Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)
1875-03-31 / 89. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 2© fit — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra .1 * S© . Rgyei számára 10 krajár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-nteinn. ■*. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 89. szám. Budapest, szerda, márczius, 31.1875. VII. évfolyam. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. *. A lap szétktldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézetidők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre . ...............................20 forint — kr. Félévre ........ 10 „ — kr. Negyedévre.................................500 kr. Egy hóra...................... . 180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) 7 ftzal és a könyvárnál után történő megrendelések után az,,Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Szent Gothárd, márcz. 30. (Az „Ellenőr“ távirata.) Széll Kálmán pénzügyminiszter ma nagy lelkesedés között egyhangúlag kikiáltatott országgyűlési képviselőül. Körmend, márcz. 30. (Az „Ellenőr“ távirata.) Takács Lajos képviselőnk választói körében Körmenden 1875. márczius 29-én megjelenvén, választói által a vasúti indóháznál nagy lelkesedéssel fogadtatott, tiszteletére banquett rendeztetett, másnap pedig a pártkülönbség nélkül összegyűlt választók előtt beszámoló beszédet megtartván , a pártok egyesülése osztatlan tetszéssel kimondatott és a szabadelvű kormánynak, különösen Tisza Kálmánnak, úgyszintén szeretett képviselőnknek bizalom szavaztatott, kijelentvén egyúttal az értekezlet azon bő óhaját is. Vajda jeles képviselőnknek alkalom adatnék kitűnő administratív képességeit Vas megye főispáni székében érvényesíthetni. Torda, márcz. 30. (Az „Ellenőr“ távirata.) Tordán a régi két párt megszűnvén, megalakult a szabadelvű párt, s a kormánynak támogatást ígért. Elnökül választatott Bethlen Géza, alelnökül Puhl Ignácz. Zágráb, márcz. 30. Szende honvédelmi miniszter tegnap este ide érkezett és a pályaudvaron Mazuranics bán, Zivkovics osztályfőnök, Kalmer honvédtábornok és Voncina polgármester által fogadtatott szállása Mihailovics érseknél van. Mazuranics bán Miksa császár emlékszobrának leleplezésénél Triestben jelen lesz. Bécs, márcz. 30. A helytartóság a „La giova e Dalmazia“ nem-politikai egyletet az alapszabályok szerinti, kizárólagosan tudományos és irodalmi czélokra irányuló hatáskörének túllépése miatt feloszlatta; e túllépés abban áll, hogy a Manin-szobor leleplezése ünnepélyére Velenczébe üdvözlő táviratot küldött. Bécs, márcz. 30. Mint a lapok jelentik, Mengele hadipénztári igazgató ma a hadügyminisztérium- épület egyik félreeső helyén felakasztotta magát; az azonnal kiküldött vizsgálóbizottság tapasztalatai szerint rendetlen kezelés látszik az öngyilkosság oka lenni; egy előtalált levélből is ez sejthető. Triest, márcz. 30. Tegnap óta itt erős hideg bora uralkodik, miáltal a császár fogadására való előkészületek nagy mérvben megakadályoztatnak. Belgrád, márcz. 30. A fejedelem kikocsizás alkalmával a lakosság által élénken üdvözöltetek. Fulda, márcz. 30. A mai értekezletre kilencz püspököt várnak; a titkos tanácskozás tárgya valószínűleg az állami javadalmazás megszüntetésére vonatkozójavaslat leend; a püspökök intenziói, mint hírlik, engesztelékenyek. Berlin, márcz. 30. A „Post“ jelenti, hogy a boroszlói püspök ellen a hivatalból való elbocsátás iránti pernek az egyháztúszék előtti megindítása elhatároztatott, és valószínűleg már el is rendeltetett. London, márcz. 30. A Hydeparkban tegnap a Tichborn-féle örökségi praetendens javára nagy tüntetések voltak. — A német nagykövet rövid időre Németországba utazott. — Jelentés szerint azon hír kering, hogy Közép-Afrikában egy ismeretlen nevű fehér utazó meggyilkoltatott. New-York, márcz. 29. Rio-Grandeba mexikói csapatok újonnan betörtek. — A cubai insurgensek az ültetvények pusztítását folytatják. Bécs, márcz. 30. (Hív. zárlat) Magy. földtehermentötvény 79.50. Salgó-Tarján 75.50. Magyar hitel 225.75 Magyar záloglevél 86.80. Erdély 130.—. Magyar keleti vasút 54.25 Magyar sorsjegy 83.50. Magyar földhitel —. Magyar vasúti kölcsön 100.40. Anglo-magyar 120.50. Franco-magyar 61.50. Alföld 131.50. Magyar északkelet vasút 114.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.50. Tisza vasút 188.50. Municipal-bank —. Pesti bank — Berlin, márcz. 30. (Zárlat.) Galiczai 106.25 tallér Lombard 254.50 bir. márk. Ezüst jövedék 69.40. tallér 1860-as 119.50. tallér. — Bécs 182.05, bir. márk. — Romániai 34.80 tallér. Államvaspálya 564.— bir. márk. — Papirjövedék 65.20 tallér. — Hitelsorsjegy 362.—. — 1864-es 308.—. bir. márk. Hitelrészvények 438.50 bir. márk. Hitelrészvények —bir. márk. — Magyar sorsjegy 177.—. bir. márk. Utóbörze —.-------. Frankfurt, márcz. 30. (Zárlat.) Váltóárfolyam Bécsre 183.30. Amerikai 1882-re —. 1860-ra 119.25. Lombardok 119.—. Évjáruléki papir 65.07. Osztrák bankrészv. 374. . Osztrák hitelrészvény 216.75. Osztrák államvaspálay részv. 267.-. 1864-diki 308.20. Galicziai 211.—. Évjárulékezüst 69.55 Győr-Gráczi —.—. Utóbörze —.—. Magyar sorsj. 178.10. Pftris, márcz. 30. (Zárlat) 3°/„ járadék 63.95. - 5°/e járadék 102.57. Olasz járadék 71.95. Creditmobilier 445.— Lombard 323.—■ Államvaspálya 695.—. Koronajószági zálog*levelek —.—. Ausztriai kötvények —..— 1871-diki kölcsön ■—’—. 1872-diki kölcsön —. Amsterdam, márcz. 30. Búza márcz. 276. máj. — Rozs márcz. —. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 270. szám. Szerda, márcz. 31. A 8PHTHX. Dráma 4 felvonásban. Irta Feuillet Octave. Fordította Paulay Ede. Személyek: De Chelles gróf, tengernagy — — Szigeti József Savigni Henri — — — — Nagy Imre Astley, lord, marquis — — — Náday Lajricie Arthur — — — — Halmi Evrerard, tengerészhadnagy, a tengernagy hadsegéde — — — — — Kőrösmezei Ulrik, zongoraművész és zeneszerző — Eőry De Chellesné Blanka, a tengernagy menye Sz. Prielle C. Savigniné Berta — — — — Helvey Laura Lajordiené Gabriela, a tengernagy unokahuga — — — — — Gábos Irma Szolga Savigninél — — — — Leövey kezdete 7 órakor. Az „Ellenőr“ politikája. is. Nagy, ellenállhatatlan és sem az ágaskodó sem a csúszkáló sziszegések kurta kígyóinak mérgével nem törődő közérzület az bizonyára, ami által a szabadelvű párt óriási mérvben alakul és lépten-nyomon nő, ereseit elendó. S ez a hatalmas tény annyival jelentékenyebb, mert előidézésére és szervezésére nem volt semmiféle központi bizottmány és utasítás. A központ — a nemzet képviselete — csak annyit tett, hogy a mozgalomban első volt. Fogja-e követni a vidék? azt ennek kellett önkényt szabadon elhatározni. És a vidék követte és követi mindenfelé, bámulatos egyértelműséggel. Az eddigi nagy pártok páratlan önmegtagadással törik össze különálló szervezeteiket országszerte, hogy az egybeolvadásból erőt nyerjen a veszélyes bajokkal küszködő haza, s rövid időn a Deákpárt és baloldal neveit csak a történetíró fogja említeni. Az üdvös egyesülés árja elsodorja a múltnak keserűségeit, a létező ellenszenveket s a töprenkedések minden nemét, mert átalános az érzet, hogy az összetartozó elemeknek további külön maradása és küzdelme nem válik a közjóra s megfosztaná parlamentáris rendszerünket az egészséges működére megkívántató kellékek hírhatásától örökre. Állami háztartásunk közszüksége gyanánt tekintette a helyes pártalakulást már egypár év óta minden higgadt politikus, jobbról is balról is, és ezért ment át a polgárok nagy többségének lelkületébe, és ezért látjuk hódítását, mihelyt megértek az idők létesülésére. Hogy ez nem a rajongás lángoló eredménye, az bizonyos; de hogy a hazaszeretet hideg számításának gyakorlati hasznát találja benne fajunk minden érdeke, az is kétségtelen. Midőn az egységes Ausztria császára felismerte, a balszerencse csapásai közt, koronája érdekét, miszerint az absolutismus útjáról a constitutionalismus útjára kell térni, oda tért határozottan s rajta van szilárdan. Ilyen kényszerűség folytán látta be nemzeti közös érdekét hazánk két nagy pártjának értelme is, és ebben nem szégyen, hanem józanság, nem elvtagadás hanem önuralom van. S ha az egyesült pártoknak szükségük volna arra, hogy az eljárásuk természetére vonatkozó ítéletek hordereje iránt megnyugtassák magukat, ezt könnyen és mulatságosan eszközölhetik a különböző bírák szembesítése által. Én is szolgálok egy példával. Tudva van, hogy az úgynevezett közjogi frázis pártjának lapjai minden nap elordítják esküdözésüket, miszerint a „Tiszapárt“ megtagadta hitét, s letette a hazaszeretet fegyverét a Deák-párt lábaihoz, s így tovább usque ad nauseam. Ezeknek az átkozódóknak persze az a számításuk, hogy a volt balközépből magukhoz ijesztenek némelyeket, csak nagyokat rikkantsanak ezekre. Most lássuk, miként ítél a „jobboldali ellenzék“ bevallott közlönye, a „Magyar Politika“ márczius 25-iki vezérczikkében. „A pártok egyesülésének processusa befejezéséhez közeledik a vidéken. És egészen természetes, a szabadelvű kormány megalakulásával történtekből, a központi pártbomlás és pártegyesülés menetéből, különösen abból, hogy ezen egész átalakulásban a balközép uralkodott a helyzet fölött, önkényt foly az, ami az országban történik. Mindenütt a Deák-párt adja meg magát és bárminő eljárási formák szerint történjék az egyesülés, a lényeg mindenütt ugyanaz, hogy az egykor oly hatalmas párt a balközépbe olvad s ennek zászlói alá sorakozik. Ily körülmények közt nem lenne csoda, ha az egyesülés még nagyobb lehangoltság és vontatottság kíséretében történnék, mint ahogyan történik. Az egykor hatalmas Deák-párt csoportjai jól érzik, hogy innentől segédcsapataivá lesznek azon, számra kisebb, de erélyesebb s egységes tábornak, amely fölött éveken át diadalokat arattak. És ez érzésnek falánkját nem képes eltompítani az az erőltetett lárma, mely a szabadelvűség frázisába akarná fojtani a gondolatot.“ Ez eléggé világos. Mialatt a szélső baloldal orgánumai tele vannak a volt balközép árulásának és capitulatiójának hazudozásaival, a szélsőjobboldal orgánuma, mint nagy kópé oda sompolyog a volt Deák párt ablaka alá, megkísérteni, váljon nem kelthetne benne egy kis érzékenykedést maga felé, ha énekel neki, a baloldalba olvadásáról, szomorú notturnot, mélabús hangon, conservativ guitár mellett. Egyik párt sem capitulált s egyik sem olvadt a másikba, hanem egyesültek, hogy egybeolvadásuk által létesüljön egy erőteljes szabadelvű párt. S ez létesül is nagyszerűen s nevetheti az ellentétes kísérleteket, melyek az egyéni gyarlóságok csilandozása által vélnek egypár embert visszatarthatni a maguk részére. Mi meg vagyunk győződve, hogy a volt Deákpárt épp úgy mutatja magát az irányában alkalmazott ártatlan fogásokon, mint amennyire gyönyörködik a volt b alközép mindazon dühödésen, melylyel őt tiszteli meg a szélsőbaloldali verbunk. Hiába minden erőlködés, kedves urak! A szabadelvű párt elemeit nem fogják önök összevesztetni, hanem inkább tömöríteni minden olyan ravaszság által, melyen átlát mindenki. És sokkal jobban tennék a saját érdekükben, ha nem vesztegetnék idejüket, egyrészről a sületlen excommunicatiók, másrészről a kicsinyes mesterkedések folytatására, hanem a komoly, higgadt és méltóságteljes magatartás által igyekeznének megnyerni illető pártjuknak az embereket. Ezt várni balgaság ugyan a szélsőbaloldaltól, mely nem tudja, hova legyen tehetetlenségében, de megvárhatni teljes joggal azon ellenzéktől, melyet báró Sennyey Pál létesített és vezérel. Noblesse oblige. Bármiként járjanak is el egyébiránt a szabadelvű párt ellenei, ezen pártnak consolidatióját nem meggátolni, de megzavarni sincs erejük. Ezt a consolidatiót egyenesen az ország közérzelme eszközli. De a sajtó is hathatósan működhet gyorsítására. És erre nézve holnap bátor leszek mondani valamit tisztelt laptársunknak, a „Pester Lloyd“-nak. De r n á t o ny. Szikszóról távírják, hogy Péchy Tamás közlekedési miniszter ur márczius 27-én ott nagy lelkesedéssel fogadtatott s újból képviselőjelöltté kiáltatott ki. A választás ápril 1- én lesz. A képviselőház közoktatási bizottsága ápril 1-én d. e. 9 órakor az országházban szokott helyiségében ülést tart. — A fővárosi tanács ma tárgyalta a javadalmi díjjegyzékek tárgyában vett s esti a lapunkban közlött belügyminiszteri leiratot s a közgyűlés elé azon véleményt fogja a maga részéről terjeszteni, hogy a főváros fogadja el a miniszter úr véleményét. Az ügy felől a tanács ugyanazon véleményben van, hogy itt a fővárosi törvények nem 4., de 10. §-a az irányadó az ügy természeténél fogva is. De mivel a kérdésnek a főváros érdekében való megoldása a belügyminiszter úr e második rendelete folytán, az ő részéről semmi esetre, a törvényhozás részéről is kétségesen eszközölhető, azért a törvényv többfélekép értelmezhető szakaszaiból következhető félreértéseken másként kíván segíteni. Szükségesnek tartja ugyanis, hogy sürgesse a közgyűlés egy állandó országos bizottság felállítását, mely a hasonló kétes értelmű törvények értelmezését eszközölje, s amilyen a Lajihán túl épp most állíttatik fel. Ami a belügyminiszteri leirat egyes pontjait illeti, minthogy azok a javadalmi díjjegyzékeken lényeges változtatást nem tesznek, a tanács elfogadandónak véli. A kő- és téglavám-szedésre vonatkozólag, minthogy a miniszter úr ezeket is etélve megszüntetni akarja, a tanács a szerződést nem kötötte meg, hanem e tárgyat a jogügyi bizottsághoz véli utasítandónak. A hely- és állampénz-javadalmak iránt, minthogy ezekre vonatkozólag a különbségek kiegyenlíttebnek és a tarifa változatlanul maradt, a szerződéseket a tanács megkötötte. A magyar-oláh országi vasút kérdése kevesen múlt, hogy az oláh képviselőház ülésszakának utolsó napjaiban a kormány bukását nem idézte elő. A képviselőház ugyanis a múlt hét elején kezdette meg a plojest-brassói vasút engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását, s a képviselők nagyon különböző álláspontokat foglaltak el a kérdésben. A bizottság jelentése is azt mutatta már, hogy ennek 7 tagja között három különböző vélemény uralkodott. A 4 tagból álló többség megegyezik a kormánynyal és versenypályázatot, az építési tőkének állami közbelépés nélküli alapítását s úgy az építési, mint a forgalmi engedélyt egy társaságnak kivánja átadni. Az egyik — 2 tagú kisebbség — a verseny kizárásával Crawley angol társulatnak kivánja az engedélyt megadni; a másik — szintén 2 tagú — kisebbség csak az építési engedélyt akarja a vállalkozóknak megadni, a forgalmat pedig az állam maga kezelné. A viták igen hevesek voltak; az ellenzék szónokai féltek Olaszország kapuját a magyar invasiónak megnyitni, mely így szépecskén eljuthatna gőzkocsin Bukarestig; tartottak attól is, hogy egy osztrákmagyar építőtársaság nagyon kizsákmányolná az országot. Az ilyen hazafias félelmek kifejezése által a „vörösek“ oly rokonszenvet keltettek maguk iránt, hogy a cabinet leszavaztatása bizonyosnak látszott. Catargiu miniszterelnök azonban, a minisztertanács határozata szerint, kijelentette a házban, hogy a kormány visszavonja a vasúti engedélyre vonatkozó törvényjavaslatot, hogy az engedélyért folyamodók között előbb árverés té tessék lehetővé, melynek eredményét majd az új képviselőház elő fogja terjeszteni. A ruméliai vasutak kérdésében a Porta félhivatalos közlönye, a „Turquie“ következő „hitelt érdemlő“ felvilágosítást tesz közzé: Hirsch báró és Salm gróf 2 különböző combinátiót terjesztettek a kormány elé. Vagy kiépíttetik a yamboli-sumlai, szarembey-sofia-nisi, nis-uszkubi, sofiakasztendil-uszkubi és mitrovicza-bangalukai 5 vonal, mégpedig kilométerenkint átlag 290,000 frankjával, vagy csak az első három vonal, a két utóbbi egyelőre mellőztetvén, kilométerenkint átlag 200,000 frankjával. A szultán kormánya mindkét tervet igen terhesnek találta az államkincstárra nézve, s olcsóbban reményt előállíthatni, ha más vállalkozókkal is, úgy hogy az építkezést saját költségén vezeti. A közmunkaügyi minisztériumhoz több ajánlat érkezett már ezen építkezésre, melyek közül legközelebb áll az eredményhez az „Agop Azarian“ társulat ajánlata. Tárgyalások folynak ezenkívül a párisi franczia- olasz társulat képviselőivel; a kormánynak reménye van tehát, hogy előnyös egyezkedésre juthat. A Hirsch báró befolyása alatt álló társulatok, s ajánlataik elvetése után visszavonultak a küzdtérről, s a függőben lévő kérdés elintézését egy döntő bíróságra kívánják bízni, s e czélból két jegyzéket terjesztettek a Porta elé. Az Eötvös-alap. A magyar tanitó testület a második egyetemes tanitó-gyűlés alkalmából fényes bizonyítványt állított ki magáról. Üléseinek komolyságával, tárgyalásainak tartalmasságával megmutatta, hogy hivatását felfogta, s azt megvalósítani törekszik; a külföld haladását éber figyelemmel szemléli és kitartó szorgalommal tanulmányozza, s ezzel egyszersmind megnyugtathatott mindenkit, hogy a jövő nemzedék nevelése, az ország erkölcsi alapja gondos kezekben nyugszik. Tanítóink közül sokan anyagi gonddal s nélkülözéssel küzdöttek, és csak hosszas takarítgatás és önmegtagadás árán jöhettek Budapestre, de feljöttek, hogy okuljanak és tanuljanak. Tanácskoztak a tanügy javításáról, a népoktatás emeléséről minden irányban, türelemmel, kitartással, meleg érdeklődéssel, de hideg józansággal, belátó számítással és férfias erővel le tudtak mondani arról, a mi legégetőbb kérdésük vala, anyagi helyzetük béklyóinak megoldásáról, várakozással és reménynyel nézve az országgyűlés működésének eleibe. S az országgyűlés a nemes bizalomra nagylelkű feleletet adana. Csütörtökön tárgyalni fogja a Molnár Aladár beterjesztette törvényjavaslatot a tanítók nyugdíjazásáról, s amint előre is látható, túlnyomó többséggel elfogadja azt. E javaslatnak törvénybe igtatása megtermékenyíti tanügyünk mezejét, mert a régi munkásokba új kedvet éleszt a kívánt szebb idő közelsége, az új erőkbe állandó tüzet gyulaszt a választott pálya biztonsága, s idejüket egész lélekkel szentelendik a művelődésre és művelésre. Azonban tanítóink tudják, hogy az állam nem tehet mindent; hogy az önsegély sokszor hatalmasabban, örvendetesebb eredményekkel működhetik, mint minden egyéb gondoskodás, azért buzgó igyekvéssel törekszenek helyzetüket javítani, sorsukat megkönnyíteni. Péterfy Sándor a budapesti népnevelők egyletének elnöke a folyó év januáriusában egy életrevaló és elismerésre méltó indítványnyal állott elő. Azt ajánlotta, hogy sorakozzanak a magyarországi néptanítók egy táborba, s adakozzanak hetenként 2—2 krajczárt, évenkint 1—1 forintot össze s az igy begyülendő összeggel rakjanak oly országos alapot, melyből a magyarországi tanítók, kisded-nevelők, polgáriskolai és képezdei tanárok gyermekei kapjanak ösztöndíjakat, hogy igy azoknak a taníttatás, ezeknek a tanulás könnyű legyen az egyetemeken, felső tanintézeteken, főreáliskolákon és gymnásiumokon, gazdasági intézetekben és tanítóképezdékben. Az emberbaráti szeretettől sugallt indítvány országszerte kedvező fogadtatásban részesült. A tanító-egyletek és tanügyi lapok élénken megvitatták, meleg odaadással ajánlották. S Magyarország néptanítói, egyáltalában népnevelői, megértették a nagyfontosságú javaslatot, s az nem hangzik el kiáltó szó gyanánt a pusztában. A derék indítványozó, ki a pesti ág, evangélikus egyház egyik szerény tanítója, s nem elégedett meg az ige hirdetésével, hanem annak kivitelére megindította a gyűjtést, maga 200 forinttal nyitva meg az aláírást, amely összeget a második egyetemes tanítógyűlés „Évkönyv“-ének szerkesztéséért kapott. Oly áldozat mindenesetre, melynek fel kellett villanyozni egyszerre pályatársait. Ezek megértették, s nyomdokán haladnak, mi méltán büszkeségük és büszkeségünk lehet. Húszezer tanitó van hazánkban, s ha a lelkesedés, melylyel az indítványt legkiválóbb tanegyleteink felkarolták, kitartó lesz, úgy már ez év végén a magyarországi néptanítók azzal állhatnak a világ elé, hogy gyermekeik neveltetésére 20 ezer forintot gyűjtöttek, s legalább is a 100 szegény sorsú gyermekük felsőbb tanintézetben való kiképeztetését segítették elő egyesült erővel. Az eszme kivihetőségében nincs semmi kétség, mert már egyes egyletek és lapokvezetik a gyűjtést, melyet csak folytatniok kell, s az év végén a sok apró krajczárból tekintélyes összeg fog felszaporodni. Ez méltó emlékoszlop lesz Eötvös Józsefnek, az első magyar közoktatásügyminiszternek vagy nevéhez. Örömmel üdvözöljük hazánk néptanítóit az önsegély hatalmas eszközének ilynemű kizsákmányolásában s örömmel ismerjük el, hogy e tekintetben ők az elsők nem csak a hazában, hanem megelőzték a külföldet is, s biztosítjuk őket arról, hogy az esetben, ha nemes törekvésük eredményt fog felmutatni, az ország többi testületei is követni fogják példájukat, mert az ország utalni fogja őket arra, hogy kövessék a szegény tanítók példáját s az eddig felé évenként állami ösztöndíjakra fordított hatalmas öszszeget készséggel fogja részben a tanítói nyugdíj javítására fordíthatni. Ha tanítóink gondoskodnak gyermekeik számára ösztöndíjakról, miért ne tehetnék ezt a gazdatisztek, vasúti hivatalnokok, községi jegyzők, protestáns lelkészek, sőt egyes városok és megyék is. A társadalom már, hála az égnek, nálunk is kifejlődött annyira, hogy az egyesek apró adakozásaival elérhetjük azon célt, melyhez eddig az állam hatalma sem volt elégséges. A szabályokat, melyek az Eötvös-alap rendezésére vonatkoznak, alább közöljük. Egyelőre csak a hazai iskoláztatás megkönnyítéséről szólanak, de bízvást hihető, hogy az összeg gyarapodásával a külföldi tanintézetek látogatására is módot nyújtanak. Fog-e az alap növekedni? kétségtelenül. Ösztöndíjat egyedül azon tanítónak gyermeke nyerhet, aki maga is hozzájárult a segélyezéshez. Ekként minden tanitó, ha övéi- I nek jövendője — szivének édes és forró vágya, okvetlenül csatlakozni kényszerül. Azon I kívül kegyes adományok sem fognak hiá- nyozni. A szabályok igen helyesen a két I forrású adakozást külön-külön összegezik, s az adakozók mindkét osztályába buzdítást és önérzetet öntve. SegithetUnk-e magunk magunkon ? ii. Budapest, márczius 30-án 1875. Dr. Neumann bécsi földmivelési tanár „die Ernten und der Wolstand“ czimű röpiratában, feiteles, Block és más ismert statisztikusok után az osztrák magyar nép összes évi jövedelmét 5,500 millió forintra teszi, minek körülbelül a felét a mezőgazdaság, a bányák bruttó bevételeire, valamint a házak és építmények jövedelmeire veszi fel, a másik felét pedig az összes iparra számítja. Ha ezen utóbbi jövedelmet a 30°/0-ás kulcs szerint hazánk a alkalmazzuk vagy a még valószínűbb 25°/0-ás kulcsra szorítjuk, kapunk 700 millió forint évi jövedelmet iparunk minden ágai után, mit hozzáadván mezőgazdaságunk 1000 millió forintra menő évi jövedelméhez, mint ezt részletesebben mait czikkemben kimuttattam, mindez teszen Magyarországra a hozzá kapcsolt részekkel együtt 1700 millió forint összes, azaz bruttó évi jövedelmet. Már most nézzünk körül, miképpen áll ehhez hazánk obligója. Kezdjük meg az államadósságnál, mit bár a theóriában elkülönítünk a nép adósságától, de a mi praxisban Kolb találó megjegyzése szerint „minden családot, minden birtokot, minden üzletet, minden tőkét közvetve terhel.“ Államadósságunk 358 millió forintot tesz ki, ehez számítva a földtehermentesítési és szőlődézsmaváltsági adósságot, hészen összesen 620 millió forintot, mi az elvállalt osztrák államadóssággal együtt 70 millió forintot igényel évenként, vagy 7°/6-os összegben kifejezve 1 milliárd forintnak felel meg. Ez tagadhatlan nagy teher az országra, annál nagyobb, ha meggondoljuk, hogy alig fele ruháztatott hasznos befektetésekbe, de ha az ország jövedelméhez hasonlítjuk, nem mondható elviselhetetlennek, mert összes jövedelmünket tiszta jövedelemre átváltoztatván — bruttóból nettóra — és ezt tőkésítvén, ez oly vagyonösszegnek felel meg, melyhez az államadósság úgy áll arányban, mint legfeljebb 1 : 10-hez. Ezen arány bár nagy, mégis kedvezőbb, mint Francziaország mai államadóssága a nemzet összes vagyonához mérve, kétszeresen pedig olyan, ha Angolország államadósságához mérjük a franczia háborúk után 1817-ben, midőn 840 millió font sterling államadósság állott szemközt oly nemzeti vagyonnal, melyet Levi Leo 3 milliárdra becsült, mások 4 milliárdra tesznek; bár ma Wolovski szerint 8 milliárdra, sőt Wirth szerint 10 milliárdra is emelkedett. Ha daczára ezeknek Angolország nem csüggedett el 1817-ben, hanem kétszeres erővel fogott hozzá a munkához és ipara fejlesztéséhez, melyet oly óriási siker és szerencse követett, mint a minő a kitartó munkát és erélyt mindenütt koronázni szokta, akkor ez intő például szolgálhat nekünk, hogy szintén oly kitartással fogjunk hozzá hazánk nemzetgazdaságának fejlesztéséhez, és oly takaró-