Ellenőr, 1879. február (11. évfolyam, 56-107. szám)

1879-02-01 / 56. szám

Azon nagy financiális calamitások közt, melyeket a 153 milliós kölcsön s a bosnyák occupatió maguk után vontak, ál­lamháztartásunk megkezdett regenerátióját kénytelenek voltunk egyelőre legalább új­ból megakasztani. De ha a kedvezőtlen kö­rülmények kényszerítő hatása alatt egy pil­lanatra megállunk is a javulás útján, ezzel csak annál szigorúbb kötelességünkké válik államháztartásunk regenerátiójának nagy mű­vét az első kedvező pillanatnál újult erővel kezünkbe venni. A folyó évre nem lehet más feladatunk, mint a megkezdett műveletek leb­uyolítása. De ha ez első és legégetőbb kérdésen túlestünk, akkor annál komolyab­ban kell gondoskodnunk a jövőről. A deficites gazdálkodásnak határt kell szabnunk. Az európai pénzpiac­ hitele nem kimeríthetetlen s ha a külföld nem látja komoly igyekezetünket az államháztartási egyensúly helyreállítására, akkor egyszerre csakhamar bezárulnának előttünk a külföld pénzpiac­ai. Újra föl kell tehát vennünk a munkát, s a kérdés csak az lehet, mely után és módon érjük el a kívánt czélt. Kiadá­saink apasztása és bevételeink emelése — ez a két eszköz áll rendelkezésünkre, me­lyek egyikét sem szabad mellőznünk. De minő kiadások és bevételek azok, melyek itt szóba jöhetnek, ez a kérdés lényege, mely ítéletünk sarkkövéül szolgálhat. Bel­­kormányzati kiadásaink apasztása, vagy egyenes adóink fokozása, vagy épen állam­­hiteli költségeink leszállítása — ez eszkö­zöket senki sem tanácsolhatja, ki nem csu­pán a pillanatnyi eredményt tartja szem előtt. Állami existentiánk naponként foko­zódó culturális igényekkel lép elénk s mi a jelen költségvetésnek is abban találjuk egyik érdemét, hogy a fennforgó nehéz vi­szonyok közt sem habozott administratio­­nális költségeink egyik-másik tételénél az elengedhetetlen emeléseket javaslatba hozni. Egyenes adóink fokozásáról beszélni addig, míg egész gazdasági életünk szenved a vál­ság utóhatásai alatt, közbenjárna az ön­gyilkossági kísérlethez. Államadóssági tar­tozásaink megtagadása vagy akár azok le­szállítása pedig évtizedekre megfosztana bennünket a külföld nélkülözhetetlen segé­lyétől. Más kiadásaink apasztása és más jö­vedelmeink fokozása tehát az eszköz, me­lyet megragadnunk kell. Ezek egy részére, nevezetesen indirekt adóink várható gyara­podására már tegnap is utaltunk, de a bi­zottság tagjai ma több kevésbé fontos mel­lett egy minden mást meghaladó jelentő­ségű segítségre utaltak és ez nem más, mint katonai kiadásaink apasztása és pe­dig nem a létszám, hanem a szolgálati éveknek háromról kettőre való leszállítása által. A katonai költségek óriási nagysága képezi minden modern állam legsújtóbb ter­hét. Ez fájdalom nem újság előttünk, de a­mi e nézet kinyilvánításának oly nagy hord­­erőt kölcsönöz, az azon körülmény, hogy két olyan férfi lépett föl védelmére, kiket az országos szabadelvű pártot megalkotó két korábbi párt legkiválóbb vezérei közt emlegettek, értjük Csengery Antalt és Szon­­tágh Pált, a nógrádit. Eddig e nézetnek puszta nyilvánítása a kormányképtelenség vádját vonta maga után. Annál nagyobb megnyugvásunkra szolgál tehát azt két oly férfiútól hallani, kiket a fentálló kormány leghívebb támogatóihoz számlálhat. Jól tud­juk, hogy a jelen pillanat nem a legkedve­zőbb ez eszme megtestesülésére, de annál alkalmasabb annak elterjedésére. A katonai körök ma még talán kicsinyléssel fognak e kívánságra tekinteni, de ha egyszer az egész nemzet magáévá teszi ez óhajtást, ak­kor nem lesz hatalom, mely annak ellenál­­hasson s a katonai körök, mint annyiszor máskor kénytelenek lesznek meghajolni a polgári befolyás előtt, mely nem egy alka­lommal bizonyította be már, hogy legalább­­is annyira competens , kényes kérdésekben ítélni, mint akármelyik tábornoki collegium. Ily és hasonló nézetek hatása alatt tette a pénzügyi bizottság a kormány kö­telességévé a jövő kibontakozás iránti ja­vaslatait még ez évben legkésőbb őszig a legközelebbi budget benyújtása alkalmával a ház elé terjeszteni. A nemzet jogos vára­kozással tekinthet azok initiatívája elé, ki­ket e nehéz időkben bizalmával megtisztelt. De egyet nem szabad elfelednünk, hogy noha rendes körülmények közt a kormányé a kezdeményezés kötelessége, vannak kér­dések, melyeknek előbb hússá és vérré kell válniuk a nemzet testében, hogy fogható alakot öltsenek a kormányban. A pénzügyi bizottság ülése. Január 31-én. A képviselőimk pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor tartott ülésében az új kölcsön részletes tárgyalását befejezvén, a költségvetést kísérő áta­­lános jelentéssel foglalkozott. Hegedűs Sándor előadó előterjeszti a mérle­get a bizottság megállapításai szerint. Előirányozva volt a költségvetésben kiadás 246.902,104 frt bevétel 224.099,706 frt hiány 22.802,398 frt A bizottság határozatai szerint pedig megál­­lapittatott 246.728,876 frt kiadás ______222.208,602 frt bevétel hiány 24.520,274 frt A mihez Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter felszólalása és inditványa folytán az eddig meg­szavazott 20 milliónyi occupationális költségből reánk eső 6 millió is felvétetik. A miniszter azon­ban azon óhaját fejezi ki, hogy az elszámolás az által meg be­nehezíttessék,­­ hogy ezen czélból az occupationális költség egészen külön czímen vé­­­­tessék fel a költségvetésbe. Csengery Antal hozzájárul a miniszter indít­ványához. Hadi költségeket ugyan más országok­ban nem szoktak az évi budgetbe felvenni. Fran­­cziaország p­. nagy hadikárpótlását szintén külön törvény alapján fedezte, s az évi költségvetésbe csupán a kölcsön kamatait rendelte felvétetni, de a kifejezett kívánságok folytán, valamint azon szem­pontból, hogy a folyó évben az occupational­ kölc­sének nagy része már nem hadiköltségnek te­kintendő, hanem a katonai adminitrato költségei­nek, hozzájárul ahoz, hogy ez összeg felvétessek. Lukács Bé­a indítványára az összeg mint „rendkívüli közösügyi kiadást véte­­k a kö­tség­­vetésbe. Az átalános pénzügyi helyzetről nyilatkozván Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter, előadja, hog­y azt nem tartja kedvezőnek, sőt komolynak s olyan­nak, a­melynek javítása erélyes intézkedéseket igényel. Ez irányban azonban jelenleg nem tesz előterjesztést. A pillanat feladata az átvett nagy függő terhektől szabadulna a lejárt adósságot kon­­vertálni, az ország fizetőképességét megmenteni. Csak ezen ügyek lebonyolítása után, s a jövő évi költségvetés alkalmával fog gyakorlati javaslatok­kal és előterjesztésekkel előállhatni, addig minden combinatió csupán akadémikus, de nem gyakorlati értékkel bírna. Móricz Pál hozzáteszi, hogy a pénzügymi­niszter még csak most vette át hivatalát, s így a nagyobb szabású kibontakozási tervek előkészíté­sére időt kell engednünk. Kautz Gyu­l elismeri a miniszter által felho­zottak helyes voltát, de tekinte­tel az átalános han­gulatra azt óhajtja, hogy a helyzet, javítása iránt a minisztérium ne a jövő évi költségvetés benyúj­tása alkalmával, hanem még e nyár folytán tegyen előterjesztést. Dániel Ernő azt hiszi, hogy már a jövő év­ben 28—30 millió deficittel fogunk szembenállani, s azért sürgősnek találja, hogy a kellő reális fede­zetről mielőbb gondoskodjunk. Csatlakozik Kautz nézetéhez. Tisza Kálmán miniszterelnök szintén sürgős­nek tartja a komoly gondoskodá­s, de nem véli előbb, mint a legújabb kölcsönügylet lebonyolítása s a 761­1 milliós égető adósság convertálása után, a­mi körülbelül összeesik a jövő évi költségvetés benyújtásával, a­mely remélhetőleg már jókor ősz­szel be lesz terjesztve. Wahrmann Mór hosszabb beszédben kifejti, hogy minden további halogatást veszélyesnek tart. Mennél későbbre halad az állambánai­tás rendezése, annál nagyobb kamat­teher fog reánk súlyosodni. Rendkívüli események minden évben előfordulhat­nak s ezeknek nem szabad minket a rendezé­s nagy munkájában feltartóztatni. A jövő évben rendes 30 milliónyi deficitnek nézünk elé; adósságaink és a közös ügyel felemésztik jövedelmeinket s ezen segí­teni kell. Eddig reméltük, hogy a hadsereg szer­vezetében vagy a kamatok leszállítása által lehet segíteni, az utóbbit akkor is perkorrestáltuk, az előbbit a mostani helyzet nem engedi. A jövedel­mek fokozása is nehéz. Az egyenes adókat emelni nem lehet; a közvetett adókban a jövedelem foko­zását a kiegyezés gátolja. Óhajtja ennélfogva, hogy az orvoslás módozatairól mielőbb gondoskodjunk, s ha ezt a bizottság majd tárgyalás alá veszi, akkor ő is fog ily módozatokat indítványozni. Tisza miniszterelnök szintén igen fontosnak tartja az államháztartás rendezését, de azt egy év alatt elérni nem lehet, s épen mert fontosnak tartja a kérdést, nem akarja elhamarkodni. Össze­függésben áll az a hadseregnek, a vámjövedelmek fokozásának stb. kérdéseivel, és ezeket elő kell készíteni. Addig csak meddő conjecturákat mond­hatna a kormány, de ha valaki addig is tud practicusi javaslatokat tenni, szívesen hozzá­járul. Csengery Antal kifejti, hogy a bizottság akar foglalkozni helyzetünk bajaival és azok orvoslásá­val s ezt ki is akarja fejeztetni a bizottsági jelen­tésben. De kifejezendőnek tartja azt is, hogy az orvoslás erélyes és nagy intézkedéseket igényel, melyeket hosszas időre elhalasztatani nem lehet s azért még ez év folytán , legkésőbb a jövő évi költségvetés benyújtása alkalmával elvárjuk a kor­mánytól, hogy e tekintetben előterjesztést tegyen s pénzügyi programmot terjeszszen elő. Bele­nyugszik abba, hogy ez előkészíttessék, de ed­dig egyes elveket már most is hangsúlyo­­zandóknak vél; azt tartja, hogy minden bi­zottsági tagnak, a­ki részletes javaslattal elő­­állani tud, azt elő is kell adnia. Részéről kije­lenti, hogy addig is, mig az évekre terjedő terv­szerű pénzügyi programot megállapittatik, admi­nistrativ után is sokat lehet tenni s concret ese­tekül felhozza a vasutügy rendezését, az occupatio­nális költségek lehető mérséklését s azt, hogy a hadsereg állandó létszáma béke idején csak két évre hivassák be három év helyett. Lukács Béla mindenekelőtt arra refl­atál, hogy a megállapított költségvetés nem reális. Vál­tozott ugyan az előirányzat a bizottság megállapí­tásai által, de így is sok kívánni valót hagy bátra s képtelenség­ek mondja, hogy a hiány csupán 2400 millióra praelimináltatik, holott az legalább is 30 millió lesz. A helyzetet ő is komolynak tartja. A mostani pénzügyi poltka nem folytat­ható. Eddig is emeltük bevételeinket, vagy csök­kentettük kiadásainkat úgy, hogy most kénytele­nek vagyunk a dolgok természetes fejlődésénél fogva a bevételek csökkenését és a kiadások eme­lését constatálni s maidennek daczára messzebb va­gyunk a rendezéstől, mint valaha, a­minek az ausztriai kiegyezés és a boszniai kaland az oka. Kiszámítja, hogy 1875 óta helyzetünk és hitelünk hanyatlott, hogy évenként 54 millió teherszaporu­­latot eredményezett a kormány gazdagodása, a­minek 16 millió aranyforint kamattöbblet felel meg. Kifejezést kell adni a jelentésben annak, hogy ezt a pénzügyi politikát folytatni nem lehet, valamint annak is, hogy a budget irreális. Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter tévesnek tartja Lukács Béla számításait, a­ki minden teher­­növekvést az 1875. óta folytatott politika terhére ró, pedig a tehernövekvés jelentékeny része (65 millió) a régibb égető adósság convertálásából származott, azt pedig kifizetni, illetőleg convertálni kellett. A költségvetés irrealitására nézve meg­jegyzi, hogy maga az ellenzék által proponált összes változtatás alig 2—3 milliónyi különbséget eredményezett volna, tehát feltéve, hogy az indít­ványok helyesek is voltak, ily csekély különbség miatt az előirányzat ellen az irrealitás vádját emelni nem lehet. Exposét a pénzügyi helyzetről nem adott, mert a költségvetés benyújtása a szü­netekre esett, mikor a ház tagjai csak csekély számban voltak jelen; de mostani helyzetében ezentúl nem tartja lehetőnek nagyszabású exposét terjeszteni a ház elé, amig a practicus javaslatokat is elő nem mutathatja. 1875. óta a háztartás rendezésében nagy eredmények érettek el; e munkálatot többféle okok, (conversio, occupatio stb.) megakasztották, s azt egyszerre rövid idő alatt nem is lehet valósítani, de a czél felé törekedni kell és fog is. Maga Lukács Béla utalt a nehézségekre, midőn kiemelte, hogy az egyenes adókat fokozni, a kiadásokat csökken­teni nem lehet. Mindamellett hiszi, hogy van számos tér, a­melyen a rendezés czélja sikeresen fselőmozdítható. Ilyenek pl. az indirect adók, hol az Ausztriával egyet­­értőleg, — a vasutak, a dohányjövedék, hol admi­nisztratív úton, — a bélyeg törvény, hol a tör­vényhozás útján nagy eredményeket lehet elérni, de mindezekre elő kell készülni. Szükségesnek tartja e czélból a törvényhozás czélszerűbb mun­kabeosztását is. Mikor a tárc­át elvállalta, tisztában volt azzal, hogy kettős feladat áll előtte. Egyik a pillanatnyi súlyos terhekről, az állam fizetésképes­ségéről, az égető adósságok konvertálásáról gon­doskodni ; a másik feladat: az áramháztartás ál­landó rendezése, ezt csak az előbbinek lebonyolítása után veheti sikeresen kezébe, s épen mert igen fontosnak, életkérdésnek tartja, komolyan elké­szülve, practicus javaslatokkal akarja azt annak idejéb­e kezdeményezni. Tisza Lajos azt, hogy Lukács Béla a költség­­vetést képtelenségnek tartja, csupán azon külön­böző á­láspontnak­­ tulajdonítja, a­mely szerint a számok az ellenzék rés­zről csoportosíttatt­ak. A kiegyezésnél sokkal károsabbnak tartotta volna a közgazdasági harc­ folytatását, mely hitelünket még inkább megrontot­t volna. Egyébiránt a hitel­viszonyok nemcsak minálunk, de Európaszerte ha­nyatlottak. Az occupatio igaz, hogy pénzbe kerül, de sokkal többe került volna, ha elejét nem vesz­­szük nagyobb bonyodalmaknak. Kemény Géza b. is csatlakozik ahoz. Az egyes elvi kérdéseket azonban már most is tárgyalhat­ók­nak véli. A hadsereg reductióját nem tartja lehe­tőnek a jden viszonyok közt. Az államjószágok eladását vészé­lesnek tartaná, mert ily tömeges eladás a földértékét csökkentené. Emelni kívánja azonban a föld- és házbir­okosok helyzetét, a­kik számítása szerint a 80 millió adóból legalább 60 milliót fizetnek, s e tekintetben orvosoltatni kí­vánja azon hibákat, a­melyek épen ezen osztályt sújtják. Ilyenek a községi háztartások nem kellő ellenőrzése, az igazságügy drágasága, a vasúti po­litika hibái, az adó- és illetékkezelés hiánya stb. Bujanovics Sándor mindenbe csatlakozik Lu­kács Bélához, s nem tartja sötétnek, sem elfogult­nak a helyzetről adott rajzot. Hibáztatja, hogy a kormány a kibontakozásra irányt nem jelöl ki. A költségvetést irreálisnak tartja, s a deficitet 30 millióra teszi. A kiegyezés rész volt, s helyette in­kább az önálló vámterületet fogadta volna el, a melynek küönben nem volt barátja. Szontágh Pál (nógrádi) Csengery indítványá­hoz járul, mert a helyzetet komolynak tartja s erélyes intézkedések szükségét látja. A kormánynak az előkészüle­re szüksége van, de előre is kijelenti, hogy aprólékos módokhoz, vagy az egyenes adók emeléséhez nem járulhat, s első­sorban a hadsereg reductiójától, valamint társadalmi viszonyaink átalaku­lásától várja a helyzet javulását. Hegedűs Sándor Lukács Bélával szemben ki­fejti, hogy a költségvetésben az ellenzék által in­dítványozott összes változtatások 3 milliót tettek volna s igy a budgetet irreálisnak ők sem mond­hatják. Az állam bevételei az utóbbi években nö­vekedtek, különösen minden régió-üzlet fejlődést és bevételi emelkedést mutat. Ő sem kívánja szépíteni a helyzetet, sőt igenis hangsúlyozni akarja annak komoly voltát, de gyakorlati javítási módozatot az ellenzék sem ajánlott. A hitelviszonyok nemcsak nálunk, de mindenütt, még Londonban is hanyat­lottak. Hozzájárni Csengery indítványához. A bizottság is Csengery indítványát tette magáévá. Ezen átalános előadáson kívül a jelen­tésbe még fel fognak vétetni a nyugdíj­törvény sür­getése, az államszámvitelben eszközlendő reformok, az adó- és illeték­kezelés reformjának sürgős volta, mely utóbbinál Rakovszky István megjegyzi, hogy nem tar­taná elegendőnek csupán egyes visszaélések, egyes hibák megszüntetését, de az egész kezelési rendszer gyökeres átalakítását és reformját látja szüksé­gesnek. Ezzel a bizottság tanácskozása és az egész költségvetés tárgyalása befejeztetett. A jelentés hi­telesítésére az elnök fogja annak idejében az ülést összehívni. Fővárosi ügyek. — Budapest főváros törvényhatósági bizott­sága 1879. évi február hó 5-én tartandó rendes közgyűlésének különleges tárgysorozata. A pénz­ügyi és gazdasági bizottság s a tanács előterjesz­tése a II. kerületi korona vendéglőnek bérbeadása iránt, tanácsi előterjesztés a múzeum-köruton 415. hr. sz. a. fekvő s a főváros által kisajátított Spilka­­féle telekterület­ek építési kötelezettség mellett, Brázay Kálmán szomszéd tulajdonába leendő áta­dása iránt.­­ A közoktatási bizottság javaslata alapján a tanács legközelebb el­őterjesztést tesz a közgyűlés­hez az iránt, hogy azon közgyűlési határozat, mely­­szerint az iskolai szünnapok Ó-Budára nézve is, hol azok azelőtt szombaton tartottak, csütörtökre fizettek ki, megváltoztattassák, s az említett város részére az ot­ani orthodox hitközség kérelmére az iskolai szünnapok ismét szombatra s helyeztessenek át. Ez előterjesztés indokolásául az szolgál, hogy egy­részről az említett városrészben a tanulók 30°­r-ja az orthodox hitközséghez tartozik, s hogy másrész­ről e hitközség felekezeti iskoláját annak idején csak oly feltételei engedte át községi iskolai czélokra, hogy a szünnapokra vonatkozó eddigi gyakorlat továbbra is­­entartassék.­­ A fővárosi középítési bizottság üléséről szóló tudósítási tárgyhalmaz miatt esti lapunkban kö­zöljük. ________ HÍREK. Január 31. Hivatalos. Kinevezései, ő felsége Stockinger Ferencz alconsult, a kereskedelmi minisztériumhoz miniszteri titkárrá kinevezte. A pénzügyminiszter, Stichleitner György osztály­­vezető I. oszt. számtisztet, számtanácsossá nevezte ki. A beszterczebányai pénzügyigazgatóság Dvorszky Nándor VI. oszt. adótisztet a balassa­gyarmathi adóhivatalhoz IV. oszt. adótisztté,­­ Sylvester Albert adóhivatali díjtalan gyakor­nokjelöltet pedig az aranyosmaróthi, illetőleg turócz-szent­­mártoni adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztekké nevezte ki, még pedig a két elsőt, végleges, az utolsót ideiglenes mi­nőségben. — Névváltoztatások: Hungerleider Adolf, igazabban Ábrahám, fővárosi lakos saját, valamint László és Albert nevű gyermekei vezetéknevének „Horváth“-ra, Cseszneki Pál fővárosi lakos vezetéknevének „Csatáriéra, Jancsina Pál premontrei papnövendék vezetéknevének „Jenei“-re és Stochbauer Vilmos kömlődi lakos vezetéknevének „Szat­máriéra kért átváltoztatása belügyminisztériumi rendelettel megengedtetett. — Vásár. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi miniszter megengedte, hogy a Hontmegye területéhez tartozó Ipolyság mezővárosban f. évi február hó 24 és 25-re eső országos vásár ez évben kivételesen ugyan­azon hó 26. és 27. napjain tartassák meg. — Alapszabályok megerősítése. A „győri korcsolyázó­egylet“ alapszabályai, a m. kir. belügyminisztérium által, a bemutatási záradékkal elláttattak. — Távírda. Herczegovinában a kleki öböl mellett fekvő Neum községben uj tábori távirdaállomás nyittatott meg, mely korlátolt napi szolgálat mellett magántáviratok kezelésére is fel van hatalmazva; ellenben Dubokán (Elek mellett) a távirda-állomás bezáratott. — Erzsébet királyné Írországi útja végleg febr­ 25-ére van kitűzve. Eddig már tizenkét ló és né­hány szolga indult el Angliába. — Sir Elliot bécsi angol nagykövet nejével együtt tegnapelőtt ebéden volt Andrássy grófnál. A nagykövet február 5-én fényes tánczvigalmat rendez. — A magyar bál Bécsben. Tegnap tartották meg nagy fénynyel a magyar bált Coburg Ágost herczeg védnöksége alatt. A fényesen díszített ter-­­­mekben a bécsi előkelő világ adott egymásnak ta­lálkát. Ott voltak a védnökök és Fülöp coburgi herczegen kívül Eszterházy és Schwarzenberg her­­czegek, gróf Andrássy Gyula külügyminiszter, báró Hoffmann közös pénzügyminiszter, bg. Auersperg osztrák miniszterelnök, b. Wenckheim Béla, gróf Trautmannsdorf, a gróf Apponyi család több tagja, dr. Rechbauer, az oszt­ák képviselőház elnöke, gr. Pejacsevics, Dingelstedt, udv. tanácsos, b. Orczy Bódog, Dóczy Lajos. A hölgykoszorú a legfénye­sebb volt, magába foglalta az arisztokráczia leg­szebbjeit ; ott voltak Coburg herczegné, az And­rássy, Apponyi, Széchenyi, Zichy, Erdődy grófi családok. Természet, hogy a csárdás nagyban szerepelt. Tizenegy órakor megjelentek Albrecht Vilmos és Lajos Viktor főherczegek, gr. Schönborn és br. Nopcsa kíséretében. — Szent Januarius. Nem rég említettük, hogy az olasz király és királyné sz. Januariusnak 20,000 lira értékű arany keresztet ajánlottak föl. A szertartás két udvari főhivatalnok által múlt vasárnap nagy ünnepélyességgel megtörtént. Mindkét hivatalnok ünnepi díszben, pompás városi kocsin a székesegy­házhoz hajtatott, hol a nevezett szent ereklyéi van­nak. A selyem vánkos, melyen a kereszt nyugo­dott, térdeiken feküdt. Az egyház előtt, a város polgármestere és számos főpap ez alatt már várta az érkezőket, kiket ünnepélyesen fogadván, mind­nyájan a templom belsejébe indultak. A küldöttek ekkor az aranykeresztet a szent nyaka köré fűzték, miközben a magas adományozó nevét hangoztat­ták. Most fényes mise tartatott, melynek végezté­vel megengedték, hogy a jelenlevők a keresztet megcsókolhassák. Végül a történtekről két jegyző­könyvet vettek fel, melyek közül egy példányt a királynak nyújtanak át. — A korcsolyasportot az Orczy-kert taván majd minden délután, mikor t. i. jó jég van, szép közönség Űzi. A Ludovica-Akadémia tisztikara, a József- és Ferencz­város közönségének nagy része igen gyakori vendégek a tavon. Múlt vasárnap si­került verseny volt. Egy ifjú két percz alatt siklott köröskörül a tavon s a kitűzött jutalmat elnyerte. Kis kapitány szép leánya is kitüntetést kapott rendkívül ügyes korcsolyázásáért.­­ A szerajevobródi vasút első vonata teg­napelőtt délután 1 órakor minden baj nélkül érke­zett Dobojba. A pálya egészen jó állapotban van. A menetnél jelen volt a főfelügyelőség egy kül­dötte is.­­ A meggyilkolt Czechner János törvényszéki t bonczolása ma délelőtt 10 órakor Csery Kálmán vizsgálóbíró jelenlétében dr. Glück Ignácz tör­vényszéki orvos és dr. Scheutbauer Gusztáv kór­házi bonczoló által eszközöltetett. A meggyilkolton ez alkalommal 1) a torkon egy 9 c­m. hosszú vá­gás, mely egészen a gerinczoszlopig behatolt, 2) a nyakon egy 9 c­m. hosszú vágás, mely a gégét keresztül metszette, 3) a jobb és baloldali szájzug­ban egy vágás és végre 4) a koponya jobb felén tenyérnyi terjedelmű repedés constatáltatott. Úgy látszik, hogy a gyilkos nemcsak a kést használta, hogy áldozatának életét kiolthassa, hanem kopo­nyáján valami tompa eszközzel ejtette a 4) alatti sebet.­­ Az idei pesti májusi versenyek időszaka minden jel szerint igen érdekes lesz. A lóversenye­ken kívül a „Lótenyésztés, vagyis inkább a lóvá­sárok emelésére alakult társulat“ is fog egy luxus­­lóvásárt és ügető­versenyeket rendezni. S pedig 4 ily verseny terveztetik: kettős és egyesfogatok szá­mára, és kettő nyereg alá, mindegyik 4 díjjal, összesen 16 díjjal, melyek megérdemlik, hogy fél­­vér-anyagunk javát jó előre készítsék reá az ille­tők. A pálya a városliget legjobb urain tervezte­tik és pedig indulással a nagyvendéglőtől balra, a rondeaut félig véve s átmenve az állatkert felé ve­zető útra, s ezen a tavat megkerülve, ismét a nagyvendéglő elé, mi circa 3600 métert tenne. A V. és V. L. értesülése szerint a májusi lóverse­nyek és kiállítás idejére a pest-budai csónakázó­egyletek egy nagyobb szabású regattát terveznek, melyre vidéki és ausztriai egyleteket is meghívni szándékoznak. — Gustave Flaubert ismert franczia regény­író Croisseli birtokán a lábát törte, midőn épen kaput ment nyitni barátjainak, kik látogatására jöttek. — Pompeji. Az idén lesz tudvalevőleg tizen­­nyolcz százada, hogy a 40—45.000 lakóval biró Pompejit és néhány szomszéd helységet eltemette a Vezúv hamuja. A pompejii ásatások igazgatósága a centenáriumot a jövő novemberben fényesen meg­akarja ünnepelni s e czélra meghívta a legkiválóbb olasz régészeket. — Az árvíz. A Duna áradására vonatkozólag Pest megye alispánjához beérkezett hivatalos jelen­tések szerint. Hajós szolgabiró tudatja, hogy a pen­­telei szigettől egész az úgynevezett kulcsi révig Tassnál a jég szilárd torlaszt képez, mely az 1876. évig torlasztól annyiban különbözik, hogy a vízál­lás valamivel alacsonyabb lévén a partra jeget nem tolhatott ki, de azért tapasztalt molnárok állítása szerint nem kevésbé veszélyes jellegű. Január 25-ének reggeli 3 órájától kezdve óránként 2 cen­­timéternyi rendszeres áradás tapasztalható, úgy hogy jelenleg a vízállás 5 méteren van a Duna 0 pontja fölött. Szilágyi Lajos a pesti alsó járás szolgabirójának ma ér­kezett jelentése szerint Lólé és polakád községek alatt egész a házakig terjedt az ár és a Ráczkevébe vezető kocsiutat már jár­­hatlanná tette. Újfalunál ma szintén kiöntött a Duna, de csak a völgyek teltek meg, és a község eddigelé veszélyeztetve nincsen. A főváros határá­ban a Duna bár lassan, de szintén folyton növe­kedik. Ma délig 3 centiméterrel növekedett. A víz 10 láb 3 hüvelyk magasságú. Kada alpolgármester úr mint az állandó vészbizottság elnöke minden óvintézkedést megtett, mi a jelenlegi helyzethez szükséges. Felszólította a magán-zsiliptulajdonosokat, a térparancsnokságot, az alagúttársaságot stb., hogy zsilipeik közül ők is a szükséges előintézkedést­­ megtegyék. — Pályázat. ? Az eperjesi Széchenyi-kör két pályázatot hirdet és pedig: I. Kiván Eperjes város közönségének hazafias elhatározása folytán e vá­rosban építendő állandó színház megnyitására egy alkalmi prológot, melyben a hazafiság legyen fel­tüntetve és dicsőítve, tekintettel Sárosmegye és Eperjes város múltjára. II. Kiván tanulmányt gróf Széchenyi István társadalmi működéséről. Ezen mű a kör első diszgyülésén fog fi­olvastatni. A pályázó munkák mindegyikének jutalma az „Eperjesi Szé­chenyi-kör“ egyik nagylelkű pártfogója által ezen czélra felajánlott 100—100 frank arányban. A pályázó művek benyújtásának határideje az 1879. évi november 30-ra. A pályadijat, mely az alap­szabályok 58. §-a szerint csak sárosmegyei szüle­tésű, vagy e megyében lakó szerzőnek ítélhető oda, csak önálló irodalmi becsesei biró mű nyerheti el. — Kisbért, Baltazzi egykori hires lovát, a múlt hét folytán, eddigi tartózkodási helye: New­­marketről a Montmore Stud Farmba, Leighton Buz­­zardba szállították.­­ A világ legnagyobb hordója most készült el Hendricks carbondalei műhelyében. A hordó tízszer nagyobb a híres heidelbergi hordónál, mert 20 láb magas, 50 lábnyi átmérővel. Csak a vas­abroncsok hét tonnánál többet nyomnak. A hordó egy Hendricks által föltalált papirfélével van kibé­lelve, mely azt a tartalom befolyása ellen teljesen megóvja. — Községek névváltoztatása. — A magy. kir. belügyminisztérium 1878. évi decz. hó 2-án 47350. sz. a. kelt rendeletével Szilágy megye területén né­mely hasonnemü községeknek egymástól való meg­különböztetése czéljából megengedte, hogy 1. a szi­lágy-csehi járásban fekvő „Tóthfalu“ község, „Bükk- Tóthfalu“ ; a krasznai járásban fekvő „Tóthfalu“ község „Kraszna-Tóthfalu; a zsibói járásban fekvő „Paptelek“ község „Szilágy-Paptelek“ ; a krasznai járásban fekvő „Paptelek“ község „Füzes-Papte­­lek; a zsibói járásban fekvő „Balázsháza“ község „Almás Balázsháza“; 1878. évi dec. hó 31-én 51,452 sz. a. kelt rendelete szerint abaujmegyei „Pszeodorf“ községnek „Jászóváralja“, és végre a Szolnok-Doboka megye területén fekvő a feloszlatott kőfoki járásból, a bethleni járásba átkeblezett „Felső-Egres“ község „Felső-Puszta-Egres" nevet vehessen fel.­­ Az „Egészségtani lapok“ február havi száma megjelent. Érdekes tartalmából a következőket je­gyezhetjük ki: A ruházat kérdése. Mi által idéz­tetnek elő a kisdedeknél oly gyakori emésztési bajok s mi által vehetni azok elejét. — A lázak és gyulladások. A váltóláz, id. Hammersberg Lászlótól, stb. E lapok előfizetési ára egész évre 4 frt. A Kodolányi Antal által szakavatottan szer­kesztett folyóiratot különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe. A Pest megye tiszti főügyésze azon bizottsági tárgyalásnak vezetésére küldetett ki, mely Promon­­tor községében f. évi február hó 2-án délelőtt 10 órakor a községházánál tartatik meg a czélból, hogy ezen községnek a Dana áradásai ellen leendő megvédése szempontjából a cs. kir. szabadalmazott déli vasuttársulat ottani átmetszetének elzárására vonatkozó tervezetét vizsgálja meg. E bizot­ság tag­jai Bodis László szolgabiró, továbbá a déli vasut­­társulat képviselője, Promontor község elöljárósága, a budapesti kir. folyammérnök és a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelő. E küldöttség Promontorról Tétény községbe rándul át a déli-vasuti híd ottani elzárása iránti helyszíni szemle végett. — Farsang. A budapesti kereskedő ifjak tár­sulata i. é. február 8-án saját könyvtárának gya­rapítására a Hungaria dísztermében zártkörű táncz­vigalmat rendez. — Személyjegy tagok részére 1 frt 50 kt. Családjegyek 3 frt. Személyjegyek ven­dégek részére 2 frt. Családjegyek 4 frt. — Az országos kisdedóvó egyesület saját alaptőkéjének emelésére február 5-én a vigadó három nagy étter­mében közvacsorát rendez. Belépti dij 1 frt. — Születések és halálozások. A lefolyt héten élve született 251 gyermek, elhalt 241 személy, a születések tehát 10 esettel múlják felül a halálo­zásokat. — Az élve­szülöttek közt volt 162 tör­­vényes, 89 törvénytelen; nemre nézve 125 fiú, 126 leány. — Halvaszü­letett 13 gyermek, köztük 6 tör­vényes, 7 törvénytelen. — A halottak közt volt 120 férfi, 121 nő, egy éven aluli gyermek 52. — Az el­haltak közt egy éven alul tartózkodott Budapesten 15. (A tartózkodás tartama 14-nél­­ki nem tudha­tó). Ez év 4 hetében élveszületett összesen 886 gyermek, elhalt 959 egyén, a halálozások többlete tehát 73. Születések arányszáma 1000 lakosra: 40.3. Halálozások arányszáma 1000 lakosra: álta­lában 38.7, az egy éven felüli lakoságnál: 31.2, az öt éven fe­­li lakosságnál: 24.8. Elhaltak száma : 241, és pedig 120 férfi és 121 nő. Elhaltak kora: 0—1 éves 52 (köztük 37 törvényes és 15 törvény­telen), —5 évig 49 (köztük 39 törvényes és 10 törvénytelen), —20 évig 24, összesen 0— 20 évig 125, —30 évig 28, —40 évig 21, —60 évig 37, —80 évig 55, 80-on túl 5, ismeretlen kora — Fő­összeg 241. — Felhívás előfizetésre. A török birodalom társadalmi viszonyait és szokásait közelebbről meg­ismerni , tanulmányozásom tárgyává tenni, mindig kedvencz vágyamat képezte. Viszontagságos keleti utamból , a szentföld ábrándos vidékeiről, Egyp­­tom ezredéves emlékei közül s Syria pusztáiról szerencésen hazatérve, elhatároztam magamban, hogy azon csodálatos társadalmi viszonyokat és szokásokat, melyek Afrikában és Ázsiában ural­kodnak — mint nehéz tapasztalatok árán szerzett ismeretek magvait — sajtó alá rendezem. A mun­kálat „Afrikai és Ázsiai úti tapasztalatok", czime alatt, következő tartalommal jelenik meg: 1. Bu­dapesttől a Bosporisig. 2. Konstantinápoly. 3. A törökök társadalmi viszonyairól. 4. A „Diana“ fe­­délzetén. 5. Jaffától Jeruzsálemig. 6. Palesztina fővárosa (Jeruzsálem). 7. A „szent­ sir“ temploma. 8. Dávid városa (Bethlehem). 9. A nagy­ hét Jeru­zsálemben. 10. Don Alfonzo és neje Donna Bianka. 11. Kirándulás: Holttenger, Jordán folyó és Je­­richó romjaihoz. 12. Kirándulás: Raipha, Carmel és Názárethbe. 13. Egyptomi levél Alexandriából. 14. Egyptom fővárosa (Kairo). 15. Egyptomi koprusok társadalmi viszonyairól. 16. A Fellahok társadalmi viszonyairól. 17. Arabs-mesék. 18. Suezi-csatorna és a Vörös-tenger. 19. A Druzok társadalmi viszo­nyairól. 20. A puszták királyánál. 21. Az arabok társadalmi viszonyairól. 22. A magyar menekültek Törökországban és Bem tábornok sírja. 23. Cyp­­rus-szigete. 24. Bosporus. 25. Mohamed próféta és a törökök vallása. 26. A törökök törvénykezése. 27. A nagyvezéri méltóság. 28. A nagy-mufti mél­tóság. 29. Utazásom tapasztalatai. 30. Várnától Ruszsukig. Szerény munkámat magam adom ki, nem sajnálván semmi költséget, hogy annak kül­alakja és berendezése is minden tekintetben kifo­gástalan és tetszetős legyen. A mű húsvétra jelenik meg és előfizetési ára példányonként. Egy forint o. é. Gyűjtők 10 előfizetés után tiszteletpéldányban ré­szesülnek. Budapesten, 1879. év január 30-án. Sztoczek Károly. — A budapesti tanító testület i. é. február hó 2-án d. e. 11. órakor saját helyiségében (Károlyi utczai iskola) az ó-budai iskolai szünnapok tárgyá­ban rendkívüli ülést tart. Naptár. Szombat: február 1. Raui, Katii, Ignácz, görög Euthim. Unzeum : képtár és könyvtár 9—1-ig. Akadémia: könyvtár 3—7-ig. Köztelek: tanszermúzeum és gazdasági szerek kiállítása 10— 12-ig és 2—4-ig. Egyetemi könyvtár 4—8-ig. Méhészeti est a Köztelken. Deutsch J. tanár fölolvasása a kereskedő ifjak helyisé­gében. A mérnök- és épitész-egylet heti ülése este 6 órakor. A képviselőház ülése 10 órakor. Az orosz pestis. Két lap van Oroszországban, mely az igazat meg szokta mondani, s mely a mostani pestises állapotok közt az orosz kormány által befolyáso­s orosz sajtóval szemben a baj tövére igyekszik ta­pintani, s kimutatja, hogy a baj oka főképen az orosz gyárosoknál keresendő ; a „Novoje Vrem*­ és „St.­Petersburgskija Viedombsti“ a követk írja az oroszokról: e' „Az orosz kereskedelmi és iparos r,árisnah tapasztalható tisztátalanság az oka min ..j‘en j. Ezen helyeken sok a gyülevészes , ezen*ki’ csapongó, iszákos, éhező, a kimerült, munkás nén osztály a ragálynak gazdag anyagit nyújt. Adja­nak az iparosok és gyárosok ezen, gyülevész nép­nek csak némileg tűrhető lakásokat, a­hol össze­zsúfolva ne élnének, lakásokat sár, szemét és ár­talmas bűz ellen. A kormány intézkedése itt nem elég, rende­letei könnyen kerülhetők el, ha az illetők fel nem fogják azoknak szükséges voltát. A gyárosok, ipa­rosok, megszüntethetnék a fent érintett bajokat, de­­ a szokás, a lustaság, az igyekezet egy kopiskát

Next