Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)

1874-10-01 / 269. szám

kívül a vallásosság és szellemi szabad­ság ápolása is tartozik. A német császár ellen­szenve a protestáns egyletre nézve bántó. Ő a­roszul értesült, környezete által az egylet czéljai iránt félrevezetettől a helyesen szemlélő, igazságos császárra hivatkozik. B­ö l m­e­r­t tanár előadást tartott az egyház állásáról a társadalmi kérd­é­ss­e­l szemben, melynek szintén van vallás-erkölcsi feladata, mely­nek megfejtésében minden egyháznak és feleke­zetnek közre kell működnie. Élénk vita után el­fogadták a Böhmert-féle tételeket.­­ A belgrádi „Vidovban“ konstanti­nápolyi levelezője szerint, Romániában nagyban készülnek a hadi gyakorlatokra, melyen 25,000 rendes és 10,000 nemzeti katonaság vesz részt. Nikola montenegrói fejedelmet is oda várják f.­bó végére, s fogadására a legnagyobb készületeket teszik, mert „vojvodái“ és „szerdárjai“ is követik őt ez útjában. A román hadgyakorlatokra Szerbi­ából és Görögországból is érkeznek katona vendé­gek. Mindezen katona­ hírek — a harczias szellemű stambuli levelező szerint — a török császár mi­nisztereire kínos benyomással vannak, különösen a nagyvezér lát azokban a törökökre nézve felette komoly dolgokat: a keleti keresztyén államok szövetségét. Hogy a porta három négy oldalról való megtámadás esetében kellemetlen helyzetbe kerülne, az kétségtelen. Adja az ég — így kiált fel közle — hogy a keresztyén népek kormányai az utóbbi tíz évi tapasztalatokból tanultak legyen valamit! _ ___ Kisfaludy-társaság. (Szeptember 30.) A Kisfaludy-társaság bevégződött szünideje után ma gyülekezett először össze. S ha az „o m e­n“-ekben hinni lehet, akkor ugyan mun­kálkodásának beköszöntött új esztendejében ver­sekkel meg leszünk áldva, mert a mai ülés na­gyobb részét a versek foglalták el. Prózai felolva­sás tulajdonkép csak egy volt s ezt Pulszky Ferencz tartotta, ki pár év óta a magyar tudomá­nyosság örömére mind gyakrabban kezd szerepelni. Mai felolvasásának czime: „Két középkori olasz Magyarország viszonyairól.“ Pulszky Ferencz érde­kes apró adatokat nyújtott, és pedig nem könyvek­ből egyedül, hanem kézirat­­források és magán ér­tesülések alapján, minek következtében rövid czikke még becsesebb, eredetiebb. A felolvasás Aristoteles Fioravantiról szóllott, kiről két középkori tudós azt állitja, hogy Magyarországba jött a király meg­hívására s itt hidakat épített, miért a ki­rály lovagi rangra emelte és megengedte neki, hogy arczképével és nevével pénzt is veressen ná­lunk. Hogy Aristoteles Fioravanti Magyarországban járt csakugyan, azt újabb adatok is megerősítik. Ő híres építőmester volt, ki Olaszországban s Orosz­országban is nagyobb építéseket vezetett. Az utóbbi helyre III-ik Iván Vasiljevics hivta meg, s ez tün­tette ki az arczképét és nevét viselő e­z­ü­s­t­pénzek­­kel. Mátyás király III-ik Ivánnal egy időben élt, s mivel neve a külföld előtt ismeretesebb vala, mint III-ik Iván Vasilievicsé , azért hozatott össze­köttetésbe vele és Magyarországgal Aristoteles Fio­ravanti pénze. A Fioravanti Magyaországban két­ségtelenül megfordult s itt 6 hónapig időzött shajó­­hidakat épített a Dunán. A többi róla kerengő adat hazánkat illetőleg hibás. Pulszky F. után Toldy Ferencz lépett a felolvasó-asztalhoz s Csalomjaitól (ki csa­ládi nevére Pajor István, állására nézve Nógrád­­megye főjegyzője) mutatta be Horatius első epi­­stolájának fordítását. Ez epistola már megvan ma­gyarul Virág Benedektől, de fordításának megje­lenése óta nyelvünk sokat fejlett és csinosodott, sőt általában csak azóta szépült meg, így a for­dítás nyelvünk és irodalmunk mai állásához ké­pest nem méltó. Meg­van az epistola magyarul Kiss Jánostól is, alexandrinokban, de kitoldva és ellapítva; igy az eredeti epistola classicitásának megfelelő magyarításunk hiányzott. Csalodjai, ki, a mint az aesopi mese-pályázatból s a Jámbor Pállal folytatott ingerlékeny pólemiából látszik, a régi klassikusokkal foglalkozik, vállalkozott a di­cséretes munkára. Fordítása nem egy helyütt erő­teljes, kifejező, Csinos, gördülékeny, vannak azon­ban nehézkes részei is. Mindazáltal megérdemelte, hogy Csalomjai buzdítása végett e Kisfaludy-társa­­ságnak bemutattassék. Az epistola válasz Maece­nas egy levelére, melyben Horatiust Rómába hívja látogatásra. Horatius akkép válaszol, hogy meg­elégelte a fővárosi életet, s a bölcsészi állam csönd­jében elég élvezetet talál. A nagy római költő igen válogatott fordulatokkal, találó bölcselkedés­sel fejtegeti azt, hogy legtanácsosabb visszavo­nulni, midőn az idő elérkezett. Azért ő nem törő­dik a zajló élettel, a megbízhatatlan néppel, mely szeszélyei szerint szól és cselekszik. Ezután Dalmady Győző olvasott föl há­rom kisebb Urai verset. Mind a három közvetlen­séggel és hangulattal van írva, nekünk különösen az első és harmadik tetszett, főleg ennek csat­tanója. Végre Tóth Kálmán mutatott be Popo­vics Jenőtől, ki az újabb szerb költői nemzedékhez Több hónap óta vonta már Forward a köz­figyelmet magára. Minden, a­mi benne némileg szo­katlan volt: kivételes szerkezete, a titokzatosság leple, az ismeretlen kapitány, a megbízás módja, melyet Shandon Richard a felszerelésre kapott, a sajátságosan megválogatott legénység, s bizonyta­lan rendeltetése, mit csak alig-alig sejtett, valaki, mindez nagy rendkívüliség milébe hozta e brigget. A gondolkozót, álmodozót, vagy bölcsészt, különben is, alig van, a­mi jobban megkapná, mint egy induló hajó. A képzelet örömest kiséri harczában a babokkal, ütközeteiben a szélvészszel ama hosszú kalandos úton, mely nem mindig a révben ér véget, s ha legcsekélyebb szokatlanság fűződik hozzá, fantasztikus alakot ölt a hajó, még azok szemében is, akik nem barátjai a képzelgésnek, így volt a Forward-dal is. És ha a közön­séges szemlélők, nem valának is oly tudós meg­jegyzésekre képesek, mint Cornbill mester, a hó­napok során felhalmozódott mendemonda elég anyagot nyújtott szóbeszédre a liverpooliaknak. A brigg Birkenheadben épült, Liverpool e valódi külvárosában, mely a Mersey folyó balpart­­ján fekszik s örökké járó-kelő gőz-dereglyék tart­ják fenn közlekedését a kikötővel. Építője, Scott és társa, Angliában egyike a legügyesebbeknek, Shandon Richárdtól egy vázla­tot s egy részletes tervet kapott, mely a tonna­tartalmat, a méreteket s a hajó mintát a legna­gyobb pontossággal tüntette elő. E tervezet egy kész, tökéletes tengerész éles eszéről s mindenre kiterjedő figyelméről tanúskodott. Shandonnak te­temes pénzösszeg állván rendelkezésére, az építés mihamar megkezdődött, s az ismeretlen tulajdonos utasításához képest nagy sietve folyt. A brigg építésénél fő tekintet volt a kipró­bált szilárdságra; nyilván roppant nyomásnak volt majdan ellenszegülendő, mert bordázata csupa teackfából, e legtartósabb indiai tölgyből épült s azonfelül erős vaspántokkal volt összefoglalva. Kérdés tárgya volt a hajós­ világban, miért nem vaspléhből épiték e hajó testét, mint a gőzösökét szokás, ha már ellenálló erejét ily nagynak akar­ják ? Erre azt felelték, hogy a rejtélyes építész bi­zonyára nem ok nélkül cselekszik így. A brigg alakja lassan kint kidomborult a mű­helyen, s ereje s finomsága meglepte az ahhoz ér­tőket. Mint a Nautilus matrózai megjegyezték, orr­tőkéje derékszögben hajlott a főgerendára, s nem szigonynyal, hanem öntött aczél éllel volt ellátva, mely Hawthorn R. műhelyén készült Newcastle-ben. Érez eleje csak úgy ragyogott a napban, és saját­ságos kinézést kölcsönzött a hajónak, bár nem volt rajta semmi határozottan harczias. Csak egy sar­kon forgó, 16-os ágyú állott a hasi­ tetején, s onnan minden irányba tüzelhetett. Hanem hát ez is csak úgy volt vele, mint az orrtőke: hiába tette-fitog­­tatta, még­sem volt rajta semmi határozottan har­czias. De ha nem volt se hadi, se kereskedelmi hajó ez a brigg, sem pedig kéj­ yacht — mert nem igen szokás hat évre való eleséggel eredni sétá­­ntnak — váljon mi volt tehát ? Talán sir John Franklin Erabus-t és Ter­rorakt fölkeresni volt rendeltetése ? Dehogy az. Hiszen épen tavaly, 1859-ben jött meg Mac Clinton parancsnok a sarki tengerekről, teljes bi­zonyságot hozva ama szerencsétlen expeditió el­­vesztéről. Avagy a híres éjszaknyugati átjárást akarná még egyszer kikutatni a Forward! Minek? Mac­Clin kapitány még 1853-ban megtalálta azt, s hadnagyát illeti a dicsőség, hogy az amerikai száraz­földet a Behring szorostól a Davis szorosig első kerülte meg. Mindamellett kétségtelen volt az ahhoz értők előtt, hogy a Forward a jégbirodalommal készül daczolni. Tán a déli sark felé fog törekedni, mesz­­szebb mint a­meddig Wedell, a bálna­vadász vagy előtte James Ross kapitány eljutott ? De minek ? Mi végből? Látható, hogy bár­mily korlátolt vala is a föltevések mezeje, e képzelődés mégis eltéved­hetett. ‘) Bástya a hajó elején. Midőn a brigg vízre bocsáttatott, másnapra kelvén megérkezett a gépe is Hawthorntól, New­­castleből. E százhúsz lóerejű s­uscilláló henger­szerke­zetű gép csekély tért foglalt el. Ereje igen jelen­tékeny volt egy százhetven tonnás hajó számára, mely egyébiránt terebélyes vitorlaszerrel is bírt, s így kitűnő járású lehetett. Próbáival igazolta is ezt, és maga Johnson mester helyén látta igyen fejezni ki véleményét: „Ha a Forward egyszerre használja a csa­vart s a vitorlákat, vitorláin halad sebesebben.“ Clifton barátja nem értett ugyan ez okosko­dásból semmit, de azért minden lehetőt elhitt egy olyan hajóról, melynek valóságos eb a parancs­noka. Helyén lévén a gép­ kezdték szállítani az eleséget. Nem volt csekélység, mert a hajó hat évre valót szerzett be. Besózott és aszalt bus, füs­tölt hal, kétszersüilt és liszt s azonkívül egész kávé- és tea­hegyek ontattak roppant mennyiség­ben a hajó öblös kamaráiba. Shandon Richárd, mint ahhoz értő ember, mindig ott volt e becses terv elrendezésénél. Minden a legnagyobb rendben, csomagolva, jelölve és számozva volt. Indiai pem­­mikánból szintén bőségesen szereztek be, mely ké­szítmény csekély térfogatában igen sok tápláló anyagot tartalmaz. Az élelmi­szerek tulajdonságából ítélve, nem lehetett kétség, hogy hosszú utazás van tervben. De a vizsgálódó azt is megérte első tekintetre, hogy a sarki tengerre készül a hajó. A czitrom­­leves és mész-pasztillás bödönök, a mustár csoma­gok, a töméntelen sóska­mag és torma, mindazt bizonyítja s egyátalán a scorbut ellenes­ szerek, melyek jótékonyságának oly nagy szükségét látják a déli és éjszaki sarkvidék hajósai. Shandon két­ségkívül utasítást kapott különösen ügyelni a terv ezen részére, mert kiváló gondot fordított rá, nem­különben a gyógyszerekre. Fegyvert nem sokat szereztek be, ami meg­nyugtatható a félénkebb kedélyeket, hanem annál nyugt­alanítóbb lehetett a lőporos kamara, mely szí­nig tele volt. A bal egyetlen ágyúja, nem érezheté ekkora készlet szükségét, ami gondolkozóba ejt­hetett. S azonkívül volt ott mindenféle ártó, rom­boló szer: óriási fűrészek, hatalmas szerszámok, emeltyűk, ólom tömbök, kézi fűrészek s iszonyatos fejszék stb., nem is számítva a nagymennyiségű robbantó hengert, amivel akár a liverpooli vámházat is levegőbe röpíthették volna. Mindez különös volt, hogy ne mondjak ijesztő, nem is említve a sok mindenféle röppentyűt, jelző tüzet s egyéb pyro­­technicai készítményt. A New Prince’s Docks partján ácsorgó nagy számú közönség megcsodálta még a mahagóni fából készült hosszú bálna-dereglyét, a pléh pi­­rogueot, mely gattaperdhával volt bevonva, s az apró halkett-boat-okat, kancsukból, miket úgy lehet felfajni, mint a hólyagot, s akkor csolnakok lesz­nek belőlök. S annál feszültebb lett hangulata, mert apály beálltával már nem sokára elindulandó volt a Forward az Ő rejtélyes útjára. MÁSODIK FEJEZET. Egy váratlan levél, íme a levél szövege, melyet Shandon Richard azelőtt nyolcz hóval kapott: „Aberdean, 1859. augusztus 2-ikán. „Shandon Richárd urnák „Liverpoolban. „Uram ! Jelenvaló tudomásul szolgáljon ön­nek, hogy Marcnart és T-sa, liverpooli tőzsérháznál tizenhatezer font sterling van letéve. Ide mellé­kelve egy sorozat utalvány saját aláírásommal, melyeknél fogva a mondott Marcnart úrral tizen­hatezer font erejéig önnek rendelkezésére áll. „Ön nem ismer engem. Az nem sokat tesz. Én ismerem önt. S ez a fődolog. „Felajánlom önnek Forward briggemen az alkapitányságot. Az út hosszú és veszélyes. „Ha nem, nem. Ha igen, ötszáz font fize­tés, s minden év után, mely utazásban eltelik egy tizedrészszel emelkedik a fizetés. „A Forward brigg még nincs meg. Az ön dolga lesz megépíttetni, úgy hogy legfeljebb jövő évi április hó első napjaiban vízre kelhessen. Ide mellékelve egy részletes terv, vázlattal együtt. Szo­rosan ahhoz tartsa magát. A hajó Scott és Trsa gyárában fog épülni. Végezze el velük.“ „Különös figyelmébe ajánlom önnek a For­ward személyzetét. Létszám : egy kapitány, én; egy alkapitány, ön; egy harmadik tiszt, két gépmér­nök, egy jégmester, nyolc­ matróz, két sütő mind­össze tizennyolc­ ember beleértve Clowbonny or­vost, e városból, aki alkalmas időben jelentkezni fog önnél. „A Forward-nál útra kelő hajósok, kell hogy angolok, szabadok, család nélkül valók, nőt­lenek, józanok legyenek,­­mert a hajón a szeszes italok élvezete, még a söré is, tiltva lesz) s készek mindenre vállalkozni, mindent elviselni. Különösen a vérmes testalkatúakat fogja ön válogatni, akik e tulajdonságuknál fogva nagyobb mértékben bír­ják az állati meleg éltető elvét. „Ígérjen ön nekik ötszörös bért, s minden szolgálati év után egy tizeddel való javítást. A vállalat végével, kap mindegyik ötszáz fontot, ön kétezerét. Ez összegeket a már mondott Marcnart és Társa teszi folyóvá. „A vállalat hosszú lesz és fáradalmas, de becsületet hozó. Nincs mit haboznia Shandon úr. „Válasz, K. Z. kezdő hetük alatt, poste res­tante, Gotteborg (Svédország.) „U. i. Jövő február 15-ikén, lecsüngő ajkú, fakóbarna s keresztbe feketével csíkozott, nagy dán­ kutyát fog ön kapni. Vegye a hajóra, s tartsa árpakenyérrel, keverve faggyú-kenyér le­vessel. Az eb átvételét Livornóba (Olaszország) jelentse meg, a fentebbi kezdőbetűk alatt. „A Forward kapitánya alkalmas időben meg fog jelenni és megismerteti magát. Az el­­dúlás pillanatában újabb utasítást fog ön kapni. „A Forward kapitánya „K. Z.“ (Folyt. köv.) tartozik, néhány fordítást, részint szerb nép­hjtemé- ’ nyekből, részint a maga dalaiból. Általánosan fel­tűnt, hogy e fiatal szerb költő a magyar nyelvet oly jól kezeli, s oly szabatosan és csínnal versel, mint az újabb költői nemzedék kevés tagja; va­lóban óhajtandó, hogy mind a szerb népköltemé­nyekből, mind a saját versei közül, melyek köze­­­­lebb jelentek meg egy önálló kötetben, a szebbe­ket lefordítsa. Popovics Jenő különben is barátja­­ a magyar irodalomnak. Vörösmarty „Keserű pohár“-át oly kitünőleg tette át szerb nyelvre, hogy azt az egész szerbség felkapta; azonkívül fordított novel­lákat Jókaitól, Beöthy Lászlótól és Vadnay Ká­­rolytól. Most egy szerb nemzeti eposon dolgozik. A társaság és hallgatóság, mint az eddigi felolva­sókat éljenzéssel jutalmazta. A hivatalos jelentések közül kiemeljük hogy Garay József „István nádor körútja“ czímű epikai költeményéből a külön lenyomat elkészült s Jó­zsef főherczegnek s nővére Mária belga király­nénak egy-egy díszpéldányt átadott Toldy Ferencz elnök és Greguss Ágost titkár, é­s azok a legszi­­vélyesebb köszönettel fogadták ezt. Viktorin József, néhai visegrádi­ plébános 100 forintot hagyott a Kisfaludy-társaságnak. Szász Károly és Toldy István az utolsó ülésen névtelenül benyújtott Moliére-féle fordítás bírálatával elkészültek. Szász K. feltételesen el­fogadja, Toldy I. határozottan elveti. A társaság abban állapodott meg, hogy a fordítást viszsaadja a névtelennek gondos átdolgozás végett egyszersmind felszólítja, hogy bocsássa akkor bírálat alá. Az ülésen Toldy F. elnökölt. A felolvasások 6 után végződtek. Ekkor a hallgatóság elszólt, a tagok pedig még zárt ülésre együtt maradtak. T a n Ú g y. — Felhívás az ipartanodák láto­gatására. Az országos magyar iparegyesület kezdeményezése folytán Budapesten a IV. kerület­ben (belvárosban), II. kerületben (Vízivárosban), VI. kerületben (Terézvárosban), VIII. kerületben (József­városban), IX. kerületben (Ferenczvárosban) , V. kerületben (Lipótvárosban) életbe léptetett ipartano­dákban az 1874—75-iki tanfolyamra a beiratás kezdetét veszi f. évi október 4-én az illető igaz­gatóságokban vasárnap 2—4 óra közt d. u., hétfőn szerdán és pénteken pedig esti 7—8 óra közt. Midőn alulírott, igazgatóság ezt a nagy közönség­gel tudatja a következőkre figyelmezteti az illető­ket: a) „Az ipartanodának czélja, azon ipartanulók és segédek elemi vagy további képzése, kik eddig vagy semmiféle oktatásban nem részesültek, vagy pedig az elemi tanodába jártak ugyan, de maga­sabb tanfolyamot hallgatni alkalmuk nem volt.“ b) Az előkészítő (I) osztályba azon ipartanulók vé­tetnek fel, kik az elemi oktatásban vagy épen nem, vagy hiányosan részesültek, c) A fejlesztő (II.) osztályt azok látogathatják, kik az elemi ta­nodákat jó sikerrel végezték, d) A szakelőadásokat (III. osztályt) azok látogathatják, kik az erre meg­­kivántató előismeretekkel bírnak, vagy a helybeli ipartanodák valamelyikében a 2-dik osztályt jó si­kerrel végezték. e ■ Az ipartanodát segédek is lá­togathatják. f) Az osztályt, melybe a jelentkező ta­­noncz vagy segéd léphet, az ipartanodát tanári tes­tület határozza meg. g) Az ipartanodába felvétetik bármily vallásfelekezetű és nemzetiségű ipart­anoncz és segéd. h) A tanítás ingyen adatik ; fölvételi dij nem követeltetik. Azonban mind az iparos ta­­noncz, mind a segéd beiratáskor igazolni tartozik, hogy valamely iparműhelyben van elfoglalva.­­) A tanulók a szükséges irás- és rajzszereket — ki­véve a papírt és irónt — magában az iskolában való használatra ingyen kapják. Azon kérelem in­­téztetik az iparos testületek elöljáróihoz s az egyes mester urakhoz, hogy tanonczaikat ezeknek és sa­ját érdekükben az ipartanoda rendes látogatására buzdítani és ösztönözni szíveskedjenek. — Egy­szersmind figyelmeztetjük a kéziparos urakat az 1872. ipartörvény 40. és 42 §-aira, mely utóbbi­­ban c) alatt minden iparos köteles tanonczát „az ismétlési esti, illetőleg ipariskolába járásra szorí­tani,“ továbbá a 87. §-ra, mely szerint 20 írttól 200 frtig terjedhető bírságban elmarasztalandó : a) a­ki ... a segédszemélyzet (tehát tanonczának) iskolai oktatására vonatkozó kötelességeit nem tel­jesíti“ ; végül a 90. §-ra, mely szerint ismételt esetekben az iparos tanoncztartási jogától iparható­­ságilag megfosztható. A beiratás a belvárosi Ipar­tanodába történik tcz. Ledényi Ferencz igazgató urnái, (kötő-utczai elemi tanodában.) (I., II. és III. osztály.) A vízivárosi ipartanodába tcz. dr. Say Móricz igazgató urnái (főreáltanodai épületben I., II. és III. osztály.) A terézvárosi ipartanodába tcz. Mészner József igazgató urnái (terézvárosi elemi tanoda földszint.) (I., II. és III. osztály.) A józsefvárosi ipartanodába tcz. Barczen János igaz­gató urnái (Stáczió­ utcza 55. sz. a) (I. és II.­­ osztály.) A ferenczvárosi ipartanodába tcz. Toma­­­­sovics Károly igazgató urnái (templom­tér 1. sz. a.)­­ (I. és II osztály.) A lipótvárosi ipartanodába tcz. Haselmayer Pál igazgató urnái (templomtér 1.­­ sz. a.) (I. és II. osztály.) Budapest, szept. 26. Az I országos m. iparegyesület igazgatósága. — Elemi népiskolai tanítók vá­lasztása. A budapesti községi népiskoláknál szer­vezett helyettes altanitói, illetve tanitónői állomásokra a fővárosi tanács már választott, az iskolatanács kijelölése és ajánlata alapján. Megválasztottak: Ha­ver Paula, Milecz Róza, Greszler Hermin, Stettina Ilona, Szank Lujza, Igó Ida, Fábry Ilona, Virág Róza, Varga Adél, Alkér Ida, Wideler Hermin, Nemsitz Janka, Herczeg Sarolta, Kiáltosy Ilka, Rabovszky Szeréna, Miskolczy Etelka, Bereti Já­nos, Alkér Amália. Ezenkívül az engedélyezett osztályszaporítások folytán hely­­altalitókat ideigle­nesen alkalmaztattak: Czennerida, Kilicsuk László, Kaszt Kálmán, Herczfeld Francziska, Sinabek Ká­roly, Offinmü­ller Sarolta, Glatz György, Szálkai Matild, Farkas Flóra, Glatz Ilka, Kép Sarolta, Si­­monchich Gizella, Pesthy Gizela. A népoktatási ügy folyamatban levő szer­vezésénél azonban az ideigl. alkalmazottak, amennyiben mű­ködésök kielé­gítő, a végleges megválasztásnál figyelembevételre számíthatnak. Ezen helyettes altanitói és al­­tanitónői állomásokkal évi 400 frt fizetés, 100 frt lakbér és 100 frt pótlék jár. Női kézimunka-taní­­tónökül évi 300 frt fizetéssel következők választot­tak meg: Weisz Mária, Heidenreich Borbála, Bak­­sai Mária, Sziklai Emilia, Machó Amália, Machó Lujza, Gruber Vilma, Virág Mária, Preiszer Mária, Braun Janka, Stecklács Ludmilla, Stauffer Adolf­­né, Derlik Mária, Göth Emma, Lipthay Erzsébet, özv. Hengl Francziska, Boros Janka, Laffner Paula Vadász-Laffner Szidónia és Hausmann Borbála választattak meg. Ily minőségben ideiglenesen al­kalmaztattak : Hengl Henriette, Jambricska Josefa, Pilsák Etelka, Forberger Etelka, Hoffmann-Blasch­­nek Josefa, Peitl Anna, Zsubor­-Péchy Mária, báró Messena Klaudia, Vogel Mária, Kovács Mária, Oláh Hermina és Krigovszky Jánosné. A tanév alatt beállható szükség esetére előjegyeztettek: Ullerich Josefa, Alker Hermina, Benedek Matild és Horváth Lajosné. Tornatanitókat alkalmaztat­tak : Murányi Kálmán, Steiner István, Hönigs­­feld Adolf, Oleják Károly. Egy tornatanitói ál­lomás betöltése függőben hagyatott, öt osz­tálytanítói, valamint négy rajztanitói állomás be­töltése csütörtökön tartandó tanácsülésre halasz­­tatott. A hivatalos lapból. Vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, a szepesi székeskáptalanban dr. K­é­z­m­á­r­s­z k­y Román olvasó-kanonoknak a nagy­­prépostságra, Mac­hy József éneklő-kanonoknak az olvasó kanonokságra, Janecsko János őrkanonoknak az éneklő­­kanonokságra, Kucsma András székesegyházi főespe­­resnek az őrkanonokságra, dr. G­­­u­s­z Sándor árvai főes­peresnek a székesegyházi főesperességre, Berzák József, liptói főesperesnek az árvai főesperességre és idősb L­i­p­­t­a­y Ferencz mesterkanonoknak a liptói főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ennek foly­tán megürült utolsó kanonokságra K­a­n­k­a­la József tisz­­teletbeli kanonokot és püspöki irodaigazgatót nevezem ki. Kelt Aradon, 1874. évi szeptember hó 22-én. Ferencz Jó­zsef, s. k. Trefort Ágoston, s. k. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter Män­nert Ferencz számtanácsost a szabályszerű illetékekkel ál­landó nyugalomba helyezte és ez alk­a­lomból a teljesített hit és hasznos állmai szolgálataiért megelégedését fejezte ki. A pozsonyi pénzügyigazgatóság Wsetecska Jó­zsef kir. járásbirósági írnokot II. oszt. pénzügyigazgatósági irodatisztté nevezte ki. A magyar kir. pénzügyminisztériumnak I. év. 47,606. számú rendelete értelmében szabolcsmegyei Tetétlen község a berettyó-ujfalui adóhivatalhoz tett beosztásának érvényen kívül helyezése mellett (Budapesti Közlöny 211. szám) f. é. október hó 1-től kezdve a debreczeni adóhiva­talhoz csatoltatik. Az ideiglenesen beszüntetett czegei m. k. postahiva­tal véglegesen be lett szüntetve. Nagy-Szeben, 1874. szept. hó 26-án. A magy. kir. postaigazgatóságtól. HÍREK Szept. 29. — Lapunk mai tározójában kezdődik Verne Gyulának, e szellemdús franczia írónak „Az ango­lok az éjszaki sarkon“ czimü koszorús regénye, mely ép most, az osztrák expeditió visszaérkeztekor, alka­lomszerű is. Figyelmeztetjük rá olvasóinkat. — Ő felsége a király, ki jelenleg Gö­döllőn időz, szombaton este utazik Bécsbe, honnan Possenhofenig megy az érkező királyné elé. — A király a zemplénmegyei karcsai helv. hitv. egyháznak tűz által megrongált történelmi em­lékű fatemploma helyreállítására 200 frtot, a „Szent- Testvériség“ czímű duna­szerdahelyi szr. betegápoló egyletnek 200 frtot, és a kis-mártoni tűzoltó egylet­nek 100 forintot ajándékozott.­­ A sark-expeditió két vezetője Wey­­precht és Payer a bécsi földrajzi társulat ülésé­ben tegnap előadást tartottak. A tudományos aka­démia aulájában, hol a gyűlés tartatott, Rudolf koronaherczeg a társulat védnöke, és Rainer főherczeg az expeditió védnöke is jelen voltak. A nagyszámú, válogatott és tekintélyes részben höl­gyekből álló közönségnek nem tudományos leírását nyújtották utazásaik s tett tapasztalataik s tanul­mányaiknak, hanem élénk és vonzó modorban ad­ták elő nagyrészben már ismert kalandjaikat. Elő­adásukat a felfüggesztett Ferencz­ József-föld, az éjszaki sark, és keleti félteke térképeivel magya­rázták. A közönség gyakran nyilatkoztatta élénk tetszését; ünnepélyes volt azon pillanat, midőn a földrajzi társulat diszokmánya átnyújtatott Wey­­prechtnek és Payernak; az okmányokat a gyűlés megnyílta előtt a védnök főherczeg maga irta alá.­­ A koronaherczeg 7 óra után megjelenvén, be­mutattatá magának Weyprechtet, Payert, Kepest,­­ Broscht és Őreit, kezet nyújtott nekik s igen nyár­­­jasan beszélgetett velök és később Zichy és Wil- J erek grófokkal. Dr. Hochstetter, udvari tanácsos fl­S-ior rövid üdvözlő beszéddel megnyitja az ülést, a közönség élénk tetszésnyilatkozatai után­­ Weyprecht és Payer mondták el lapunkban is bő­­­­ven ismertetett kalandjaikat. A koronaherczeg­­ mindkét szónokhoz odalépett előadások bevégezté­­­­vel, s elismerését fejezé ki nekik. A közönség , csak lassan oszlott szét, a teremben maradván, s­­ közelről nézvén és hallgatván az utazók egyik­­másik felvilágosítását hozzájuk intézett kérdésekre.­­ Milán szerb fejedelmet tegnap gr. Andrássy külügyminiszter és gr. Szapáry belügyminiszter meglátogatta. A fejedelem pedig délután Marinovics miniszterelnök és rokona, gr. Hunyady kíséretében Bittó miniszterelnököt s aztán gr. Andrássyt kívánta meglátogatni, de ezeket nem találta otthon, s látogatójegyét hagyta náluk. Mielőtt a fejedelem elutazott, sétát tett a fővárosban. Milán fejedelem erőteljes és hízásra hajló fiatal ember. — Gr. Andrássy külügyminiszter ma elutazott jószágára, Tisza-Dobra.­­ A honvédegyletek központi választ­mányának benyújtott kérelmeinél fogva a magyar­­országi vasúti és hajózási társulatok a folyó évi október 6-án tartandó országos honvédgyűlésre Aradra utazó bajtársainak, kik az igazgatóságok­nak bemutatott és kellőleg kiállított (t. i. a hon­­védegylet elnöke által aláirt és pecsétjével ellátott) igazolványnval magukat a pénztáraknál igazoland­­ják, következő árkedvezmény engedélyeztetett: Az osztr. államvasuton, mohács-pécsi, kassa-oderbergi vaspályán,am.kir. állami,észak-keleti, alföldi, keleti és első erdélyi vasúton a 2-ik osztályért a 3-dik osz­tály árát fizetik, a 3-ikért a 2-ik osztály felét. A magyar nyugati és pécs-barcsi vonalon csak fele árt fizetnek; a déli vasúton, első magyar-gácsor­­szági pályán, a tiszavidékin és arad-temesvárin 33 ,3 százaléknyi díjelengedés. A vágvölgyi vasút mértföldenkint a 2-ik osztályért 18 krt, a 3 dik osztályért 12 krt számít. A dunagőzhajózási tár­sulat hajóin első helyen a 2-dik osztályú, 2-dik helyen az első osztályú viteldíj feléért lehet utazni. E kedvezmények október első napjától 10-ig tar­tanak. Fölkéretnek tehát, hogy a kiket igazolvány illet, Krivácsy József ezredeshez (molnár-uteza 31. szám) forduljanak. Ez igazolványok a vasúti pénz­tárnál felmutatandók, s a visszajövet az utolsó ál­lomásnál elszedetnek. — A felvidéki árva gyermekek, kik a járvány alatt vesztették el szüleiket, s kik­nek fölnevelésére alföldi községeket szólítottak föl, ma vagy holnap érkeznek Budapestre, számszerint 404, kiknek örökbefogadását biztosította már a jótékonyság. A dologházban, melyből a fegyen­­czek már kiköltöztek, helyezik el őket, s aztán az illető községekbe szállitják. — Az ál-Imhof­f báró, ki már egy köz­­tiszteletü néhai orvos egyik leányával járt jegyben, mikor elfogták, vizsgálati fogságában kereken tagad mindent, s nem tett még semmi vallomást, a miből kilétére és szü­letéshelyére lehetne következtetni. A vizsgálatot Csery biró vezeti. A befogott papírjai közt találtak egy nagyon gyanús születési bizonyít­ványt, melylyel egy evangélikus lelkész Blntburgau (állítólag Bajorországból) azt bizonyítja, hogy vád­lott egy Freifränlein von Innhoff és egy Graf von Wittelsbach törvénytelen fia. Daczára e bizonyít­ványnak, Imhoff-Szupancz katholikusnak vallja ma­gát. Érdekes ide jegyezni, hogy a bécs-újhelyi rend­őrség most reclamálja Imhoffot, ki nálunk a czím után sóvárgás korszakában oly nagy szerepet tudott vinni. Bécs-Ujhelyen e kalandor bizonyos Keile lo­vag nyugalmazott ezredesnél mint nevelő tartózko­­dott, s e közben viszonyt szőtt a házi nővel, kinek nevében később megindította a válópört is, s ke­zébe kerítvén a nő vagyonát, azt eltékozolta, s az­tán megszökött, ott hagyván a szerencsétlen nőt egy svájczi szállodában a legnagyobb nyomorban. Itt Budapesten meglehetős szerencsével lépett föl, s el­szomorító jelenség, hogy e jőttment előtt mint nyíltak meg a társaskörök, mert hát bárói czímet viselt, és ha meg nem érkezik a bécs-újhelyi ren­dőrség körözvénye, teljesen végre is hajthatja csa­lárd játékát. — Halálozások. Báthory Gábor, ügy­véd s a hontmegyei ellenzék egyik kiválóbb tagja elhunyt szept. 28-án Ipolyságon. — Halmi (Schus­ter) Gus­ztáv ügyvéd és a pesti kir. törvényszék aljegyzője, meghalt Jolsván 27 éves korában, mell­baj következtében. — Egy gyászlap F­r­­­n­k­e Ru­dolfné, szül. Schwartz Róza asszonynak ma délelőtt, 28 éves korában, hosszas szenvedés után történt halálát tudatja. A boldogult néhány év előtt többször énekelt a nemzeti színpadon is, mint a színi képezde széphangú növendéke, s aztán kül­földi német színházaknál működött. Utóbbi idők­ben a fővárosi német színház tagja volt. Temetése holnap délután 5 órakor lesz a molnár-uiezai 13-ik számú házból. — A történelmi társulat holnap, csütörtökön d. u. 5 órakor tartja a szünidők utáni első ülését az Akadémia Kisfaludy-ter­mében. — Az őrs­z. középtanodai tanár­egylet választmánya okt. 2-án d. u. 5 órakor az evang. gymnasium épületében ülést tart. — A budapesti ügy­vé­d egy­le­t igaz­gató választmánya október 2-án d. u. 4 órakor ülést tart, s folyó ügyeket fog tárgyalni. — Szín­házi hírek. A nemzeti színház­ban holnapra „Lohengrin“ van kitűzve, s Elza szerepét Hauck Minne k. a. fogja énekelni. Ezút­tal először énekli e drámai szerepet, mely eddigi működési körétől még távolabb esik, mint Marga­retha „Faust“-ban. — A várbeli színházban holnap lesz az első előadás, Seribe „Pajtáskodás“ czimü vígjátékával. — Az istvántéri színház is megnyílik holnap, de október közepéig még várnia kell Renz cirkuszának eltávozására. Meg­nyitó előadásul a „Száz szűz" czimü operette van kitűzve. — A német színészet, melynek a gyapja­ntczában építettek fel hajlékot, csak tengő­dött a fővárosban ; az igazgatók egymásután buk­­tak, s a részvényesek mindent inkább láttak csak dividenciát nem. Bécsi színészek vendégszereplésé­vel galvanizálták olykor egy kis elevenségre a haladást, de ebből soha sem lett életerő. Stram­­pfer, a mostani igazgató, sem volt szerencsésebb, sőt elhozta magával Bécsből a krachot, mely az­után ma ki is ült a színház elébe. Strampfer el­len kimondatott ma a csőd, tömeggondnokul dr. Szelke neveztetett ki, és a színtársulat szoronga­tott tagjai most az ő eljárásától várják, hogy föl­vegyék-e a vándorbotot, vagy folytassák működé­süket, a­mi ez esetben is csak az elvonulás fede­zete lesz. Fizetésüket már régen rendetlenül kap­ják, s ma az októberi gage helyett Strampfernek egy rövid levele érkezett Bécsből, mely tudatta velük, hogy csőd alá jutott, s nem tehet többé semmit. — A „pécsi dalárdádnak e napokban tartott ülésében a „Neues Pester Journal“ szept. 11-én kelt száma mutattatott be, melyben „Stim­men aus dem Volke“ czimü rovat alatt „Im Na­men der Fünfkirchener dalárda, H. . . . . . .“ czimü aláírással egyletünket érdeklő közlemény jelent meg. A „pécsi dalárda“ választmánya anél­kül, hogy az említett közleményt figyelemre mél­tatná, mely a­mint a látszat mutatja, úgy is csak azért íratott, miszerint az „országos dalárszövetség“ tagjai közt lévő benső összhangzatot megzavarja és ezen intézménynek tovább fejlődését aláássa, de mégis azon tiszteletnél fogva, melylyel a köz­leményben említett műbirák, nemkülönben a „pesti nemzeti dalkör“ és annak igen tisztelt karnagya Huber Károly úr iránt viseltetik , kötelességének ismeri kinyilatkoztatni, miként a közlemény tar­talmát megbotránkozással vette tudomásul. Egyút­­tal óvását fejezi ki a választmány az iránt, hogy valaki a választmány tudta és beleegyezése nélkül a „pécsi halárba“ nevében írhasson. Különben a választmány tiszta meggyőződése, miként az em­lített közlemény iróta nem az egylet tagjainak so­rából való, mert az egyleti tagok mindegyike tudja, miszerint az egylet czime nem „Fünfkirchener dalárda, ha mindjárt német nyelven iratik is, ha­nem a czim mindig „pécsi dalárda“ marad. Kelt a „pécsi dalárdádnak 1874. évi szeptember hó 14-én tartott üléséből. Beberics Imre, egyleti titkár. — Újpestre a tavasztól kezdve két kis csavargőzös fog naponként közlekedni. Most csak egy járja az utat, de már nem győzi szállítani a közönséget. — Hivatalos hanyagság. A „Hon" írja a következőket, s megérdemli, hogy minél szélesb körben megtudják. Folyó hó 27-én Jászberényből egy nagy teherrel megrakott igás kocsi iparkodott Budapestre, de mivel 4 birkát is hozott, nem me­hetett be a rövidebb úton a kerepesi vámnál, ha­nem a vágóhídnak kellett kerülnie. Oda érkezvén, fél öt órakor jelenti a kocsis, hogy 4 birkát akar Budapestre vinni, bemutatván az egészségi bizo­nyítványt róluk; erről Pontiustól Pilátushoz küldöz­gették, végre a tüzesen kuglizó állatorvoshoz Pos­­­gayhoz utasítják, de ez vállat vonva azt dörmögi, hogy neki semmi köze, keressék föl az inspectiós állatorvost, ki vagy a szomszéd kocsmában iszik, vagy házában lesz található a 2 nyúl-utczában, ha ott sem található, majd eljön estvére. A kocsis min­den előadott helyeken kereste az inspectiós állat­orvost, de sehol sem akadván rája, késő sötétben visszaballagot a vágóhídhoz, hol azt mondták, vár­jon reggelig. Ezt nem tehetvén, kénytelen volt a 4 birkának ott istállót váltani, s a többi teherrel haza­­kocsizott Budára. Másnap reggel ismét kiment a vágóhidhoz s igy elvesztegetett ismét fél napot, fizetett vámot, hídpénzt, alagutat háromszor egy he­lyett, fizetett a birkákért szállást, és eleséget egy napra, míg végre másnap délelőtt 10 órakor a bir­kák megérkeztek rendeltetésük helyére. Ajánljuk ezen vágóhídi személyzetet az elöljáróság figyel­mébe. — Erzsébetfalván és Kossuthfalván a főváros közvetlen közelében elő új telepeken, már közel ezer lélek lakik. Legközelebb vasárnap tanácskozást is tartott az ottani képviselőség a községi és iskolai ügyek rendszeresítése végett s Török Flóris elnöklete alatt öttagú bizottság kül­detett ki, hogy erre vonatkozólag részletes javas­latot dolgozzon ki.

Next