Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-02-23 / 44. szám
évfolyam. 44« Sz-«in Kolozsvár, szórma, február ÜK INNI SZERKESZTŐI IROD.4 . ]6 st. hová a^lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. 12 „ELLEN2ÉE“ ELŐFIZETÉSI DUA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva: 12 frt. ilj Negyedévre......................3 frt. ggísz ^íre 6 frt. (I Egy hóra helyben . . 1 frt. tW* • jjgyesjszáui ára’ helyben 4 kr. vidéken 5 kr. jjegjelenik « Ellenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratod nem adatnak vissza. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Esti Eladás. KUDÓ-HIVATAL . Stein János könyvkereskedése, hová az előfizetések, hirdetések és nyiltterek küldendők. HIRDETÉSI DÍJAZ: Hatszor hasábozott gázmond sor, vagy annak tere 6 kr. Bélyegdíj minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő Honvédeink. Mindenkinek feltűnt — kinek ne tűnt volté! hogy a hosszú farsangon rendezett muttók közül, honvédtiszt egyetlen egyben kövött látható. Pedig meg voltak hiva most , mint máskor, s szívesen lettek volna látoai most is, mint máskor. Ha csak egy-kót mulatságból maradnak , s jj. Csak egy-kettő vonul vissza, talán feltűnt volna, de kérdezősködésre nem lett volna sem ok, sem alkalom. De ők tömegesen vonultak vissza, s e tény következetes gyakorlása rendszerre mutat. Foglalkozzunk kissé e kimaradás okával és horderejével. Egy orgyilkossági kísérlet esete alkalmával a közvélemény indignálódása testületi bünrészességet gyanított s e gyanújának nyílt kifejezést adott. Egyaránt vádolta a tettesek a rendszert és az osztrák tiszti kart. E tiszti karnak egyetlen szavában került volna, elhárítani magáról a gyanút. Nem tette meg. „Hallgatás beleegyezést jelent, vélte a közérzület és elhatározta nyilvános mulatságaiból kizárni az osztrák tiszti kart. Habár az osztrák tisztek nem vesznek részt mulatságainkban, azt igen természetesnek találjuk. Nincsen ott helyük. Ahol van, oda elmennek. A korcsolya-egylet tanúságot tehet erről. De miért nem mennek el a honvédek ? Egyik közülök jelentést tett Hild tábornoknak, hogy részt akar venni egy nyilvános mulatságban. Hild tábornok arra figyelmeztette, hogy a közös hadsereg tisztjei nincsenek oda meghiva. E figyelmeztetés megértetett. Csak egy nem értette meg, s ez az egy büntetést kapott. Nem csak mi tudjuk ezt, hanem tudja egész Kolozsvár. Ilyesmit nem tudnánk dokumentumokkal igazolni, s meglehet a tanúkihallgatás is ellenünk ütne ki, de a köztudalom által szentesített tények nem is szorulnak bizonyítási eljárásra. Rosszul teljesítenék feladatainkat, ha csupán azért, mivel e lap szerkesztőjének személye belejátszik ez ügybe, elhallgatnék véleményünket, s a pruderienek feláldoznék a kötelességteljesítést. Tiltakozó szavunkat föl kell emelnünk a HM tábornok eljárása ellen. Nem lennénk 1ajtósnak jóra való munkásai, ha vélekedésünk függetlenségét saját személyünk tekintetének alárendelnék. Mi tiltakozunk az ellen, hogy Hild tábornok úr megrontsa a honvédség szellemét . A honvédnév egy nemzeti eposz mythoküzdelmeiből nyeri dicsőségének sugarait, Hild tábornok úrnak nincsen jussa ahoz, s osztrák érzelmeivel homályba vonja azt a fényt, melynek világához szivének egyetlen tűzszikrájával sem járult. A honvédség intézménye a mienk Egyetlen nap alatt gyökerezett meg a nemzet szivében, s a második napon már elég terebélyes volt, hogy cserkoszorut szolgáltasson a nemzet homlokára. Ez intézmény múltja : hősi rege; jelene : garanczia; s magvát képezi azon jövendőnek, az elkövetkezendő győzelem ama dicső óráinak, midőn a nemzet, czélját és védelmét önmagában leli fel. Ily intézmény nem arra való, hogy osztrák kaptafára vonassák Hild tábornok úr által. Mi szeretjük ez intézményt fogyatkozásában is, miként az anya szereti bénán is gyermekét. Mi meg vagyunkk győződve, hogy gondos ápolás közben kiépüli e bénaságot. De ha csonkává tették testét, a műszaki csapatok és táborkar hiányában, ne öljék meg lelkét osztrák szellem által. Az osztrák tisztikar sérelme nem lehet sérelme a honvéd tisztikarnak is. E két intézményt szellemben egyesíteni nem lehet. Az osztrák hadsereg: önczél; a honvédség: védelmi eszköz. Az osztrák hadseregnek reglementje van; a honvédségnek eszméje van. Az osztrák hadseregnek personifikátioja Albrecht főherczeg, létfeltétele: családi érdek; a honvédség alkotmányunkra esküszik s nemzeti lobogó alatt a haza szent nevével rohan a harcz tüzébe. Az osztrák hadsereg csak fogalom, talaj nélkül és határok nélkül ; a honvédség lábdobbanása visszaverődik a Kárpát- öv belső hérczeiről ; nem fogalom, hanem valóság; erlüktetése a nemzet életének. Lehetetlen, hogy honvédeink e különbség dicsőségéről megfeledkeznének. Lehetetlen, hogy öntudatával ne bírnának annak, hogy a magyar nemzet szereti, becsüli őket s hazafiságukban bízva tőlük várja a védelmet, ha majd koczkán forogna a béke. Ám tűrjék el és engedelmeskedjenek, midőn Hild tábornok komandiroz és administrál, de lelkük szent tüzét, melyet hazafiság élesztett lángolóvá, ne engedjék megfojtani az osztrák felfogás megnedvesedett fája által. wahlverwandschaft eredménye: Fekete Lajos, kit Csorba Ede függetlenségi fog megbuktatni. Pozsonymegye galanthai választókerületében a függetlenségi párt szintén szervezkedett. Az iglói választókerület több polgára felhívást bocsátott ki Szepes megye választóihoz a küszöbön álló képviselő választás alkalmából. E felhívásban hangsúlyoztatik, hogy végre valahára Szepes megye is emberelje meg magát, s válaszszon függetlenségi párti képviselőket. A Mezőkászonyi kerületben folyó hó 24-én lesz a szervezkedő gyűlés. A budaski kerület ellenzéki választópolgárai között is megindult az eszmecsere egy értekezlet tartása végett, miután egy ellenzéki jelölt megválasztását nagy többséggel reményük keresztül vihetni. — Pártélet. Szabolcs megye kisvárdai választókerületében a függetlenségi párt a biztos győzelem tudatával megy a választási küzdelembe. Ha a kerület eddigi képviselője Pitissy László felhagyva a takarékoskodással függetlenségi programmot mond, akkor őt fogják megválasztani ; ha nem, nem. A nagykanizsai választókerületben ismét Unger Lajos pártunk részéről a képviselőjelölt. A kormánypárt egyesült a habarékkal azon hozzájuk méltószég alatt, hogy ők személyre kívánnak szavazni, s nem elvekre. A maguk részéről tehát kijelölték Zichy Antalt,ki programm nélkül fog fellépni. A tabi választás e hó 24-én lesz. Itt is egyesült a kormánypárt a kabarékkal. A 4. 7. 8. 11 15. TÁRCZA. Arthur. (Költői beszély.) A ndALI GYULA HAGYATÉKÁBÓL: 1. ţinuţii nap, alig hogy földerengett, su? az éj: „csak álom volt feleddel“ egy perez bölcsőjébe’ rengetestén hozott“-« bus „Isten veled“-del. S , J ma még egy kép fényén merengett,, 0 nap tűnődve nézzük : merre lett el ? 1 rohan, ha állsz, ha véle úszál, ez utolsót mindent egybekúszál ! 2. Arthurt is im, most tüjtve csajj szemedbe : arszékiböl még szinről-szinre láthat’d.rczát, fakuló, sárga színbe fedve, ‘ zemét, melyen lelkének éje áthat. Pöri at87 VC'C’ ^rzt‘d kezét kezedbe’, 1 'Latán szánó köny is szivárghat, ‘2 félre fordulsz, mig a perez lefutja fiát, meglátod-e viszont — ki tudja? V 3. J part 0 bizony csak igy-amúgy a földé, J.P ..U’* 'búinak eljegyzettje már csak, 1 én az eszme lelkem’ el-betölté : ezet hogy ily komoly dologba ártsak. Pisztolyát derék golyóra tölté ■keble ellen — szóljak néki: „várj csak!" 0 ott egy kis nyomás, egy dörrenés : vers ég beszély és bőB mind hamvba vész ! „öngyilkolás? Am bábjuk hát okát!“ Jámbor kivonat, édes istenem? Minden magában rejti indokát, S igaz: ha ténynyé vált, hamis: ha nem. Ki él, az birja már a lét jogát; Ki hal , méltán övé a sir verem ! Dobj rá követ, virágot hints le rája. Megoldva nem lesz egy sír problémája ! 5. Családja ős, sok véres századok Regéje körzi s tisztes, fényes emlék. Huszonhat éves, és — újabb nagyok — Világ-körútból téré vissza nem rég. S ha még nem indok, mi itt „mondatott.“ Vegyünk a múltból, ám rövidke szemlét. S lássunk, mesén és olvasón segitve, Régibb időket újra jelenítve. C. Vásott gyerek volt, vagy hogy igazabban Szóljak: nem is volt ő gyerek soha, Volt tüz-esze, mi nem gátolta abban, Hogy hátul lássa őt az, iskola. De a világban ám előre robbant, hogy ütközött az ajk ifjú moha, Az életuntság, mely árnyat vetett Reá, nem volt már épen tettetett. Kiérve igy az ifjúkor virányát : Már nem mulatják őt az urfi-lakzik. Rideg közönynyel vonja félre száját: Ha dús kehelyben pezsgő habja habzik. Egyetlen élve még : mit női báj ád, Ha kések árja fölgyúl, fölpatakzik. Már nem bevonva ábránd kimporával : Csak testi inger durva mámorával. S nem vágya-e magasb, eszményi körbe? Nó, néha-néha vágyott ő szegény. Hiszen van-e szív , melybe soh’se tör be Egy szűz sugár, szent perczek ihletén? De mint szökőkút, hirtelen kitörve, Ha nincs, mi fölfogná, kristály-edény : Magasra száll, ragyog, de visszahullván : Sáros kevercsbe fal a tiszta hullám ! !). Ki volna, őt ki jóra ösztökélje : Tán édesanyja, ő nagyúri dáma? Mint büszke kép, úgy tüne ő eléje, Hideg tekintély volt körötte ráma. „Instructor“-a, lázas tivornya-éjek Főczinkosa, az nézne tán utána? Vagy apja? Az csak nemzetén tűnődik, Ilyen kicsiny dolgokkal nem vesződik. 10. Őt honfi gondok hivják küzködésre. Ki nem szolgál hazát most: gyáva, czéda. — Meghalt neje . . . s alig hogy vette észre. Mert működött már a „reform-diéta “ Majd kis fia, de nincs ok csüggedésre: Széchenyi minden szivet lángra szíta. Öndolgain ki csüngne most hiún ? Jövel „Hitel“, „Vilig“ és „Stádium!“ S Páz év leperg, és meghal szép leánya. De újra voks, de újra dictió kell Itt harminczkettő, a magyar koránya, Pozsonyba mentek újra mind a jók el. Vár lengyel, Erdély, ősiség reúja, Urbér s a tized . . . ajkán szóra szó kel, Küzd éjt-napot, bont összetartni buzdúl S mellőle a család széthull, kipusztul ! S pihenni hogy tér, látja szivszakadva : Mi elhagyott, minő magán maradt! Ez egy fia, dicső családja maga, Gázolja mélyen a hitvány sarat. Üzér s öröm lány horgán fönnakadva, Tántorg a mámor, kéj és kór alatt, úgy kell, erőszakkal, eszére hozni, s pacséta mázát jól-rosszul lemosni. 13. Segitni föl, ha még nem volna késő, Nyugágya mellett szörnyűködve állnak. Igy-ugy tegyen mondják — s mindenre kész ő. Csak hagyjanak már békét a morálnak. Ám atyja hallgat... ah, messzebbre néz: Előtte zordon ősök árnyi szállnak. Családja vész ! Ez eszme dúl erélyén. Fordítva lesz a pajzs sírboltja élén! 14. De majd remél. Ős falva fris legében Megtérni lát gyengült ifju erőt Szétnéz legott — s egy szende szőke szépen Nyugodva meg, menyének szánja őt. „Fiam, e lányt, nagy őseink nevében, Tedd hitveseddé szent oltár előtt !“ Az egyet ásít „Jó!“ felel s a nőrül Élezelni kezdve, szól keresztelőről. S vendégsereg jő, oncsi, tante, de hány ! Az agg szivén öröm-sugár czikáz át. Még honfibút is elfeled, lehány, E kézfogónak ország látta mását ! — Ugyancsak ekkor, itt a pór-leány, A „Falu szépe“ ünnepelte nászát. Hősöm heves, fölgyúl, mátkát leled És a paraszt-szépség után ered. 16. Hisz ifjú volt és földesül’ ... s no, főleg: Mert „príma nox“-ot vindicál magának. De a legény kiszegzé vasfejüleg A férj jogát a földesül’ jogának. Falut fellázit — hajdú, szolga hűled — , vezetve, kik botot, fokost fogának. Az úr elé tört, pattogott előtte, Hősöm kezében fegyver volt . . . lelőtte. 17. Jobbágya volt, vélték sokan, tehette, A tény jogos, bár elhamarkodott. — De létezett már párt, mely zokra vette : Magyar nemes ha igy „magyarkodott !“ Az úri mátka is dúlt-fúlt felette, Skribler-had is rá rá agyarkodott S e csipkedésen hősöm úgy felindul : Hogy fölpakol s nosza — külföldre indul. 18. S ott látja csak: otthon miképp pazarta Éltét. — Hisz az csak bliktri, semmiség ! Hisz ott a mámor, kéj gyönyörbe halta Andor, mitől most megcsömörlenék. Hisz az erény ott quakker-bőrbe varrta Magát — s az „édes bűn“, az csürhe nép! Mi benne büzködt, rút , nyilván kiontja, S nincs rajt’ az ízlés egy parányi rongya ! 19. Hanem te, Párisi Oh, te, az ígéret Szép földje ! Te reformok bölcsője ! Holott az ízlés kényes, finom, érett S gloire-t sugárzik nőid szép feje ! Ki, míg a mámor serlegét ígéred: Kristály-habodnak nincsen sepreje. Hol a levés: csak megvetett tenyészet S az élet: élves az élv: egész művészeti (Folyt. köv.) Bécsi lapok értesítésee szerint a 21 mii 003 papírjáradék átvételére a bécsi „Creditanstalt“ és az „Union-bank“ részéről tétettek ajánlatok. A lapok azt is jelentik, hogy pénzügyminiszterünknek sikerült 81% árfolyamban a versenyzők között solidaritást hozni létre. Most persze nagyra vannak vele, hogy minő kitűnő fináncz operativ ez a múltkori 74%-os árfolyamhoz képest. A pénzügyminiszter tehát saját maga ellen egyesítette a versenyző feleket . Így szerencsésen elhárította róluk azt a veszedelmet, hogy a verseny következtében olcsóbb hitelt legyenek kénytelenek az államnak nyitni. A krízus hadügyminisztérium által lapunk ellen indított sajtóperben, az incriminált csikkekért Ugron Gábor vállalta el a felelősséget. A kolozsvári kir. vizsgabíró mint sajtóügyi referens a képviselőház febr. 22-iki ülésében folyamodott az Ugron Gábor kiadatása iránt. A kérvény a mentelmi bizottsághoz utasíttatom. A képviselőház febr. 22-iki ülésében a kérvények előterjesztése után az zálogüzletről szóló törvényjavaslat vétetett tárgyalás alá. A betegen fekvő Baross Gábor helyett Hegdűs Sándor foglalta el az előadói széket, ki rövid indokolással ajánlja a törvényjavaslat elfogadását. Mudrony, Csatár és Kemény miniszter felszólalása után a ház elfogadta általánosságban a javaslatot. A részletekhez szólottak : Hegedűs, Madarász, Lichtenstein, Kemény és Ráth. Végre Tisza felszólalása után a trjavaslat részletekben is elfogadtatott. Kérünk munkaprogrammot. Ide stova a ugyanra ég a képviselőháznak 2 hónapi élete. Kevés idő, ha meggondoljuk a teendők ama hosszú sorát, melynek elvégzését ezen országgyűléstől várta a nemzet, de arra mégis sok idő, hogy részint tétlenül, részint foldozgatásban vesztegessék el. Mir pedig alapos a kilátás arra, hogy ez a ház semmi érdemlegesebb munkát véghez vinni nem fog. Örökös enquettezésben telik el az idő. Iparügyi enquette, mezőgazdasági enquette, közigazgazgatási enquette és így tovább. A vég nélküli tanácskozások sztárjában megfuladnak a tények. A közigazgatás reformra vár, de csak ígéret amit kapunk : adókezelésünk silányságát gyökerestül javítani kellene, de nem fognak hozzá a komoly munkához, a polgári házasság behozatala, a semitikus mozgalmak által nagyon előtérbe lépett, de úgy látszik ez is csak óhajtásnak marad. Mivel fogja a képviselőház hátralevő idejét betölteni ? Rendszeresen vezetett parlamentnek munkaprogrammja szokott lenni. De egy parlament rendszeres vezetése alatt nem azt szokás érteni, hogy Tisza Kálmán jól disciplinált dlubbját a szavazásokra előkészítse, hanem azt, hogy a munkaidőnek megfelelő munkabeosztás legyen állandólag megállapítva. — Az „Egyetértés“ szerint gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter az államjavak eladásának telepítés s közvetitő bank kiszlntöttével való foganatosítását kombináczióba vette s erre való tekintettel az idén eladandó részjószágoknak árverésre való kiírását s az egész árverési eljárást felfüggesztette. — Marosujvár februárban. Nemrég megfordultam a vidéken. A felvincziek mozgalma jól esik nekem. Derék egy nap . . . négy hónap elég volt arra, hogy méltó tisztelettel költözzek el tőlük a Maros balpartjára. Dalárdájuk élve született. Tiszteletes Tóth Mózes ur urambátyám toronyépítési fáradozásait nagyon tisztelem. Uram bátyám, ki tetősül talpig magyar ruhás, jól tudja hogy a templom torony nélkül úgy néz ki, mint sujtás nélkül a magyar nadrág. A kormány adójavaslatának közelebb történt keresztülvitele, mindenfelé nagy indignatiót szül. Ezt leginkább Maros-Ludas körül tapasztaltam, hol gr. Bethlen Géza szokta a Tisza-zászlót lengetni ... Én szentül hiszem, hogy nem az a kormány legerősebb, mely legtöbb csatát nyer, hanem az, mely mellett a közvélemény áll .. . . Nem tudom, hogy ütnek ki a választások. Én a mellett vagyok mit, Széchenyi mond: „Tegyen mindegyikünk a mennyit tehet honáért (nem Tiszáért), földjeiért (nem Becsért) s ki becsületesebben, elszántabban járandja utolsó lehelletéig a hazafság pályáját, az legyen a győztes, diadalmas. Szüliinat (íz. • * V» . i ‘ . , Ezeréves történetünkből ezernél többször felismerhető nemzetünknek azon jó jellemvonása, mely szerint könnyen és gyorsan lelkesedik a jóért, nemesért; de azon rész jellemvonása is, melynélfogva ama lelkesedés a mily könnyen és gyorsan keletkezett, épen oly könnyen és gyorsan elmúlik . Ezt manapság is tapasztaljuk a nemzet életének csaknem minden mozzanata, minden nyilvánulásában, ez a magyar szál ma tűz, mely a honfi szivét fellobbanásában kedves fénynyel deríti, hogy kihaltával annál sűrűbb homálylyal borítsa azt el. Eredménye mindig csak hideg, rideg csalódás ! Nemrég az összes magyar sajtó felszólalt a germánizáczió ellen,a magyarosodás mellett. A lelkesedés, melylyel az egész nemzet ezen eszmét fgadta, rendkívüli volt. Ecsetelték mindenütt a német álultúra káros befolyását ; bebizonyították, hogy a germánizáczió jelenben nemzetiségünket, a közeljövőben m még államiságunkat is fenyegeti ; apró részletességgel elősorolták a germanizáczió főtényezőit : közös hadsereg, beözönlött némethoni apácza-tanítónők, nevelők és gouvernante-ok, német színtársulatok, még a német „kellnereket sem feledte ki; egész jeremiádokat írtak a német nyelvnek terjesztése ellen tanintézeteinkben stb. stb. Ellenben örömmel jegyezgették fel s roppant hűhóval hirdették a magyarosodás hat12. szálnyi térfoglalását, a lelkesedés világítása mellett mutogatták az utakat, melyeken a magyar nyelvet nem magyarajkú polgártársaink közé is be lehetne vinni, s a módokat, hogyan, kellene azt ezekkel megkedveltetni, s megindult a békés hadjárat, az egész vonalon, a germanizáczió ellen s a magyarosodás mellett. S mi itt az eredménye ? A koplaló német színészek javára előadást tartanak Bécsben is, Berlinben is; német fejedelmek adakoznak eme német cultura terjesztők számára ; nehány honfitársaink, kik eme cultura emlőin növekedvén, inkább kosmopoliták s bármik inkább mint magyarok, síkra szállnak a német nyelv, német színészet, német cultura érdekében, és az önálló (') Magyarország miniszterelnöke s belügyére annyira meghunyászkodik a bécsi és berlini német nagyurak amaz ártatlan tüntetésétől, hogy ma már egy negyed század német színigazgatónak adott szabadalmat a germanizálásra, és a macskatermészetű — mert minden miniszterválság és és kormányváltozásnál jár ráeső — közoktatásügyi miniszter százszorta inkább dédelgeti a németnyelvet, mint a germanizáczió ellen megindult hadjárat előtt. Ámaz általános lelkesedés tellát, ahelyett, hogy a nemzetet kiragadja az elnémetesedés árjából, méginkább belesülyesztette abba, s míg ez a mindenfelé kacsintgató kormány boldogítja hazánkat, addig a magyarosodás haladásáról szó sem lehet. Mily szép, mily lélekemelő volt, a nemzet legszentebb, legendegeníthetetlenebb javáért ama lelkesedés s mily rövid ideig tarta az ! Két tiszt az osztrák-német hadseregből orgyilkossági kísérletet követ el. Feljajdul az egész ország, még a kormánypárti sajtó is fényes elégtételt követel, a mozgalom általános! Eltekintve a nemzet többségének azon követelésétől, miszerint a magyar hadsereg különíttessék el az osztráktól a közös hadsereg eltörléséig is, hogy a kolozsvári eset ismétlődése lehetőleg meg legyen akadályozva, s hogy eme hadseregnek magyarországi részét némileg a magunkénak tekinthessük, a hirtelen fellobbanó bősz lelkesedés világításánál számtalan módot ajánlgattunk egymásnak s elhitettük egymással, hogy ez a közös hadsereg szelleme és szerkezetének nemzetünkre nézve kedvezőbb megváltoztatására fog okot szolgáltatni. A legfontosabb, mit amaz általános jajveszéklés és felbőszülés eredményeképen vártunk, ez volt körülbelül . A magyar katonasághoz csak magyar tiszteket neveznek ki; ezek talán majd megkímélik saját véreiket az egész nemzetre nézve becsületsértő titulusokul. Most a magyar ezredeknél csak elvétve találunk magyar embert ; a tisztségre való kilátás nagyban csökken, ha valaki magyar s annak meri vallani magát. Mi tartjuk fenn a magyar ezredeket is véres verejtékünkkel s gyermekeink abban még is csak páriáknak tekintetnek, kivéve a csatamezőket, hol „Kanonenfutternek“ szolgálnak, a megnyert ütközet után pedig idegen tábornokok idegeneket ajánlanak előléptetés és kitüntetésre. A közös hadsereg tegye le az esküt az alkotmányra! A felbőszültség lelkesedése ezt is hangoztatta. A közös hadsereg egyedül a legfőbb hadúrnak esküszik hűséget, alkotmányról és polgári szabadságról nem köteles semmit tudni, s maga meg lévén szoktatva a töltetlen, vak engedelmességre, ellensége mások sza-