Ellenőr, 1875. május (7. évfolyam, 120-149. szám)
1875-05-04 / 123. szám
hagyta, mégis a fedezet volt az, amely az általános vitánál a legellentétesebb, a legkirívóbb és a legelágazóbb vélemények tárgyát képezte olyannyira, hogy midőn a volt balközépnek t. vezére a fedezetnek azon módozatát jelezte és ajánlotta, amely a ma tárgyalás alatt levő törvényjavaslatba felvétetett, akkor a mai t. pénzügyminiszter úr és mindazok, kik az ő nézetét támogatták, ezt mint veszélyest perkorrestálták. A második, ami figyelmet ébreszthet, az, hogy a tárgyalások akkori stádiumában a volt balközép ezen költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadta el, kijelentvén azt, hogy az 5 meggyőződése szerint, mely az enyémmel is találkozik, a létező rendszer alapján pénzügyi bajainkat orvosolni nem lehet, (Igaz a szélsőjobb és a szélsőbal felől) és kiemelvén egyszersmind, hogy nincs időnk veszteni való, nem szabad egy perczet is elmulasztani, hogy a tervszerű reformműködés terére minél előbb kilépjünk. Közbejött a kormányválság, közbejött a hatásaiban még sokkal fontosabb és nevezetesebb pártválság. Ennek befejezéséül megalakult a márczius 2-iki kormány és a budget tárgyalására nézve egy transactió jött létre, melynek következtében a mai kormány a kevés változtatással elfogadott régi budgetet elfogadásra ajánlotta a t. háznak. A fedezet kérdésében pedig ma elfogadtatik azon módozat, amely — mint említem — az általános vita alkalmával mint veszélyes perkorrestáltatott. A transactió létesülése ellen nincs semmi kifogásom, mert meggyőződésem szerint a közéletben az erkölcsi önmegtagadás gyakran nagyobb polgári erény a merev következetességnél; kivált ha nagy czélok elérése az indoka, s hogy csak ez lebegett a kormány szemei előtt, arra nézve nincs semmi kétségem. Nem is szenved kérdést az, hogy a kormánynak alakulása pereében sürgős volt az állam szükségleteinek ellátásáról gondoskodni, mert hiszen az alakulás a megkezdett év első negyedének úgyszólván végszakába esett. Azonban mégis bátor vagyok megemlíteni azt, hogy a budget tárgyalása rendje körül követendő eljárására nézve kettő lehetett az út, amely közt a t. kormány választhatott. Vagy egy több hónapra kiterjedő indemnityt kellett volna kérnie — és ezt így sem kerülte el — és elnapolni az országgyűlést és az országgyűlés szünetelése alatt felhasználni az időt arra, hogy neki feküdvén a munkának, tanulmányozta, kezdeményezte és megállapította volna terveit mindazon kérdések megoldására nézve, amelyek pénzügyi bajainknak orvoslásával összeköttetésben vannak, s ezt elvégezvén, miután ezek keresztülvitele és foganatosítása különben is a stádiumokba való beosztást igényli, az újonnan egybehitt országgyűlésnek nagy szabásokban elmondani politikája alapeszméit, terveit és kivitelek módozatait, s azokat, amelyek netán rögtön létesíthetők, és melyek mint a jövő létesítésére mintegy alapul szolgálnak és már jelenleg megállapítandók, az átdolgozott és átváltoztatott költségvetésben máris kifejezésre hozni. A második út az volt, melyet a t. kormány választott, t. i. kölcsönösen lemondván mindegyik a maga véleményéről és adoptálván egymásnak nézeteit, egy átmeneti budget-vel gazdálkodni. Nem tagadom, tehát, hogy én jobban szerettem volna, ha a t. kormány az első utat választja. (Helyeslés a szélsőjobboldalon.) Először azért, mert midőn mindnyájan annyiszor hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk egyre mind a két házban, mind az országban, hogy nincs veszteni való időnk, hogy épp a reformok terén a kezdeményezés sürgőssége nyújt reményt és mutat irányt a czél mielőbbi elérhetésére : megkívántam és óhajtottam volna azt, hogy ezen annyira sürgetett tervszerű reformműködésnek alapkövei már ez évben lerakattak volna. Most a status quo ideiglenes fentartása mellett a szünetelésnek egy bizonyos stádiuma állott be, melyet nem tagadom, a t. kormány jóakarata administratív intézkedéseivel bizonyos tekintetben enyhíthet, amely mellett azonban azon tételek, melyek az országgyűlésnek hozzájárulását és közreműködését igénylik, a jövő országgyűlésre, illetőleg a jövő évre elhalasztatnak. De ennél még sokkal fontosabb oknál fogva kívántam volna, hogy a t. kormány az első utat választotta volna; kívántam volna azért, hogy a nemzet azon helyzetbe jött volna: megismerni a kormány nézeteit a közigazgatás rendezésére, a pénzügyi bajok orvoslásának módjaira s mindazokra nézve, amik nemzetgazdászati és hitelviszonyaink rendezésére szükségesek, és nem jelszavak, nem egyes személyek nimbusának hatása alatt, hanem a kormány politikájának tüzetes felismerése alapján, annak helyeslése, vagy nem helyeslése mellett (Élénk helyeslés a szélső jobb és szélső baloldalon) mondotta volna ki az ország a jövő választásoknál azon alkotmányos verdictet, melynek hazánk sorsára oly messze kiható befolyása lehet. (Helyeslés a szélső jobb és szélső baloldalon.) És ezt — megvallom őszintén — kívántam volna a kormány és pártja érdekében is. A tiszta helyzetek, tehát, habár látszólag a pillanatnyi eredményre nézve nem mindig a legelőnyösebbek, a valódi, az igaz, a maradandó értékre nézve mindig a leghasznosabbak. Mai nap azt látjuk, hogy túlvérmes remények, fokozott várakozások köttettek a kormány működéséhez és ezen varázserő hatása alatt mondhatnám, egy óriási párt keletkezett a kormány támogatására, mely inkább külterjessége és az ez által kétségtelenül gyakorlott hatalma mint benső cohaesiója által bir sulylyal. (Tetszés a szélső jobb és baloldalon.) A kormányférfiak irányában méltán táplált rokonszenv és bizalom, a szabadelvűség zászlójának varázsereje, és valljuk meg őszintén t. ház! (Halljuk !) a kormányhatalom oltalmának sokak előtt megszokott kényelmes és kedves léte sokkal nagyobb befolyással bír e párt tömörítésére, mint az eszmék, a meggyőződések azonossága (Élénk helyeslés a szélső jobb és szélső baloldalon. Mozgás a középen, és a nemzet, mely igen hajlandó az elcsüggedés és a túlbizalom szélsőségei között mozogni, ma önmagában az egyesülés, az egybeolvadás fényében gondolja föllelhetni már magának a megoldásnak létét és lényegét. Hatalmas — senki sem tagadja kevésbbé mint én — igen hatalmas eszköz egy erős kormány kezében az egyesülés, a fusió, de csak az eszköz ; nem lehet czél, nem maga megoldás. (Helyeslés.) A megoldás azon eszméktől, azon tervektől függ, melyekkel a kormány ezen eszközzel működni fog és ezek lehetnek ma a bizalom, a várakozás, a jóhiszem tárgyai, de mint tények még a jövő homályában rejlenek. (Igaz a szélső jobb és szélső baloldalon.) S a közvélemény ezen irányzatában, megvallom egész őszinteséggel, tehát, én némi veszélyt látok rejteni, mert azon majdnem önmegtagadással és vak odaadással keletkezett túlságos bizalom, melylyel ma a kormány mintegy előzetesen megajándékoztatik, a helyzet egész nehézségét a kormány vállaira tereli és fokozza felelősségét; és ha tehát, a nehézségek nagyobbak találnának lenni, és a bajok gyökerei mélyebben feküdnének, mint némelyek gondolják ; ha, t. hát, a mai mámoros pillanatban felajánlott bizalommal nem fog a nemzet türelme és béketűrése egy színvonalon állani, ha a t. kormányférfiak minden tett- és szellemi erejük és jóakaratuk daczára netalán a hozzájuk kötött várakozásokon inneni maradnának és ha a közszellemnek ezen irányzatában fordulat állana be, akkor, t. hát, nem egy államférfi, nem egy kormány, nem egy párt fogna megbukni - ami rendes körülmények között mindig nagy megrázkódtatások nélkül megtörténhetik, de felbomlanék az egész óriási párt teremtése körül felhalmozott államépületnek szerkezete, mely minthogy ma minden számbavehető politikai tényezőt magában foglal, a mai helyzetnek, a mai combinatiónak úgyszólván kizárólagos sarkkövét képezi. A t. kormány azonban a másik utat választotta és én vindiálom magamnak és elvtársaimnak azt, hogy mi ezen útjában még csak egy szükség feletti szóval sem akadályoztuk. Híven álláspontokhoz és kijelentett modorunkhoz mi ellenőrző szerepünket és kötelességünket mindannyiszor gyakorolni fogjuk, valahányszor ezt elveink oltalma és megvédése megkívánja. És e téren meglehet, hogy gyakran oly helyzetbe fogunk jönni, hogy határozott és netalán merev ellenzéki álláspontot foglaljunk el, de különben sem nem keressük, sem nem óhajtjuk az alkalmat a kormánynyal szemben ellenzéki álláspontot elfoglalni s a mi magunk tartása által nem kívánjuk sem a helyzet nehézségeit súlyosbítani, de másrészről a kormány felelősségét sem enyhíteni, nehogy akkor amikor az ő reformtervei concret alakban fognak előttünk feltűnni és azok netalán mégis hézagosaknak mutatkoznának, magunknak azon szemrehányást tehessük, vagy mások által azon szemrehányással illettethessünk, hogy a kormánynak tevékenysége teljes kifejtésében, ideje beosztásában bármily akadályt gördítettünk volna útjába. E czélból tartózkodók voltunk a költségek részletes megállapításánál, mert különben is azon nézetben voltunk, hogy egyes tételeknek aprólékos törlése nem nagy jelentőségű, és hogy ha ez nem a kormány kezdeményezése mellett történik, gyakran a közigazgatás gépezetére hatna zavarólag; és miután egyébként is az a meggyőződésünk, hogy a közigazgatás rendezésére nézve a kezdeményezés joga és kötelessége a kormányt illeti. Megszavaztuk sans phrase az adótörvényeket, nem mintha azokat benső értékükre nézve valami igen helyeseknek találtuk volna, és nem mintha azt hinnők, hogy azok a különben is gyarló adórendszerünknek szerencsés konceptiójú kiegészítéseit vagy reformjait képezik, hanem mert azt hittük, hogy a megszavazott költségeknek egy bizonyos fedezetéről gondoskodni kellvén, az országgyűlésnek jelen stádiumában más fedezeti forrásokat rögtön teremteni, találni nem lehet és mert azon reménységben vagyunk, hogy ezen adótörvények is, mint az átmeneti budgetnek folyományai, csak ideiglenes természetűek, ideiglenes jellegűek lesznek és a kormány igyekezni fog helyesebb adóreformok initiálása által azoktól, vagyis azok hátrányaitól az országot minél előbb megmenteni. És megszavazom, t. ház a ma előttünk levő törvényjavaslatot is, mert ez, igénytelen véleményem szerint, először is nem egyéb mint korolláriuma azon határozatoknak, melyekben a t. ház máris megállapodott, és mert én ebben bizalmi szavazatot, legalább különösebbet annál, mely minden más pénzügyi törvény megszavazásánál adatik, nem látok, és mert a bevett parlamentáris gyakorlat és ildom szerint egy újonnan keletkezett kormánynak a budgettörvényt meg nem szavazni csak a lehető legrendkívülibb esetekben szokás. Különben is, tehát, ami a fedezet kérdését illeti, az előttünk levő törvényjavaslatban foglalt fedezet, megfelel azon álláspontnak, melyet én bátor voltam az általános vitánál jelezni, amikor kimondottam azt, hogy alkalmasint lehető azon eset, hogy az idei deficit legnagyobb részét az utolsó kölcsön részleteiből fogjuk fizetni és ennek következtében ehhez bővebben hozzászólni nem tartom szükségesnek; inkább azok részéről indokolandó az előttünk levő fedezet elfogadása, kik akkor ezen módozatot mint veszélyest repudeálták. És bár így, te hát, az 1875-iki államszolgálatnak szükségei minden tekintetben fedezetet találnak, mégis ki kell emelnem azt, hogy ha a jövő felé tekintünk, minden aggodalom nélkül nem lehetünk. Én igen valószínűnek tartom és a legközelebb megjelent pénztári kezelési kimutatások szerint sejteni lehet, hogy a pénztári deficit az év folytán talán a jelenjavaslatban kimutatott öszszegnél, vagyis a 21/a milliónál nagyobb fog lehetni, és hogy akkoron a még ez évben biztosítandó és az 1876. január első percében beállandó fizetések ellátására egy új hitelművelet leend szükséges. Hogy a jövőnek ezen tűnődései mellett vannak, akik aggódva a pénzügyminiszter úrhoz fordulnak azon kérdéssel: „mi fog történni a jövőben ?“, azt természetesnek találom, azt rész néven venni nem lehet. Már sok alkalommal felkéretette, hogy adja elő részletes pénzügyi terveit, pénzügyi programmját, és ő mindannyiszor azt mondá, hogy miután ő azt már megadta, újabban és ismételten megadni azt nem tartozik. Én, t. hát, őszintén megvallom, azok közt, akik mindig részletes meg részletes tervet kérnek a t. miniszter úrtól, és azon állítás közt, hogy ő már adott pénzügyi programmot, az igazságot a középen látom. Megvallom őszintén, nincs igazsága barátomnak, a pénzügyminiszternek, ha azt mondja, hogy adott pénzügyi programmot. Ő nem adott, és — amint szerény nézetem szerint később bátor leszek kifejteni — nem is adhatott. Ő azt mondá, hogy átmeneti budget-vel áll szemben, és akkor fog adni részletes pénzügyi programmot, midőn saját budgetét fogja előterjeszteni; időközben pedig a kormány irányára nézve kifejtette azt, hogy a kormány igyekezni fog a lehetőségig takarékos lenni, hogy igyekezni fog czélszerű gazdálkodás által az ország jövedelmeit növelni, és ha mindez nem sikerülne, szükség esetében a terhek szaporításához is hozzá fog fordulni. Ez, te hát, nem Programm, hanem oly propositum, oly szándéklat, amelyet minden miniszternek ily formában ki kell mondania, mert én nem képzelhetek minisztert, ki azt mondaná: „nem akarok takarékoskodni, nem akarom czélszerű gazdálkodás által emelni az ország jövedelmeit, és hogyha mindez nem sikerül, még akkor sem fogok a terhek emeléséhez vagy bármely hitelművelethez fordulni. Minden eszmének az alkalmazás és mérnök adja meg az értéket és erre nézve a t. pénzügyminiszter úr nem nyilatkozott, és mint bátor leszek elmondani, nem is nyilatkozhatott, mert meggyőződésem szerint ezen országban pénzügyi politikát megalapítani nem lehet mindaddig, míg közigazgatásunk rendszerére, míg nemzetgazdászati politikánk sok ágára nézve politikánk alapelvei részletesen kifejtve és megállapítva nem lesznek. (Élénk helyeslés.) És azért őszintén megvallom, nem zaklatom a t. miniszter urat, hogy adjon részletesebb, határozottabb pénzügyi programmal. Aki számítani tud, körülbelül láthatja és tudhatja, hogy azon kilátásnak nézünk eléje, hogy a jövő országgyűlésen kölcsönkötésre, adóemelésre is kerül a sor. E részben ma már nyilatkozatot mintegy kicsikarni a minisztertől, részemről szükségesnek nem tartom, de igenis szükségesek tartom, és engedje meg a t. ház, hogy az összkormányhoz forduljak egy kéréssel és egy felhívással. (Halljuk!) Kérésem az, hogy midőn látjuk a situációból, hogy minden pénz, minden fillér, mely a szükségen felül elköltetnék, vagy egy megkötendő improductiv kölcsön rovására költetnék el, mely a jövő terheit fogná szaporítani, vagy pedig elköltetnék a létező közterhek emelésének rovására, azon közterheknek, melyekre nézve már az 1861-iki országgyűlés feliratában kimondotta, hogy azok súlya alatt összeroskad a monarchia népe, pedig azóta tetemesen emelkedett; azon közterheknek, melyekre nézve mindnyájan hangoztatjuk, hogy csaknem elviselhetlenek , ily körülmények közt arra kérem a t. kormányt, ne engedje magát azon, nem kétlem, jó szándékában, hogy a takarékosság ösvényén elmegy a lehető legszélsőbb határig, a statusquo fenntartása mellett érvényesülhető befolyások, az abban meggyökerezett érdekek és előítéletek által vezetni; ne engedjen azon vágyaknak és követelményeknek, melyeket annál nehezebb elutasítani, minthogy az ily elutasítások gyakran a népszerűség kockáztatásával, a jó hangulatnak felfelé és lefelé is megzavarásával vannak összekötve ; ne engedje magát befolyásoltatni a hatalom körében gyakran felmerülő bizonyos tekintetek által , hanem lépjen következetesen és határozottan a takarékosság ösvényére és haladjon ezen egész azon mértékig, ahol a monarchia biztonsága, az ország léte, polgári rendjének fenntartása, anyagi és állami valóságos és nem képzelt érdekeinek megóvása, mértéket és határt szabnak. (Élénk tetszés a szélsőjobboldalon.) Második kérésem, illetőleg felhívásom pedig a következő: Az országgyűlés berekesztésének küszöbén állunk, küszöbén állunk a jövő választásoknak. Azt hiszem, elkerülhetetlen, hogy a t. kormány akár ma, akár máskor az általa választandó időben és alkalommal, hanem mindenesetre még ezen országgyűlés folyamában, a maga politikájának alapeszméire, törekvéseire és terveinek mivoltára nézve az ország előtt tüzetes nyilatkozatot tegyen.. (Élénk helyeslés a szélső jobbon és szélső balon.) Mondom, a választások küszöbén állunk és én azt hiszem, hogy minden képviselőnek kötelességében áll megtudni az alapot, amelynél fogva választói előtt akár a kormány politikájának helyeslését vállalja magára, akár pedig, ha ezt nem teszi, megtudni azon alapokat, melyeknél fogva kénytelen maga és a kormány között határvonalat húzni. Nem egy tág értelmű programmot kérek a kormánytól; nem olyant, aminőt már adott, t. i. a teendők bizonyos sorozatát. Engedje kimondanom, hogy ez nem egyéb, mint egy csontváz, mely csak akkor válik életté, ha testtel és kivált szellemmel fog bírni. Nem is kívánok én, mint az előadó úr jelezte, conkret javaslatok előterjesztését, mert tudom, hogy azok előterjesztésére és tárgyalására idő nincs. Hanem megvallom őszintén, hogy éppen a teendők azon sorozata, melyet alakulásának első perceiben a t. kormány programaiként terjesztett elő a háznak, sok tekintetben kiegészítést, sok tekintetben felvilágosítást kíván, ha azt óhajtjuk, hogy a kormány politikájára nézve az ország teljesen tájékozva legyen. Bátor leszek egypár pontot kiemelni és legyen kegyes a ház megengedni, hogy kijelenthessem azt, hogy midőn e pontokat megemlítem, azok kiemelése, és másoknak elhallgatása által a kormány politikájának és tevékenységének sem substratumot készíteni, sem pedig határt szabni nem kívánok. Csak azért emelem ki azokat, amiket meg fogok említeni, mert azok az actualitással vannak bizonyos összeköttetésben és mert azt hiszem, hogy különösen ezek képezik a kormány előadott programmjának főbb hézagait. (Halljuk!) « Kívánatos, hogy tájékozhassuk magunkat, hogy a t. kormány a parlament reformjára nézve miképen gondolkozik ? Különösen helyesli-e, vagy elutasítja-e azon általam s több oldalról is megpendített eszmét, melynélfogva a képviselők száma megfelelőleg leszállítandó, és a választási cyclus öt évre volna kiterjesztendő ? (Helyes a szélsőjobboldalon,“ Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Kívánatos tájékozni magunkat arra nézve, hogy a közigazgatás egyszerűsítése szempontjából helyesnek tartja-e a kormány és elfogadja-e vagy pedig repudeálja, hogy az egyes teendők helyesebb csoportosítása mellett a minisztériumok száma leszállíttassék ? A közigazgatás rendezése terén tájékozás szükséges, mily mértékig és mily feltétel alatt kívánja a kormány a municipiumok hatáskörét kiterjeszteni és mily intézkedések által kívánja eszközölni azt, hogy a közegeknek összhangzó működése mellett az állam érdekei, a törvények pontos végrehajtása biztosítva legyen. (Helyeslés a szélsőjobb felől.) Én szükségesnek tartanék tájékozást arra nézve, lehetőnek tartja-e a kormány, hogy a közös költségeknél bizonyos megtakarítások eszközöltessenek. (Élénk helyeslés a szélsőjobbon.) A véderőről szóló törvénynek vizsgálata tekintetében mily állást foglal el a kormány, helyesli-e és elfogadja-e, vagy visszautasítja azon nézetet, hogy annak revisiója alkalmával, különösen a territoriális divisióknak behozatala mellett (Élénk helyeslés) a honvédség nemzeti intézményének és jellegének fenntartása mellett az állandó hadsereggel szerves összeköttetésbe hozassák. (Helyeslés a szélsőjobboldalon.) Kívánatos a tájékozás a tekintetben, hogy váljon a bankkérdés megoldásánál a t. kormány főleg és egyedül csak hitelviszonyainknak és a pénzforgalomnak rendezését contemplálja-e, vagy föl kívánja-e használni e combinációt arra is, ami nem részemről, de több oldalról hangoztattatott, hogy ez által a ország jövedelmeire nézve közvetlen forrás nyittassák. Nem említem a vasutakat, mert azokra nézve tudjuk, hogy egy jog értelmű fölhatalmazással állunk szemben,amelyet legközelebb tárgyalni fogunk. Óhajtandó a tarifa- és vámkérdésre nézve tudni a kormány politikáját, különösen a küszöbön lévő és, mint állíttatik, most a tárgyalás stádiumában lévő nemzetközi szerződések tekintetében. Tudni kell az országnak, hogy a kormány e tekintetben a vámpolitikának melyik rendszerét, melyik módozatát fogadja el. Ezt tudnia szükséges annyival inkább, miután — ámbár én a hírlapi közlésekre sokat nem adok — a hírlapokban azt olvassuk, hogy oly alkudozási pontozatok tárgyaltatnak, melyek elfogadása mezőgazdasági iparunkra, azt lehet mondani, megelőleg hatna. Kívánatos továbbá tájékozás a tekintetben is, váljon lehetőnek tartja-e a kormány és ha tetőnek tartja, szándékozik-e intézkedést tenni, hogy az uzsora bajainak orvoslására lépések tétessenek mindaddig, míg az azzal egybekötött nagy veszély, a vagyonnak confiscatiója, a vagyonnak expropriatiója tettleg életbe nem lép. (Helyeslés.) Tehát én azt hiszem, azon kérések és kérések, melyeket a minisztériumhoz intéztem, sem nem időelőttiek, sem nem indiseretek. Két hónapja, hogy kormányoz a kormány, és valamint meg vagyok győződve, hogy a kormányba be nem lépett senki annélkül, hogy ezen kérdésekre nézve individuális nézete ne lett volna, úgy ma, kéthavi együttműködés után, nem képzelhetem, hogy ezen kérdésekre nézve közös megállapodások ne legyenek, s ha vannak, az országnak azokat ismernie kell, mert különben, amit feltenni nem akarok, azt kellene hinnünk, hogy a bizonytalanság nagy tengerében evezve, az új combinatio, melytől azt reméltük, hogy létrejötte után tetterősebben, erélyesebben fogunk működni, haladni, mindazon kérdéseknek csak elodázását eredményezte, melyeket éppen ezen combinatió által megoldhatni hittünk. Nem azért kérem ezeket a t. minisztériumtól, mintha ezt mai szavazatommal kívánnám kapcsolatba hozni. Kijelentem azt, hogy az előttünk levő tvjavaslat elfogadását nem tekintem bizalmi szavazatnak és ennek következtében amit kértem, nem votumomnak feltételeként akarom megszabni. Nem is kívánom saját pártállásom jelzésére. Én körülbelül tisztában vagyok arra nézve, hogy az általam tett kérdések azon álláspontnak, melyet én elfoglalok, nem fognak megfelelni. Nekem arra, hogy azon pártnak, melynek tagja vagyok, létjogát bizonyítsam, szükségem nincs. Annak létjogát bizonyítja azon óriási majoritás, mely velünk szemben áll, és melynek következtében nem kell bizonyítani, hogy magának a parlamenti rendszernek van érdekében, hogy legyen egy gouvernementális minoritás, amely független ellenőrzés szerepét és kötelességét teljesítse. (Élénk helyeslés.) De ha az előadott kéréseket intézem a minisztériumhoz, teszem ezt mint honpolgár, honpolgáraim nevében, akiknek joguk van követelni, hogy midőn az urnához lépve, a képviselők választása által alkotmányos jogukat gyakorolják, tudják megbírálni és tudják meghatározni, hogy kit és miért választanak. (Hosszas élénk helyeslés a szélsőjobboldalon.) Almássy Sándor azon kezdi, hogy az ő pártja ekkoráig a költségvetést utolsó stádiumában, mint bizalmi kérdést rendesen meg szokta tagadni a kormánytól, s azon végzi, hogy nem látja át, miért lehetnének több bizalommal a mostani kormány, mint voltak a többi irányában, midőn látják hogy más kivitele nincs, mint adófelemelés, s az adófelemelés pedig hazánkban nem egyéb, mint öngyilkosság. Rimonyi Ernő nézete szerint a parlamenti szokás kölcsönös udvariasság, és a vitatkozás természete megkívánja, hogy, midőn egyrészről komoly felszólalás történik, arra másrészről komoly válasz adassák. Hogy a Sennyey kérdéseiről a kormány részéről senki sem válaszol, ezt a vitatkozás természetével megegyezőnek nem találja. Ha a kormány válaszol a hozzá intézett kérdésekre, akkor ő is megteszi észrevételeit és beterjeszt egy indítványt a maga és elvtársai részéről, de ha a kormány nem válaszol, akkor neki nincs szava. Széll Kálmán pénzügyminiszter: T. ház! Előttem szólott. képviselő úr azzal kezdette beszédet, mire vonatkozólag közbevetőleg legyen szabad megjegyeznem, hogy nem tudom, befejezte-e már vagy pedig szándékozik-e folytatni, (Simonyi Ernő közbeszól: Most már folytatni fogom !) miután úgy látom, hogy nem kelt fel azon oldalról és a ház többi padjairól sem mint ezen kérdéshez szólandó senki, a magam részéről kötelességemnek tartom, hogy némelyeket elmondjak. (Halljuk! Halljuk !) Nem osztozom a t. képv. urnák azon nézetében, melyet a vitatkozás természetére nézve azelőtt fejtegetni szíves volt, mondván, hogy ő nem érti és nem fogja fel a kormány magatartását, hogy ily nagy kérdéssel szemben, mint a most szőnyegen lévő, nem szól, nem nyilatkozik, mert ő a vitatkozás természetét úgy érti, hogy kölcsönösen egymásnak minden felszólalására, minden kérdésre válaszolva így folyjék az folytonosan. Én eltérő nézetben vagyok a vitatkozás természetére nézve oly kérdéseknél, mint a jelenlegi és oly törvényjavaslat tárgyalásánál, mint a most szőnyegen levő. Én e vitatkozás természetben levőnek absolute nem tartom azt, hogy a kormány minden egyes szónok után, bármennyire elismerje azon szónok szavainak, argumentumainak, egyéniségének jelentőségét, mindannyiszor felkeljen, mindannyiszor szóljon, válaszoljon és így a maga részéről valóságos feleseléssé tegye azt a tárgyalást, melyet én ily módon komolyan folytathatónak nem tartok. (Élénk helyezés a középről.) Ha a t. képviselő úr az országgyűlés tárgyalásait a maga részéről így érti, ízlésében nem osztozom, de nem is irigylem. Főleg nem tartom minden pereben szükségesnek a felszólítást akkor, amikor én szerintem a kérdés egyszerűen az, hogy a t. ház azonjavaslatot megszavazza-e, amelyjavaslat nem egéb, mint saját határozatainak öszszefoglalása. Ha arról volna szó, hogy itt most egymást kapacitáljuk azonjavaslatnak egyes részletei felől, hogy egymásnak adandó felvilágosítások, a kormányhoz intézett kérdésekre teendő felderítések nyomán és alapján döntsük el ajavaslat egyes részleteit, akkor még talán érteném a követelések azon nemét; de mikor nincs egyébről szó, mint arról, hogy sanctionáltassék törvényileg az, mit ezen ház elhatározott, midőn a budget törvény véglegesen el van fogadva, valóban nem tartom a kormány kötelességének, hogy ötször, hatszor, annyiszor amennyiszer egyes képviselőnek tetszik felszólalni, válaszoljon. (Helyeslés a középről.) Én a kérdéshez, mely szőnyegen van, a magam részéről hosszasan nem is kívántam szólani és most sem kívánok, mert bármit mondjon Simonyi J. képviselő úr, a magam részéről nem tartom magamat kötelezve arra, hogy a t. ház előtt a t. képviselő úr kedvéért annyiszor meg annyiszor ismételve nyilatkozzam arról, amiről már annyiszor nyilatkoztam. A t. képviselő úr azt mondja, hogy még most sem tudja, mi a kormány nézete a fedezetre vonatkozólag. Erről én nem tehetek. A kormány elmondotta azon határozott nézetét, melyet az 1875- diki költségvetés fedezeti részére vonatkozólag követ, már akkor, midőn első alkalommal nyilatkozott a költségvetésről. Én elmondottam akkor, hogy azon költségvetésben, melyet a kormány a ház tárgyalásai közben a közigazgatási év 3-ik hónapjában örökölt és átvett egy új általános, én a jövő évekre kiható fedezeti módot nem terjeszthetek elő. A kormány elfogadta ezen költségvetést amint volt, tekintve azt átmenetinek és olyannak, melyet a háztartás rendes vitele szempontjából és hogy megkezdhessük az államháztartás rendezésének nagy munkáját elfogadnia kell; elmondottam továbbá akkor a kormány nevében, hogy az adótörvényjavaslatokat magunkévá teszszük, úgy amint azok az adóügyi bizottság retortájából kikerültek, ami azokból újabb jövedelemképen befoly, azt a deficit csökkentésére fordítjuk, a deficit fennmaradó többi része pedig, mely a sajnosan, de tagadhatlanul fennálló viszonyokban gyökeredzik, oly viszonyokban, melyeket megváltoztatni nincsen sem nekünk sem a háznak hatalmában, a kölcsön pénzkészletéből fog fedezhetni. Ez az, amit akkor mondottam, és ennél sem kevesebbet sem többet nem mondhatok ma sem. Ami azt illeti, hogy ezen minisztérium adott-e, nem adott-e programmot, és hogy az, amit adott, programm-e vagy sem, tudni lehet-e ebből mi a minisztérium szándéka, mi nem, ezen úgy itt a házban, valamint másutt igen sokszor ventilált kérdésre vonatkozólag legyen szabad nekem ma utólszor — mert néhányszor már tettem — egypár szót szólani. (Halljuk!) T. képviselőtársam K. Sennyey azon igen szép szónoklatban, amelylyel a vitát a maga részéről megnyitotta, visszapillantást vetve a múlt hónapokban történtekre, azt mondja, hogy két irányban érdemelnek azok méltánylást. Az egyik irányban azért, mert míg a háznak egyik oldalán elleneztetett a nagyobb adóemelés és részben egyáltalában minden adóemelés, és kijelentetett, hogy az 1875- diki hiány fedezetének legnagyobb része a kölcsön készletéből vétessék, addig azon időben én voltam, ki e módszert veszélyesnek jelentettem ki, holott most azok közt, akik az első irányban jártak el és a nagyobb adóemelést ellenezték és köztem ma solidaritás áll fönn. A másik, amit képviselőtársam előtt feltűnőnek látszik, az, hogy ugyanazon tagja a háznak, ki ma tagja a kabinetnek is, azelőtt pedig az ellenzék élén állt, kijelentette, hogy azon költségvetést nem szavazhatja meg, mert a fennálló rendszer keretén belül nem hiszi az ország pénzügyeit rendezhetni és ma mégis azon megtámadott költségvetés alapján kormányoz. Legyen nekem szabad. képviselőtársam figyelmébe hívnom, hogy igenis, én kijelentettem akkor, hogy nem tartom elégségesnek Magyarország pénzügyeinek végleges rendezésére az adóemelés azon mértékét, amelyet t. képviselőtársam akkor elégségesnek tartott; kijelentettem azt, hogy Magyarország államháztartásának reális, solid, végleges alapokra helyezésére a terhek emelésének azon mértékét, amelyet t. képviselőtársam elégnek tartott, nem tartom elégnek. És hogy én ma mégis ezen költségvetésben nagyobb adófelemelést nem hoztam javaslatba, engedelmet kérek, ennek okát én megmondtam e házban őszintén és nyíltan; megmondtam, hogy teszem ezt azért, mert követve a tanácsot, amelyből igen, barátom is kiindult, ki nekünk több ízben ajánlotta itt az eszmék transactióját, midőn nagy czélok valósításáról van szó, egyéni nézetemnek egyetlenegy bizonyos törvényjavaslatra szorított merev fentartását a helyzet súlya alatt nem tarthattam indokoltnak, (Élénk helyeslés a középen) nem tartottam indokoltnak azon nagy czél tekintetéből, mely előttünk lebegett, hogy ezen országban vállvetve működjenek mindazon erők, melyek eddig közre nem működhettek az ország jólétének előmozdítására. (Élénk helyeslés a középen.) Igenis megtettem ezért, és appellálok. barátom éleslátására, nem-e nagy különbség van a közt, midőn a végleges rendezkedés munkájának egyes részleteiről szólva, azt mondom, azon helyről, melyen t. barátom ma ül, hogy nem tartom elégségesnek azon kisebb adóemelést a végleges rendezés czéljára, és nem nagy különbség van a közt, midőn most azt mondom, hogy azon nagy czél tekintetéből, mely előttünk lebegett, mert nem akartam kő lenni, melyen az üdvös átalakulás megbotoljék, letettem róla, mert a jelenlegi budgetet átmenetinek tekintem, melyet minél előbb meg kell állapítanunk, hogy azután a végleges munkára időt nyerjünk. Ezen két fefogás közti különbségre hívom fel Sennyey Igen t. képviselőtársamat, ki ezen körülményt beszédének további folyamában különben méltatta is; én nem is azért hozom fel ezt, mintha hinném, hogy máskép érti, de azért, nehogy szavait a házon kívül máskép magyarázzák, mert csakugyan beszédének további részében. barátom igazságot szolgáltatott nekem, s ezt tőle köszönettel veszem. Amit továbbá felhozni méltóztatott az iránt, hogy ezen alapon kormányoz a kabinet azon tagja, ki ezelőtt a rendszerváltoztatást sürgette, erre vonatkozólag anélkül, hogy én őt a legtávolabbról is meg akarnám előzni abban, hogy a maga részéről a kérdésre feleljen, csak egyre tartok szükségesnek e peretben utalni, s ez az, hogy a kormány megalakulásának első napján kijelentettük a teendők elősorolása alkalmával, hogy a rendszer fentartása mellett nem tartjuk lehetségesnek a takarékosság oly mértékét, mely szükséges az ország ügyeinek végleges rendezésére, de hogy a rendszer keretében is megteszünk minden lehetőt, de hogy azután a rendszer változtatásával, elkezdve a központon, le egész a községig, mindenütt takarosságot fogunk követni. Igen, képviselőtársamnak azon itt, melyet mi választottunk, nem tetszik, mert azt állítja beszédének további részében, hogy előttünk két eljárási mód állott. Vagy elnapolni az országgyűlést pár hónapra s aztán összehívni és kifejteni alapvonalaiban és lényegében a kormány programmját, vagy pedig átmenetinek tekintve a folyó évi költségvetést, haladni az országgyűlésen és a továbbiakat az 1876-iki költségvetés előterjesztésére halasztani. Az én 1. barátom előtt az első út, úgy látszik, a helyesebb. Engedelmet kérek, a theóriában elismerem, hogy helyesebb legyen, de a practicus kivitelben szabad legyen. barátomat figyelmeztetnem, hogy nemcsak nem helyesebb, nemcsak nem czélszerűbb, de absolute kivihetetlen. Mert meggondolta-e, mi következett volna be, ha az általa helyesnek tartott és nekünk kínált módozatot követtük volna? Akkor mi kénytelenek lettünk volna május derekán, mert előbb bizonyos halaszthatlan dolgokat el kellett volna végezni, ápril, május és júniusra az országgyűlést szüneteltetni, és összehívtuk volna júliusra a legnagyobb hőségben, hogy az országgyűlés ne legyen képes a legislatióra, mert ennek az országgyűlésnek a mandátuma augusztus végén úgy is lejár. (Helyeslés) annálfogva ha azután a választásokat elrendeltük volna, összejönne az új országgyűlés, melynek feladata az államháztartás rendezése, ehhez hozzá nem kezdhetne, hanem megkezdené a kormány a jövő ílésszakban működését ismét iidemnyűvel és nem kész budgettel, és kénytelen volna folytatni azt az utat, amelyen eddig jutottunk. Erre vezetett volna azon út, melyet 1. képv.társam helyesnek tart. Ha hozzáteszem, hogy a delegatiót is meg kell választani, s ez is elvesz néhány hetet, sőt hónapot, akkor világos, hogy ez az eljárás annyira megnehezítette volna a jövő legislatió munkáját, hogy csak a tél közepén kezdhette volna meg tulajdonképi munkáját; holott, ha ezen országgyűlés berekesztetvén talán ezen hónap derekán, a kormánynak lesz elégséges ideje arra, hogy elkészíthesse javaslatait és azon stádiumig érlelhesse, amennyire szükség, hogy azok törvényhozási tárgyalás alá bocsáthatók legyenek, és akkor ön összehívhatja az országgyűlést oly időben, hogy még ezen évben megtörténhessenek azon gyökeres rendszabályok, amelyek szükségesek arra, hogy azok a jövő évben életbe léphessenek. Azt hiszem, hogy ez volt a helyes, ez volt a correct út, ha a practicus viszonyokat figyelembe veszszük, és így e mellett a másik útra gondolni sem lehetett. T. képviselőtársam aggodalmát fejezte ki az iránt, hogy ezen költségvetést mint átmenetit a kormány elfogadva és nem bírva a fedezet többi módozatait előteremteni, a jövő év januárius elején a kincstár már zavarban lehet. Én kötelességemnek tartom, mert e kérdés fölvettetett, fontosságánál fogva arra is egypár szóval reflectálni. Mindenekelőtt azt vagyok bátor kijelenteni, hogy aki figyelemmel kísérte az én felszólalásaimat azon pénzügyi tárgyalásoknál, melyek e házban több alkalommal folytattak, az emlékezhetik arra, hogy igen élénken mutattam azon bajokra és veszélyekre, melyekben a mi pénzügyünk forog és én vagyok az utolsó, ki három év óta nyilatkoztatta volna, hogy mi könnyen összetett kezekkel és holmi aprólékos eszközökkel lennénk képesek a bajon segíteni. Mi arra nem leszünk képesek, mert a baj sokkal komolyabb, sokkal mélyebben rejlik, hogysem ily felületes palliatív orvosszerekkel segíteni lehessen. Én vagyok az első, ki elismerem, hogy a helyzet fölötte komoly, de másfelől azon meggyőződésben vagyok, hogy ha