Állítja azt is, hogy a bűnök felett hazai törvényeink már határoznak. () pártolja Lázár Ádám javaslatát. Simonyi Ernő e két §-t nemcsak fölöslegesnek, hanem czélszerűtlennek és ügyetlennek tartja. Hát annyira jutott volna már Magyarország, hogy ily apró eszközökkel kelljen fenntartani ? De gyengítik ezek az ország eddig létező törvényeit is, ő tehát e §§-okat, mint czélszerűtleneket kívánja elvetni. Trauschenfels Emil pártolja az ezen §. eltörlésére czélzó indítványt. Állítja, hogy e két dolog: választási és büntető törvény, nem illik egymáshoz. Szerinte e §§-ok nélkülözik is a kellő szabatosságot még formailag is. A béltartalom pedig épen aggályos. Az „izgatás“ és „lázítás“ például egyenlő értelműekül vétetnek. Ő az izgatás (agitatio) kifejezést igen tág értelműnek tartja. Csodálkozik, hogy az „emberölésre izgatás“ kimaradt. Még azt jegyzi meg, hogy sok tétel e §§-okban csak azért hozatott be, hogy más intenziókat eltakarjon. Különösen a nem magyar ajkú honpolgárok ellen van az szerinte intézve, kivált, hogy a nemzetiségek elleni izgatás is benne van. (Igen helyesen !) Beszél ezután mindenféléről, s az elnök két ízben is felszólítja, hogy tartsa magát a tárgyhoz, míg végül kijelenti, hogy Lázár módosítványához járul. „ Paczolay János Trauschenfels ellen fordul, Iki azt követeli ugyanis, hogy a magyar állam ellen ne történhessen izgatás, hanem, hogy ők izgathassanak épúgy, mint eddig arra, hogy a törvényhozás jogköre bizony,a nemzetiség municipális hatóságára ki ne terjedjen. Ez nem más, mint az államhatalomnak és Magyarország egységének megtagadása, s hogy ezt az állam meg nem engedheti, az igen természetes. (Élénk helyeslés.) Az az állam, mely ily izgatást megengedne, abban a perezben, melyben azt megengedné, maga írná alá halálitéletét (ügy van!) Szól ezután az 1723-ai törvényekről, melyekről a képviselő urak igen jól tudhatják, hogy azon törvények oly szigorúsággal, a melyben akkor meghozattak, végre nem hajthatók, s igy mindent fel akarnak használni arra, hogy a törvénynek ezen intézkedése kihagyassék és ezen bűntények szabadon elkövettethessenek. Ez felfogása és azért ajánlja a 98. §.-t elfogadásra, ha csak nem akarják megengedni, hogy azok, akiknek talán szándékukban van ezen törvények elleni cselekvéseket elkövetni, azokat minden büntetés nélkül követhessék el, vagy ha a legfőbb törvényszéket nem akarják azon gyanúsításoknak és rágalmaknak kitenni, amelyeknek már eddig is ki voltak téve azért, hogy a törvények szigorúan végrehajtottak. Ami a nem magyar ajkú nemzetiségeket illeti, az ezek iránti tekintet nem lehet akadály a szakasz elfogadására, mert ha ezek nem fogják tudni kívánságaikat és szándékaikat a törvény által megengedett korlátok közé szorítani, azok méltán a törvény súlya alá fognak esni. (Helyeslés jobbfelől.) Popovics Jenő, ki magát is nemzetiségi képviselőnek tartja, elfogadja a 2. §-t, mely szerinte nincs a nemzetiségek ellen irányozva, hanem inkább azok védelmére fog szolgálni. (Helyeslés.) Szeniczey Ödön előadó Trauschenfels előadása folytán figyelmeztet a 98. §. 5. sorának egy sajtóhibájára, mely szerint nem „megváltoztatása“ hanem „megváltoztatására“ kell állani, s kéri e szerint a kiigazítást. (Helyeslés.) Még Csiky Sándor szólt Lázár indítványa mellett, mire a 97 és 98. §§-ok elfogadtatnak, mig a 99. §. kimarad. A fejezet czíme következőleg állapíttatott meg: „Az összeírás és választásnál közreműködő közegek felelőssége és a választási visszaélések megbüntetése.“ Ezután nagyobb vita nélkül és változatlanul elfogadtattak a 100—103. §§, úgyszintén a 104. is, Orbán Balázs egy kiigazításával. Következik a 105. § , mely így hangzik: A pénzbüntetés az illetékes törvényszék által azon törvényhatóság rendelkezésére bocsátandó, melynek területén a megbüntetett cselekvény elkövettetett s ez által népnevelési czélokra, vagy területén létező közkórház vagy szegények alapjára fordítandó. Schwartz Gyula örömmel fogadja e szakaszt, de a „pénzbüntetés“ szó helyett correctebbtől „a büntetésből befolyt pénzeket“ kér tétetni. (Helyeslés.) Hiebebeczky Sándor pedig szintén correctségből kéri az első sorban a „törvényszék“ szó után betétetni: „illetőleg közigazgatási hatóság.“ — Mindkét módosítvány elfogadtatik. Következik a 106. §., mely a következő: A 94., 95, 96., 101. §§-ban felsorolt törvényszegések miatt, a bűnvádi eljárás csak akkor indítható meg, ha a cselekvény elkövetése után 6 hó alatt, továbbá a 91., 92., 93., 100., 102., 103. §§-ban felsoroltak miatt pedig akkor, ha a cselekvény elkövetése után 30 nap alatt a bíróságnál feljelentetett. Teleszky István nem tartja e szöveget kielégítőnek és módosításaival a §, következőleg hang- ZRDék* „A 91., 94., 95., 96., 100., 101. §§-ban felsorolt törvénysértések miatt bűnvádi eljárás csak akkor indítható meg, ha a cselekvény elkövetése után 6 hó alatt, a 92., 93., 97., 102., 103., 104. §ban felsoroltak miatt pedig a bűnvádi, rendőri s illetőleg fegyelmi eljárás akkor tehető folyamatba, ha a cselekvény elkövetése után harmincz nap alatt az illetékes hatóságnál följelentés létetett.“ Ajánlja r módosítványát. (Helyeslés.) Szeniczey előadó elfogadja a 97. §. fölemlítésére vonatkozó részét a módosításnak, valamint a „rendőri“ szó beszúrását is, de a többiekhez nem járulhat. Sekrebeczky Sándor, részben elfogadva Teleszky módosításait, a következő módosításokat indítványozza: A 93. §. után tétessék 97. §. Továbbá a második sorban „bűnvádi“ szó után tétessék „és fegyelmi“ és végre az 5-dik sorban a 103. §. után vétessék fel a 104. §. (Pulszky Ágost közbeszól !s végén tétessék : Hatóságnál !) Tökéletesen igazsága van a közbeszóló képviselő úrnak, hogy miután itt nemcsak bíróság, hanem politikai hatóság is intézkedik, e szó után „bíróságnál“ tétessék „vagy az illető hatóságnál.“ (Helyeslés.) E módosítások Péchy Tamás pártoló felszólalása után elfogadtattak. A következő VII. fejezet czíme: „Vegyes és átmeneti intézkedések“ elfogadtatik, valamint a 107. §. is. Zeyk Károly e §. után egy új szakaszt indítványoz, mely így hangzik: A jelen törvény 5-ik §-ában érintett községekben a füstök számának megállapítása és a községi képviselők választása iránt a központi bizottmány felhívására a törvényhatóság akként intézkedik, hogy ezen választás az összeírás megkezdése előtt legalább 14 nappal megtörténjék. Ezen választást az 1871. XXIII. t. sz. 38. §-ában megjelölt községi választók az azon törvénycikk 49. §ban előírt módon teljesitik. A megválasztottak az összeíró bizottság által az azon évi névjegyzékbe fölveendők. (Helyeslés.) A ház ez uj §-nak a már elfogadott 108. §. után beigtatását elfogadja. — A 109. §. egy hibaigazítással elfogadtatik. Jön a 110. §., melynek szövege ez: Az ország azon részeiben is, melyekre az 1848. erdélyi II. törvényczikk hatálya kiterjedt, minden képviselőválasztásra a szabad királyi városok kivételével, egy külön választókerület alakítandó, és minden választókerület csak egy országgyűlési képviselőt választ. Elnök: A II., III. és V. osztály előadói különvéleményt adtak be, melyben indítványozzák, hogy a 110. §. szövegéből e szavak: „szabad királyi városok kivételével“ hagyassanak ki. Péchy Tamás, a különvélemény előadója : Azt hiszem, hogy az indítvány, melyet a II., III. és V. osztály tett, igen könnyen érthető, s igy hosszasan nem fogom indokolni. Szükségesnek tartom mégis megjegyezni azt, hogy az 1848. erdélyi II. t. sz. szerint Erdélyben a városok közül öt: Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Gyulafehérvár, Szamosujvár és Erzsébetváros két képviselő választására voltak feljogosítva. Épgy fel voltak jogosítva ugyanazon 1. czikk 7. §. b) pontjában a megyék, a székely és szász székek is. Ezen törvényjavaslat 110. §-a a megyékre, a szász és székely székekre, ezen intézkedést megszüntette, de nem szünteti meg az általam előbb említett öt városra nézve. Én ezen eljárást, tisztelt ház, igazságtalannak tartom, nem vélem megegyeztethetőnek ezen törvény szellemével, egyátalán véve azt, hogy valaki, bárki legyen is az, két képviselőre szavazhasson, miután maga a 102. §. egyenesen még büntetést is szab arra, aki két képviselőre szavaz, itt pedig az meghagyatik. Igen különös már azért is, hogy ezeknek a csekély lakosságot számláló városoknak két képviselő választására joguk legyen. De reményem azt, hogy az elfogadott hat javaslat folytán ez meg fog szűnni. E részére tehát a kérdésnek nem terjeszkedem ki, de hogy még ezen csekély kiterjedésű városokban a választás akként eszközöltessék, hogy a lakosok bizonyos száma többséggé alakulva nem is egy, hanem két képviselőt választhasson, ezt már egyáltalán az igazsággal nem tartom megegyeztethetőnek, s kérem a t. házat, méltóztassék ezen szavakból: „a szab. kir. városok kivételével“ — szavakat kihagyni, s ezen városokra nézve ép úgy, mint a székely és szász székekre azt az intézkedést, mely Magyarország minden megyéjében és városában fennáll, hogy minden egyes képviselő választására külön kerület alakítandó, s hogy a szavazás minden egyes képviselőre külön történjék, az erdélyi részekben is egyöntetűen megállapítani. (Helyeslés.) Szapáry Gyula gróf, belügyminiszter: Én két okból találom méltányosnak, sőt szükségesnek, az előttem szólott t. képviselő úr által ajánlott módosítás elfogadását. Először azért is, mert nem találom indokoltnak, hogy míg az egész országban minden képviselőválasztás külön kerületben történik, épen ezen a helyen, ezen öt választókerületben tartassék fenn azon eljárás, hogy ott a szavazás egy helyen két képviselőre történjék. De fölöslegesnek tartom ezen intézkedés fenntartását azon okból is, mert a ház elfogadott már egy határozati javaslatot, amelyben utasíttatott a kormány a választókerületekben fennállott aránytalanságok megszüntetése tárgyában törvényjavaslat előterjesztésére, éspedig oly időben, hogy a választók első névsorának elkészítése után törvény erejére emeltessék. Ez által ezen bajon is minden esetre segítve lesz és azért ezen intézkedés, még ha fentartatnék is, a később megalkotandó törvény által módosítást szenvedne. Azért tehát részemről elfogadom a különvéleményt. (Általános helyeslés.) Molnár Antal rövid indokolással e §után a következő új §-t ajánlja : „Az ország azon részeiben, melyekre nézve az erdélyi II. t. czikk hatálya kiterjed, a választókerületeknek újabb törvény általi végleges rendezéséig a központi bizottság egy választókerületben a szükséghez képest egynél több összeírű küldöttséget is küldhet ki.“ Ezen indítványt, mint a tényleges viszonyok által helyesen indokoltat, ajánlja a háznak elfogadásra. Tisza Kálmán : Nekem kifogásom nincs ez ellen, hogy ott, ahol a szükség kívánja, egy választókerületben több küldöttség működhessék , hiszen épen ezen szempontból vezettetve létetett ezen oldalról azon indítvány, hogy a törvényben nemcsak az összeírásnál, de általánosságban mondassák ki, hogy a központi bizottság legalább egy három tagú küldöttséget nevezzen ki, ami természetesen annyit tesz, hogy ha a szükség kívánja, hát többet. Ezt a t. ház nem fogadta el, azonban ha most legalább az átmeneti intézkedésre nézve elfogadtatik, szívesen hozzájárulok de csak azon FÁRCZA. HOLT FELIX A RADICALIS. Irta GEORGES ELIOT. Angolból fordította DOMINKOVICS MARIA. II-ik kötet. (Folytatás.) HUSZONEGYEDIK FEJEZET. Atyjával történt találkozásának következménye az volt, hogy midőn Eszter egy szürke márcziusi reggelen korán mrs. Transomeal kocsira ült, a bamfordi törvényszék ülésére menendő, feszült várakozásban volt, mely ajkait reszkető némaságban tartás szemeinek amaz átszellemült szépséget kölcsönző, mely azt mondja nekünk, hogy a látomány mind belül van. Mrs. Transome nem zavar a szükségtelen beszéd által. Rövid idő óta változást vett észre Eszter mrs. Transome lényében, mely sok apró dolgokban nyilvánult, mit csak nők bírnak észrevenni. Nemcsak, hogy midőn együtt ültek, a beszéd mintegy megerőltetésbe került, — ennek oka a tárgy kiapadásában is lehetett, mi többnyire bekövetkezik hosszasabb együttlét alatt, az ismétlés nem oly kívánatos, mint az újdonság. De mig mrs. Transome öltözékére ugyanazon gondot forditá, épen úgy ült le, mint különben, gyógyszereivel babrált s hímezett mint mindig s még naponkint reggeli üdvözletét mindenki számára készen tartá, ama tökéletes kényelmes udvariassággal, mely keesebbé jól nevelt embereknek szívélyességként tűnt fel. Eszter sajátszerü ingerültséget vett észre mozdulataiban. Néha egy negyed óráig félbeszakitatlan gyorsasággal követék egymást az öltések hímzésében, mintha rabszolgaságból kellett volna magát e munkával megváltania, aztán meg egyszerre leereszté kezeit s lesüté tekintetét az asztalra s képes volt ott ülni, mint egy szobor mozdulatlanul, nyilván anélkül, hogy Eszter jelenlétére gondolt volna, míg egyszerre valamely felmerülő gondolat külső lökésként hatott rá, megrezzente, akkor hirtelen maga körül tekintett, mint a ki álmából felriadva, szégyenli magát, hogy elszunyadt. Eszter, kit egy boldogtalan kedély hangulatnak előtte uj nyilvánulása csodálkozás s részvéttel töltöttek el, finom tapintattal úgy tett, mintha nem venne észre semmit, még jobban igyekezett gyöngéd figyelemmel enyhülést szerezni e szerencsétlen nőnek s felderítésére lenni. De egy reggel hosszasabb hallgatás után igy szólt hozzá mrs. Transome: „Kedves gyermek, önnek nagyon unatkoznia kell társaságomban. Úgy ül mellettem, mint a megtestesült türelem. Én kiállhatlan vagyok, búskomolyságba kezdek esni. Egy ingerlékeny öreg nőt mint én, ép oly örömtelen nézni, mint egy tört szárnyú hollót. Ne törődjék velem, kedves gyermek, ne resteljen magamba hagyni, amint látja mindenki úgy tesz velem. Én is az újonnan bevont ócska bútorokhoz tartozom.“ „Kedves mrs. Transome,“ mondá Eszter, leereszkedve a magas dolgozó kosár mellett levő kandalló zsámolyra, „kellemetlen önnek, ha itt ülök ?“ „Csak ön miatt, kis tündérem,“ viszonzámos. Transome, mosolyra kényszerítve magát, s kezét Eszter álla alá téve. „Nem borzongatja a hideg, ha rám néz?“ „Miért beszél ily hiábavaló dolgokat?“ kérdé Eszter szívélyes hangon. „Ha egy leánya volna, épen akkor lenne az legszívesebben ennél, mikor legnagyobb szüksége van felvidító környezetre. S az nagyon természetes, hogy minden fiatal leány olyan ékesebb nő iránt, aki jó hozzá, úgy érez, mintha leánya volna.“ „Bár leányom volna ön, szívemből óhajtanám,“ mondá mrs. Transome, összeszedve magát, hogy kissé vidámabbnak látszék, ez az egyedüli, mi egy öreg nőt feltarthat.“ Eszter elpirult. Nem gondolt azon szavak magyarázatára, melyeket a gyöngéd részvét mondatott vele. Mrs. Transomeot lehető leggyorsabban más gondolatra hozandó, minden további nélkül, kimondott egy kérést, mely már régóta szivén feküdt. Még mielőtt a pir eltűnt volna arczáról, mondá: „Oh, ön oly jó, egy nagy szívességre akarom önt kérni, t. i. arra, hogy a legközelebbi szerdán korán reggel kocsizzék velem Loamfordba, s ott egy ház előtt tegyen le, ahol atyámnak találkozót adtam. Magánügyről van szó, melyet lehetőleg titokban kívántam tartani, s atyám oda vissza fog vezetni önhöz, ahová határozza.“ Ily módon elérte Eszter czélját, a nélkül, hogy szükséges lett volna azt elárulni s miután már Harold elment Loamfordba, annál nagyobb biztosságban volt. Az independens lelkész háza, mely előtt kiszállt, egy csendes utczában feküdt, nem messze a börtöntől. Eszter egy sötét köpönyeget vett elegáns öltözéke fölé, mely Denner állítása szerint elmaradhatlan volt oly úr nőkre nézve, akik egy nagy per tárgyalásánál a biró közelében ülnek s miután a kalap, melyet az akkori divat szerint viselt, az arczot nem annyira hant-reliefben, mint távlati távolságban láttató, elégséges volt egy lebocsátott fátyol, hogy kiváncsi tekintetek előtt védje. „Mindent elrendeztem kedves gyermekem,“ kiáltá elébe Lyon, „s Felix vár ránk, nincs veszíteni való időnk.“ Azonnal elindultak, anélkül, hogy Eszter egyetlen kérdést tett volna. Később semmi egyéb nem maradt meg ez útból emlékezetében, mint az a sötét emlék, hogy belépett a magas falak közé, hosszú folyosókon áthaladt s végre oly hézagba ért, mely nagy zárával a várakozást meghaladta, s hol azt mondá atyja: „Itt, kedves Eszter, itt szabad Felixet meglátnunk, mindjárt eljön.“ Eszter gépiesen lehuzá keztyttit, mintha egy sétáról érkezett volna haza. Tökéletesen elveszté tudatát mindenről, kivéve, hogy Felixet látni fogja. Reszketett. Úgy tetszett neki, mintha Felix is meváltozottnak kellene, hogy látszék előtte, mióta új életet folytat, mintha maga a múlt is megváltoznék, és nem lenne többé élő emlékezet, de oly valami, amiben csalódott,mint csalódott uj életében. Talán I kinőtt a gyermekségből, melyben a legközönségesebb dolgok, mint valami rendkívüli s minden dolog na Igyobbnak tűnik fel. Talán mostantól fogva az egész világnak közönségesebbnek kell látszani. A félelem, mely azon perczekben lepő meg, roszabbnak lát- sszott, mint bármi, amit eddig elé átélt. Olyan volt az, mint a zarándok rettegése lenne, kinek azt súgná valami, hogy a szent helyek csak a képviseletben léteznek, vagy pedig, hogy tompa és hitetlen lélekkel fogja azokat szemlélni. Az élet minden pillanata tartalmazhat az ember benső világára nézve ily válságot. De nemsokára felnyílt nesztelenül az ajtó, va-laki kinézett rajta, aztán kitárult az ajtó egészen , s Holt Felix belépett. „Lyon kisasszony — Eszter !“ — s megragadá kezét. Egészen a régi volt, nem: még jobbnak mu-tatá a hosszas távollét kimondhatatlan varázsa, e nyomasztó várakozás alatt, s Eszter mintha a haj -nalhasadtát látta volna benne. „Ne törődjetek velem, gyermekek,“ mondá Lyon; néhány jegyzetet kell tennem sidőm becses. Csak egy negyed óráig szabad itt maradnunk.“ I S az öreg ember úgy ült az ablakhoz, hogy hátat fordított nekik s fejével egészen jegyzőkönyveire hajolva irt. „Nagyon halvány ön, roszul néz ki ahhoz képest, a mint előbb kinézett,“ mondá Eszter, ki- ] húzva kezét Felixéből, csöndesen egymás mellett álltak s Eszter felnézett rá. „Ez attól van, hogy nem vagyok a börtöni levegő barátja,“ viszontá Felix mosolyogva, „de félek, hogy a legjobb amit remélhetek nagyon meghosszabbított élvezete annak.“ „Azt mondják, hogy legroszabb esetben, megkegyelmezést eszközölnek ki számára,“ mondá Eszter kerülve Transome Harold nevének kimondását. „Erre nem bizakodnám,“ mondá Felix fejét rázva. „A legokosabb, amit tehetek, mindenesetre az, hogy a legsúlyosabb büntetésre, mire csak elítélhetnek, készen legyek. Ha megbarátkoztam azzal, akkor minden csekélyebb büntetés könnyebbnek fog látszani. De ön tudja — folytatá vidáman mosolyogva, — hogy sohasem mentem finom társaságba s puha környezetbe, s e tekintetben nem érhet valami keserű csalódás.“ „Még mindig úgy tekinti a dolgokat, mint ezelőtt?“ kérdé Eszter elhalványodva, midőn e szavakat kimondá. Értem a szegénységet s társaságot, melyben élni akar, minden csalódás s bánat nem töré még meg makacsságát?“ Eszter megkisérlé mosolyogni, de ez nem akart sikerülni. „Azon életmódot érti, melyet ismét folytatnék, ha szabaddá lennék?“ kérdé Felix. „Igen. Nem tehetek róla, hogy mindaz, ami történt, aggodalomba ejt önért. Gondolja meg, menynyire balul üthet ki minden önre nézve.“ Eszter félénken beszélt. Sajátságos, jól ismert mosolyt látott Felix ajkai körül játszadozni. „Ah bizonyára dőreséget hadarok össze,“ mondá, mintegy mentegetve magát. „Nem, önnek a félelem súgja a szavakat,“ mondá Félix. „Ha egy kisértő belefárad fülébe harsogni az embernek e szókat, „balul ütött ki,“ akkor egy csalogányt küld, hogy helyette e szót énekelje; látja, mily küldötte ön a sötétségnek.“ Félix mosolygott, s megfoga Eszter mindkét kezét, s mint a gyermek imára kulcsolt kacsáit a magaé közé szokta. Sokkal ünnepélyesebb hangulatban voltak mindketten, mintsem ily érintkezéstől féltek volna. Egyenesen szemébe tekintettek egymásnak, miként az angyalok teszik, ha az igazságot hirdetik, s így álltak, mialatt Felix folytatá: „De én meg vagyok edzve e szék ellen , „balul ütött ki.“ Mögé látok. Az egyetlen elhibázás, mire a férfiúnak súlyt kell fektetni, azon czél elhibázása, mit a legjobb gyanánt maga elé tűzött. Ami az eredményt illeti, amit munkájától kell várnia, az tökéletesen kiszámithatlan. A világegyetem nem egyesek érzelmeinek kielégítésére van berendezve. A meddig az ember egy nagy s jó czélt lát maga előtt s abban hisz, már csak a felé fog igyekezni a leghelyesebbnek ítélt után, ám történjék akármi. Én az eredményt mindig a minimumra szállitom gondolatomban; de inkább kívánom az óhajtott eredmény minimumát, mint maximumát annak, melylyel nem törődöm. Mit nekem azon szép eredmények, melyek nem tartoznak ízlésem körébe ? s ha — ezen szavak: „és beszüntetitek nyilvánítja,“ mint az államra tartozó jog kihagyásával — egész terjedelemben elfogadtatott. A határozat a minisztériumhoz fog felterjesztetni. A sáros-zempléni esperesség nézete a bűnösök megbüntetéséről, miután Gömörmegye is intézkedett erről, elhagyatott. Daxner fölebbez az egyetemes gyűlésre. Ennélfogva az egyházkerület hazafiasan végzett. Örvendünk rajta, mert ezzel megmutatta, hogy maga elítéli a panslavismust, s önérzettel, nyugodt lelkiismerettel tiltakozhatik a vád ellen, ha még egyszer sújtaná. Ideje volt immár, hogy maguk a lutheránusok bélyegezzék meg ama könynyelmüket és bűnösöket, kik a hazafias közvélemény előtt gyanúba keverték és szégyenpadra ültették az egész felekezetet. Reméljük, az egyetem, hova Daxner fölebbez, helyeslésével csak ünnepélyesebbé teszi a miskolczi végzést, s reméljük, hogy a kormány a nagyrőczei gymnásiumnak, melynek tényleges megszüntetése a javadalom elvetése és a kiközösítés által úgy is kimondatott, mielőbb megadja az utolsó döfést.