Ellenzék, 1881. január-június (2. évfolyam, 1-147. szám)
1881-01-14 / 10. szám
Kolozsvárt 1r.81- tal előlegezni köteles több évi járulékt, az összes tagosítási költségekre nem elégséges s más felől, mivel a munkálat előhakuszával felmerülő újabb költségeket az állam nem előlegezi, s miután az egyesek járulékai még csak több évek múltával lesznek teljesen befizetve, a birtokosság azon nyomasztó kényszerhelyzetbe jut, hogy ha nem akarja a birtokrendezést megszakítani, ha nem akarja, hogy kamatok nélkül előlegezett pénze heverjen, újból előlegezni lesz kénytelen. Reméltük és bizton meg voltunk győződve a felől, hogy az új törvény meg fogja könnyíteni a birtokrendezési munkálatokat ; azt hittük, hogy miután azon költségeknek az egyenes adóvali behatását elrendelte, előlegezni is fogja, de fájdalom ezt nem teszi, e helyett pedig az előlegező birtokosság megnyerte azt, hogy míg az eddigi eljárás szerint előlegezett pénzét a tagosítás befejezővel visszafizették, most a sokkal költségesebb tagosítás összes előlegezett költségeit 4 - 8 év alatt kapja meg. Hol van itt az előny? hol az olcóság és gyors menetel ? valóban csak is ezt lehetett várni jelen kormányunk embereitől ! ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház január 11. ülésében az elnök többi közt, bemutatja Fiume város és keresk. kamarájának kérvényét a fogyasztási új adótörvény tárgyalásának addig való elhalasztása iránt, amíg hasonló intézkedések az osztrák tartományokban is foganatra vétetnek ; továbbá : Sümeg város, Szent-Grót mezőváros, Nagy-Várad és Budapest főváros VI. kerület polg. körének beadott kérvényét a czukor-, kávé- és sörfogyasztási adótörvényjavaslat mellőzése iránt. Ezen kérvények a ház irodájába tétettek megtekintés végett. Szende Béla honvédelmi miniszter törvényjavaslatot terjeszt be a honvédlegénység élelmezési költsége tárgyában. Hegedűs Sándor beterjeszti a pénzügyibizottság jelentését a bosznavölgyi vasút tárgyában. Napirenden van : a csődtörvény-javaslat folytatólagos tárgyalása. Letárgyaltatok: a javaslatnak a vl. g-tól a hatodik fejezetig terjedő része. Különösen kiemelendő: a 83. §., mely hagyaték ellen az örökösök meghallgatása nélkül csak akkor mondja ki a csődöt elrendelhetőnek, ha a vagyonhiány hitelt érdemlőleg igazoltatik. — Apáthy István előadó indítányára akként módosíttatott, hogy a csőd elrendelhető, ha igazoltatik az, hogy a tartozások a létező vagyont meghaladják. A 84. §. szintén Apáthy István előadó felszólalása folytán akként módosíttatott, hogy ha a csődnyitást kellően igazolt követelés alapján egy vagy több hitelező kéri, s valószínűvé teszi azt, hogy tartozásai annak vagyonát meghaladják — a bíróság harmadnapra tárgyalást tűz stb. Hasonlóképen elfogadtatott e §-ra nézve, Veszter Imre azon indítványa, hogy világosan kimondassák, miszerint a csőd igazolt, habár még le nem járt követelés alapján is kérhető. A 85. § hoz Vesztesi Imre módosítványt adott be az iránt, hogy a hírlapi idézés mellőzésével gondnok kinevezésének legyen helye akkor is, ha a csőd hagyaték ellen nyittatik és a csődnyitást kérők az örökösöket meg nem nevezik. Ezen módosítvány Apáthy István előadó és Teleszky István felszólalásai után az igazságügyi bizottsághoz utasíttatott és a §. függőben hagyatott. A 87. §-nál Unger Alajos kimondatni kívánja azt, hogy az 187i : 31. 1.-cz. 1. és 2. §ban elősorolt személyeknek az ugyanezen törvény szerint végrehajtás alá vonható fizetései, nyugdijai és egyéb illetményei más vagyon hiányában nem tekintetnek oly vagyonnak, melynek alapján, eilenök csőd elrendelhető volna. Hosztinszky a módositványt, mint igazságtalant ellenzi. — Az iparos, kereskedő, fölbirtokos, házbirtokos, ha adós és fizetni nem képes, egész vagyonát veszti, nem engedhető tehát meg, hogy a hivatalnokok számára kivételes állás teremtessék. Ezzl az állam nekik privilégiumot adna az adósságcsinálásra. Hlorváth Lajos nem érintve azt, amit Hosztinszky mondott, Unger indítványát, mint nemzetgazdasági, jogi és adminisztrácionális tekintetben fölötte fontost, megfontolás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasíttatni kéri. A ház, miután Hauser igazságügyi miniszternek sem volt ellene kifogása, a módosítást és a §-t az igazságyi bizottsághoz utasította vissza. A 92. §-nál Lónyai Menyhért gróf indítványt ad be, mely szerint tétessék át e §, a jogügyi bizottsághoz, azon utasítással, miként a 7. és 13 .§-okkal kapcsolatban akként alakítsa át, hogy a telekkönyv, mint eddig, ezentúl is annak alapján szerzett jogokra nézve minden egyéb viszonyoktól függetlenül teljes biztosítékot nyújtson. A ház az idítványt Teleszky István, Apáthi István és Fauler miniszter felszólalásai után elfogadta. A 93. § hoz Unger a következő módosítást ajánlja : A 83 § első bekezdése helyett a következő szöveg tétessék: A biróság a csődbiztost rendszerint saját birói tagja közül nevezi ki ; csekélyebb fontosságú csődökben azonban a csődbiztosi teendőkre birói hivatalra minősített törvényszéki jegyző is kirendelhető. A ház ezen módosítást Hosztinszky János és Apáthy István pártoló felszólalásai után elfogadta. A 103. §. Hosztinszky János indítványára akként módosíttatott, hogy a tömeggondnoki és perügyelői díjak tárgyában a másodbíróság, és nem, mint az eredeti javaslatban állt, az első bíróság, határoz véglegesen. A törvényjavaslat többi §§-ait a hatodik fejezetig a ház változatlanul elfogadta és ezzel a tárgyalás folytatását a holnap d. e. 10 órakor tartandó ülésre halasztotta. Egy jegygyűrű története. Angolból fordította ISÁMI JÁSZLÓNÉ. I. f Folytatás ) Waldron kinos gyönyörrel nézett nejére, véghetetlen szerelme ismét erőt vett rajta. — Te nem gondolsz egyébre csak a szerelemre — monda Izméné kötekedő hangon Lásd én a szerelmen kivül ezer meg ezer féle dologra gondolok. — Elég baj az nekem, — monda a férj aggodalmasan nézve nejére. — Olvastam asszonyokról, akiknek lelke későn s csak lassanként ébredt fel; de ezt nem lehet reád alkalmazni. Az én lelkem rögtön felébredt egy gyönyörű magasztos életre, midőn tégedet — életem s lelkem felét először megláttalak s szerettelek. — Nem vágyom gazdagságra, a pénz és fényűzés semmi varázst sem gyakorol reám. — Annál nagyobb varázst gyakorol én reám — monda a nő. — Természetesen édes Palim, hogy én is nagyon szeretlek, — de ha megnyered mindazt számomra, amit az én szívem kíván, ekkor még jobban szeretlek. E szavak gyöngédtelenek voltak , de oda simult férjéhez, mosolygó szép arczát keblére hajtotta, s Waldron a szerelem édes mámorával szorítva ötét magához, rajta kívül mindent elfelejtett e világon. — Ha a te kedvedért csakugyan meg kell gazdagodnom — monda hirtelen, akkor nagyon sokat kell tanulnom. De egy félórát szakíthatunk magunknak, h ugye kijösz a virágok közé? Majd későbben előveszem a könyveimet s dolgozom. Kimentek a kertbe, s amint a rózsabokrok között állottak, Waldron Tál azt mondta magában, hogy nincsen olyan szép virág széles e világon, mint az ő felesége. S elhatározta, hogy az izméné kedvéért mindent el fog követni, hogy hirt, nevet, dicsőséget s pénzt szerezzen — tanulni és dolgozni fog fáradhatatlanul, hogy kedvesének megszerezhesse azokat a játékokat a melyekre vágyik, vagy is inkább elkényeztetett gyermek módjára rákötötte, magát. — Nem hibáztatom — gondola magában. Elvégre is csak gyermekjáték az egész, Izméné s nagyon fiatal, szereti a szép ruhát és az ékszereket, az asszonyoknak ez a mulatsága. Bosszankodott magára, hogy miért vette komolyan a dolgot, miért türelmetlenkedett, s mi-ért neheztelt gyermek feleségére. — Haragudnám-e azért — fűzé tovább gondolatait — hogy a madarak szeretik a napfényt, s a pillangók a virágokat? Ösztönüket követik. Az én szép szinéném is csak ösztönét követi, midőn mindent szeret a mi szép és fényes. — Ugye kedvesem te nem gondolnál a pénzzel, ha nem lehetne vele szép dolgokat vásárolni? Ugye a pénzt csak a hasznáért szereted ? És Waldron komoly aggodalommal leste a kedves ajkak válaszát. Izméné hangosan nevetett, azzal a kedves dallamos neveléssel, mely férjének minden csepp vérét hullámzásba hozta, s minden idegét átjárta, mintha valami fényeszmét hallott volna. — Lesz pénzed — kiáltá. — Nem szünök meg dolgozni, mig annyit nem szerzek, hogy szived kívánságát kielégítsem. A West-Danei uradalomnak Schofield Márton Esquire volt a birtokosa. Nagyon gazdag ember volt, olyan a ki az életet szerette élvezni. Nagy ellenszenvvel viseltetett minden iránt a mi felelősséggel járt s gondot adott; jószágigazgatót tartott, a ki birtokainak nagy részét kezelte, csak a Denes erdőt s a körülötte fekvő kisebb haszonbérbe adott telkeit bízta Waldron Pálra. Waldront csak udvariasságból hitták tiszttartónak, de kötelességei valósággal nem terjedtek toovább mint az erdő felügyelésére. Szegény szülőknek volt a gyermeke. Apja hosszú éveken keresztül fővadász volt a West- Deui birtokon ; anyja egy szelíd egyszerű kedves asszony volt, ki minden boldogságát fiában találta. A szülők igyekeztek fiuknak jó nevelést adni. Pali értelmes gyermek volt, gyorsan haladt, élénk felfogása volt, de a gépészet iránt tanúsított legtöbb hajlamot. Mindenféle gépeket egyformán szeretett , legkedvesebb időtöltése volt azoknak a szerkezetét vizsgálni, tanulmányozni s mindig azon törte a fejét, hogy tudná javítani azt a mit látott, szeretett volna valami hasznos mesterséget tanulni, de a szülei nem engedték. „Schofield ur megígérte — mondák — hogy a West- Démi erdőt fiókra bízza, s nem volna szép tőle más kereset után járni . A szülei hedvéért Pali elfogadta a földesúr ajánlatát, s még nem töltötte be a húsz évet, midőn az erdőszlak urává jön. — Itt tanulhatok — gondola; sok szabad időm lesz, a mi felett tetszésem szerint rendelkezhetem, s kidolgozhatom azokat az eszméket, melyekkel fejem tele van. Azonban kevés idő múlva nagy változás történt rajta. Egyszer az Ashburnham nevű csinos kis városba ment, és ottan találkozott sorsával. Itt és ekkor látta meg először azt a kedves arczot, mely a legszebb volt előtte e világon ; itt látta meg Hope Izménót, és attól a pillanattól kezdve halála órájáig soha se gondolt más nőre, változhatatlan hű szerelmét egyedül Izméné bírta. A kis város főutczáján ment végig, midőn vele találkozott. — A csinos kék köpenykébe burkolt kellemes könnyű alak, a kedves mosolygó arcz, a hullámzó gazdag barna haj — olyan kép volt, s olyan mély benyomást csinált reá, mit soha sem tudott elfelejteni. Meglepetéssel, komolyan és hosszasan nézett a vele szembe jövő leányra. Az Izméné üde ajkain mosolya vonult elaz a hoszszasan reátapadó tekintet mulattatta. Gyakran megtörténik, hogy egy hirtelen sütő mely napsugár egy későn nyiló virágot» életre hoz, épen úgy hozta új életre az a futó mosoly, az az egyetlen egy pillantás a Pál lelkét; e percztől kezdve uj világ nyílt meg előtte — úgy tetszett neki, mintha egy nagy fényes lángoszlop hullott volna a lábaihoz ; zavartan, kápráló szemekkel, mámoros fővel ment tovább. Aztán visszafordult, megnézni, hogy a leány merre és hova ment. A leány az utcza végén egy egészen külön álló keskeny kis házba lépett be. — Meg kell tudnom, hogy ki — momni* magában. Oh de szép ! de kedves ! érzem, hogy szeretem — meg kell őtet nyernem! Szive, lelke égett ; minden érzeménye, minden gondolata a kis leány körül forgott, nom volt többé egy pillanatnyi nyugta, mig meg nem nyerte. Nem utazott el Ashburnhamból, még a nap bemutattatta magát Hopené asszonyságnél, hogy mielőbb megismerhesse azt a szép leány, ki egy pillanat alatt elrabolta a szivét. Hopené özvegy asszony volt; a férje polgáári hivatalt viselt s oly kevés vagyont hagyott hátra,s miből szegényesen is csak alig lehetett megélni, Waldron szerette az egyenes utat, s riftön megmondta, hogy mi járatban van, őszintén megmondta, hogy leányába első lázára bírt szeretett. (Folyt. köv.) A LAPOKBÓL. Időszaki sajtónkon ugyancsak meglátszik a választási viharokat megelőző szélcsend. A szélrózsa minden irányából szedik össze vezérczikkeik tárgyát lapjaink publicistái. Meglátszik, hogy a csak most összeült országgyűlés aszkóros élete kihaló félben van és nem tud tárgyat adni a feldolgozásra, eszmét a gondolkozásra. Meglátszik, hogy a pártok előkészületei még most a kulissák mögött folynak, s így nem nyújtanak anyagot. Innen van, hogy a „Pesti Napló“ szorgalmatoskodó munkatársa, Pulszky Ferencz irányczikk helyett, conjecturális politikát csinál. Czikkéből idézzük a következő sorokat: „Midőn Miletics hét év előtt a miniszterelnököt interpellálta, vájjon igaz-e, hogy ten be van Boszniát az osztrák monarchiába bekebelezni, mindenki csodálkozott a szerb izgató e különös hóbortján; a miniszter jóhiszeműen tagadott minden ilynemű szándékot s csakugyan nem gyanítolta, hogy hat esztendővel később ő lesz a boszniai miniszter. Mindenki tudta, hogy sem Bécsben sem Pesten nincs képviselő, aki ezen kalandos politika ellen ne tiltakoznék ; mindenki lehetetlennek tartotta az ily eljárást és mégis megtörtént. ügy voltunk a három császár-szövetséggel is. Nálunk tagadták és demontirozták ; Berlinben pedig a bíróság ismerte el fennállását, midőn egy újságírót azért büntetett meg, mert az orosz czár politikája ellen sértő megjegyzéseket használt, a közvádló pedig ezt büntetendőnek vélte, minthogy a három császárszövetség következtében a czár a császár szövetségese. A tényt nem lehetett később kétségbe vonni, ámbár ezen szövetség, mely az orosz-török háborút lehetségessé tette, azonnal véget ért, mihelyt ez Oroszországnak alkalmatlanná vált s hadiszerencséje túlvitte azon korlátokon, melyeket a szövetség megalakulásánál magának szabott. Így vagyunk a szaloniki kanddal is ; nem egyszer említették, de mindig csak úgy, mint egy kivihetetlen álmot, melynek valósítását senki sem kívánja, de a kísértet újra meg újra visszakrül; nem egyszer hallottuk már, hogy kereskedelmi érdekeink nem a Duna mentében fekszenek, hogy reánk nézve a Fekete tenger távolról sem oly nevezetes, mint az Aegei, hogy a salouskii kikötő átellenben fekszik Alexandriával s a legrövidebb utat közvetíti az indiai kereskedésnek, sőt a berlini kongresszus azon pontjában, mely Boszniának ideiglenes elfoglalási jogát az osztrák magyar monarchiának megadja, eseti jog kiterjesztetik Novi- Bazárra Mitroviszán túlra is, miben ismét igen sokan az irányt látják, mely egyenesen Szalonikiba vezet. Igaz, hogy ily kalandot ,ismét senki sem kíván — akár a magyar, akár az osztrák törvényhozásnál ; bizonyos, hogy minden miniszter jóhiszeműen ezt most is demontírozná, csakúgy, mint Szlávy annak idejében a boszniai kalandot, de azért még sincs semmi biztosításunk, hogy a szalonikai expedíció nem fog e megtörténni előbb vagy utóbb, midőn a csőd alá került Törökország sliquidálása megkezdődik. Az, angolok legalább erősen hiszik az osztrák-magyar monarchiának ilyen politikáját, sőt azt is tudjuk már, hogy e részben megállapodás jött volna létre Oroszországgal, s hogy a felosztás iránt tisztában van már a két hatalom ; természetesen úgy, hogy Oroszország vazallusai mindazon országukat megkapnák, melyeknek termékeny földje van, nekünk pedig minden kopár hegy, minden plavina s minden legvadabb törzs jusson; ő eszi a spárga fejét, nekünk hagyja a nagyobb felét, csakhogy ez a fás szár, az ily osztály nem bontja fel a barátságot. A „Festi Hírlap”, e mindig szellemesen csevegő lapja a fővárosi közönségnek, a legutóbbi francziaországi választásokkal foglalkozik, s miután a Gambetta győzelmét constatálta volna, kifejezést ad abbeli örömének, hogy a soczialisták teljes leveretése által, a franczia köztársaság teljesen konsolidaltnak tekinthető, s hogy e győzelem alkalmat nyújt arra, hogy Francziaország az európai hatalmak gyűlésében, ismét elfoglalja az őt jogosan megillető vezérszerepet. Laptársunk ez örömét szívünk egész melegével osztjuk. És osztjuk azon nézetét is, hogy ha Gambettának eként megszilárdult hatalma revanche politikát vonna maga után, Francziaországnak sikerülne Elias és Lohingiát visszahódítani, az ránk nézve nemcsak hogy veszélylyel nem járna, hanem a franczia szellemnek jótékony hatású terjedését látnák benne. E czikkből a következőket közöljük : „A szoczialisták megbuktak Parisban, Lyonban, egész Francziaországban Ki lettte volna? ! Az általános népszavazat hazájában, hol minden huszonnégyéves férfi szavazatjoggal bir, a res- i publikában, mely a radikalizmusnak annyira ked- t vez, az amnesztia után, mely a kommunistákat mind haza hozta, Rochefort, Blanqui, Pyat, Louise Michel izgatásai daczára Párisban, a commune városában, Lyonban, a szoczialista forradalom fészü Ikében, a szoczialisták rutul megbuktak. Most * ELLENZÉK már tudjuk, Párisban 450,000 választó között van 30,000 szoczialista. Egyetlen jelöltjüket sem bírták a községi választásoknál keresztülvinni, a városházán minden párt képviselve lesz, csak nem. Ezt nem várta senki , Paks maga is meg lesz lepetve az eredmény által s az egész Európa. De a monarchista pártok és a klerikálisok is leverettek. A konzervatív departementek, az ultramontán városok és faluk is többnyire republikánusokat választottak a konzervatívok helyére. A monarchista pártok régen eljátszották a nép bizalmát, a royalistáknak nincs komoly jelöltjük, a bonapartisták a császári herczeg halála óta fej nélkül vannak, a monarchia lehetetlennek bizonyult, nincs mit csodálkozni, hogy a nemzet monarchikus pártok felett napirendre tért. De hogy a klerikalizmus oly gyöngének mutatkozik Francziaországban, hogy a szerzetesirendek eltörlése nem szül visszahatást, hogy a községekben az ultramontánok nem tudnak pártot gyűjteni és felszínre jutni, az talán még váratlanabb, mint a szoczialisták csúfos veresége. Az „Ellenőr“ czikke Ungernek azon indítványával foglalkozik, hogy az 1871i. 31. t.-cz.ben elősorolt személyeknek az ugyanezen törvény szerint végrehajtás alá vonható fizetései, nyugdíjai és egyéb illetményei, más vagyon hiányában, nem tekintetnek oly vagyonnak, melynek alapján ellenök csőd elrendelhető volna. Örömünket fejezzük ki, hogy ez indítvány a függetlenségi párt részéről létetett, s hogy pártunk ez által újabban bizonyítékot adott arról, hogy nem a tisztviselői kar ellen van kifogása, hanem csak a visszaélések ellen, és hogy szívén hordja az általános politikai irányzat által páriokká sülyesztett hivatalnokok evidencziáját. Ez indítványra az „Ellenőr“ következőleg felel . Csak arra hívjuk fel az igazságügyi bizottság és törvényhozás figyelmét, hogy Unger módosítványának alapján nem lehet a kérdést megoldani , ha az egyáltalán megoldható volna is a csődtörvényben. Unger indítványa ugyanis két osztályt teremtene a hivatalnoki karban. Azon osztályt, mely br magánvagyonnal, s azt, mely nem bir. Az első hátrányban lenne ez utóbbi mellett. A vagyonnal biró hivatalnok ellen lehetne csődöt nyitni , ezt sújtaná a csődnyitás minden következménye. Bűne az volna, hogy vagyonnal bir. A másik osztálynak vagyontalanságában volna előnye. Ez igazságtalan és ferde viszonyt teremtene magában a hivatalnoki karban. Mivel pedig a kérdés sarkpontja a csőd következményein nyugszik, nem volna helyes megoldás az, hogy a hiatalnoki kar egy része megvédessék, másik része meg ne védessék e következmények ellenében. Vagy meg kell tehát védeni a vagyonnal bíró hivatalnokokat vagy védelem nélkül kell hagyni a vagyontalanokat is. S ez az oka, amiért a csődtörvényben bajos megoldani a kérdést, mert azt aligha lehet kimondani itt, hogy a hivatalnok vagyona csődmentes E szerint világosnak látszik, hogy nem a csődnyitást kell megtagadni a hivatalnok irányában, hanem a csőd következményét kell eltörölni. Ez pedig más térre, s nem a csődtörvény terére tartozik, ha ugyan az állam egyáltalán nyugodtan hagyhatja érdekeit oly közeg kezében, kit hitelezői csőddel rohantak meg. KÜLFÖLD. Hadi készülődések. Hogy mennyire adhatunk hitelt az európai diplomácia békés színezetű nyiatkozatainak, azt a többek között legjobban illustrálja azon tény, hogy jelenleg Steyerben hét comissió időzik megrendelt fegyverek átvétele végett, mégpedigAusztria, Magyarország, Montenegró, Görögország , Szerbia és Románia részéről; ezeken kívül legközelebb várják a chinai comissió megérkezését is, így aztán nem csodálkozhatunk felette, hogy az ottani fegyvergyárba az utóbbi hetekben 1600 új munkást vettek fel. A török-görög kérdés is rövid időn újabb fordulatot vehet, ugyanis a konstantinápolyi „Vakit“ közelebbi számában egy török diplomata levelét közli, melyben az azt tanácsoja a portának, hogy a választott bíróság határozott elvetésével, nyolcz napi határidőt szabjon Görögör,szágnak az október 3-iki jegyzékben proponáltak elfogadására. Tagadó válasz esetére a porta azonnal űzze ki a birodalomból az összes görög lakosságot, mert azok vagyonukkal gyámolítják Görögországot. A levél végén azt tanácsolja a postának, hogy ragadja meg az alkalmat most, midőn Európa kedvezően van hangolva Törökország iránt. * * * Január H, Oroszország és a tudomány. Pétervárról Írják jan. 4-ről: LorisMelikoff gyakorlati éles látása ez alkalommal is bebizonyult. Az egyetemek újjászervezése jó idő óta a beügyi kormányzat egyik legfontosabb feladatai közé tartozott, minthogy az egyetemek élénk részt vettek a politikai zavarokban, deminél tisztább volt a reorganizáczió szüksége, annál homályoosabb volt az út, melyet követnie kellene. Arrl volt szó, hogy egy részt az összeesküvéseknek adjanak új táplálékot, más részt ne akadályozzál a tudomány szabad mozgását. Sokan azt akartál, hogy az egyetemeket egyszerű katonai akadémiákká alakítsák át s a tervet főleg Loris Melilor gróf buktatta meg. A Deki tulajdonítható, hogy a helsingforsi egyetem mintájára szervezik med újjá az orosz egyetemeket s hogy a tanulók s rektorok és dékánok ellenőrzése mellett nem lényegtelen önkormányzati dolgokat fognak nyerni. A bizottság, mely elé a terv terjesztetett, sokáig ellenezte azt. De most bír szerint elvben elfogadta. * . * * Anglia. Londonból írják : Gladstone angol miniszterelnök az alsóházban tartott legutóbbi beszédében felemlíti azon pontokat, melyek a kormányt meggyőzték arról, hogy az 1870-iki agrártörvény tökéletlen. Ilyenek az igen magas haszonbéréretelések meggltlására célzó intézkedések, továbbá ama határozmányok, melyek biztosítják a bérlő kártérítési jogát birtokháborítás esetére és meggátolják a haszonbéri összeg felemelését a kibérlett birtok mértékén felül. Hangsúlyozta továbbá, hogy a kormány elégtelennek tartja a bérlő jogainak átruházására vonatkozó jelenlegi törvényt valamint hogy az 1870-iki törvény Bright-féle szakaszai is hatálytalanoknak bizonyultak. A minisztérium javaslatait Írországban a rend helyreállítása és a földbirtok viszonyok reformja tárgyában a napi sajtó általában véve kedvezően bírálja. Különösen az ellenzéki lapok látszanak a javaslatokkal megelégedve lenni. A Standard megelégedését fejezi ki Gladstone arai vallomása fölött, hogy a köztörvények ez idő szerint Írországban nem elégségesek és hogy az események ellenállhatlan nyomása a kormányt kényszerpolitika felé hajtja. A Daily Telegraph is örvend a kényszerrendszabályokra vonatkozó javaslatnak és elismeri, hogy a földbirtokra vonatkozó javaslat nem tartalmaz [elpalástolt konfiskáczión