Ellenőr, 1881. október (13. évfolyam, 492-548. szám)

1881-10-01 / 492. szám

ÁlII. évfolyam. — 492. sss. .., ... , r.im— Budapest, szeptember 30 Mi czélja van Ausztria-Magyarországnak a Keleten ? E kérdésre a legkülönbözőbb választ szokták adni. A magyar ellenzék pl. azt szokta válaszolni, hogy semmi czélunk sincs. Chinai falat kell vonnunk keleti határainkon. Le kell feküd­nünk aludni. Lássa azután a muszka, hogy mit csinál a Balkán-félszigettel. Savoyai Eugennek erre a kérdésre egészen más válasza volt. Szerinte a régi Ausztria, Ma­gyarország helyét foglalta el Európában. Az a hivatás, melyet Magyarország Mohácsnál elejtett, Ausztriára szállott. S Magyarország hivatása az volt, hogy a civilisatiót közvetítse Nyugat és Kelet között, hogy hatalmát kiterjeszsze a Fekete, s majdan az Aegei tengerig. A Balkán-félsziget Ausztria reménybeli zsákmánya. Ennek a politi­kának voltak, s pedig hatalmas hívei az osztrák császári udvarban. Gr­e­n­­­z, az „udvari“ publi­cista, a század elején magyarra fordította a nagy Eugen politikáját. Azt mondta: Ausztriának, mely el akarta nyelni Magyarországot, bele kell ebbe olvadnia. Egy nagy magyar királyságot kell ala­pítani. A császári udvarnak át kell költöznie Budapestre, hogy Nagy Lajos és Mátyás örök­ségébe lépjen. A magyarra fordított osztrák csá­szárság azután birtokba veheti a Keletet. Az osztr­ák absolutizmus a mai magyar ellenzék politikáját követte. Homokba dugta fejét a keleti dolgok fejlődése előtt. Franczia, angol, orosz befolyás versenyzett a Balkán-fél­szigeten. Ausztria nem merte elhatározni magát semmire. Befolyás nélkül maradt. Legújabban a „Times“ keleti levelezője fej­tegette Ausztria-Magyarország keleti hivatását és szándékait. Részben felújítja Eugen tervét. Ausztria-Magyarországot elküldi Salonichibe és Prevesába. Kikergeti Európából a törököt. S az új görög birodalmat Ausztria-Magyarország pro­­tectorsága alá helyezi. Ez a fejtegetés rögtönös c­áfolatot nyert Bécsből. Mai lapunkban már közöltük bécsi tudósítónk sürgönyét, mely sze­rint ott szépen köszönik a City-lap emberének úgy bőkezűségét, mint bölcs politikai tanácsát , de nem kérnek belőle. Ausztria-Magyarországnak egyáltalán nincs szándékában a Keleten ter­jeszkedni, sem a keleti kérdést saját szakállára megoldani, s bármely újdonsült potentátot védő szárnyai alá venni. Az angol levelező fejtegetése azonban mégis érdekes, mert visszatükrözi azon politikai áram­latot, mely Angliában Gladstoneval kormányra került. A radicálisba oltott whig vezér, bár ko­rántsem váltotta be fenyegetéseit, melyeket az ellenzék éléről Törökország ellen intézett, a con­­servatív keleti politikát mégis örökre elejtette. De elejtette egyszersmind az angol radicális is­kola azon elvét is : a Balkán a balkáni népeké. Ausztria-Magyarországot hajlandó volna beeresz­teni a Balkán-félszigetre, hogy ott protectoros­­kodjék S mily ár fejében? Ha Ausztria-Magyar­ország segítene Anglia kezére játszani Egyipto­mot. Ez okoskodásban, mely semmi más, mint az osztozkodás politikája, azon antagonismus nyilvánul, mely minden egyetértés- és barátság­­bizonyitgatás daczára létezik Anglia és Franczia­­ország közt, s melyet kezd kiélesíteni az egyip­tomi válság. Már a tunisi expeditió meglepte az angol közvéleményt, s ferde helyzetbe hozta Gladstone insularis politikáját. Hogy a meglepetés nem volt nagyobb és az insularis politika helyzete ferdébb, ezt annak köszöni Gladstone, hogy a francziák nem arattak Afrikában gyors sikereket, sőt a felsülés határára jutottak. De azért mégis, tudja minden angol, hogy Francziaország el fog he­lyezkedni Tunisban. Onnét terjeszkedni fog Tri­­polisra át kelet felé. Nem rögtön. Hisz Algír meghódítása után 50 évre következett Tunis meg­szállása. De Francziaország követni fogja afrikai missióját. Ehhez képest a keleti kérdés súlypontja az angolok előtt kezd áthelyezkedni a Bosporusról a Nílusra, Konstantinápolyból Kairóba és Ale­xandriába. Az egyiptomi válság nagy lökést adott az átköltözésben levő kérdésnek. Anglia megértette, mily fontos neki Egyptom, indiai ke­reskedésének e kulcsa. De ha az angol közszellem ez irányban to­vább fejlődik, ha az angol politika a Bosporust feladva a Nílusra összpontosul, ennek sokkal fontosabb következményei lesznek, mint első pil­lanatra látszik. A keleti kérdés Angliára nézve nem az orosz-angol, hanem a franczia-angol an­­tagonismusban fog jelenkezni. Anglia Franczia­­ország ellen irányuló szövetségeket fog keresni. Ezt most még csak egy levelező teszi ugyan, alkalmasint saját szakállára. De ha a franczia és angol érdekek Afrikában ki nem egyenlíttetnek, idővel tenni fogja az angol kormány. Mivel pe­dig Ausztria-Magyarország ily szövetségbe nem­ lesz bevonható, mert nekünk nincs érdekünk a franczia érdekköröknek még táján sem, annál ke­vésbé van Francziaországéval ellentétes érdekünk : Anglia kopogtatni fog más hatalmak ajtaján. Ily esetben aztán a keleti kérdés Ausztria-Magyar­­országra nézve is más, egészen új alakot öltene. Ez azonban legfelebb csak a jövő politikája lehetne, melyet a „Times“ levelezője anticipál. A tényleges politikának a tényleges viszonyokkal kell számolnia. S a keleti kérdés tényezői ma még lényegükben a régiek. Ily tényezőkkel szemben Ausztria-Magyar­ország szerepe, valamint keleti hivatása ki van jelölve. S ez nem irányul hódításra, semmiféle anyagi térfoglalásra. Politikai protectorátusokat sem hajhász a keleten monarchiánk. Ezekből sok­kal kevesebb haszna, mint a­mennyi kára lenne. A gyámolt apró potentátok védelmére mindig harczkészletben kellene tartanunk egy hadse­reget. A mi keleti hivatásunk, azonkívül, hogy Oroszország terjeszkedését gátoljuk, egészen kul­turál és gazdasági. Közvetíteni a nyugati műveltséget. Kezünkbe keríteni a Kelet és Nyugat közt a kereskedelmet. Piaczokat keresni iparunk számára. Ellátni a keleti népek szükségleteit a magyar és osztrák ipar termelvényeivel. Ez irány­ban komoly lépést tett a magyar kormány, mi­dőn szakértőket küldött ki a dunai államok ipar­szükségleteinek megvizsgálására. S ebben az irányban fogunk tovább haladni. A keleti kereskedelmet, a kelet feletti gaz­dasági uralmat kezünkbe keríthetjük hódítás és protectorátusok nélkül is, pusztán külpolitikai befolyásunk és magasabb kultúránk hatalmánál fogva. Helyes vasúti politika, kereskedelmi poli­tika mindazon előnyöket megszerzi nekünk, me­lyeket a hódítás nyújthatna, azon hátrányok nél­kül, melyekkel a hódítás politikája járna. Szö­vetségesünk a civilisatió, mely monarchiánkon át veszi útját a Kelet felé. S ez hatalmas, le­­győzhetlen szövetséges. A mi feladatunk csak az, hogy ennek útjából elhárítsuk a mesterséges aka­dályokat.. És erre elégséges monarchiánk hatalmi állása és tekintélye. A fegyveres invasiók eszmé­jét tehát bátran visszautasíthatja minden politi­kus, akinek befolyása van a monarchia ügyeire. A képviselőhöz október hó 1-én szom­baton d­.­e. 10 órakor ülést tart. AZ ELLENŐR TÁRCZÁJA. Budapest, szeptember 30. E 11 e n t­é­t *) (Nyári jelenet.) Egy falusi ház ajtaja elő­tt egy éltesebb ur ül nejé­vel. Este van. Messze valahol a kakuk és csalogány verése hallatszik. A férfi előrehajol s ezüsfogantyus bot­jára támaszkodik. A nő a kék messzeségbe, a poros útra tekint s mélyen fölsóhajt. Mindketten sokáig hallgatnak . . . — Az idő szebbre fordult, mindjárt hangosabban is ver a csalogány és a kakuk! mondja a nő melan­­chólikusan s ábrándos tekintetet vet az esti égre . . . Szereted te Szergiusz a csalogány énekét hallgatni? —Ugyan mi van benne szeretni való ? mormolá a férj. Egyik fütty olyan mint a másik; eddig van. .— Óh nem, ezt nem szabad mondanod, nem-nem ! Nagy költészet rejlik benne. Tudod mit jelent az, mi­kor a csalogány ver? Akkor altatja el fészkében bűn a nőstényt. — Bánom is én, mi közöm hozzá. — Ah, mily száraz, durva ember vagy! A termé­szet élete semmi befolyást sem gyakorol rád ? Nem in­dít meg? Nem emeli föl lelkedet? — Nem, épen nem. Lelkem úgyis fenkölt. A­mi azonban a szárazságot, a durvaságot illeti, — nos, hogy ne menne el az embernek kedve a természeti szépsé­gektől, ha előtte való nap tizenötödfél rubelt veszt el az ember a wintben, s ma nincs lehetőség­e veszteséget helyrepótolni. Három játszó után küldtem, hogy egy játszmát összehozhassak. Hjah! éljen a holdvilág! Mind­nyájan visszautasították a szép idő miatt. Az egyik a „szép időt“ horgászatra használta, a másiknak feleségét kell sétálni vinni, a harmadik arra akarja használni a „szép estét“, hogy virágot ültessen kertjében. Nevet­séges ! Mintha bizony ily szép estén wintet sem lehetett volna játszani. — De hallgasd csak kérlek, mily szépen ver, sza­­kitá félbe a nő. — Ki ? A csalogány ? Jó! Épen most fütyül a mozdony a vasútnál. Hahaha! Ilyen természetimádó, s a vasúti füttyöt a csalogány dalának veszi. — Most a mozdony fütyül, de azelőtt a csalogány volt. — Most megint ver . . . Tud a mozdony így tril­lázni? Hisz ez tiszta zene. — No jó, jó, te mindent jobban tudsz . . . Szünet... — Ah, egy madár sem képes úgy fölkelteni a ha­tártalan szerelem, odaadás értelmét, mint a csalogány! kezdé újra a nő . . . — A csalogány — — A nőnek csalogány nélkül kell férjét szeretni s odaadónak lenni iránta, mondá a férj oktató hangon. — Nem házastársakról beszélek. Az első szerelem idejét gondolom, hol két ifjú szívben először lángol föl a heves érzelem. Nézd csak, abból a szomszéd házból épen most lép ki egy tanuló. Jegyzőkönyvébe jegyez valamit, bizonyosan verset. — Honnan tudod, hát ha azt számítja, hány darab fehér ruhát adott át a mosónénak. — Óh nem, ő bizonyára olyan ember, kiben a lélek lángja még nem aludt ki. Kedélye még nem la­posodhatott el. — Hogy lehet a kedély ellaposodásáról szó, mikor az ember sajátját őrzi? A fehérnemű drága ruhanemű, s jegyzék nélkül nem szabad a mosásba adni. — No köszönöm .... Mikor a csalogányok éne­kelnek, majd akkor szennyes fehérneműt jegyez az em­ber. Nem, az nem lehet, nem hihetem. A fiatalság min­dig fiatalság marad. Nézd csak, hogy hátraveti a fejét,­­ hogy figyel az énekre. — Az én véleményem szerint arra igyekszik visz­­szaemlékezni, hogy hány pár harisnyát adott át a mo­sónőnek. — Mily absurdum! Az emberről­­ mindig jobb a jót föltenni, mint a rosszat. Ő szívvel bíró ember, ki­fejlett ember, mivelt ember, korának fia. Beszélgettem egyszer vele, s ezt mindjárt fölismertem benne. — No,isten szép fia korának! még csak wintet sem tud játszani, csak préférencest játszik. Ugyan ki játszik már ma préférencest, mikor mindenki wintet játszik .... Igen, igen öregem, én is beszélgettem vele. Phrázisgyártó, s tovább semmi. Ami azonban a wintet illeti, hebegve vallotta be, hogy még nem tanulta meg ! S ezután ez gyermeke a kornak? Szép kor. — Ah, magával nem lehet kijönni, mindig a régi thémát fejtegeti, mondá a nő. — Te is mindig a réginél maradsz, mondá férje Mit gondolsz, ne küldessek el az orvosért, talán játszhatnánk kettősben, két strohmannal ? — Ahogy akarod ? Ebben te vagy a competens. Tégy amit akarsz, én itt maradok a természetet él­vezni .... Hallod, hogy mint kezdi rá épen most a kakuk ? — Egy, kettő, három, négy, öt ... . számlált a férj. — Aha, hát legalább a kakuk meg tudta lágyí­tani a szivedet. Te is meg akarod kérdezni a jóslatot.. Számítsunk együtt. Most csak magamért teszem, ké­sőbb te is teheted magadért..........Tizenkettő, tizen­három, tizennégy .... A kakuk még mindig nem hall­gatott el. — Tizenkilencz, húsz, huszonegy, számitá a férj, félreköpve . . . Pfuj átkozott madara, elég, elég, nem akarok többet. — Még mindig ? Pfuj! — Szergius, Szergius térj magadhoz, mi bajod? Hát csakugyan úgy fájna neked, ha még oly sokáig élnék ? kérdé a nő elégedetlenül, elkomorodva .... Azt akartam megtudni, hány esztendő van még számomra, s neki fáj a sok esztendő .... Nem szégyenled ma­gad? Mivel érdemeltem ezt meg tőled? — Eszednél vagy ? kérdé a férj. Élj a­meddig akarsz, mennél tovább, annál jobb. Azt kérdeztem a jóslattól, hogy mennyit veszitek holnap a wintben, ha megint oly nagy malheuröm lesz. A madár több mint huszonegy rubelt jósolt. Nem, ez sok, nagyon sok, gondold csak meg, nyolcz kopekjével, pedig nem ját­szom magasabba. — Szent ég! Már megint a te hinted ? ... . Hi­szen én magam számára számítottam. Azt akartam tudni, hogy meddig élek még. — Te jósoltattál a magad számára, én meg jósol­tattam a magam számára. — De kértelek, hogy engedd, hogy számítsak a magam számára. A te számodra később akartam szá­mítani. — Kértél, de nem hallgattam rád. S először is én gondoltam rá, következéskép a kakuk nekem beszélt s nem neked .... Huszonöt vagy huszonhat rubel! Két hétig várhatok, míg e veszteséget kipótol­hatom. — De hátha a nyereséget jósolta meg előre a kakuk, és nem a veszteséget. — De a veszteségre gondoltam, mikor elkezdte. Most rajtad a sor. — Hjáb, a kakuk már elfáradt. Most nem fog sokat jósolni. Jósoltasd most meg nyereségedet. — No persze! Micsoda hasznom van abból, ha most számítom, mikor a kakuk fáradt, mint te mon­dod. Nem, most én sem akarom számítani. Miért is jó­soljon most a kakuk két-három rubel nyereséget? Húsz rubelt veszítsek és kettőt nyerjek ? Nem, köszö­nöm szépen. . . No hát majd én próbálom meg szerencsémet. Én nem félek ... Mi várni valóm is van az élettől? Hiszen nem is élek, hanem tengődöm. Az én helyze­temben jobb, ha a hideg föld alá tesznek nyugodni, nehéz gránitlap alá, mondá a nő melanchólikusan . . . Azután majd jönnek a madárkák, eléneklik dalukat sí­romnál, szívük választottjával ágról-ágra röpködnek a szomorú fű­z gallyai közt . . . S ugyanez a csalogány fogja hallatni ezüst-trilláit . . . Ugyanez a kakuk . . . — S ezzel vége a litániának, mondá a férj dühö­sen, s elfordult. A nőnek könyük gyülemlettek szemébe .... Jó hosszú ideig néma csendben voltak mindketten............ Végre a kakuk újra elkezdé: — Egy, kettő, három, négy, számlálta a férj és nő egyszerre. — Kérlek ne számláld, ez most engem illet, mondá a nő. — Számlálod a magad számára, számlálom a ma­gam számára.........Öt, hat, hét............hét.... Nos ? Nincs több? Előre tudtam. Hét rubel . . . .Száznegyven­egy rubelt viszítettem már el kölönböző alkalmakkor, s hét rubel legyen az összes nyereség? Hét rubel! Hisz ez borzasztó. A nő nem szólt semmit, hanem magában mo­tyogott : — Még csak hét esztendeig .... Meg vagyok vele elégedve, suttogá magában, s mereven nézett a földre. — Hjáh kedvesem, az nekem szólt, az én nyere-* ségemet jelentette. — Te a nyereményre gondoltál, én meg halá­lomra Tudod-e Szergej Petrovics, mit kérek tőled? Ha meghaltam, tétess síromra gránit urnát, s ül­tess mellé két szomorúfüzet. Megígéred ? — Jó, jó. —­Nem úgy, meg kell esküdnöd rá, mondá a nő; a csalogány és a kakuk lesz a tanú. Megesküdsz rá? Nyugodtan halhatok meg? — De hiszen nem halsz csak meg mindjárt hol­nap ? Még hat esztendőd van hátra, minek esküdjem meg hát? mormolá a férj, s fölállt a padról . . . Mégis elmegyek az orvoshoz, két „strohmann“-nal majd csak játszom vele egy kis wintecskét. *) E vázlat Leikintől, az orosz élet mesteri rajzolójá­tól való A tw­i­n­­­whist-féle combinált kártyajáték s Oroszország éjszaki részén, különösen Péterváron rendkívül ki van terjedve. BILENOK. Az országgyűlési szabadelvű párt szom­baton okt. hó 1-ső napján d. n. 6 órakor ér­tekezletet tart. Uralkodónknak és az olasz királynak találkozása, mint a „Diritto“ Bécsből értesül, elvben el van hatá­rozva és a meghivás Bécsből fog kiindulni. Az országgyűlési függetlenségi párt ma tartott ér­tekezletében megválasztotta a candidáló és a válaszfel­irati bizottság tagjait. A candidáló bizottság tagjai: Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Madarász József, Kada Elek, László Imre, Náray Imre, Szalay Imre; a válasz­felirati bizottság tagjai: Mocsáry Lajos, Helfy Ignácz, Eötvös Károly, Ugron Gábor, Győry Elek. Az országgyűlési mérsékelt ellenzéki club ma este Királyi Pál elnöklete alatt tartott értekezletében bi­zottságot küldött ki, hogy a budgetvitában elfoglalandó álláspont iránt tegyen javaslatot. Ezen bizottság tag­jai : Apponyi Albert gr., Bittó István, Grünwald Béla, Horváth Lajos, Somssich Pál és Szilágyi Dezső. A magyar és az osztrák kormány, minthogy Olasz­országból, mely nem csatlakozott a phylloxera-egyez­­séghez, a szőlőrovar behurczolásának veszélye fenyeget, a szőlőnek behozatalát eltiltotta. A bűnvádi eljárás javaslatának vázlata a „Magyar Igazságügy“ szerint következő: A tervezet czíme: „Bűnvádi eljárás a törvényszé­kek előtt.“ Első fejezet. Általános határozatok. Második fejezet. Bírói hatósági kör és illetékesség. Harmadik fe­jezet. A királyi ügyészség. Negyedik fejezet. Bírák és királyi ügyészek kizárása és mellőzése. Ötödik fej. A terhelt és a védő. Hatodik fej. A bírósági határozatok közlése. Hetedik fejezet. A. nyomozás. Nyolc­adik fejezet. Az elővizsgálat. 1. Általános határozatok. 2. A bírói szemle és a szakértők. 3. A lefoglalás. 4. A házkutatás. 5. A tanuk. 6. Idézés, elővezetés, parancs és előzetes letartóztatás. 7. Vizsgálati fogság. 8. A vizsgálati fog­ságban letartóztatottal való bánásmód. Kilenczedik feje­zet. A vádhatározat. Tizedik fejezet. Vád alá helyezés elővizsgálat nélkül. Tizenegyedik fejezet. Tetten kapás esetében követendő eljárás. Tizenkettedik fejezet. A fő­­tárgyalás előkészítése.Tizenharmadik fejezet. A főtárgyalás. Tizennegyedik fejezet.Perorvoslatok az ítélet és a főtárgya­láson hozott megszüntető határozat ellen. 1. Felebbezés. 2. Semmiségi panasz. 3 Semmiségi panasz a törvény egységes alkalmazása végett. Tizenötödik fejezet. A perújítás. Ti­zenhatodik fejezet. Az elmulasztott határidő vagy ha­tárnap megújítása. Tizenhetedik fejezet. A magánvádló. Tizennyolc­adik fejezet. A távollevők vagy a szökevé­nyek elleni eljárás. Tizenkilenczedik fejezet. A költsé­gek. Huszadik fejezet. A halálbüntetésnek legfelsőbb ke­gyelemből való átváltoztatása. Huszonegyedik fejezet. Az ítélet végrehajtása. A képviselőház osztályaiból A képviselőház osztályai mai ülésükben befejezték az igazolást. Az I. osztály a IX. osztályba sorozott képvise­lők megbízó leveleit vette vizsgálat alá, s az a) betű alá helyezve kifogástalannak találta 41 tag választási jegyzőkönyvét. Porubszky Jenő megbízó levelét, mint a­kinek választása ellen kérvény érkezett, a b) betű alá helyezte. A II. o­s­z­t­ály az I. osztály valamennyi tagját, szám szerint mind a 43-at, igazolta. A III. osztály igazolta a II. osztály 40 tagját, a b) betű alá 3 tag, névszerint Pázmándy Dénes, Szent­­kereszty Béla b. és Zselinszky Róbert gr. választási, jegyzőkönyvét tette. A IV. osztály kifogástalannak találta a III. osz­tály valamennyi (43) tagját. Az V. osztály igazolta a IV. osztály 41 tagját, Kemény Gábor b. választási jegyzőkönyvét a b), Szö­­gyény kerületét pedig a c) alá tette. A VI. osztály az V. osztályból 42 tagot igazolt, Prónay Gábor b. választási jegyzőkönyvét a b) alá tette. A VII. osztály igazolt a VI. osztályból 38 tagot b) alá tette Mihailovics Miksa, Móny Gyula, Péchy Ta­más, Sporzon Ernő és Vidovics György választási jegy­zőkönyvét. A VIII. osztály kifogástalannak találta a VII. osztály 42 tagjának megbízó levelét; ifj. Ráday Gedeon gr. választási jegyzőkönyvét a b) alá helyezte. A IX. osztály 40 tagot igazolt a VIII. Osztály- Budapest, szombat, október 1. 1881. ból; a b) alá tette Hollósy Károly, a c) alá Hermann Ottó és Reviczky Károly választási jegyzőkönyvét. E szerint összesen 370 képviselő választása iga­zoltatott. Összesen 386 választási jegyzőkönyv mutatta­tott be. 16 választás nem igazoltatott; ezek közül 13 a b) alá helyeztetett, mint a mely választások ellen kér­vény adatott be, 3 választás pedig a c) alá, mint a me­lyek jegyzőkönyvei törvényes kifogás alá esnek. Táviratok. Zágráb, szept. 30. (Orsz. Ért.) Az or­szággyűlés mai ülésén mindenekelőtt a­z e­g­­n­i­k­o­l­á­r­i­s bizottság és azután a fel­irati bizottság tagjai választottak meg. Az utóbbi bizottság 7 tagból áll, a­kik a követke­zők: Hrvát Mirko, Inkey b., Miskatovics, Spe­­vecs, Subotics és Voncsina kormánypártiak és Mrazovics ellenzéki. A bizottság rögtön megala­kulván, elnökévé Inkeyt, előadójává Miskatovi­­csot választotta. A válaszfelirati javaslatot Mis­katovics a bizottság vasárnapi ülésében fogja előterjeszteni. Nem hiszik ugyan, hogy a kisebb­ség külön felirattal lépne elő, de ennek daczára igen zajos felirati vita várható. Az esti ülésben a magyar országgyű­lésbe küldendő képviselők választása estetett meg, és pedig a felsőházba megválasztottak : Inkey Nándor dr. és Kussevich­ Szvetozár; a képviselőházba pedig : Babics Titusz, Barlovics István, Bartolovics Iván, Bedekovics Kálmán, Derencsin Márion, Gyurgyevics Vasó, Hatz Vil­mos, Josipovich István, Josipovics Mirko, Kotur Vasó, Kraljevics Benő, Kresztics Miklós, Lon­­csarics Márk, Mihalovics Károly, Miskatovics József, Nugent Arthur gr., Czeegovich Lajos br., Pejacsevics Th. gr., Paks Antal,­ Poljak Ferencz, Rogulics Mihály, Rubido Zichy Radoszlav, Seicz Vincze, Sermage Richard gr. Sladovics Mátyás, Stekovics Jovan, Subotics Jovan, Schram Lipót, Taller Fülöp, Tüköry Alajos, Voncsina Iván, Vukotinovics Lajos és Zindl Antal. Az eddigi szokáshoz képest, mely szerint a horvát tartománygyűlés kebeléből a közös ma­gyar országgyűlésre küldendő képviselők mindig a tartománygyűlés többségéből választottak, mely szokást a múlt tartománygyűlés többsége is ér­vényesített, a közös magyar országgyűlésre kül­dendő képviselők ez alkalommal is kizárólag a horvát tartománygyűlés többségéből kerültek ki. A jogi párt részéről Rukavina báró nyilat­kozott, hogy az ő pártja sem a választásban részt venni, sem esetleg a reá eső mandátumot elfogadni nem fogja. Mrazovics pártja üres sza­vazójegyeket nyújtott be. A kormánypárt clubja tegnap este alakult meg s Voncsinát megválasztotta elnökké, Russe­­vichet és Vukotinovicsot alelnökökké. A club ha­tározata folytán a magyar országgyűlésbe meg­választott képviselők ma lemondásra kötelezték magukat, mihelyt a határőrvidékiek a horvát or­szággyűlésen megjelennek, hogy akkor azonnal új választás legyen. A ma megválasztott képviselők egy része már holnap Budapestre utazik, hogy­­ a képvise­lőház tisztviselői választásában részt vegyenek. A tartománygyűlés hétfőn tartja legközelebbi ülését és akkor a válaszfelirati javaslat valószí­nűleg már elő fog terjesztetni. Páris, szept. 30. A franczia-olasz kereske­delmi szerződési tárgyalásokat nem szakították meg, csak félbeszakították. Az olasz meghatal­mazottak új utasításokkal fognak ide visszatérni, mire a tárgyalásokat valószínűleg be is fejezik. Sir Charles Dilke magán­beszélgetésben úgy

Next