Ellenőr, 1877. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1877-02-26 / 56. szám
kifizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . lO „ —•„ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes számoira ló krajczár. Szerkesztési iroda: Gazzdapesten., nácSor-utcz a. 6. szám. t vnmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől. jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, hétfő, február 26. 1877. 56. szám.Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. Kiadóhivatal: Grízei apesten., ncLdlor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára raalatt‘Hídig . Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-uteza, 6. sz.) Százaléka könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr'4 részéről nem adatik. Egv évre ....... 20 forint — fer, Félévre 10 „ — br. Negyedévre...............................500 br. Egy hóra....................................180 br. Táviratok. Bécs, febr. 26. („B. C.“) Tegnap volt befejező ülése a közös vámügyi conferentiának. Most az instructiók, a két minisztertanács helybenhagyása fentartásával, végleg meg vannak állapítva. — Tisza távlati kérésére holnap a főrendiház is ülést tart. BUDAPESTI SZÍNLAPOK. Budapest, hétfő, február 26. Nemzeti színház. A rablógyilkos. Vígjáték 1 felvonásban. Pérár Eugenia Helvey L. Ducamp Alfréd Halmi Lecoindieux Újházi Angelika Szigeti Jolán Jean Vízvári Csendőrtiszt Kazaliczky Ezt követi : Az elkényeztetett férj. Tréfa 1 felvonásban. Clapier Hipolit Halmi Cesarine, neje Lendvayné Végül .• Cox és Box. V gjáték 1 felv. Box János Újházi Cox Jakab Vízvári Bonncerné Császárné Kezdete 7 órakor. Nép szíj Ii k v. A kintornás család. Eredeti népszínmű 3 felv. Kezdete 7 órakor. Budapest, február 26. Budapest, február 26. Tisza Kálmán tegnap formálisan megbizatott a kabinet újra alakításával, s eziránt való előterjesztését ő felségének már megtette. A kinevezési legfelsőbb kéziratot a hivatalos lap holnapi száma közli, s az új kormány bemutatása is már alkalmasint holnap megtörténik a képviselőházban. Minderről már tegnap este két rendbeli hivatalos távirat érkezett a képviselőház elnökéhez Tisza Kálmántól, mely táviratokban egyszersmind jelezve volt, hogy az osztrák kormány a megállapított pontozatok keresztülvitelére, beleértve az alkormányzók kinevezését is, ő felsége előtt késznek nyilatkozott, az alkotmányos párt elclausulált határozata daczára is. Úgy látjuk ebből, hogy az osztrák kormánynak ezen kötelező nyilatkozata, melyet, mint újabb híreink jelzik, a már kinevezett magyar kormánynyal ma tartandó közös értekezleten a korona elnöklete alatt újból jegyzőkönyvileg ismételt lehetővé tette egyrészről az osztrák kormány megmaradását s másrészről azt, hogy a magyar kormány az osztrák urakkal, mint kormány érintkezhessén?, s kiléphessen azon, az osztrák miniszterekre nézve kevésbbé megtisztelő magatartásából, melyet irányukba az alkudozásuk megszakítása óta elfoglalt, nem akarván velük hivatalosan szóba állni, addig, míg biztosítékot nem nyújtanak az iránt, hogy annyiszor megmásított szavuk-nak végre urai tudnak maradni. Saját külön tudósítónktól kapjuk a következő táviratot: Bécs, febr. 26. Ma a király elnöklete alatt minisztertanács tartatik, mely a meg-állapodásokat jegyzőkönyvbe foglalja. A miniszterek a mai esti vonattal indulnak Bécsből, s holnap reggel Budapestre érkeznek. Az előzményekről a következő táviratot közli velünk a „B. Correspondenz“ , Bécs, febr. 25. A király ma, vasárnap délelőtt kihallgatáson fogadta Auersperg osztrák miniszterelnököt, ki kijelentette, hogy az osztrák kormányra nézve elegendő az alkotmánypárt szavazata arra nézve, hogy a két kormány közt megállapított öszszes stipulatiókért helyt állhasson. Ő felsége ezután Tisza Kálmánt, ki szintén audientiára ment, értesítette az osztrák kormányelnök nyilatkozatáról, és 1 órára közös miniszterconferentia tűzetett ki, ő felsége elnöklete alatt. Ezen előconferentián az osztrák kormány egész határozottan kijelentette, hogy teljesen helyt áll a megállapított bankstipulációkért, beleértve az alkormányzók kinevezését is, és előterjeszti a parliamentben. Ennek alapján a jegyzőkönyv a holnap őfelsége elnöklete alatt tartandó közös conferentián alá fog íratni, és Tisza ma formaszerűleg megbizatott a kabinet újjáalakításával. Az erre vonatkozó királyi kézirat kedden fog a hivatalos lapban megjelenni. A magyar miniszterek kedden reggel érkeznek Budapestre, s a képviselőház azon napi ülésében be fog mutattatni az újonnan alakított kormány. A bankstatutum szövegezése fölötti tárgyalások később kezdődnek. Trefort és Bedekovicsminiszterek ma a budapesti gyorsvonattal ide érkeztek. * * * Az osztrák alkotmányos párt vasárnapi zsinatjáról közölt távirati tudósításunk, hiába állott több, mint 3000 szóból, mégse bírta kimeríteni e jeles gyülekezet minden speciális bogarát. Például táviratunkból még arra se bírtunk rájönni: mik legyenek azon „számos helytelenségek,amelyeket Herbst excellencziája az „Ellenőr“ egyik czikkében felfedezni szíveskedett. Mert hát, lapunkat az a kiváló megtiszteltetés érte, hogy a tegnapi gyűlésen többet beszéltek róla, mint a Herbst indítványáról, és végtelenül többet, mint az osztrák kormány nyilatkozatairól. Schaup idézte lapunk közleményét az osztrák miniszterek cáfolására, s hogy kimutassa, miszerint Magyarországon sokkal önállóbbnak tudták a budapesti igazgatóság kikötött hatáskörét, semmint azt Bécsben feltüntetni szeretnék. Erre a reflectált Herbst bezáró beszédében, s mint a meg- !s érkezett bécsi lapokból látjuk, az „Ellenőr“ „Un ' t sichtigkeit“-jait abban találja, hogy a döntőbizott-ságnak más hatásköre lesz, mint az „Ellenőr“ jelző, és hogy a bankhivatalnokok is más módon fognak kineveztetni. Adja az ég, hogy Herbst ur rectificatiójának első felére nézve ne csalatkozzék. Mert az szent igaz, hogy ily döntő bíróság eszméje, mely a Lucamur Referenten. Entwurfjából kisértett fel a bécsi tanácskozásokba, s különösen a bank részéről portáltatott, nem azon dolgok közé tartozik, melyekért az ember hevülni tud, s úgy vagyunk értesülve, hogy magyar részről illetékességi diffe-rentiák kiegyenlítését inkább a kormányokra óhajtották volna bízni. Tény azonban, hogy az eszme abban az alakban maradt függőben a két kormány között, amint mi jeleztük. Ami a bank hivatalnokainak kinevezését illeti, abban igaza lehet Herbst úrnak, hogy lapunk közleménye e tekintetben foglalhat magában lényegtelen tévedéseket, de semmi esetre nem olyanokat, melyek kiigazítása után e kérdésnek teljesen osztrák szájíz szerint való elintézése maradna fenn, mint ezt Herbst úr sejtetni látszik. Erről alkalma lesz Herbst urnak is meggyőződnie. Különben a Schaup ur aggodalmainak eloszlatására, helyesebb lett volna az „Ellenőr“ közleményéből azt megcáfolni, ami az igazgatóság hatásköréről szól. Erről azonban, úgy látszik, hogy hallgatni kellett. De mi csak annál inkább fenntartjuk, Herbst úr ellenében, és mindenki ellenében, lapunk közleményét. Egy másik reichsrath ur meg az „Ellenőr“ azon czikkéről varrt hímet okoskodásához, mely az alkormányzók kinevezéséről szólva, erre nem fektet, s meglehet, hogy hibásan, oly nagy súlyt, mint például az ellenzéki lapok,melyekre nézve azonban mérget lehet venni, hogy most, miután a kormányzók kinevezése meg van nyerve, ezt rögtön épp oly silány semmiségnek fogják híresztelni, mint mindent ami elévetett. Köszönettel tartozunk Tinti képviselő úrnak, aki szíves volt az érdemes gyülekezetét figyelmeztetni, miszerint a magyar lapoknak az a szokása van, hogy a saját véleményüket nyilvánítják, s a magánvéleményeket azután a kormány nézeteivel összezavarni, nagy bolondság. * * * Tudósításunk kiegészítéséül közlendőnek ítéljük meg a szavazók névsorát. A Herbst javaslatára szavaztak százhuszonketten , név szerint: Alesani, Aresin-Fatton, Attems, Auspits, Beer, Beess, Begna-Possedaria, Blaas, BlumencroD, Bonda, Brestei, Carneri, Claudi, Demel, Deschman, Dinstl, Doblboff, Dormitzer, Dumba, Eichhoff, d’EIvert, Fluck, Forster, Franceschi, Friedrich, Fürst, Fürth, Ganahl, Giskra, Gomperz, Granitscb, Haase, Hackelberg, Halka, Handel, Hascbek, Heinz, Herbst, Hönigsmann, Hopfeo, Isbary, Janowski, Juzyczynski, Kaiser, Kalnoky, Kielmansegge, Kinsky, Klier, Kocbanowski, Köpi, Dobrz, Kowalski, Krzyzanowski, Kübeck G. báró, Kübek M. báró, Kuranda, Ladenburg, Landau, Langer-Podgoro, Leinner, Liebieg, Ljubissa, Lumbe, Mayer, Mises, Naumowicz, Neumann, Neuwirth, Nischelwitzer, Oppenheimer, Pauer, Pawlikow, Peez, Perger, Petruszewicz, Pillersdorff, Plener, Polesini, Posselt, Renney, Riese- Stallburg, Ritter, Russ, Ryger, Salm-Reifferscheid, Sandner, Sandrinelli, Scharschmid, Schier, Schürer, Schwab, Seidemann, Spens, Steffens, Stöhr, Strass, Streer, Suess E., Suess F., Suppan, Suttner, Swedzicki, Teuschl, Theumer, Thomas, Thum, Tinti, Tomaszczuk, Yidulich, Wächter, Waldert, Wanka, Weeber, Weinricb, Weiss A. Wickhoff, Wildauer, Winkler, Wittmann, Wolfrum, Zaiilner, Zedtwitz. Herbst javaslata ellen szavaztak katvanhár- i man; névszerint: Bareuther, Búdig, Canaval, Co! ronini, Dittes, Dubsky, Duchatsch, Dürrnberger, ; Edlbacber, Foregger, Fuchs, Furtmüller, Fux, Göllerich, Götz, Goldegg, Gross, Hallwich, Hammer! Purgstall, Hanisch, Hecke, Heilsberg, Heinrich, | Held, Hoffer, Holzer, Keil, Klepsch, Klinkoscb, ! Kopp, Latzei, Magg, Meiszier, Menger, Moritsch, Oberleithner, Ofner, Panowski, Petritscb, Planck, Portugal), Posch, Promber, Proskovetz, Rodler, ‘ Roser, Saxinger, Schaup, Schöffel, Schrank, Seidel, Seutter, Siegl, Skene, Skrbensky, Steudel, Stockert, Sturm, Umlauft, Wallis, Walterskirchen, Wedl, Zschock. * * * A Jász-Nagykun-Szolnok megye részéről Szolnokon folyó évi március 19-én rendkívüli bizottsági közgyűlés fog tartatni, melyben tárgyaltatni fog a megyei székház építési tervezetek megvizsgálásáról beadott küldöttségi jelentés, és még némely sürgős közügy. Kelt Szolnokon, 1877. február 23. Sipos Orbán, alispán. Az agrarianismus és aranyvaluta. (Az „Ellenőr“ levelezőjétől.) New-York, február 10-én 1877. Utolsó levelemben, nemzeti bajainkról szólva, nem tettem említést azon a nemzeten súlyosan nehezedő átokról, melyet a fejlődő agrarianismus és a munkának a tőkével való harcza okoz nyilvános életünk fejlődésében. Hogyis nem soroltam föl e bajokat, holott ezeknek kellett volna legelső helyet adnom ott, hol nemzeti életünk elfajulásáról, nyilvános ügyeink rothadt állapotáról szóltam , bevallom, az úgy történt, hogy d faczára annak, hogy az „Ellenőr“-nek unem valódi szívbeli örömet okoz önmagamnak, én mégis hivatásom, állásom, működésem és családi kötelességeim közepette csak sietősen vethetem papírra leveleimet, melyeken azután oly könynyen tapasztalható a szorgalmas kidolgozás hiánya. Múltkori levelembe oly sokkal jobban illett volna a következő áttekintés, mely annak elküldése óta fordult meg agyamban. Politikai intézményeink egyik gyengesége azon jogban rejlik, mely a nagy tömeget, daczára hogy ez nem bir semminemű vagy csak igen kevés birtokkal, tulajdonnal — s az adót csak a nagybirtokos, gazdag, szorgalmas tőke fizeti, felhatalmazta arra, hogy tettleges befolyást gyakoroljon a törvényhozásban olyatén ügyek és érdekek fölött melyek őt éppen nem illetik. Az éhes, munka nélkül levő tömeg, habár nem bir a mindennapi élet szükségleteivel, bir activ és passiv választási képességgel, s könnyen gyakorolható fölötte a befolyás, hogy olyan képviselőket küldjön a törvényhozó testületekbe, kik szavazataikban nem emlékeznek meg önmaguk távolabb jövőjéről, nem a tőke, az ipar, az üzlet szentségéről, nem a haza javáról, hanem az égető szükség követeléseit tartják szemek előtt csupán. Ha e gondolatot tovább fonnám, talán azon megállapodásra jutnék, hogy az egekig magasztalt, istenáldott „universal suffrage“ végül mégis csak nem fog a „millenium“ megteremtésében hathatósan segélyt nyújtani. No, de nem akarok filosofálni; csak múlt levelem egy hiányát óhajtottam kiegészíteni. Politikai intézményeinkről bölcselkedni, s azok tudományos megismerketését a külfölddel közleni, nem tartozhatik egy levél keretébe. Egyszer majd csak mi is megkísértjük erőnket e téren, habár a tárgy irodalma már nagy. A kellemetlen mellett, kellemes hírt is írhatok. Az aranyvaluta helyreállításához igen közel állunk. Pár év előtt azon eszme merült föl, hogy a pangán heverő iparon és kereskedésen nem lehet jobban segíteni, mintha több pénzt (papírpénzt) bocsátunk forgalomba. Az éhes, munka nélkül levő tömeg kecsesebb argumentummal nem szavazhatott volna. Több pénzt! Annyit, mennyi csak kell. Ha a papiros dollár jó bennünket fizetni (így okoskodtak), miért ne legyen az jó a nemzet hitelezőinek kielégítésére. Mi hatalmas, szabad nép vagyunk, miért ne fogadná el európai kereskedő papiros dollárunkat holmiaiért; örül, ha valamit eladhat nekünk. Ez volt a szemfényvesztő argumentum és 1874-ben az Unió congressusában egy 76 többséggel biró képviselőség választatott, kik az „inflatio“, a papirvaluta hősei voltak. De az idő folyama alatt, daczára annak, hogy a szavazó tömeg, az éhes, munka nélkül levő nép még mindig szenved az idők mostohasága alatt, daczára az argumentum kellemetes, megvesztegető hangzatának, a józan ész, államférfi, belátás az igazat érvényre emelte és 1876-ban a congressusi küldöttség szinezete megváltozott és ezen téren az ilető kérdésben éppen az ellenkezőt vallja. Elnökünk a napokban külön ajánlatot küldött be a congressusnak ezt felszólítván, hogy hozzon törvényt az aranyvaluta rendezésére Grantur e téren való működése, nyolcz évi uralkodásának legfényebb pontja. Ha a congressus az elnök ajánlatát elfogadja, az elmúlt polgárháború által okozott pénznyomorunk, mely értéktelen azaz félértékű papirospénzben mutatkozott, befolyást gyakorolva kereskedelmünkre, iparunkra és egyéb gazdászati életünkre, csaknem véglegesen el fog tűnni. Grant úr azt véli, hogy a congressus akkér létesítheti e kérdés megoldását, hogy felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek százötven milliónyi dollárt meg nem haladó állami kötelezvények kibocsátására, melyek 40 évre szólván, négyszáztól kthajtsanak, és a mai forgalomban levő papír dollárokért legyenek beválthatók. . . Az európai nemzetgazdászok talán mosolylyal fogják olvasni egyszázöt milliónyi nép uralkodójának, egy hatalmas ország főnökének azon naiv ajánlatát, mely szintén Grant az említett congress susi üzenetében fordul elő, hogy „ne engedjük ara■ nyunkat a külföldre kivinni“, mi által annak itthoni forgalma megkönyebbittetik. Arany-agiónk Grant úr ezen congressusi üzenete óta 108-ról 104-re és e körül szállt le. Loew Vilmos. h. ügyvéd. vezetésére felkért. Jegyzőül Szvetenay Miklós a budapesti keresk. kamara titkára kéretett fel, s minthogy a tanácskozások előreláthatólag hosszabb folyamatot fognak venni, a segédkezésre felkérettek Gaál Jenő és Lipthay Pál. Az értekezleten megjelentek: b. Kochmeister Frigyes, Keleti Károly, Németh Imre, Gönczy Pál, Hoffman Sándor, Zsigmondy Vilmos, Ráth Károly, Szabóky Adolf, Térey Pál, Posner K. Lajos, Tisza László, Morócz István, Vámbéry Ármin, Bedő Albert, Kilényi Hugó, Reitz Frigyes, s a vidéki kamarák és egyletek képviselői. A miniszteri rendeletben felsorolt pontozatok részletes tárgyalása előtt Ráth Károly kérdést tett, vájjon az általános elvi szempontok fejtegethetők-e ? Az elnök ez ellen annál kevésbé tesz kifogást, minthogy a kormánynak az az óhajtása, hogy a kérdés minden oldaláról megvilágíttassék. Ráth Károly erre körülbelül azt fejtegette, hogy ezúttal az iparosok részéről nagyobb áldozatok nem várhatók, s inkább politikai és kulturális szempontok kívánják, hogy az ország a párisi kiállításon képviselve legyen. Szükséges tehát, hogy az állam hozzon meg minden áldozatot. Kívánja végül, hogy a kiállításon való részvétel Ugye lehetőleg autonomikus alapon szerveztessék, s a kormány természetes felügyeleti jogának fenntartása mellett a kiállítóknak is legyen joguk a dolgokhoz hozzászólni. Szabóky Adolf az orsz. magyar iparegylet nevében adott kifejezést ■"azon nézeteknek, melyek ez egylet kebelében a kérdés tárgyalása alkalmárnával nyilatkoztak, s mely nézeteket már lapunk ismertette. Morócz István figyelmezteti az értekezletet, hogy az orsz. gazdasági egylet már régebben küldött ki bizottságot a párisi kiállítás ügyében, s ennek munkálatát a kormányhoz benyújtotta. Németh min. osztálytanácsos jelenti, hogy három ilyen munkálat érkezett a kormányhoz. A pozsonyi kereskedelmi kamarától, mely itt képviselve nincs, mert titkára e megjelenésben akadályozva volt, — az országos magyar iparegylettől és az orsz. gazdasági egyesülettől. Az értekezlet elhatározza e munkálatok felolvasását, ami megtörténvén, az elnök formulázza a kérdést, s kívánatosnak találja, hogy az értekezlet előbb nyilatkoznék, várjon gyűjteményes kiállításokat óhajt-e, továbbá hogy az országos központi bizottság és a netán alakítandó vidéki bizottságok között minő legyen az összeköttetés, s végül következnék a kiállítás költségeinek kérdése. Deil, a kassai kamara képviselője, a miniszteri rendeletben foglat pontozatok szerint óhajtja a tárgyalást. A debreczeni kamara képviselője constatáltatni kívánja, hogy a kamara is intézett felterjesztést a kiállítás ügyében a kormányhoz. Az elnök megjegyzi, hogy e felterjesztés nem tétetett át az enquétehez. A zágrábi kereskedelmi kamara képviselője német nyelven szóliai fel, s kifejezi a zágrábi kamara óhajtásait. Horvátország gyűjteményesen óhajt kiállítani, s nemcsak külön tért, hanem még a nemzetközi júrgban is külön képviseltetést kíván. Az elnök kéri, hogy előbb a feltett kérdések tárgyaltassanak, s azután lehet szó a zágrábi kamara óhajtásairól is. (Helyeslés). Tisza László hosszabban szólott a kérdésről. Gyűjteményes kiállításokat óhajt olykép, hogy az egyes kiállítók is megneveztessenek. Az országos segélyt csak valóban olyan kiállításra kívánja fordíttatni, mely kiviteli és versenyképességünket tünteti fel, nem pedig olyasvalamire, ami csak ad hoc productiót tüntet fel Végül az előbírálatokat illetőleg oda nyilatkozik, hogy azok ne a központban végeztessenek, hanem az illető vidéki központok a maguk belátása szerint járjanak el. Az elnök erre megnyitja a részletes tárgyalást. Az első, művészeti csoportot illetőleg Németh osztálytanácsos a miniszter nevében kijelenti, hogy ez nem képezi a jelen enquete tanácskozásának tárgyát. Erre külön enquete fog egybehivatni, mihelyt a franczia kormány megküldi ezen csoport külön szabályzatát. Az értekezlet ebben megnyugszik, s csupán azon kijelentésre szorítkozik, hogy a művészeti csoportot egészen a központból tartja kezelendőnek. A második csoportból a nevelés és oktatásra tartozó osztályokat szintén csak a központban lehet bírálni és szervezni. A mérnökegylet és a földtani társulat jelenvolt képviselői Rechner és Zsigmondy Vilmos kijelentik, hogy a kijelölt szakosztályokban egyleteik részt fognak venni a kiállításon. A harmadik csoport: bútorzat és tartozékai, negyedik csoport: szövetek, ruházat és tartozékai. Ezeknél a tárgyalás kezdett nagyon elnyúlni. Az elnök végül albizottságok kiküldését indítványozza. Az értekezlet azonban osztályonként folytatja a tárgyalást, megjelölve azon osztályokat, melyekben kiállíthatunk. Az ötödik csoportnál nyilatkozott az erdészeti egylet képviselője Bedő Albert. Az érd. egylet óhajt érd. kiállítást, különös tekintettel azon czikkekre, melyekben exportképesek vagyunk. Következtek a többi csoportok. Itt az értekezlet észrevette, hogy nem helyes úton halad. Hamar átesik a munkán, s tulajdonképen nem felel meg a czélnak. Elölről kezdte a tárgyalást újból, kijelölve határozottabban az egyes szakosztályokat, melyekben képviseltetésünk kívánatos. A ruházati szakosztálynál Strasser a népviselet bemutatása iránt nyilvánította óhajtását. Az értekezlet azonban igen helyesen kimondta, hogy nem kívánja többé az országot mint valami curiosus országot bemutatni. Elég volt ebből eddig. A bányászati és erdészeti szakosztályoknál az értekezlet külön is hangsúlyozta, hogy kívánatosnak tartja az állam az alapítványok részvételét. Nagyobb és érdekesebb vita volt az italok osztályánál. Az értekezlet kimondta, hogy borkiállításunkat tökéletesnek óhajtja, de a legszigorúbb bírálat alkalmazása mellett. Az állatkiállításban való részvétel nagyobb mértékben csak azon esetben várható, ha az állam a szállítási költségeket fedezné. Az enquete d. u. 1-ig végig ment a szakosztályokon. A többi kérdések tárgyalását d. u. 4 órára tűzte ki. — A párisi kiállítás ügyében egybehívott enquete ma reggel tartotta első ülését a posta-palota nagy termében gr. Szapáry Gyula elnöklete alatt, kit a miniszter a tanácskozások KÜLFÖLD. (Február 26.) Pétervárról szerteküldik a dementit azon hírekkel szemben, hogy az orosz csapatok már legközelebb, talán minden — úgyis előre sejtett — diplomatiai válasz bevárása nélkül, átlépik a Pruthot. Egy tegnapi keletű pétervári távirat így hangzik : Azon elterjedt hír, hogy a czár az orosz hadseregnek parancsot adott volna, a Prutk folyó 28-án leendő átlépésére, valótlannak jelentetik ki. Igaz ugyan, hogy az orosz ultimátum következtében kötött fegyverszünet, e hó 28-án Szerbia és Törökország között lejár, azonban az erre vonatkozó hírek úgy hangzanak, hogy ha a béketárgyalások Szerbia és Törökország közt márcz. 1-ig létre nem jönnének, a fegyverszünet bizonynyal meghoszszabbíttatik. A helyzet átalában nem változott. A hatalmak ezutáni maguk tartása, mindenesetre, a konstantinápolyi dolgok és bonyodalmak legombolyításától van függővé téve. — Péterváron az orosz kényszerkölcsönről sem a bank, sem a kormánykörökben semmit sem tudnak. Eközben tegnapelőtt Konstantinápolyban Szovjet pasa és a szerb meghatalmazottak között egyezség jött létre ; a békét biztosítottnak tekintik. Mint Konstantinápolyból jelentik, Milán fejedelem a szultánhoz egy levelet fog intézni, melyben tudtára adandja, hogy a békeföltételeket elfogadja. Erre a nagyvezír azt fogja válaszolni, hogy ezen nyilatkozatot tudomásul veszi, mely után Milán fejedelem állása egy új fermán által szabályoztatni fog. Nem ily gyorsan folynak a dolgok Montenegróval, melynek meghatalmazottait péntekre várták a török fővárosba. Nikicza fejedelemnek, ki a meghatalmazottak elküldésével nagylelkű engedményt vélt tenni, terjedelmes követelésekkel áll elő, mint ezeket legutóbb közöttük, úgy hogy aligha szükség nem lesz a porta és Montenegró közt a fegyverszünet meghosszabbítására. Lord Derby, mint jelentik, elismerését fejezte ki a montenegrói fejedelemnek békeszeretetéért, mely a delegátusok elküldésében nyilatkozott. Egyszersmind megígértette Nikiczának, hogy követeléseit Konstaninápolyban lehetőleg támogatni fogja. Gorcsakoff, kihez Czettinyéből kérdést intéztek, szintén helyeselte a delegátusok kiküldését. Ha nem kezd mozgolódni egy másik elemecske, nem csekélyebb, mint Prink Bib Doda, a miriditák fejedelme, ki diplomatiai köriratokat bocsátgat ki. Egy csapat miridita néhány nappal ezelőtt átlépte a török határt, megtámadta Páka falvát, s a parancsnokot és még négy egyént elfogta. Dervis pasa felszólította Prinket, hogy adja ki a foglyokat, de az nem felelt, hanem köriratot intézett a skutarii európai consulokhoz, mondván, hogy a törökök Pukában keresztyén mészárlást akartak végbevinni, s emberei ennek megakadályozása végett támadták meg a falut. A foglyokat addig nem adja ki, míg a Skutariban fogva tartott Marko Noza miridita főnököt szabadon nem bocsátják. Konstantinápolyban a diplomatiai viszonyok megszakadása óta, s azután Midhát pasa eltávolíttatása s a szultán betegségéről szóló hírek következtében nagy nyugtalanság uralkodik, melyet a palotában folyó szünetlen vigalmak nem képesek eloszlatni. Ó- és új-törökök, háború- és békepárt, volt, jelenlegi és jövőbeli nagyvezírek párthívei csak fokozzák a bizonytalanság eme kérelmetlen helyzetét, melyet csak a parlament összeülése fog kissé tisztázni, ha addig valami rendkívüli esemény nem jő közbe. Eddig már a következő kerületek fejezték be a választásokat: Bulgária (Tunavilajet), Aidin (Smyrna), Szaloniki, Bosznia, Szivasz (Ázsia), Drinápoly, Erzerum és Skutari Albániában. Abdul Hamid szultán hogylétéről a „Pol. C.“-nek a következőt jelentik febr. 20-ikáról. Bár az utóbbi napokban ismételten és hivatalosan tagadták a szultán betegségéről szóló híreket, mindazáltal igazak azok. A szultán félénk lett, s hirtelen ijedő, rohamai vannak. Azt képzeli, hogy fenyegetve van, s egyszer valami összeesküvés meg fogja fosztani a tróntól. Fél az orosz háborútól, s minden áron békét akarna kötni a fejedelemségekkel. Környezete nem mer ellene szólni, attól tartva, hogy állapota még roszabbra fordul. A konstantinápolyi lapok jelentik, hogy persa küldöttek közölték a szultánnal a sah egy sürgönyét, melyben persa csapatok öszpontosítása tanácsoltatik a török határszéleken, hogy a nomád népek pusztításai megakadályoztassanak. Ez idő szerint e csapatöszpontosítási parancs beszüntettetek. Romániában, mint jelentik, újabban is 4000 embert bocsátottak el az álló hadseregből. Románia tanújelét akarja adni, a közlekedő török-orosz háborúval szemben, hogy a szerződő hatalmak garantiája alá helyezi magát. Ramandurosz, görög miniszterelnök, múlt szerdán következőleg nyilatkozott a költségvetés tárgyalásakor a képviselőházban: „Készülnünk kell május havára. Áldozatokat kell hozni, mert becsületünk, mint 1867-ban is, kompromittálva lehet. Biztosítani és védelmezni kell jogainkat. Nem vágyunk hódításokra, de nem akarunk alacsonyabb helyzetben lenni, mint Szerbia, Montenegro és más alsóbbrendű államok. Nem fogjuk megengedni az idegeneknek azt a jogot, hogy azt mondhassák, hogy György királynak csak emlékei vannak, a haza eszméje, a föláldozás eszméje. A szerb szkupstinai választások, mint a „P. C.“-nek Belgrádból jelentik, egészben véve a kormány javára ütöttek ki, mely mindenütt keresztülvitte a maga jelöltjeit, s cselszövényeivel a legnépszerűbb embereket, köztük Garasanint, és Csumicsot is, megbuktatta. Garasanin esete kiválóan nevezetes. Garasanint egész Belgrád meg akarta választani; egyszerre csak elterjedt az a hír, hogy Groczkóban egyhangúlag megválasztják , míg viszont Groczkóban azt terjesztették, hogy Belgrád választja meg. A conservativ választók itt is ott is rámentek a lépre, s Garasanin mindkét helyen kimaradt, Csumics és Markovics úgy bukott meg, hogy a conservativ választókat egyszerűen kivül tartották estig, mialatt a liberális szavazók csapatostól bocsáttattak a választáshoz, s aztán a választást bezárták, mialatt künn több, mint 500 szavazó várakozott. Csupán Kragujeváczban választottak úgynevezett communistákat.