Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 239-268. szám)
1874-08-04 / 242. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . IO „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 * Egyes szám ára IO krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utca 6. sz. intézendők. 242. szám. Budapest, péntek, szeptember 4. 1874. VI. évfolyam- TÁVIRATOK. Zágráb, szept. 3. (Országgyűlés.) A bizottsági előadó zárbeszéde után következett az általános vita berekesztése, egyhangúlag fogadtatván el ugyanis a népiskolai törvényjavaslat, részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalásnál 1-től a 40-ik szakaszig fogadtattak el a bizottság indítványai , több módosítás elvettetett. Bécs, szept. 3. Ama hír, mintha herczeg Auersperg miniszterelnök Prágába kisérné a császárt, alaptalannak bizonyolt; szabadságidejének félbeszakításáról soha szó sem volt. Berlin, szept. 3. A „Provinzial Corn“ mai száma constatálja, hogy azon feltevés, mintha az Orosz- és Németország közti jó barátság a spanyol viszonyok felfogásában mutatkozó ideiglenes nézeteltérés által megzavartathatnék, a helyzet teljes félreismerésén alapul. Prága, szept. 3 (Az „Ellenőr“ távirata.) Herczeg Auersperg, miniszterelnök nem kiséri a császárt a bracheisi hadgyakorlatokra, hanem csupán a Csehországban megtartandó lovasvadászatokban veend részt. Rio-Janeiro, szept. 3. Roma, ultramontán képviselő indítványozza, hogy a miniszterelnök és két más miniszter felségsértés s a vallás és állam elleni összeesküvés miatt perbe fogassék ; az indítvány a különbizottsághoz utasíttatott. Bécs, szept. 3. (Hívat, zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 78.- . Salg.-Tarján 90.— . Magyar hitel. 226.75. Magyar záloglevél 85.75. Erdélyi 138.50- Magyar keleti vasút 52 50. Magyar sorsjegy 85.50. Tiszai vasút 221— Magyar vasúti kölcsön 89.—. Angol-magyar 43.75. Franco-magya 91.25. Alföld 142.—. Magy. északkeleti vasút 120.50 Kelet vasúti elsőbbségi kötvény 69.25. Forosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhiteintézet 87—. Török —.-. Municipális 37.50. Berlin, szept. 3. Búza 78.36. 72.36. —.—. rozs 17.75. 58.20. Olaj 17.75. 66.66. Szesz 27.18. 27.17. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 93. szám. Budapest, pénteken, szept. 4-én. Uj betanulással először: Nem és hivatalom. Vígjáték 3 felv. Bayard és Wailly után francziából fordította Tompa Imre. Személyek: Laroche, vámtiszt Senlisban — — Feleki De Lussan, osztályfőnök Parisban — Náday Darvet Gusztáv, alelnök — -- — Körösmezei Dupont, törvényszéki elnök — Újházi György, járulnok — — - — Pintér Prevalné, De Lussan testvére — — Császárné Adél, Laroche neje — —- — Helvey Laura Első inas — — — — — Vincze Második in.is — — — —■ V. Kovács. _ Panslavismus és Protestantismus. A régi gárda kitett magáért. Nemes hévvel és hazafias szívóssággal harczolt, az evangelicus protestáns egyház kebelében, azon irány ellen, melyet gonoszak, buták és tévelygők támasztottak az államegység megrontására. Luther ez emberekhez vágta volna tintátörtóját, mert roszabbak magánál az ördögnél. Szenvelgett vallásosságuk és tettetett hazafiságuk álcrája alatt többet rontanak saját felekezetik ügyén és a keresztyénség összes tanain, mint használnak hóbortos eszméiknek. Láthatják a vita egész folyamából, mily erős nemzeti öntudat van a protestánsok túlnyomó részében, vagyis azoknál, kiknek becsületessége tud és akar különbséget tenni a hazafiság és hazaellenesség fogalmai között. Szóval érzik, hogy „az autonómiát a magyar haza adta a protestánsoknak.“ Czékusnak e kifejezésében három század történelme szól le ékesen és meggyőzőleg. Hisz a mohácsi vész után a protestantismus csaknem az egész nemzetet meghódítá és idők folytán a közszabadság és a nemzet törekvéseivel annyira összenőtt, hogy majdnem azonos fogalmak gyanánt cserélték fel és erkölcsi hatalmukat emelni, hátuk mögé szegődött a magyarság java, vallás és osztálykülönbség nélkül. S ugyan meggondolták-e, mi volna belőle, ha sikerülne lelketlen izgatóknak, befolyásért vagy keresetért leselkedő zúgprokátoroknak és vezérszerep után rajongó papoknak szétválasztani az evangélikus egyházat a magyar nemzeti egység törekvéseitől? Panslaviához sok kell; az utolsó magyar holt teteme nem fekszik még lábaik alatt. De ha ott feküdnék és Húrban urnak sikerülne, nem egy fehér lóért, hanem harczban eltemetni Magyarországot, talán lutheránus maradhatna a szlávság felvidéki tót néptörzse, mikor égbekiáltó kegyetlenségeiben szól a példa, hogy a lengyel sem maradhat meg katholikusnak. Az ősi vallás kegyelete, emlékei és az önkormányzat szabad mozgási jogköre ellen nincs felségesen drasticusabb szer a kancsukánál. A világuralmi ábrándokkal mindig együtt jár az egy akol és egy pásztor keresztülerőszakolásának mivelete. S az a kozák, ki I. Napoleon jóslata szerint, hivatva volt a Szajnában megfüröszteni lovát, dzsidájának hegyén az orosz vallás és pópák uralmát hordozza. Észszerűen lehetnének a lutheránus tótok németek, mert a pangermanismus méhében hordja a protestáns vallás terjesztésének hatalmi feltételeit, de pánszlávok már nem lehetnek, mert akkor megszűntek protestánsok lenni. Legjobb tehát, ha magyarok maradnak, miré ezredéves együttélés, háromszázados küzdelem és az államalakulás minden tényezője lennnek utalja. Természetes, hogy nem Paulini Tóth Vilmost illeti ez érvelés, ki nagy emberré fújja fel magát és tagadhatlanul elég testes hozzá, hanem azokat, kiket érdekel egyházuk és vallásuk. Mert hát Tóth, ki készülőben van átkeresztelkedni muszkának, azzal fenyegetődzött a convent mai ülésén, hogy szakadásra kerülhet a dolog. Érthetően nem formulázta e fenyegetődzést, de környezetében nyíltan beszélnek róla, hogy Hurban-Tóth a pozsonyi superintendentiát ki akarják szakítani az egyetemes convent szövetségéből és külön jót superintendentiává átalakítani. Sok beszéd és vita fér e tervhez az evangélikusok részéről, de még több az állam részéről. Törvényeink és a felügyeleti felségjog sehol sem ismernek jót, annál kevésbbé ismerhetnek pánszláv-evangélikus felekezetet. Az autonomikus egyházszervezet úgy, amint megerősítve él és működik, nem bontható meg egyoldalúkig, államellenes tendentiák kedvéért, mert a felbomlasztó szakadár résznél azonnal kérdésbe jöhetnek oly formális dolgok, melyek sokáig kényessé és talán örökre lehetetlenné teszik állását. Korán volna ezeket fejtegetni. Utóvégre a dunáninneni kerület küldöttjei gyakran hangsúlyozták, hogy a király felügyeleti jogát tiszteletben tartják, a magyar államot, mint hazájukat szeretik. Tartózkodni fognak tehát oly lépésektől, melyek által a protestáns egyház kebelébe csempészett viszálkodás és a hazaellenesség bélyege süti homlokon magaviseleteket. Valamennyi vallásfelekezet története arról tanúskodik, hogy időnként azon egyház hódított legtöbbet Magyarország területén, mely legjobban ki tudott békülni a nemzeti egység törekvéseivel. Csak a jelen állam és egyház közötti viszálkodás korszakát kell tekintetbe vennünk és azonnal szembe tűnik, mily kevés szó és ellenszenv van a helvét hitvallás ellen, holott egyes tagjai legalábbis oly ultramontánok, mint a legultramontánabb katholikus pap. S honnan e jelenség ? Mert a helvét hitvallás azon térre küzdte fel magát, hogy széltében „magyar“ vallásnak hívják. Avagy nem vették észre, hogy a katholikus klérus tekintélye is fokonkint emelkedik, mióta a magyar állam consolidálásának szükségét előbbre valónak tartja eszeveszett ultramontán küzdelmeknél. És erősödött-e számban vagy tekintélyben az evangélikus egyház azon pillanattól kezdve, amint „tót“ vallásnak kezdték mondogatni és terjedt a vád, hogy evangélikus papok álltak a pánszláv mozgalmak élére? Hidjék meg, az evangelicus convent, mai határozata ama helyeslő tudomásvétel által jobban emelte az egyház becsét, mint milliója a legmegragadóbb dogmáknak. Egyetlen nagy erénye a magyarnak: hazaszeretete; nincs semmi, mit azon felül, és nincs semmi, mit azon alól, annak kárára megtűrne. És jól van ez így, mert e rajongó hazaszeretet tartotta fenn hazánkat ezredévig és ez fogja bizonyára újabb ezredéven is. Vallásosság és hazaszeretet soha sem elváló két fogalom, hanem nagyon is összeférő. Legaláb azok, kik minduntalan a nazarethi bölcs szavait hordják ajkukon, tanulhattak volna tőle sokat e részben. — A szerb püspöki zsinat, mint táviratilag jelentik, egyhangúlag választá meg temesvári püspökké: Vojnovics Györgyöt, ki mind miveltsége, mind hazafisága tekintetében kiállja a próbát. Ugyancsak ez alkalommal Zsivkovics Theophilt választák meg károlyvárosi püspökké, ki miveltség és hazafiság tekintetében vetekedik az előbbivel. — A takarékossági csiga egyet mozdult az igazságügyminisztériumon belől is. A „P. N.“ legalább azt hallja, hogy megindultak a tanácskozások az első folyajrodású törvényszékek számának leszállítása ügyében. Ideje is volt már egyszer, miután köztudomású régen, hogy néhány törvényszék, dolog hiányában, napszámra hever A beavatottak szerint húsz törvényszéket szándékoznak beszüntetni, s bár a megszüntetés, a vidéki és személyes érdekek folytán, számos akadályba ütközik s nagy küzdelemmel fog járni, remélhetőleg azonban mégis valósítható lesz a jövő év elején. A pénzügyi igazgatóságok hatáskörét újólag szabályozó rendeletet, a „M. P.“ értesülése szerint, a pénzügyminisztérium már kibocsátá. Az igazgatóságok az eddiginél szélesebb hatáskört nyernek a kinevezések s önálló pénzutalványozásokra nézve. E szervezéssel kapcsolatban van azon rendelet is, mely az adóhivatalok számát apasztja, s melynek folytán már több adóhivatal feloszlattatok. Az adóügy pontosabb kezelése végett adófelügyelőségek alakítása is tervben van. A bélyeg és illeték kezelésére szintén az igazgatóságtól különálló hivatalok állíttatnak föl. Az adófelügyelőségek, a bélyeg- és illetéki hivatalok, az igazgatóságok és adóhivatalok mostani munkaerejéből kikerülvén, az egész szervezés az államkincstár újabb terheltetése nélkül történik, sőt százezer frtnyi megtakarítást tesz lehetővé. „Az osztrák-porosz trízérpróbához.“ Ily nagyfontosságú kérdés felmerültével, hogy a dolog valódi állása minél világosabban kerüljön a közönség elé, nem fölösleges felvilágosításokat adni az ügy állásáról. Igyekeztek is már többen, különféle felfogással tüzérségünket és iparunkat lehetőleg védeni. Nem célom apró részletekben vizsgálni az ügyet, hanem csak nagyjából néhány valódi adat és komoly tény által járulok a dolog tisztázása és a közönség felvilágosításához. Mellőzöm ennélfogva a többi fölmerült nézeteket és csakis arra szorítkozom, melyet a „Hon“ keddi esti lapjában Jókai Mór úr saját tapasztalatai nyomán igen hazafias szellemben közrebocsát. Azt mondja a többi között Jókai úr, hogy felsőbb engedély és szívesség folytán oly szerencsés volt a bécsi Arsenal legmélyebb titkait tanulmányozni, s látta ennek következtében mikép készülnek ott a hátultöltő ágyuk. Kár azonban, hogy e titok és rejtelmek tanulmányozása alkalmával nem vette egyúttal észre, hogy ott nem öntöttaczél, hanem vas ágyukat készítenek, de ezeket sem Krupp rendszere szerint. Nem teszem fel Jókai úrról, hogy ne tudná a különbséget a „Feld-Geschütz“ és a „Batterie-Geschütz“ közt. S én azért csodálom nagyon, hogy oly behatólag tanulmányozván a bécsi Arsenalt, szemébe nem ötlött, hogy ott hátultöltő aczé! „Fedge se hiz“-öt nem készítenek. Márpedig most ezekről van a szó, s ezeknek a megszerzésére van szükség. Egyébiránt, ha akartak volna, sem csinálhatnának, mivel nincsen meg a hozzávaló készülékek. Az öntött aczél gyártásához külön és egészen más gyárak szükségesek, s korán sem elég e czélra az Arsenal kibővítése, hanem a külön felállítás elnyel sok milliót. Igaz, hogy voltak nekünk már Lissánál is hátultöltő ágyúink, sőt 1861 óta erősségeink jobbadán ezekkel vannak ellátva, de hát bizony csak — vasból, s nem — aczélból. S ép az a bökkenő részünkről, s ez, ami a tüzérségnél oly roppant haladást jelez a poroszok részéről. Krupp ugyanis feltalálta a vasat öntés közben kellő keverés által aczélosítani. Rajtunk tehát a sor, vagy feltalálni a keverés módját, s feltalálni hozzá a szükséges gyárakat, s akkor meg lesz az aczél ágyú; vagy ha fel nem bírjuk találni, nincs egyéb hátra, mint külföldre folyamodni ilyej találmányú ágyukért. Jókai úr talán azt sem vette észre, hogy a mi ágyúink 1863 óta, néhány várágyú kivételével, mind vontcsövűek és robbanó lövegekkel vannak ellátva. Ami azon különbséget illeti, mely a porosz és a mi közös hadseregbeli ágyúink közt fennáll, annak megítélését szakavatottabb follra bízom. Ténynek tény, hogy a különbség nem oly borzasztó, mint a próbák után híresztelik, de mégis elég jelentékeny arra, hogy nagy gonddal képzett tüzérségünk a porosz tüzérséggel szemben csúfot vallhasson és úgyszólván ne számíthasson. Fájdalom, ennek pótlása nagy áldozatot kíván, de bármit beszéljünk, soká halasztani nem tanácsos, mert könnyen úgy járhatunk a halogatás által, mint a 64-iki hadjárat után a hátultöltő puskákkal, midőn az osztrák generálisok kimondták reá a kárhoztató ítéletet, hogy az csak munícziópazarlás, s 1866-ban aztán keserűen kellett tapasztalnak az ily pazarlás hatását. b. Podmaniczky Béla: Az ágostai hitfelekezet egyetemes gyűlése Budapesten. — Töredékes holmi, tudósítás helyett. — — Második nap, szeptember 3. — A„ birkatürelemnek“ elnökileg elismert szükségét a mai gyűlés alatt lehetőleg még keservesebben éreztük mint tegnap. A szócholerin ma már felölte a járvány jellegét , s ha a desinfectiót és cordon-rendszabályt, szerencsére, még elég idejekorán nem veszi foganatba az elnökség, isten a megmondhatója, mily borzasztó pusztításnak leszünk való szemtanúi. Reggeli félkilencztől déli tizenkét óráig Nagy- Rőcze felett folyt a mulatság. Akkor elkezdődött thurócz-szentmártoni három a táncz s ez eltartott harmadfél óráig. Hogy mit beszélhettek ennyi rengeteg ideig oly dolgok felett, melyekre nézve a superintendencziák többségének kész határozata eleve ismeretes volt, é azt megmásítani nem állt a conventus hatalmában , az nehéz kérdésnek csak látszik, de igen könnyen megfejthető, ha tudjuk, hogy a harcz nem az ügy felett vivatik, hanem épen magáért a harcz kedvéért. La guerre sans phrase et pour elle-mébe. A panszlávság támad s a magyar párt kénytelen védekezni és visszatorolni a támadást. Nem azért, mintha ügyét a bukástól féltené, de mert rágalmakat visszautasíthatlanul nem hagyhat. Ez a kulcs a viták hosszadalmasságához. Egyébiránt ma mind a két párt tovább ment egy lépéssel. Elmentek egész addig a határig, hol csak egy lehelet kell hozzá s lefoszolhatik a fátyol az ellenfelek arczáról, hogy nyílt ellenségekül ismerjék fel egymást. A legmélyebb sajnálkozással constatáljuk e szomorú tényt, de vigasztalásunkra szolgál, hogy nem a magyar hazafias párt békülékeny higgadt szellemén múlt a dolgok jobbra fordulása. Annyi engesztelő szó, annyi kíméletes, megnyerni törekvő intés hangzott fel e párt soraiból, hogy már szinte a gyöngeség jelének lehetett volna tartani. De midőn a túlsó táborból nyíltan hirdetni kezdték a hazafiasság tanát abban az értelemben , hogy a magyarság ellen harczolni, és gyűlölni a magyart, nem hazaellenes dolog; azaz, hogy az államalkotó elem megfojtása nem egyértelmű az ezredéves magyar állam szétrombolásával, erre már gyávaság lett volna visszafojtani a megtorló szót, s ki nem jelenteni ép oly nyílan, mint határozottan, hogy e tan kiirtását viszont mi nem fogjuk tartani nemzetiségellenes dolognak. Ha provokálják ez áldatlan tusát, álltjuk elébe ; s hol a capaczitáló s békéltető jóakarat nem elég, valami egyéb tan mégis fog segitni. * A tanácskozás megnyíltával a szent lelkű Bartholomeides — ha jól emlékszünk nyíregyházi lelkész— imádkozta el közvetítő fohászkodásait — nagy fölöslegesen. Nem tudja megérteni, hogy a két superintendens a homogén ügyekben kapott miniszteri megbízásokban nem követett egyforma eljárást, nem értekeztek egymással és így okot adtak azon gyakori vád megerősítésére, hogy a lutheránusok közt nincs egyetértő szellem. Szóló szintén oly nézetben van, egész esperességével együtt, s a Fabinyi Theofil által kifejtett nézetekhez járni. Nézete szerint az egyházkerületnek nem kellett volna azonnal ítélni a dologban, békés után lehetett volna ez ügyet elintézni, a közvéleményt megnyugtató modorban; szóló sajnálja, hogy az egyetemes gyűlés nem lát kibékítni való feleket; a vádat egyenest a tanári kar ellen kellett volna intézni; az tény volt, hogy NI.Rőcze felől fújt valami „északi szél,“ de ez csak szél volt, azt pedig tapintani nem lehet; igaz, hogy a szél veszélyes, de Krisztus is nem a templomot rombolta el, hanem az üzéreket kergette ki. Végül megjegyzi, hogy szeretné kimondatni az egyetemes gyűlés által, hogy jobb lett volna a n.rőczei körjeleknek elejét venni, mielőtt ily radikális curához fogott. Kemény Mihály: Ha a felekben van hajlam a kiegyezkedésre, akkor a tényeket nem kell palástolni. Ha valahol incorrect, törvényellenes tény forgott volna fenn, akkor az egyetemi gyűlésnek fel kellene szólania, de a kormány nagyon is óvatosan járt el; a kormánynak, mint legfelsőbb hatalomnak, kötelessége az állami egységet megvédeni, midőn innét s onnét vádak merültek fel, a kormánynak erélyesen kellett volna fellépni; a kormány lassan, tehát prudenten járt el; az aug. 20-ai intézkedés tehát teljesen helyes volt, mert az autonóm egyházi hatóság jelentése nyomán történt. Helyesen járt el a tiszavidéki kerület is; a kisebbség részéről követett eljárás mellett a dolognak sohasem volna vége, ha bármi testület ellen a hazaellenesség vádja emeltetik. Szóló különben örömmel veszi tudomásul Novak esperes tegnapi kijelentését, hogy ő nem pánszláv, és egyházaiban és iskoláiban ily szellem nincs ; igaz, hogy „Bismarck vagy 500,000 szurony“ mellett talán-talán mást hallanánk, de az ország közvéleménye mást ért a panszlávismus alatt, nemcsak azon irányt, mely nyíltan a haza feldarabolására tör. „Ha önök — úgymond — nem panszlávok, miért nem akarják maguk köréből azt az irányt , mely a „Cirkevni Listy“-ben nyilvánul; azt az embert, aki nemrég kijelentette, hogy ő büszke ara, hogy Magyarország ellen küzd, kiküszöbölni? Ha önök az ily embereket ovatiókkal fogadják, akkor ne vegyék rész néven, ha a közvélemény a pánszláv névvel illeti önöket, ám ne magyarosítsák a népet, de viszzont chinai fallal se zárják el a tót népet a magyar nyelvtől, sőt buzdítsák a magyar nyelv megtanulására. Egy előkelő pártemberük azt mondta, hogy önök közül a nagy többség ily szellemű , de én felteszem, hogy csak a kisebbség. Méltóztassék ama túlzókat, kik az egyház ügyét bizonyos ábrándokkal keverik össze, fegyelmeztetni, meggyőzni, hogy a magyar és tót nyelv ügyét az egyház kérdésével ne keverjék össze. A hozzá nem értők részéről azon vád emeltetett, hogy a lutheránus egyház hazaellenes; szükséges tehát, hogy az egyetemes gyűlés óvást emeljen azon evangéliumellenes irány ellen, hogy a nyelvkérdés belekevertetik az egyháziba. Ha önök mérsékletet kívánnak tőlünk, akkor önök is tanúsítsanak mérsékletet, és azon superintendent, ki három superintendentia által helyeselt tényt követett el, ne illessék holmi Antikrisztus-féle elnevezéssel. (Éljenzés) Mudrony Mihály pozsonyi ügyvéd . (Tegnap Mudrony Pál turóczi ügyvéd szólott.) Jogi szempontból fejtegeti az ügyet; felebbezvény, szerinte, puszta tudomásul vétel által nem intézhető el. Előtte szólóval határozottan tagadja, hogy nincsenek az ő pártjában pánszlávok, szóló csak egy panslavismust ismer, azt, mely hazánk feldarabolására tör. Ha a hírlapokból szedjük a panslavismus definitioját, akkor Zmeskal és Justh ispán szlávok. Szóló politikai tekintetben magyar, de nyelvi tekintetben tót, ez nem panszlavismus. A magyarul szóló magyarokat, a magyar nemzetiséget tiszteljük (Helyeslés a kisebbség részéről), de annyira nem, hogy az egyértelmű a hazával, melyhez mi is tartozunk, az még nem hazaellenes, ki nem magyarajkú. A hazaellenesség az alkotmány, a szabadság ellen van intézve, de egy nemzetiség elleni gyűlölet nem hazaellenes tény. A hazaellenesség vádját azzal bizonyították, hogy egy gyermek gyűlölte azt, ki tót származása daczára magyar érzelmű, pedig ez a gyermek nem bűnös, úgy látja, hogy a magyar nemzetiség hazának declarálja magát, de ő is a magyar nemzethez tartozónak vallja magát; úgy hiszi, hogy e politikai vizsgálat szomorú praecedens volna, mert a kormány nem óhajtott kezekbe kerülhet, mely aztán egy tanulót azért fog bezárni, mert Kossuth arczképét megkoszorúzta, vagy Garibaldit éltette, és erre most mi alkottunk praecedenst. Szóló ezek után formai kifogásokat tesz az eddigi eljárás ellen és polemizál azon állítás ellen, hogy a kérdéses gymnasiumok nem lettek volna soha autonóm tanodák , csatlakozik Mudrony Pál hat. javaslatához. B. Prónay D. a dunántúli kerület határozatát felolvasva, annak nyomán kijelenti, hogy az egyetemes gyűlés hivatva van ez ügyben döntő szót mondani, de ez esetben a tiszai kerület határozata helyeslő tudomásul veendő; az egyetemes gyűlés adót nem vethet, a kerületek pénzkérdésében a conventtől függetlenül járhatnak el, a convent nem rendelheti el, hogy a kerület állítson fel saját pénzén iskolát; ebből következik, hogy a kerületnek viszont jogában állott egy általa támogatott iskolát beszüntetni. A fenntelent fentartás arra vonatkozik, hogy más okokból is lehet iskolát megszüntetni és akkor lépjen fel az egyetemes gyűlés. Ha a kerület nem érzi magát hivatva iskolát állítani, az egyetemes gyűlés nem parancsolhatja rá, hogy állítsa vissza. A n.rőczei gymnasium mint evangelicus intézet nem létezik, miután a kerület megvonta tőle pártfogását. (Élénk helyeslés.) Mudony azt állította, hogy hazaellenes dolog a magyar nemzetiséget gyűlölni; de aki ismeri a történetet, tudja, hogy a magyar faj tartotta fenn a hazát; mikor a népfajok közt egyetértés volt, akkor a haza virágzott; az államalkotó elem a magyar. Államellenes dolog tehát a haza magyar jellege ellen küzdeni; szoros összefüggés van a magyar faj és a haza közt, aki az egyiket gyűlöli, a másiknak nem barátja; aki azt állítja, hogy a magyaroknak és tótoknak eltérő érdekeik vannak, az a haza ellen küzd. Végül arra utal, hogy a superintendentiák többsége mit határozott és csak azt sajnálja, hogy e nagyfontosságú ügyben, mely az ágostai egyház ellen emelt hazafiatlansági vád bírálásánál első kriterium, egyhangúlag nem uralkodik és igy teljesen nem érdemeljük meg a művelt közvélemény azon pártolását, mely eddig egyedül tartott fenn bennünket. (Taps.) A dunáninneni kerület a többi kerületekkel nem gyors, hanem alapos vizsgálatot akart, alaposat oly értelemben, hogy az pedáns legyen és a pedantéria betűje ölje meg a szellemit, a czélt, melyet a vizsgálat kitűzött Végül elfogadja a dunántúli kerület határozatát. (Élénk taps.) Szontágh Pált felállásakor elhallgattatni akarják, de ő felvilágosította a panszlávokat, hogy tegnapi felszóllalása a napirendhez tartozott s valóban csak neki köszönhetik, hogy ma beszélhetnek. Áttérve az érdemleges tárgyalásra, helyesli Prónay megjegyzését, hogy az egyetemes gyűlés nem képez bíróságot. Fejtegeti azután, hogy a tiszai egyházkerület határozatában nem fordul elő a pánszláv szó, s ma csakugyan nincs is politikai panszlávismus, mert Oroszország elvonta kezét róluk, de panszlávismus s hazaellenesség az is, hogy a talajt előkészítik ezen kívülről jövő politikai irányra. Ezen irány egyes követőit üldözni veszélyes dolog, helyesebb, habár lutheráusabb eljárás volt a tiszai kerület eljárása. A szellemet — az igaz — nem lehet bebizonyítani, azonban látható mindenütt, a birkoirodalomban, a nyilvános beszédben stb. A tót „nemzetiről beszélni a „nemzetiség“ helyett, ismét azon rész szellem, melyről a miniszteri leirat beszél. Ezen szellem eléggé ismeretes a prágai ünnepek évfordulója stb. megünnepelésekor. Ezen szellem eléggé jelentkezett szólónak és másoknak is Aki azt gondolja, hogy itt foederativ viszony lehet nemzetiségek szerint, ki eltiltja a magyar nyelv használatát, mint Trencsénben történt, az nem akarja, hogy az osztatlan Magyarország magyar szellemben kormányoztassék s az roszat akar s hazaellenes. A pánszlávok rőczei emberei sem cáfolták meg a vádakat s ezért ő Crékus eljárását egészen helyesnek tartja s egyúttal kimondja, hogy a turócz-sz.mártoni iskola ellen vizsgálatot akar kiküldeni. (Élénk helyeslés a magyar pártról.) * Úgy, de „borban az igazság.“ S hogy valahogy benne ne rekedjen : felszólal vala Bor, egy komáromi úr, hitvallására nézve azt mondják, hogy ügyvéd, mesterségére nézve pedig, amint tapasztaltuk, keresztyén ember, aki az evangéliumot hirdeti; de úgy látszik, azon genius súgja neki, melyet a katholikus egyház Lukács evangélista mellé szokott pingáltatni. — Egy barátunk egyébiránt váltig áhította, hogy Mokány Bérczi úrral van dolgunk, aki úgy szökött ide a dombszögi casinóból, egy dictiót megereszteni. De én nem hiszem, lévén köztudomású dolog, hogy Mokány úr agár társaságában szokott szerepelni, s ettől bizonyára fitósabb szónoklatra nyert rala sugallatot. Hogy mit szónokolt tulajdonképen, azt bizony nehéz volna megmondani, de arra bizonyosat merünk fogadni, hogy különös előszeretettel válogatta ki az olyan dolgokat beszéde mozaikába, amelyekhez még csak nem is konyit. Keresztyéni kötelességet vélünk teljesíteni, midőn e pár sorral hozzájárulni igyekszünk e különben jó képű hazafinak a dictiózhatnám nyavalyájából való kigyógyitásához. Mert az igen rész egy betegség. Tessék elhinni. Positiv dolgot egyébiránt mondott annyit, hogy ezt az egész kellemetlen ügyet az országgyűlés elé kell terjeszteni. Hadd vesződjék és bánják el vele kedve szerint. Ez a dictio nem tévesztette el hatását, s az elnökség úgy megörült neki, hogy mindjárt gondolkozni kezdett némi módokról, e beszélmény páratlanságát minden concurrentiatól megóvandó. Radvászky Antal felszólal, hogy álljanak el a szótól a följegyzettek s a vita fejeztessék be, (Nagy zaj, tartós ellenmondások) vagy ha ezt nem vihetné ki, legalább csak egy pár szónok szólaljon fel mindkét pártról. (Ismét nagy zaj.) Karsai s Prónay pártolják ez utóbbi indítványt kissé felesleges bőbeszédűséggel. Ebben megegyeztek ugyan, azonban az elnök a határozatot nem mondván ki, foganatosítva nem lett. Daxner, Radvánszky, Ivánka, Fabiny ismételve felszólaltak ezen ügyben s bár ez utolsó módosítás azt akarta, hogy a kisebbség részéről mindenki beszélhessen, a többség részéről azonban csak egy feleljen nekik, Radvánszky utóbbi indítványa fogadtatott el, hogy mindkét pártról csak kettő beszéljen. Daxner, a nagyrőczei gymnasium patronátusának hírhedt elnöke, szól első. Igen természetesen a gymnasium védelmére minden lehetőt elmond; Czékust vádolja, magukat ártatlanoknak nyilatkoztatja. Második szónok Baltik liptó-szentmiklósi pap, előre is kijelenti, hogy csak a többség megérthetése végett akar magyarul beszélni. Elmondja s igen folyékony nyelven, hogy a nagyrőczei gymnasium ellen eddig nem volt panasz s nem is a pánszláv szellem, hanem az „unitas linguae“ után törekvés okozta azt, hogy az egyetlen tót iskola megszüntettessék. De a tótokat is kell tanítani. (De nem roszra!) s a népet az szereti, ki iskolát alapít számára. Nem lehetett továbbá a superintendensnek bezáratni az iskolát tisztán politikai ügyek miatt, miután egyházi szempontból nem volt ellene panasz. Azt is megróvja, hogy az egyház kiadta az iskolát a politikai hatalomnak a katholikusok mintájára. A közvéleményt meg kell vetni, mert e szerint Krisztust is meg kellett feszíteni s a közvélemény, mely Zsedényit a rőczei ügyben dicsérte, a középtanodai ügyben elitélte. A közvélemény liberálisnak nevezte Czékust, holott