Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-04-08 / 81. szám
I I I I I I II küldötte, kik behatolva az erdőbe addig mentek mig maguk is megsokalva megállották s hopp, hopp, kiáltással jelezték földrészletük határát; a helyszínelő, ki az illetőket nem is láthatta az erdő jókora részét reájuk irta, térképelte; aztán az ily módon készült vázlatokat megmutatta az illető birtokos vagy tisztjének. Természetes dolog, hogy ezer közül egy sem ismerhett földjére s ha magyarázatot kért is az eligazodhatásra nőtt, a helyszínelő addig s annyit beszélt, mig az illető reszelve, nehogy gyakorlatlannak látszassák, aláírta a bizottmány által készített egy jegyzőkönyvet , csak mikor ekéjével ment ki szántójára, avagy fejszéjével erdejébe, jött rá a kijátszásra. Hogy pedig ennek a birtokos osztály igya meg a levét, ez hallatlan dolog, bűn volna. Hasonszerű még az a szarvashiba is, hogy e vázlatok nyomán nem deríthető ki az örökösödés, vásár vagy csere útjáni birtokváltozás, nincs keresztül vive az osztályozás, hanem maradt a helyszíneléskori statusquo, úgy, hogy az,a aki birtokát eladta egy vagy többnek tekintet nélkül erre, a tagosításkor, miután a vázlat az irányadó, újból a volt tulajdonosra írják osztatlan, aztán járjon az igazi tulajdonos birtoka után. Holott szerintem e bajok ki lettek volna kerülve, ha egyrészt a helyszínelőktől kellő ismeret kívántatott volna meg, avagy kimerítő utasításban részeltettek volna, másrészt s tulajdonképpen legczélszerűbb lett volna meghagyni a mérnöki topográfiát, egy mellékrovatba pedig bevezetni a tikvi topográfia számát és megrendelni azok identifikálását, mert ha ez a rendelet áll, akkor egyfelől világos lett volna minden részlet, düllő s annak gazdája is ; másrészt ép ez által tűnt volna ki minden hiba, mind a rossz helyszínelésre, mind pedig a valóságos tulajdonosra nézve, míg a bölcs helyszínelők által s még bölcsebb rendelet szerint készült helyszínelési vázlatok után indulva a tagosításkor lesz egy véghetetlen bonyolult tárgyalás, mi végeredményében ok nélküli jókora comissioköltség, fizetés, perpatvar s azon szomorú valóságra ébredés, hogy ez új törvények, a birtokososztály megkárosítása nélkül, ez érzeményekben végrehajthatták. Igazságos és méltányos dolog volna tehát, hogy a mérnöki térkép legyen az alap, nem pedig a helyszínelési vázlat, melynek a fennebbieken kívül még azon nagy zavarra okot szolgáltató hibája is meg van, hogy egyik topográfiája a düllő északi s a másik száma a déli oldalon van. E rendelet megteremtése s kibocsátásával azonban nem vádolom a szakminisztert, ki úgy látszik, különösen az erdélyi viszonyok s e felületes munkákról mit sem tud, hanem hibások azok, kik az informátiót adták. Ezen tehát változtatni kell, mert tikvi helyszínelési vázlat után a térképet a tagosítást illetőleg jól kiállítani teljes lehetetlen. Egy tagositó mérnök. Kolozsávrt, 1881 Mégegy szó a nyererénykölcsön tartalékalapjának kérdéséhez. Az olvasó közönség bizonynyal megunta már az a fölötti vitát, ki állapitá meg 50,000 írtban a nyereménykölcsön tartalékalapjába helyezendő összeget ? Azért tartózkodom, is bővebben válaszolni hivatalbeli elődömnek a zárszámadási bizottság albizottságához intézett a nyilvánosságnak is átadott nyilatkozatára. A most tisztelt albizottságnak kezénél vannak nyilatkozataink, rendelkezésére állnak az ügyiratok. Ezek alapján majd ítélni fog. Részemről nyugodtan várom ítéletét, tudva, hogy ép úgy figyelemre méltatja azon pontokat, melyekre gr. Lónyai reflektált, mint azokat, a melyeket hallgatással mellőzni jobbnak vélt. De az olvasó közönségnek az ügyiratok nem állanak rendelkezésére s különböző időkben tett nyilatkozatainkat is nehezen vetheti össze. Azzal szemben tartozni vélek egy pár megjegyzéssel. Gróf Lónyay utóbbi nyilatkozatában megengedi, hogy azon állításomat, mely szerint a tartalékalapba félévenként elhelyezendő összeget 50.000 frtra leszállító egyezségnek 1870. ápr 12. és máj. 14. közt, tehát az ő idejében kellett történnie csak azon esetre sikerülne bebizonyítanom, ha képes lennék bebizonyítani, hogy azon annyiszor említett 8-ik pont, mely a Bankverein által a földhitelintézethez május 14-én (helyesebben másnap, 15-én irt levélben fordul elő, azon korszakban jött létre mely április 12-től május 14-ig terjed. No, hát én ezt bebizonyítottam, és pedig a Bankverein által 1876-iki ápr. 22-től az akkori pénzügyminiszterhez intézett iratnak ide vonatkozó azon pontja által, a melyet e czálból egészen idéztem s nem félig, mint tette gr. Lónyay azon pontja által, a melyre mint félre nem is érthetőre, e hó 1-én megjelent számában az „Egyetértés“ is rámutatott. Egészében tartva szem előtt, kétségtelené teszi e pont, hogy az a kérdéses 8-ik szakasz nem elveszett tervezetből íratott ki, a mi jő volt az, a melylyel gróf Lónyay véli összeköthetőnek, hanem abból, mely 1870. máj. 14-én a minisztériumnál benyujtatván, kölcsönös megállapodás folytán két részre osztatott, s megfelelően módosítva egyik részével az „Ausführungsbestimmungen“ czimű megállapodásba, másikkal pedig az okt 31-iki egyezménybe ment át, ez utóbbiba együtt a már máj. 14-én megállapítottnak mondott 50,000 frtnyi összeggel. Legyen szabad még csak egy pontra válaszolnom. Az én figyelmemet sem kerülte el, hogy 1876. szept. 22-étől kelt iratában a Bankverein azt mondja, hogy a tartalékalapba félévenként elhelyezendő összeg az alapszerződésben szám szerint nincs meghatározva, s csak az okt. 31-diki szerződésben ez adatosíttatott. Mondom, ez állítás az én figyelmemet sem kerülte el. Vele szemben utalhatnék arra, hogy magában az alapszerződésben a kérdéses összeg, ha nem is számszerint megnevezve, de mégis minden kételyt kizárólag meg van állapítva a szerződés azon pontja által, mely azon összeget mond a tartalékalapba félévenként elhelyezendőnek, amely a mindenkori nyeremények kifizethetésére nem szükséges, s amely a sorsolási tervből nyilván meglátható. De számszerű megállapításról lévén a szó, e tényre súlyt helyezni nem akarok. Csak arra emlékeztetem, hogy ha elfogadjuk is az állítást mely szerint a kérdéses összeg az alapszerződésben szám szerint nincs megállapítva, még azzal nincs az is elfogadva, mely azt mondja, hogy az csak az október 31-diki szerződésben lett szabatosítva. Ezen hat év után csupán az emlékezés alapján tett állításnak ellenkezőjét legjobban gr. Lónyay tudja, aki oly nyomatékosan emelte ki a tényt, mely szerint a szóban forgó összeg már augusztusban számszerűleg is meg lett állapítva, és pedig azon időben 55.000 írtban. Ez okmányilag igazolt ténnyel, mint ellenbizonyítékkal szemben, a Bankverein amaz állításának mi súlya sem lehet. De hadd végzek, éspedig annak kiemelésével, hogy a Bankverein a minisztériumhoz 1870. máj. 14-ről intézett beadványának azon 8-ik pontjában, a melyet mindjárt másnap kivonatként a földhitelintézetnek is megküldött, s a mely a kezelés és ellenőrzés módját illetőleg megfelelően módosítva az okt. 31-ei egyezménybe átment, a tartalékalapba félévenkint elhelyezendő összegről úgy szól, mint 50.000 írtban a felek által máris megállapítottról.] E beadvány a minisztérium által máj. 28- án, illetőleg 31-én elintéztetett, anélkül, hogy kétségbe vonatott volna azon előadás helyessége, mely a kérdéses összeget az említett magasságban mondá megállapítottnak. Nem lesz az a valóságtól eltérőnek mondva későbben sem, bár arra elég alkalom lett volna azon tárgyalások folyamában, amelyek kezelésének módozataira vonatkozólag folytak öt hónapon át. Mi természetesebb, mint az ügy korábbi menetét s állását ismerők e hallgatásából azt következtetni, hogy nem volt mit kifogásolni, mi még ezt teszi föl, hogy az illetők a Bankverein állítását az alapszerződés s az aug. c iki beadvány daczéra is a valósággal egyezőnek tudták ?!Ámde ez egy időközien bekövetkezett egyezmény esetén volt csak lehetséges. Erre kellet hát következtetnem, s pedig annál inkább, mivel ezt az első nyilatkozatomban előadottakból meg bírtam érteni. Ehhez járult ez időszerint a Bankverein május 14-iki beadványának elveszése, esetleg ép azon beadványé, mely az időközi egyezségre világot vethetne. Ha gróf Lónyainak — igy tizenegy év múlva provokált s igy az emberi emlékezet gyarlósága mellett úgy lehet téves — állítása e föltevést, e következtetést lerontaná, úgy azt kellene föltennünk, hogy a minisztérium illető hivatalnokai valótlansággal, és pedig oly valótlansággal szemben hallgattak, mely e hallgatás mellett ,szükségképen a kincstár megkárosodását volt fölidézendő. Oly föltevés, mit a végső szükség esetén kívül, magamnak meg nem engedhettem. Eljárásomnak ez a kulcsa, nem pedig mint a „Pesti Hírlap“ véle, a gr. Lónyay elleni animozitás, mely távol van tőlem, s melynek — merem mondani — nyoma sincs nyilatkozatomban. Kerkapoly Károly is A szigettengert, hol Khiosz 978 fekszik, ily szerencsétlenség nem mosja először. . • A nevezetesebbek egyike volt az , mely január havában Santorino szigetét, a xos közelében fekvő leggyönyörűbb kis tep tette tönkre. A hónap utolsó napján Jemeni mellett azon helyen, melyet a entek 5 olcanonak neveznek, azon tapasztették, hogy a kikötő kőpárkányzata sok elyütt megrepedezett. Rázkódást senki sem pasztált, csak azt látták, hogy az oblöcske re pezseg, forr, mintha titkos kazán fel alant. A falu 25 háza közül kettő-három a tenger felé vezető lankáson megsüppedt s repetesek lettek a talajon is láthatók. .. Csakhamar 4-5 helyen csaptak elő a lángok a földből, a tenger hevesebben kezdett forrni, a föld megrendült s az öbo színes anyaggal borittatott el, mi egyszerre barnai füsté a fehéren tajtékzó vizet, s csodálatos módon nehány kisebb édes vízből álló tó keletezett, mely azonban már febr. 2-án sósvizre vétózott át. Eznap este ismét lángok törtek kl a földből, mely fölött a legbájolabb tavaszi ég derengett. Február egész folyamában tartott a rész, harmadikén füst és láng csapott ki a földből, ötödikén ismét forrott víz és Mikié Kamens mellett egészen lesülyedt a talaj. Később eceteljes tölcsér képződött, mely izzó tömegeket dobált ki magából s néhány embert megölt a láva. Február 22-én oly heves volt a roham, hogy egy arrafelé közelgő gőzös kapitányát agyonütötte a kihányt tömeg egy darabja. A hajót elöntötte a láva, az m meggyuladt és elsülyedt. Egy másik ott horgonyzó hajó fedélzetét áttörte a kőtömeg, melyet a tűzhányó kiszórt, s oly károkat okozott benne, hogy rögtön vissza kellett vonulnia a rajta levő tudósokkal, kik a világ minden részéből nagy sietve jöttek tanulmányozni , azonban a veszélynek még sem akarták bőrüket kitenni, így aztán ötven mértföldnyi szép távolról tanulmányozták a csodatüneményt. A vész csak márczius folyamában szűnt meg; a csapások enyhítésére az öt nagyhatalom összes hajói, melyek a Pyraeusban tartózkodtak, rögtön odasiettek, segélyt nyújtani. Azóta szünetelt a természet vészosztó hatalma egész mostanig. Sokkal nagyobb kárt tettek ott az emberek, kik jobban elpusztíták az egész vidéket, mint minden vulkán és földhányó. Azon csapáshoz képest, mit az emberi vadság okozott, jóformán csekély a mostani földrengés, mely Khiost sújtotta. Mondja asszonyom, nem elszomorító-e ez ? Ismerem a nagyképű mondást, hogy a költői mű önmagáért létezzék, s ne keressünk abban tendentiát. De akkor a mű, legyen hát költői, s ne botránkoztassa meg az ember lelkének jobb felét. Én elismerem, hogy Gabányi úr, nem az összes honvédséget akarta vádolni ; de ha genre alak kellett neki, miért választá azt épen ezen osztályból? Azt is tudom, hogy egy hosszasan tartó belháboru iszonya nem végződik el a csatákkal együtt és sok elzüllött életet hagy maga után. Nemzetünk hálátlansága s a törvénybe iktatott ígéret be nem váltása eléggé tanúskodnak a mellett, hogy elzüllött élet van a volt honvédek között is. De hát az lenne egy költő hivatása, hogy a politikuskodók hálátlanságát, kik elnézik ez agg harczosok nyomorát, azzal tetézze, hogy a nyomor e rongy foszlányai mellé odatűzze még a frigiai sapkát is? Valóban szomorú ! Törült-e le Gabányi úr egyetlen könnyet is e szerencsétlenek arczáról? Mi jogosítja hát fel, hogy nevessen rajtok ? Részeges, elődi naplopóra volt Gabányinak szüksége? Hit miért nem keresett a komédiások között ? ! Ieten önnel asszonyom ! Garçon. A khioszi földrengés. Még mind igen kevés az, amit a khioszi szerencsétlenségről tudhatunk közelebbi részletek tekintetében. A legújabbi tudósítások szerint a földrengés még mindig tart. Majdnem minden órában más-más épületek dőlnek össze, újabb szerencsétlenségeket okozva. A lakosság félelme leírhatatlan. A házakban s általában épületekbe menni senki se merészel. Az emberek nagy része a temetőkben tanyázik, más része pedig ismét imide-amoda bolyong, sehol sem érezvén magát biztonságban. A Smyrnában állomásozó török és franczia hajó legénysége kitűnő szolgálatot teszen , számuk azonban igen csekély. A smyrnai helyőrség legnagyobb részét Khiosba küldik, hogy eltakarítsa a romokat. Minden oldalról érkezik Begitsék, de az éhezőket és a segélyre szorultakat nagy számuk miatt lehetetlen a kellő ápolásban részesíteni. ELLENZÉK Szentpétervári dolgok. Az orosz fővárosból jövő legújabb hiteket a következőkben foglalhatjuk össze. Tegnap azaz ápril 6-án kezdették meg a c.álgyilkosok perének tárgyalását. Belépti jegyek csak a legnagyobb nehézséggel s utánjárással szerezhetők. Külföldi laptudósítók csak az illető ország nagykövetségének kérelme folytán kaphatnak az orosz igazságügym miniszter különös kegyéből jegyet. Ma este az összes itteni lapoknak körrendeletben meghagyatott, hogy a por folyamáról csak a külsőségekre szorítkozó, tudósítást hozhatnak. Hírlik, hogy a parasztzavargásokat a nihilisták idézték elő. A Pszjadoktól elvonták a számonkinti eladási engedélyt, büntetésül a parasztzavargásokról hozott tudósításáért. A többi lapoknak meghagyatott, hogy e lázongásról hallgassanak. A finországi vasúton 13 tanuló érkezett, kik a pekszererdyi állomáson banquetet rendeztek, melyen a czárgyilkosság felett örvendeztek. A pályafőnökség értesítette erről a pétervári rendőrséget, mely azonnal megjelent s mindnyájokat elfogta. Az Anicskov palotában dynamitkanóczokat találtak. Magasrangu személyek beszélik : Borisz Helikov mult csütörtökön Londonból oly tartalmú sürgönyt kapott, hogy a czár ívó asztalán égő gyertyák dynamitot tartalmazuak. Borisz Melikov lelkendezve a czárhoz sietett s bejelentés nélkül belépett hozzá. A gyertyákat kioltották, lámpákat gyújtottak s a gyertyákban csakugyan találtak dynamitot. * Pétervár körülzárolása impraktikusnak bizonyult s azért azzal felhagytak. Baranov városkapitány visszalépni szándékozik Az annak idején a kazáni templom előtti tüntetésért kényszermunkára ítélt Bogolyubov, akiért tudvalevőleg Sassulics Vera Trepovot megsebesítette, valamint a Weimar-perben száműzetésre ítélt Malinovszkaja megtébolyodtak, a kazáni őrültek háziba hozták őket. Tegnapelőtt a czár elnöklete alatt minisztertanács tartatott, mely az elhunyt czár által kibocsátott ukázok fölött tanácskozott s azokat uj szövegelésükben tárgyalta. Lorisz Melikov indítványozta, hogy azok uj szövegezésben bocsáttassanak ki, a miniszterek többsége pártolta ezt, a czár kijelentette, hogy m°g fogja ezt fontolni. Az orosz-török háború alkalmával Romániából Oroszországhoz csatolt beszarábiai lakosok sorsa kétségbeejtő, számosan most átköltöznek Romániába s Dobrudsába. A magyar Földtani Társulat gyűlése. Budapest, 1881. ápril 6. A társulat ma Zsigmondy Vilmos elnöklete alatti rendes havi ülését tartott. Az első tárgy dr. Steiner Antal értekezése : A kárpáti homokkő különböző színének okairól volt, melyet a társulat titkára, Schmidt Sándor mutatott be. Szerző előrebocsátva a Magas Tátra alján elterülő homokkövek rövid, általános ismertetését, kiemeli, hogy azoknak színe világoskék, gyakran szürkéskékbe játszó, vagy pedig sárgabarna. E színkülönbség bizonyos átváltozásoknak következménye, melyek a kőzet tömegében a levegő és víz közreműködésével mennek végre. A homokkő eredeti és jellemző színe csakis a vila 80Stet, néha szürkéskék, melyre nagyobb tömegek belsejében akadni. Ezen színváltozás okaira néz megejtett chemiai vizsgálatai alpján azon menyekhez jutott, hogy a lőcsei és késmárki kék homokkő színváltozása a vasoxydus oxidácziójában és azon anyagveszteségben áll, melyet a szénsavas mészben és magneziaban szedett Erre Halavács Gyula a régi Lamarckféle rendszer involuta-családjához sorolt olivia, ancillaria, cyprea és erexo-nemeknek az újabb Adams-féle rendszerben való állásáról értekezik. Ennek kapcsán bemutatja e nemeknek a magyarhoni mediterránkorú rétegekben előforduló képviselőit, valamint az általa a nagyobb alakokból készített átmetszeteket. Végre Stern Hugó az utolsó szakgyűlésen előadott selmeczi gömbös Trachytokkal kapcsolatban előadja további vizsgálatait s tanulmányait a honunkban még csak a Mátrában előforduló, de még az irodalomban nem ismert gömbös spbáru lithos Trachitokról. Előbbi ott a Sólymos hegyen utóbbi a Gyöngyös-Parádi után s a Lőrinczi hegyen fordulnak elő. Miután az általa véghezvitt petrográfiai vizsgálat eredményét előadta, áttért az egyesek keletkezése s képződésének magyarázatára s a gömbös sphyrulitos Trachitot egy s ugyanazon okra véli visszavezethetőnek, ugyanazokra, mit már mult alkalommal a selmeczi gömbös Trachitra kifejtett, mi mellett azt találja, hogy saját, az olvadáson alapuló nézete a gömbök fejlődésére is igen jól alkalmazható. Végre a Lőrinczi-Mulató hegyről ír le egy eddig még Trachitoknál teljesen ismeretlen szövetű feleséget, az u. n. milmites-t, melyet azonosnak talált az ott előjövő szfárulitos Trachittal, csakhogy annak izzón folyós anyagában egymás mellett oly számos pontból indult meg a gömb képződése, hogy ezek egymásra nyomást gyakorolván, nem képződhettek ki gömbbé, hanem szögletesekké váltak. A budapesti philologiai társulat Illése. Bpest, 1881. ápril. 6. Először dr. Goldzieher Ignácz a népetymologia kérdéséhez szólott hozzá, sok keleti adattal járulván hozzá nép-etymologiánkhoz. Az újabb nyelvtudomány sok figyelemmel kiséri a nép száján forgó tulajdonneveket, melyek néha érthetetlenek és a legsajátosabb változásokon mentek át, amíg mai formájukat nyerték meg. De nem csupán új helynevek, de a tárgyak nevei is hasonló sorsban részesülnek, és így történik meg néha, hogy rá nem ismerünk egy szóra, amelyet a nyelvttudomány vissza tud vezetni eredeti formájába, melyről senki sem hinné, hogy valóban ez az, melyből az illető szó ered, így történik meg gyakran, hogy az arab és görög nyelv hasonlatossága folytán némely arab nyelvből a görögbe átvett szó egészen más hangzásúvá lesz. Utánna dr. Pecz Vilmos Osthoffnak a nyelvi alakok képződésében szereplő physiologiai és psychologiai momentumairól szóló munkáját ismerteti. Az újabb nyelvtudomány, melynek két sarkalatos elvét a nyelvoktatás praxisában nem kevés esetben egészen jól lehetne alkalmazni, bebizonyította, hogy a nyelvészet egyaránt tartozik a természeti és szellemi tanulmányokhoz. Dr. Kont Ignácz Euripides prológusairól értekezett. Euripides művei a két estre való tragikusétól igen sokban különböznek. Nem gyakran fordulnak elő esetek, hogy a tragoedia írók prológusokat írnak műveik elé. Euripides azonban majdnem minden darabjához írt prológot, amelyben a darab egyik személye, aki a szereplők közt sokszor nincs jelen — pl. valami isten — tájékozást nyújt a fölött, hogy mi fog történni vagy mi előzi meg a cselekvényt. Euripides a prológus használatával határozott művészi czél megoldását akarta elérni. Aeschylus trilógiákban fejtette ki az eseményeket, míg Euripides a prológusokban mondotta el a cselekvényt megelőző eseményeket. Euripides csak egy momentumot ragadott ki, melyet tragoedin tárgyává tett, a prológus mondta el a többit és így alkalmas volt a könyörület és félelem felidézéséhez, megvédhetik ; számuk azonban csekély a tuniszi területet átlépjék és ott m'flfftrríék a krumireket. Az Elyséeben minisztertanács Volt elhatározták, hogy a tuniszi határra loo^'fo bért küldenek. A csapatokat ma kezdték elszállítani Toulonban. Az a határozat, himnisz elé hadihajókat küldjenek, mél ■ Eldöntve. A különböző fővárosokból érkezők azt mutatják, hogy a kabinetek nemzalmatlanul a francziák tuniszi expeditióját ^ talannak nyilvánítják azt a hírt, mel ' Angolország kijelentette volna, hogy GZefi||t gátolni a franczia csapatok Tuniszban ,°6» Jól értesült körökben az a meggyőződés °D^1 dik, hogy Franciaország most egész 1^6' nyomul . Francziaországnak, mint a°zt a kT^miniszter az idegen hatalmak képviselői jelentette, az a czélja, hogy a határon állkodó rablókat ránczba szedje s oly intézik köt tegyen, melyek a franczia területet ellen biztosíthatják. Párisban úgy vélekednek, hogy ezt elérni lehetetlen, ha Tuniszt franczia protektátus alá nem helyezik, úgy vélekednek, kb.0'1' bonyodalmak nélkül mehetne végbe, mert 65szaki hatalmak nem ártják magukat a dr.l' Angol és Olasország pedig nem akadályoa meg Tunisz elfoglalását. ÍWeitil A Toulonban hajóra szállított csapatot 15 és 16 hadtestből valók. A Francai - ból Algierba induló összes csapatok, a tuniszi főtávtól 15—20 kilométernyin fekvő algieri tikróben, La Calleban fognak partra szállani. Rómában természetesen nagy érdekességgel kisérik az ügyet. A mai „Popolo fia no" és a „Capitano Fracassa“ hiteles forrást, arra értesülnek, hogy Francziaország formált tudatta, hogy a tuniszi határon esetleg megadatandó hadműveleteknek egyedül az a czéljja megvédjék Algírt a nyugtalan törzseklenében. Minden megszállási vagy Tunisz jelenségét veszélyeztető eszme teljesen kiszárta. A spitzli rendszer. A nemzetközi hajrá az internaczionaleella most már, úgy látszik, haladéktalanul megy Berlinből indítatni. A német birodalmi gyűlés elében a furcsa komédiában beállt elefántnak est.pa loyalitásból magára vállalta a kezdeném pódiumát, mit a legközelebbről érdekelt orosz V mány udvariasságból Bismarknak, ez pedig erénységből Windthorstnak engedett át. A német kormánynak szüksége volt a parlament felalmazására, szüksége volt arra, hogy megölte egy egy népképviselet álljon, hogy Európa előttem hivatkozhassék, midőn a népek egyik kimurcc nemzetközi jogát, a politikai menedékjogot megtámadni készül. A komédiát azonban kissé vamarkodva gondolták ki és gyarlan osztik fil szerepeket, mert a cselekményben nincs egységs szereplők lépten nyomon elszólják magukat: ezzel a leplezett tendenczia nyilvánvalóvá tesz A berlini vita felvilágosíthatta Európa minden subad államát, hogy a német nemzet zöme: si kinyomott haladópártiak a mellőzött szabadéi®’ és üldözött szocziáldemocraták legkevésbb évlgjának a loyalitás azon kétes értéki dicsőséget ahogy az autokratikus államrend falovai előtti nemzetközi jogok s népszabadság Trójájának rál önkezűleg rombolják le. A haladópártiaknak egy része irta alá Windhorst indítványát, ezen kijelenték, hogy csupán a pressióink engedve tettek így. A szoczialisták eltávoztak a termál a savazás előtt, a haladók egyik világhír kitenése Wirchow pedig a szabad polgár és péllényzafi bátorságával nyíltan a javaslat iien savvazott. Legfurcsábban jellemzi ezt a népképviseleti“ kezdeményezést, hogy mögötted Cro,!l 1 I hivatalos sajtó üti a reklám nagydobját „Agence Russe“ és egyéb muszka k •';e,lir‘ rí. laletok irányzatos czikkekkel kürtöli* , hogy a tervezett akczió érintetlenül gj® a menedékjogot s csak a királygyi s®água kivételt a bűnösökkel. Elhiszszük, fi °l3nl ‘ már legközelebb körjegyzéket intéz dolog a európai kormányokhoz. Elhiszszük^ 13 . £ . monarchiánk és Oroszország, tán ‘g pjt. ■ Románia ráállanak a reakcionárus aPra- V, I ban már kétkedünk, hogy a polit** 823 ^ I iránt legtöbb érzékkel biró ang-V zefriftsigV mint forcziizza Gladstone knembereinek jelszavát. Ha a whkoi ‘®D- j^. t erőlteti a dolgot, megeshet, hf ő • f cjjakó** B tatja le régóta ingadozó állási- A fra társaság és Oroszország meg-»»*®! P érdekelvük, semhogy zászlósul i‘ t szennyezni, az erős radikális /’fök íz ® ^ ^ I mányzatot kompromittálni ke'k ' Danue[j[í-1 liszövetség tehát csak Európa leisza ^|el-| szere szorítkozik sa müveit ’.galot 1 szigeteli. Ez állapotot pedig * nyugat | sere utalt keleti és északi nál sokáig túl ha fogják. ,al Schweitz derék népi,Zürichben. “EJ, 1 tartott ez ügyben és tiltako a spiteség ellen. , j| Az első szónok Co íz lapszerke®2 I Churból. Erélyesen tiltakozik a tervezett P szövetség ellen úgy a sv.i u tradíciók, j szabadság és a köztársaság rdekei neví ® ^ svájci szövetség — ugyvrd — már s2^. óta gyakorolja a menedeket, sszaleg03. hez híven, minden politik menekült !“”.Joni I legyenek ezek trónkövetel vagy- repuhd* .. JI atheisták, felekezet hívei gyuramon^b j; I menedékjog korlátozását is-nielen Jÿ. I alkotmány által biztositó egybegyülés*'» I kezesi-, sajtó- és szóláshadság meg®.'*. )j I Már pedig a külföld n kívánhat Sv®Jc ^^1 váltságokat magának a földdel szemben ^ 1 meg van engedve a budi intézmény0 ^1111 bírálása, megvitatása, y nem lehet J a kritikát a külföldi p‘kai és társad® ^ji. menyek és kérdések fk sem. A trlföld mit se változtat, vajjqily kritikát lett svájci állampolgáragy külföld10 idegen gyakorol-e. n Ha mi tradícióit^ hűtlenek u áll idegen kormányok kiságának 0D1 0a »áh töbl •alá« Qieg «elő) lépvsára, az e vazafîib, •at› 0z Ebbj b% L tt f°gla, & I KÜLFÖLD. Az uj román királyságot a nagyhatalmak közül eddigelé Anglia, Olaszország és Törökország ismerték el. Németország, mint a „Nat. Ztg.“ közli, szintén kész az elismerésre, valamint Ausztria-Magyarország is, mely azonban oly eljárást óhajt, amely kizárja azt, hogy Szerbia kövesse Románia példáját. Belgrádban erre vonatkozólag azt állítják, hogy ott ilynemű vágyakat nem is táplálnak. Pétervárról azt jelentik, hogy Oroszország az elismerést egyelőre elhalasztja, mégpedig addig, míg Románia garancziákat nem nyújt a nihilista elemek kiutasítására. A királyság proklamaálása következtében, mint egy bukaresti táviratunk jelenti, a kabinet a már tárgyalás alatt levő költségvetés megszavazása után, le fog mondani. Kétségkívül Bratiano fog az új kormány megalakításával megbizatni, amelyben a szabadelvű párt valamennyi árnyalata képviselve lesz.— A „Romanul“ e kérdés fölött elmélkedve, azt írja : A románok túlnyomó többsége azt óhajtja, hogy a politikai harcrok szűnjenek meg, és miként az elvekre nézve más irányban is teljes egyetértés uralkodjék a szabadelvű párt összes töredékei közt. A tuniszi határlakosság forrongása, mint Parisba érkezett hírek jelentik, folyvást terjed , hosszas idő óta előkészített, francziaellenes propaganda ingerli az ellenállásra, a tuniszi hatóságok azt a hírt terjesztik, hogy Francziaország, ellentétben a törvénynyel, tuniszi területet tart elfoglalva. A krumirek közt, az egész határ mentén nagy mozgalom uralkodik, egész éjjel őrtüzeket gyújtottak. A felkelők azt állítják, hogy az oroszok segíteni fogják őket. Szcukharaszból érkezett hírek szerint a csapatok akként vannak elosztva, hogy a határt esetleges támadások ellen estegról biz uta jes pei gy po 75 dói lenből lett net kali grusz : ®áJ mér kát sv» rtbs: de kát. bao eetr IüdI ®el DV erői gas: jóra szel a F rokczi géc vélt dés igy szó Svárva telj tos állt mo bei