Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)

1881-04-08 / 81. szám

I I I I I I I­I küldötte, kik behatolva az erdőbe addig men­tek mig maguk is megsokalva megállották s hopp, hopp, kiáltással jelezték földrészletük határát; a helyszínelő, ki az illetőket nem is láthatta az er­dő jókora részét reájuk irta, térképelte; az­tán az ily módon készült vázlatokat megmutat­ta az illető birtokos vagy tisztjének. Természetes dolog, hogy ezer közül egy sem ismerhet­­t föld­jére s ha magyarázatot kért is az eligazodha­tásra nőtt, a helyszínelő addig s annyit beszélt, mig az illető reszelve, nehogy gyakorlatlannak látszassák, aláírta a bizottmány által készített egy jegyzőkönyvet , csak mikor ekéjével ment ki szán­tójára, avagy fejszéjével erdejébe, jött rá a ki­­játszásra. Hogy pedig ennek a birtokos osztály igya meg a levét, ez hallatlan dolog, bűn volna. Hasonszerű még az a szarvas­hiba is, hogy e vázlatok nyomán nem deríthető ki az örökösö­dés, vásár vagy csere útjáni birtokváltozás, nincs keresztül vive az osztályozás, hanem maradt a helyszíneléskori statusquo, úgy, hogy az,a aki birto­kát eladta egy vagy többnek tekintet nélkül erre, a tagosításkor, miután a vázlat az irányadó, új­ból a volt tulajdonosra írják osztatlan, aztán jár­jon az igazi tulajdonos birtoka után. Holott sze­rintem e bajok ki lettek volna kerülve, ha egy­részt a helyszínelőktől kellő ismeret kívántatott volna meg, avagy kimerítő utasításban részeltet­tek volna, másrészt s tulajdonképpen legczélsze­­rűbb lett volna meghagyni a mérnöki topográfiát, egy mellékrovatba pedig bevezetni a tikvi topo­­gráfia számát és megrendelni azok identifikálását, mert ha ez a rendelet áll, akkor egyfelől világos lett volna minden részlet, düllő s annak gazdája is ; másrészt ép ez által tűnt volna ki minden hiba, mind a rossz helyszínelésre, mind pedig a valóságos tulajdonosra nézve, míg a bölcs hely­színelők által s még bölcsebb rendelet szerint ké­szült helyszínelési vázlatok után indulva a tago­sításkor lesz egy véghetetlen bonyolult tárgyalás, mi végeredményében ok nélküli jókora comissio­­költség, fizetés, perpatvar s azon szomorú való­­ságra­ ébredés, hogy ez új törvények, a birtokos­osztály megkárosítása nélkül, ez érzeményekben végrehajthatták. Igazságos és méltányos dolog volna tehát, hogy a mérnöki­ térkép legyen az alap, nem pe­dig a helyszínelési vázlat, melynek a fennebbieken kívül még azon nagy zavarra okot szolgáltató hi­bája is meg van, hogy egyik topográfiája a düllő északi s a másik száma a déli oldalon van. E rendelet megteremtése s kibocsátásával azonban nem vádolom a szakminisztert, ki úgy látszik, különösen az erdélyi viszonyok s e felü­letes munkákról mit sem tud, hanem hibások azok, kik az informátiót adták. Ezen tehát változtatni kell, mert tikvi hely­színelési vázlat után a térképet a tagosítást ille­tőleg jól kiállítani teljes lehetetlen. Egy tagositó mérnök. Kolozsávrt, 1881 Még­­egy szó a nyerer­énykölcsön tartalékalapjának kérdéséhez. Az olvasó közönség bizonynyal megunta már az a fölötti vitát, ki állapitá meg 50,000 írtban a nyereménykölcsön tartalékalapjába helyezendő összeget ? Azért tartózkodom, is bővebben válaszolni hi­vatalbeli elődömnek a zárszámadási bizottság al­bizottságához intézet­t a nyilvánosságnak is át­adott nyilatkozatára. A most tisztelt albizottság­nak kezénél vannak nyilatkozataink, rendelkezésé­re állnak az ügyiratok. Ezek alapján majd ítélni fog. Részemről nyugodtan várom ítéletét, tudva, hogy ép úgy figyelemre méltatja azon pontokat, melyekre gr. Lónyai reflektált, mint azokat, a melyeket hallgatással mellőzni jobbnak vélt. De az olvasó közönségnek az ügyiratok nem állanak rendelkezésére s különböző időkben tett nyilatkozatainkat is nehezen vetheti össze. Azzal szemben tartozni vélek egy pár megjegyzéssel. Gróf Lónyay utóbbi nyilatkozatában meg­engedi, hogy azon állításomat, mely szerint a tar­talékalapba félévenként elhelyezendő összeget 50.000 frtra leszállító egyezségnek 1870. ápr 12. és máj. 14. közt, tehát az ő idejében kellett történ­nie csak azon esetre sikerülne bebizonyítanom, ha képes lennék bebizonyítani, hogy azon annyi­szor említett 8-ik pont, mely a Bankverein által a földhitelintézethez május 14-én (helyesebben más­nap, 15-én­ irt levélben fordul elő, azon korszakban jött létre mely április 12-től május 14-ig terjed. No, hát én ezt bebizonyítottam, és pedig a Bankverein által 1876-iki ápr. 22-től az akkori pénzügyminiszterhez intézett iratnak ide vonat­kozó azon pontja által, a melyet e czálból egé­szen idéztem s nem félig, mint tette gr. Lónyay azon pontja által, a melyre mint félre nem is érthetőre, e hó 1-én megjelent számában az „Egyetértés“ is rámutatott. Egészében tartva szem előtt, kétségtelené teszi e pont, hogy az a kérdéses 8-ik szakasz nem elveszett tervezetből íratott ki, a mi jő volt az, a melylyel gróf Lónyay véli összeköthetőnek, hanem abból, mely 1870. máj. 14-én a miniszté­riumnál benyujtatván, kölcsönös megállapodás folytán két részre osztatott, s megfelelően módo­sítva egyik részével az „Ausführungsbestimmun­gen“ czimű megállapodásba, másikkal pedig az okt 31-iki egyezménybe ment át, ez utóbbiba együtt a már máj. 14-én megállapítottnak mon­dott 50,000 frtnyi összeggel. Legyen szabad még csak egy pontra vála­szolnom. Az én figyelmemet sem kerülte el, hogy 1876. szept. 22-étől kelt iratában a Bankverein azt mondja, hogy a tartalékalapba félévenként el­helyezendő összeg az alapszerződésben szám sze­rint nincs meghatározva, s csak az okt. 31-diki szerződésben ez adatosíttatott. Mondom, ez állítás az én figyelmemet sem kerülte el. Vele szemben utalhatnék arra, hogy magában az alapszerződésben a kérdéses összeg, ha nem is számszerint megnevezve, de mégis minden kételyt kizárólag meg van állapítva a szer­ződés azon pontja által, mely azon összeget mon­­d­ a tartalékalapba félévenként elhelyezendőnek, a­mely a mindenkori nyeremények kifizethetésére nem szükséges, s a­mely a sorsolási tervből nyil­ván meglátható. De számszerű megállapításról lévén a szó, e tényre súlyt helyezni nem akarok. Csak arra emlékeztetem, hogy ha elfogadjuk is az állítást mely szerint a kérdéses összeg az alapszerződés­ben szám szerint nincs megállapítva, még azzal nincs az is elfogadva, mely azt mondja, hogy az csak az október 31-diki szerződésben lett szaba­­tosítva. Ezen hat év után csupán az emlékezés alapján tett állításnak ellenkezőjét legjobban gr. Lónyay tudja, a­ki oly nyomatékosan emelte ki a tényt, mely szerint a szóban forgó összeg már augusztusban számszerűleg is meg lett állapítva, és pedig azon időben 55.000 írtban. Ez okmá­­nyilag igazolt ténnyel, mint ellenbizonyítékkal szemben, a Bankverein amaz állításának mi súlya sem lehet. De hadd végzek, és­pedig annak kiemelé­sével, hogy a Bankverein a minisztériumhoz 1870. máj. 14-ről intézett beadványának azon 8-ik pont­jában, a melyet mindjárt másnap kivonatként a földhitelintézetnek is megküldött, s a mely a ke­zelés és ellenőrzés módját illetőleg megfelelően módosítva az okt. 31-ei egyezménybe átment, a tartalékalapba félévenkint elhelyezendő összegről úgy szól, mint 50.000 írtban a felek által máris megállapítottról.] E beadvány a minisztérium által máj. 28- án, illetőleg 31-én elintéztetett, a­nélkül, hogy kétségbe vonatott volna azon előadás helyessége, mely a kérdéses összeget az említett magasságban mondá megállapítottnak.­­ Nem lesz az a valóságtól eltérőnek mondva későbben sem, bár arra elég alkalom lett volna azon tárgyalások folyamában, a­melyek kezelé­sének módozataira vonatkozólag folytak öt hóna­pon át. Mi természetesebb, mint az ügy korábbi me­netét s állását ismerők e hallgatásából azt követ­keztetni, hogy nem volt mit kifogásolni, mi még ezt teszi föl, hogy az illetők a Bankverein állítá­sát az alapszerződés s az aug. c­ iki beadvány da­­czéra is a valósággal egyezőnek tudták ?!Ámde ez egy időközien bekövetkezett egyezmény esetén volt csak lehetséges. Erre kellet hát következtet­nem, s pedig annál inkább, mivel ezt az első nyilatkozatomban előadottakból meg bírtam érteni. Ehhez járult ez időszerint a Bankverein május 14-iki beadványának elveszése, esetleg ép azon beadványé, mely az időközi egyezségre világot vet­hetne. Ha gróf Lónyainak — igy tizenegy év múl­va provokált s igy az emberi emlékezet gyarló­sága mellett úgy lehet téves — állítása e fölte­vést, e következtetést lerontaná, úgy azt kellene föltennünk, hogy a minisztérium illető hivatal­nokai valótlansággal, és pedig oly valótlansággal szemben hallgattak, mely e hallgatás mellett ,szük­ségképen a kincstár megkárosodását volt fölidé­zendő. Oly föltevés, mit a végső szükség esetén kívül, magamnak meg nem engedhettem. Eljárásomnak ez a kulcsa, nem pedig mint a „Pesti Hírlap“ véle, a gr. Lónyay elleni animozi­­tás, mely távol van tőlem, s melynek — merem mondani — nyoma sincs nyilatkozatomban. Kerkapoly Károly­ is A szigettengert, hol Khiosz 97­8 fekszik, ily szerencsétlenség nem mos­ja először. . • A nevezetesebbek egyike volt az , mely január havában Santorino szigetét, a xos közelében fekvő leggyönyörűbb kis te­p tette tönkre. A hónap utolsó napján Je­­­meni mellett azon helyen, melyet a en­­­tek 5 olcanonak neveznek, azon tapasz­tették, hogy a kikötő kőpárkányzata sok e­lyütt megrepedezett. Rázkódást senki sem pasztált, csak azt látták, hogy az oblöcske re pezseg, forr, mintha titkos kazán fel­ alant. A falu 25 háza közül kettő-három a ten­ger felé vezető lankáson megsüppedt s repet­e­­sek lettek a talajon is láthatók. .. Csakhamar 4-5 helyen csaptak elő a lángok a földből, a tenger hevesebben kezdett forrni, a föld megrendült s az öbo színes anyaggal borittatott el, mi egyszerre barnai füsté a fehéren tajtékzó vizet, s csodálatos mó­don nehány kisebb édes vízből álló tó kelet­e­­zett, mely azonban már febr. 2-án sósvizre vé­­tózott át. Eznap este ismét lángok törtek k­l a földből, mely fölött a legbájolabb tavaszi ég derengett. Február egész folyamában tartott a rész, harmadikén füst és láng csapott ki a földből, ötödikén ismét forrott­ víz és Mikié Kamens mellett egészen lesülyedt a talaj. Később ecetel­jes tölcsér képződött, mely izzó tömegeket dobált ki magából s néhány embert megölt a láva. F­eb­­ruár 22-én oly heves volt a roham, hogy egy arrafelé közelgő gőzös kapitányát agyonütötte a kihányt tömeg egy darabja. A hajót elöntötte a láva, az m meggyuladt és elsülyedt. Egy másik ott horgonyzó hajó fedélzetét áttörte a kőtömeg, me­lyet a tűzhányó kiszórt, s oly károkat okozott benne, hogy rögtön vissza kellett vonulnia a raj­ta levő tudósokkal, kik a világ minden részéből nagy sietve jöttek tanulmányozni , azonban a ve­szélynek még sem akarták bőrüket kitenni, így aztán ötven mértföldnyi szép távolról tanulmá­nyozták a csodatüneményt. A vész csak márczius folyamában szűnt meg; a csapások enyhítésére az öt nagyhatalom összes hajói, melyek a Pyraeusban tartózkodtak, rögtön odasiettek, segélyt nyújtani. Azóta szünetelt a természet vészosztó ha­talma egész mostanig. Sokkal nagyobb kárt tet­tek ott az emberek, kik jobban elpusztíták az egész vidéket, mint minden vulkán és földhányó. Azon csapáshoz képest, mit az emberi vadság okozott, jóformán csekély a mostani földrengés, mely Khiost sújtotta. Mondja asszonyom, nem elszomorító-e ez ? Ismerem a nagyképű mondást, hogy a köl­tői mű önmagáért létezzék, s ne keressünk ab­ban tendentiát. De akkor a mű, legyen hát köl­tői, s ne botránkoztassa meg az ember lelkének jobb felét. Én elismerem, hogy Gabányi úr, nem az összes honvédséget akarta vádolni ; de ha genre alak kellett neki, miért választá azt épen ezen osz­tályból? Azt is tudom, hogy egy hosszasan tartó belháboru iszonya nem végződik el a csatákkal együtt és sok elzüllött életet hagy maga után. Nemzetünk hálátlansága s a törvénybe iktatott ígéret be nem váltása eléggé tanúskodnak a mel­lett, hogy elzüllött élet van a volt honvédek között is.­ De hát az lenne egy költő hivatása, hogy a politikuskodók hálátlanságát, kik elnézik ez agg harczosok nyomorát, azzal tetézze, hogy a nyomor e rongy foszlányai mellé odatűzze még a frigiai sapkát is? Valóban szomorú ! Törült-e le Gabányi úr egyetlen könnyet is e szerencsétlenek arczáról? Mi jogosítja hát fel, hogy nevessen rajtok ? Részeges, elődi naplopóra volt Gabányinak szüksége? Hit miért nem keresett a komédiások között ? ! Ieten önnel asszonyom ! Garçon. A khioszi föld­rengés. Még mind igen kevés az, a­mit a khioszi szerencsétlenségről tudhatunk közelebbi részle­tek tekintetében. A legújabbi tudósítások szerint a földren­gés még mindig tart. Majdnem minden órában más-más épületek dőlnek össze, újabb szeren­csétlenségeket okozva. A lakosság félelm­e leírhatatlan. A házak­ban s általában épületekbe menni senki se me­részel. Az emberek nagy része a temetőkben tanyázik, más része pedig ismét imide-amoda bolyong, sehol sem érezvén magát biztonságban. A Smyrnában állomásozó török és fran­­czia hajó legénysége kitűnő szolgálatot teszen , számuk azonban igen csekély. A smyrnai hely­őrség legnagyobb részét Khiosba küldik, hogy eltakarítsa a romokat. Minden oldalról érkezik Begitsék, de az éhezőket és a segélyre szorul­takat nagy számuk miatt lehetetlen a kellő ápolásban részesíteni. ELLENZÉK Szentpétervári dolgok. Az orosz fővárosból jövő legújabb hiteket a következőkben foglalhatjuk össze. Tegnap azaz ápril 6-án kezdették meg a c­.álgyilkosok perének tárgyalását. Belépti­ jegyek csak a legnagyobb nehézséggel s utánjárással sze­rezhetők. Külföldi laptudósítók csak az illető or­szág nagykövetségének kérelme folytán kaphat­nak az orosz igazságügym miniszter különös kegyé­ből jegyet. Ma este az összes itteni lapoknak kör­rendeletben meghagyatott, hogy a por folyamá­ról csak a külsőségekre szorítkozó, tudósítást hoz­hatnak. Hírlik, hogy a parasztzavargásokat a ni­hilisták idézték elő. A Pszjadoktól elvonták a számonkinti eladási engedélyt, büntetésül a pa­­rasztzavargásokról hozott tudósításáért. A többi lapoknak meghagyatott, hogy e lázongásról hall­gassanak. A finországi vasúton 13 tanuló érke­zett, kik a pekszererdyi állomáson banquetet ren­deztek, melyen a czárgyilkosság felett örvendez­tek. A pályafőnökség értesítette erről a pétervári rendőrséget, mely azonnal megjelent s mindnyájokat elfogta. Az Anicskov palotában dyna­­mitkanóczokat találtak. Magasrangu személyek beszélik : Borisz He­­likov mult csütörtökön Londonból oly tartalmú sürgönyt kapott, hogy a czár ívó asztalán égő gyertyák dynamitot tartalmazuak. Borisz­ Melikov lelkendezve a czárhoz sietett s bejelentés nélkül belépett hozzá. A gyertyákat kioltották, lámpákat gyújtottak s a gyertyákban csakugyan találtak dynamitot. * Pétervár körülzárolása impraktikusnak bizo­nyult s azért azzal felhagytak. Baranov városka­pitány visszalépni szándékozik Az annak idején a kazáni templom előtti tüntetésért kényszer­munkára ítélt Bogolyubov, a­kiért tudvalevőleg Sassulics Vera Trepovot megsebesítette, valamint a Weimar-perben száműzetésre ítélt Malinovszka­­ja megtébolyodtak, a kazáni őrültek háziba hoz­ták őket. Tegnapelőtt a czár elnöklete alatt minisz­tertanács tartatott, mely az elhunyt czár által ki­bocsátott ukázok fölött tanácskozott s azokat uj szövegelésükben tárgyalta. Lorisz Melikov indít­ványozta, hogy azok uj szövegezésben bocsáttas­sanak ki, a miniszterek többsége pártolta ezt, a czár kijelentette, hogy m°g fogja ezt fontolni. Az orosz-török háború alkalmával Romániából Orosz­országhoz csatolt beszarábiai lakosok sorsa két­ségbeejtő, számosan most átköltöznek Romániába s Dobrudsába. A magyar Földtani­ Társulat gyűlése. Budapest, 1881. ápril 6. A társulat ma Zsigmondy Vilmos elnöklete alatti rendes havi ülését tartot­t. Az első tárgy dr. Steiner Antal értekezése : A kárpáti ho­mokkő különböző színének okairól volt, melyet a társulat titkára, Schmidt Sándor mutatott be. Szerző előrebocsátva a Magas Tátra alján elterü­lő homokkövek rövid, általános ismertetését, ki­emeli, hogy azoknak színe világoskék, gyakran szürkéskékbe játszó, vagy pedig sárgabarna. E színkülönbség bizonyos átváltozásoknak következ­ménye, melyek a kőzet tömegében a levegő és víz közreműködésével mennek végre. A homok­kő eredeti és jellemző színe csakis a vila 80Stet, néha szürkéskék, melyre nagyobb tömegek bel­sejében akadni. Ezen színváltozás okaira néz megejtett chemiai vizsgálatai alpján azon menyekhez jutott, hogy a lőcsei és késmárki kék homokkő színváltozása a vasoxydus oxi­­dácziójában és azon anyagveszteségben áll, me­lyet a szénsavas mészben és magneziaban sz­­edett Erre Halavács Gyula a régi Lamarck­­féle rendszer involuta-családjához sorolt olivia, ancillaria, cyprea és erexo-nemeknek az újabb Adams-féle rendszerben való állásáról értekezik. Ennek kapcsán bemutatja e nemeknek a magyar­honi mediterránkorú rétegekben előforduló kép­viselőit, valamint az általa a nagyobb alakokból készített átmetszeteket. Végre Stern Hugó az utolsó szakgyűlésen előadott selmeczi gömbös Trachytokkal kapcsolat­ban előadja további vizsgálatait s tanulmányait a honunkban még csak a Mátrában előforduló, de még az irodalomban nem ismert gömbös spbáru lithos Trachitokról. Előbbi ott a Sólymos hegyen utóbbi a Gyöngyös-Parádi után s a Lőrinczi he­gyen fordulnak elő. Miután az általa véghezvitt petrográfiai vizsgálat eredményét előadta, áttért az egyesek keletkezése s képződésének magyará­zatára s a gömbös sphyrulitos Trachitot egy s ugyanazon okra véli visszavezethetőnek, ugyan­azokra, mit már mult alkalommal a selmeczi gömbös Trachitra kifejtett, mi mellett azt találja, hogy saját, az olvadáson alapuló nézete a göm­bök fejlődésére is igen jól alkalmazható. Végre a Lőrinczi-Mulató hegyről ír le egy eddig még Tra­­chitoknál teljesen ismeretlen szövetű feleséget, az u. n. milmites-t, melyet azonosnak talált az ott előjövő szfárulitos Trachittal, csakhogy annak iz­zón folyós anyagában egymás mellett oly számos pontból indult meg a gömb képződése, hogy ezek egymásra nyomást gyakorolván, nem képződhet­tek ki gömbbé, hanem szögletesekké váltak. A budapesti ph­ilologiai társulat Illése. Bpest, 1881. ápril. 6. Először dr. Goldzieher Ignácz a nép­ety­­mologia kérdéséhez szólott hozzá, sok keleti adat­tal járulván hozzá nép-etymologiánkhoz. Az újabb nyelvtudomány sok figyelemmel kiséri a nép szá­ján forgó tulajdonneveket, melyek néha érthetet­lenek és a legsajátosabb változásokon mentek át, a­míg mai formájukat nyerték meg. De nem csu­pán új helynevek, de a tárgyak nevei is hasonló sorsban részesülnek, és így történik meg néha, hogy rá nem ismerünk egy szóra, a­melyet a nyelvttudomány vissza tud vezetni eredeti formá­jába, melyről senki sem hinné, hogy valóban ez az, melyből az illető szó ered, így történik meg gyakran, hogy az arab és görög nyelv hasonla­tossága folytán némely arab nyelvből a görögbe átvett szó egészen más hangzásúvá lesz. Utánna dr. Pecz Vilmos Osthoffnak a nyel­vi alakok képződésében szereplő physiologiai és psychologiai momentumairól szóló munkáját ismer­teti. Az újabb nyelvtudomány, melynek két sar­kalatos elvét a nyelvoktatás praxisában nem ke­vés esetben egészen jól lehetne alkalmazni, bebi­zonyította, hogy a nyelvészet egyaránt tartoz­ik a természeti és szellemi tanulmányokhoz. Dr. Kont Ignácz Euripides prológusairól ér­tekezett. Euripides művei a két estre való tragi­kusétól igen sokban különböznek. Nem gyakran fordulnak elő esetek, hogy a tragoedia írók pro­lógusokat írnak műveik elé. Euripides azonban majdnem minden darabjához írt prológot, a­mely­ben a darab egyik személye, a­ki a szereplők közt sokszor nincs jelen — pl. valami isten — tájékozást nyújt a fölött, hogy mi fog történni vagy mi előzi meg a cselekvényt. Euripides a pro­lógus használatával határozott művészi czél meg­oldását akarta elérni. Aeschylus trilógiákban fej­tette ki az eseményeket, míg Euripides a pro­lógusokban mondotta el a cselekvényt megelőző eseményeket. Euripides csak egy momentumot ra­gadott ki, melyet tragoedin­ tárgyává tett, a proló­gus mondta el a többit és így alkalmas volt a könyörület és félelem felidézéséhez, megvédhetik ; számuk azonban csekély a tuniszi területet átlépjék és ott m'flfftrríék a krumireket.­­ Az Elyséeben minisztertanács Volt elhatározták, hogy a tuniszi határra loo^'fo bért küldenek. A csapatokat ma kezdték­ el­­szállítani Toulonban. Az a határozat­­, him­nisz elé hadihajókat küldjenek, mél ■ El­döntve. A különböző fővárosokból érkezők azt mutatják, hogy a kabinetek nem­zalmatlanul a francziák tuniszi expeditióját ^ talannak nyilvánítják azt a hírt, mel '­­ Angolország kijelentette volna, hogy GZefi||t gátolni a franczia csapatok Tuniszba­n ,°6» Jól értesült körökben az a meggyőződés °D^1 dik, hogy Franc­iaország most e­gész 1^6' nyomul . Francziaországnak, mint a°zt a kT^­­miniszter az idegen hatalmak képviselői jelentette, az a czélja, hogy a határon áll­kodó rablókat ránczba szedje s oly intézik köt tegyen, melyek a franczia területet ellen biztosíthatják. Párisban úgy vélekednek, hogy ezt elérni lehetetlen, ha Tuniszt franczia protektá­tus alá nem helyezik, úgy vélekednek, kb.0'1' bonyodalmak nélkül mehetne végbe, mert 6­5­szaki hatalmak nem ártják magukat a dr.l' Angol és Olas­ország pedig nem akadályoa meg Tunisz elfoglalását. ÍWeitil A Toulonban hajóra szállított csapatot 15 és 16 hadtestből valók. A Francai - ból Algierba induló összes csapatok, a tuniszi fő­távtól 15—20 kilométernyin­ fekvő algieri tik­róben, La Calleban fognak partra szállani. Rómában természetesen nagy érdekes­­séggel kisérik az ügyet. A mai „Popolo fia no" és a „Capitano Fracassa“ hiteles forrást,­ arra értesülnek, hogy Francziaország formált tudatta, hogy a tuniszi határon esetleg megada­tandó hadműveleteknek egyedül az a czéljja megvédjék Algírt a nyugtalan törzsek­­­lenében. Minden megszállási vagy Tunisz je­lenségét veszélyeztető eszme teljesen ki­­s­­z­á­r­t­a. A spitzli rendszer. A nemzetközi hajrá az internaczionaleella most már, úgy látszik, haladéktalanul meg­y Berlinből indítatni. A német birodalmi gyűlés elé­ben a furcsa komédiában beállt elefántnak est.­pa loyalitásból magára vállalta a kezdeném p­ódiumát, mit a legközelebbről érdekelt orosz V mány udvariasságból Bismarknak, ez pedig e­­rénységből Windthorstnak engedett át. A német kormánynak szüksége volt a parlament felal­­mazására, szüksége volt arra, hogy megölte egy egy népképviselet álljon, hogy Európa előttem hivatkozhassék, midőn a népek egyik kimurcc nemzetközi jogát, a politikai menedékjogot meg­támadni készül. A komédiát azonban kissé va­­markod­va gondolták ki és gyarlan osztik fil szerepeket, mert a cselekményben nincs egységs­­ szereplők lépten nyomon elszólják magukat: ez­zel a leplezett tendenczia nyilvánvalóvá tesz A berlini vita felvilágosíthatta Európa minden su­bad államát, hogy a német nemzet zöme: si ki­­nyomott haladópártiak a mellőzött szabadéi®’ és üldözött szocziáldemocraták legkevésbb évlgj­á­nak a loyalitás azon kétes értéki dicsősége­t a­hogy az autokratikus államrend falovai előtt­i nemzetközi jogok s népszabadság Trójájának rá­l önkezűleg rombolják le. A haladópártiaknak egy része irta alá Windhorst indítványát, ezen kijelenték, hogy csupán a pressióink engedve tet­tek így.­­ A szoczialisták eltávoztak a termál a sa­­vazás előtt, a haladók egyik világhír kitenése Wirchow pedig a szabad polgár és péllén­y­­zafi bátorságával nyíltan a javaslat iien savva­zott. Legfurcsábban jellemzi ezt a népképvise­­leti“ kezdeményezést, hogy mögötted Cro,!l 1 I hivatalos sajtó üti a reklám nagydobját „Agence Russe“ és egyéb muszka k •';e,lir‘ rí. laletok irányzatos czikkekkel kürtöli* ,­­ hogy a tervezett akczió érintetlenül gj® a menedékjogot s csak a királygyi­­ s®água kivételt a bűnösökkel. Elhiszszük, fi­ °l3nl ‘ már legközelebb körjegyzéket intéz dolog a európai kormányokhoz. Elhiszszük^ 13­ . £ . monarchiánk és Oroszország, tán ‘g pjt. ■ Románia ráállanak a reakcionárus aPra- V, I ban már kétkedünk, hogy a polit** 823 ^ I iránt legtöbb érzékkel biró ang-V zefriftsigV mint forczi­izza Gladstone k­n­­embereinek jelszavát. Ha a wh­koi ‘®D- j^. t erőlteti a dolgot, megeshet, hf ő • f cjjakó** B tatja le régóta ingadozó állási- A fra társaság és Oroszország meg-»»*®! P érdekelvük, semhogy zászlósul i‘­ t szennyezni, az erős radikális /’fök íz ® ^ ^ I mányzatot kompromittálni ke'k ' Danue[j[í-1 liszövetség tehát csak Európa lei­­sza ^|el-| szere szorítkozik sa müveit ’.galot 1 szigeteli. Ez állapotot pedig * nyugat | sere utalt keleti és északi nál sokáig túl ha fogják. ,al Schweitz derék népi,Zürichben. “E­­J, 1 tartott ez ügyben és tiltako a spite­­ség ellen. , j| Az első szónok Co íz lapszerke®2 I Churból. Erélyesen tiltakozik a tervezett P szövetség ellen úgy a sv.i u tradíciók, j szabadság és a köztársaság rdekei neví ® ^ svájci szövetség — ugyvrd — már s2^­. óta gyakorolja a menedeket, sszaleg03. hez híven, minden politik menekült !“”.Joni I legyenek ezek trónkövetel vagy- repuhd* .. JI atheisták, felekezet hívei gy­u­ramon^b j; I menedékjog korlátozását is-nielen Jÿ. I alkotmány által biztositó egybegyülés*'» I kezesi-, sajtó- és szóláshadság meg®.'*. )j I Már pedig a külföld n kívánhat Sv®Jc ^^1 váltságokat magának a földdel szemben­ ^ 1 meg van engedve a budi intézmény0 ^1111 bírálása, megvitatása, y nem lehet J a kritikát a külföldi p‘kai és társad® ^ji. menyek és kérdések fk sem. A trl­föld mit se változtat, vajjqily kritikát­­ lett svájci állampolgáragy külföld1­0 idegen gyakorol-e. n Ha mi tradícióit^ hűtlenek u á­l­l idegen kormányok ki­ságának 0D1­ 0a »áh töbl •alá« Qieg «elő) lépv­sára, az e vaza­­fîib, •at› 0z Ebbj b% L tt f°gla, & I KÜLFÖLD. Az uj román királyságot a nagyhatalmak közül eddigelé Anglia, Olaszország és Törökor­szág ismerték el. Németország, mint a „Nat. Ztg.“ közli, szintén kész az elismerésre, valamint Ausz­­tria-Magyarország is, mely azonban oly eljárást óhajt, a­mely kizárja azt, hogy Szerbia kövesse Románia példáját. Belgrádban erre vonatkozólag azt állítják, hogy ott ilynemű vágyakat nem is táplálnak. Pétervárról azt jelentik, hogy Oroszor­szág az elismerést egyelőre elhalasztja, még­pe­dig addig, míg Románia garancziákat nem nyújt a nihilista elemek kiutasítására.­­ A királyság proklamaálása következtében, mint egy bukaresti táviratunk jelenti, a kabinet a már tárgyalás alatt levő költségvetés megszavazása után, le fog mon­dani. Kétségkívül Bratiano fog az új kormány megalakításával megbizatni, a­melyben a szabad­elvű párt valamennyi árnyalata képviselve lesz.— A „Romanul“ e kérdés fölött elmélkedve, azt ír­ja : A románok túlnyomó többsége azt óhajtja, hogy a politikai harcrok szűnjenek meg, és mi­ként az elvekre nézve más irányban is teljes egyet­értés uralkodjék a szabadelvű párt összes töredé­kei közt. A tuniszi határlakosság forrongása, mint Parisba érkezett hírek jelentik, folyvást terjed , hosszas idő óta előkészített, francziaellenes pro­paganda ingerli az ellenállásra, a tuniszi hatósá­gok azt a hírt terjesztik, hogy Francziaország, ellentétben a törvénynyel, tuniszi területet tart elfoglalva. A krumirek közt, az egész határ men­tén nagy mozgalom uralkodik, egész éjjel őrtü­zeket gyújtottak. A felkelők azt állítják, hogy az oroszok segíteni fogják őket. Szcukharaszból érke­zett hírek szerint a csapatok akként vannak el­osztva, hogy a határt esetleges támadások ellen est­eg­­ról biz uta jes pei gy po 75 dói len­ből lett net kali gru­sz : ®áJ mér kát sv»­ rtbs: de kát. bao eetr IüdI ®el DV erői gas: jóra szel a F rok­czi géc vélt dés igy szó Svá­rva telj tos állt mo bei

Next