Ellenőr, 1877. január (9. évfolyam, 1-30. szám)
1877-01-13 / 12. szám
■§lefizetési árak: Égés?, Írna , . 20 frt — kr. Évnegyedre .. » 5 frt — kr. Félévre . . . lO „ — » Egy hónapra t w 80 „ Egyes szám ára lO krajcsár. (Szerkesztési iroda: elJudajpesteTi, ncld.or-Tzt.cza. 6. szám* Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, szombat, január 13. 1877. gvmiWMH MIIUIlMU^aWgclll IM II iwibbu——— 12. szán.__ gimiUnt hirtorii Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Ligrády testeink irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cie. czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. QSiadé-hivatali gjácLapesten, ndcLor-Tztcza 6, aedm. Ide intézendők M előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. Táviratok. A magyar Ifjak S.Jamburban. Pera, jan. 12. (Eredeti távirat.) A manyar ifjúság küldöttsége ma reggel érkezett , török fővárosba. Napkeltekor a Márványingeren gőzhajó jött elibünk, zenével, tömve katonai és polgári hatóságokkal, testületekkel, tudósokkal, ulemákkal, szoftákkal. A pompás tarka öltözetek, a számtalan zöld turbán fényes látványt nyújtottak. A zene hangját túlharsogták az „Éljen“, „Jakasszem Madzsurlár“ kiáltások. A Bosporuson újab hajó csatlakozott hozzánk; török küldöttségek jöttek át hajónkra; vezetőjök a kormány képviseletében a tanügyi főfelügyelő Szava pasa, továbbá Széchenyi gróf, Szkender bey, Abdul Kerim nevében. Szava pasa melegen üdvözölte az ifjakat, kik közül Szűcs, Lukács, Szemere és Soós beszéltek, Szilágyi tolmácsolása mellett. Szava pasa köszöntve a küldöttséget ezt momdá. A régi világ romba dőlt; az uj, a szabadelvű eszméké, — azaz az önöké. A magyar ifjak küldöttsége ezután átszállott a török gőzösre, hol ismét beszédek váltattak s kölcsönös bemutatások következtek. Gyönyörű tavaszias idő volt s az üde reggeli jégben indultak a hajók tovább körútra a Bosporuson , él a szultán új palotája előtt , hol az ablakon kitekintő szultánt : „Padisahim csak jása !“ (Éljen sokáig a padisah) kiáltás üdvözölte. A szultán az ablakból kihajolva viszonozta a köszönést. A kikötés Sztambulban még fényesebb volt. Beláthatatlan tarka néptömeg fogadott lelkesült üdvkiáltásokkal. A rend sehol sem zavartatott meg. Hintók várták az érkezetteket s vitték a számtalan nép közt Perába a Galata-Szerájba, melyben a katonai lyceum van. Itt az intézet növendékei sorfalakat képezve fogadtak és üdvözöltek bennünket török és franczia nyelven. A két nemzet ifjainak szívélyes találkozása megható jelenet volt. Baráti kézszorítások jártak sorrólsorra. A teremben fényes terített asztal fogadta a „nemzet vendégeit“. Minden ajkon az hangzott, hogy ilyen fogadtatás Konstantinápolyban még nem volt soha. Az egész város örömben úszik, melyben osztozik minden társadalmi osztály, politikai és felekezeti különbség nélkül. Délután a küldöttség meglátogatta Klapkát. Holnap nyújtják át a kardot Abdul Kerimnek, ki a hadügyminisztériumban diszlakomát ad a küldöttségnek. Újvidék, január 12. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „Srbski Narod“ visszautasítja a „Russkij Mir“ azon rágalmazását, hogy a nem-magyar nemzetiségek Magyarországban elnyomják, s azt mondja, hogy a „Zastava“ kotterájának kivételével a szerb nép hűt az ő királyához és hazájához, s minden ellenséges támadás esetében megállaná helyét. A „Srbski Narod“ éles kifejezésekkel ítéli el a „Russkij Mir“ hazafiatlan levelezőjét. Páris, jan. 12. A „Moniteur“ a conferentia tegnapi ülése alkalmából constatálja, hogy az európai hatalmak egyetértése épp oly bentő, mint azelőtt volt, és hozzáteszi: Törökország magatartása szemmel láthatólag súlyos bonyodalmak csíráját rejti magában, ha végleges, de a dolgok mostani állása mellett, midőn mindenki bonyodalmaktól tart, senki sem bátorítja Törökországot, hogy ilyeneket provokáljon. Minden ezen tényen kívül fekvő számítás téves, akár Anglia, akár Németország vagy Ausztria-Magyarország forogjon szóban. Versailles, jan. 12. A képviselőházban aesanconi főállamügyész letétele alkalmából heves vita folyt a köztársaságiak és bonapartisták között ; végül az igazságügyminiszter nyilatkozata 397 szavazat közül 395-tel jóváhagyatott. Pétervár, jan. 12. Az 1877-iki államköltségvetésben a bevétel 570.778.000 és a kiadás 568.770.000 rubellel van előirányozva; a bevétel czukornál 1 millióval, posta- és távirdászatnál 2 millióval magasabb, a vámoknál 3 millióval kevesebb. A rendes bevételek 370 millióval magasabbra vannak előirányozva. Berlin, január 12. Ma nyittatott meg az országgyűlés a német császár által trónbeszéddel. A trónbeszéd, a birodalmi tanács közeli összejövetele miatt, rövid ülésszak tartásáról tesz jelentést, azon reménynek adván kifejezést, miszerint az országgyűlés a kormányt támogatni fogja, az előirányzatot épp oly magasra teszi, mint a múlt évben, s azt mondja, hogy “több törvényjavaslat már előbb képezte tanácskozás tárgyát, a berlini hadiszertár berendezésére vonatkozó törvényjavaslat is elő fog terjesztetni. A császár köszönetét fejezi ki az utóbbi ünnepély alkalmából tapasztalt hűség számos bizonyítékaiért, biztosítékát látván azokban annak, hogy Poroszország a valóban monarchikus és egyszersmind szabadelvű institutiók hű ápolásában állami hivatását a német államban és a német állammal együtt teljesíteni fogja. A külpolitika, a trónbeszédben nem érintetett. Berlin, jan. 12. Az urak háza megalakult; elnöknek Ratibor herczeg, első alelnöknek Bernáth és másodiknak Hasselbach választatott. A belügyminiszter egy átirata közli, hogy Bismarck herczeg lauenburgi birtokai folytán az urak házában örökölhető helylyel és szavazattal bir. Washington, jan. 11. Az állami kincstárnok 10 milliónyi 5.20-as bond beváltását jelenté. A kamra elnökválasztó bizottsága kijelenté, hogy a senatusnak nincs jogában a választási kérdés fölött határozni. A választások igazolása csak a kamra által jóváhagyott módon történhetik. A kamrának, ugyanolyan illetékessége van, mint a senatusnak. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, szombat, január 13. Nemzeti színfül. Először: Az arany kereszt. Dalmű 2 felvonásban. Szövegét irta Mosenthal. Fordította id. Ábrányi Kornél. Zenéjét irta Brüll Ignácz. Gontran de l’Ancre, ifjú nemes — — Pauli Nikolas Pariset, vendéglős — — — Odry L. Krisztinia, nővére — — — — Maleckyné Jesér, unokahuga és arája — — — Nádayné Bembardon, őrmester — — — Kőszeghy Ezzel: Peregrina. Eszményi ballet 4 felvonásban. Várszínház. Az utóirat. Vígjáték 1 felvonásban. Ezzel: A cremonai hegedűs. Dráma 1 felvonásban. Végül : A kéregető nő. Vígjáték 1 felvonásban. Népszínház. Soldosné Lujza assz. mint vendég. Fényes kiállítással először: A kapitány kisasszony. Víg operette 3 felvonásban. Egy régibb franczia szöveg után írta : Zell F., fordította Rákosi Jenő; zenéjét szerző Genée R. Mária Francziska, Portugália királynéja Vidmár Erzsi Dom Domingos Borgos de Barros, főceremóniás — — — — Együd Donna Antónia, a felesége, udvarhölgy Darai K. Lamberto de Sant Querelonde, a királyné titkos férje — — — — Kápolnai Fansett Misei — — — — Soldosné L.assz. Dom Januario de Sonco-Silva e Pernambuko — — — — Solymosi Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. A conferentiáról a „N. fr. Pr.“ még következő táviratokat közöl: Konstantinápoly, jan. 11. A török meghatalmazottak nem terjesztették elő a porta új javaslatát, mert a tegnapi előzetes megbeszélésekből kitűnt, hogy az nem fogadtatik el s csak szakítást idézne elő. A különböző hangok, melyeken ma a hatalmak képviselői szóltak, nagy véleménykülönbséget árultak el köztök. A hétfőre kitűzött összejövetelt bezáró ülésnek tekintik. Pera, jan. 11. Werther mai föllépése a conferentián azt idézte elő, hogy a delegátusok egyhangúlag ragaszkodtak a conferentia határozataihoz. A porta részéről engedést nem lehet várni. Hogy hétfőn lesz-e ülés, az kérdéses, a szakítás valószínűbb. Németország magatartása, mely most egészen a porta ellen fordult, noha a „Reichsanzeiger“ dementálja a Werther legközelebbi elutazásáról szólott hírt, a franczia hivatalos körökben, mint onnan jelentik, nagyon kedvezőtlen benyomást gyakorolt. Még külföldi diplomaták közt is azon nézet uralkodik, hogy ez által a béke reményei lényegesen meggyöngültek. Bismarck herczeg, ugyanezen párisi hír szerint, azon nézetet fejezte volna ki, hogy a conferentiának már nem kellene több engedményt tenni Törökország részére, mert már az eddigi engedés is túlságosan sok. A conferentia hétfői üléséről a „Daily News“ következő tudósítást közöl: Lord Salisbury hosszú beszédben kiemelte annak szükségességét, hogy a conferentia garantiákról gondoskodjék, s utalt arra, hogy ez indokolva van a Derby jegyzékében foglalt u. n. „angol basis“ által. Törökország állítólag tagadta ezt, s azt mondta, hogy Sir H. Elliot egészen téves felfogást adott neki az angol basis felől. A török képviselők megjegyezték, hogy sem Andrássy jegyzékét sem a berlini memorandumot nem olvasták. A többi delegátusok hasonló szellemben a egyértelműleg beszéltek, mint Salisbury. A törökök egy nemzetközi bizottság helyett egy a porta által kiküldendő, ottomán alattvalókból álló bizottságot ajánlottak. A conferentia erre nem akart hajolni, hanem ajánlott egy consularis bizottságot, az alkotmánybeli reformok keresztülvitelének felügyeletére, de reformokat végrehajtó hatalom nélkül. A törökök ezt is visszautasították. A vita egész nap folyt. Lord Salisbury legközelebbi hétfőre halasztotta elutazását, Ignatieff szintén Midhát pasának újabb értekezése volt Salisburyval. Kijelentette, hogy Európa helytelenül tenné, ha Törökországot valamikép még jobban terhelné, mert különben ezáltal általános háború támadna. Lengyelország fölkelne Oroszország ellen, Magyarország Ausztria ellen (a levelező, úgy látszik nem merített a leghitelesebb forrásból), s Németország elvenné Németalföldet. Továbbá jelezte, hogy Németország az, és nem Oroszország, mely titokban jobb feltételeket ajánl, mint a conferentia, s így a portát ellenállásra buzdítja, szilárdulására teljes egyetértés és béke jöjjön létre Magyarország és Ausztria népei között. Poláris ellentétek ezek bizonynyal. Ha egyszersmind egy nemes lélek oly megható tusakodása nyilatkozik bennök s az önzetlenség oly ritka példájára vallanak, mely előtt kalaphoz nyúl a kéz. Az enuntiátiónak momentuózus jelentősége e logicai meghasonlásban van. Kossuth e levelével ideális magasságba emeli megrendíthetetlen elvét, s a gyakorlati élet terén nem haboz számot vetni a tényleges viszonyok postulátumaival. Meggyőződésének egész erejével függ amazon, de tanácsa az utóbbira utalja nemzetét. S ezzel Kossuth élesen elkülöníti személyes politikáját, attól a politikától, melyet az adott viszonyok közt a nemzetre nézve helyesnek ítél. Ő, akinek a monarchia szétbomlása felelne meg, a monarchia megszilárdítására int. Ő, kinek álláspontja kizárja annak beismerését, hogy Magyarország magában gyönge lehetne: azon erő okvetlen szükségére utal, mely a monarchia két államának politikai érdek-solidaritásában rejlik. S ő, kinek a viszály adna igazat, a béke és egyetértés igéit hirdeti. Igaz, hogy ez egyetértés és béke helyreállítását, Kossuth, mint mindig, most is a legradikálisabb alapon keresi. Azon alapon, mely a független Magyarországhoz legközelebb fekszik, a personális unió alapján. Nem volna Kossuth, ha máskép cselekednék. De ismét, nem volna Kossuth, ha meg nem ismerné lelke mélyében, hogy csak egy illúzió segíthet túl az akadályokon, melyeket az adott viszonyok torlasztanak a megoldás ezen módja elé. Levelének egész tenorja mutatja, hogy az illúziót ismeri. Tudja jól, quo fonte derivata clades in patriam populumque fluxit, s éreznie kell a 67-iki kiegyezés logicai következéseinek teljes súlyát minden irányban. Bizonynyal éreznie kell, hogy ha a personális unió pártja oly erő megfeszítéssel, amilyet kifejtett, törekvéseit egy lépéssel sem bírta előbbre vinni, jóllehet a közjogi kiegyezésnek annyi számtalan bajkövetkezésére utalva küszdhetett, éreznie kell, hogy itt a viszonyok erősebbek az elméleteknél. Éreznie kell, hogy csak az alapon, lassú ernyedetlen munkával javítva lehet előbbre haladni, és el nem szabad vesztegetni meddő tusában a nemzet erejét, és fel nem szabad riasztani a szenvedélyeket, midőn Kossuth szerint is imminens veszély fenyegeti a monarchiát , midőn Kossuth szerint is legfőbb feladat a közbenső viszályt kiegyenlíteni. Igen, de hiszen Kossuth éppen az imminens veszélyre való tekintetből és a viszály kiegyenlítése érdekében kívánja a personális unió elveinek szigorú alkalmazását. Érvelése abban összpontosul, hogy csak a radicális megoldás lehet teljesen megnyugtató ; csak elkülönített gazdasági viszonyok közt állhat helyre a monarchia benső békéje, mert — ut figura docet — a mostani állapot az örökös meghasonlás magvát viseli méhében. Minden compromissum csak hamu a parázsra, csak gyepű a kígyónak: ez ismét kibúvik és megmar, az ismét kiéled és gyújt. — De hát csakugyan el lehet azt képzelni, hogy a 67-iki kiegyezés radicális felforgatása e pillanatban alkalmas lenne a viszályt lecsillapítani ? S alkalmas a monarchia erejét megtömöríteni az imminens veszélylyel szemben ? A bécs-ujhelyi patrióták manifestumán az Öszterreichische Ökonomist czikkein indulva a távolban tán el lehet hinni. De itt, hol közelről látjuk a bokrot s aljában a kigyót, itt minden ember tudja mi lappang az osztrák personal unionisták hazug jelszavai alatt. Itt mindenki tudja, hogy ama kérdések felidézése most egyenlő volna a harczcal till to the knife. És Kossuth maga tanítja, hogy : a kinek házanépe saját magával villongásban él, az barátnak bizonytalan, ellenségnek nem félelmetes. Pedig csak a ki barátnak megbízható ellenségnek félelmetes, csak az nem engedheti „fejünkre nőni az orosz túlsúlyt“, a mi most legfőbb feladatunk. A radicalis curák minden bizonynyal a legjobbak. De a történetnek és a gyógytannak összhangzó tanúsága az, hogy csak a legerősebb természeteknek szokott az ily cura javára válni. Amiben a történet a gyógytantól eltér, az, hogy míg az orvosi gyökeres cura rendesen elejét veszi a recidivának, addig a politikai gyökeres curákat rendesen igen keserves visszaesés követi. Az erős nemzetek talpra állnak ugyan a viszszaesés után , de a gyöngék összezúzzák magukat estükben. Kérdezzük meg csak a francziákat, kérdezzük az angolokat, kérdezzük meg akár önmagunkat. 1793. 1519. 1819. nem következéseik nélkül állanak elő válaszul, s azt válaszolják: nagyot lépve nagyot bukhatunk; lépésről-lépésre haladni lassúbb de biztosabb. Lépésről-lépésre! Ha Kossuth megbirna győződni arról, hogy valóban járunk s nem bukdácsolunk, bizonynyal elismerné ő a haladás e fáradalmas módját is haladásnak. De Kossuth csak botorkázást lát, s a mi több: magát az utat látja olyannak, melyen csak botorkázni lehet. Neki őrültség még gondolatnak is a gazdasági érdekek öszszeegyeztetése e monarchia két államában a gazdasági közösség alapján. Megdönthetetlen tétel előtte, hogy: Ausztria és Magyarország két külön gazdasági egészet képez, külön érdekekkel, külön viszonyokkal, külön irányzatokkal. A kettőnek közös gazdasága: közös viszály örökkön-örökké. A közös viszály következése pedig, felbomlás, pusztulás, Magyarország végenyészete. Ha egyetértést, békét akarunk, s az egyetértésből erőt gyarapodást , akarnunk kell egy új gazdasági alapot. Ez logikai kényszerűség. Ott a bizonyság: a 67-ki kiegyezés nem érhette el czélját a viszály elsimítását; a gazdasági közösségből eredő súrlódások hiábavalóvá tettek minden nagy politikai áldozatot. S ha tekintjük a helyzetet, Kossuth szava szinte visszhangzani kezd lelkünkben: a gazdasági ellentétek ki nem egyenlíthetők. A nap jelenségei s egy szomorú tapasztalás szinte megerősítenek e gondolatban. Szinte, úgy látszik, mintha valóban hiába lett volna minden áldozat s az ellentétes gazdasági érdekű államok között a viszály ki nem oltható, s mintha e visszás helyzetből kérlelhetetlenül hajtana a dolgok fejlődése a teljes egységes összeforradás vagy a teljes szakítás alternatívája felé. Kiegyenlíthetetlen ellentétek! Rettenetes szó két oly államra nézve, melynek politikai érdeke-solidaritását egy Kossuth Lajos is elismeri s fényesen megbizonyítja. S szerencsénk, hogy ezt teszi, mert így még nincs ok végkép lemondani a reményről, hogy a ki nem engesztelhetnek látszó gazdasági ellentétek utóvégre is megtalálják azon politikai solidaritás keretébe illő kiegyenlítésüket mely solidaritás mindkettőjükre oly rendkívül szükséges, mint maga Kossuth kimutatja. Nem, nem lehet oly merő őrültség két politikailag ennyire egymásra utalt állam gazdasági érdekeinek összeegyeztethetőségében hinni. Avagy nem látszott-e a politikai ellentétek kiegyenlíthetősége is épp oly őrültségnek egykori S mégis ma már Kossuth oly tényeket lát maga előtt, melyek alapján a politikai solidaritást, tehát az ellentétek kiegyenlítését maga is constatálja. Az érdekek helyes felismerésétől függ minden. Ettől függött a politikában ettől a gazdaságban. S mi a logikai kényszert abban az irányban látjuk, hogy az az Ausztria, mely a magyar felfogás jogosultságát kénytelen volt elismerni a politikában, nem fog az elől elzárkózhatni a gazdaságiakban sem; s éppen azon solidaritás nagybecsének erejénél fogva, melytől e monarchia hatalmas felvirágzása függ. Ha Kossuth nem concedálja ezen felfogás indokoltságát, akkor mi nem értjük a politikai solidaritásról felállított tételét. Mert két olyan állam közt, melyek a politikai solidaritás kifejezésére alkalmasnak talált formában nem bírják összeegyeztetni gazdasági érdekeiket, két olyan állam közt az „őrültségig“ kiegyenlíthetetlen ellentétek szükségkép mélyebben fekszenek a gazdasági kérdéseknél , ott egyszersmind politikai természetűek is. Akkor Kossuth helyesen állana személyes álláspontján, s helytelenül bocsátkozott volna le azon concessióig, melyet a nemzeti reálpolitika álláspontjának tett. S akkor gyönyörű enuntiátiója teljesen czélja tévesztett szózat: mert az az Ausztria, mely ily ellentétben érezné magát Magyarország iránt, nem akarhat a „muszka áramlatnak“ ellentállani, s nem akarhatja a békét és barátságot azon solidaritás érdekében, amely nem egyéb egyoldalú illusiónál. És akkor nem ajánlhatná Kossuth a monarchiabeli viszály elhárítását nemzetének, mert akkor a teljes szakítás politikája volna az egyedül helyes. Kossuth azonban a békés egyetértés igéit hirdeti. Ez megnyugtat. A gazdasági dogma nem oly merev, mint látszik, különben kizárná az egyetértés lehetőségében való hitet. Míg Kossuth megszüntethetőnek fogja tartani a viszályt a politikai solidaritás érdekében: mi kiegyenlíthetőnek fogjuk tartani a gazdasági ellentéteket, s meg nem szűnünk egy kielégítő megoldás reményében élni. Meglehet — hiszen „örök időkre“ csak a papiroson áll meg a béke — meglehet, hogy ez a megoldás csak hamu lesz a parázsra. De mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy hamu tetejébe hamut rakva, a parázs mégis biztosabban eloltható, mint a folytonos szitással. S ha a viszály megszüntetése egy compromissum által nem lenne is egyéb a gyepűbe kergetett kígyónál, azon imminens veszélylyel szemben s azon főfeladat érdekében, melyre Kossuth oly biztos kézzel rámutat, már ezzel a gyepűbe kergetett kígyóval is nagyobb Budapest, január 12. Kossuth levele. Kossuth Lajos Czeglédnek megírta, hogy nem fogadhatja el a képviselőséget és nem jöhet haza. Fáj benne a lélek, de neki nem szabad újra felvenni az alattvalói viszonyt oly uralkodó irányában, aki egyszersmind osztrák császár is. Azonban nyugasztalására van, hogy a nemzet pártkülönbség nélkül egyetért vele ama nézeteiben, melyek kifejezésével a magyar király alattvalóinak politikai érdekközösségét az osztrák császár alattvalóival oly fényesen megbizonyította legutóbbi leveleiben. Kossuth nem jön haza, mert egyéni meggyőződése a teljesen független Magyarországnál csekélyebbel meg nem elégedhetik. Azonban, nincs forróbb kívánsága annál, hogy a ciivilistikus szervezet megszolgálat lenne téve a hazának, mint a világ minden viperájával, melyet a gyepű alól elszabadítunk. A bécsi lapok és levelezők mindegyre emlegetik azon memorandumot, melyet szerintük a magyar kormány adott át, a bankkérdésben, ő felségének a királynak. Megjegyezzük tehát, hogy a magyar kormány nem készített memorandumot semmiféle kérdésben, hanem megtette igenis előterjesztését, a korona tanácsosainak rendes kötelessége és eljárása szerint. Egyébiránt úgy állunk Bécs felé is mint Konstantinápoly felé: óhajtjuk a békét, de keveset hiszünk fenntarthatóságában, és érezzük, hogy egy nagy válság közelében vagyunk, mely — úgy a keleten mint a nyugaton — éppen tán egyszerre, a jövő héten fog eldőlni. A miként iránt nem kockáztatunk jóslatot, de a kilátásokat nem mondhatjuk biztatóknak egyik irányban sem. Gróf Andrássy Gyula külügyminiszter úr tegnap este Tisza Kálmán kormányelnök urnál volt, hol többen vacsoráltak a kabinet tagjai közül. Vacsora után sokáig tartott ugyan a társalgás, de minisztertanács nem volt. Osztrák minisztertanács volt tegnap, miként a mai bécsi lapokban olvassuk, mely kizárólag belügyekkel foglalkozott. A kiegyezés ügye a „Neue freie Presse“ szerint egy lépéssel sem áll előbb, mint állott: a dolog oly stádiumban van, hogy sem az egyik, sem a másik minisztérium nem érez sem hajlandóságot, sem kötelezettséget magában, hogy a tárgyalások újból fölvételére a kezdeményezést megtagadja. A predeal-brassói diligence-közlekedést értesülésünk szerint a magyar kormány megszüntette. Mi ezen intézkedésnek indokát nem ismerjük, figyelmeztetjük azonban a kormányt, hogy a project-brassói összeköttetés helyett a karánsebesi összeköttetésnek adni az elsőbbséget, annyit jelent, mint a személy- és postaforgalmat a keleti vasúttól az osztrák államvaspályához terelni; ez nézetünk szerint sem a közönség érdekében, sem pedig az állam érdekében nem áll. — A legközelebbi közös hadügyi budgetet hi szerint már megállapították az illető körök : az ordinariumban 300,000 frt emelkedést mutattak, az extraordinariumban pedig úgy 2—3000-et, ha igaz. Csodálatos mérséklet volna ez a mostani körülmények között a közös hadügyminiszterben. Az egyévi önkéntesekre vonatkozólag a „Verordnungsblatt“ — a magyar hivatalos lap hírén és tudtán kívül — körrendeletet tesz közzé, melynek főbb pontjai következők: Király ő felsége helyben hagyta, hogy a lovasságnál, tüzérségnél, műszaki csapatoknál, utász-ezredeknél s az egészségi csapatoknál az egyévi önkéntesekre nézve is a hadiiskolák számára előírt instructiókban foglalt elvek alkalmaztassanak, s ezektől csak annyiban történhet eltérés, amennyiben az egyes fegyvernemek, csapatok és hadtestek szervezési sajátságai, alkalmazási és elhelyezési viszonyai szükségessé teszik. Az idevonatkozó részletes határozatok új kiadásban küldetnek meg kihirdetés végett a hadiiskolákhoz, de már a jelen évben életbe lépnek a következő határozatok: 1. Az egyévi önkéntesek intézményére való tekintettel valamennyi egyévi önkéntes, kik az öszszes fegyvernemekre vonatkozó határozatok által nincsenek kizárva a tiszti rangból, kötelesek tartalék tiszti vizsgára készülni, s jövőre nem lesz szabad az egyévi önkénteseknek csak altiszti rangfokozat elérésére törekedni. A II. és III. előadják a tantervet, a vizsgatárgyakat, a vizsgálóbizottság összeállítását és az egyes fegyvernemekre vonatkozó vizsgák módját. A IV. azt mondja, hogy az utó- és kiegészítő vizsgákra vonatkozólag a hadiiskolákra nézve fennálló határozatok hasonló alkalmazást nyernek. Az ipar ünnepei alkalmából. A fővárosban és az ország nagyobb városaiban egyszerű és mégis jelentőséggel teljes ünnepélyek folytak le a napokban. A szegedi országos kiállítás alkalmából kitüntetést nyert iparosok között osztották ki a megérdemlett jutalmakat. Oly érdekeltség nyilvánult e kiállítás iránt az iparosok és a nagyközönség részéről is általában, hogy a tapasztalt hiányok, s a kezdet nehézségeinek tulajdonítható tökéletlenségek daczára, maradandó befolyással lesz az iparunk fejlődésére, mint első határozott és nagyobbszerű kifejezése azon törekvésnek, hogy a nemzetet ezen a téren is előbbre kell vinnünk, ha lételét biztosítani akarjuk, s a szegedi kiállítás bizonyságát adta annak, hogy erre az alap és a képesség megvan. Rendkívül kedvezőtlenek most arra a körülmények, hogy az ipar érdekében nagyobb szabású, sikeres, vagy legalább rögtönös sikerrel biztató tevékenységet fejtsünk ki, mert mint minden, úgy az ipar éltető eleme, a fogyasztó képesség is meg van bénítva. De nem várhatunk, s nem szabad csupán arra várnunk, hogy majd a viszonyok kedvezése helyrehozza mulasztásainkat. Ha a 67-diki kiegyezés után nem mulasztjuk el megtenni az ipar előmozdítása érdekében mindazt, mit megtenni módunkban állott, talán könnyebben viseltük volna el az utóbbi évek nyomorúságait. Ha a nemzeti kormány már akkor bizonyos rendszert állapít meg a hazai ipar fejlesztésére, s minden szerződésében és minden szállítás