Ellenőr, 1878. december (10. évfolyam, 606-659. szám)

1878-12-01 / 606. szám

Olyan lépést, mely noha Európa érdekében is szükséges volt, mégis első­sorban a magunk érde­keinek védelmét czélozta, európai megbízás alapján sikerült végrehajtani. E megbízás egyhangú volt. Egyetlen hatalom sem szegült ellene, még az sem, melynek területét el kellett foglalnunk. Ha Anglia, mely mindenekfölött Törökország életképességét kívánta annak új határai között fenntartani, a mandátumot indítványozta s Orosz­ország ellent nem mondott; ha Németország ez in­dítványt első­sorban támogatta és Francziaország azzal egyetértett, ha végül Olaszország e rendsza­bály szükségét az európai béke szempontjából be­ismerte s Törökország belátván, hogy az ő helye­sen felfogott érdekében is fekszik, annak ellene nem szegült: világos, hogy az európai hatalmak nézetegysége egyetlen kérdésben sem volt oly szem­betűnő, mint épen ezen kérdésben, s szerénytelen­ség nélkül állíthatom, hogy a lépés politikai előz­ményei ellen alapos kifogás nem tehető. De vájjon ezen nézetegységet cselekvési sza­badságunk rovására hoztuk-e létre, más európai érdekek föladása árán ? Tán ezen megbízás, mint azt annyiszor állították, egy tál lencsének tekint­hető-e, melyért más, fontosabb czélokról lemondott a monarchia? Nem. E helyen nem bocsátkozom a berlini szerződés részleteibe. A tanácskozások jegyzőköny­vei az önök kezei közt vannak. Ezekből meggyő­ződhetik mindenki , hogy sem cselekvési szabadsá­gunkét le nem kötöttük, sem európai érdeket föl nem adtunk, sem ellenséget nem szereztünk. Hozzá kell még tennem, hogy sikerült az occupáció szükségét nemcsak a nagyhatalmakkal, hanem azon országokkal is megértetnünk, melyek európai tekinteteknek kevésbé hozzáférhetők s me­lyek nemzeti szenvedély által félrevezettetve, köny­­nyen rábirathatták volna magukat, hogy fölada­tunk végrehajtása elé akadályokat gördítsenek. Daczára az ellenállásnak, melyre hadaink Boszniában találtak, Szerbia és Montenegro maga­tartása mindvégig őszinte és szabatos volt. A két ország ezzel csak saját érdekének szolgált. Ha a kormány mindenesetre hivatkozhatik arra, hogy az ő sokat megtámadott politikájának sikerült ez or­szágokkal megértetni, hogy a velük való barátsá­gos viszony valódi érdekükben fekszik. A kormány egyátalán azt hiszi, hogy politi­kai tekintetben megtette kötelességét, midőn sike­rült a monarchia haderejét oly körülmények között síkra állítani, hogy annak külellenség hadi ereje nem állotta útját. Az oly vádra, mely a fölkelésért a kormányt teszi felelőssé, röviden csak azt válaszolom, hogy a boszniai lakosság egy részének vadságáért és fanatismusáért az osztrák-magyar kormányt vádolni lehetne ugyan néhány esztendővel az occupátió után, de hogy azt már az occupátió előtt sikerült legyen eltüntetnie, mégis kissé túlságos követelés. Vannak, a­kik azt hiszik, hogy az occupátiót, ha már szükséges volt, előbb, s vannak, a­kik úgy vélekednek, hogy később ke lett volna foganatosítani. Ezekkel szemben könnyű kimutatni, hogy sem ko­rábban, sem későbben nem lehetett a foglalást vég­rehajtani. Nem lehetett korábban, mert akkor európai megbizás nélkül kellett volna Boszniába indulnunk. Már­pedig ily módon eszközölve e rendszabály nem csak Törökországgal, nemcsak a szomszédor­szágokkal hozott volna összeütközésbe, de európai com­plicatióba is dönthetett volna s a­mi a legna­gyobb hiba lett volna: maga a foglalás eredeti czéljával, hogy t. i. Törökországot új határain be­lül életképessé tegye, ellenkezőleg jeladás lett volna Törökország megsemmisítésére. De később sem történhetett a megszállás, mert a fejlődő ellenállás kezdettől fogva nemcsak mi ellenünk, hanem a porta ellen is volt irányozva. A portának pedig a rend helyreállítására nem lé­vén sem tekintélye, sem hatalma, az ő föllépése által a mozgalom nem csillapodott volna, de igen­is a mi késedelmezésünk által időt nyert volna arra, hogy szervezett és tervszerű háborúvá nőtje ki magát.* * * Ha mindezeknél fogva világos, hogy a­míg csak lehetett, az occupátió szükségét kerülni ko­molyan iparkodtunk; hogy a mandátum európai, valamint osztrák-magyar szempontból elkerülhetet­len szükség volt; hogy annak visszautasítása még sokkal nagyobb veszélyeknek és áldozatoknak tette volna ki a monarchiát; hogy végre annak fogana­tosítása sem kedvezőbb politikai feltételek alatt, sem alkalmasabb időben nem volt lehetséges, ak­kor a hozott pénzáldozatok nagyságát nem lehet tisztán nemzetgazdasági szempontból megítélni. Megvallom, hogy e pont tárgyalása a legne­hezebb. Nem tagadom, hogy reméltem, miszerint kisebbek lesznek a megszállás költségei. Nem le­het mélyen nem sajnálnom, hogy e reményben csa­latkoztam. Én is, minisztertársaim is minden lehetőt meg­tettünk, hogy e terhek túlságos mérveket ne öltse­­nek. Hogy számos közlöny a megszállás előkészü­leteinek elégtelensége miatt különösen engemet vá­dolt, s e tekintetben a leghidarabb koholmányok­kal terjesztette, az épen onnan eredhet, hogy min­dent elkövettem, miszerint a delegá­lók által meg­szavazott összegen a költség túl ne menjen. Igaz, hogy ebben csalódtam. De nem habozom kijelen­teni, hogy abban az esetben is, ha a szükséges áldozatok egész nagyságát pontosan tudhattam volna előre, egyebet nem tanácsolhattam volna s egyebet nem tehettem volna, mint a­mit tettem és tanácsoltam. Nem akarom az általunk hozott pénz- és vér­áldozatokat Oroszországéival összehasonlítani. Csak azt kérdem : a szomszédunkban levő kisebb álla­mok, Szerbia és Montenegró és Görögország keve­sebbet áldozott-e arra, hogy a keleti kérdés meg­oldásánál szavuk legyen, mint Ausztria-Magyaror­­szág ? Angolország nem hozott-e jelentékeny áldo­zatokat és nem hoz-e még most is ? És lehet-e ál­lítani, hogy mindezen államok érdekei már most biztosítva vannak ? Lehet-e ily viszonyok közt várni és követelni, hogy a mi monarchiánk, mely fekvésénél fogva a keleti kérdésben nincs kevésbé érdekelve, mint amaz államok bármelyike — e monarchia, mely az egész háború alatt egy kato­nát sem állított fel és egy forintot sem kötött hadi czélokra, hogy a mi monarchiánk az egyetlen ál­lam legyen, melynek a béke keresztülvitelénél semmi áldozatot ne kelljen hozni? Igen, uraim, a terhek, melyeket elvállaltunk, kétszer annyit tesznek, mint a­mennyit a delegációk a véderő kifejtésének esetére megszavaztak. De nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy felét sem teszik annak, a­mibe a hadsereg egyszerű mozgó­sítása került volna — az első hónapok alatt. S kérdem: ha oly időben, midőn az egész Balkán bábomban lángolt s minden szomszéd állam abban résztvett, a kormány, az akkor átalános nyugtalanságnak engedve s felelősségének terhe alatt, melyet a honi sajtó egy része nem épen könnyített, a hadsereg mozgósítását kívánta volna : kinek lett volna bátorsága azt megtagadni? Az ily eljárás pillanatnyilag sok vádat és szemrehányást elhárított volna a kormánytól, annak igen erélyes színe lett volna,­­ de sem politikai, sem pénzügyi tekintetben azt nem lehetett volna lelki­ismeretünkkel megegyeztetni. Mert az ily eljárás, ha csak hadifelvonulásra szorítkozik is, legalább háromszoros költségbe ke­rült volna,­­ ha pedig bábomra talál vezetni, pénzügyeink teljes romlására, politikailag ellenben, semmiesetre jobb eredményre, mint a­mit a con­­gressuson értünk el, nem vezetett volna, ama két tartomány elfoglalását pedig semmiképen nem tette volna kikerülhetővé. A dolog e szerint így áll: Ha a megbízás elfogadása az európai hatal­mak megegyező nézete szerint egyetlen eszköz volt Törökországot legalább új alakjában fentartani; ha másrészt a megszállás az egyetlen mód volt arra, hogy egy forradalmi irányú pánszláv alaku­lás elkerültessék, hogy a területi változások által megzavart tekintélyünk a keleten helyreállittassék s a san­ stefanói alku által elzárt keleti közleke­désünk biztosittassék’; — ha egy szóval azon al­ternatíva állt előttünk, hogy vagy két dolgot el­veszítsünk — t. i. Dalmán­at és állásunkat a ke­leten — vagy egyet nyerjünk, t. i. egy uj positiót a Balkán félszigetén , — akkor az áldozatokat, melyeket e feladat a monarchiára ró, lehet ugyan igen súlyosaknak találni,­­ de semmi esetre sem lehet az évi előirányzatok szempontjából megítélni. Ezzel befejeztem az occupáció tárgyalását úgy politikai mint pénzügyi szempontból. Úgy véltem, hogy e kérdést legelső helyen és legbehatóbban kell megvilágítanom, mert ez foglalkoztatja legin­kább a közvéleményt, mert a kormány előterjesz­tésével a legszorosabb összefüggésben áll. De e kérdés voltaképen csakis részlete az egésznek , s a­miről önök ma ítélni hivatva vannak, az a kormány keleti politikájának összessége, a­mint az a congressus határozataiban nyilvánul. Noha a pillanat a kormányra nézve nem kedvező, a­mennyiben eddig a politikának csak terhei érezhetők, míg az eredmény csakis a béke keresztülvitele után fog teljesen kiderülni, még sincs kifogásom az ellen, hogy összes hivatalos működésem felett a berlini congressus eredménye után ítéljenek. Hogy ezt tehessék, anélkül, hogy minden egyes stádiumot föl kellene sorolnom, csak két helyzetet constatálok : azt, melyben a monarchiát hivatalba léptem­kor találtam, s azt, melyben azt kifelé ma találjuk. Sohasem jutott eszembe, s ma sincs szándé­kom, elődöm eljárásán kritikát gyakorolni s ab­ból csinálni tőkét a magam javára. Nincs fonákabb dolog, mint ha orvos arra hivatkozik, hogy elődje rosszul kezelte a beteget. Én ellenkezőleg constatá­­lom, hogy hivatalbeli elődöm alatt a monarchia egy igen nagy lépést tett az 1866. évi válságból való felüdülés tekintetében, s hogy kigyógyulás­a várat­lan gyorsasággal állott be. A­mi azonban a monarchia külhelyzetét illeti, ezt egy oly tény jellemezte, melyben elődöm csak oly ártatlan volt, mint én vagyok, — melyet ő maga egy találó szóval fejezett ki : Európa nem létezett é­s a monarchia teljesen isolált helyzetben találta magát. Hogy milyen a monarchia mai helyzete kifelé, arról nem kell részletes előadást tartanom; elégnek tartom a berlini szerződés előterjesztését. Magam constatálom, hogy a monarchia azon állásában, melyet a congressuson elfoglalt, hét éves működésem fő eredményét találják. Ha ezen eredmény a monarchiára nézve rossz­nak mondható, akkor nem érdemes magamat bármely részlet miatt a felhozott vádak ellenében védelmezni. A veszély, mely Európa békéjét és a mi ér­dekeinket fenyegető, a keleti háború eredményei­ben rejlett, melyek a san-stefanói előzetes békében jutottak kifejezésre. E béke módosítása képezte a berlini congressus feladatát. A san-stefanói béke szerzői maguk is belát­ván, hogy Törökország helyébe nincs mit tenniök, Törökországot meghagyták ugyan, de oly alakban, mely azt életképtelenné tette volna. A san­ si fanói béke ezenkívül, a fennálló szerződésekkel ellenke­zőleg, egyoldalú tények által a keletre egy új ala­kulást oc­rogált és ezzel egy nagy, talán átalános európai háború magvát hintette el. A tisztelt bizottság május 29-én tartott ülé­sében volt szerencsém ezekkel szemben egy inter­­pellátióra válaszolva, hogy melyek a kormány ál­tal a congressuson főleg szemmel tartott érdekek, a két pontot kiemelni: először, hogy a­mi a háborúra következik, az béke legyen,s nem pedig oly állapot, mely új bo­nyodalmak magvait rejtené magában; másodszor, hogy a­mit a béke a török birto­kában hagy, a fennállhatás kellékeivel bírjon. Mindkét szempont a berlini szerződésben meg van valósítva. Hogy az egész Európa által óhajtott béke a maradandóság lehetőségét bírja, a congressus mindent el akart kerülni, a­mi a győztes fél érzelmeit sérthette volna; iparkodott falánkot nem hagyni hátra, mely új összeütközéseket okozhatott volna. Oroszország nagy súlyt helyzett arra, hogy a részéről hozott nagy áldozatok s a kiküzdött győ­zelmek után, a krími háborúban elvesztett terüle­tet visszanyerje. A congressus erre való tekintett­el Bessarabia visszacsatolásába belenyugodott. Oroszország ismételve kijelentet­e, hogy az általa viselt háborúnak czélját a keres­élyének sor­sának javítása képezi. A congressus nemcsakhogy egy új, önálló, noha hűbéres Bulgária alkotását helybenhagyta, hanem Kornéliának is keresztyén kormányzót biztosított és bizottságot rendelt ki, mely ezen és más török tartományok számára egy új közigazgatási rendszert dolgozzon ki, hogy euró­pai ellenőrzés mellett, a keresztyének minden visz­­szaélés és erőszak ellen megoltalmaztassanak. Oroszország hadi kárpótlásul néhány ázsiai terület hozzácsatolását óhajtotta : ezen kívánatra is a szükségeseknek ítélt módosításokkal ráállott a congressus és vele az első sorban érdekelt Angol­ország. De a­míg a congressus a győztes érzelmeit tekintetbe vette, meg kell­ óvnia Európa jogait is. Az európai béke érdekében nem lehetett abban megnyugodni, hogy fennálló szerződések a fegyve­res erő által megszűnjenek, s azok helyébe egyol­dalúig oetrogált új alakítások lépjenek. A congressusnak tehát fel kellett áll­tania az elvet — s azt érvényre is hozta — hogy európai szerződéseken tett váloztatás csak akkor érvényes, ha abba a hatalmak beleegyeznek. E szempontból történt, hogy Románia, Szer­bia, Montenegró függetlenek lettek ugyan, de ön­állásukat csak Európa akaratából nyerték. A congressus második czélja az volt, hogy a török uralomnak megmaradt b­ritok a fennállás le­hetőségével bírjon, s hogy újonnan megjelölt hatá­rai közt meglegyen benne az életképesség, mely­től a san­ stefanoi béke megfosztotta. E szempontból a congressus azon országok­nak nagy részét, melyekről a san-stefanói békében Törökország maga lemondott, még pedig az áten­gedett területnek harmadrészét­­ Törökországnak visszaadta. Bulgária határai a sófiai kerület kivé­telével a Balkán vonalára szoríttattak ; a san­ stefa­nói békében a tengerig menő Bulgária által ketté szakított török birtok ez által egy kormányzatilag és katonailag tartható egészszé alakíttatott, így Törökország az új alakulások visszahatása ellen támaszt nyert és Konstantinápoly birtoka, melyet a san­ stefanói béke kérdéssé tett, biztosíttatott. Igaz, hogy mindennek Európa csak alapfelté­teleit bírta megadni; a kimenetel utolsó sorban a török nép életképességétől és vezérférfiainak bel 1­ 5 tájától függ. De a congressus megtette a magáét, a mennyiben Törökországnak a létezés lehetőségét visszaadta. A feladat hátralevő része Európára nézve az, hogy őrködjék, miszerint az európai meg­állapodásokat mindenik fél megtartsa. Ez a congressus műve — európai szempont­ból. Megvan már eddig is azon érdeme, hogy az európai békét fentartotta, hogy Törökországnak a fenmaradás lehetőségét megadta. De a berlini béke nemcsak európai, hanem speciális osztrák-magyar érdekeket is tárgyal, s kérd­heti valaki, várjon méltányoltattak és érvényesit­­tettek-e ott ezen speciális érdekek s mily módon és mértékben ? Azt hiszem, e kérdésre világosan megfelelnek a congressus határozmányai. A fan-sterapói béke Szerbia és Montenegró számára területi nagyobbodást állapított meg. E nagyobbodás iránya és mérve minden más hatalom­ra nézve másodrangú kérdés volt, de nekünk abban legfontosabb politikai, katonai és kereskedelmi ér­dekeink veszélyeztetését kell­ látnunk. A congressus mindezen érdekeket a legko­molyabban számba vette. Szerbia megnagyobbítását Novibazar és Mit­­rovicza felől keletnek, Bulgáriának fordíttatta, a­hol az stratégiai és kereskedelmi körünket nem érinti. Hasonló tekintetből megszorította a Monte­negrónak szánt kiterjesztést. A Szerbiát és Montenegrót elválasztó közt, melyet a san­ stefanói béke oly szűkre szorított, hogy abban monarchiánk elzárását lehetett látni a kelettől, a congressus jelentékenyen kiterjesztette. Az igy nyert tért Törökországnak visszaadta de egyszersmind nekünk az uj állapot fenntartása és közlekedési vonalaink biztosítása czéljából megadta a jogot, hogy ott utakat építsünk s hely­őrségeket tarthassunk. A Montenegrónak szánt tengermelléket a con­gressus Antivarira szorította , ellenben Spizza ki­kötőjét nekünk adta át. Montenegrónak hadihajók tartását nem engedte meg, a tengermelléken meg­levő erődítmények lerontását elrendelte, újak épí­tését kizárta, a montenegrói keresde zászlót a mi­énk oltalma alá helyezte, tengeri rendőri törvé­nyeink érvényét Montenegróra kiterjesztette, s vé­gül megadta nekünk a jogot, a montenegrói ten­germelléken át vasutat és országutat építtetni. A congressus továbbá fenntartotta mindazon jogainkat, melyekre kereskedelmünk és közlekedé­sünk érdekében a keleten szert tettünk. Bulgáriát úgy mint Szerbiát világosan leköti mindazon köte­lezettségek elismerésére és megtartására, melyeket e tekintetben a porta velünk szemben elvállalt. A congressus végre elismerte a Duna szabad­ságát, fenntartotta az európai Duna-bizottságot, de ezenkívül tekintettel azon kiváló fontosságra, mely­­lyel a folyó monarchiánkra nézve bír, a vaskapu szabályozásának kivitelével kizárólag Ausztria- Magyarországot bízta meg. Ez fővonásaiban a berlini congressus műve, a­mennyiben egyenesen reánk vonatkozik. Minden érdekeink, úgy politikai mint anyagi érdekeink, európai szentesítést nyertek , a szerződés határoz­mányai által európai érdekeknek lettek azok el­ismerve. Az összes kérdések közül, melyek tárgyalás alá kerültek, a legteljesebb öszhangzat azoknál mutatkozott, melyekben osztrák-magyar érdekek voltak érintve. Midőn a hatalmak Bosznia és Herczegovina megszállását és kormányzását reánk bízták, nem­csak keleti állásunk legitimitását ismerték el; hatá­rozataik által világosan kijelentették azt is, hogy egy nagy és erős osztrák-magyar monarchia európai szükség, s hogy e birodalom épen mert támadó vagy terjeszkedő politikát nem követhet és követni nem akar, természetes missiójának végrehajtásában Európa bizalmára és támogatására számolhat. Az alapfeltétel azonban, mely nélkül a szer­ződés végrehajtása nem volt képzelhető, Bosznia és Herczegovina megszállása volt. E lépés elkerülhetetlen volt azon czélból, hogy Törökországot új határai közt fentartani egyátalán lehető legyen, de szintoly szükséges volt azon esetre, ha ez — a­mit nem reménylünk — belső elgyengülés folytán nem találna sikerülni , mert ez esetben Bosznia és Herczegovina szón védelmi állás, melyre szükségünk van, politikai és anyagi érdekeink oly védelmére, mely ne kényszerítsen ben­nünket, kalandos politika esélyeinek tenni ki a monarchiát. Szemére vetették a kormánynak, hogy elhagyta a hagyományos osztrák politika útjait. Nem hiszem, hogy e szemrehányás alapos lenne. A politika, me­lyet mi követtünk jó osztrák hagyományon, jó ma­gyar traditión alapszik . Savoyai Jenő hagyománya az és a Hunyadyaké Magyarországon, — csak az­zal a különbséggel, hogy ama hősök fegyverei Tö­rökország megsemmisítésére voltak irányozva, míg ma, a hatalmi viszonyok változtával, ugyanazon út, mely a mi érdekeink oltalmára szükséges volt, egyszersmind az egyetlen mód arra, hogy Török­ország jelen állományában fönnmaradhasson. Hogy m­indezek után az én politikám jelszava nem lehet más, mint a berlini szerződés végrehaj­tása a magunk és mások részéről, az magától ér­tetődik. Önök előtt, uraim, két út nyílik: az egyik elfoglalni és kihasználni a politikai állást, melyet a berlini béke nekünk adott, hogy az európai ha­talmakkal kezet fogva, a szerződés végrehajtását biztosítsuk, másrészt pedig a kereskedelmi és for­galmi tért, melyet a berlini szerződés nekünk biz­tosít, monarchiánk és a határországok javára ér­tékesítsük. A másik: kijelenteni, hogy a monarchia azon politikai és pénzügyi feladatokkal, melyekkel föl nem tartóztatható események szembe állították, meg nem bír, és azokat magára vállalni nem akarja. Sokkal nagyobb véleményem van az önök hazafiságáról, semhogy az áldozatok nagysága daczára kételkedjem benne, hogy önök pártkülönb­ség nélkül meg fogják tenni azt, a­mit a mon­archia java, érdekei, jövője megkövetel. Még csak egyet kívánok megjegyezni. Küz­döttem meggyőződésem egész hevével a politikáért, de nem a miniszterért, s ha arra kértem önöket, hogy a külügyi minisztérium költségvetését napi­rendre tűzzék, ezt azért tettem, mert úgy véltem, hogy ez nyújthat leginkább alkalmat arra, hogy a miniszter fölötti ítélet a politika fölötti ítélettől elválasztassék. Hogy a kormány politikája helyes volt-e vagy nem, ennek megítélése az önök elhatározásától függ. Én csak szabad tért kívántam tartani arra, hogy különbséget lehessen tenni az ügy és a személy kö­zött, s bármely formában történjék itt az eldöntés, abban előre megnyugszom,­­ támogatják, hanem egyesen lerontják. A miniszter­­elnök beszédjének fejteget­ésével épen nem akar foglalkozni, mert először Simonyi Lajos báró kép­viselőtársa már erre igen szépen felelt, másodszor semmiképen sem fér meg az ő ambitiójával. Szende Béla honvédelmi miniszter kijelenti, hogy ő nemcsak szóbeli, hanem írásbeli nyilatko­zatot is intézett a kérvényi bizottsághoz, melyben ki van fejtve a mód és az indokok, a hogyan s amiért kártalanítást akar a kormány adni az elő­fogatok tulajdonosainak. Kijelenti egyszersmind, hogy a legközelebbi napokban egy rendelet fog kibocsáttatni, mely szabályozni fogja a kártalanítás módját. Azután előadja röviden a sorspontális in­tézkedés történetét, előadja, hogy magyarországi sorspontok csak akkor rendeltettek ki, mikor Horvát­ország már nem volt képes többet adni a kivetett 23 ezer előfogatnál, s kijelenti végre, hogy­­ még nagyobb felelősséget magára vállalt volna a mosta­ninál, még több előfogatot rendelt volna ki, hogy a zászlót és fereget megmentse. Németh Albert foglalkozik a honvédelmi miniszter beszédjével, hogy a hazának nincs szük­sége Tisza Kálmánra, de a szabadelvű pártnak van, azután legtöbbnyire személyi kérdéseknél időt, a szélsőbal folytonos derültsége között. Beleszól az előfogat-kérdésbe : a kormány intézkedéseit kárhoz­tatja , végre kinyilatkoztatja, hogy ez csak má­sodrendű kérdés, sokkal nagyobb ennél az, hogy Bosznia védtelen lakosait megrohanták s a tarto­mányt elfoglaltuk. Pártolja Somogy megye feliratát. Elnök felszólítja Irányi Dánielt, hogy az ülés elején tett indítványát ismételje, mert a mi­niszterelnök jelen van; előbb azonban javasolja, hogy a kérvények tárgyalása a hétfői ülésre halasz­­tassék, mit a ház elfogad. Irányi Dániel ismétli az ülés elején tett in­dítványát a berlini szerződés tárgyalása iránt, s kéri a házat, hogy a miniszterelnök netaláni vála­szára megtehesse észrevételeit. Tisza Kálmán miniszterelnök néhány napi­halasztást kér, hogy e tárgyban nyilatkozhassék és addig a határozathozatalt függőben hagyatni kéri. A ház ezen kívánságot teljesíti. Ezután Sárközy Aurél hosszabb indokolással elő­terjeszti interpellációját a pénzügyminiszter azon rendelete tárgyában, melylyel az eddigi gyakorlat ellenére megtiltotta az adómentes pálinkafőzésnek az illetők által leírt vagy használt épületeken és földterületeken kívül gyakorlását. Közöltetik a pénzügyminiszterrel. Utána Thaly Kálmán interpellálja a bel- és közoktatásügyi minisztereket az ó­­budai római víz­vezeték oszlopainak elpusztítása miatt. Közöltetik az illető miniszterekkel. Ülés vége d. u. 1 fél órakor. Legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor, melyben a kérvények tárgyalása folytattatni fog. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 30-án. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.­) Eötvös Károly tiltakozik az előfogatokra vonatkozó törvényes szokásoknak a minisztérium és a kérvényi bizottság által történt félremagyará­zása ellen. Beszél a kárpótlásokról, melyeket a kormány az előfogatokért megítélni ígért, s egyen­ként felsorolja az előfogatokra vonatkozó, s törvé­nye­­kben található intézkedéseket, s úgy látja, hogy ezek a bizottság véleményét nemcsak nem Állami bevételek és kiadások 1878. harmadik negyedében: Összesen 55.919.441 68, *)56.920.016 64, *) Egyenlő tényezők helyes összehasonlítása czéljá­ból a szőlődézsmaváltságból 481.903 frt 32, krral, valamint a maradvány és irtványföldek megváltásából 4,455 frt 83, krral eredő 1877. évben még alapszerüleg kezelt bevételi eredmények utólag vetettek fel. minisztérium 2,055,156 70 2,848.257 241 Földmivelés-, ipar- és ke­reskedelmi minisztérium 309.687 78 205.081 56 Állami lótenyészintézetek 496.657 795 561.591 41, Posta 1,204.392 82 1,244.242 686 Távirda 543-296 375 531.018 40, Vallás- és közoktatásügyi minisztérium 953.426 41, 911.403 59 Igazságügyi minisztérium 2,583.238 24, 2,497.705 41, Honvédelmi minisztérium 1,664.410 96, 1,858.678 12 Összesen 74,693.632 035 *72,223.371 les *) Egyenlő tényezők helyes összehasonlítása czéljából a szőlődézsmaváltságból 790,986 frt 775 krral, valamint a maradvány- és irtványföldek megváltásából 11.625 frt 38 krral eredő 1877. évben még alapszerüleg kezelt kiadási eredmények utólag vetettek fel. Felvilágosítások az 1878. évi július 1-től szeptember hó végéig előfordult állami bevételekről s kiadásokról szóló kimutatás némely tételeihez. „Egyenes adók“ 1878-ban kevesebb 1,007.266 frt 826. Ezen visszamaradást előidézte azon körül­mény, hogy az augusztus hóban előfordult esőzések következtében a termények betakarítása és elké­szítése késleltetett, s hogy a termények árai a ta­­valival szemben nagy csökkenést szenvedvén, a ter­melők nagyobb árak reményében terményeiket visz­­szatartották. Minthogy azonban a terményárak már jelenleg is emelkednek, biztos kilátás van arra, hogy az egyenes adók eredményében mutatkozó bevételi kereslelet, az idei jobb termésre való tekin­tettel,­­ az adóbehajtás szigorúbb alkalmazása nélkül is legnagyobb részt még a f. év IV-ik ne­gyedében, mindenesetre pedig a jövő év i-ső negye­dében teljesen pótoltatni fog. A „Fogyasztási adók“-nál mutatkozó 586.651 frt 22,5 krnyi bevételi többlet, — a fogyasztási adóvisszatéritéseknek az 1878. évi XIX. t. sz. 2. §-a értelmében 1878. julius s augusztus hóra esz­­közlött leszámolásából Magyarország javára elszá­molt megtérítésben találja okát. 1878. évi január 1-től szeptember végéig tesz a bevételi eredmény 10.237.369 frt 74 krt, levon­ván a fogyasztási adóvisszatéritéseknek 1878. julius s augusztus havi leszámolásából nyert 599.772 frt 9 krt, marad 9.637,597 frt 65 kr. Az 1877. évi hasonidőszaki 9.074,173 frt 19 krnyi eredménynyel szemben az idei eredmény 1878. január 1-től szeptember végéig kedvezőbb 563,424 frt 46 kr. Ezen többlet legnagyobb részt a szesz- és czu­­koradóra esik. A szeszadótöbblet az uj adótörvény következ­ménye, a­mint ez a pénzügyigazgatások által fel­terjesztett havi jövedelmi ki­mutatásokból is kétség­telenül kitűnik. A czukoradónál mutatkozó nagy bevételi több­let okai ezek : 1. hogy az 187­7/8 évi termelési idényben a répatermés igen kedvező volt; 2.­­ hogy a répaczukor-gyárak termelő képes­sége az 1877/g. évi idényre 60°/0-al emelkedett, és végre 3.­­ hogy a kérdéses jövedelmi többletben azon összeg is benfoglaltatik, melyet a nagy-surányi czu­­korgyár a megelőző évből származó adóhitel tarto­zására befizetett. A „Bélyegnél“ mutatkozó 80,810 frt 48,5, s a „Jogilletékek“ czimén mutatkozó 582,148 fa 64 krnyi kedvezőtlen eredmény oka, részben az ipar- és kereskedelem általános pangásában, a jogügyletek számának csökkenésében, és részben azon körül­ményekben is keresendő, melyek az egyenes adók­nál mutatkozó hátramaradásra nézve fennebb tett észrevételekben felhozattak.­­ Ezekhez járul még a kezelő személyzet létszámának elégtelensége és a bélyeg és jogilletékek iránt fennálló szabályok hiá­nyos volta, mely hiányok orvoslása az e részben a múlt országgyűlés elé terjesztett, azonban tárgyalás alá nem került törvényjavaslat által elévetni szán­dékoltatok A „Dohányjövedék“-nél mutatkozó 280,656 frt 29,5 kr, kisebb bevételi eredmény ellenében a kiadá­sok ugyane czimnél 215,738 frt 47 krnyi kisebb eredményt tüntetnek föl, mi által az idei bevételi visszamaradás a tavali hason időszaki eredménynyel szemben, nettóban csak 64,917 frt 82,5 krt tesz. Ezen bevételi kevesebbletre nézve meg kell jegyezni, hogy az a „kivitelre eladott nyers do­hányért befolyt összeg“ rovására esik.­­ Ugyanis 1878. évi szeptember végéig kivitelre eladott nyers dohányért csak 57,345 frt 52 kr folyt be, mig az 1877. évi szeptember végéig e czimén a bevétel 595,560 frt 31 krt tett; az idén tehát e sze­rint a bevételi eredmény 538,214 frt 79 krral kisebb. Ellenben a belföldön eszközlött dohányeladás az 1877-ik év September végéig terjedő kezeléssel szemben az idén 473,296 frt 96,5 krral emel­kedett. A „Lottójövedék“-nél mutatkozó 49,527 frt 93,5 krnyi kisebb bevétel s 54,493 frt 70 krnyi na­gyobb kiadás az 1878. év I. felének kedvezőbb keze­lésén alapszik. Jelesen: 1878. jan. 1-től szept. végéig befolyt 2.850,441 frt 46.5 kr, levonván a kiadást 1.449 026 frt 60.5 krajczárral, marad nettó bevétel 1.401,414 frt 96 kr, az 1877. évi hason időszaki 1.392,897 frt 71 kr netto bevételi eredménynyel szemben, az idei eredmény 8517 frt 25 krral ked­vezőbb.­­ A „Sójövedék“-nél mutatkozó 60,375 frt 77 5 krnyi kisebb bevételi eredmény javára esik a kiadásoknál ugyane czimén mutatkozó 47,980 frt 60 krnyi kisebb kiadás ; a nettó eredmény tehát a tavalyhoz képest csak 12,395 frt 17,6 krral kedve­zőtlenebb. Ezen, valamint a többi czimeknél mutatkozó különböző eltérések nettóban számítva nagyobb­részt csekélyek, s az egyes évnegyedi eredmények rendes hullámzásából erednek, a­miért is részletes indokolást nem igényelnek, csak a bányászat és pénzverés czimén mutatkozó 269,512 frt 22 krnyi kisebb bevételre nézve megjegyzendő, hogy ezen keres­let csak látszólagos —mert legnagyobbrészt az által támadt, hogy a III-ik évnegyedben teljesí­tett nyers ezüstszállítmányok értéke azonnal ki­fizettetett, holott az ezen nyers ezüstből vert ezüst­forintosok az állampénztárba csak október hóban szállíttattak; mástrészt pedig a kedvezőtlen ered­mény azon körülménynek tulajdonítandó, hogy a kassa-oderbergi vasút számára történt sínszállításra nézve a társulatnak folyó év végéig fizetési halasz­tás engedélyeztetett. A kiadásoknál „Aranyjáradék-kölcsön kama­tai“ czímén mutatkozó 3.874,813 Irt 2 krnyi ki­adási többlet, nagyobb része az 1878. év II. negye­dében az „153 millió forintos kölcsön kamatainál“ mutatkozó 1.826,795 írt 90 krnyi kiadási keve­­sebbletben, részint pedig a többi rovatoknál az arany ágró csökkenése folytán mutatkozó megta­karításokban találja fedezetét, úgy hogy a kiadá­soknál egészben mutatkozó 2.470,260 frt 88 krnyi többlet legnagyobbrészt az 1878. év I. negyedében 2.068,012 frt 36 krral, és a II. negyedben 8139 frt 36.5 krral mutatkozó kiadási keres­let által ellen­súlyoztatik. __ Tényleges eredmény Bevételek: 1878. 1877. évi HI. negyedben Egyenes adók 23,222.413 335 24,229.680 16 Fogyasztási adók 3,601.981 82 3,015.330 596 Vámkezelési átalányból 137.886 59 142.634 79, Bélyeg 1,774.341 336 1,855.151 82 Jogilletékek 3,227.061 30, 3,809.109 94, Dijak 124,505 05 120.321 10 Fémjelzés 4.346 59­ 3.955 58 Út-, híd- és révvám 6.597 18 5.439 95 Dohányjövedék 7,468.110 735 7,748.767 03 Lottójövedék 855.628 295 905.156 23 Lójövedék 3,646.089 33 3,706.465 10, Államjószágok 1,539.817 206 1,316.934 15 Államerdők 1,740.705 46 1,511.006 79, Bányászat és pénzverés 3,952.383 326 4,221.895 54, Államnyomda 140.003 59 72.942 985 Államépületek 7.886 51 10.045 09 Államvasutak és gyárak tiszta jövedelme 468.824 42 561.744 72, Ingó államvagyon 279.252 33, 238.287 42 Különféle bevételek 272.817 225 169.121 075 Állami előlegekből oég rN­ nH 327.607 32, Átmeneti bevételek 263.631 03­­ " Szőlődézsmaváltság bevételei 492.489 76 *) 481.903 325 Maradvány és irtványföldek megváltásából 9.887 171 *) 4.455 835 Sorsolási kölcsön bevételei 136.886 11 156.611 03 Állami lótenyész-intézetek be­vételei 278.363 50, 382.266 95, Posta 1,495.261 97, 1,374.429 59, Távirda 612.592 57, 548.752 48. Tényleges eredmény Kiadások: 1878. 1877. évi III. negyedben A királyi udvartartás költ­ségei 1,162.234 37 1,162.821 94 Ő cs. és apostoli királyi fel­sége cabineti irodája 18.128 49 13.826 97­ A főrendi- és képviselőház szükségletei 22.290 67 316.909 63 Közösügyi kiadások 13.673.386 36, 13,797.353 77 Az 1849. évtől az 1867. évig tettleg fennállott központi kormány közegeinek nyug­dijai 74.906 66 82.616 21 Nyugdijak (az illető minisz­teri tárczáknál — — — — Államadósságok és pedig: Államadóssági járulék 8,487.117 52 8,359.136 07 Földtehermentesités s örök­váltság 2,449.785 35 2,665.311 61 Szőlődézsmaváltság 879.153 17 *)790.986 77, Maradvány- és irtványföl­dek megváltása 10.938 10 *)11.625 38 Vasúti kölcsön kamatai s törlesztése 3,021.203 42, 2,723.032 46 Sorsolási kölcsön törlesz­tési járadéka 612.000 — 612.000 — Gömöri vasúti kölcsön ka­matai s törlesztése 250.411 44 299.258 48 30 millió frtos kölcsön ka­matai s törlesztése 346 64 — — 54 millió frtos kölcsön ka­matai s törlesztése 1,515.036 73 1,644.908 93 153 millió forintos kölcsön kamatai 2,645.825 05 2,861.353 84 Aranyjáradékkölcs. kamatai 5,409.181 33 1,534.368 31 Keleti vasút államkötvé­nyek kamatai 280.740 055 283.039 71, 1877. évi kölcsön kamatai 802.280 08 852.878 58 1878. évi kölcsön költségei 32.574 25 , — Függő államadósságok ka­matai 126.661 29 94.382 53, Vasúti kamatbiztositási elő­legek 5,678.379 71 5,935.335 10, Horvát-Szlov. országok bel­igazg. szükséglete 1,524.254 196 1,631.090 79 Fiume 20.133 35 20.449 97 Állami számvevőszék 30 916 58 29.459 89 Miniszterelnökség 117.712 21, 55.062 305 Ő Felsége személye körüti minisztérium 11.899 74, 12.527 77, Horvát- Szlavón- Dalmát-mi­nisztérium 9.657 92 9.620 11 Belügyminisztérium 1,906.886 385 1,823.475 82 Pénzügyminisztérium, és pedig: Pénzügyigazgatás, adóbe­szedési és kezelési költ­ségek és nyugdijakkal együtt 2,614.895 62 2,555.674 24 dohányjövedék 2,824.314 41 3,010.052 88 lottójövedék 482.390 24­ 427.896 54 sójövedék 511.160 086 559.146 68, államjószágok 789.291 39 573.019 05 államerdők 1,093.690 34 1,102.624 91 bányászat és pénzverés 4,771.412 52 4,866.075 65 államnyomda 142.211 15, 132.555 99, államépületek 26.295 065 2.847 53 különféle kiadások 87.544 02.5­81.097 88 földadószabályozási költsé­gek 407.434 07.J gni 507 33 átmeneti kiadások 359.178 95.6) ’ Közmunka- és közlekedési HÍREK. Nov. 30. — Andrássy gróf nagy beszéde, melyet egész­ben és egyszerre kellett közlenünk, több napi ro­vatot és közlendőt kiszorított a lapból. Meg fogja ezeket találni az olvasó a hétfő reggeli és esti la­pokban.

Next