Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)
1875-03-14 / 73. szám
De itt figyelemre méltó, hogy ennek csak egyharmada esik tulajdonképen a honvédségre, miután 9 osztály közül csak három foglalkozik a honvédségi ügyekkel, a többi a hadsereg ügyeit intézi, mint azt Ausztriában a helytartóságok teljesítik. Idik czim : a honvédségi intézetek. Ezeket a hadbíróság,ja központi ruha- és fegyverraktárak képviselik, szerény keretű, de sok munkájú intézmények, melyek működése nélkülözhettem Ide tartozik még a Ludovica Akadémia, melyben évenként közel 300 fiatal honvéd nyer oktatatást, kik a tiszti pályára készíttetnek elő, részint a tettleges, részint a szabadságolt állományba. Ezen tanintézet a honvédség szellemi anyag gyűjtője, e nélkül az intézmény tisztekkel nem volna ellátható. IV-dik czim: Újonczköltségek és a IV-dik főparancsnokság, jelentéktelen tételek. V-dik czim : A kerületi parancsnokságok. Ilyen hét van Magyar-, Erdély- és Horvátországot együttvéve. Minden kerületnek mintegy 12 zászlóalj s 4—8 lovasszázad van alárendelve. Ezek azon közegek, amelyek — mint külső hatóságok — a minisztérium és a csapatok közti fórumot képezik, s a közös hadseregnél fennálló hadfőparancsnokságokkal (General- resp. Militär Commanden) egyenlők. E hatóságok — kerületeikben, — mindennemű katonai, közigazgatási, igazság- és egészségügyi tekintetben egyiránt intézkednek, mely teendők ellenében oly mérsékelt személyzeti létszámmal vannak ellátva, hogy csak a legnagyobb erőmegfeszítés mellett képesek teendőik halmazával megküzdeni. E parancsnokságok végre háború esetében a kivonuló hadosztály parancsnokságokat képviselik, mely hivatásra katonailag és kezelésileg már békében kell szervezkedniök. Akit az ügy érdekel, és aki a semmittevés szemrehányásával mindig készen van, azt érdekelje is,és tekintsen a bármily időszakban ilyen kerületi parancsnokság hivatalos helyiségeibe, és munkában fogja találni reggel, délben, délután és késő este a hatóság minden egyes tagját készen fogja találni arra is, hogy megmagyarázzák neki feladatuk sokoldalúságát és nehézségeit, s aki erről értesül, nem fog hivatásaikról oly kicsinylőleg ítélni. A kerületi parancsnokságok egyébiránt nemcsak a zászlóaljak számához vannak arányosítva, hanem felosztásuk a territoriális viszonyok által is indokolt. A Vl ik czim alatt végre a csapatok következnek. Ezek költségei két főrészre oszlanak: a béke és a szabadságolt állomány költségeire. A békeállomány a kereteket foglalja magában s zászlóaljanként egy századnál fennálló tisztikarral, a legszükségesebb altisztekkel, a helyi szolgálatnál nélkülözhetlen legénységgel, az altisztképző iskolákkal s a betanításra időszakonkint behívandó ujonczokkal. A szabadságolt állomány az őszi gyakorlatokra behívott létszámból áll. Ez őszi gyakorlatok azonban már akként rendezték, hogy minden honvéd 12 évi szolgálat alatt a nagy gyakorlatokra legalább 4—5-ször hivassák be. Ennél kevesebbet tenni csakugyan nem lehet, mert hogy a honvéd 8 heti oktatás után, mozgósítás esetében harczképes minőségben kivonulhasson, elkerülhetetlenül szükséges ennyiszer az 5 heti ismétlés. Abbéké-létszámnál a keretek tisztjei és altisztjei az újonczok oktatásával, iskolázással, a különbféle altisztek képezésével, az őszi gyakorlatokra való előkészületekkel foglalkoznak, a gazdászat-kezelési teendők bizottsági tárgyalásait intézik — részben pedig magasabb kiképeztetés végett a Ludovica Akadémiába tanárok és tanulókképen behívatnak. A csapatoknál a pénzbeli illetékek, az elhelyezés, élelmezés és a fóeleség képezi a főrovatokat; ezeken kívül a ruházat utánszerzési, a töltények beszerzési és a pótlovazási költségek fordulnak elő. Az pénzbeli illetékek s az elhelyezés megszabott kiadások, a többi rovat az időszaki árak befolyása alatt áll; a ruházat az évenkénti kopásnak kiegészítését képezi, a töltények pedig oly mennyiségben számíttatnak fel, amennyi az újonczok betanításához és az őszi gyakorlatokhoz évenként tényleg igényeltetik. A töltények rovatánál többször és több oldalról felemlített megtakarítás, cáfolatot talán alig igényel, mert a honvéd első és fő feladata , hogy lőni tudjon; azt pedig csak úgy tanulhatja meg, ha lő , mihez töltény kell, még pedig annyi, a mennyi a kiképeztetésre okvetlen szükséges. Végre felemlítendő még a pótlovazás, melynél a lovassági s lótartási rendszerről szólani nem lesz fölösleges. A honvéd lovasság századonként 25 lovat számláló keretekből áll, a többi eltartás végett magánvállalkozóknál van kiadva, kik azokat az őszi gyakorlatokra évenként,mozgósítás esetében pedig bármikor előállítani tartoznak. E rendszer teszi lehetővé, hogy egy honvédszázad — a közös hadsereghez képest — csak ’/*-résznyi költséggel fentartható. E rendszer életrevalósága négy évi fennállása után teljesen igazolva van, mert az erre nézve többoldalúlag felmerült aggodalom, hogy a vállalkozóknál a lovak tönkre mennek, alaptalannak bizonyult, miután az őszi gyakorlatoknál a behívott lovaknak átlag csak mintegy 10—12°/# volt szolgálatképtelen, amely arány a hadsereg lovasságánál is előfordul. E rendszer mellett azonban a ló 5 és 6 évi tartás után a vállalkozónak birtokába megy át, minélfogva már a legközelebbi évben, mint az első kiadásra következő hatodik évben, a lovaknak egy része a kincstár birtokából kiválván, azok pótlása szükséges, mit elkerülni annál kevésbbé lehet, mert különben hat év alatt a honvédlovasság ló nélkül maradna. Az erre vonatkozó tétel törlését czélozó vélemény tehát önmagától érvénytelenül. A költségvetés nemcsak pénzügyi, hanem leginkább administratív és szakszempontból tárgyalandó, mert az illető minisztérium ressortjának gyakorlati ismerete nélkül oly tételek törlése határoztathatik el, melyek aránylag jelentéktelen megtakarítás mellett, az egész szervezetre kiható zavart idéznek elő, s mellőzésükkel más nagy költségű tételek eredménye kétségessé válik; amennyiben tehát pénzügyi tekintetből törlések történnek, azokat — bizonyos határig — a miniszter csakis átlagban, mégpedig a czímek és rovatok átruházása mellett fogadhatja el, miután így az évközben a tényleg felmerülő viszonyokhoz alkalmazkodva, egyik vagy másik kiadási ágazatnál megszorítások lehetővé válnak, ha azonban egyes tételek töröltetnek, a rendszeresített szervezet egyes részei is megsemmisülnek, minek következtében a megszavazott nagyobb összeg sok részbeni hasznosítása lehetetlenné válik. Mindezekből következtethető,hogy a honvédség, mint a kettős állam birodalmi véderejének jelentékeny és tekintélyes tényezője, értékéhez képest csekély évi költségbe kerül, hogy rendszere máris oly compendiosus, miszerint minden további megszorítás csak a kitűzött czélt kockáztatná, hogy létezése elkerülhetlen , mert igen téves azon — szintén újabb időben felmerült — nézet, mely szerint a „kétnemű hadsereg, illetőleg a borhad és a honvédség túl költséges és egygyé olvasztandó, miután a mai korban az európai viszonyok által követelt nagy véderő fentartására csakis e kétféle szervezet mellett lehetséges, mert oly számú véderőt, amilyen okvetlen megkívántatik, csupán állandó hadsereg gyanánt fentartani, egy állam sem képes. A honvédség tehát olcsósága mellett az állandó hadsereg számszerinti kiegészítésére nézve elkerülhetlen, sőt reá fogunk, reá kell jönnünk arra, hogy a népfelkelés szervezése is, ideje korán s előre rendeztessék. A honvédségi rendszer végre egyáltalában az egyedüli eszköz a milli rendszer érvényre emelésére, mit a legközelebbi háborúnak kellene eldöntenie, s ha keresztül vinni sikerülene, a hadi budget oly leszállítást fog elviselhetni, mely a deficiteket teljesen kiegyenlitendi. Egy honvéd. Páris, márcz. 10. (Saját levelezőnktől.) Mi bizonytalanabb a világ kezdeténél? — A világ vége. — S a világ végénél? — A franczia kormányválság vége. Tegnap már minden rendben volt, mindenki nyugodt volt, hogy „post tot discrimina“ mégis megalakult a kormány. A köztársaság elnöke felsóhajtott, a képviselők fölsóhajtottak, a lapok fölsohajtottak, a közönség felsohajtott — mindenki felsohajtott. A levelező meg íróasztala mellé ült, leírta a válság történetét és végét , mikor a levelet már postára adta, önelégülten kereste föl azt a politikai társaságot, amelyet az olvasó közönség „hiteles vagyis megbízható forrás“ néven ismer. No itt ma már, gondolo, véget érvén a válság, okos dologról is fognak beszélni — például a többi közt az opera női tánczkarának apró titkairól. Az ám! Megint csak politikáról szólt a nóta, mert noha délután rendben volt minden, este már megint megbomolt minden. Akár ismét előlrül kezdhetjük. Beszélnek komoly összezörrenésről Buffet és Audiffret-Pasquier herczeg közt, s a zörgő harasztot ezúttal csakugyan a szél fúlja. A herczeg nagyon is legénykedett a képviselőház elnökével szemben, s ez utóbbi nagy kedvet és hajlandóságot érzett magában a kormányalakítástól egészen visszalépni. Tegnap délután a köztársaság elnöke Léon Say-t fogadta, s egy uj miniszteri névsort közölt vele. E névsorból Wallón neve ki volt hagyva s az oktatásügyi tárczára Rudiffret herczeg, a belügyire Buffet candidálva. Leon Say e combinatiót természetesen visszautasító s Dufaure is kijelenté, ez utóbbi írásbelileg, hogy abban részt nem vehet. A zavar az egyes pártokban nagy volt, s a bal három árnyalatának értekezletei folytonosakká (permanensekké) váltak. A mi Wallon-nak a combinatióból való kihagyását illeti, az mind a három árnyalatban élénk visszatetszést szült. Sokan azt állíták, hogy Wallon kinevezését Dupanloup ellenzi, aki nem reméli, hogy Wallont is akként az ujján forgathatja, mint volt játékszerét, Dumont-t. Nem valótlan színű. De annyi bizonyos másrészről, hogy Wallon a köztársaság elnökének, aki az új kerékvágásba csak kelletlen találja bele magát, sem tetszik. Wallont tehát egy ügyes ezermesteri fogással ki akarták ejteni a combinátióból, ez által a febr. 25-iki alkotmánynak, amely pedig ma már törvény, akarván oldaldöfést adni. Hanem az új combinatiót Audiffret herczeg sem fogadta el, határozottan visszautasítván a „másodrangú“ állást. A pártértekezleteket szaporítá a Wallon-féle csoport értekezlete. Ez a kis csapat merész huszárvágással lépett az actióba. A jobbközéphez két tagját küldő értekezés végett, a baloldali árnyalatokat meg értesíti, hogy mielőtt interpellálnának, még egy utolsó kísérletet kell az elnöknél tenni. A Wallon-csoport „utolsó kísérlete“ szerint belügyminiszternek Buffet, pénzügyérnek Léon Say, igazságügyminiszternek Dufaure, oktatásügyérnek Wallon volt candidálva; a földművelési- és kereskedelmi tárcza két részre választatnék, s azok vezetésével Lavergne és Meaux bízatnának meg. A többi tárczát jelenlegi birtokosaik tartanák meg. Hogy ez a combinatió el fog-e fogadtatni, s ennek alapján létrejön-e az uj kormány? —arra, midőn e sorokat írom, bizonyos választ még nem lehet adni. A honvéd-nyugdijasok névjegyzéke. — Második közlemény. — Bigler Pál, Nunsich György, Mezey József, Hulevics József, Munczberger József özv., Vanczák József, Fáncsi Gábor özv., Erber Mór (főorvos) özvegy, Koválszky József, Gyulay Ignácz özv., Mágoczi Vincze (főorvos) özv., Fáy Dániel özv., Németh Ferencz özv., Kovács Ferencz özv., Bora Pál özv., Adler Márton, Bootfa István, Tódor László, Láng Kár. özv., Torday Ferencz özv., Köblös Gábor, Takács Dániel, Nagy Sámuel, Boldogy Alajos, Hirtey Péter, Neuman József, Weber János özv., Kressz János, Magyar Aurél özv., Beliczay Sándor, Novák János, Huber Ferencz, Ferencz Ferencz özv., Csiszár Domonkos özv., Brandusia Bazil, Buda Bálint özv., Benkő Zsigmond, Barton Károly, Székely Antal, Gyárfás János, Zsigmond Jakab, Medvés Joakhim özv., Molnár Ádám özv., Fehér Károly főhadnagyok illetőleg azok özvegyei évi 242 forinttal; továbbá Simon János özv. és Király János főhadnagy évi 120 forint, nemkülönben Márton Sándor főhadnagy és Hunyady Ferencz főhadnagy özvegye évi 60 forinttal. Lengváry József (orvos), Kádár István, Reinchenberg Károly, Povazanecz Károly, Zimmer Venczel, Loroszkó János, Weiszkopf Ambrus özv., Frigyessy Lajos, Christian Antal, Vámossy Ferencz, Strobl János (orvos), Várady János, Tóth Márton, Gallup József özv., Nyitray Márton, Zámbory Ferencz özv., Rácz Lajos, Pálfy Ferencz özv., Gulyás Sándor, Hencs József, Osztrovszky Emil, Palotay János özv., Nagy Ferencz, Madár András, Bauer Márton özv., Karvázi Ferencz, Weiszenberger Nándor, Benjámin János özv., Molitoris Gábor özvegye, Fronhoffer Zsigmond, Ilkev István (lelkész) özv., Csóti Ferencz özv., Kovács György, Jakabos Bálint özv., Lukács József, Kerekes Imre özv., Ambrus József özv., Molnár Mihály, Boross Sámuel özv., Orzsakovszky Dán., Füzy József, Finta Mózes, Vatány György, Szabó János özv., Kovács István (orvos) özv., mint hadnagyok, illetőleg azok özvegyei évi 237 forinttal, Slavik János hadnagy évi 76 frttal, Steiner Sándor, Balla János hadnagyok és Szombathi János hadnagy özvegye évi 60 forinttal, Kiss Pál (alorvos) évi 54 frttal és Pettenhoffer Rezső évi 28 frt 80 krral. Huber Antal, Seeiber József özv., Haurand Ágoston, Fach Ferencz, Bauer János, Benis József, Csalárdy Gusztáv, Demhof Jószef, Jónás János, Gruber Antal özv., Pintér Pál özv., Seregély Ferencz, Gyurácz Mátyás, Mayer Mihály, Ország Imre, Becskey György, Kovács István, Zanda István, Bardossy János, Mayer Ferencz, Noszloy József özv., Knopp Ádám özv., Kandliky Sándor, Raiskay Ferencz, Gönczöl István, Radovica Gyula, Nyúl Ferencz, Grozofszky János, Elekes Mihály, Szőke Ferencz, Kállay András, Schóder József, Mike József, Grósz Gerzon, Javorik Illés, Szűcs János, Szőke Sándor, Kálló Lajos, Lőrinczy Pál, Pozsár István özv., Degenstein Lázár, Hajdú József, Oláh Pál, Mensz Alajos, Ruscher Lambert, Merkl Márton, Dobrovics Mihály, Sipos Pál, Kertész Károly, Klimkó József, Brehoff János, Vanka György, Szalovszky Ernő, Szkibanek Ede, Zelezin János, Pápay József, Czember Lajos, Papp Pál, Szalmási Ignácz, Gyöngyösi Mihály özv., Lang Ágoston, Deák Ferencz, Horváth Lajos, Pietrovszky Gáspár, Horn József, Mesz Ede özv., Radd Márton, Illyés Ádám, Pintér Bálint, Máté István, Balázs Antal, Kiss László, Szász József Gurnicsevics Kelemen, Eble Károly özv., Ujváry Elek özv., Csomós József, Csákány Füleki József özv., Németh Miklós, Vajna Gábor, Debreczy Sándor, Bajka András (fia), ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 13-án. Elnök: Ghyczy. Jegyzők: Wächter, Szeniczey, Mihályi, Huszár. A kormány részéről jelen vannak: Széll, Tisza, Simonyi, Perczel, Péchy, Trefort, Szende, Pejácsevics. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván hitelesíttetik. Simonyi Ernő tegnapi, Tisza Kálmán indítványára tett felszólalásának indokolására egy hasonló esetre emlékezteti a házat, midőn Tisza arra figyelmeztette a házat, hogy Pauler akkori közoktatási miniszter, nem lévén a ház tagja, módosítványt nem adhat be, nehogy ebből jövőre kellemetlen precedens alkottassák, azt ajánlotta, hogy a miniszter indítványát valamely képviselő tegye magáévá. Pulszky Ferencz magáévá tette és a szavazás megtörtént. Trefort Ágoston kultusminiszter kijelenti, hogy a Tisza javaslata nem az ő javaslata volt, hanem a kormány javaslata és ő Simonyi tegnapi felszólalása után, mint képviselő, magáévá tette az indítványt. Kéri a házat, hogy nyugodjék meg ebben. Kubinyi Ödön Gömör megye rimaszombati járásában fekvő Fűrész Hacsava stb. községek kérvényét nyújtja be vasúti kisajátítás ügyében. Szakácsy Dániel Körösy István, Tomory Endre, Mészáros Károly és Bartha Mihály sárospataki főiskolai papnövendékek kérvényét nyújtja be, melyben a hadkötelezettségre nézve kérik az 1868. 40. sz. 25 §-át magukra alkalmaztatni. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend, a kérvények 62-ik sörjegyzékére vonatkozó jelentés tárgyalása. Molnár Antal elfoglalja előadói székét. Marosvásárhely kérvénye, a kereskedelmi miniszter által Krafit Károly részére adott sörtermemelési s nagyban árulhatási iparigazolvány tárgyában a bizottság véleménye szerint mielőbbi jelentéstétel végett a kereskedelmi miniszteriumnak adandó ki. Ijázár Ádám a következő indítványt nyújtja be: Marosvásárhely sz. kir. város közönségének termelési és sörmérési joga, mint királyi kisebb haszonvétel az 1872. VIII. t. sz. 105. §- a c) alapján a törvényhozás további intézkedéséig sértetlenül fenntartandó lévén utasíttatik a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, hogy Krafft Károlynak kiadott sörgyártási iparengedélyt ezen értelemben módosítsa. Orbán Balázs nézete szerint a kérvény igen fontos elvi kérdést involvál, az praecendenst alkothat, egy a törvényhozás hatáskörébe tartozó nagy kérdésnek közigazgatási úton való egyoldalú és önkényes megoldására s ezért megérdemli, hogy a ház ezt a szokottnál nagyobb figyelemben részesítse. Heáty Lajos egy módositványt ad be, mely igy hangzik : „az 5686. sz. a. marosvásárhelyi kérvénynek, hogy a sörárulási engedély visszavétessék, hely adatik és arra a kereskedelmi miniszter utasittatik.“ Simonyi Lajos báró kereskedelmi miniszter: T. ház! Orbán Balázs képv. úrral tökéletesen egyetértek abban, hogy a fönforgó ügy egy nagyon fontos elvi kérdést is foglal magában. Éppen azért, mert ez így van, nem óhajtanám és nem tartanám célszerűnek azt, hogy ezen igen fontos és elvi kérdést magában foglaló ügy, így per tangentem intéztessék el. A kormány kötelessége ily fontos ügyben véleményét és véleményes jelentését a t. háznak bemutatni. Miután a kérvényi bizottság azon határozatot javasolja a t. háznak, hogy a kormány felhívandó arra, hogy véleményes jelentését a t. háznak legközelebb adja be és így ezen ügy minden részére nézve földerítve fog a ház elé kerülni, ezt tartanám legczélszerűbbnek és leghelyesebbnek. E szerint Lázár Ádám képv. úr indítványát nem tartanám elfogadhatónak, mint olyat, mely rögtön, anélkül, hogy az ügy kellőleg fel volna világosítva, óhajtana ez ügyben intézkedni, s kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság határozatát elfogadni, mert ez úgy is magában foglalja a kormánynak azon kötelességét, hogy ez igen fontos ügyben véleményre jelentését a t. háznak mielőbb bemutassa. (Helyeslés.) Móricz Pál a kérvényi bizottság nézetét pártolja. Horánszky Nándor és Várady Gábor kérik a kormányt, hogy e tárgyban mielőbb törvényjavaslatot nyújtson be. Végre a kérvényi bizottság javaslata elfogadtatik. Moson megye a magyar korona feltalálása helyén ő felsége által emelt kápolnának országos költségen leendő fenntartását kéri. Trencsén, Csanád, Szepes megye, Versecz, a bukovinai magyarok hazatelepítése iránt kérvényeznek. Ki fognak adatni a miniszterelnöknek. A többi kérvényekre nézve is a kérvényi bizottság véleménye fogadtatik el. Következik a földadó-szabályozási törvényjavaslatra tett másodízbeni főrendiházi módosítások tárgyalása. Bittó Béni elfoglalja előadói székét. Huszár Imre jegyző ezután olvassa az illető módosításokat, melyek közül az 1., 5., 10., 16. és 17. §-ra tett főrendiházi módosítások elfogadtatnak változatlanul. A 30-ik §-nál fölszólal Irányi Dániel, királyi tekintetben tett módosítást. Széll és Remete pártolják Irányi módosítását. A ház Irányi módosítványát elfogadja. A 34-ik §-nál Széll Kálmán a főrendiház módosításába ezen szavak után : „ideiglenes telekkönyvek és birtok-iveknek a község által 8 napon át eszközlendő közszemlére“ kitétele után ezen szavakat kéri beleszarni: „tizenöt nap alatt a járási bizottsághoz beterjesztendő. A pénzügyminiszter módosítása elfogadtatik. Az 52., 53, 55., 61. §§-ra nézve it bizottság véleménye elfogadtatik. Következik a bírósági végrehajtókról szóló 1871. 51. t. sz. módosítására vonatkozó törvényjavaslat és az ez iránt előterjesztett bizottsági jelentés tárgyalása. Dálnoky Barna előadó kijelenti, hogy az igazságügyi bizottság a benyújtott törvényjavaslatot a ház intenzióinak megfelelőnek találta. Elvétettek a kézbesítések a bírói végrehajtóktól,mi oly élénk és jogosult panaszokra adott alkalmat és intézkedés van téve megszüntetni a visszaéléseket, amelyek ez intézmény körül támadtak. Az igazságügyi bizottság nevében ennélfogva ajánlja a törvényjavaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadásra. Lázár Ádám a következő határozati javaslatot nyújtja be: „A 747. sz. alatti törvényjavaslat elvetésével a bírósági végrehajtókról szóló 1871. 51. t. sz. megszüntettetik és e részben a perrendtartás szabályai visszaállíttatnak és az e körüli intézkedések a 748. sz alatti törvényjavaslatban felveendők. Teleszky István, Pulszky Ferencz az igazságügyi bizottság által előterjesztett törvényjavaslatot elfogadják a részletes tárgyalás alapjául. Vajda János Lázár határozati javaslatát pártolja. A többség, Lázár Ádám határozati javaslata mellőzésével, elfogadta az igazságügyi bizottság által előterjesztett törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjául. Következik a részletes tárgyalás. A czím változatlanul az 1. és 2. §. módosítással, a 3. §. változatlanul, 4. §. módosítással fogadtatott el. Az 5—9 .§. észrevétel nélkül elfogadtattak. A törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatván ennek harmadszori felolvasása a hétfői ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend 5-ik tárgya : a kézbesítő közegekre vonatkozó törvényes intézkedések módosításáról szóló törvényjavaslat. Perczel Béla igazságügyminiszter a tárgyalt törvény elintézése után, természetesnek találja, hogy oly közegekről kell gondoskodni, kik azon kézbesítést teljesítsék, melyet az eddigi törvényes intézkedések szerint a végrehajtók végeztek. Ezen törvényjavaslat előterjesztése alkalmával nem menthette fel magát azon tekintetek szemmeltartásától, melyeket az ország pénzügyi helyzeténél fogva figyelembe kell vennie. Kénytelen volt az önkormányzat, a helyi hatóságok közegeihez fordulni s ezt tette annyival inkább, mert azt hitte, hogy ez nem csak az államnak, hanem maguknak a feleknek is terheltetésével nem fog járni s gondoskodott azon intézkedésekről is, melyek a kézbesítési functiónak minél pontosabb és gyorsabb elintézését biztosítsák. Ajánlja e törvényjavaslatot elfogadásra részletes tárgyalás alapjául. A ház elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Vidliczkay József „Törvényjavaslat a kézbesítőkről czím helyett „a kézbesítésekről a módosítást ajánlja. A ház az igazságügyi bizottság szövegezése szerint fogadja el. Az 1., 4., 5. és 7 .§. némi módosítással, a 2., 3., és 6. §-ok pedig az igazságügyi bizottság szövegezése szerint fogadtatnak el. Ezen törvényjavaslatnak részletes tárgyalása is be lévén fejezve, a 3-ik szavazási hétfőn fog megtörténni. Hétfőn a honvédelmi minisztérium költségvetése és azután a sorrendben következőé fog tárgyaltatni. Ülés vége 1 óra 55 perczkor. KÜLFÖLD. — Márczius 13-án. —Franczia köztársaság. (A kormány programmja. A republikánusok haladása.) A nemzetgyűlésben felolvasta Buffet a cabinet programmját. A cabinet igen conservatív politikát fog követni kihívás vagy gyengeség nélkül. Ezen nyilatkozat szükséges, hogy a közvélemény nyugtalanságát eloszlassa. A becsületes, békés, munkás és rendszerető nép meg lehet győződve, hogy a kormány meg fogja védelmezni minden felforgató szenvedélyek támadása ellen. A republicánusok az egyedül lehetséges politikához való csatlakozásuk által bizonyítják be, hogy az a közbiztonsággal összeegyeztethető , a többi pártok is hazafiságból csatlakozzanak. A kormány tiszteletet fog szerezni az alkotmánynak, szilárd, békülékeny magatartást követeni, minthogy belviszályok halálos döfést adnának Francziaországnak. A kormány javasolni fogja a sajtótörvény módosítását és ezután meg fogja szüntetni az ostromállapotot. A kormány bizonyos időre fenn kívánja tartani a maire-ekre vonatkozó törvényt, amennyiben a maire-eket, amennyire lehet, a községi tanácsokból választandja. Buffet azon kéréssel végzi programmját, hogy a nemzetgyűlés, ha ezen programmot nem helyesli, ezt azonnal nyilvánítsa ki. A programmot a baloldal hallgatással, a balközép és a jobbközép valamint a jobboldal egy része tetszéssel fogadta. A programm fölött semmi vita sem fejlődött. Azután folytatták a hadseregi keretekre vonatkozó törvény tárgyalását. Állítják, hogy a baloldal támogatni fogja a kabinetet, noha a radikálisok nincsenek programmjával megelégedve. Hírlik, hogy a jobboldal egy része, Kerdrel vezérlete alatt, a kormányhoz akar csatlakozni. A nemzetgyűlés osztályai néhány nap előtt választották az elnököket és titkárokat. A 15 bureauban összesen 9 republikánus elnök és titkár választatott meg, s csak 6 osztály választott jobboldali elnököt és titkárt. Az initiatív bizottság 30 tagja közül tizennyolcan a febr. 25-iki többségből valók, jobboldali csak 12. Néhány hónap előtt éppen ellenkező volt a számviszony. Spanyolország. (Ismét a „Gustav“ ügye.) Amint a „Pali Mall Gazette“ Berlinből értesül, a „Gustav“-ügy újabb stádiumba lépett. Hatzfeld gróf német követnek felszólítására Castro megígérte, hogy a német követelések ki fognak elégettetni, a kormány elégtételt fog nyújtani a német lobogó megsértéséért és kárpótlást ad a hajótulajdonosoknak. E czélból a spanyol kormány javasolta, hogy egy spanyol és német tengerészeti tisztekből álló enquéte küldessék Zarauzba. Hatzfeld ezen javaslatot elfogadta, s valószínű, hogy a „Gustav“ kapitánya, Zephen, is tagja lesz ezen enquétenek. Angolország. (Russel levele — az angol püspökök hűség-esküje. A spanyol kérdés.) Russel a „Times“ szerkesztőjéhez következő levelet intézett: Uram oly időben, midőn Gladstone csodálatra méltó czikkei és szellemdu- s megcáfolhatatlan védekezéséről a „Vaticanism“ czimű műve folytán nálunk sokat vitatkoznak az egyház és állam fennhatóságáról oly időben, midőn ugyanezen tárgyban Németországon elkeseredett harcz folyik ; midőn a római püspökök az állami főhatalom gyöngeségét és a papi törvényadás suprematiáját hirdetik a házassági jog és a közoktatásban: érdekes lesz azon hódolati esküt közleni, melyet minden püspöknek a királynő előtt térdelve le kell tennie, midőn püspökségének világi javadalmazását átveszi. — Russel. — „Hódolati esküje a ... mi püspöknek: Én... theologiai tudor (Doctor in Divinity) most megválasztott, helybenhagyott és felavatott. . . püspök, ezennel kijelentem, hogy felséged ezen királyságában egyedüli legmagasabb hatalom, úgy szellemi mint egyházi, valamint világi dolgokban is, hogy ezen királyságban idegen praelatusnak semminemű jurisdictiója nincs; elismerem, hogy az emlitett püspöki széket, egyházi és világi javaival együtt, csupán felségedtől bírom. S éppen ezen világi javadalmazásokért felségednek ezennel hitségi esküt teszek. Isten engem úgy segéljen. Isten tartsa meg Victoria királynőt!" . A felsőházban Granville lord interpellate intézett a kormányhoz, hogy hajlandó-e a Serrano alatti spanyol köztársaságnak, valamint Alfons királynak elismerésére vonatkozó diplomatiai iratokat közleni. Kívánatos ugyanis, hogy megismertessenek azon általános elvek, melyek szerint Angolország ily esetekben eljárni szokott. Stanley lord reményű, hogy ezen iratok, ha a parlamentnek kiadatnak, arról is fel fognak világosítani, váljon a kormány utasította-e valaha követét, hogy egy idegen nemzet fejedelmének kormányzására vonatkozólag tanácsot adjon. Derby külügyminiszter kijelenti, hogy Layard madridi követ teljesen a kormány intenziói szerint beszélt. Nem érti, hogy Granvillenek mi kifogása lehet Serrano kormányának elismerése ellen. Németország tagadta meg az initiatívát. Francziaország követni akarta; hasonló okokból ismertetett el Alfonso királysága is, de oly országgal szemben, melyben a forradalmak oly gyakoriak, egy de facto kormány elismerése semminemű véleményre sem kötelez ezen kormány lehető fennállása felől. A diplomatiai iratok közlését különben mi sem akadályozza. Olaszország.(A király olaszországi útjáról. A pápa a szabadságokról.) Az olasz lapok örömüket fejezik ki az osztrák-magyar uralkodó és az olasz király leendő találkozása fölött. Az „Opinione“ mondja: Az osztrák császár maga ragadta meg a kezdeményezést; a császár e nemes gondolata mutatja, mily szíves viszony áll fenn a két uralkodó és kormánya között. — A papismus gondolkozásmódjának illustrálására érdekesnek tartjuk közölni Pius pápa levelének egy passusát, melyet a lőweni egyetem egy tanárához intézett, ki „a keresztyén társadalom törvényeiről“ könyvet irt. A pápa dicsérve az író buzgalmát ezeket mondja: „Adja isten, hogy ezen igazságokat felfognák azok, akik dicsekszenek azzal, hogy ők katholikusok, bár makacsul ragaszkodnak a lelkiismereti-, vallás-, sajtó- és egyéb szabadságokhoz, melyeket a múlt század végén a forradalmárok decretáltak, az egyház pedig folytonosan elvetette stb.“ Az új franczia cabinet programmja. A minisztertanács alelnöke felolvasta tegnap a nemzetgyűlésben az új kormány programmját. Volt alkalmunk a válság alatt figyelemmel kísérni a pártok magatartását, mely, különösen a balközép és a baloldal többi árnyalatairészéről hű maradt azon állásponthoz, melyet a pártok az alkotmánytörvények tárgyalása alatt elfoglaltak. A kormány programmját, mely rövid kivonatban fekszik előttünk, éppen a legutóbbi idők politikai jelentéséig s az új többséget megalakító mozzanatai szerint kell megítélnünk. Ezen szempontból tekintve a programmot, a legelső benyomás, melyet gyakorol, az, hogy — mint a minisztertanács alelnöke is mondá — igen conservativ. A kormány ígéri, hogy tiszteletet fog szerezni az alkotmánynak s ezt szilárdsággal és békülékeny magatartással akarja elérni. Kétségtelen, hogy ez képezi legfőbb s talán legnehezebb feladatát, mert egyedül ezen szándék tényleges megvalósítása fogja a kormányt fenntarthatni, s ennek elérésében kifejtendő szilárdságától függ létkérdése. Már azon körülmény is, hogy a többségnek, mely az alkotmánytörvényeket létrehozta, nem sikerült egy tisztán saját kebeléből eredő kabinetet léptetni a kormányra, hanem kénytelen volt a kisebbségnek is, mely ellene szavazott az alkotmánynak, egy tárczát átengedni — elég világosan mutatja, hogy a kormánynak minden irányban ki kell fejtenie tevékenységét, hogy az alkotmánynak tiszteletet szerezzen, s oda törekedjék, hogy a pártok ne a szerint csoportosuljanak, amint az alkotmányt elfogadják, vagy azt megsemmisíteni törekesznek. A nehéz küzdelmek között és nagy engedmények és áldozatok árán újólag megállapított köztársaság fennmaradása csak akkor lesz biztosítva, ha az alkotmányt minden párt elismeri és tiszteli és pártharcz nem az alkotmány körül folyik, mert ebből fejlődnek azon belviszályok, melyek „halálos döfést adnának Francziaországnak“. Hogy a kormány ennek kivitelében mily szilárdul s következetesen fog működni, azon a befolyás mérvétől függ, melyet a balközép tagjai : Say és Dufaure fognak a kormány irányára gyakorolhatni, és függ attól, mily mértékben igazolja majd a Wallon által képviselt töredék ama reményeket, amelyek lojalitása iránt tápláltatnak, és eddig bizonyára méltán. Ezen fordul az új kabinet életrevalóságának kérdése, ezen nagy intézkedéseiben a reactionárius irány ne jusson túlsúlyra. A sajtótörvény módosításának keresztülvitelét is csak ezen irány elkerülése szerint lehet majd megítélni, s ha kormány , mint postpositumot, ettől teszi függővé az ostromállapot megszüntetését, az mindenesetre kívánatos marad, hogy a sajtótörvényen reactionárius módosítások ne történjenek. Amint a pártok a nemzetgyűlésben a programmot fogadták, nem túlságos elragadtatással, nem ismerő hidegséggel, úgy mondható a programaira is, hogy ha nem felel meg minden jogosult igénynek, de hát utóvégre bele lehet nyugodni ; s ha a kormány conservatív politikáját, „kihívás és gyengeség nélkül“ fogja követni, mint ígéri, azaz nem ingerli az előhaladottabb elvű republicánusokat, és nem tűri meg a megalapított új állami rend bolygatását senki részéről, akkor megérhetjük a dolgok olyan megszilárdulását, mely valóságos parliamenti kormányt szül majd Francziaországnak. Egyelőre még nem dicsekedhetik e szilárdsággal. Az egész kormányválság folyama bizonyítja a helyes érzék hiányát a valódi parliamentarizmus lényege sőt formái iránt is, s úgy látszik, hogy e tekintetben még igen alapos megdolgozást igényel némely „irányadó körök“ judiciuma s nevezetesen az az imperialistiko-autokratikus militarismus, mely Mac-Mahone herczegségével ott ül a franczia köztársaság elnöki székén. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Grünschnek János pesti kir. törvényszéki bírósági végrehajtót a budapest-belvárosi járásbírósághoz helyezte át. A mező-keresztesi takarék- és kölcsönegyletből falakart borsod-mező-keresztesi takarékpénztárnak alapszabályai I. évi 4785. szám alatt a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. HÍREK. Márcz. 13. A „Pesti Napló“ 1850. márczius 9-dikén jelent meg először, s igy a folyó 1875. év márcz. 9-dikén töltötte be 25-dik évfolyamát. Irodalmi, de főleg hírlapirodalmi szempontból van ennek a mi viszonyaink között jelentősége, mert tanúskodik a magyar hírlapolvasó közönség állandóságáról.