Ellenőr, 1875. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1875-03-14 / 73. szám

De itt figyelemre méltó, hogy ennek csak egy­harmada esik tulajdonképen a honvédségre, miután 9 osztály közül csak három foglalkozik a honvédségi ügyekkel, a többi a hadsereg ügyeit intézi, mint azt Ausztriában a helytartóságok tel­jesítik. I­­dik czim : a honvédségi intézetek. Ezeket a hadbíróság,ja központi ruha- és fegy­verraktárak képviselik, szerény keretű, de sok munkájú intézmények, melyek működése nélkü­lözhettem Ide tartozik még a Ludovica Akadémia, mely­ben évenként közel 300 fiatal honvéd nyer okta­tatást, kik a tiszti pályára készíttetnek elő, részint a tettleges, részint a szabadságolt állományba. Ezen tanintézet a honvédség szellemi anyag gyűjtője, e nélkül az intézmény tisztekkel nem volna ellátható. IV-dik czim: Újonczköltségek és a IV-dik főparancsnokság, jelentéktelen tételek. V-dik czim : A kerületi parancsnokságok. Ilyen hét van Magyar-, Erdély- és Horvátor­szágot együttvéve. Minden kerületnek mintegy 12 zászlóalj s 4—8 lovasszázad van alárendelve. Ezek azon közegek, a­melyek — mint külső hatóságok — a minisztérium és a csapatok közti fórumot képezik, s a közös hadseregnél fennálló hadfőparancsnokságokkal (General- resp. Militär Commanden) egyenlők. E hatóságok — kerületeikben, — mindenne­mű katonai, közigazgatási, igazság- és egészség­ügyi tekintetben egyiránt intézkednek, mely teendők ellenében oly mérsékelt személyzeti létszámmal vannak­ ellátva, hogy csak a legnagyobb erőmeg­­feszítés mellett képesek teendőik halmazával meg­küzdeni. E parancsnokságok végre háború esetében a kivonuló hadosztály parancsnokságokat képviselik, mely hivatásra katonailag és kezelésileg már bé­kében kell szervezkedniök. A­kit az ügy érdekel, és a­ki a semmitte­vés szemrehányásával mindig készen van, azt ér­dekelje is,é­s tekintsen a bármily időszakban ilyen kerületi parancsnokság hivatalos helyiségeibe, és munkában fogja találni reggel, délben, délután és késő este a hatóság minden egyes tagját­ készen fogja találni arra is, hogy megmagyarázzák neki feladatuk sokoldalúságát és nehézségeit, s aki er­ről értesül, nem fog hivatásaikról oly kicsinylőleg ítélni. A kerületi parancsnokságok egyébiránt nem­csak a zászlóaljak számához vannak arányosítva, hanem felosztásuk a territoriális viszonyok által is indokolt.­­ A Vl­ ik czim alatt végre a csapatok kö­vetkeznek. Ezek költségei két főrészre oszlanak: a béke és a szabadságolt állomány költségeire. A béke­állomány a kereteket foglalja magá­ban s zászlóaljanként egy századnál fennálló tisz­tikarral, a legszükségesebb altisztekkel, a helyi szolgálatnál nélkülözhetlen legénységgel, az altiszt­képző iskolákkal s a betanításra időszakonkint behívandó ujonczokkal. A szabadságolt állomány az őszi gyakorla­tokra behívott létszámból áll. Ez őszi gyakorlatok azonban már akként rendezték, hogy minden honvéd 12 évi szolgálat alatt a nagy gyakorlatokra legalább 4—5-ször hivassák be. Ennél kevesebbet tenni csakugyan nem lehet, mert hogy a honvéd 8 heti oktatás után, mozgó­sítás esetében harczképes minőségben kivonul­hasson, elkerülhetetlenül szükséges ennyiszer az 5 heti ismétlés. Abbéké-létszámnál a keretek tisztjei és al­tisztjei az újonczok oktatásával, iskolázással, a különbféle altisztek képezésével, az őszi gyakor­latokra való előkészületekkel foglalkoznak, a gaz­­dászat-kezelési teendők bizottsági tárgyalásait in­tézik — részben pedig magasabb kiképeztetés végett a Ludovica Akadémiába tanárok­ és tanu­­lókképen behívatnak. A csapatoknál a pénzbeli illetékek, az el­helyezés, élelmezés és a fóeleség képezi a főrova­tokat; ezeken kívül a ruházat utánszerzési­, a töl­tények beszerzési és a pótlovazási költségek for­dulnak elő. Az pénzbeli illetékek s az elhelyezés megszabott kiadások, a többi rovat az időszaki árak befolyása alatt áll; a ruházat az évenkénti kopásnak kiegészíté­sét képezi, a töltények pedig oly mennyiségben számíttatnak fel, a­mennyi az újonczok betanítá­sához és az őszi gyakorlatokhoz évenként tényleg igényeltetik. A töltények rovatánál többször és több ol­dalról felemlített megtakarítás, c­áfolatot talán alig igényel, mert a honvéd első és fő feladata , h­o­g­y lőni tudjon; azt pedig csak úgy tanulhatja meg, ha lő , mihez töltény kell, még pedig annyi, a mennyi a kiképeztetésre okvetlen szük­séges. Végre felemlítendő még a pótlovazás, mely­nél a lovassági s lótartási rendszerről szólani nem lesz fölösleges. A honvéd lovasság századonként 25 lovat számláló keretekből áll, a többi eltartás végett magán­vállalkozóknál van kiadva, kik azokat az őszi gyakorlatokra évenként,­­mozgósítás esetében pedig bármikor előállítani tartoznak. E rendszer teszi lehetővé, hogy egy honvéd­század — a közös hadsereghez képest — csak ’/*-résznyi költséggel fentartható. E rendszer életrevalósága négy évi fennál­lása után teljesen igazolva van, mert az erre nézve több­oldalúlag felmerült aggodalom, hogy a vállalkozóknál a lovak tönkre mennek, alaptalan­nak bizonyult, miután az őszi gyakorlatoknál a behívott lovaknak átlag csak mintegy 10—12°/# volt szolgálatképtelen, a­mely arány a hadsereg lovasságánál is előfordul. E rendszer mellett azonban a ló 5 és 6 évi tartás után a vállalkozónak birtokába megy át, minélfogva már a legközelebbi évben, mint az első kiadásra következő hatodik évben, a lovaknak egy része a kincstár birtokából kiválván, azok pót­lása szükséges, mit elkerülni annál kevésbbé le­het, mert különben hat év alatt a honvédlovasság ló nélkül maradna. Az erre vonatkozó tétel törlését czélozó vélemény tehát önmagától érvénytelenül. A költségvetés nemcsak pénzügyi, hanem leg­inkább administratív és szakszempontból tárgya­landó, mert az illető minisztérium ressortjának gya­korlati ismerete nélkül oly tételek törlése határoz­­tathatik el, melyek aránylag jelentéktelen megtakarítás mellett, az egész szerve­zetre kiható zavart idéznek elő, s mel­lőzésükkel más nagy költségű tételek eredménye kétségessé válik; a­mennyiben tehát pénzügyi tekintetből törlések történnek, azokat — bizonyos határig — a miniszter csakis átlagban, még­pe­dig a czímek és rovatok átruházása mellett fogad­hatja el, miután így az évközben a tényleg felme­rülő viszonyokhoz alkalmazkodva, egyik vagy má­sik kiadási ágazatnál megszorítások lehetővé vál­nak, ha azonban egyes tételek töröltetnek, a rend­szeresített szervezet egyes részei is megsemmisül­nek, minek következtében a megszavazott nagyobb összeg sok részbeni hasznosítása lehetetlenné válik. Mindezekből következtethető,hogy a honvédség, mint a kettős állam birodalmi véderejének jelen­tékeny és tekintélyes tényezője, értékéhez képest csekély évi költségbe kerül, hogy rendszere már­is oly compendiosus, miszerint minden további megszorítás csak a kitűzött czélt koc­káztatná, hogy létezése elkerülhetlen , mert igen téves azon — szintén újabb időben felmerült — nézet, mely szerint a „kétnemű hadsereg, illető­leg a b­orhad és a hon­véds­ég túl költ­ség­e­s és egygyé olv­a­szt­an­dó,­ miután a mai korban az európai viszonyok által követelt nagy véderő fentartására csakis e kétféle szer­vezet mellett lehetséges, mert oly számú véderőt, amilyen okvetlen megkíván­t­atik, csu­pán állandó hadsereg gyanánt fentartani, egy állam sem képes. A honvédség tehát olcsósága mellett az állandó hadsereg számszerinti kiegészí­tésére nézve elkerülhetlen, sőt reá fogunk, reá kell jönnünk arra, hogy a népfelkelés szervezése is, ideje korán s előre rendeztessék. A honvédségi rendszer végre egyáltalában az egyedüli eszköz a milli rendszer érvényre eme­lésére, mit a legközelebbi háborúnak kellene el­döntenie, s ha keresztül vinni sikerülene, a hadi budget oly leszállítást fog elviselhetni, mely a de­ficiteket teljesen kiegyenlitendi. Egy honvéd. Páris, márcz. 10. (Saját levelezőnktől.) Mi bizonytalanabb a világ kezdeténél? — A világ vége. — S a világ végénél? — A franczia kormányválság vége. Tegnap már minden rendben volt, mindenki nyugodt volt, hogy „post tot discrimina“ mégis megalakult a kormány. A köztársaság elnöke fel­­sóhajtott, a képviselők fölsóhajtottak, a lapok föl­­sohajtottak, a közönség felsohajtott — mindenki felsohajtott. A levelező meg íróasztala mellé ült, leírta a válság történetét és végét , mikor a leve­let már postára adta, önelégülten kereste föl azt a politikai társaságot, a­melyet az olvasó közön­ség „hiteles vagyis megbízható forrás“ néven ismer. No itt ma már, gondolo, véget érvén a válság, okos dologról is fognak beszélni — például a többi közt az opera női tánczkarának apró titkairól. Az ám! Megint csak politikáról szólt a nóta, mert no­ha délután rendben volt minden, este már megint megbomolt minden. Akár ismét előlrül kezdhetjük. Beszélnek komoly összezörrenésről Buffet és Audiffret-Pasquier herczeg közt, s a zörgő harasz­­tot ezúttal csakugyan a szél fúlja. A herczeg na­gyon is legénykedett a képviselőház elnökével szemben, s ez utóbbi nagy kedvet és hajlandósá­got érzett magában a kormányalakítástól egészen visszalépni. Tegnap délután a köztársaság elnöke Léon S­a­y-t fogadta, s egy uj miniszteri névsort közölt vele. E névsorból W­allón neve ki volt hagyva s az oktatásügyi tárczára Rudiffret herczeg, a belügyire Buffet candidálva. Leon Say e combi­­natiót természetesen visszautasító s Dufaure is kijelenté, ez utóbbi írásbelileg, hogy abban részt nem vehet. A zavar az egyes pártokban nagy volt, s a bal három árnyalatának értekezletei folytonosakká (permanensekké) váltak. A mi Wallon-nak a com­­binatióból való kihagyását illeti, az mind a három árnyalatban élénk visszatetszést szült. Sokan azt állíták, hogy Wallon kinevezését Dupanloup ellenzi, a­ki nem reméli, hogy Wallont is akként az ujján forgathatja, mint volt játékszerét, Dumont-t. Nem valótlan színű. De annyi bizonyos másrészről, hogy Wallon a köztársaság elnökének, a­ki az új ke­rékvágásba csak kelletlen találja bele magát, sem tetszik. Wallont tehát egy ügyes ezermesteri fo­gással ki akarták ejteni a combinátióból, ez által a febr. 25-iki alkotmánynak, a­mely pedig ma már törvény, akarván oldaldöfést adni. Hanem az új combinatiót Audiffret herczeg sem fogadta el, határozottan visszautasítván a „másodrangú“ állást. A pártértekezleteket szaporítá a Wallon-féle csoport értekezlete. Ez a kis csapat merész hu­szárvágással lépett az actióba. A jobbközéphez két tagját küldő értekezés végett, a baloldali ár­nyalatokat meg értesíti, hogy mielőtt interpellálná­nak, még egy utolsó kísérletet kell az elnöknél tenni. A Wallon-csoport „utolsó kísérlete“ szerint belügyminiszternek Buffet, pénzügyérnek Léon S­a­y, igazságügyminiszternek Dufaure, okta­tásügyérnek Wallon volt candidálva; a földmű­velési- és kereskedelmi tárcza két részre válasz­tatnék, s azok vezetésével Lavergne és Meaux bízatnának meg. A többi tárczát jelenlegi birtoko­saik tartanák meg. Hogy ez a combinatió el fog-e fogadtatni, s ennek alapján létrejön-e az uj kormány? —arra, midőn e sorokat írom, bizonyos választ még nem lehet adni. A honvéd-nyugdijasok névjegyzéke. — Második közlemény. — Bigler Pál, Nunsich György, Mezey József, Hulevics József, Munczberger József özv., Vanczák József, Fáncsi Gábor özv., Erber Mór (főorvos) özvegy, Koválszky József, Gyulay Ignácz özv., Má­­goczi Vincze (főorvos) özv., Fáy Dániel özv., Németh Ferencz özv., Kovács Ferencz özv., Bora Pál özv., Adler Márton, Bootfa István, Tódor László, Láng Kár. özv., Torday Ferencz özv., Köblös Gábor, Takács Dániel, Nagy Sámuel, Boldogy Alajos, Hirtey Péter, Neuman József, Weber János özv., Kressz János, Magyar Aurél özv., Beliczay Sándor, No­­vák János, Huber Ferencz, Ferencz Ferencz özv., Csiszár Domonkos özv., Brandusia Bazil, Buda Bálint özv., Benkő Zsigmond, Barton Károly, Székely Antal, Gyárfás János, Zsigmond Ja­kab, Medvés Joakhim özv., Molnár Ádám özv., Fehér Károly főhadnagyok illetőleg azok özvegyei évi 242 forinttal; továbbá Simon János özv. és Király János főhadnagy évi 120 forint, nemkü­lönben Márton Sándor főhadnagy és Hunyady Ferencz főhadnagy özvegye évi 60 forinttal. Lengváry József (orvos), Kádár István, Rein­­chenberg Károly, Povazanecz Károly, Zimmer Ven­­czel, Loroszkó János, Weiszkopf Ambrus özv., Fri­­gyessy Lajos, Christian Antal, Vámossy Ferencz, Strobl János (orvos), Várady János, Tóth Márton, Gallup József özv., Nyitray Márton, Zámbory Fe­rencz özv., Rácz Lajos, Pálfy Ferencz özv., Gulyás Sándor, Hencs József, Osztrovszky Emil, Palotay János özv., Nagy Ferencz, Madár András, Bauer Márton özv., Karvázi Ferencz, Weiszenberger Nán­dor, Benjámin János özv., Molitoris Gábor özvegye, Fronhoffer Zsigmond, Ilk­ev István (lelkész) özv., Csóti Ferencz özv., Kovács György, Jakabos Bá­lint özv., Lukács József, Kerekes Imre özv., Am­brus József özv., Molnár Mihály, Boross Sámuel özv., Orzsakovszky Dán., Füzy József, Finta Mózes, Vatány György, Szabó János özv., Kovács István (orvos) özv., mint hadnagyok, illetőleg azok özvegyei évi 237 f­orin­tt­al, Slavik János hadnagy évi 76 frttal, Steiner Sándor, Balla János hadnagyok és Szombathi János hadnagy özvegye évi 60 forinttal, Kiss Pál (alorvos) évi 54 frttal és Petten­­hoffer Rezső évi 28 frt 80 krral. Huber Antal, Seeiber József özv., Haurand Ágoston, Fach Ferencz, Bauer János, Benis József, Csalárdy Gusztáv, Demhof Jószef, Jónás János, Gruber Antal özv., Pintér Pál özv., Seregély Ferencz, Gyurácz Mátyás, Mayer Mihály, Ország Imre, Becskey György, Kovács István, Zanda István, Bardossy János, Mayer Ferencz, Noszloy József özv., Knopp Ádám özv., Kandliky Sándor, Raiskay Ferencz, Gönczöl István, Radovica Gyula, Nyúl Ferencz, Grozofszky János, Elekes Mihály, Szőke Ferencz, Kállay András, Schóder József, Mike József, Grósz Gerzon, Javorik Illés, Szűcs János, Szőke Sándor, Kálló Lajos, Lőrinczy Pál, Pozsár István özv., De­­genstein Lázár, Hajdú József, Oláh Pál, Mensz Alajos, Ruscher Lambert, Merkl Márton, Dobrovics Mihály, Sipos Pál, Kertész Károly, Klimkó József, Brehoff János, Vanka György, Szalovszky Ernő, Szkibanek Ede, Zelezin János, Pápay József, Czember Lajos, Papp Pál, Szalmási Ignácz, Gyöngyösi Mihály özv., Lang Ágoston, Deák Ferencz, Horváth Lajos, Pietrovszky Gáspár, Horn József, Me­sz Ede özv., Radd Márton, Illyés Ádám, Pintér Bálint, Máté István, Balázs Antal, Kiss László, Szász József Gurnicsevics Kelemen, Eble Károly özv., Ujváry Elek özv., Csomós József, Csákány Füleki József özv., Németh Miklós, Vajna Gábor, Debreczy Sán­­­dor, Bajka András (fia), ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése márczius 13-án. Elnök: Ghyczy. Jegyzők: Wächter, Szeniczey, Mihályi, Huszár. A kormány részéről jelen vannak: Széll, Tisza, Si­mo­­nyi, Perczel, Péchy, Trefort, Szende, Pej­ács­ev­i­c­s. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván hi­telesíttetik. Simonyi Ernő tegnapi, Tisza Kálmán in­dítványára tett felszólalásának indokolására egy hasonló esetre emlékezteti a házat, midőn Tisza arra figyelmeztette a házat, hogy Pauler akkori közoktatási miniszter, nem lévén a ház tagja, mó­­dosítványt nem adhat be, nehogy ebből jövőre kellemetlen pr­ecedens alkottassák, azt ajánlotta, hogy a miniszter indítványát valamely képviselő tegye magáévá. Pulszky Ferencz magáévá tette és a szavazás megtörtént. Trefort Ágoston kultusminiszter kijelenti, hogy a Tisza javaslata nem az ő javaslata volt, hanem a kormány javaslata és ő Simonyi tegnapi felszólalása után, mint képviselő, magáévá tette az indítványt. Kéri a házat, hogy nyugodjék meg ebben. Kubinyi Ödön Gömör megye rimaszombati járásában fekvő Fűrész Hacsava stb. községek kérvényét nyújtja be vasúti kisajátítás ügyében. Szakácsy Dániel Körösy István, Tomory Endre, Mészáros Károly és Bartha Mihály sáros­pataki főiskolai papnövendékek kérvényét nyújtja be, melyben a hadkötelezettségre nézve kérik az 1868. 40­­. sz. 25 §-át magukra alkalmaztatni. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Következik a napirend, a kérvények 62-ik sörjegyzékére vonatkozó jelentés tárgyalása. Mol­nár Antal elfoglalja előadói székét. Marosvásárhely kérvénye, a kereskedelmi mi­niszter által Krafit Károly részére adott sörterme­­melési s nagyban árulhatási iparigazolvány tárgyá­ban a bizottság véleménye szerint mielőbbi jelen­téstétel végett a kereskedelmi miniszteriumnak­ adan­­dó ki. Ijázár Ádám a következő indítványt nyújt­ja be: Marosvásárhely sz. kir. város közönségének termelési és sörmérési joga, mint királyi kisebb haszonvétel az 1872. VIII. t. sz. 105. §- a c) alap­ján a törvényhozás további intézkedéséig sértetle­nül fenntartandó lévén­ utasíttatik a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter, hogy Krafft Károl­ynak kiadott sörgyártási iparengedélyt ezen értelemben módosítsa. Orbán Balázs nézete szerint a kérvény igen fontos elvi kérdést involvál, az praecendenst alkot­hat, egy a törvényhozás hatáskörébe tartozó nagy kérdésnek közigazgatási úton való egyoldalú és önkényes megoldására s ezért megérdemli, hogy a ház ezt a szokottnál nagyobb figyelemben részesítse. Heáty Lajos egy módositványt ad be, mely igy hangzik : „az 5686. sz. a. marosvásárhelyi kér­vénynek, hogy a sörárulási engedély visszavétes­sék, hely adatik és arra a kereskedelmi miniszter utasittatik.“ Simonyi Lajos báró kereskedelmi miniszter: T. ház! Orbán Balázs képv. úrral tökéletesen egyetértek abban, hogy a fönforgó ügy egy nagyon fontos elvi kérdést is foglal magában. Éppen azért, mert ez így van, nem óhajtanám és nem tartanám c­élszerűnek azt, hogy ezen igen fontos és elvi kérdést magában foglaló ügy, így per tangentem intéztessék el. A kormány kötelessége ily fontos ügyben véleményét és véleményes jelentését a t. háznak bemutatni. Miután a kérvényi bizottság azon határozatot javasolja a t. háznak, hogy a kormány felhívandó arra, hogy véleményes jelenté­sét a t. háznak legközelebb adja be és így ezen ügy minden részére nézve földerítve fog a ház elé kerülni, ezt tartanám legczélszerűbbnek és leghe­lyesebbnek. E szerint Lázár Ádám képv. úr indít­ványát nem tartanám elfogadhatónak, mint olyat, mely rögtön, a­nélkül, hogy az ügy kellőleg fel volna világosítva, óhajtana ez ügyben intézked­ni, s kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság határozatát elfogadni, mert ez úgy is magában foglalja a kormánynak azon kötelességét, hogy ez igen fontos ügyben véleményre jelentését a t. háznak mielőbb bemutassa. (Helyeslés.) Móricz Pál a kérvényi bizottság nézetét pártolja. Horánszky Nándor és Várady Gábor kérik a kormányt, hogy e tárgyban mielőbb tör­vényjavaslatot nyújtson be. Végre a kérvényi bizottság javaslata elfo­­gadtatik. Moson megye a magyar korona feltalálása helyén ő felsége által emelt kápolnának országos költségen leendő fenntartását kéri. Trencsén, Csanád, Szepes megye, Versecz, a bukovinai magyarok hazatelepítése iránt kérvé­nyeznek. Ki fognak adatni a miniszterelnöknek. A többi kérvényekre nézve is a kérvényi bi­zottság véleménye fogadtatik el. Következik a földadó-szabályozási törvény­­javaslatra tett másodízbeni főrendiházi módo­sítások tárgyalása. Bittó Béni elfoglalja előadói székét. Huszár Imre jegyző ezután olvassa az il­lető módosításokat, melyek közül az 1., 5., 10., 16. és 17. §-ra tett főrendiházi módosítások elfogad­tatnak változatlanul. A 30-ik §-nál fölszólal Irányi Dániel, ki­­rályi tekintetben tett módosítást. Széll és Re­mete pártolják Irányi módosítását. A ház Irányi módosítványát elfogadja. A 34-ik §-nál Széll Kálmán a főrendiház módosításába ezen szavak után : „ideiglenes telekkönyvek és birtok-iveknek a község által 8 napon át eszköz­­lendő közszemlére“ kitétele után ezen szavakat kéri beleszarni: „tizenöt nap alatt a járási bizott­sághoz beterjesztendő. A pénzügyminiszter módosítása elfogadtatik. Az 52., 53, 55., 61. §§-ra nézve it bizottság véleménye elfogadtatik. Következik a bírósági végrehajtók­­ró­l szóló 1871. 51. t. sz. módosítására vonat­kozó törvényjavaslat és az ez iránt előterjesztett bizottsági jelentés tárgyalása. Dálnoky Barna előadó kijelenti, hogy az igazságügyi bizottság a benyújtott törvényjavasla­tot a ház intenzióinak megfelelőnek találta. Elvé­tettek a kézbesítések a bírói végrehajtóktól,mi oly élénk és jogosult panaszokra adott alkalmat és intézkedés van téve megszüntetni a visszaéléseket, amelyek ez intézmény körül támadtak. Az igazság­ügyi bizottság nevében ennélfogva ajánlja a tör­vényjavaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául elfogadásra. Lázár Ádám a következő határozati javas­latot nyújtja be: „A 747. sz. alatti törvényjavaslat elvetésével a bírósági végrehajtókról szóló 1871. 51. t. sz. megszüntettetik és e részben a perrendtartás sza­bályai visszaállíttatnak és az e körüli intézkedé­sek a 748. sz alatti törvényjavaslatban felveendők. Teleszky István, Pulszky Ferencz az igazságügyi bizottság által előterjesztett törvényja­vaslatot elfogadják a részletes tárgyalás alapjául. Vajda János Lázár határozati javaslatát pártolja. A többség, Lázár Ádám határozati javaslata mellőzésével, elfogadta az igazságügyi bizottság által előterjesztett törvényjavaslatot részletes tár­gyalás alapjául. Következik a részletes tárgyalás. A czím változatlanul az 1. és 2. §. módosí­tással, a 3. §. változatlanul, 4. §. módosítással fogadtatott el. Az 5—9 .§. észrevétel nélkül elfo­gadtattak. A törvényjavaslat úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatván ennek harmadszori felol­vasása a hétfői ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend 5-ik tárgya : a k­é­z­­b­e­s­í­t­ő közegekre vonatkozó törvényes in­tézkedések módosításáról szóló törvényjavaslat. Perczel Béla igazságügyminiszter a tár­gyalt törvény elintézése után, természetesnek találja, hogy oly közegekről kell gondoskodni, kik azon kézbesítést teljesítsék, melyet az eddigi törvényes intézkedések szerint a végrehajtók végeztek. Ezen törvényjavaslat előterjesztése alkalmával nem ment­hette fel magát azon tekintetek szemmeltartásá­­tól, melyeket az ország pénzügyi helyzeténél fogva figyelembe kell vennie. Kénytelen volt az önkor­mányzat, a helyi hatóságok közegeihez fordulni s ezt tette annyival inkább, mert azt hitte, hogy ez nem csak az államnak, hanem maguknak a feleknek is terheltetésével nem fog járni s gondoskodott azon intézkedésekről is, melyek a kézbesítési functiónak minél pontosabb és gyorsabb elintézését biztosít­sák. Ajánlja e törvényjavaslatot elfogadásra rész­letes tárgyalás alapjául. A ház elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Vidliczkay József „Törvényjavaslat a kéz­besítőkről czím helyett „a kézbesítésekről a módo­sítást ajánlja. A ház az igazságügyi bizottság szövegezése szerint fogadja el. Az 1., 4., 5. és 7 .§. némi módosítással, a 2., 3., és 6. §-ok pedig az igazságügyi bizottság szövegezése szerint fogadtatnak el. Ezen törvényjavaslatnak részletes tárgyalása is be lévén fejezve, a 3-ik szavazási hétfőn fog meg­történni. Hétfőn a honvédelmi minisztérium költségve­tése és azután a sorrendben következőé fog tár­gyaltatni. Ülés vége 1 óra 55 perczkor. KÜLFÖLD. — Márczius 13-án. —­Franczia köztársaság. (A kormány programmja. A re­p­ub­l­i­k­á­n­us­ok hala­dás­a.) A nemzetgyűlésben felolvasta Buffet a cabinet programmját. A cabinet igen conservatív politikát fog követni kihívás vagy gyengeség nélkül. Ezen nyilatkozat szükséges, hogy a köz­vélemény nyugtalanságát eloszlassa. A becsületes, békés, munkás és rendszerető nép meg lehet győ­ződve, hogy a kormány meg fogja védelmezni min­den felforgató szenvedélyek támadása ellen. A re­­publicánusok az egyedül lehetséges politikához való csatlakozásuk által bizonyítják be, hogy az a közbiztonsággal összeegyeztethető , a többi pár­tok is hazafiságból csatlakozzanak. A kormány tiszteletet fog szerezni az alkotmánynak, szilárd, békülékeny magatartást követeni, minthogy belvi­­szályok halálos döfést adnának Francziaországnak. A kormány javasolni fogja a sajtótörvény módosí­tását és ezután meg fogja szüntetni az ostromálla­potot. A kormány bizonyos időre fenn kívánja tar­tani a maire-ekre vonatkozó törvényt, a­mennyiben a maire-eket, a­mennyire lehet, a községi taná­csokból választandja. Buffet azon kéréssel végzi programmját, hogy a nemzetgyűlés, ha ezen pro­­grammot nem helyesli, ezt azonnal nyilvánítsa ki. A programmot a baloldal hallgatással, a balközép és a jobbközép valamint a jobboldal egy része tet­széssel fogadta. A programm fölött semmi vita sem fejlődött. Azután folytatták a hadseregi keretekre vonatkozó törvény tárgyalását. Állítják, hogy a baloldal támogatni fogja a kabinetet, noha a radi­kálisok nincsenek programmjával megelégedve. Hírlik, hogy a jobboldal egy része, Kerdrel vezér­lete alatt, a kormányhoz akar csatlakozni. A nem­zetgyűlés osztályai néhány nap előtt választották az elnököket és titkárokat. A 15 bureauban össze­sen 9 republikánus elnök és titkár választatott meg, s csak 6 osztály választott jobboldali elnököt és titkárt. Az initiatív bizottság 30 tagja közül tizennyolc­an a febr. 25-iki többségből valók, jobb­oldali csak 12. Néhány hónap előtt éppen ellenke­ző volt a szám­viszony. Spanyolország. (Ismét a „Gustav“ ügye.) A­mint a „Pali Mall Gazette“ Berlinből értesül, a „Gustav“-ügy újabb stádiumba lépett. Hatzfeld gróf német követnek felszólítására Castro megígérte, hogy a német követelések ki fognak elégettetni, a kormány elégtételt fog nyújtani a német lobogó megsértéséért és kárpótlást ad a ha­jótulajdonosoknak. E czélból a spanyol kormány javasolta, hogy egy spanyol és német tengerészeti tisztekből álló enquéte küldessék Zarauzba. Hatz­­feld ezen javaslatot elfogadta, s valószínű, hogy a „Gustav“ kapitánya, Zeph­en, is tagja lesz ezen enquétenek. Angolország. (Russel levele — az angol püspökök hűség-esküje. A spanyol kérdés.) Russel a „Times“ szer­kesztőjéhez következő levelet intézett: Uram­­ oly időben, midőn Gladstone csodálatra méltó czikkei és szellemdu- s megc­áfolhatatlan védekezéséről a „Vaticanism“ czimű műve folytán nálunk sokat vitatkoznak az egyház és állam fennható­ságáról oly időben, midőn ugyanezen tárgyban Németországon elkeseredett harcz folyik ; midőn a római püspökök az állami főhatalom gyöngeségét és a papi törvényadás suprematiáját hirdetik a házassági jog és a közoktatásban: érdekes lesz azon hódolati esküt közleni, melyet minden püs­pöknek a királynő előtt térdelve le kell tennie, midőn püspökségének világi javadalmazását átve­szi. — Russel. — „Hódolati esküje a ... mi püspök­nek: Én... theologiai tudor (Doctor in Divinity) most megválasztott, helybenhagyott és felavatott. . .­­ püs­pök, ezennel kijelentem, hogy felséged ezen ki­rályságában egyedüli legmagasabb hatalom, úgy szellemi mint egyházi, valamint világi dolgokban is,­­ hogy ezen királyságban idegen praelatusnak semminemű jurisdictiója nincs; elismerem, hogy az emlitett püspöki széket, egyházi és világi javai­val együtt, csupán felségedtől bírom. S éppen ezen világi javadalmazásokért felségednek ezennel hitségi esküt teszek. Isten engem úgy segél­­jen. Isten tartsa meg Victoria királynőt!" . A felsőházban Granville lord interpellate in­tézett a kormányhoz, hogy hajlandó-e a Ser­rano alatti spanyol köztársaságnak, valamint Alfons királynak elismerésére vonatkozó diploma­­tiai iratokat közleni. Kívánatos ugyanis, hogy megismertessenek azon általános elvek, melyek sze­rint Angolország ily esetekben eljárni szokott. Stanley lord reményű, hogy ezen iratok, ha a parlament­nek kiadatnak, arról is fel fognak világosítani, vál­jon a kormány utasította-e valaha követét, hogy egy idegen nemzet fejedelmének kormányzására vonatkozólag tanácsot adjon. Derby külügymi­niszter kijelenti, hogy Layard madridi követ tel­jesen a kormány intenziói szerint beszélt. Nem érti, hogy Granvillenek mi kifogása lehet Serrano kor­mányának elismerése ellen. Németország tagadta meg az initiatívát. Francziaország követni akarta; hasonló okokból ismertetett el Alfonso királysága is, de oly országgal szemben, melyben a forra­dalmak oly gyakoriak, egy de facto kormány elis­merése semminemű véleményre sem kötelez ezen kormány lehető fennállása felől. A diplomatiai ira­­tok­ közlés­ét különben mi sem akadályozza. Olaszország.(A király olaszországi útjáról. A pápa a szabadságokról.) Az olasz lapok örömüket fejezik ki az osztrák-magyar uralkodó és az olasz király leendő találkozása fö­lött. Az „Opinione“ mondja: Az osztrák császár maga ragadta meg a kezdeményezést; a császár e nemes gondolata mutatja, mily szíves viszony áll fenn a két uralkodó és kormánya között. — A pa­­pismus gondolkozásmódjának illustrálására érde­kesnek tartjuk közölni Pius pápa levelének egy passusát, melyet a lőweni egyetem egy tanárához intézett, ki „a keresztyén társadalom törvényeiről“ könyvet irt. A pápa dicsérve az író buzgalmát ezeket mondja: „Adja isten, hogy ezen igazságo­kat felfognák azok, akik dicsekszenek azzal, hogy ők katholikusok, bár makacsul ragaszkodnak a lelkiismereti-, vallás-, sajtó- és egyéb szabad­ságokhoz, melyeket a múlt század végén a forra­dalmárok decretáltak, az egyház pedig folytonosan elvetette stb.“ Az új franczia cabinet programmja. A minisztertanács alelnöke felolvasta tegnap a nemzetgyűlésben az új kormány programmját. Volt alkalmunk a válság alatt figyelemmel kísérni a pártok magatartását, mely, különösen a balközép és a baloldal többi árnyalatai­­részéről hű maradt azon állásponthoz, melyet a pártok az alkotmány­törvények tárgyalása alatt elfoglaltak. A kormány programmját, mely rövid kivonatban fekszik előt­tünk, éppen a legutóbbi idők politikai jelentéséig s az új többséget megalakító mozzanatai szerint kell megítélnünk. Ezen szempontból tekintve a pro­grammot, a legelső benyomás, melyet gyakorol, az, hogy — mint a minisztertanács alelnöke is mondá — igen conservativ. A kormány ígéri, hogy tiszteletet fog sze­rezni az alkotmánynak s ezt szilárdsággal és bé­külékeny magatartással akarja elérni. Kétségtelen, hogy ez képezi legfőbb s talán legnehezebb fel­adatát, mert egyedül ezen szándék tényleges meg­valósítása fogja a kormányt fenntarthatni, s ennek elérésében kifejtendő szilárdságától függ létkérdése. Már azon körülmény is, hogy a többségnek, mely az alkotmánytörvényeket létrehozta, nem sikerült egy tisztán saját kebeléből eredő kabinetet léptetni a kormányra, hanem kénytelen volt a kisebbség­nek is, mely ellene szavazott az alkotmánynak, egy tárczát átengedni — elég világosan mutatja, hogy a kormánynak minden irányban ki kell fejtenie tevékenységét, hogy az alkotmánynak tiszteletet szerezzen, s oda törekedjék, hogy a pártok ne a szerint csoportosuljanak, a­mint az alkotmányt elfogadják, vagy azt megsemmisíteni törekesznek. A nehéz küzdelmek között és nagy engedmé­nyek és áldozatok árán újólag megállapított köz­társaság fennmaradása csak akkor lesz biztosítva, ha az alkotmányt minden párt elismeri és tiszteli és pártharcz nem az alkotmány körül folyik, mert ebből fejlődnek azon belviszályok, melyek „halá­los döfést adnának Francziaországnak“. Hogy a kormány ennek kivitelében mily szilárdul s követ­kezetesen fog működni, azon a befolyás mérvétől függ, melyet a balközép tagjai : Say és Dufaure fognak a kormány irányára gyakorolhatni, és függ attól, mily mértékben igazolja majd a Wallon által kép­viselt töredék ama reményeket, a­melyek lojalitása iránt tápláltatnak, és eddig bizonyára méltán. Ezen fordul az új kabinet életrevalóságának kérdése, ezen nagy intézkedéseiben a reactionárius irány ne jusson túlsúlyra. A sajtótörvény módosításának keresztülvitelét is csak ezen irány elkerülése sze­rint lehet majd megítélni, s ha kormány , mint postpositumot, ettől teszi függővé az ostromállapot megszüntetését, az mindenesetre kívánatos marad, hogy a sajtótörvényen reactionárius módosítások ne történjenek. A­mint a pártok a nemzetgyűlésben a pro­grammot fogadták, nem túlságos elragadtatással, nem is­merő hidegséggel, úgy mondható a pro­gramaira is, hogy ha nem felel meg minden jogo­sult igénynek, de hát utóvégre bele lehet nyu­godni ; s ha a kormány conservatív politikáját, „kihívás és gyengeség nélkül“ fogja követni, mint ígéri, azaz nem ingerli az előhaladottabb elvű re­­publicánusokat, és nem tűri meg a megalapított új állami rend bolygatását senki részéről, akkor megérhetjük a dolgok olyan megszilárdulását, mely valóságos parliamenti kormányt szül majd Fran­cziaországnak. Egyelőre még nem dicsekedhetik e szilárd­sággal. Az egész kormányválság folyama bizo­nyítja a helyes érzék hiányát a valódi parliamen­­tarizmus lényege sőt formái iránt is, s úgy lát­szik, hogy e tekintetben még igen alapos meg­dolgozást igényel némely „irányadó körök“ ju­­diciuma s nevezetesen az az imperialistiko-auto­­kratikus militarismus, mely Mac-Mahon­e herczeg­­ségével ott ül a franczia köztársaság elnöki székén. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Grünschnek János pesti kir. törvényszéki bírósági végrehajtót a budapest-belvárosi járásbírósághoz he­lyezte át. A mező-keresztesi takarék- és kölcsön­­egyletből falakart borsod-mező-keresztesi takarékpénztár­nak alapszabályai I. évi 4785. szám alatt a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium által a törvényes bemutatási záradékkal elláttattak. HÍREK. Márcz. 13. A „Pesti Napló“ 1850. márczius 9-dikén jelent meg először, s igy a folyó 1875. év márcz. 9-dikén töltötte be 25-dik évfolyamát. Irodalmi, de főleg hírlapirodalmi szempontból van ennek a mi viszonyaink között jelentősége, mert tanúskodik a magyar hírlapolvasó közönség állandóságáról.

Next