Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1877-02-26 / 56. szám

kifizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . lO „ —•„ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám­oira ló krajczár. Szerkesztési iroda: Gazzd­ap­esten., ná­cSor-utc­z a. 6. szám. t vnmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől. jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, hétfő, február 26. 1877. 56. szám.­­Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie­ czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. Kiadó­hivatal: Grízei apes­ten., ncLdlor-utcz­a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára raalat­t‘Hídig . Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr'4 részéről nem adatik. Egv évre ....... 20 forint — fer, Félévre 10 „ — br. Negyedévre...............................5­0­0 br. Egy hóra....................................1­­­80 br. Táviratok. Bécs, febr. 26. („B. C.“) Tegnap volt be­fejező ülése a közös vámügyi conferentiának. Most az instructiók, a két minisztertanács helybenha­gyása fentartásával, végleg meg vannak állapítva. — Tisza távlati kérésére holnap a főrendiház is ülést tart. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, hétfő, február 26. Nemzeti színház. A rablógyilkos. Vígjáték 1 felvonásban. Pérár­­ Eugenia Helvey L. Ducamp Alfréd Halmi Lecoindieux Újházi Angelika Szigeti Jolán Jean Vízvári Csendőrtiszt Kazaliczky Ezt követi : Az elkényeztetett férj. Tréfa 1 felvonásban. Clapier Hipolit Halmi Cesarine, neje Lendvayné Végül .• Cox és Box. V gjáték 1 felv. Box János Újházi Cox Jakab Vízvári Bonncerné Császárné Kezdete 7 órakor. N­é­p s­z­­­íj Ii k v. A kintornás család. Eredeti népszínmű 3 felv. Kezdete 7 órakor. Budapest, február 26. Budapest, február 26. Tisza Kálmán tegnap formálisan meg­­bizatott a kabinet újra alakításával, s ez­iránt való előterjesztését ő felségének már megtette. A kinevezési legfelsőbb kéziratot a hivatalos lap holnapi száma közli, s az új kormány bemutatása is már alkalmasint holnap megtörténik a képviselőházban. Minderről már tegnap este két rendbeli hivatalos távirat érkezett a képviselőház el­nökéhez Tisza Kálmántól, mely táviratok­ban egyszersmind jelezve volt, hogy az osztrák kormány a megállapított pontozatok keresztülvitelére, beleértve az alkormányzók kinevezését is, ő felsége előtt késznek nyi­latkozott, az alkotmányos párt elclausulált határozata daczára is. Úgy látjuk ebből, hogy az osztrák korm­ánynak ezen kötelező nyilatkozata, me­lyet, mint újabb híreink jelzik, a már ki­nevezett magyar kormánynyal ma tartandó közös értekezleten a korona elnöklete alatt újból jegyzőkönyvileg ismétel­t lehetővé tette egyrészről az osztrák kormány meg­maradását s másrészről azt, hogy a magyar kormány az osztrák urakkal, mint kormány érintkezhessén?, s kiléphessen azon, az oszt­rák miniszterekre nézve kevésbbé megtisztelő magatartásából, melyet irányukba az alku­dozásuk megszakítása óta elfoglalt, nem­­ akarván velük hivatalosan szóba állni, ad­­­­dig, míg biztosítékot nem nyújtanak az­­ iránt, hogy annyiszor megmásított szavuk-­­­nak végre urai tudnak maradni. Saját külön tudósítónktól kapjuk a következő­­ táviratot: Bécs, febr. 26. Ma a király elnöklete­­ alatt minisztertanács tartatik, mely a meg-­­­állapodásokat jegyzőkönyvbe foglalja. A mi­­­­niszterek a mai esti vonattal indulnak­­ Bécsből, s holnap reggel Budapestre ér­keznek. Az előzményekről a következő táviratot közli velünk a „B. Correspondenz“ , Bécs, febr. 25. A király ma, vasárnap délelőtt kihallgatáson fogadta Auersperg osztrák miniszter­­elnököt, ki kijelentette, hogy az osztrák kormányra nézve elegendő az alkotmánypárt szavazata arra nézve, hogy a két kormány közt megállapított ösz­­szes stipulatiókért helyt állhasson. Ő felsége ezután Tisza Kálmánt, ki szintén audientiára ment, értesítette az osztrák kormány­elnök nyilatkozatáról, és 1 órára közös miniszter­­conferentia tűzetett ki, ő felsége elnöklete alatt. Ezen előconferentián az osztrák kormány egész határozottan kijelentette, hogy teljesen helyt áll a megállapított bankstipulációkért, beleértve az alkormányzók kinevezését is, é­s előterjeszti a parliamentben. Ennek alapján a jegyzőkönyv a holnap ő­felsége elnöklete alatt tartandó közös con­­ferentián alá fog íratni, és Tisza ma formaszerűleg megbizatott a kabinet újjáalakításával. Az erre vo­natkozó királyi kézirat kedden fog a hivatalos lap­ban megjelenni. A magyar miniszterek kedden reggel érkez­nek Budapestre, s a képviselőház azon napi ülésé­ben be fog mutattatni az újonnan alakított kormány. A bankstatutum szövegezése fölötti tárgyalások ké­sőbb kezdődnek. Trefort és Bedekovics­­miniszterek ma a bu­dapesti gyorsvonattal ide érkeztek. * * * Az osztrák alkotmányos párt vasárnapi zsinat­járól közölt távirati tudósításunk, hiába állott több, mint 3000 szóból, még­se bírta kimeríteni e jeles gyülekezet minden speciális bogarát. Például táv­iratunkból még arra se bírtunk rájönni: mik legye­nek azon „számos helytelenségek,a­melyeket Herbst­­ excellencziája az „Ellenőr“ egyik czikkében fel­fedezni szíveskedett. Mert hát, lapunkat az a kiváló megtiszteltetés érte, hogy a tegnapi gyűlésen többet beszéltek róla, mint a Herbst indítványáról, és vég­­­­telenül többet, mint az osztrák kormány nyilatko­­­­zatairól. Schaup idézte lapunk közleményét az osztrák miniszterek c­áfolására, s hogy kimutassa, miszerint Magyarországon sokkal önállóbbnak tud­­t­­ák a budapesti igazgatóság kikötött hatáskörét,­­ semmint azt Bécsben feltüntetni szeretnék. Erre a­­ reflectált Herbst bezáró beszédében, s mint a meg- !­s érkezett bécsi lapokból látjuk, az „Ellenőr“ „Un­ ' t sichtigkeit“-jait abban találja, hogy a döntőbizott-­­­ságnak más hatásköre lesz, mint az „Ellenőr“ jelző, és hogy a bankhivatalnokok is más módon fognak kineveztetni. Adja az ég, hogy Herbst ur rectificatiójának első felére nézve ne csalatkozzék. Mert az szent igaz, hogy ily döntő bíróság eszméje, mely a Lu­­­­cam­ur Referenten. Entwurfjából kisértett fel a bécsi tanácskozásokba, s különösen a bank részé­ről portáltatott, nem azon dolgok közé tartozik, melyekért az ember hevülni tud, s úgy vagyunk­­ értesülve, hogy magyar részről illetékességi diffe-­­­rentiák kiegyenlítését inkább a kormányokra óhaj­tották volna bízni. Tény azonban, hogy az eszme abban az alakban maradt függőben a két kormány között, amint mi jeleztük. A­mi a bank hivatalnokainak kinevezését illeti, abban igaza lehet Herbst úrnak, hogy la­punk közleménye e tekintetben foglalhat magában lényegtelen tévedéseket, de semmi esetre nem olya­nokat, melyek kiigazítása után e kérdésnek telje­sen osztrák szájíz szerint való elintézése maradna fenn, mint ezt Herbst úr sejtetni látszik. Erről al­kalma lesz Herbst urnak is meggyőződnie. Különben a Schaup ur aggodalmainak elosz­latására, helyesebb lett volna az „Ellenőr“ közle­ményéből azt megc­áfolni, ami az igazgatóság hatás­köréről szól. Erről azonban, úgy látszik, hogy hall­gatni kellett. De mi csak annál inkább fenntartjuk, Herbst úr ellenében, és mindenki ellenében, lapunk közleményét. Egy másik reichsrath ur meg az „Ellenőr“­­ azon czikkéről varrt hímet okoskodásához, mely az­­ alkormányzók kinevezéséről szólva, erre nem fektet, s meglehet, hogy hibásan, oly nagy súlyt, mint pél­­­­dául az ellenzéki lapok,­­melyekre nézve azonban mérget lehet venni, hogy most, miután a kormányzók kinevezése meg van nyerve, ezt rögtön épp oly silány semmiségnek fogják híresztelni, mint mindent a­mi elévetett.­ Köszönettel tartozunk Tinti képviselő úr­nak, a­ki szíves volt az érdemes gyülekezetét fi­gyelmeztetni, miszerint a magyar lapoknak az a szokása van, hogy a saját véleményüket nyilvánít­ják, s a magánvéleményeket azután a kormány né­zeteivel összezavarni, nagy bolondság. * * * Tudósításunk kiegészítéséül közlendőnek ítél­jük meg a szavazók névsorát. A Herbst javaslatára szavaztak százhuszon­­ketten , név szer­int: Alesani, Aresin-Fatton, Attems, Auspits, Beer, Beess, Begna-Possedaria, Blaas, BlumencroD, Bonda, Brestei, Carneri, Claudi, Demel, Deschman, Dinstl, Doblboff, Dormitzer, Dumba, Eichhoff, d’EIvert, Fluck, Forster, Franceschi, Friedrich, Fürst, Fürth, Ganahl, Giskra, Gomperz, Granitscb, Haase, Hackelberg, Halka, Handel, Hascbek, Heinz, Herbst, Hönigs­­mann, Hopfeo, Isbary, Janowski, Juzyczynski, Kaiser, Kalnoky, Kielmansegge, Kinsky, Klier, Kocbanowski, Köpi, Dobrz, Kowalski, Krzyza­­nowski, Kübeck G. báró, Kübek M. báró, Kuranda, Ladenburg, Landau, Langer-Podgoro, Leinner, Lie­­bieg, Ljubissa, Lumbe, Mayer, Mises, Naumowicz, Neumann, Neuwirth, Nischelwitzer, Oppenheimer, Pauer, Pawlikow, Peez, Perger, Petruszewicz, Pil­­lersdorff, Plener, Polesini, Posselt, Renney, Riese- Stallburg, Ritter, Russ, Ryger, Salm-Reifferscheid, Sandner, Sandrinelli, Scharschmid, Schier, Schürer, Schwab, Seidemann, Spens, Steffens, Stöhr, Strass, Streer, Suess E., Suess F., Suppan, Suttner, Swed­­zicki, Teuschl, Theumer, Thomas, Thum, Tinti, Tomaszczuk, Yidulich, Wächter, Waldert, Wanka, Weeber, Weinricb, Weiss A. Wickhoff, Wildauer, Winkler, Wittmann, Wolfrum, Zaiilner, Zedtwitz. Herbst javaslata ellen szavaztak katvanhár- i man; névszerint: Bareuther, Búdig, Canaval, Co­­! ronini, Dittes, Dubsky, Duchatsch, Dürrnberger, ; Edlbacber, Foregger, Fuchs, Furtmüller, Fux, Göl­­lerich, Götz, Goldegg, Gross, Hallwich, Hammer­­! Purgstall, Hanisch, Hecke, Heilsberg, Heinrich, | Held, Hoffer, Holzer, Keil, Klepsch, Klinkoscb, ! Kopp, Latzei, Magg, Meiszier, Menger, Moritsch, Oberleithner, Ofner, Panowski, Petritscb, Planck, Portugal), Posch, Promber, Proskovetz, Rodler, ‘ Roser, Saxinger, Schaup, Schöffel, Schrank, Seidel, Seutter, Siegl, Skene, Skrbensky, Steudel, Stockert, Sturm, Umlauft, Wallis, Walterskirchen, Wedl, Zschock. * * * A Jász-Nagykun-Szolnok megye részéről Szol­nokon folyó évi március 19-én rendkívüli bizottsági közgyűlés fog tartatni, melyben tárgyaltatni fog a megyei székház építési tervezetek megvizsgálásáról beadott küldöttségi jelentés, és még némely sür­gős közügy. Kelt Szolnokon, 1877. február 23. Sipos Orbán, alispán. Az agrarianismus és aranyvaluta. (Az „Ellenőr“ levelezőjétől.) New-York, február 10-én 1877. Utolsó levelemben, nemzeti bajainkról­ szólva, nem tettem említést azon a nemzeten súlyosan ne­hezedő átokról, melyet a fejlődő agrarianismus és a munkának a tőkével való harcza okoz nyilvá­nos életünk fejlődésében. Hogyis nem soroltam föl e bajokat, holott ezeknek kellett volna legelső helyet adnom ott, hol nemzeti életünk elfajulásáról, nyilvános ügyeink rothadt állapotáról szóltam , bevallom, az úgy tör­tént, hogy d faczára annak, hogy az „Ellenőr“-nek unem valódi szívbeli örömet okoz önmagamnak, én mégis hivatásom, állásom, működésem és csa­ládi kötelességeim közepette csak sietősen vethe­tem papírra leveleimet, melyeken azután oly köny­­nyen tapasztalható a szorgalmas kidolgozás­­ hiánya. Múltkori levelembe oly sokkal jobban il­lett volna a következő áttekintés, mely annak el­küldése óta fordult meg agyamban. Politikai intézményeink egyik gyengesége azon jogban rejlik, mely a nagy tömeget, daczára hogy ez nem bir semminemű vagy csak igen kevés bir­tokkal, tulajdonnal — s az adót csak a nagybir­tokos, gazdag, szorgalmas tőke fizeti, felhatalmazta arra, hogy tettleges befolyást gyakoroljon a tör­vényhozásban olyatén ügyek és érdekek fölött me­lyek őt éppen nem illetik. Az éhes, munka nélkül levő tömeg, habár nem bir a mindennapi élet szükségleteivel, bir activ és passiv választási képességgel, s könnyen gyako­rolható fölötte a befolyás, hogy olyan képviselőket küldjön a törvényhozó testületekbe, kik szavaza­taikban nem emlékeznek meg önmaguk távolabb jövőjéről, nem a tőke, az ipar, az üzlet szentségé­ről, nem a haza javáról, hanem az égető szükség követeléseit tartják szemek előtt csupán. Ha e gondolatot tovább fonnám, talán azon megállapodásra jutnék, hogy az egekig magasztalt, istenáldott „universal suffrage“ végül mégis csak nem fog a „millenium“ megteremtésében hathatósan segélyt nyújtani. No, de nem akarok filosofálni; csak múlt levelem egy hiányát óhajtottam kiegészíteni. Politi­kai intézményeinkről bölcselkedni, s azok tudomá­nyos megismerketését a külfölddel közleni, nem tartozhatik egy levél keretébe. Egyszer majd csak mi is megkísértjük erőnket e téren, habár a tárgy irodalma már nagy. A kellemetlen mellett, kellemes hírt is írha­tok. Az arany­valuta helyreállításához igen közel állunk. Pár év előtt azon eszme merült föl, hogy a pangán heverő iparon és kereskedésen nem lehet jobban segíteni, mintha több pénzt (papírpénzt) bocsátunk forgalomba. Az éhes, munka nélkül levő tömeg kecsesebb argumentummal nem szavaz­hatott volna. Több pénzt! Annyit, mennyi csak kell. Ha a papiros dollár jó bennünket fizetni (így okoskodtak), miért ne legyen az jó a nemzet hite­lezőinek kielégítésére. Mi hatalmas, szabad nép vagyunk, miért ne fogadná el európai kereskedő papiros dollárunkat holmiaiért; örül, ha valamit eladhat nekünk. Ez volt a szemfényvesztő argumentum és 1874-ben az Unió congressusában egy 76 többség­gel biró képviselőség választatott, kik az „inflatio“, a papirvaluta hősei voltak. De az idő folyama alatt, daczára annak, hogy a szavazó tömeg, az éhes, munka nélkül levő nép még mindig szenved az idők mostohasága alatt, daczára az argumentum kellemetes, megvesz­tegető hangzatának, a józan ész, államférfi, belá­tás az igazat érvényre emelte és 1876-ban a congressusi küldöttség szinezete megváltozott és ezen téren az ilető kérdésben éppen az ellenkezőt­­ vallja. Elnökünk a napokban külön ajánlatot kül­­­­dött be a congressusnak ezt felszólítván, hogy hoz­­­­zon törvényt az arany­valuta rendezésére Grant­­­ur e téren való működése, nyolcz évi uralkodásá­nak legfényebb pontja. Ha a congressus az elnök ajánlatát elfogadja, az elmúlt polgárháború által okozott pénznyomorunk, mely értéktelen azaz fél­­értékű papirospénzben mutatkozott, befolyást gya­korolva kereskedelmünkre, iparunkra és egyéb gazdászati életünkre, csaknem véglegesen el fog tűnni. Grant úr azt véli, hogy a congressus akkér létesítheti e kérdés megoldását, hogy felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek százötven milliónyi dol­lárt meg nem haladó állami kötelezvények kibo­csátására, melyek 40 évre szólván, négy­száztól kt­­hajtsanak, és a mai forgalomban levő papír dol­lárokért legyenek beválthatók. . . Az európai nemzetgazdászok talán mosolylyal­­ fogják olvasni egyszázöt milliónyi nép uralkodó­­j­­ának, egy hatalmas ország főnökének azon naiv­­ ajánlatát, mely szintén Grant az említett congres­­s susi üzenetében fordul elő, hogy „ne engedjük ara­­■ nyunkat a külföldre kivinni“, mi által annak itt­honi forgalma megkönyebbittetik. Arany-agiónk Grant úr ezen congressusi üzenete óta 108-ról 104-re és e körül szállt le. Loew Vilmos. h. ügyvéd. vezetésére felkért. Jegyzőül Szvetenay Miklós a bu­dapesti keresk. kamara titkára kéretett fel, s mint­hogy a tanácskozások előreláthatólag hosszabb fo­lyamatot fognak venni, a segédkezésre felkérettek Gaál Jenő és Lipthay Pál. Az értekezleten megjelentek: b. Kochmeister Frigyes, Keleti Károly, Németh Imre, Gönczy Pál, Hoffman Sándor, Zsigmondy Vilmos, Ráth Károly, Szabóky Adolf, Térey Pál, Posner K. Lajos, Tisza László, Morócz István, Vámbéry Ármin, Bedő Al­bert, Kilényi Hugó, Reitz Frigyes, s a vidéki ka­marák és egyletek képviselői. A miniszteri rendeletben felsorolt pontozatok részletes tárgyalása előtt Ráth Károly kérdést tett, vájjon az általános elvi szempontok fejtegethetők-e ? Az elnök ez ellen annál kevésbé tesz kifogást, minthogy a kormánynak az az óhajtása, hogy a kérdés minden oldaláról megvilágíttassék. Ráth Károly erre körülbelül azt fejtegette, hogy ezúttal az iparosok részéről nagyobb áldozatok nem vár­hatók, s inkább politikai és kulturális szempontok kívánják, hogy az ország a pár­isi kiállításon kép­viselve legyen. Szükséges tehát, hogy az állam hozzon meg minden áldozatot. Kívánja végül, hogy a kiállításon való részvétel Ugye lehetőleg autono­­mikus alapon szerveztessék, s a kormány természe­tes felügyeleti jogának fenntartása mellett a kiál­lítóknak is legyen joguk a dolgokhoz hozzá­szólni. Szabóky Adolf az orsz. magyar iparegylet nevében adott kifejezést ■"azon nézeteknek, melyek ez egylet kebelében a kérdés tárgyalása alkalmá­­rnával nyilatkoztak, s mely nézeteket már lapunk ismertette. Morócz István figyelmezteti az értekezletet, hogy az orsz. gazdasági egylet már régebben kül­dött ki bizottságot a párisi kiállítás ügyében, s ennek munkálatát a kormányhoz benyújtotta. Németh min. osztálytanácsos jelenti, hogy há­rom ilyen munkálat érkezett a kormányhoz. A po­zsonyi kereskedelmi kamarától, mely itt képvisel­ve nincs, mert titkára e megjelenésben akadályoz­va volt, — az országos magyar iparegylettől és az orsz. gazdasági egyesülettől. Az értekezlet elhatározza e munkálatok felol­vasását, a­mi megtörténvén, az elnök formulázza a kérdést, s kívánatosnak találja, hogy az értekezlet előbb nyilatkoznék, várjon gyűjteményes kiállításo­kat óhajt-e, továbbá hogy az országos központi bi­zottság és a netán alakítandó vidéki bizottságok között minő legyen az összeköttetés, s végül követ­keznék a kiállítás költségeinek kérdése. Deil, a kassai kamara képviselője, a minisz­teri rendeletben foglat pontozatok szerint óhajtja a tárgyalást. A debreczeni kamara képviselője constatál­­tatni kívánja, hogy a kamara is intézett felterjesz­tést a kiállítás ügyében a kormányhoz. Az elnök megjegyzi, hogy e felterjesztés nem tétetett át az enquétehez. A zágrábi kereskedelmi kamara képviselője német nyelven szóliai fel, s kifejezi a zágrábi ka­mara óhajtásait. Horvátország gyűjteményesen óhajt kiállítani, s nemcsak külön tért, hanem még a nem­zetközi júrgban is külön képviseltetést kíván. Az elnök kéri, hogy előbb a feltett kérdések tárgyaltassanak, s azután lehet szó a zágrábi ka­mara óhajtásairól is. (Helyeslés). Tisza László hosszabban szólott a kérdésről. Gyűjteményes kiállításokat óhajt olykép, hogy az egyes kiállítók is megneveztessenek. Az országos segélyt csak valóban olyan kiállításra kívánja for­­díttatni, mely kiviteli és versenyképességünket tün­teti fel, nem pedig olyas­valamire, a­mi csak ad hoc productiót tüntet fel Végül az előbírálatokat illetőleg oda nyilatkozik, hogy azok ne a központ­ban végeztessenek, hanem az illető vidéki közpon­tok a maguk belátása szerint járjanak el. Az elnök erre megnyitja a részletes tárgyalást. Az első, művészeti csoportot illetőleg Németh osz­­tálytanácsos a miniszter nevében kijelenti, hogy ez nem képezi a jelen enquete tanácskozásának tár­gyát. Erre külön enquete fog egybehivatni, mihelyt a franczia kormány megküldi ezen csoport külön szabályzatát. Az értekezlet ebben megnyugszik, s csupán azon kijelentésre szorítkozik, hogy a művé­szeti csoportot egészen a központból tartja keze­lendőnek. A második csoportból a nevelés és oktatásra tartozó osztályokat szintén csak a központban le­het bírálni és szervezni. A mérnökegylet és a földtani társulat jelen­volt képviselői Rechner és Zsigmondy Vilmos kije­lentik, hogy a kijelölt szakosztályokban egyleteik részt fognak venni a kiállításon. A harmadik csoport: bútorzat és tartozékai, negyedik csoport: szövetek, ruházat és tartozékai. Ezeknél a tárgyalás kezdett nagyon elnyúlni. Az elnök végül albizottságok kiküldését indítványozza. Az értekezlet azonban osztályonként folytatja a tárgyalást, megjelölve azon osztályokat, melyekben kiállíthatunk. Az ötödik csoportnál nyilatkozott az erdé­szeti egylet képviselője Bedő Albert. Az érd. egy­let óhajt érd. kiállítást, különös tekintettel azon czikkekre, melyekben exportképesek vagyunk. Kö­vetkeztek a többi csoportok. Itt az értekezlet észrevette, hogy nem helyes úton halad. Hamar átesik a munkán, s tulajdonké­pen nem felel meg a czélnak. Elölről kezdte a tárgyalást újból, kijelölve határozottabban az egyes szakosztályokat, melyekben képviseltetésünk kívá­natos. A ruházati szakosztálynál Strasser a népvise­let bemutatása iránt nyilvánította óhajtását. Az ér­tekezlet azonban igen helyesen kimondta, hogy nem kívánja többé az országot mint valami cu­­riosus országot bemutatni. Elég volt ebből eddig. A bányászati és erdészeti szakosztályoknál az értekezlet külön is hangsúlyozta, hogy kívána­tosnak tartja az állam az alapítványok részvételét. Nagyobb és érdekesebb vita volt az italok osztályánál. Az értekezlet kimondta, hogy borkiál­lításunkat tökéletesnek óhajtja, de a legszigorúbb bírálat alkalmazása mellett. Az állatkiállításban való részvétel nagyobb mértékben csak azon esetben várható, ha az állam a szállítási költségeket fedezné. Az enquete d. u. 1-ig végig ment a szakosz­tályokon. A többi kérdések tárgyalását d. u. 4 órára tűzte ki. — A párisi kiállítás ügyében egybehívott enquete ma reggel tartotta első ülését a posta-palota nagy termében gr. Szapáry Gyula elnöklete alatt, kit a miniszter a tanácskozások KÜLFÖLD. (Február 26.) Pétervárról szerteküldik a dementit azon hí­rekkel szemben, hogy az orosz csapatok már leg­közelebb, talán minden — úgyis előre sejtett — diplomatiai válasz bevárása nélkül, átlépik a Pru­­thot. Egy tegnapi keletű pétervári távirat így hangzik : Azon elterjedt hír, hogy a czár az orosz had­seregnek parancsot adott volna, a Prutk folyó 28-án leendő átlépésére, valótlannak jelentetik ki. Igaz ugyan, hogy az orosz ultimátum következté­ben kötött fegyverszünet, e hó 28-án Szerbia és Törökország között lejár, azonban az erre vonat­kozó hírek úgy hangzanak, hogy ha a béketárgyalá­sok Szerbia és Törökország közt márcz. 1-ig létre nem jönnének, a fegyverszünet bizonynyal meghosz­­szabbíttatik. A helyzet átalában nem változott. A hatalmak ezutáni maguk tartása, mindenesetre, a konstantinápolyi dolgok és bonyodalmak legombo­­lyításától van függővé téve. — Péterváron az orosz kényszerkölcsönről sem a bank, sem a kormány­körökben semmit sem tudnak. Eközben tegnapelőtt Konstantinápolyban Szov­­jet pasa és a szerb meghatalmazottak között egyezség jött létre ; a békét biztosítottnak tekintik. Mint Kon­stantinápolyból jelentik, Milán fejedelem a szul­tánhoz egy levelet fog intézni, melyben tudtára adandja, hogy a békeföltételeket elfogadja. Erre a nagyvezír azt fogja válaszolni, hogy ezen nyilat­kozatot tudomásul veszi, mely után Milán fejede­lem állása egy új fermán által szabályoztatni fog. Nem ily gyorsan folynak a dolgok Monte­negróval, melynek meghatalmazottait péntekre vár­ták a török fővárosba. Nikicza fejedelemnek, ki a meghatalmazottak elküldésével nagylelkű enged­ményt vélt tenni, terjedelmes követelésekkel áll elő, mint ezeket legutóbb közöttük, úgy hogy aligha szükség nem lesz a porta és Montenegró közt a fegyverszünet meghosszabbítására. Lord Derby, mint jelentik, elismerését fejezte ki a mon­tenegrói fejedelemnek békeszeretetéért, mely a de­legátusok elküldésében nyilatkozott. Egyszersmind megígértette Nikiczának, hogy követeléseit Kon­­stan­inápolyban lehetőleg támogatni fogja. Gorcsa­­koff, kihez Czettinyéből kérdést intéztek, szintén helyeselte a delegátusok kiküldését. Ha nem kezd mozgolódni egy másik elemecske,­­ nem csekélyebb, mint Prink Bib Doda, a miri­­diták fejedelme, ki diplomatiai köriratokat bocsát­­gat ki. Egy csapat miridita néhány nappal ezelőtt átlépte a török határt, megtámadta Páka falvát, s a parancsnokot és még négy egyént elfogta. Der­vis pasa felszólította Prinket, hogy adja ki a fog­lyokat, de az nem felelt, hanem köriratot intézett a skutarii európai consulokhoz, mondván, hogy a tö­rökök Pukában keresztyén­ mészárlást akartak vég­bevinni, s emberei ennek megakadályozása végett tá­madták meg a falut. A foglyokat addig nem adja ki, míg a Skutariban fogva tartott Marko Noza mi­ridita főnököt szabadon nem bocsátják. Konstantinápolyban a diplomatiai viszonyok megszakadása óta, s azután Midhát pasa eltávolít­­tatása s a szultán betegségéről szóló hírek követ­keztében nagy nyugtalanság uralkodik, melyet a palotában folyó szünetlen vigalmak nem képesek el­oszlatni. Ó- és új-törökök, háború- és békepárt, volt, jelenlegi és jövőbeli nagyvezírek párthívei csak fokozzák a bizonytalanság eme kérelmetlen helyzetét, melyet csak a parl­ament összeü­lése fog kissé tisztázni, ha addig valami rendkívüli esemény nem jő közbe. Eddig már a következő kerületek fejezték be a választásokat: Bulgária (Tuna­vilajet), Aidin (Smyrna), Szaloniki, Bosznia, Szivasz (Ázsia), Drinápoly, Erzerum és Skutari Albániában. Abdul Hamid szultán hogylétéről a „Pol. C.“-nek a következőt jelentik febr. 20-ikáról. Bár az utóbbi napokban ismételten és hivatalosan ta­gadták a szultán betegségéről szóló híreket, mindaz­­által igazak azok. A szultán félénk lett, s hirtelen ijedő,­ rohamai vannak. Azt képzeli, hogy fenyegetve van, s egyszer valami összeesküvés meg fogja fosz­tani a tróntól. Fél az orosz háborútól, s minden áron békét akarna kötni a fejedelemségekkel. Kör­nyezete nem mer ellene szólni, attól tartva, hogy állapota még roszabbra fordul. A konstantinápolyi lapok jelentik, hogy persa küldöttek közölték a szultánnal a sah egy sürgö­nyét, melyben persa csapatok öszpontosítása taná­­csoltatik a török határszéleken, hogy a nomád né­pek pusztításai megakadályoztassanak. Ez idő szerint e csapatöszpontosítási parancs beszüntet­tetek. Romániában, mint jelentik, újabban is 4000 embert bocsátottak el az álló hadseregből. Romá­nia tanújelét akarja adni, a közlekedő török-orosz háborúval szemben, hogy a szerződő­ hatalmak ga­­rantiája alá helyezi magát. Ramandurosz, görög miniszterelnök, múlt szer­dán következőleg nyilatkozott a költségvetés tár­gyalásakor a képviselőházban: „Készülnünk kell május havára. Áldozatokat kell hozni, mert becsü­letünk, mint 1867-ban is, kompromittálva lehet. Biztosítani és védelmezni kell jogainkat. Nem vá­gyunk hódításokra, de nem akarunk alacsonyabb helyzetben lenni, mint Szerbia, Montenegro és más alsóbbrendű államok. Nem fogjuk megengedni az idegeneknek azt a jogot, hogy azt mondhassák, hogy György királynak csak emlékei vannak, a haza eszméje, a föláldozás eszméje. A szerb szkupstinai választások, mint a „P. C.“-nek Belgrádból jelentik, egészben véve a kor­mány javára ütöttek ki, mely mindenütt keresztül­vitte a maga jelöltjeit, s cselszövényeivel a legnép­szerűbb embereket, köztük Garasanint, és Csumi­­csot is, megbuktatta. Garasanin esete kiválóan­­ nevezetes. Garasanint egész Belgrád meg akarta választani; egyszerre csak elterjedt az a hír, hogy Groczkóban egyhangúlag megválasztják , míg­­ viszont Groczkóban azt terjesztették, hogy Belgrád­­ választja meg. A conservativ választók itt is ott is­­ rámentek a lépre, s Garasanin mindkét helyen ki­maradt, Csumics és Markovics úgy bukott meg,­­ hogy a conservativ választókat egyszerűen kivül­­ tartották estig, mialatt a liberális szavazók csapa­tostól bocsáttattak a választáshoz, s aztán a vá­lasztást bezárták, mialatt künn több, mint 500­­ szavazó várakozott. Csupán Kragujeváczban vá­lasztottak úgynevezett communistákat.

Next