Ellenőr, 1879. október (11. évfolyam, 470-523. szám)
1879-10-02 / 473. szám
volt s midőn vasárnap este a szobaleány hazatért, nem csekély csodálkozására és ijedelmére azt vette észre, hogy egyik szobának a folyosóra nyíló ablaka be van törve. A megijedt leány azonnal zajt ütött, elfutott a színházba, fölkereste ott a mérnököt és nejét, ezek rögtön hazasiettek vele, kinyitották az ajtókat s csaknem kővé váltak a látványon. A szekrények tárva nyitva, a földön értékpapírok s más tárgyak szétszórva hevertek. A tolvaj nagyon óvatos volt. Az értékpapírokat, mintegy 20,000 frt értékűeket, átnézte ugyan, de nem vitte magával, a földön hányta szét. Elvitt azonban tetemes összegű készpénzt, arany, ezüst s drágakőtárgyakat, órát, aranyokat stb. Elvitt több khinaesüst evőeszközt, mig ellenben a valódi ezüstkanalakat ott hagyta. — Furcsa módja a lovagias elégtételnek. Utman orosz városban sajátságos párbaj folyt le nem rég az ottani piaczon. Charchiloff parasztot Trumenoff szintén különben derék és becsületes paraszt férfiúi megsértette. Charchiloff elégtételt követelt; ellenfele kész is volt ezt megadni. Felgyürkőztek tehát s átéres piaczon a nagy közönség szeme láttára bírókra mentek. A párviadal nem sokáig tartott. Trumenoff úgy ütötte főbe Cuarchiloffot, hogy az rögtön holtan rogyott össze. — Szerelmi tragédia. Kulcsár Géza 23 éves czipészsegéd szerelmi viszonyban állt Fischer Ilka rákospalotai zsidóleánynyal, kit azonban anyja ellenzése folytán nem vehetett nőül. Kulcsár tegnap kiment kedveséhez, hosszabb ideig sétált vele s mialatt a leányt, azon ürügy alatt, hogy hivja ki öcscsét, a házba küldte, egy revolverrel szivén lőtte magát. A szerencsétlen azonnal meghalt. — Szőlőt ment lopni Lugoson a gyakorlatok alkalmával egy újvidéki közhonvéd. De rajta vesztett, mert az éji őr észrevette s úgy rátalált duplázni, hogy a szerencsétlent életveszélyes állapotban szállították a kórházba. A közhonvéd zombori illetőségű és 3 gyermek atyja. — Néhány újvidéki „hazafi“ Risztics Jánosnak 25 éves hivataloskodási jubileuma alkalmából üdvözlő táviratot küldött. — Rendőri hirek. Taub Jakab, ügyvédsegéd Pálfy Ferencz ügyvédnél, tegnap a királyutczán közlekedő társaskocsik egyikén, zsebéből 27 irtót elvesztett. — Tolvajás. Saray Károly tanárjelöltnek a szerviták épületében levő lakásáról ismeretlen tettes, szept. 30-án egy sötétbarna szövetből készült, fekete lustre-rel bélelt felső kabátot lopott el az előszobából. — Házi tolvaj. Deutsch Mór bőröndös, sugárúton 14. sz. a. azzal vádolta Németh Antal nevű segédjét, hogy őt ismeretlen összeg erejéig meglopta. Vádlott lakásán a rendőrség motozást eszközöltetett, és ez alkalommal csakugyan találtak is nála 25 frt .,akit bőröndalkatrészeket, melyeket a károsult sajátjának ismert fel. Németh Antal beismerte a lopást és letartóztattatván, átadatik az ügyészségnek. — Megszökött tolvaj cseléd. Halász Viktoria, Czeglédről több fehérnemű és 195 frt készpénz eltovajlása után megszökött. A czeglédi kapitányság Cseh László pandúrt küldte a fővárosba, kinyomozása végett, s a fővárosi rendőrség részéről Hraby biztos adatott mellé. Irodalom, színház és művészet. — Nilson Krisztina, ki csaknem egy félévig pihent s nyugodta ki az utolsó saison fáradalmait, nemsokára Madridba fog utazni, hol a király menyegzője alkalmával rendezendő díszelőadáson vesz részt. — Az olasz színművészek úgy látszik vándorlási lázban szenvednek. Ristori asszony szeptember 28-ra összegyűjtötte Turinban társaságát s innen fog kiindulni európai körútjára. Ernesto Rossi most Braziliában van. Tommaso SalVni októberben hagyja el Olaszországot, Virginia Marini Spanyolországba megy. A római „Vallé“ színházban Cesare Rossi turini színtársulat egy portugálból fordított drámát adott elő a „Válás“ czím alatt. Az egészben az az érdekes, hogy a darabot Bonaparte herczegnő, Raazzi özvegye fordította le, ki most már harmadszor egy spanyol képviselőhöz fog férjhez menni. A házasságban bizonyára nagyobb szerencséje lesz mint a színpadon: a drámával ugyanis csak fiaskót csinált. — Az országos zeneakadémiáról azt írtuk a minap, hogy a növendékek száma 360-ra rúg. E hírünk akkér helyreigazítandó, hogy nem az országos zeneakadémiának, hanem a nemzeti zenedének van 360 növendéke, kiket 20 tanár oktat. Egy XV-ik századbeli magyar nyomtatványt talált Fraknói Vilmos egyik krakkói könyvtárban. Mint a „Fővárosi Lapok“ írják, az eddig ismert legrégibb magyar nyomtatvány: Komjáthy Benedek „Szent Pál levelei“ 1532-ből való. Ez pedig, mely úgy látszik Komjáthy eredetije volt, s körülbelül félszázaddal régibb, egy lapnyi gót betűkkel nyomtatott töredék Szent Pál leveleinek ama régi kiadásából, mely Nyaláb várában Perényiné birtokában volt. Toldy Ferencz e nyalábvári régi bibliát kéziratnak hitte s most világos, hogy nyomtatás volt. Ekkér a Fraknói fölfedezése a magyar nyelvi nyomtatás kezdetét majdnem félszázaddal viszi előbbre. — Az „Egészségtani Lapok“ október havi füzetét megkaptuk. A füzetben az idegrendszerről irt hosszabb intézkedés véget ért, követi ezt Nammersperg László czikke a konyhasóval elkövetett visszaélésekről, majd egy talpraesett kis ismertetés a szemek gondozásáról szól, s a füzetet a tápszerek hamisításáról szóló czikkecske s vegyes hírek fejezik be. Kodolányi Antal e népszerű, tartalmas füzetét ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Jakab Ödön fiatal költő előfizetést hirdet költeményeire, melyek előfizetési ára 1 forint. A kötet 8—10 ívnyire terjed s karácsonig megjelenik. Az előfizetési pénzek deczember 10-ig szerzőhöz Dévára küldendők be. CSARNOK. KIRÁLYOK A SZÁMŰZETÉSBEN. 31 Regény. Irta Daudet Alphonse. VIL A nép mulatságai. (Folytatás.) A hintó megállóit csakhamar. A kocsik nem mehettek tovább, csak a vincennesi nagy utcza bejáratáig, amelynek egész hosszában elterjedt a vásár. Innét látható volt a roppant tömeg hemzsegése, ami annyira fölkeltette Zara kíváncsiságát, hogy a királynő elhatározta, hogy leszállanak. Oly rendkívüli volt a királyné ezen kívánsága, annyira meglepte Elyséet, hogy ez ingadozott. — Talán tartanunk lehet valamitől? — Ók a legkevésbé sem, asszonyom ... De ha a vásártérre megyünk, jobb lesz, ha senki sem kisér bennünket. A bérruha nagyon feltűnővé tenne bennünket. A királyné parancsára ismét elfoglalta helyét az édesen az inas, aki követni akarta őket és abban állapodtak meg, hogy a hintó várakozni fog reájuk. Az egész vásárt semmiesetre sem akarták bejárni, csak néhány sátort akartak megtekinteni. A kis herczeg meghökkenve látta mindezt. Liviu ADnnipellé furakodott és erősen tartotta annak kezét, de hamar hozzászokott a zajhoz és a tömeghez. Mindig tovább mentek, oda, ahol legnagyobb volt a lárma és legnagyobb a tolongás, így észrevétlenül távolodtak kiindulásuk helyétől, annál is inkább, mert nem vették észre őket a tarka tömegben. — Nem megyünk még vissza !... Indítványozza Elysée , de a gyermek mintha megittasodott volna. Kér, húzza anyját a kezénél fogva, ez pedig oly boldog, hogy gyermekét elhagyta a meredtség, őt magát is annyira felizgatta a nép forrongása, hogy folyton mennek előre ... A nap melegebben és melegebben süt, mintha lenyugta előtt minden erejét össze akarná szedni és záport zúdítani a földre. Ez az előadások órája. A circusok és sátras komédiások népe mind kinn áll. Itt valami harczias darabot játszanak, IX. Károly és XV. Lajos korabeli costumeban. De még más meglepő dolgokat is lehetett látni a vásártéren. Az egyik sátorban medvék tánczoltak tánczon, vászonkötényes négerek, ördögök és ördögasszonyok mulattatták a közönséget. De ami legnagyobb dolog, lépten-nyomon mézeskalácsos sátrakra akadtak. Végre lassan mozgó tömeg közé vegyültek és lehetetlen volt viszszafordulniok. Most már haladniok kell a zsarnokfolyammal, öntudatlanul sietve majd ezen, majd azon sátor felé. A királyné sohasem látta ily közelről a népet. Az emberek jó kedve, fiának csapongó vidámsága megnyugtatta őt. Elysée azonban aggódni kezd. Micsoda rendetlenség és rémület lesz ebben a tömegben, ha esővé változnak azok a nagy felhők ! A fáradtság elkábítja hirtelen a királynét és csak annyi ideje van, hogy megkapja Elysée karját, és mialatt támaszkodik és kapaszkodik, halaványan és lábain állva ezt susogja: „Semmi . . . semmi ..." De egy pillanatra mégis elveszti eszméletét . . . Elysée ezt a pillanatot sohasem felejti el.. . Most már vége. Friderika erős , de azért nem ereszti el pártfogója karját, és a királyné lépései, amelyek alkalmazkodnak az övéihez, ez a keztyű, amely gyöngéden támaszkodik reá, kimondhatatlan zavart okoznak Elyséenek. A veszélyre, a tömegre, Párisra, az ünnepélyre nem gondol többé, nem gondol semmire. A képzelődés országában barangol, amelyben minden varázsukkal és furcsaságukkal együtt valósulnak az álmok. És csak az útra kisérvén száll a földre, jön magához .. . A királyné kocsija messze van. Semmiképen sem mehetnek oda. Gyalog kell a Herbillon-utczába menniük , de egyikük sem gondol a gyalogolás kellemetlenségeire. A kis Zara beszél, mint a gyermekek valami mulatság után. Elysée és a királyné hallgatagok. Az előbbi reszketve iparkodik visszaidézni emlékébe a gyönyörteljes pillanatot, amely kinyilatkoztatta életének szomorú titkát. Friderika arra a sok mindenfélére gondol, amit nem ismert eddig és itt előtte. Első ízben érezte a nép szívének lüktetését; az oroszlán vállára nyugtatta fejét. Hatalmas és kellemes benyomást őrzött meg belőle. VIII. A nagy fogás. Az ajtó becsapódott rettenetesen, léghuzam futott végig az egész ügynökségben, amely megmozgatta a kék függönyöket, a segédek kezében a számlákat és az ittas asszonyok tollait. A kezek integettek, a fejek meghajoltak, J. Tom Levis lépett be, és közben mosolygott, két-három rövid utasítást adott a könyvvezetőnek, ekkor volt annak is az ideje, hogy rendkívül vidám hangon kérdje „várjon teljesítették-e Wales herczeg megbízását.“ Midőn Tom benn volt kabinetjében, szemük hunyorgatásával jelezték a segédek egymásnak gazdájuk meglepő jó kedvét. Bizonyára történt valami a csöndes Sefora is gyanította ezt rácsozata mögött és hízelegve kérdezte a belépő Tómtól : — Mi történt? — Nagy dolgok !... mondotta a másik mosolygásra tátva száját és szemeit forgatva, mint minden nagy esemény alkalmával. És intett feleségének: — Jöjj! • • • És mind a ketten lementek a tizenöt szűk és meredek lépcsőn, amely földalatti kis bondokba szolgált. E hely igen kaczéran volt kárpitozva és szőnyegezve, divánnal, öltöző készülékkel ellátva. A világosság a Royale-utczából egy kis résen hatolt be, amelyet szarvnemű vastag vakított üveg zárt el, azért majdnem folyton égett a gáz. E szoba összeköttetésben állott a pinczékkel és az udvarral, úgy hogy Tom észrevétlenül járhatott ki és be, elkerülhette az alkalmatlankodókat és a hitelezőket, és mindazokat, akiket torlaszoknak neveznek párisi köznyelven, mert zavarják a közlekedést. Az oly vegyes üzletben, aminő az ügynökség volt, elkerülhetlen volt e cselfogás. E nélkül panaszokból, tiltakozásokból állott volna Tom élete. Tom legrégibb segédeinek, akik öt vagy hat hónapja szolgáltak nála, sem volt szabad lemenni ebbe a titokzatos földalatti szobába, ahova egyedül Sefora hatolhatott be. Ez volt az ügynökség bizalmas zuga, szentélye, lelkiismerete, a gubó, amelyből átváltozva bújt elő Tom, a komédiás öltöző páholya, amelyhez különben nagyon hasonlított e perczben a boudoir, J. Tom Levis az idegenek ügynökének sokrétű öltözködésénél és furcsa mimikájánál fogva. Egy fogással kigombolta angolos hosszú kabátját és eldobta, azután a mellényét, újra és újra mellényét, legombolyította tíz méter hosszú fehér csalánszövet nyakkendőjét, a dereka köré tekert flanellt és abból a tekintélyes termetből, amely az első cabban járta körül Párist, egyszerre csak egy száraz, izmos kis ember bújt ki, mint valami legombolyított orsó, egy párisi ötvenéves orczátlan kölyök, akire azt foghatták volna rá, hogy tűzből húzták ki, valami kemenczéből, azokkal a ránczokkal, sebhelyekkel és tonsurával, amelyeket az égés okozott. De mindamellett olyan ábrázata volt mint a suhancznak, a csirkefogónak, vagyis ez volt a valóságos Tom Lévis, tulajdonképen pedig Narcisse Poitou, az oreillard-utczai asztalos fia. Tíz éves koráig apja műhelyében a forgács közt nőtt fel, tíztől tizenötig az utcza nevelte, ez az utolérhetlen szabadég alatti iskola, ahol Narcisse korán érzett magában undort a köznép és minden munka iránt, egyúttal pedig oly emésztő képzelődést, amelyet még inkább tápláltak a párisi csatornák és az a sokféle elem, amelyet magukkal hordanak, jobban mint bármily hosszú élet tapasztalatai. Már gyermekkorában forralta a terveket és üzleteket. E mozgékony képzelődés miatt később nem tudott megállapodni, nem tudta erejét gyümölcsöztetni. Utazott, ezerféle mesterségbe kapott. Volt bányász Ausztráliában, szatócs Amerikában, színész Batáviában, poroszló Brüsszelben, és miután adósságokat csinált a világ minden zugában, ügynökké lett Londonban, ahol elég sok ideig tartózkodott és boldogulhatott is volna, telhetetlen borzasztó ábrándozása nélkül, a mely folyton űzte őt, örökös élvhajhászata nélkül, a mely a jövendő gyönyörökre nógatta és megismertette őt a britanniai nyomorúsággal. Az egyszer nagyon mélyre sülyedt; rajtakapták, midőn a hattyúkat fogdosta a medenczében. Néhány havi fogság végképen megutáltatta vele a szabad Angliát és mint valami bitang jószág jött Párisba a kövezetet taposni, ahonnan elindult. Azt is valamely bolond ötletének, majomi és komédiás ötletének köszönhette, hogy angollá lett Páris közepette, ami különben könnyen sikerülhetett neki, minthogy ismerte az angolszászok szokásait, nyelvét és magatartását. Ez ötlete hirtelen támadt, első üzlete, közvetítő első „nagy fogása“ alkalmával. — Kit jelentsek be ?.. . kérdezte tőle lenézőleg valami bérruhás nagy suhancz. Poitou oly kopottnak, oly elhagyottnak érezte magát a terjedelmes előszobában, hogy attól félt, hogy elutasítják, mielőtt meghallgatták volna; szükségét érezte tehát, hogy valami szokatlan és furcsa segítséghez folyamodjék. — Aoh! jelentse be Sir Tom Lewist! És azonnal erősnek érezte magát a rögtönzött név oltalma alatt, kölcsönzött nemzetisége árnyékában; örült neki, hogy a részletekben tökéletesíteni fogja magát, nem is említve, hogy kiejtésére és magatartására vigyázni fog, és tetetni fogja, hogy keresi a szavakat. Csodálatos dolog. Azon számtalan terv közül, amelyeket ötletekben gazdag agya megérlelt, ez a legkevésbé keresett volt a legszerencsésebb- Ennek köszönhette, hogy megismerkedett Seforával, akinek akkor valami „Family Hotele“ volt a Champs- Elyséesa, csinos kis három emeletes házban, mely erkélylyel birt az Antinavenuere és rószaszinü redőnyökkel. A háziasszony, folyton szépen felöltözve, a földszint egyik ablakában mutogatta nyugodt és imádásra méltó arczélét, mindig kézimunkája vagy kasszakönyve fölé hajolva. Bent nagyon kevert és furcsa társaság lakott : clownok, bookmakerek, lókereskedők, műlovarok, angol és amerikai csőcselék, a játszóhelyek virága. A nőlakók a mabillei négyesek tagjaiból kerültek ki. Ha valami idegen tisztességes család vetődött oda néha, megcsalatván a homlokzat külseje által és Seforához ment lakni, a furcsa társaság és a beszélgetés iránya nagyon hamar elűzte azt, mindjárt az első nap, mikor még holmijukat is alig rakták szét. A kalandorok ezen társaságában Poitou mester, vagyis Tom Levis, a kis padlásszoba bérlője, hamarjában névre tett szert vidámsága, hajlékonysága segélyével és az által, hogy mindenféle ügyletben gyakorlott volt. A cselédek pénzét elhelyezte és ez által megnyerte asszonyuk bizalmát. A „family“ asszonya hideg és zárkózott volt mindenki iránt, csak Tom úr iránt nem. Délután, midőn hazajött, vagy hazulról távozott, gyakran betekintett Tom a hotel csinos, tükrös, szőnyeges kis iószobájába. Sefora ilyenkor beszélt neki ügyeiről, megmutatta ékszereit, könyveit, tanácsát kérte, hogy mit főzessen, vagy miképen gondozza a nagy kontyvirágot, amely porczelláncserépben úszott mellette. Együtt nevetgéltek azon szerelmes levelek fölött, a sokféle ajánlat fölött, amelyeket Sefora kapott , mert az érzelmek nem bántották szépünket. Hidegvérét mindenkor és mindenütt megőrizte, és a szenvedélylyel is mint üzlettel bánt. Azt mondják, hogy az első szerelem az igazi. Seforában első szerelmese, akit Leemans apó választott, megaltatta a vért és elvette mindenkorra kedvét a szerelmeskedéstől. Csak pénzt látott benne, azután pedig cselszövényt, mert zsibárusboltban és kizárólag annak a számára született ez a csodálatos teremtés. Közte és Tom közt viszony fejlődött lassanként, a nagybátya és gyámleánya közti viszony. Tom tanácsokat adott neki, vezérelte, mindenkor ügyességgel, kifoghatlan találékonysággal, amely elbájolta ezt a meggondolt és rendszeres jellemet, amelyben flandriai nehézkességgel párosult a zsidó fatalizmusa. Sefora sohasem törte a fejét. Tom agyának kellett őt fölvilágosítani. Tom egyszer este ebéd alatt a legnevetségesebb modorban hadart össze mindenfélét, és ezután, a family iószobájának kulcsát kezébe véve, ezeket súgta háziaszszonya fülébe: — Ön csakugyan nem tud — egy szót sem angolul. (Folytatása következik.) Közgazdaság. Üzleti táviratok. Bécs, okt. 2. Megnyitás. Osztrák hitelr. 268.10, magyar hitelr. 256.50, Angol-osztr. 136.—, Uniobank —.—, államvasut —.—, magyar sorsjegy —.—, magyar járaadék 95.65, Napoleon-arany 9.30 V2. Szilárd. Bécs, okt. 2. Előtőzsde. Osztr. hitelr. 268.10, magy. hitelr. 256.75, Angol osztr. 135.60, Uniobank 93.50, államvasút, 267.50, Magyar sorsjegy 103.50, Magyar járadék 95.50, Lombard. .—, Napoleond’or 9.3012. Szilárd. London, okt. l.Consolok —%—, Ezüst 51.91(L, Magy. jár. 83.—. Páris, okt. 1. BouleV. forgalom. 5° járadék 119.05, 3°/0-os 82.,18. Török sorsjegy —.— aranyjár. 72.06, magyar jár. 83.7/8. Szilárd. Hamburg, okt. 1. Buza szilárd, október-novemberre 209., tavaszra 218., rozs nyugodt, október-novemberre 140., tavaszra 146, olaj szilárd, októberre 53.50, májusra 55., szesz szilárd, októberre 43., november-deczemberre 42.75, deczember-januárra 42 75, tavaszra 42.50. London, okt. 1. Buza nyugodt, szilárd, behozatal nyugodt, árpa állandó, kukoricza szilárd, zab bágyadt, olaj 28.50. Behozatott: buza 19.300, árpa 5030, zab 74.490quarter.Felhős: Páris, október 1. Esteli terménytőzsde. Buza csendes, liszt bágyadt, olaj, szesz szilárd. Buza 30.60, 30.75, 31.25, 31.25. Liszt 66.50, 66.75, 67.25, 67.75, Olaj 75.75,76.50, 76.75, 77.50, Szesz 61.50, 61.50, 61.50, 61.75. nos tív, osztrák Gazdasági és piaczi tudósítások. Baja, szeptember 30. (Az „Ellenőr“ saját tudósítása.) Az időjárási viszonyok valóban kedvezők, hébekorba kapunk esőt, ami felette jó hatással van az őszi vetési munkálatokra, amelyek nagyobbrészt eddig még akadályozva voltak • A kukoricza szintén szépen érik, miután azonban közöttük még sok az éretlen, a töréssel kell egy ideig még várni A Jabona különösen a búza üzlet még mindig ugyancsak élénk, 75 kis 12 frt 35-40 kron kél, rozs 8 frt, kukoricza 6 frt, zab 5 frt' 3°-50 kr. . Szent®», okt. 1. (Az Ellenőr a saját tudósítása.) Múlt heti tudósításom óta folyton esős időnk van, melyet már unni is kezdünk, mivel a kukoriczatörést és szüretet némileg gátolja. A szántás és vetéssel haladunk, sőt némely helyen, hol eső előtt lett elvetve, már zöld vetés van. Ami kevés repcre vetve lett, szépen kikelt és csak meleg idő kellene rá, hogy erősödjék. Gabonavásárunk a héten folyton élénk volt, bázában a forgalom mintegy 4 ezer méter mázsára tehető. Árpa kereslet nélkül csakis helyi szükségletre vezetett. Kukoricza élénk vételkedv mellett kevés adata le!A nőivel az esős idő termesztőinket a törésben gátolja. Jegyzett áraink: buza 72—78 kig hektoliterenkint 11 —12 frzig, árpa 5.20—5.40ig, kukoricza uj csöves 2.20— 2.50-ig, 5.40— 60-ig méz tiózsánkint. Mohács, októbe- l (Az „Ellenőr“ saját tudósítása.) A nagy áremelkedések, melyek a piczokon kivétel nélkül észlelhetők, a mi piaczunkra is hatással voltak, s legutóbbi tudatásom óta ismét áremelkedést jelezhetek, daczára annak a kelet búzában még nem volt valami jelentékeny, mertán a tulajdonosok igen tartózkodók s még e magas árakon is csak a legszükségesebbet adják el. E tartózkokodást mi tökéletesen jogosultnak tartjuk, naponként jobbanjobban meggyőződünk arról, hogy mily rossz volt az idei aratás. Rozs csaknem semmi sem jön a piacra. A régi kukoricza már csaknem egészen kifogyott a raktárakból, az új kukoriczából már látunk szórványosan felhozni valamit. Az eszikre nézve remélhető aratási eredményt még ez ideig nem lehet constatálni, én úgy gondolom, hogy mennyiségre nézve rossz s minőségre nézve tarthatatlan lesz. A szüret mindenütt folyik s az eredmény kielégítő. Jegyzett áraink: buza Mercantil 74--75 kis 12 frt 20 kr, 12 frt 40 kr, őszi buza 76-77 kis 13-13 forint 30 kr, rozs 8 frt 25—40 kr, kukoricza 7—7 frt 20 kr, cinquantin 8 frt, zab 5 frt 50—70 kr. Közlemények az ipar-, kereskedelem- és forgalom köréből. Iparegyesületi ügyek. Az orsz. m. iparegyesület „ipartársulati szakosztálya“ hétfőn f. évi szeptember hó 29-én tartotta alakuló gyűlését. Ráth Károly elnök üdvözölvén a szép számban megjelent ipartársulatok kiküldötteit, constatálja, hogy eddig 28 ipartársulat jelentette ki készségét az egyesület kebelében az összes ipartársulati szakosztályhoz való csatlakozásra. E szakosztály hivatva van a budapesti ipartársulatok közös érdekeinek együttes erővel leendő érvényesítésére törekedni és ebbeli törekvésükben a szakosztályt az egyesület minden rendelkezésére álló eszközökkel támogatni határozta. A szakosztály alakítására az első impulzust a II. orsz. iparos gyűlés adta meg és örömmel constatálja, hogy az eszme az ipartársulatok között oly élénk visszhangra talált. Az alakuló gyűlés megnyitása után Mudrony Soma igazgató az igazgatóság nevében előterjeszti az alakítandó ipartársulati szakosztály részére kidolgozott ügyrendet, mely pontonként tárgyalás alá vétetett. Az ügyrend 3. és 4. §§-ai felett, melyek a szakosztálynak a törvényhozás, a kormány és más hatóságokkal való érintkezéséről szólnak, Kozilek János felszólalása folytán élénk eszmecsere fejlődött, mely azon kérdés körül forgott, várjon azáltal, hogy a szakosztálynak az igazgatóság közvetítésével lehet csak a hatóságokkal közlekedni, nem ejtetik-e csorba a szakosztály önállóságán? Miután azonban több részről hangsúlyozva lett, hogy más mód nem látszik czélszerűnek s az egyesületi alapszabályok módosítása nem kívánatos, az eredeti szöveg túlnyomó nagy többséggel változatlanul elfogadtatott. A 6., 7. és 11. §§-ok némi lényegtelen változtatás mellett, az ügyrendnek többi §§-ai egész terjedelmükben lettek elfogadva. Az ügyrend megállapítása után annak értelmében, miután elnöklő constatálta, hogy jelen alakuló gyűlésen 21 ipartársulat küldöttei jelentek meg, a tisztviselők választására kerülvén a sor, elnöknek acclamatióval Ráth Károly, alelnöknek Schimmer György és jegyzőnek Diviaczky János választatott. Az ekként megalakult szakosztály üléseit minden hót-ik hétfőjén d. u. 5 órakor határozta megtartani. A szakosztály napirendjére elsősorban kitűzendő kérdések megállapítására kerülvén a sor, Huber Antal indítványára kitüzetett a tanoncszerződések kérdése, továbbá a munkaadó és munkások közti súrlódások elintézésére hivatott ipartársulati békéltető bizottságok kötelező igénybevételének kérdése. Határoztatok továbbá, hogy az igazgatóság által a szövetkezetek, főleg a kölcsönös önsegélyző szövetkezetek tárgyában megindított működés fonalán a szakosztály közelebb, alkalmas időben tárgyalás alá fogja venni az ipartársulati minta-alapszabályokban czélbavett takarék- és hitelszövetkezetek létesítésének kérdését. A fóvárosi regale tárgyában az orsz. m. iparegyesület emlékiratot intézett a főváros tanácsához, melyben kifejtvén a létező hiányokat, hogy t. i. a regale-ügy rendezésének jelenlegi módja mellett a rationális borkezelés és borkereskedés, mely a palaczküzlet kifejlesztéséről van feltételezve, szerfelett bénító nyűgökben sínylődik, a szeszipar intenzivebb fejlődését képező liqueurgyártás a főváros határain belül igazságtalan terhekkel van sújtva, a bor és szeszitalok kimérésével s az ezekkel való kereskedéssel számos polgár felhagyni kényszerül, végre hogy mégis a legszigorúbb ellenőrzés daczára számos üzlet foglalkozik jogosatlanul iparméréssel a házi pénztár nagy kárára, utal arra, hogy mind e bajokon az italmérési jog kérdésének országos megoldásától a főváros közönsége semmi lényeges előnyt nem várhat, ennélfogva az arra várakozás nem is szolgálhat indokul arra, hogy a főváros területére nézve más módú gyökeres rendezés minél előbb ne vitessék keresztül. Erre nézve az iparegyesület is osztozik a múlt év szeptember 18-án tartott bizottsági közgyűlés határozatában kifejezést nyert azon elvben, hogy az italmérési regale-jövedelem változtassák át a városi fogyasztási vonalnál szedett közvetlen fogyasztási adóvá (octrog), a külállamok példája szerint, mely módon a kettős uton való jövedelemszedés költségeinek nagy része először is megtakaríttatnék. De még fontosabbak a rendezés ezen módjából a kereskedelemre és termelésre várható előnyök, melyek röviden abban foglalhatók, hogy kereskedés és termelés ily módon megszabadíttatnék azon nagyon sújtó és ezernyi panasz tárgyát képező nyűgöktől, melyek alatt jelenleg sínylődik. Hanem emez előnyök csak akkor bírnak nagyobb nyomatékkal, ha a vámvonal köréből kivitt italokra nézve a fogyasztási adó restitutiója kellőleg rendszeresíttetik. E restitutio azonban úgyis majdnem elodázhatatlan követelmény egyes nagyfontosságú termelési ágak szempontjából. A fiqueur-gyártás nemcsak locális, hanem országos szempontból is egyik legnagyobb hivatású és legszebb jövőjű iparát képezhetné a fővárosnak; nagyobb mérvű fejlődése azonban csak akkor várható, ha a fővárosi regale alá csak azon szesz és illetőleg szeszből készült ital vonatik, mely a főváros területén belül kerül fogyasztás alá, ellenben az itt gyártott, de kivitt szeszes italok után a regaleadó visszatérittetik. Hasonló helyzetben van a pezsgőgyártás is, mely községi adóval terhelt borból dolgozván s jelenleg ez adó visszatérítésére a fővárosból való kivitelnél igényt nem tarthatván, kiviteli versenyképességét mindinkább elveszti. A szeszes italok községi megadóztatásának egyedüli helyes alakja az odrog lévén, kérdés azonban, hogy behozatala a létező viszonyok közt nem ütközik-e legyőzhetlen akadályokba? Az egylet határozott nemmel felel e kérdésre, hivatkozván arra, hogy a város határain belül sem sör, sem bor nem állíttatik elő, ami pedig a szeszt illeti, a működő gyárak, mérőkészülék szerint fizetik az államadót, melylyel együtt a városi adrog is könnyen beszedhető, a kívülről behozott szeszes italok szesztartalma pedig a tudomány mai állásán mindig igen könnyen meghatározható. Mindezek után az egylet következő kérést intézi a fővárosi tanácshoz: „a múlt évi szept. 18-án kelt fentebb idézett közgyűlési határozat végrehajtása czéljából a regale-bevételeknek; közvetett községi fogyasztási adóvá leendő átalakítására a szükséges intézkedéseket mielőbb megtenni, s az eme határozatban czélba vett munkálatot szakértők meghallgatásával mielőbb elkészíteni méltóztassék.“ Az 1854-iki államsorsjegyek ez évi július 1-én kihúzott harminczhat és pedig következő sorszámokból : 3287 188 224 421 450 534 685 1045 1079 1132 1159 1229 1397 1500 1557 1584 1634 2067 2069 2084 2202 3397 2457 2774 3008 3114 3300 3331 3402 3533 3654 3790 3872 3968 és 3979 tegnap, október 1-én a következő nyerő számok húzattak ki: a 40,000 frtos főnyereményt a 2067 sorozat 33 száma, a második nyereményt 5000 frttal a 2774 sorozat 19 száma nyerte, 2000 frtot nyertek egyenkint a 87 s. 6 sz. 188 s. 50 sz. 1045 s. 21 sz. 2457 s. 36 sz. s a 3331 s. 7 sz., 1000 frtot nyertek az 1045 s. 8 sz., az 1508 s. 27 sz., a 3300 s. 41 sz. s a 3968 s. 37 és 39 száma. Áru- és értéktőzsde. Budapest, október 2. Gabonatőzsde. Ma áru és kereslet hiányában csaknem semmi üzlet nem köttetett s malmok is csak igen keveset vásároltak. Árak változatlanok. Történt vásárlásokból semmi sem került hivatalos feljegyzésre. Határidőüzletben buza ma megint pár krajczárral olcsóbban adatott el, a többi változatlan. Szokványbuza szeptember-októberre 13.25—30, tavaszra 14.25—30. Zab szeptember-októberre —...tavaszra 6.90—95. Kukoricza októberre 6.65 —70, május-júniusra 8.05-10. Budapest, október 1. Érték üzlet. A mai tőzsde hangulatára kedvező befolyást gyakorolt a párisi boulevardkölcsön felszökkenése. Hitelr. 260.75-ről 268.90-re emelkedett, magyar járadék pedig 95.35-ről 95.65-re. A déli tőzsdén hitelrészvény 268.90-ig emelkedett, magyar járadék 95.80-ra. Helyi értékek szilárdak. A tőzsdei árjegyzéseket következőkben adjuk: „ Államadósságok, pénz áru pénz áru Magyar által, hiteli. .258 —258.50 Által, municipal bank . — — », Osztr. hitelint. • . •269.60269.80 Lipótvárosi bank . . .39.— 40 — Angol-osztrák . . 180.—135.— Kézműves bank . . . 72.— 74.— Iparbank .......................40.-41.— Magy.ált. földh. részv. — Pesti iparbank . . .120.—130.— ,, jelzálog b, b. . ..— „ keresk. bank . .600.—605. Biztosító társulatok. I. magy. ált. bizt. t. 2850.—2900.— Pesti bizt. int. . • •820.— 830.—. Unió viszbizt. t. Pannónia v. b. t. Gőzmalmok. Alföld-finmei • Első erdélyi . Észak-keleti . Kassa-oderbergi I. hazai . . Orsz. központi. Ca. és kir. arany. 20 frankoB M Lánczhid Német bankhely Amsterdamra Londonra . . . 2770.--2780.— Budapesti főv. .fj 108.— 109., Külvárágl . . Különféle vállalatok. 99.— 99.60 Schlick-féle. . . . . 335.— 338.— Sörfőzde I. m. . . . 270.— 275.— Sertéshizlaló . . . . 155.— 160.— Spodiumgyár . . . . 400.— 405.— Téglagyár Dräsche . . 580.— 590.— ,, kőbányai „ újlaki Záloglevelek. 6,/l1/o M.igy.foldb.papír 100.25 100.60 51 /?»/« m. Ut. Klub. r. 6 .. .» „ „ 94.25 94.60 6 „ „ „ „ „ 9 .. .. .. arany 98.59 95.«— 6 „ Kisbirt. 61/2 jelzői. 60/0 pesti kér ősit. b. 8.50 89.50 , 101—. 101.25 Péznemek. . 5.57 6.68 Ezüst . . . . 9.32 9.34 Németh, bunkj. Elsőbbségek. 98.— —Lloyd és tőzsd. Váltó-árfolyamok. . 56.90 67.05 Párisra ... . 96.26 96.35 Schweitzra 116.75 117Felelős szerkesztő: Hindy Árpád. . 110.— 110.60 . 140.— 145.— , 295.— 298.. 341.*— 350.- 1500.-1520.. 625.— 635.. 268 50 260.. 205.— 309.- 283.— 284.. 90 — 92. , 78.— 82.— , 510.— 615. - 163.— 165. - 246.— 260.- 67.— 67.50 78.— 80 — 30.— — 76 -— 580 - 50 87.60 50 97.— 60 67.60 50 83 50 05 46.15 05 46.30 870.-60.-100. , 67. 82. 375.-51. Magyar. jár. . . 95.80 95.90 1877-iki államkötv. . . 74.75 76.26 „ vasúti kölcsön .112.25112.50 Magyar földteherment. 88.25 88.75 „ kincst. utalv.ll.kib. —.— —.— Temeai „ 87.« 87.26 „ sorsjegykölcs. . .103 25104 — Erdélyi „ 86.26 86.76 Keleti vasút I. kib. 73.75 76 — Szőlődézsmaválts. . . 90.— 90.50 „ „ 11. „ . 84.50 85.Pestvárosi kölcsöni . • 99.99 26 Concordia I. Budapesti Erzsébet . Henger • Bankok. • 582.— 586.— Luiza • • • • 1450—1470.— Molnárokon sat. • 298.— 301.— Pannónia . . 760.— 770.— Victoria . . . Közlekedési vállalatok. • . 137.— 137.50 Osztrák állam.. . . . 106.50 107.50 Tiszavidéki . . . 127.75 128.25 Pesti közúti . . . . 114.— 114.50 Budai hegyi . . Takarékpénztárak. Alagút ..... Ganz és társ. . . Gschwindt-féle . . Gyapjumosó . . . Athenaeum könyvny. , Salgótarjáni Lőszent. . 102.- 103’m vasönt. . 95.— ..— Budapest, 1879. Rudnyánszky A. könyvnyomdájából. Bécsi tőzsde, Octóber 1.